Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

A Szeged városi pártbizottság beszámolója téglaipart átszervezték, a korszerűtlen téglagyárak megszűntek, a hiányzó kapa­citást azonban a gyárak fejlesztésevel nem pótolták. Magasabb követelmények a vezetésben Nagyarányú a fejlődés a közlekedésben is. 1965-ben az autóbuszok 3,6-szeresét, a villamosok 1,3-szeresét szállították az 1960. évi utasszámnak, ötven autóbusszal több van forgalomban ma Szegeden, mint 1961-ben. A villamosközlekedést 13 csuk­lós villamos forgalomba állítása javí­totta. A személyszállító eszközök számá­nak szaporítása azonban még nem elé­gíti ki az igényeket, a nyugati és észak­nyugati iparkörzet dolgozóinak szállítása ma sem teljesen megoldott. Szeged ós a környék gazdasági életé­ben döntő jelentőségű új ipar jött létre; az olajbányászat. A néhány év óta fo­lyamatban levő szénhidrogén-kutatás már eddig is kiemelkedően pozitív eredmé­nyeket hozott, s az első átfogó értékelés qlapján a termelés fokozatos felfutására lehet számítani. Ma, amikor a gazdasági építés nagy és fontos feladatok megoldását kívánja, ma­gasabbak a követelmények a gazdasági vezetéssel szemben. A kommunista és a párton kívüli vezetők politikai és szak­mai felkészültsége növekedett, némelyek vezetesd módszerét azonban a rutin jel­lemzi. Az utóbbi időben egészséges tö­rekvés tapasztalható új módszerekre, az irányítás fejlesztésére, tökéletesítésére. A vezetők egy része azonban az előrehala­dás útját csak a gépesítésben látja, ke­veset törődnek a gyártmánykonstrukciók fejlesztésével, a hatékonyság növelésével. Pedig pártunk helyes politikájának vég­rehajtása, iparfejlesztési terveink meg­valósítása nagyrészt a vállalatok párt- és gazdasági vezetőin múlik. Az új gazda­sági mechanizmus az eddigiektől sok te­kintetben eltérő módszereket, bonyolul­tabb vezetési munkát, nagyobb önálló­ságot és felelősséget is jelent. Szeged város mezőgazdaságáról a töb­bi között a kővetkezőket mondja a be­számoló: a termelőszövetkezetek megfe­lelően töltik be városellátó szerepüket. A második ötéves terv idején politikai­lag és gazdaságilag megszilárdultak, ter­melésük tovább nőtt. Mintegy két és fél­szeresére nőtt az árutermelés ós az áru­értékesítés. A közös vagyon 63, a tiszta vagyon 13 százalékkal lett nagyobb. A tsz-ek egyre javuló munkája megmutat­kozott a termésátlagok és a dolgozók jö­vedelmének alakulásában. 1961-ben az egy dolgozó tagra jutó részesedés még 8910 forint volt, 1965-ben pedig már 14 ezer 564. Az elmúlt öt év során Szeged társa­dalmi, gazdasági életében végbement változás jelentős hatást gyakorolt a város kereskedelmére. Az önkiszolgálás, a min­ta utáni árusítás és más korszerű eladási módszerek alkalmazása azonban még el­marad a lehetőségek mögött. A ruházati és vegyesiparcikk szakmában gazdasági­lag sem indokolható konzervativizmus je­lentkezik. Lassan halad előre a neonosí­tás. Nem kellő még a kiszolgálás kultu­ráltságának fejlődése sem. Kereskedelmi és idegenforgalmi pártaktívákon szóba került, hogy nem mindenütt udvarias a kiszolgálás, némely üzlet elárusítói csu­pán szétosztói az árucikkeknek. Legjobb éttermeinkben is csak átlagos a vendég­látás színvonala. A piacok jelentősége a város áruellátásában nagy, jelenlegi álla­potukban azonban nem tudják megfele­lően betölteni szerepüket, az árusítás kor­szerűtlen. Javultak a dolgozók életkörülményei Ezután a város dolgozóinak életkörül­ményeiről szól a beszámoló. Az iparban dolgozók bére 7,1 százalékkal emelkedett, a tsz-tagok közösből származó jövedelme majdnem megkétszereződött. Kedvezően alakult a gazdasági és a kulturális