Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

A cím nem csupán szimbólum, a szögesdrót-sövény ma is áll Kisteleken, a Rákóczi utca 32-es számú ház udvarán. Nem magas, át is lehetne lépni rajta, csakhogy ott tornyosodik mögötte az emberi rosszindulat a maga képtelen nagyságával. A szögesdrótok mögött emberek élnek, vagy inkább vergődnek. A sövényt Kócsó János, a ház gazdája állította a vele egy fedél alatt élő Nagy Sándorék lakása elé. Nagy Sándoréknak egy 8 éves kislányuk, meg egy nagyobbacska ipari tanuló fiuk van. Az apa — bár fiatal volna még —, régen rokkantsági nyugdíjat kap. Három évig súlyos vese tbcvel a deszki szanatórium lakója volt, most meg idült szívkoszorú-érelmeszesedésben szenved. Együtt lakik még velük a kicsiny lakásban a 70 éves nagymama, özvegy Bene Pálné és annak egy elborult elméjű fia. Benénének ugyanitt egy kis üzlete, kifőzdéje van. Ennek szegényes jövedelméből segíti a kenyérkereső nélkül élő családot. Némi pénzforrásuk még az, hogy az asszony — amikor van — napszámot vállal. Rettegésben Nagy Sándorék szomorú levélben panaszolták el tragikus helyzetüket szerkesztőségünknek. Evégből magam is többször meglátogattam őket... Állandó rettegés, sírás, könny az életük. Magatehetetlenül zokog, sokszor egész napon át a nagybeteg családapa, sírnak a gyerekek, a nagymama és az asszony is. Nagyné olykor hisztérikusan kitör, haragban van mindenkivel, önmagával is, káromkodik. Ez a pokol még 1961-ben kezdődött, amikor a ház gazdája, Kócsó János elhatározta, hogy kiűzi őket a lakásból, megszerzi magának azt az egy szobát is, az üzlethelyiséggel együtt, mely nemcsak otthont, életet is jelent Nagyék számára. A szögesdrót-sövény csupán egy epizód az öt éve tartó kegyetlenkedések sorozatából. A közelmúltban történt: erősen alkoholos állapotban estefelé kezdte el a szögesdrótsövény építését a házigazda. Nagyné elrohant Szabó Józsefhez, a tanácselnökhöz: jöjjön ki, mert „befalazzák" őket A tanácselnök csakhamar megérkezett de akkor már készen ált az ördögi szerkezet. Kérdeztem az elnöktől: miért nem bontatta le? — Mert nem bírtam. Asó volt a kezében, s megfenyegetett, ha nem megyek el innen, széthasít. A renddőr felszólítása sem használt semmit. Mondtuk, hogy feljelentjük birtokháborításért, mert az a pár négyszögölnyi terület, amit elvet a szögesdrótsövénnyel, kétségkívül Nagyéké. Kinevettek bennünket. Ott volt a felesége is és azt mondták: „Tudja mit, elnök úr? Jelentsenek fel! Eddig 96 per zajlott le, ha meglesz a századik is, meghívjuk maigát egy bankettre". Rágalom és vesztegetés Honnan ez a bátorság? Az elnök szerint onnan, hogy akárhányszor feljelentették, még sohasem kapott példás büntetést. Csak egy a rengeteg per közül: Kócsónak van egy darálóüzeme az udvarban. A darálót egy időben a Perczel Mór Tsz bérelte. Ennek közelében volt özv. Benéné disznóólja. Kócsó pert indított a disznóól miatt. Le kell bontani, mert nem férnek el tőle a szekerek. Neki lett igaza. Utána azonban rögvest egy kukoricagórét és egy még nagyob disznóólat építtetett a helyére. Pedig disznóólban már ezelőtt sem volt hiánya. Nagyék az ilyesféle ítéletek után kijátszva érezték magukat, oktalanul rágalmazták a bíróságot, a falu vezetőit is, feljelentéseket írtak felsőbb szervekhez. Ugyanakkor ezt tette a házigazda is, akit egyszer már négyhónapi javító-nevelő munkára ítéltek, mert azt híresztelte: Nagy Sándorék lefizették a községi tanácselnököt, azért nem rakja ki őket a lakásból. Nagyék pedig Mikula Kálmánt, a község akkori párttitkárát (jelenleg az Üj Élet Tsz elnöke) jelentették fel, hogy összejátszik az „egykori horthysta katonatiszttel". Kiderült, hogy ez sem volt igaz. Az viszont igaz volt — mondotta Mikula Kálmán —, hogy őt megkörnyékezték: beszélje rá a tanácselnököt, fogadjon el egy hízott disznót és ezért pucolja ki Nagyékat a lakásból. Természetesen ő ezt a leghatározottabban visszautasította. Balta és régi tiszti kard Tehát az eddig lezajlott 96 per senki számára sem hozott kézzel fogható eredményt Üj felvonás kellett S ez ma is tart még. A szögesdrót mögött keskeny kijárat vezet az udvar felé, mely a padlásfeljáró előtt halad eL A sötétség beálltával a padlásajtó elé baltát készít a tulaj, vagy éppen egykori tiszti kardját veszi elő, maga pedig Nagyék padlására indul. Először Sejben Antalnak, a községi tanács titkárának kíséretében jártam ezen a padláson, alkalmam volt az éjjeli „fantom" kegyetlenkedéseiről meggyőződni. Az egyik szerszám egy kivénhedt köleshántoló gép. Súlya három mázsa körül lehet A gépet bölcső módjára hintáztatni kezdi a gyenge mennyezeten. A mennyezet már négyszögben megrepedt, a gép hatalmas ütései alatt. S beláthatatlan katasztrófának lehet az okozója, ha egy éjszaka lezuhan a rettegésben kucorgó családra. Ha a „fantom" észreveszi, hogy a család menekül, lejön és az előkészített „kezebelivel" visszakergeti őket a lakásba. Kenderszalagra felfűzve nagyméretű ócska csapágyköteget is találtam. Rázásra pokoli lármát okoznak. Találtam még néhány öszsze-visszavert benzines kannát, melyeket ha összeütnek, ágyúdörgésszerű robaj keletkezik a szűk padláson. Ezek hát a szerszámok. Azt hittem, mindez túlzás, s a körülöttem álló család sűrű könnyeiben is kételkedni kezdtem. A jelenlevő vb-titkár azonban megnyugtatott: elhihetem, így van. Hisz a rendőrség is sokszor tetten érte már Kócsót. Később Kócsó maga is elmondta nekem: igaz a csapágy is, igaz a kannadolog is, a kannákat azért veri éjjelenként, mert „meg akarja javítani" azokat, a csapágyakat pedig (melyekből a perselyek is rég kihullottak már) a köleshántolóba „akarja" beépíteni. Éjszakai „munka" Az alábbiakat Torma Lajos rendőr őrmester elbeszélése alapján jegyeztem fel. — A közelmúltban is egy éjjel sürgős rendőri segítséget kértek Nagy Sándorék. Lajos Ferenc tizedessel érkeztem a helyszínre. Éppen a csapágyakkal „dolgozott". Amiket én csörgésük alapján nehéz láncoknak véltem a sötétben. Később egy benzines kanna „elfűrészeléséhez" fogott. A törvény nevében is felszólítottuk, hogy hagyja abba ezt a „játékot". Azonban azt válaszolta: neki ez a műhelye és éppen most dolgozni van kedve. Ügy kellett levezetni Kócsót a padlásról. Vígh Lajos rendőr őrmester egyik jelentését ismertette: „Július 5-én, 22 óra körül kellett intézkednem a Rákóczi utca 32-ben. Oly erős kongatás, csörömpölés hallatszott a padlásról, hogy az még az utcán is csendháborításnak minősült. Üzentem a tanácselnökért, hogy jöjjön ki 6 is, de nem jött, mondván, hogy a garázdák megfékezése nem tanácsi feladat. Később úgy tettem, mintha magam is elhagytam volna a házat. Ekkor még jobban rázendített a .fantom'. Annyira, hogy a lármára bejöttek az utcáról az éppen arra járó Dobsa Pál, Hegyes Tibor és Nagy János honvédek, őket is meg lehet hallgatni". A rendőrök és a tanácstitkár szabadkoztak: mi csak akkor nyúlhatunk szigorúbb rendszabályokhoz, ha már nagyobb baj van. Elég lesz-e? Mondják, Nagy Sándorék sem angyalok. Nagy Sándorné már többször megverte a házigazdát. (Már amennyire egy vézna asszony megverhet egy nem is akármilyen katonaiskolában nevelkedett javakorabeli férfit.) De hát melyik anyában nem támad fel az indulat, amikor csöppnyi lányát, mert az kimerészkedett az udvarra, útszéli prostituáltsággal illetik? Bűnügyi szakértők dolga lenne, hogy megállapítsák: egy család él itt szörnyű szellemi és fizikai terror alatt, ahol az eszközök közül a gettók szörnyűségeire emlékeztető szögesdrót sem hiányzik. A tanácstitkár gyermekkora óta ismeri Nagyékat. Mindig békés, munkaszerető embereknek tudta ezt a családot, amíg nem akarták a fedelet elvenni a fejük fölül. Most pedig sürgős ideggyógyászati kezelésre lenne szükségük mindannyiuknak. Mindez azért, mert valaki még nagyobb lakást akar magának. így akarja állami tulajdonból visszakapott házát még értékesebbé tenni. Az sem számít, hogy fiatal életeket kerget az őrületbe. Még nem jutottak oda, de nem lehetnek nagyon meszsze ettől. Vajon elég lesz-e majd akkor a társadalom, az államhatalmi szervek felelősségét keresni, ha bekövetkezik a tragédia? \ Csépi József A vevők megbecsülésének mérlege A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa és a Csongrád megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség az elmúlt egy hónap alatt vizsgálta a fogyasztók érdekvédelmének helyzetét. Az időszak megválasztása arra az időre esett, amikor a megye területén — mindenekelőtt pedig Szegeden — a legnagyobb volt a forgalom, beleértve az idegenforgalmat is. Érdekessége volt a vizsgálatnak. hogy abban igen nagyszámban vettek részt társadalmi ellenőrök is. Az ő lelkes munkájuknak köszönhető, hogy a vizsgálat feltárt egy sor olyan hiányosságot. aminek megszüntetésére intézkedések kiadását lehetett megtenni. Megvan tehát annak az eredménye, hogy a kereskedelemben — és természetesen a vendéglátóiparban — javul a munka, javul a fogyasztók megbecsülése. Nem titkolható, hogy van amin kell, és van, amin lehet is javítani. A társadalmi ellenörök több mint ötszáz vizsgálatot végeztek el. Ügy gondoljuk* ez a szám elégséges ahhozi, hogy a kiértékelés eredményénél általános következtetéseket vonjunk. Azzal kell kezdenünk, hogy vannak eredmények, de vannak hibák is. A szavak isimerősek, hiszen sokszor elhangzanak, mégsem számíthatnak közhelynek. A nagyszámú ellenőrzés bizonyítja ugyanis, hogy a boltok, éttermek, büfék stb. dolgozói maximálisan törekedtek arra, hogy vevőik megelégedését kivívják. Ezt nagyobbrészt el is érték, amit bizonyít az is, hogy a Szegedi Ünnepi Hetek kereskedelmi forgalma komolyabb zökkenő nélkül bonyolódott le. Nem hagyhatjuk szó nélkül — és megfelelő intézkedés nélkül sem —, hogy voltak ezúttal egyesek, akik a nagy forgalmat — a vendégek tájékozatlanságát — a saját hasznukra igyekeztek kihasználni azzal, hogy ceruzájukat nem hegyezték ki megfelelően, és ezért az olykor vastagon fogott. Persze egyáltalán nem sok ezeknek a száma, de ahhoz elég sok. hogy vevőkben maradandó bosszúságot hagyjon. Egynéhány kapzsi ember elfeledkezett arról, hogy a Szegedre látogatók nem mindegyike nyugati országokból érkezett gyártulajdonosok és bankárok (persze a szocialista erkölcs szabályai szerint ezek megkárosítása is tilos), hanem dolgozók, akik becsületes munkájuk szerint élnek. A társadalmi ellenőrök keze nem is reszketett, amikor a kapzsik szabálytalan eljárásait papírra vetették. Mintegy negyvenük ellen szabálysértési, illetve bűnvádi eljárást Kezdeményeztek. Ahhoz, hogy e kellemetlenkedőket — a túlnyomó többséget adó becsületes kereskedelmi dolgozók jóhírnevét is veszélyeztetőket — jobb belátásra birjuk, az szükséges, hogy a jövőben a vállalatok vezetői is jobban nyomják meg ceruzájuk hegyét, ha kilengéseiket tapasztalják. Fodor Pál, a Csongrád megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezetője Növekedett a zsirfogyasztás — több az előrecsomagolt zsír Érdekes megnézni a számokat. miként emelkedett a zsírfogyasztás az elmúlt években. Amíg 1960-ban 340 •millió forintért vásároltak zsírt, addig 1965-ben 394 millió forintért szerzett be a lakosság. öt év alatt tehát 15.3 százalékkal több zsírt hoztak forgalomba. (De nemcsak a zsír, az étolaj forgalma is nőtt.) Az év elején bevezetett árintézkedések hatására megélénkült a leszállított áru zsír- és szalonnaeladás. Januárban zsírból és szalonnából valamivel kevesebb volt a forgalom, mint tavaly januárban, de februárban már 28, márciusban pedig 9 százalékkal adtak el többet (súly alapján számolva), mint az előző év ugyanezen hónapjaiban. (Vajból februárban 14 százalékkal kevesebbet, februárban viszont 37 százalékkal többet vásároltak.) A zsír árának leszállítása néhány helyen szabálytalanságokat tett lehetővé. A megengedettnél jóval több zsiradékot daráltak a hús közé, így számos hentesáru a megengedettnél nagyobb zsírtartalmú és kisebb fehérjetartalmú volt A KNEB azonban hamarosan véget vetett a szabálytalankodásoknak! A zsír előrecsomagolósa is évről évre nő. A múlt évben már az eladott zsír 30 százalékát hozták forgalomba csomagolt formában. Az előrecsomagolásban az idén már 35 százalékos lesz. A géppel adagolt előrecsomagolt kockák ellen nincs is panasz. Gyakran panaszkodnak azonban a vevők az egyébként jószándékú bolti előrecsomagolá6ra. A gyorsabb forgalom érdekében előfordul, hogy „házilag" csinálnak félkilós csomagokat a tömbzsírból. Erre nagyon vigyázni kell, nemcsak a súlyra, hanem az ízlésre, tiszta és tartós csomagolásra is. Mazsolák a városból A Dómmal szemben levő bábjátékos zenélő óra hangleadását meg kellene javítani. Az a botrányosan sistergő, hörgő, recsegő hangzavar, ami az óra működését kíséri, aligha nevezhető zenének, és nagyon éles ellentétben áll a téren végbemenő művészi produkciók színvonalával. • Vendégeimet egyik hajnalon háromnegyed 5-kor fülsiketítő, gépfegyverropogáshoz hasonló zaj ébresztette. Az álmukból felriadókat alig lehetett megnyugtatni, hogy nem a világháború tört ki, csak éppen a motoros fűkaszálók kezdték meg működésüket a Széchenyi téren. Az újszegedi partfürdő strandján többször tapasztaltuk, hogy hol az egyik, hol a másik medencét éppen a délelőtti és a déli órákban takarították, és így természetesen zsúfoltság keletkezett azokban a medencékben, amelyekben volt víz. E két utóbbi jelenséggel kapcsolatban önként merül fel a kérdés: nem lehetne-e a két munka időpontját megcserélni? A medencéket kora hajnalban takarítani, hogy mire a vendégek jönnek, már valamennyi medence vízzel telve várja őket, és a pokoli zajjal járó fűkaszálást a délelőtti órákban végezni? Dr. Benedek Nándor egyetemi adjunktus Újra el kell jönni! Mrs. Lood Londonból volt vendégem a szabadtéri játékok idején. Az első három napon a várossal ismerkedett. Kellemes impressziót keltett benne, amely később, a játékok kiemelkedő produkcióinak megtekintése után egyre felejthetetlenebbé vált A Móra-parkban hangulatos képet zárt emlékeibe a szökőkút, a szivárvány ezer színében játszó vízoszlopa, a csendesen hullámzó Tisza vize, a múzeum monumentális épülete, a hídon hömpölygő emberáradat. Az idei játékok programjai még nagyobb sikert arattak, mint eddig bármikor. Elfogultan mondta londoni vendégem búcsúzóul: Ide újra el kell jönni! K. I. A nagymama bakija Közeledik szeptember elseje. Kezdődik az iskola. Az utcákon egyre gyakrabban látni füzetekkel, tanszerekkel megpakolt felnőtteket, gyerekeket. A minap kedves jelenetnek voltam tanúja az egyik írószerboltban. Apró fiúcska vásárolt tanszereket nagymamája felügyeletével. Mint hallottam, a fiúcska most lesz első osztályos. Tágranyílt szemekkel nézegette az előtte még ismeretlen könyveket, füzeteket a pult előtt. — Na, öcsi, aztán le tudod írni a neved? Vagy tudsz egy párig számolni? — kérdezte barátságosan az eladó. A fiúcska megrázta a fejét, a nagymama válaszolt helyette: — Egyelőre nem. Még alfabéta a kicsikém. Varga Miklós Kőműveseket azonnali belépéssel alkalmaz a Pincegazdaság. Szeged, Tábor utca 3. Jelentkezés felvételre x K 410 Varrni tudó bedolgozókat alkalmazunk. Nívó Ktsz. Konzervgyár mellett xS. 96 226 Gázpalackcsere Kiskundorozsmán körülbelül 500 háztartásban használnak gázpalackot. Ezek kicserélése azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, mert az AKÖV felmondta a fuvarozási szolgálatot. Korábban 9 forintért házhoz szállítottak egy palackot, most azonban mindenkinek magának kell vállalnia a fuvarozás gondját és költségét. El tudjuk gondolni, hogy az AKÖVnek nem gazdaságos a 9 forintos szállítási díj, de több fogyasztóval beszéltem, és megegyeztünk abban, hogy szívesen fizetnénk többet is. Jelenleg ugyanis — minthogy a palackcserét hétköznap kell lebonyolítani — többen csak úgy tudják a gázt beszerezni, ha szabadságot vesznek ki, vagy távol maradnak a munkából. Tapndy Ferenc Kiskundorozsma, István u. 30. Szerkesztőségünk megjegyzése: az Univerzál Ktsz-nek figyelmébe ajánljuk a kiskundorozsmai gázpalacktulajdonosok gondját, azon felül, hogy segíthetne, talán még üzleti számítását is megtalálná a munkában. Vasárnap, 1966. augusztus 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 5