Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

Tévedések és tanulságok a Hortobásvrél és a szociográfiáról MILYEN szerepe van a szere. A szociográfia tehát telje-? közömbösség, a „minmai társadalomban a szo- egyidejűleg összegezi a múl- den, mindegy" hangulata, a ciográfiának? önkéntelenül tat, a jelent és az elemző, tények nagy tömegének ez az első kérdés, amely alapján — pozitív értelem- „zömmel negatív tartalma", eszünkbe jut, miközben kéz- te" pártosan — a szocia- „az emberekkel való intézbe vettük és elolvastuk ;',íta jövőbe mutat. Mindeb- menyes antiszociális banásZ<im Tibor: Hortobágyi blS1 következik, hogy a mód" világa alakult ki az jegyzetek című kötetét Vé- -szociográfia a szocializmus- emberi viszonyokban, leménvem szerint a szo- ban n€m -ellenzéki" műfaj, A kötetben Zam tanulciográfia — ha helyes, mar- hanfm a társadalomról al- mányának egyik-másik mélxista— leninista elmélet ve- ko,ott helyes megismerés tatója azt írja, hogy azért zett és nem hamis, hanem fam T,boJ könyve- kapott ilyen nagy visszhangot megjelenésekor ez a szociográfia, mert élő, eleien, valóságos problémákat is feltárt. Bizonyara az egyik ok tényleg ez volt! lomtudománynak ez az ága got keltettek." A szociográ- Hiszen, akik az ország más sem lehet meg a tudomá- fiái riport jellegű írások tu- £ teiben nem ismerik a nvokat alapvetően jellemző domásunk szerint két alka- Hortobágyi Állami Gazdasahelye.s tényanyagot rögzít - r°l ionban mindezt nem rendkívül'nagy segítséget mondhatjuk el. adhat n társadalmi valóság ANNAK IDEJEN a kötetfeltárásához, jobb megisme- ben szereplő írások a kelréséhez. Tehát a társada- léténél is nagyobb visszhanV\7!Z tá fo-sAÁ-Ara--—, eV) módszerek nélkül, e műfa- lommal — először a Budajok művelőjének tollát sem pesten rendezett ideológiai vezérelheti szubjektív egyol- konferencián, majd a Valógot, s elhiszik, hogy amit Zárn leírt, az a tiszta igaztág. elgondolkodnak az ott dalúság, hanem kizárólag a ság c. folyóirat szerkesz- !evc' állapotokon. amelyevet a jubileum éveben BAJARI GYULA ILLUSZTRÁCIÓ cP® §GM! fSmm Bakos Imre könyvelő, s mint némi büszkeséggel mondja, „a számok embere". A felsége, Malvin meg — ugyancsak Bakos jellemzése szerint — „a szív embere": kórházi főápolónő. — Egye fene azt a pár forintot — rúgott ki ezen a nyáron a maga bogozta hámból Bakos —, most az egyszeT lemegyünk egy hétre a Balatonra. Gyönyörű ez a szeptember, s ez utószezon, olcsón kapunk szobát. Így történt aztán, hogy Bakosék a tündöklő vénkisasszonyok nyarán leutaztak Balatonszilvásra. ahhoz az özvegy nénihez, akinek címét Malvin egy kollégája adta meg. A szegényes, sötét szobácskát ..féláron" bérelték a sápítozó, roskatag, vénséges özvegy asszonytól. A rozoga szekrényben Bakosné — egv-kettőre elhelyezte csekély holmijukat. A „mackókat" felhúzták, a spirituszfózön elkészült a tea. megitták, s reménytelenül gubbasztottak a szobácskában. Villany sem volt a ..félárú'* szobácskában; mikor leszállt •7. est. a rozoga házinéni büdös petróleumlámpát hozott be.szótlanul letette a billegő asztal közepére, s keserveset sóhajtva kicsoszogott a sötét konyhába. Bakos felállt, nyújtózott egy keserveset és szétnézett a szobában, ahol most majd egy hétig élnek. Vagyishogy tengődnek. — Tán ki se lehet majd mozdulni ebből a szörnyű lyukból — sóhajtotta Malvin. — Jól van neked — vágta rá Bakos. — Most aztán legalább látod, hogy milyen fényes lakosztály a mi pesti lakásunk. Azzal feljebb srófolta a gyászos világítást és széttekintett a szobában. Mivel „konyított" a képekhez, legelőbb is a falakat mspiciálta végig. Az oldalfalon a néni egykori férje figyegett bakakáplár-pompában „me.ijén a szép veres siccesbojt". Mellette kettejük esküvői képe Ám, amikor a szemközti falra pillantott. még a lélegzete is elállt Bakosnak. Felkapta a lámpát, s közelebb vitte a képhez. A Képhez. Amelyhez nem kellett szakértőnek lenni, csak némi szépérzékkel megáldottnak. Mint aminő ember Bakos könyvelő űr is, aki, lám, még koldus segédkönyvelő korában a szépségéért vette el Malvinkát. „egy szál pendelyben", sőt még azt is fölöslegesnek tartotta. Egyszerű, nemes szépségű kis bretagne-i falu utcáját ábrázolta a festmény. A szemközti ház falára oiy forrón süt a nap, hogy szinte érezni a hevét, jólesne nekitámaszkodni; a házacska udvarából virágzó harsfák magasodnak fel, érezni édes jószágát a buja virágözonnek, a tavaszkék égbolt alatt. Bakos csaknem elejti a lámpát, amikor sárga, halvány fényénél a kép bal sarkában megpillantja a világosan olvasható aláírást: Maurice Utrilo. A boldogságtól rogyadozó térddel viszi vissz.? a lámpát az asztalra. — Ügy érzem. Malvinkám. hogy megcsináltuk a szerencsénket! — súgta a száját tátó asszonynak. — Ennek a mamának fogalma sincs arról, hogy mit ér ez a kép. Ebben a korabeli keretében isten tudja honnan, s hogyan került ide ez az Utdolgok, jelenségek össze- tő bizottságának ülésén — tett és mozgásában, fejlő- már marxista kritikát kap- z,űrz?Y*ri „ kaPkodas, fedésében történő sokoldalú tak, ahol ezeket a gondola- vesz.ettseg jellemez. De vizsgálatának marxista mód- tokát így fogalmazva egv- vaj(>" csak PZ®rt volt élénk oldalú, szubjektív jellegű fkkoriban a vita? rillo! Ez százezer forintnál is töb- "'ásóknak minősítették, s £em vott-e «m >*• most meglepetesunkre meg- ' ,. ^-serleg teljesen nl ncro . tied tehát neked i* megjelentek. Lapunknak szubjektíven „azt mondjak, — De nem a tied. tehát neked „ükréges erre kitér- h°nv alapon az egyéni séaemmit sem ér. azert szuicseges erre rater relmeket _7 általánosítás - Ha megveszem, enyém, és száz- eppen Szegeden, a £ ^elve raS ezret testvérek közt ís megér. Adok Tiszatdj Magvető gondoza- le Alte . nininpi- , uérwrt ötszázat és mée saban, a Tiszataj Irodalmi "" _a noriooagj i siia Lzrt is csókol tó^ Kiskönyvtár sorozatban kap- ™ 'Gazdasag . . mal kepetT Kezer is CSOKOI erw? hehirt 7ám Írásai és a Nem akkor a tanuiBakos annak idején éppen csak, taK nelyet zam nasai es a . , , hopv a menvasszzinvtáneot táncolta hozza kapcsolódó vitacikkek. mtóieieneseKor — el ® felerégével 1uETftlkaptó1 Vetődik azonban, hogy _ « keringőzni kezdett vele a szobában. jmut* -zon^ k-? pel- lensze^ Jefy^amiatt kt — A boldogult jó uram. Igen. Ö • . . vette valahol. Szerette ezt a képet, _ merthogy hársfák vágynák rajta. Tudányszámban látott a könyv • , <t (1400 példány- otkbzoU mert • kinek volt szük.ré- tanulmanyaban meg csak fci sem villan a Hortobadom én. hogy csak a rámáért tetszik ^^l^f* táte^Ts^ éíő ^össeadni az ötszáz forintot. Vaskos, dióbarna, kézzel faragott, cirádás tölgyfakeretben volt a kép. A Szépművészeti Múzeumban maga az igazgató is izgatottan várta, míg Bakos nagy ceremóniával kicsomagolta a halhatatlan festőművész képét. Ám az igazgató csak egyetlen pil- , .... , . ,. . ... lantást vetett a festményre, elmoso- yet6 Konyvkiado a kötet| ^ ^ v Isam oA.»vs hn + nrAltn Al nsnítn ciolóffiisok — ha akarták Bében egy-egy melegebb volnaR - a VALSÉG-BSTM « " Aiívu i __ tt; í telelő ehsmeres, amely megilletné a Hortobágy úformálásáért és jövője alaőket, mert ezekben az or- Jolgozógánnmokhan tetentek meg ku*do embereket. Pedig ez is az ígazsaghoz tartozik, mert ez is hortobágyi valóság! Kár — és igen veszélyes kár —, hogy ez a Alföld-ben, az Üj Irás-ban és az Élet és Irodalomban megtalálhatták volna gánumokban jelentek meg az írások.- S miután a Magben nem határolta el magát '- igen. ismerem ezt a képet. Ut- ^őT^^tefl" kimaradt.' rillo egyik legszebb műve. ® TF£T hLv J S IGYALTALAN nem ar„Nern adom félmillión alul — vil. tó ebből ugy tűnik hogy a lant át Bakos agyán -, esetleg enge- Magvető Konyvkiado akfl- eol van ré hogy csak a dek ötvenezret ha náevon alku- ratlanul is azonosítja magat M lehet megírni. Hiszen ha srik " ^ Zárn Tiborral, valamint, ^m ismernénk konkrétan ' Hogyne ismerném - folytatta ^ ,a könyv WadásAra 3 . .a,'apo,pk^; az igazgató -, hiszen ez egv világhf- ®Sya talán eppen Zam utó- aWeop is tadnank, hogy rű kép Vagyishogy annak nem is saváért volt szükség hl- m.«t ott is sok rossz - hamisítása. Az aztán már a, f>bbl ^leg *Ju*tt'%*ala" meg kartenaay iigvetlen ég volt hogy a hami- már Publicitást kapott ves is akad, az emberi tnsttfuSnerét egy' J"fel IrÍL ró. .Amikor a könyvet kézbe szonyokban sok meg a ma. Önt nyilván az „ egykorú", ócska ke- vettek, az! gondoltuk, hogy '<"». a. nem szocialista d* ret tévesztette meg - megér száz a cikkekben általunk a s^rzo c.sak azt figyelhetforintot -. hogv nem nézte meg ala- annak Wején tapasztalt erős te meg. hogy husz észtenposabban az aláírást egyoldalúság, elfogult szub- tomofai mit vegeztek.. a — Most oda az ötszáz forintom Jektivizmus ellenpólust kap hogy az egyes ember hite - siránkozott a múzeum előtt Ba- ős a zárszó kijavítja a téve- repedezik es lazul... — kos. akire izgatottan várt ott a fele- déseket. Am az. utószóban ahogyan a hortobágyi vitasége. — De csak négyszáz, mert a a szerző maga írta, hogy ha" az egyik réezvevő felhakeret megér száz forintot... — mo- semmi oka^ nincs az „alaptyogta szerencsétlenül. GYÖRGY FERENC a feleséged nem engedte meg, hogy a krémest odaadd a kisfiadnak. — Így volt — mondta, és egyáltalán nem csodálkozott. Ruhástul végigdőlt az ágyon, de nem csukta be a szemét. A következő napokban Tóni órák hosszat ült a munkásszálló előtt a napfényben. Fújta a szájharmonikát, vagy kényszerülünk. Délután besántikált hozzánk a gondnok és a takarí- ieaza volt. a vitába belevető gondolatok megváltoz- A7-t >'rja a könyv: a szotatására, visszavonására", ciográfia célja, „hogy tárezért mind a szerzővel, sadalmunk fejlődéséről mémind a kiadóval vitatkozni lyebb igazságokat, ö.sszefüggéseket kell feltárni". De éppen a vitában felszólaló tóasszonnyal leszedette Tóni ágyáról az ágyneműt. Dollár lapt irsu"knaí 'a Haj hortobágyi embei-ek cáfolták A- - _ ,-i-TT dű.Bih^ Napió.n8k amely "leg tömegével Zám Tibor a Valóság akkori fcfezerkesz- k3;"k«'tuma,t. Pedig ezek az tiltakozott, de a takarítónő, aki a telepen lakott, röviden dú-Bihar és suttogva ezt mondta — Kecskés Tóni felakasztotta magát az erdőben... tőjével vitatkozva azt hang- a"1te'aROS tények szolgál— Ne locsogjon annyit, vigye az ágyneműt a raktárba gú'jyozta: a szocializmusról latták az „objektív" alapot a következtetések levonásához is. Így persze Csák Gyulának sincs egyáltalán igaza, aki az Élet és Iro„ , . . dalombán közölt recenziójáA telep, ahol Tóni felesége lakott, nem esett messze A gondnok értetlenül nézett rá, aztán csillapítóan így és ^gyeíemre — í™ ban _ -értékes híradás"-ként bottal ütögette fapapucsa talpát. Időnként eltűnt. Egyszer — szólt mérgesen a takarítónőre a gondnok. ^ tényleg egyoldalúság csak Dollár kileste, hova jár. Röhögve mondta el, hogy Tóni A takaritóasszony magához ölelte az ágyneműt és ki- jf)t vagy csak rosszat. írás erdőben is ugyanazt csinálja, mint itt. Ül és fújja s sietett a szobából. Megdöbbenve néztünk egymásra. B szocializmusról az szájharmonikáját. Aztán ha megunja, összetördeli a keze- — És a szájharmonika? — kiáltott kétségbeesetten jgazat kell írni1 ügyébe kerülő faágakat és bejön a munkásszállóba. Dollár. Es az éjjelizene ? ... a bányától. Csak a kis erdőn kellett keresztülmenni, ha szólt: az ember oda akart jutni. A telepiek hozták a híreket Tóti Inak az asszonyról. Egyszer azt mondták. Cukival a focistával látták beszélgetni. Tóni ideges lett. Cuki nagy nőcsábász. hírében állott.. A fiatal, alacsony, göndörhajú. fürge jobbösszekötő a nők kedvence volt. Tóni aznap leitta magát. Másnap a sánta gondnok nagyon megszidta, de mi a védelmünkbe vettük. Különösen Dollár, aki még arra is hajlandó lett volna, hogy beszél Tóni feleségével. — Maguk ne idegeskedjenek, maguk pihenjenek. Maguknak holnap dolgozni kell. — Felakasztotta magát? — kérdeztem. A gondnok azonnal kijavított: — Nem felakasztotta magát, hanem elköltözött. Tegnap délután kijelentette magát innen a munkásszállóból. Tehát hivatalosan: elköltözött — és kibicegett a szobából. — Szóval, ketten maradtunk, öcsikém — mondta Dóikén alapuló sokoldalú elemzése — óhatatlanul nem is t maga .elé. remegő" kézzel" rágyújtott és egy a Hortobágyi Állami Gazva újból megkérdezte: - És a szájharmoni— Nem kell! — csattant Tóni hangja. — Majd én — lár sápadtan és leült Tóni lemeztelenített ágyának matra mondta aztán csendesebben. caira. Nézett Amikor később elővette ünneplőruháját, elszorult a kis idő múl\ szivem. Hát valóban megteszi? Azt hiszi a szájharmonika- ka?... val rendbehozhat mindent? Elment az esze? — Nem birom hallgatni a dumádat! — kiabáltam rá, — Elkísérünk — mondtam, de Tóni nem engedte meg. és kimentem a szobából. Csak azt a segítséget fogadta el. hogy Dollár divatosan A munkásszálló cementlépcsőjén ültem, amelyet mekösse meg gyűrött nyakkendőjét. Agyamon fekve figyeltem,. Iegre hevített a nap. Álmosító csend volt, csak a völgyből hogyan készülődik ez a magas, beesett mellű, kissé gör- hallatszott fel a kisvonat sikoltásnak tünő füttye. Távolabb , * .„ I. minősíti e tanulmányokat, reszletmega 1 lapitas mellett amelyekben a szerző „az obtaJJL6*2; PP61 ""fi a" jektív isazságigény hordozótgazsaggal maradt ados, s jaként beszéli el a nevezeezert ugy tűnik, hogy szo- tes pusztaság, s az ott laciografiaja — mert ennek kó emberek eléggé hányaa műfajnak is követeimé- tott éleiét " nye a valóság, igaz ténye- Sajnos e műben a „szubjektív igazságigény" teng túl. SZABAD LEGYEN e kötet kapcsán kiadói politikánkba is beleszólni. Ügy ott élő emberek „elemberteJenedett" viszonyainak, az ember és munka, a szervegondolom. hogy a szocialista könyvkiadásnak az ironyedt hátú ember. A zsebkendőbe csavart szájharmonikát a zakó belső zsebébe tette. Idegesen és köszönés nélkül ment el. Búcsúzóul és biztatásul az ajtóban Dollár még hátba vágta. — Hát nem érdekes? — nézett rám Dollár, amikor ketten maradtunk a szobában. — Tóni éjjeli zenét ad a feleségének és mégegyszer megkéri a kezét. Korán reggel, amikor a gondnok nógatására felébredtünk, Tóni ágya érintetlen volt. Dollár mindjárt meg ; jegyezte: — Tóni biztos egész éjszaka muzsikált az asszonynak . • A bányában sem láttuk Tónit, de műszak után a fürdőben és az ebédlőben sem találkoztunk vele. Ebéd után szokás szerint lefeküdtünk a szobánkban, de nem aludtunk el. a füvön ketten kártyáztak félmeztelen, minden szó nélkül. Csak a lapok csattanását hallottam időnként. Tónira luiiMt, <1 S/.VI \ e- j . . ,, ., , zetek és az ember kapcsola- tlalm,' 3zemJv'n'°°! « tónak bírálata, hanem a tár- fe"tk ™1.!?0*ltett jrasok h«* sadalran felszínen mozgó értekes Irodalmi tukritikája! domanyos alkotasokat kell MiRür T<5 cjrt.vjr felkarolnia, nem engedve MIRŐL TS SZOLNAK ,eret sem a dilettáns, sem gondoltam, az állampolgárra, akinek állandó és ideiglenes ezek a tanulmányok é.s rí- az eszmeileg kifogásolható lakása is volt... portok? A Hortobágy ti- — ráadásul dilettantizmusKésőbb a nyitott ablakon meghallottam Dollár hangját, zenöt éves átalakulásáról, ra utaló szépírói, elemi isHamlsan és egymás után többször ls elénekelte azt a da- éppen arról az időszakról, kolás színvonalú politikai locskát, amit Tóni szokott szájharmonikázni: amelyben —a puszta semmi- próbálkozást tükröző — kézOtt messze, ott messze bö1 ~ 32 állam Igen nagy iratoknak. Túl a tengeren anyagi aldozataval. az em- Ez — mint elmarasztalás — Ott lakom egyedül, árván ^^ a társadalmi szer- a Magvető Könyvkiadóra és Ott lakik az én szívem ... vezetek hallatlanul önfelál- a Kiskönyvtár szegedi szerdozó munkájával megváltoz- kesztésére egyaránt érvéAznap este se vacsorazni nem mentünk az üzemi tatták a hajdani rideg pusz- nves. A Tiszatáj—Magvető konyhára, se sört nem ittunk a kantinban. Dollár azt ta képét. Mindezek a. he- itt Szegeden tájjellegű hirámondta. nem éhes. Én meg igazat adtam neki. roikus erőfeszítések azonban tést tölt be ezért is tártNéhány nap múlva új szobatársat kaptunk egy volt Zárn. tanulmányában a ^^^^^ . . , ^B a - „té- luk szükségtelennek itt ojí — Tónit visszafogadta a felesege a mezeshetek miatt fodrász személyeben. Még jóformán a nevét sem tudtuk, vedések" esztendői voltak budapesti szerző hortobágyi — próbált viccelődni Dollár, de aztán abbahagyta, mert de Dollár már megborotváltatta magát vele. Méghozzá in- amelyek során a munkától témájának megjelentetését en se nem válaszoltam, se nem nevettem. gyem. való teljes ..elidegenülés". a R A C 7, LAJOS Vasárnap, 1966. május 15. DTL-MAGYARORSZAG 7 i a