élet más területein dolgozók bére is. A reál­bér alakulására kihatott, hogy az ipar­cikkek árai stabilak voltak. Az életszín­vonal javulását mutatja az is, hogy az összes kiskereskedelmi forgalom 8,1 szá­zalékkal gyorsabban növekedett, mint országosan. A vegyesiparcikk kiskereske­delem 53,4, a vendéglátás 56,8 százalék­kal forgalmazott többet, mint öt évvel ezelőtt. A lakosság több nagyobb tápér­tékű élelmiszert fogyaszt. Nagyobb lett az egy főre jutó hús, tejtermék, hal, to­jás, cukor, zöldség, főzelék- és gyümölcs­félék, ugyanakkor csökkent a zsír, a zsír­szalonna és a száraztészta fogyasztása. A fokozottabb fogyasztás nem mindig volt arányban a termeléssel, ezért az elmúlt évben zavarok mutatkoztak a hús és zöldség ellátásában. Jelentősen nőtt a tartós fogyasztási cikkek iránti igény. Az elmúlt négy évben közel háromszoro­sára szaporodott a lakosság takarék be­tétje. Tetemesebb a lakosság tartaléko­lása lakásépítésre, gépkocsi-vásárlásra stb. A lakáshelyzet javítása politikai feladat A városi pártbizottság mindig fontos politikai feladatnak tekintette a lakás­helyzet megjavítását. A városi pártbizott­ság és a városi párt-végrehajtóbizottság az illetékes tanácsi szervekkel együtt több­ször foglalkozott a lakáshelyzettel, s meg­felelő intézkedéseket határoztak el. A végrehajtó bizottság külön is állást fog­lalt a harmadik ötéves terv időszakára a lakáshelyzet javítására, a lakásépítke­zések meggyorsítására. 1961—1965 között 4157 lakás — ebből 2518 állami erőből, 1639 magánerőből — épült fel. Az erő­teljes lakásépítési tevékenység, amely 1959 óta Szegeden megindult, még nem tudta kielégíteni az igényeket, ehhez mintegy 7 ezer lakás hiányzik jelenleg. Különösen rossz, hogy évek óta alig csökken az életveszélyes és a vizes, egész­ségre ártalmas pincelakások száma. A be­települések tovább növelték a feszültsé­get, a lakáshiányt A második ötéves terv időszaka alatt a város területén je­lentősen javult a lakásállomány minő­ségi összetétele. A felépülő lakásoknak 30 százalékát kapcsolták be a gázháló­zatba és 86 százalékát a vízhálózatba. A tervidőszak alatt több mint 180 millió forintot használtak fel a kommunális el­látás megjavítására, víz- és gázhálózat bővítésére, úthálózat fejlesztésére. Ez két és félszerese a megelőző időszak beruhá­zásának. A tervszerű fejlesztés eredményeként számolhatunk be arról, hogy 1965-ben Szegeden már nem volt víz- és gázhiány. Az üllési földgáz felhasználásával évente több mint 40 ezer tonna szenet takarí­tunk meg. A geotermikus energia feltá­rása is a lakosság jobb életkörülményeit szolgálja. Az újszegedi hévízkút 870 la­kást és a hozzátartozó óvodát, bölcsödét, üzletházat fűti. Hévízfűtésre áll át a tex­tilművek és az orvostudományi egyetem klinikái. Az országban először Szegeden épül meg a hőforrásokat összekötő koope­rációs közművezeték. Az életszínvonal alakulása tehát ked­vezőbb, jóllehet találkozhatunk ellent­mondásos jelenségekkel is. A kiskeresetű, nagycsaládos munkások életnívója — an­nak ellenére, hogy a családi pótlékot lé­nyegesen emelték — alapvetően nem vál­tozott. Különösen nehéz a helyzetük az olyan családoknak, ahol egy keresőre három vagy több eltartott jut. Az átlag­keresetek alacsonyabbak az országosnál, s ugyanakkor már nincs lényeges különb­ség a helyi és az országos árak között, mint például a zöldség- és gyümölcsfé­léknél korábban volt A pártbizottság megítélése szerint a textilipar és élelmi­szeripar korábban kialakult bérkategóriái ma már nem megfelelőek, ezért szük­ség volna ezek felülvizsgálatára. Kommunista példamutatása munkában A párt gazdaságszervező munkájáról szólva a beszámoló a többi között meg­állapítja: a párttagok fegyelme és pél­damutatása a gazdasági munkában álta­lában jó. A kommunisták jelentős részt vállalnak a nehézségek leküzdésében. A . megelőző évek tapasztalatához viszonyít­va növekszik a párttagok személyes rész­vétele a szocialista brigádmozgalomban, a pártszervezetek figyelemmel kísérik a szocialista brigádok versenyét és rend­szeresen segítik őket Az üzemi pártszer­vezetek többsége — igen helyesen — a pártépítés feladatéit összekapcsolja a gaz­daságszervező munkával. A következő időszakban tovább kell fejleszteni a párt gazdaságszervező mun­kájának már kialakult módszereit. Fel kell készíteni a kommunistáikat azokra a nagyobb feladatokra, amelyek az új gaz­dasági mechanizmusban rájuk várnak. Részt kell venni üzemi pártszervezeteink­nek az új mechanizmus kialakításában, a meglevő káderek kiválasztásában és kiképzésében. Az úl mechanizmus új módszereket, a sablonok félretételét igényli a pártmunkában. Az új módsze­rek kimunkálása nemcsak a központi szer­vek, hanem valamennyi alapszervezetünk feladata is. alakításánál figyelembe veendő, hogy Sze­ged a délkelet-alföldi régió természetes központja. A város iparfejlesztése megha­tározó a környék területfejlesztésénél. A nehézipar részarányának jelentős növelé­se mellett kívánatos a hagyományos sze­gedi ipar továbbfejlesztése is. Az új mechanizmus: határkő A harmadik és a negyedik ötéves terv időszakában nagy ütemben fejlődik az EMERGÉ Műszaki Gumigyár és a szegedi kábelgyár. A vegyipar és gépipar mel­lett élelmiszeripari üzemeink gyors ütemű fejlesztésének szorgalmazását tekintjük legfontosabbnak. A következő négy év feladatainak meg­határozásánál alapvetően figyelembe kell venni a Központi Bizottságnak az új gaz­dasági irányítási rendszer bevezetésére vonatkozó határozatát. Az új mechaniz­mus megalkotása a szocializmus építésé­nek egyik legjelentősebb határköve. A kö­vetkező négy évben az a feladatunk, hogy a mechanizmus reformját jól készítsük elő és a bevezetés első szakaszát jól bonyo­lítsuk le. Néhány fontos és számszerű adat fel­sorolása után a beszámoló leszögezi: Végre kell hajtani a harmadik ötéves terv nagy beruházásait. A tervek szerint megépül Szegeden az új tejüzem, bővül a konzervgyár és a paprikafeldolgozó válla­lat, új szalámigyár épül. Befejeződik a textilművek rekonstrukciója. További re­konstrukciókra kerül sor a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál. Nagy ütemben fejlődik a műszaki gumigyár és a kábel­gyár. Befejeződik az AKÖV és az autó­javító vállalat komplex telepének építése. Megindulnak a kőolaj és a földgáz kiter­melését szolgáló beruházások. Az építőiparban a legfőbb feladat a fo­lyamatos építésszervezés különböző módo­zatainak alkalmazása, a munkafegyelem megjavítása, a gépi kapacitás kihasználása. Fokozni kell a típustervek, típusszerkeze­tek alkalmazását, a nehéz fizikai munkák gépesítését. Építőiparunknak egyre inkább szerelő jellegűvé kell válnia. A harmadik ötéves tervben feladat a házgyár építésé­nek megkezdése. Szükségesnek látjuk az építőanyagipar erőteljesebb fejlődését, a téglagyárak kapacitásának növelését. A második ötéves tervben városunkban a lakáshelyzet nem enyhült, sőt feszülteb­bé vált. A harmadik ötéves tervben álla­mi és magánerőből 3—3 ezer lakás meg­építését tervezzük. A lakásépítkezéseknél növelni kell a középmagas, 7—15 emele­tes épületek számát. A harmadik ötéves tervben a jelenleg életveszélyesnek nyil­vánított lakások túlnyomó részét fel akar­juk számolni, 20 százalékkal csökkenteni kell a pincében és egészségtelen körülmé­nyek között lakók számát. A magánerős építésből — elsősorban a KISZ lakásépí­tési akció keretében — közel 1800 lakást többszintes társasházban, 1200 lakást pe­dig családi házban kívánunk megépíteni. A harmadik ötéves tervben sokkal job­ban kell segítenünk a magánerős építést, mert csak így tudjuk lakáshelyzetünket enyhíteni. Lakásépítési feladataink meg­valósításához alapvető az építőipari és az alapanyagipari kapacitás biztosítása. Megoldjuk a szállítási gondokat A közlekedésben egyik feladatunk gyor­sítani az áruszállítást. Ennek érdekében a Tisza és a Rókusi pályaudvart alkal­massá kell tenni a nagyobb forgalom le­bonyolítására. Ki kell szélesíteni a vízi­szállítást. A személyszállításban megoldandó az iparkörzetek — különösen az északnyu­gati körzet — személyszállítása, a menet­rendnek szükség esetén az üzemkezdés­hez igazítása. Ebben a tervidőszakban be kell vezetni a kalauz nélküli autóbusz- és villamosközlekedést. Törekedni kell a köz­lekedéssel még ellátatlan Szeged környéki területek bekapcsolására. Meg kell oldani az iparkörzetek vontató- és iparvágány ellátását, új területeknek ipartelepítésre alkalmassá tájtelét. Rekonstruálni kell közúti hidunkat, növelni átbocsátóképes­ségét. Szorgalmazni kell a negyedik öt­éves tervre új közúti híd megépítését A mezőgazdaságban a termésátlagok növelése mellett elsősorban a tejtermelés fokozását és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését tűzzük ki célul. A kereskedelemben a jelenlegi és jö­vőbeni településviszonyokat figyelembe véve kell kialakítani az ellátási közpon­tokat. A gazdaságosabb és hatékonyabb fel­használós érdekében a városfejlesztés eszközeinek tervszerű és céltudatos kon­centrációját a továbbiak során is alap­elvnek kell tekinteni. Elő kell készíteni a tarjántelepi 6 ezer lakásos lakóterület komplex közművesí­tését. Fokozni kell a földgáz- és hévíz felhasználását üzemi, háztartási és fűté­si céloka. Kedvező adottságainkat ki­használva — a fürdőváros megvalósítása keretén belül — meg kell oldani a geoter­mikus energia hasznosítását gyógyászati célokra. A beszámolóban kéri a pártbi­zottság a Szakszervezetek Országos Taná­csát, vizsgálja meg, hogyan lehetne mielőbb üdülő-, gyógyszállót építeni Sze­geden. A tervszerű városfejlesztés érdekében rövid időn belül el kell készíteni a város általános rendezési tervét, figyelembe véve a szükséges területrendezést. Az új gazda­sági irányítási rendszer bevezetésével olyan szolgáltató szervezetet kell kialakí­tani, amely az olcsóbb szolgáltatást, a minőségi javítást tűzi ki célul, és lehető­vé teszi a szolgáltatások növelését A kulturális élet fejlődése A következő évek tervei és tennivalói Szeged távlati céljait és feladatait il­letően a következőket állapítja meg a városi pártbizottság beszámolója: az adottságok lehetővé teszik, hogy Szeged nehéz-vegyipari központtá alakuljon. A vegyipari üzentek közül pedig elsősorban a gumiipar, műtrágyagyártás, valamint olyan iparágak fejlődjenek, melynek alap­anyaga a földgáz, illetőleg a kőolaj. Fel­tétlenül szükségesnek tartjuk kőolajlepár­ló-, feldolgozó üzemek létesítését Szege­den. A városszerkezet lehetővé teszi, hogy Szeged 200—250 ezer lakosú várossá fej­lődjék. A váras ipari szerkezetének ki­Nagy teret szán a városi pártbizott­ság beszámolója a kulturális élet fejlő­désének és a kulturális feladatok számba­vételének is. Megállapítja, hogy az el­múlt négy esztendőben nagymértékben fejlődött a közoktatás, érvényesült pár­tunk VIII. kongresszusának az a célkitű­zése, hogy az iskola közelebb kerüljön az élethez, a termeléshez, segítse elő az általános és szakmai műveltség színvona­lának emelését, fejlessze a fiatalok világ­nézeti és erkölcsi felfogását A pedagógu­sok többsége is megismerkedett a mar­xizmus—leninizmussal és mind többen al­kalmazzák tudatosan az iskolai munká­ban a tudományos világnézetet Komoly gondot fordítottunk az óvodai és iskolai hálózat korszerűsítésére, de an­nak ellenére, hogy erre 2j millió forin­tot költöttünk, elmaradt az igényektől a napközis konyhák és a kollégiumi férő­helyek kapacitásának bővülése. Övodai el­látottságunk — bár méreteiben még nem kielégítő — jobb az országos átlagnál. Ál­talános iskoláinkban emelkedett az okta­tó-nevelő munka színvonala, javult a pá­lyaválasztás irányítása, de továbbra is differenciáit munkát igényel a hátrányos helyzetben levő tanulók segítése. Az utóbbi években előtérbe került a kö­zépfokú iskolák reformjának megvalósítá­sa. A következőkben viszont napirendre kerül a jelenleg még gimnáziumokkal kö­zös igazgatás alatt működő szakközépis­kolai hálózat különválasztása, a népgazda­ság érdekednek legjobban megfelelő profi­lok kialakításai. 1970-ig kialakul Szeged új szakközépiskolai hálózata. Ismeretes, hogy a Politikai Bizottság határozata alapján a jövőben megnő a 6zakmun.kásképző-iskolák szerepe. Szege­den csaknem 120 szakmában, több mint 4 ezer — jórészt nem szegedi — fiatal képzését kell biztosítani. Indokolt ezzel összefüggésben kereskedelmi tanulóiskcr la létrehozása is Szegeden. A dolgozók általános ós középiskoláiban 1961 óta mintegy 3500 felnőtt fejezte be tanulmányait. A következő években azon­ban a középiskolák mennyiségi fejleszté­sére nem gondolhatunk. A fő cél a ter­melés érdekeinek és a felnőttoktatás irá­nyainak összehangolása, illetve az üzemek fokozottabb segítségével az általános is­kolai tanulmányok befejezésének meg­gyorsítása lesz. A felsőfokú oktatási intézmények leg­fontosabb feladataként a párt VIII. kong­resszusa a kommunista szakemberkép­zést jelölte meg. A felsőoktatás reformjá­nak sikerében nagy szerepe van az ok­tatók szakmai, politikai és marxista fel­készültségének. A tudományos munkál­kodás során 1962 és 1986 között Szegeden 45 oktató szerzett tudományos fokozatot, akiknek 75 százaléka párttag. Nagy ered­mény az is, hogy kibontakozott a marxista tanszékek kutató tevékenysége. Felsőfokú oktatási intézményeinkben je­lenleg 8370 diák tanul nappali, esti és le­velező tagozaton. A képzés színvonala jelentősen javult, s ebben nem kis sze­repe van a tárgyi felszerelések korszerű­sítésének. Pozitív eredményekkel jár a származási kategorizálás eltörlése a felsőoktatásban is. Az új felvételi rendszer főbb voná­saiban bevált, azonban további finomítá­sokra van szükség. A fizikai munkát végző szülők gyermekeinek aránya egye­temeinken jó. Az öt felsőoktatási in­tézményben 48 százalékos volt a munkás­paraszt szülők gyermekeinek aránya. A felvételi vizsgák tapasztalatai arra is fi­gyelmeztetnek, hogy o munkás és paraszt szülők gyermekeinek továbbtanulásával alaposabban kell foglalkozni már az ál­talános és középiskolákban. Közelebb a szocialista élethez Megemlékezik a beszámoló a két új sze­gedd felsőfokú technikum megerősödésé­ről, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és az MTESZ tevékenységéről, majd a színház- és filmművészet hely­zetét elemzi. Megállapítja, hogy e művé­szeti tevékenységekhez és ezek szervezé­séhez óriási segítséget nyújtottak az idő­közben megjelent pártdokumentumok. Ezek szellemében a művészeti élet egyes területei (irodalom, képzőművészet, szín­(Folytatás a 4. oldalon) Péntek. 1966. október 28. QÍLtAIAGYARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom