Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-23 / 147. szám

Vándorgyőlés, lu<511ft6«, ©mlékkőnyv Szeged készül a Tömörkény-centenáriumra Mint már Jelentettük, Tö­Inörkénjr születésének 100. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségsoro­zatot rendez Szeged. A cen­tenárium eseményeiről Rad­nóti Tamás, a városi tanács művelődésügyi osztályának tsoportvezetője tájékoztatott Most készül a szép kiállí­tású műsorfüzet amely az évforduló minden eseményét tartalmazza. A centenárium boszabb időtartamú ^mű­sorszáma" a múzeumban rendezett kiállítás lesz. Tö­mörkény István életművét illusztrálják kortörténeti, társadalmi, gazdasági háttér bemutatásával. December elejére irodal­mi vándorgyűlést iktatott a programba az ünnepségeket előkészítő bizottság. Az Iro­dalomtörténeti Társaság és a TIT helyi Irodalmi szakosz­tálya Szegeden rendezi 1966-ra kétnapos vándor­gyűlését Témája, anyaga ls kapcsolódik a Tömörkény­életműhöz, s talán várható, hogy sok új szempontból egészíti ki Tömörkény iro­dalomtörténeti értékelését. Az évfoj-duló napján, de­cember 21-én, műsoros iro­dalmi esten emlékeznek meg a nagy íróról. Műveinek in­terpretálói fővárosi művé­szek, méltató!, értékelői ki­váló irodalomtörténészek. Szeged Tömörkényről el­nevezett gimnáziuma is rep­rezentatív emlékezésre ké­szül. Üj kiadványt készít, amely Tömörkénynek a sze­gedi lapokban megjelent írá­saiból válogat. Itt találjuk meg például azokat a cik­keit is. melyek Szántó Ko­vács János peréről tudósíta­nak. A peremvárosnak Is ter­veznek Tömörkény-emlékes­tet, s a megyei művelődést otthonok közül pedig néhá­nyan Tömörkény nevét ter­vezik felvenni. Az előkészítő bizottság de­cember 21-re tervezi a Tö­mörkény emléktábla elhe lyezését az író lakóháza he­lyén és Tömörkény ceglédi „szülőházának", a vasútállo­másnak megkoszorúzását is. A centenárium egyik leg­jelentősebb vállalkozása, Tömörkény Emlékkönyv lesz. Szerkesztője dr. Ko­vács Sándor Iván egyetemi tanársegéd és dr. Péter László, a Somogyi Könyvtár tudomány® munkatársa. A 14—15 ív terjedelmű emlékkönyvbe Ortutay Gyu­la írt bevezetőt s Diószegy András Tömörkény-tanul­mányt. Tartalmazza a könyv az író életében megjelent kritikákat, cikkeket kortár­sak tollából. Többek között Jászai Mari, Mikszáth Kál­mán, Juhász Gyula, Schöpf­lin Aladár írásait Olvashat­juk a halálára írt nekroló­gokat, írók, költők búcsú­cikkeit, verseit, például Ady Endre, Móricz Zsigmond. Kosztolányi Dezső kortársi emlékezéseit Érdekes ta­nulmányokat olvashatunk majd Tömörkényről, mint régészről, nyelvészről, nép­rajzosról s Tolsztojjal kap­csolatos vonatkozásokról ls. De talán a legérdekesebb színfoltja lesz az emlék­könyvnek az a fejezet, amelyben mai írók, művé­szek vallanak Tömörkényről: többek között Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Déry Tibor, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Borsos Miklós s a vásárhelyi festők közül ls jónéhányan. Sok illusztrációja lesz a könyvnek. Tömörkény csa­ládi vonatkozású fényképei, művészek Tömörkény ihlet­te raizai, kéziratainak fotó­kópiái. A centenárium ors2ág®an ls jelentős. A rádió önálló, 60 perces műsort ad az író­ról a Parnassus sorozatban, s a szegedi eseményekről Gondolat című műsorában tudósít A tv is megemléke­zik az évfordulóról, s hogy teljes legyen a sor, a Szép­irodalmi Kiadó újra megje­lenteti az író novellásköte­tét Fecskék címmel. Nem fejlődik Szeged úszósportja Ülést tartott az MTS városi tanácsának elnöksége Az MTS Szeged városi ta­nácsának elnöksége szerdán délelőtt ülést tartott és meg­tárgyalta Szeged úszó és ví­zilabda sportjának helyze­tét. A beszámoló megállapí­totta, hogy a felszabadulást követő években az úszósport­ágban emelkedett a verseny­zők száma. 1950—56 időszakában Sze­geden 15 sportkörben volt úszószakosztály. 1957-től azonban ez a szám — különféle okok miatt — csökkent. 1964-ben több hó­nap® tárgyalás eredménye­ként a vár® valamennyi minőségileg számottevő úszója és vízilabdázója a SZEAC-ba nyert átigazolást, mint kiemelt szakosztályba, és alapfokú szinten működ­tette tovább a szakosztályát a SZAK és a SZVSE. Sajnos, az átszervezéstől remélt változások nem következ­tek be. Az úszósport ág frá nyitá­sát Szegeden a Városi Üszó Szövetség 7 tagú elnöksége végzi. A szövetség aktívan be­kapcsolódott az iskolásko­rúak és az üzemi dolgozók úszóoktatásába, az utnápótlás nevelésébe és várost válogatott keretek kialakításába. Egységes mun­káját azonban megnehezítet­te, hogy a SZEAC mint ki­emelt sportegyesület a me­gyéhez tartozik, s ezért a városi szövetség irányítását nem minden esetben fogad­ja el. A szakosztályok helyzeté­ről szólva a beszámoló is­mertette. hogv a SZEAC, a SZVSE és a SZAK úszószak­osztályaiban összesen 235 versenyzőt tartanak nyilván. A SZEAC 40, a SZVSE pe­dig 20 vízilabdázót tart nyil­ván. A munká ellátására a SZEAC-nál 7, a SZVSE-nél 2, a SZAK-nál 1 edző áll rendelkezésre. A szakosztá­lyok működéséhez a SZEAC szakosztályának 140 ezer, a SZVSE-nek 29 ezer, a SZAK­nak pedig 14 ezer forintot biztosított az MTS megyei, illetve városi tanácsa. Saj­nos, a szakosztályi tagok szá­mának növelését az uszo­da túlzsúfoltsága gátolja. A rendelkezésre álló edzés­idő a Jelenlegi szakosztályi tagok foglalkoztatására is kevés. A szakraztályok élén még nincs elég társadalmi aktíva. A sportág szakmai hely­zetével és színvonalával kapcsolatban a beszámolóból kitűnt, hogv a város úszó- és vízilabda sportjának helyzete nem mutat fejlődést. A jobb eredmények eléré­sére kitartó és rendszeres munkára van még szükség. Jelenleg azonban ennek a EurmT •ryjü úszó- és vízilabdasport hely­zetét és az 1967. évi terve­zésnél az elért eredményeket már figyelembe veszi. A második napirend kere­tében a városi elnökség a többi között a SZEAC elnök­ségének azt a határozatát is felülvizsgálta, melyben Ker­tes Mihályt és dr. Szontágh Ferencet a SZEAC elnöksé­gébe kooptálta. Mivel ez a határozat alapszabályellenes volt, — kooptálni csak a közgyűlésnek van joga —, a vár®i elnökség nem hagy­ta jóvá. Befejezésül. nemzetközi ta­fálkozókat érintő kérdések kerültek sorra. Biszku Béla és Gáspár Sándor a válogatott Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára és Gáspár Sándor. a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára szerdán Egri Gyulának, az MTS elnökének és Csanádi Andrásnak, az MTS elnökhelyettesének táré saságában Galyatetőn meg­látogatta az angliai labdarú4 gó-világbajnokságra készülő magyar válogatott keretet Biszku Béla éa Gáspáí Sándor elbeszélgettek a Játé­kosokkal, vezetőkkel* Milyen lesz a folytatás? munkának a tárgyi feltéte­lei csak kis részben biztosí­tottak, a felkészülést terem­hiány, s megfelelően tempe­rált uszoda hiánya akadá­lyozza. Problémák jelent­keznek az úszók kedvezmé­nyes belépőjegyeit illetően is. Az elnökség a vita alapján megállapította, hogy a vá­r®i úszó- és vízilabdasport helyzete nem kielégítő. Az MTS városi elnöksége több font® határozatot ho­zott az úszó- és vízilabda­sport fejlesztésére. A tervsze­rűbb és konkrétabb felada­tok megvalósítása érdekében az úszószakosztályokat fog­lalkoztató egyesületek tűz­zék napirendre és elemezzék szak®ztályuk munkáját, törekedjenek szervezettebb, tervszerűbb munkára és az utánpótlás megfelelő szelle­mű nevelésére. Állástfoglalt a szakemberképzés szüksé­gessége mellett. A szakosz­tályok erkölcsi és anyagi támogatását, az edzők elbí­rálását a jövőben a végzett mun­kától teszik függővé. Döntés született a középis­kolai vízilabda-bajnokság kiírására, a téli tornatermi edzéseken a megfelelő felté­telek biztosítására. Az el­nökség elhatározta, hogy még ebben az évben ismét napirendre tűzi a szegedi 1 Ismeretes, hogy Ifjúsági Válogatott labdarúgóink az elmúlt héten egy gól® győ­zelemmel tértek haza Bé­késcsabáról. ahol az ország® torna keretében játszották elsó selejtező mérkőzésüket. Békés megye válogatottja ellen. Ma kerül sor ennek a mérkőzésnek a visszavágójá­ra a SZEAC-stadionban, dél­után 5 órai kezdettel. Megyünk-e tovább? Van-e eselyünk arra, hogv a régi hagyományokhoz hűen eb­ben az ország tehetséges fia­tal labdarúgóit felvonultató seregszemlén sikerrel szere­peljünk? A kérdésre nehéz válaszolni. A papírforma, az egy gól® előny és a hazai pó­lya sikert és továbbjutást sejtet. De mindez nem sok ahhoz, hogy biztosra me­hessünk. Együttesünk játéka — ért­hetően — még nem volt meggyőző az első találkozón. Kevés alkalom nyílt szá­mukra az egység, az. össze­szokottság kialakításóra. Csak egy volt biztató: együttesünk tagjainak nagy többsége technikás, jól kép­zett labdarúgó. A védelem — beleértve a fedezetsort is — ezúttal a vártnál gyengébb játékot nyújtott. A békéscsabai mérkőzésen kitűnt gólratörő készségével Kozma, a SZEAC játékosa. Mind a négy gólt ő szerezte. Igen tehetséges játékrat Is­mertünk meg ez alkalommal Tihanyiban (SZVSE). akinek minden megmozdulása ve­szélyt Jelentett a hazaiak kapujára. Ha a mai találkozón a Békés megyelek nyernék egy góllal, az a csapat jut tovább, amelyik idegenben több gólt ért el. Ha esetleg a gólok száma ls azon® lesz (tehát 4:3-ra győz Bé­kés megve), akkor hat-hat tizenegyessel döntenek. A szövetségi kapitány ta együttes összetételében vál­toztatást nem tervez. Solti Mihály dél-maararorsiág A Magyar Szoriatlsta Mnnkáa­pArt CsongrAd megyei 6a Szeged városi bizottsága ts a tanács lapja. Megjelenik hráfíl kivételével mindennap. Szerkeszti e szerkesztfl Mzottsás Főszerkesztő: dr. Lőkőe Zoltán. Szerkesztőséét Szeged, Magyar Tanácsköztársa­ság űtls lé. Teltfon: 35-3S>. »0-W Éjszakai telefon: 35-M lOadla e Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Kovács László Kiadóhivatalt Szeged. Maevar Tanácsköztársa­ság öt1a 10 Telefon: 35-00. Sl-M (Bekflldött kéziratokat aeen ér­zünk meg és nem adunk vissza.) A lapot nyomla a Szegedi Nyomda. Szeged. Baleay-Zsflinszky a. ». BZ. INDEX SS M Teriesztik s Csongrád megyei posta hlvatslok. Előfizetési dll egy hónapra 11 Ft. ESőflzethetd bármely postahivatalnál éa ké» beaftdnáL A pilóta és a lekvár N éhány személygépkocsinak intettem, de mintha ott sem lettem volna, el­robogtak mellettem. Lassan elindul­tam az országúton, mert úgy éreztem, fe­lesleges várnom, nem szívesen veszik fel azt az embert, aki az út szélén integet. Érdek®, ha bentről nézünk kifelé, min­den kisclbb, jelentéktelenebb tesz, miint a valóságban és fordítva. Ha útszéli gyalo­gra pillant be a gépkocsi ablakának üve­gén, bent mindenkinek és mindennek megnő a tekintélye, jelentősége. Lassan bandukoltam, két fehérre meszelt kilo­méterkövet hagytam már magam mögött, amikor megállt mellettem egy tehergép­kocsi. Rendszáma azt jelezte, hogy vala­melyik állami vállalat szolgálatában fut az országutakon. A gépkocsi\"ezető a volán mellett átnyúlt a másik oldalra, kinyi­totta az ajtót és túlkiabálva a motor za­ját, megkérdezte: — Hová? — A városba. A fejével ró a kezével Intett ró nyitva hagyta az ajtót. Mellé telepedtem. Az aj­tót mór menetközben rántotta a helyére. A gépkocsi vezető fiatal, alacsony, erős embernek látszott Mozdulatai gyorsak voltak. Ügy tűnt, mintha kapkodna. Csak később jöttem rá, hogy ez nem kapkodás, hanem létének, cselekedeteinek legtermé­szetesebb jellegzetessége. A vezetőfülkében nagy volt a rendet­lenség. A lábamnál motoralkatrészek és festék® dobozok alkalmatlankodtak, a két üléspárna közé egy tejesüveg volt szorít­vá. a7. ülésen pedig ruhadarabok ró zöld­paprika hányódott. A vezető kitalálhatta gondolataimat., mert így szólt; — Nem ez a lénveg. hanem a motor, — vetett, rám egy pillantást aztán folytatta: — Amfg a brigádban voltam, ragyogott a kocsám. De nmióta elmartak macuk kö­zül. csak a i*korral törődöm. Nem is robbant még te sohasem az én kezem alatt ez a JArgápv —, mondta és tenyeré­vel ráütött a v'ténra. — Kizárták talán a brigádból? — Ki bizony! Elmartak a piszkok — szidkozódott. dc harag nem látszott az arcán. — Higgye el. se jobb nem lett, se rosszabb. Megkeresem én így ls a pénzem. — De máért? — vetettem közbe. — Hát nem látja? — kérdezte kissé csodálkozva. Fogalmaim sem volt, mit kellett volna látnom. Körülnéztem, mire ő elmosolyo­dott — Persze, maga nem pilóta, honnan is tudná. Azért martak el, mert most is csak ketten vagyunk a kocsin. Rakodó­munkás nélkül jáirok. Kapcsoltam. Tehát ez a pilóta nemerak vezet, hanem rakodik is. Két ember he­lyett dolgozik. Először arra gondoltam, nem lehet valami jó gépkocsivezető, s így akarja magát nélkülözhetetlenné ten­ni munkahelyén. De ezt a feltételezése­met néhány perc® figyelés után el kellett vetnem. Megengedett sebesség, a szabályok pont®, szinte kín® betartása jellemezte munkáját Nagy rutinnal vezetett. — Miért csinálja? — Pénzt kapok érte — válaszolta tömö­ren ró azonnal. — Tudom. Kétszázötven forint az áta­lány — szóltam közbe, mert éreztem, nem ez a legfőbb ok. — A gépkocsivezetők többsége ezért a pénzért nem rakodik. M intha nem akart volna tovább be­szélgetni velem, szótlanul, mereven figyelte előttünk az utat. Csak ami­kor sikerült megelőznünk egy lovaskocsit, mondta kissé fanyar mosolyával: — Népgazdasági érdek... Nagyon ke­vés a rakodómunkás. — Ugyan... — kezdtem volna hozzá, hogy őszinteségre bírjam, de ő erre nem lehetett kíváncsi, mert egy hirtelen féke­zéssel elnémított. Pedig nem volt előt­tünk semmi akadály. Előredőltem az ülé­sen, egészen a műszerfalig. Elhatároztam, hogy nem faggatom tovább. Szótlanul ül­tem mellette és oldalt néztem ki az ab­lakon. Később megszólalt. Előbbi beszéd modo­rától elütóen, nyugodtan, halkabban és folyékonyan b®zélt: — Nem szégyellem megrakni a kocsit, s meg is tudom csinálni. Fiatal és egész­ség® vagyok és erősnek is érzem magam. Miért ne csinálnám? Nem igaz ? ... A brigádban először kinevettek ró azt mond­ták. hülye vagyok, mert kis pénzért még rakodok is. Egyszer a brigádvezető sörözés közben faggatott, de én nem válaszoltam neki. Minek mondanám? Nem igaz? — nézett rám egy pillanatra. — Talán nem is tudnám megmagyarázni... Cigarettát dugott a szájába ró öngyúj­tóval gyújtotta meg a volán fölött. Bal kezével egy kissé leeresztette az ablak­üveget. Láthatólag megszokott, beidegzett mozdulatai voltak ezek. — Egyszer aztán a góré összehívott minket. Az egész brigádot. Arta akarta rábrazélni a többieket is, hogy rakodja­nak ők is. Kövessék az én példámat — .így mondta. És akikor a brigád elnyerd a szocialista címet. Pénzjutalmat is kapunk. Nem vállalták. Az egész brigád meghara­gudott rám, de a góré is. Talán azért, mert leégett a javaslatával. A cimborák azt mondták, ne rontsam a boltot, mert megjárhatom. Ezután mindig éreztették is ezt velem. Gondolhatja, hogy milyen ke­serű orvosságokkal próbáltak gyógyítani. Hol ez romlott el a kocsimon, hol az. Egy perc nyugtom nem volt. Állandóéin büty­kölnöm kellett a járgányt. Pedig én sze­rettem volna közöttük maradni, és ha nem így csinálják, le is mondtam volna a rakodásról, ök azonban minden nap kitoltak velem. Hátha ti így, akikor én úgy. És megmakacsoltam magam. Tovább ra is rakodtam. Elhallgatott. Megszokott: mozdulattal kidobta a cigarettacsikket, és felhúzta az ablakot. Észrevehetően felgyorsult a ko­csi robogása. Keményebben szorította a volánt és a fogait. Arccsontja úgy moz­gott, mintha ott dobogna a szíve. Láttam rajta, hogy feszíti valami belülről. Aztán hirtelen fékezéssel megállította a gépko­rait A motort is elhallgattatta. — Szálljon ki! — szólt rám szinte durván. Kikászálódtam ró megálltam a kocsi mellett, ö is leszállt ró átjött az éin olda­lamra. Szokatlan csend vett körül ben­nünket a kihalt országúton. Megragadta a kabátom gallérját, mintha verekedni akarna, pedig csak dühösen őszinte lett: — Elhatároztam akkor, hogyha beledög­löm is, így fogom csinálni. Mindig. Mert nem bírom tétlenül nézni más ember kínját, munkáját. Nem tudom eltűrni, hogy más dolgozzon én meg üljek, vagy feküdjek az ülésen. — Egy kis szünetet tartott. Szemrebbenés nélkül nézett rám, de közben elengedte a galléromat ró vál­tozatlan dühvel hozzátette: — Ha akarja elhiszi, ha akarja nem. Hát ezért csinálom. Megkerülte a kocsi elejét és beült a volánhoz. Megvárta, amíg én is elhelyez­kedem, aztán egy mozdulattal beindította a motort és kiirányította a gépkocsit az úttest közepére. Egészen a vár® előtt levő salak® dombig nem szólt hozzám. Ott megállította a kocsit és csak ennyit mondott: — Máskülönben a múltkor találkoztam a brigádvezetövel szervízen. Hívott visz­sza a brigádba. Azt mondta, dolgozhatok ahogy akarok, amennyit akarok. Szüksé­gük is lenne rám. Akkor nem adtaim vá­laszt neki. Hagytam, hadd udvaroljon egy kicsit. De azóta sokat gondolkoztam, vissza menjek-e. — Végignézett rajtam, az­tán még hozzátette: — M®t meg, ha akar megvár, ha akar nem. Innen már csak öt perc az út a vár®ig még sétálva is. E gyedül maradtam a vezetőfülkében. Kis idő múlva hallom, hogy a plató d®zkájára lapátonként dobálja a salakot. Furcsán hangzott ez a vezetőfül­kében és még azt is érezni vélteim, amint a súly hatására egyre lejjebb nyomják a d®zkák a gépkocsi rugóit Nem is bír­tam sokáig bentmairadni. Kiszálltaim én is ró megálltam a kocsi mellett Néztem, hogyan dolgozik a félmeztelenre vetkőzött gépkocsivezető. Néztem, s köziben eszem bejutott amit mondott. Kezd­tem furcsán érezni magam. Először csak a kezem vettem ki a zsebemből, ké­sőbb pedig távolabb mentem, hogy ne halljam a lihegését Már nem tudtára nyugodtan állni. Robogtunk tovább a megrakott koraival — Nem fáradt el? — kérdeztem, de mi­Vei éreztem, hogy ez nem volt egy túl ok® kérdés, megtoldottam: — Már úgy gondoltam, hogy nem gátolja ez a munka a biztonságra vezetésiben? Kis gondolkozás után válaszolt: — Soha nem szerettem, egyszer ettem életemben lekvárt, akkor is nagyon beteg lettem. Többet lekvárt nem eszem, rá sem fogók nézni. Azóta tudom, hogy ha olyat csinál az ember, arait sízeret, az soha nem árt meg neki... Máskülönben ezt fo­gom mondani a brigád vezetőnek is, mert a jövő héten visszamegyek közéjük. Mit gondol, igazam van? ... Mielőtt kiszálltam volna a vár® asz­faltjáról, a vezetőfülke fogasán észrevet­tem kopott, nyitott aktatáskáját. Egy da­rab kenyér ró szerelőszerszámok voltak benne. Egymás mellett. Oravecz János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom