Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

lothar Kusehe Mennyi id'ó kell egy filmhez ? Attól a pillanattól eatnak a dramatui- építési osztályvezető, dig az igazi rendezd — Hogv valaki leül gián. Természetesen követtem el a hiba- számára éppen az a forgatókönyvet írni nem szabad szó sze- kat. hiszen Önök bi- művészet ha a fii— — a bemutatóig ál- rint venni: nem fo- zonvára nem tudják. met a lehető leg­talában néhánv nap- lvik szakadatlan vita hogv éppen ezekért gyorsabban elintézi, tói öt es fél évre ter- másfél esztendeig, az apróságokért nem Ezáltal a dolgok iedhető idö telik el. A hanem csak fél dél- en vagyok a felelős, bizonyos mértékig híradó esetében na- utanon át. viszont Ka valamire tel.ies kiegyenlítődnek, gvon egyszerű a meg- minden nyolcadik tárgyilagossággal fel A forgatás után oldás: az operatőrök héten. Utóvégre a szabad hívni a fi- természetesen még nekimennek és for- dramaturgoknak gvelmüket: az úi há- nincs kész a film. gatnak. felveszik, nemcsak ezt az eev zaknál a főépítész hanem az űgvneve­ami éppen előadódik ügyet kell elintéz- (Uvetlenkedte el azt zett utógvartás stá­az eletben. utána niök. _ a csatornalefolvo diurriába kerül. Most egy-két vágás, s iö- A bíráló jellegű ügyet". És ígv to- jön még a zeneszer­h.et a követkéző. Nem rövidfilmek elómun- vább — folytatja be- zö. illetve várják, da ígv a játékfilmnél, kálatai különösen szédét az osztólvve- nem iön. mert elfe­Ott kifeiezetten ká- tartalmasak, köznapi zető. hiszen végtére leitette, s amikor vé­ros a rohammunka, nyelven szólva hosz- ö is csak ember. gül megérkezik, nincs Legalábbis a film- szadalmasak. Nekem E szakkonzultáció szabad műterem, ahol szakemberek úgv vé- mindig imponált pel- után újra eltelik fél fel lehetne venni a lik: ami 'lassan szü- dául a szak kon zulta- esztendő s akkor át- zenét stb. Közben a letik. az művészet, ció nevű trükk. dolgoztatják a terve- dramaturgok mégal­Erről már a drama- Tegvük fel. hogy zetet. ami további kaimat találnak* turgok is gondos- elkészült egv egé- két hetet vesz igény- hogv beleszóljanak a kodnak. Rögtön meg- szen róvidecske-kur- be. Itt emlékeztetni rendező és a vágó állapíthatjuk: minél tácska szatirikus film szeretném az olvasót munkájába is. de több dramaturg vesz forgatókönyve, mely arra. hogv filmün- már. bármennyire részt eev film elöál- — mondjuk — a vá- kön már huszonegy fájlalják is. nincs Utasában, annál mű- rosi tanács építési hónapia és három niás hátra, elkészült vészibb lesz. és an- osztály vezetőjének hete dolgoznak, ami- a film. És ha az il­nál lassabban ké- munkáját bírálja. (A bői hárorn hét iut a letékes jóváhagyók szül el. példát persze mi ta- szerzőre. Űj szakmai semmi kivetnivalót A számunkra iga- laltuk ki.) A forga- konzultáció követke- nem találtak benne, zán érdektelen, unal- tókönyvet először is zik a főépítész iro- nincs akadálva a be­mas dramaturgok másfél éven át ra- dóidban. Az idő két mutatónak. Mindöez­munkamódszere és kosgatják egyik évre kerekedett. Sze két év. négy hó­ambíció ia arra irá- dossziéból a másik- Feltéve, hogv el- nap és egv héttel az­nvul, hogv a forga- ba miközben az il- kezdik a felvételeket után. nosv szerzőnk tókönw mielőbb el- letékesek többször az (általában ez az az a gépébe fűzte a készüljön. Vizsgála- ujjuk köré csavar- időpont, amikor ügy tiszta papírt, tunk szempontjából jak. és a margókat döntenek, hogv még- Sajnos, a mozit, azonban csak a dra- jegyzetekkel írják sem készítik el a fii- amelvben a bemu­maturgok második tele. Ezután jön a met). s feltéve, hogv tató lezajlik. éoo csoportja érdekelhet szakkonzultáció. Iga- az illetékes jóváha- most alakítják át bennünket. Munka- zan egvszerű: elma- g/ó személyiségek- ovklop-gigant-pano­módszerük: mi köz- gvarázzák az építési nek nincs kifogásuk ráma rendszerű vetí­ben a kéziraton dol- osztály vezetőjének, a forgatókönyv el- tésre. Ez azonban a goznak. gondosan hogy miről is van len (általában szo- legrosszabb esetben ügyelnek, nehogy az szó. megmutatják kott lenni kifogásuk), sem tarthat öt évnél valaha is elkészül- neki a forgatóköny- a forgatás rövid idő tovább. ígv rasvoeó. iön. Különleges te- vet és kérik a véle- alatt lezajlik. A ren- aktuális filmünkkel hetségük éppen ab- menyét. Az osztály- dezók és ooratörök a közönség megis­ban mutatkozik meg. vezető felettébb ud- ugyanis elfoglalt és merkedhet. mielőtt hogv újra és újra varias lesz. Elolvas- natívra törő emberek, nvoic teiies év el­eszűkbe iut valami, sa a kéziratot, fino- A jó filmrendező dü- múlna. Kár. hogv a ami miatt feltétlenül man megmosolyogja, höng. ha három egv- főépítész időközben változtatni kell. maid közli: ..Igazán másulárd éjszaka nyugdíjba ment cs Ez a csodálatra csinos kis munka, nincs dolga a műte- öreg napjait a Harz méltó művészi elé- Magunk között szól- remben. s igv kénv- hegység egv eldugott gedetlenség a mások va: maradt még egy telen otthon üldögél-'falucskájában tölti* munkájával kapcso- kis humorom. És ni. 'Ügy érzi ilyen- ahol nincs mozi. latban egészen kü- mindig azt mondom: kor. hogv a tehetsé- Szívderítő és építő lönleges erénv. En- ió dolog az önkrili- ge parlagon hever, kritikánkból ilv mé­nek köszönhető, hogv ka! Ügy bizony! Ha tehát a drama- don. sajnos, keveset egv szinopszison, me- Egyébként néhány turg abban látia a okulhat. De kit lehet Ível szerzőié körül- szakmai iellegű té- művészetet, hogy a kötelezni a moziba belül hét nao alatt védés csúszott a for- lehető leghosszabb járásra?! készített e'. másfél gatókönvvbe. Itt ideig kotolion egy Fordította.: éven át elvitatkoz- ugyanis nem én. az forgatókönyvön, ad- Zilahi Judit profok lemosolyogják a fűzfapoétákat, őket csak az ér­dekli. hogy... Dehát csak fűzfapoéta volna? Hiszen ta­valy a könrvnapon az a Kossuth-díjas mast mondott. Egv versét zsebre is vágta. A hátán feküdt s a tiszta eget nézte. A nap már ferdén vágott, de még bírta erővel. A leány is leült, s valami füvet rágott. A fiú most őt nézte. Gyönyörű lány. Jövőre érik, de már régóta nagyon érett. Kissé fölényes is, ami talán nem csodálnivaló; másként hogyan tartaná távol magától a fiatal és kevésbé fiatal raga­dozókat. Hirtelen felült. Ha most valaki biztosra tudná azt mondonai neki. hogv nem veszik fel, hogy Szárny pro­fesszor úr csak kettő vagy három pontot adott neki a délelőtti feleletére, s ő most mehet ki a földekre ka­pálni vagy árkot ásni. vagy üzembe, füstbe, koromba, piszokba... Ha ezt tudná biztosan, most... most itt ezen a szent helyen állna bosszút a lányán. Leteperi, g elveszi tőle, amire eddig... Bosszúból. — Randikám — szólalt meg a lány nagyon lágyan —, Bandikám. lehet, hogy baj van... Baj van ?! Ülésbe pattant Csak nézte amazt de szava nem in­dult Baj van? ... A leány egészen halkan és tehetetlenül beszélt. Most elernyedt az egész teste, csendes és majdnem alázatos volt — Azt hiszem ... Apa sápadt volt. kettő után idege­sen jött haza, s alig evett. Anyával ingerülten beszélt, engem sokáig figyelemre sem méltatott. Félmondatokat mormogott, inkább csak önmagának. Ilyenformán: hogy azok a középiskolák ugyan mivel foglalkoznak négy esz­tendőn át? Aztán hirtelen hozzám fordult Na. elme­hetsz a barátaiddal! Van ezeknek fogalmuk a műelem­zésről?! Látják ezek, mit akar az író, miért alkot?! Tök­fejek Ezt mondta, ma.id később hozzátette: „Tizen­négyből egy ha beválik. így állunk ..." A tizenegyes sprinter és tehetseges költő csak ült. a fúzfabokrok árnyékot vetettek elborult arcara. Aztán feállt. Lenézett a vízre. — Gyerünk!... — S Indult le a meredek parton. Rita ijedten követte. — Hova sietsz, Bandikám? Várj!... Hiszen nem mondta, hogy te is ... F.gyaltalán nem mondott nevet... Várj meg! A barnára égett széles váll ekkor már a vízben him­bálódzott. Vége. Hát mégis mindennek vége. Most mi lesz? Hogyan állhat oda az apja elé. aki sznob, aki belenevelte, hogy csak értelmiségi lehet, hogy neki ki kell emelkednie? Aki két éve, amikor ő a rá­dióba meg a tv-be belebolondult, s egy hirtelen ötlettel el akart menni szerelőtanulónak, hetekig úgy járt-kelt a lakásban, mintha halálos beteg lett. volna. Hogy álljon oda ez elé az ember elé, hogy mondja meg neki. hogy kivágták? Hogy a mai tizennégy közül nem ő az az egyetlen, akit méltónak találtak a felvételre? Hogyan ál­lítson be ebbe a csaladba, hogyan is értenék meg? Vasárnap, 1966. szeptember 4 DÉL-MAGYARORSZÁG 7 BANSZKY TAMAS TÁNCOLÓ LÁNYOK KELEMEN JÁNOS Szonettek Michelangelóhoz Mózes a hegyen A tűz, a jég, a szél sziklákat formál, tengerhab partot bont. epitve rombol — majd megmunkálva igy nő ki koromból müvem, magasabb minden hegyoromnál. Erős, ki ott hajlong a fújtatónál, vasat ver, formát nyer tüzből-korombál, vagy ki követ vés: vésőjén finom por, enged a legyűrt anyag, neki szolgál. De több vagyok én. Negyven nap [magányom csúcsán laktam, s a kőtáblát megírtam. Betűt találtam: testet szült az álom. Lélekvéső szerszám van karjaimban — jel vagyok: népem homlokára rányom a Törvény, hogy a zűrzavart lebírjam. A művész Carrarában A hegy: fehér csönd. Örök, mozdulatlan. A tenger: percenkénti új halál. Ki szabadságot keres, hol talál — e vad elemben lent, vagy fönt amabban? A szobor, mit oly rég hordok magamban, e hegyben szunnyad. Ihletemre vár, hogy a kő-börtönhöl kibontsa már s éljen minden elemnél szabadabban. Míg szülöttét percenként elvetéli lent a tenger, formátlan-meddő rabság, fönt a márvány-fegyelem tanít élni. Mert a megtartó forma a szabadság, a lélek, mely a halált sose féli. Múló napok, évek meg nem zavarják. Mózes, a szobor Dermedt villám, márványharag-tekintet és vizesés-szakállú köszigor, A csőnd-tömör formák alatt mi forr, mi forraszt rémület jegébe minket? Fél-mozdulat, holt anyagra feszitett. Megbéklyózott dühú, hideg szobor. Mennydörgés nem szakad ajkairól, halál-árnyékil karja nem fenyíthet, Ha bezárult már minden járható út, előtte mégis lehajtjuk fejünket: imádtunk hány rögeszme-aranyborjút. Hegyomlás-vakságunk szivünkre bűnt vett, belül az emiéktelen időt hordjuk, s ö — szemünket magunkba nyitva büntet. Dávid Remény szülötte, csorba Siet álma, kolonc-időt, igát lerázni bátor a makulátlan fényű, büszke vállról, tükör, melyben magát a vágy találja. Hős kamasz, kalmár, aki vízre szállva új földrészt kutat, s megtér Indiából, kit nem rettent sem Isten, sem a távol, s parittyáz a Medici-Góliátra. Ó. önerőnktől rettent torz magunknak, kiket ölel folyondár-karú gazság, s a csillag-vivő hősiség is untat, eleg-e a szégyen, hogy megmutassák szivekhez — szivünkhöz vivő utunkat a szerelem, a szépség, a szabadság? Karja lankadtan csapkodta a vizet. A lányról elfe­ledkezett. Hanyat feküdt, csak a lába mozdult lomha tempókkal, s a szürkéskék eget nézte. A nap már a fák közé csúszott, a vízen végigsur­rant az árnyék. Jó volna most szép csendesen alámerülni, s nem felbukkanni többé. Aludni ott lenn kétségek, gyötrődés, a bukás szégyene nélkül. Hiszen nincs őrá szüksége a homokpart fürdőzőinek, a Számv professzornak, egyetem­nek, senkinek, kilökték magukból, mint az idegen testet. S ezt. rettenetes elviselni. Ügy nőtt fel eddig, hogy min­den sikerült neki. Belezuhant gyerekkorában egy élet­formába, s mást, ettől különbözőt nem is tudott elkép­zelni. Azt az egyetlen kisiklást két éve úgy kiverték, kiirtották belőle, hogy még a csontjában sem maradt belőle semmi. Aztán mégis kiért a homokra. Ahogy feltápászkodott, már alig látott valakit, jobbára hazaindultak. Jó félóra múlva talált rá a leány a szederindák között. — Bandikám. ideje indulni. A bátyám elment Ga­bival. Ne félj, értek a motorhoz. Gyere, hisz alkonyodik, s ahogy látom, vihart is kaphatunk! — Hagyj engem! Menj egyedül! — Bolond vagy. Látod, így érdemes neked szólni. Kár volt. — Jól tetted. Az igazságot meg kell tudnia az em­bernek. — De el is kell viselni! A szemük összevillant. A lányéban elszántság, a má­sikéban villám. A sértettség villáma. — Elviselni? — El. De ahhoz erő meg bátorság kell. Te meg gyáva vagy! A fiú feje felrándult, keze meglendült, és a lány ar­cán csattant. Amaz állt. s meg sem mozdult. A vér las­san elöntötte a nyakát, s egész fejét. Mérhetetlen ön­fegyelem uralta tompa hangját. — Látod, ez vagy te, Kovács András. Gyáva kölyök. Aki ilyenkor csak ütni tud, az szégyellje magat. — Indulj, mert ittrekedek veled a viharban, aztán mentegetheted magad az emberek előtt! Még eltalálod veszíteni az... ártatlanságod!... Lódulj! Mielőtt a lanv berántotta volna a motort, elsőt dör­dült, az ég. A fák belerezegtek, s egymásnak adták a suttogást. A motor vadul dolgozott, egyre sebesebben rohantak lefelé a folyón. Dideregtek. A fekete felhőhegy a fejük fölé ért. A villámok sűrűn és egyre közelebb követték egymást, az­tán egy szemvakító villanás és reccsenés után ömlött rájuk a zápor. A két parton kívül alig láttak valamit, azt is csak homályosan. De a motor kitűnően dolgozott. Még húsz perc, s leérnek a városba. Ekkor rántotta fel a fejét, a lány. A fiú nem né­zett rá, s nem látta meg benne a remületet: ebben a vaksötétben hogy találnak rá a hajóhíd átjárójóra?! Ha eltévesztik, darabokra zúzódik a csónak! Tehát lassítani kell, s a villámok fényénél lesni a hajóhidat. Előre ordította a fiú felé, aki a csónak elején hasalta — A hidat lesd! Szólj, ha látod! Rémült percek. A fiú lassan felfogta, ml várhat rájuk. — Nem látom! Semmit se látok! Aztán már csak annyi, hogy egy erős villámban a vadul közeledő hajóhíd. A leány levette a motort, hirtelen lassult a sebesség, s a négyméteres átjáróba surrantak. A csónak fara reccsenve vágódott az oldalá­nak, pördültek egyet, s már borultak is ki. Utánuk a csónak. A fiú a leány nevét ordította, s a válasz irányába kezdett úszni. Csak sokára érte utol. — Nem ütötted meg magad? — Nem... Merre ússzunk? — Bal kéz felé. Erre kisebb a távolság, s a szél ls hátulról lök. Most könnyű volna meghalni. Ahogy egy-két órája még kívánta is. De akkor csak egyedül A hullámok át-átcsaptak a fején. Jócskán Ivott. Előtte néha felbukkant Rita feje. Mellévergődött. — Birod még? — Még . .. Szeme előtt karikák. A vizsgáztatók arca. Aztán any­jaé. a fehér asszonyé: „Aztán vigyázz ám kisfiam, a ha­ragos Tisza nem ismer tréfát!" Nem ismer. Ez nem. Akár az emberek. Levegő után kellett kapkodnia. A karját ólom béní­totta. Füle zúgott, s alig hallotta a leány hangját. — Bandikám... nem birom ... tovább! Szárny professzor úr. a lánya nem bírja tovább. El­nyeli a víz. Elsüllyed, ahogy önök ma engem esüllyesz­tettek ... Csikorgatnia kellett a fogát, A pofon vágódott hir­telen az eszébe. Amit ő adott ennek a. lánynak. Dehát hol a part?! Hirtelen közvetlenül mellette bukott föl a vízből egy fej. Belemarkolt a vastag fekete hajba. S végső erő­feszítéssel húzta kifelé. Aztán egy bokorra vágódott a bal karja. A part! Sokáig nem szóltak. Nyugaton a hajójavító fölött las­san tisztult az ég. Egyenkint gyulladtak ki a csillagok. Egymást átfogva feküdtek. Vacogott a foguk, s resz­kettek egész testükben. Nagy sokára szólt a fiú. Halkan, mint önmagával beszelne. — Különös nap volt ez a mai. Másodszor is csak­nem elmerültem. Fédig most nem is akartam S azt hiszem, te mentettél meg. — Én?! Hiszen én nélküled már nem élnék' — Nem tudom . .. Jóval később. — De tanár már nem lehetek, ugye? — Nem lehetsz? Azt hiszem, nem .. De ember lehetsz. A sötétben felvillant a fiú szeme. — Az talán més lehetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom