Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

GÁL SÁNDOR Jutka lutka lányom, Jutka eleven csoda szerelmemből épült hús-vér palota. Csókjaimból ébredt fehér kis madár gondom erdejében ki kacagva jár. Törékeny aranyhal egyszeri virág hidd el, soha nem volt rossz a te apád. Most is szinte sír, mlg azt Írja neked, hogy a földön jobban tenkit nem szeret. De hagyjuk a gondot, játszunk valamit tudod, mint először mókust, vagy makit. 'Azt se bánom, hogyha Szike leszel a legszebb erdőbe csalogatlak eL Megkeressük azt a gomba-házikót, ahol fény-fonálból hajnalt sző a pók. Aztán a pillangók hlntajára ülsz és a fecskéknél is gyorsabban repülsz. Ifire visszaérsz majd tűtök én neked mogyoróból, mézből Unom kenyeret. Mert te vagy a legszebb szőke kis csoda szerelmemből épült tündérpalota. KALÓZ GRAÍ Róbert Pinget regénye Sseeedi kutató rendkívüli felfedezése Berlinben * Brecht ismeretlen verse a szegedi direktórium egyik tagjáról Sokat hallunk, de keveset tudunk az új francia regényről. Esztétikai vitákban citálnak belőlük, hivatkoznak rájuk, az átlagolvasó azonban csak a Nagyvilág néhány "írásából alkothat meglehetősen homályos képet erről az új irodalmi je' lenségről. Könyvkiadásunk most igyekszik pótolni a lemaradást. Róbert Pinget neve még a szakemberek előtt se nagyon ismert. A „Nouveau román" sajátos válfaját műveli, amit kritikusai Beckett-tel, Kafkával és Rabelais-val szoktak rokonítani és összevetni. Most kiadott — egyik legsikeresebb — írásának csak annyi köze van Butor-hoz, Grület-hez — az új regény mestereihez —, hogy ő is új utakat keres; szakít a hagyományokkal. Nem veti el azonban az epika egyik ősi elemét, a cselekményességet, a mozgást, az ábrázolás, közlés indulatát, ösztönét. (Indulatot kell mondanunk, mert szándékát, mondanivalóját leplezi, ködösíti.) Az epika ősi elemeit új tartalommal tölti ki, s egyben negligál is minden „hagyományos tartalmat" a fantázia meghökkentő képzettársításaival, csapongásával. Lebegővé, már-már meghatározhatatlanná, amorffá oldja a műfaj. Az Európa Kiadónál megjelent Kalóz Grál — maga a ROHAN GYÖRGY cím Is csúfondáros nyelv51tögetés a keresztény mitológia egyik rejtélyes alakjára — tulajdonképpen egy fantáziabeli utazás „története". Leírt tájai azok flórája, faunája, de emberi, folklórja nem található meg sehol. Kitalált húsevő növényei, növényszerü állatai a botanika és az állattan képtelenségei s egyben szellemes logikai, nyelvi bravúrok, bukfencek. Ügy ötvözi a meglevőt. a tényszerűt a csinálttal, kitalálttal, hogy azzal sajátos, zárt világot teremt, amelyben a lehetetlen is realizálható. A „történetet* maga az „utazó" meséli el egyes szám első személyében. Ez a „cselekményben benn lévőség" teszi lehetővé azt is, hogy az epikától idegen, erősen szubjektív hangon meséljen és a mesébe lírai elemeket, versbetéteket, máskor a közhelyekkel ostorozó filozofálgatásokat is beleszőjjön. A realitás és a fantázia kettősségét a két figura hordozza. A mesélő el-elrugaszkodna a valóságtól a képzelet világába, de Brindon, a kocsisa mindig visszatéríti, vaskosságával, józanságával. Hol jár, mit keres a két vándor? A szerző rendkívül megnehezíti az olvasó dolgát. Nyilatkozata szerint tócsát le is nézi az olvasót. Útjára ereszti a művet, a megértés, hatás legkisebb szándéka nélkül. A közhelyeket akarta lejáratni azzal, hogy a végletekig sarkította őket? Valamiféle szépségideált keres? Vagy csupán a szabadság egyik lehetőségét jelentené a szárnyaló képzelet, a nyelvi fintorok, poének halmaza? Társadalmi mondanivalót csak erőszakoltan lehetne belemagyarázná a műbe. Talán maga a szerző is tiltakozna ellene. Vagy csak rezignáltán legyintene? Kalóz Grál születésének — meglehetősen fárasztó — történetében felbukkan nagyon a kapdtaliázlódott világ csaknem minden bűne egy-egy ős, isten figurájában. De Pinget ezeket se veszi túl komolyan. Humorba, iróniába fojtja csodálkozását, meglepődését vagy megbotr á n kozását. Nem könnyű olvasmány. Bajomi Lázár Endrének is sok gondot okozhatott a fordítás. HORPÁCSl SÁNDOR nak is fájt a foga, gondolta, elmegy a templomhoz, hátha megszűnik a tömjénszagtól ... De lám, már hallik a kopogás, köhécselés. Talpraugrott. Mintha cseppet szűnt volna most a fájás.. „ de a következő pillanatban belenyilallott, majdnem elsívalkodta magát... — Adj isten Balázs bátyám — köszönt a kocsmáros. — Isten fáját, jöhettél volna korábban — tenyerét száján tartotta, mert mikor levegőt szívott, úgy érezte, tőrt szúrnak a nyelvébe. — Hamar adj öcsém egy kis pájinkát erre a kutya fogfájásra. Péter sietett ajtót nyitni, levette a lakatot, a keresztvas csörömpölve potytyant a lépcsőre. Nem engedte a kocsmárost előre, berontott, mintha zavarnák: „Hamar egy féldecit a javából!" Felhajtotta, pár percig fogán akarta tartani, de mintha a gyomra leszívta volna, eltűnt az ital. Kérte a másikat, az is legurult, mint a golyó. Szorgalmasan öntögette újra és újra. Péter figyelte. nézte az öreg ádámcsutkáját, ami jóformán meg se mozdult. ..Hogy a jó fenében lehet ez? — gondolta; Balázs bátyámnak meg se moccan". A hatodik féldecinél mintha tényleg szűnt volna a fogfájás, de beöntötte a hetediket is, már azzal az elhatározással, ha törik, ha szakad, fogán tartja. Benne volt a szájában, de valamit mondani akart, s az ital most is lecsúszott . — Hanem öcsém, mintha olajos volna ez a pájitika. — Nem olajos, Balázs bátyám, jófajta. Nyolc féldeci után támolyogva kilépett a kocsmából, vagyis kilépett volna, de kibukott. Elfelejtette — 3 lépcsőt kell lefelé mennie. Ki a fenének jutna eszébe ilyen állapotban, hogy lépcső van és hány. Érezte, • valaki a hóna alá nyúl. Csekmő Gábor volt... Balázs azt hitte verekedni akar, septében képen törülte, hogy szikrázott a szeme. Csekmőben is volt már jócskán. Csóka Zsigáéknál öblögette a torkát, mert valami baj van a gégéjével, viszket — mondta — mintha macska kaparná és azon csak a pálinka segít. Az egyik kisüstitől, a másik gyári pálinkától lett részeg. Osztogatták egymásnak ököllel, tenyérrel. — Az anyád keservit.:: — Még azt mondod az anyám ezét, azát? Mikor Csekmő ráhuppant Balázsra, azt hitte kijön belőle a kisüsti. Galambos Zsófi néni, a szemtanú rohant Sára nénémhez: — Menjék már lelkem, az a két bolond verekszik a kocsma előtt, ott henteregnek az árokban. — Ijnye — kiáltotta el magát Sára néni és rohant, mintha nem is 65, hanem 30 esztendős lenne. Pillanatok múlva ott termett az árok szélén, ahol még mindig hempergett a két ember. Csekmő, ahogy megpillantotta a felettük álló Sárát, felugrott, s elszaladt. Sára előbb csak nézett, két kezét csípőre téve, aztán megszólalt: — És én még tutujgattam egész éjszaka ... és itt keresd kend az arokban a munkaegységet?.q, Kálmán László, a Szegedi Orvostudományi Egyetem nyelvtanára, a berlini Brecht-archívum anyagában a költő 1938-as dániai száműzetésében irt munkái után kutatva egy tervre bukkant Brecht ezidótájt a proletár ifjúság számára regényt akart írni Wallisch Kálmánról, az osztrák „Schutzbündl er"-rőL Kálmán László az anyagok között egy kantáta kéziratára talált, amely a 167-es mappa 49—59. lapján volt A Koloman Wallisch Kantate Brecht nyomtatásban megjelent versei között nem szerepel. Kálmán László a kézirat másolatát elküldte a Dél-Magyarországnak. A kantáta hőse, Wallisch Kálmán az 1919-es szegedi direktórium tagja volt A versben is szerepel Lúgos, ahol Wallisch 1889ben született, és 1905-től tagja volt az építőmunkások szakszervezetének. Szegedre a háború kitörésekor került katonaként Ez idő alatt a szociáldeWallisch Kálmán mokrata párt titkáraként tevékenykedett. 1917 májusától letartóztatták, majd az olasz frontra vezényelték, ahonnan a háború befejeztével Szegedre tért vissza. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a munkástanács vette át a hatalmat, amelynek titkára volt, majd a hármas direktórium tagja lett A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába ment, ahol Bruck an der Mur polgármesterévé választották. Amikor 1934-ben a jobboldali munkásvezetők Dolfuss kancellárnak teljhatalmat juttatnak, Bécsben fegyveres felkelés tör ki, és kiterjed az országra. Az egy hetes ellenállásban Wallisch a stájerországi felkelőket irányítja. A felkelés leverése után statárium elé állítják és kivégzik. Brecht kantátájának cselekményét a felkelésből meríti. A szóban forgó Fey a fasiszta Heimivehr egyik vezére. Február 12, a felkelés kezdete: a diktatúrára törő kancellár rendörségének provokációjára, mint a felkelés kiváltó okára céloz a, vers. Ebben az időben Németországban Hitler barnainges, Itáliában Mussolini, a „habzópofájú selejtcézár" feketeinges söpredéke élvezte a hatalmat. Egyébiránt a drámai szerkesztésű és stílusú kantáta —, amely szavalókorussal s nyilván zenével is erőteljesen hatna — igen közérthetően beszél önmagában is. Brecht egvébként — az akkori szocialista avantgard költészetre iellemzöen — végig kis betűkkel írta kantátáját. BERTOLT BRECHT kantáta vallisch kálóéiról íey, a különitményvezér keresztet vet és felrikolt: a nagy leszámolás most vagy semmikor: minden fegyvert ide mi hadikincstári volt! hét végén történt éppen, a parancsot kiadta, a fegyver munkásotthonokban feküdt olajba rakva. rejtette szenespince mélye mennyezet és falak feküdt a vasúti őrház mellet kökénysövény alatt. tizenhatban feküdt a főidbe hogy a békét megkössék, de február tizenkettőt töltve jött a dolfuss-rendórség. teherkocsikkal érkezett de útját állta az őrség. békéjük ismét háborúval terhes, túl a határon a harmadik birodalom nem fér magába, kezek mozdulnak munkához jutva a hadianyaggyárak füstje mögött: ágyúlövedéket esztergálnak, a munkások párthelyiségéből s a szakszervezetek házaiból már senki se kiáltja „megállj", söpredék székel ott barna ingben -s fekete ingben söpredék székel az alpokon túl, a quirinálon habzópofájú selejtcézár álmodik abesszin álmot és vágya a nagy leszámolás. ha nincs a népnek fegyvere háború lesz. a fegyvert elszedni jöttek i fegyver válasza lövés mert a támadó lökésre nincs csak ellenlökés. és jöttek linzbe és jöttek grazba °s bruck an der mur előtt álltak és csak a betört orrát vihette ki munkásotthonokra támadt. hétfőn egész nap harc borult bruck városára de kitisztult a csendőrkaszárnya éjszakára mert ott volt wallisch kálmán a munkások titkára. kórus: wallisch kálmán, ez a harcos 7. lugosi ács fia erdélyországból 7 bányász, <r porcellánmunkás, a kőműves a katona, ki gróf pallavicini birtokait a parasztoknak adta wallisch kálmán, ez a harcos. előadó: melyik iskolában nevelkedett? | kórus: 7 munkásegyletben lúgoson. előadó: ki alapította? kórus: egy matróz a potemkin páncélhajóról. a munkások járőröztek a gyermekek velük az éjbe' bruck öreg utcáiban döngött az új urak lépte. esős és hideg az este. a hangszórón bécs jelent: grazból a vezérkar fut és Wiener neustadtban csend. a sebesültek némán figyelnek az eső tompán dobol és a hang a magafonban szólal: bruckban is összeomolt. kórus: hazudnak pofátlanul! nyelvük ötféle van: egyik atyáskodó, másik tanulságos, harmadik közönséges, negyedik lelkészé, ötödik böllér. hazudnak pofátlanul! néztünk egymásra: szabadság vagy robot már a rend? az osztrák nép volt a győztes vagy a vereség ez a csend? és wallisch ká.lmán az állomásra kiment. befutottak a vonatok mint akármely éjen már látta wallisch kálmán mi küzdünk csak éppen és megpihent ott wallisch kálmán egy köszegélyen. kórus: kit is könnyebb becsapni minálunk? a mindig megcsaltakat legkönnyebb becsapni. összegyűjtöttük utolsó krajcárunkat s nem ettünk akkor este egy embernek, ki jótállást igért. de feltette kalapját ék elárult az uraknak. pedig közénk jött és a krajcárt összeszedti s mesélt is valamit s nevetett mikor indult, mi még hittünk neki s nem ettünk akkor este. elértünk erőnk végére mondják nekünk: jövőre teritett asztal vár titeket. Fordította: NÉMETH FERENí Vasárnap, 1968 íú! tts 17. OEL-MAGVARORS2AG 7 i \