Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

ILLÉS LATOS Irodalom és olvasók MIRBŰHSZIN Valamikor, régen, városunknak. 12 kapuja volt: Kukesa. Csigitaj, Besagács, Tye6ikkopkon és igy tovább. Ügy vélekedtek annak idején: ha valaki mind a 12 kapuhoz megbízható őrséget állít, akkor a város urának tekintheti magát... A hosszú adminisztrátori múlttal rendelkező Sziddik Azlarovics Azlatíov már régi dolgozója a kutatóintézetnek. Noha semmiféle tudományos fokozata nem volt, mégis azt a reményt élesztgette magában, hógy valamikor az intézet igazgatója lesz. És ez a vágy annyira úrrá lett rajta , hogy a lakomázás kellŐ6 közepén nyitva felejtett szájához nem továbbította a villára szúrt húst. Máskor meg úgy elábrándozott, hogy feleségét gyöngéden más néven szólította, ami természetesen, szómára semmi jóval nem végződött. Titokban gyakran bejárt az igazgatói irodába, vágyakozva szívta magába a padlót beborító zöld linóleum szagát Még a lélegzete is elakadt, amikor a hatalmas asztal mögé képzelte magát a két rikító színű telefon közé. Az Idős igazgatót teljesen váratlanul nyugdíjazták. Az iroda üresen tátongott A karosszékben senki sem ült a telefonok kagylói után senki nem nyúlt Sziddik Azlarovics-nak valósággal nehezére esett a járás-kelés az intézetben: ha csak egy pillanatra megfeledkezett magáról, lábai maguktól az igazgatói iroda felé vették útjukat „Az ördögbe is, állandóan résen kell lennem!" Azután, amikor szórakozottságában néhány iratot az igazgató névaláírása helyén szignált, eljutott tudatáig a felismerés: vagy elmeorvoshoz kell fordulnia, vagy határozottabban kell célra törnie. Azlanov mellett csak egy, de hatalmas mozgatóerő állt: felesége, Bodom. Neki mindössze röviden csak ennyit mondott: — Itt az ideje! — s eltávozott a teaházba. „Nemhiába küzdöttünk a nők egyenjogúságáért!" — gondolta önelégülten, miközben öt adag nyársonsült húst rendelt magának. Bodom ezalatt puha ajjaeskóival felemelte a telefonkagylót. S a Puskin utca egyik házában megcsörrent a készülék. — Hondzadahon? Hogy vagy drágám? Tegnap miért nem jártál a varrónőnél? Jaj, pe. díg úgy szerettem volna valamit elmondani neked ... tudod az én Azlarovom — ideális igazgató lenne —, de ehhez az kellene, hogy a Tudományos Akadémia szavazásán ő győzzön. A férjednek van ott ismerőse... Egy lds idő múlva már az Uricki- utca egyik házában csöngött a teleifon. — Halló, Almahon? Itt Hondzadahon beszél. Voltál ma a kozmetikusnál? Mindnyájon voltatok? ... Nekem sajnos annyi a dolgom, egy szabad percem sincs. — í. .Azlarovot kellene támogatni ::tudod, Bodom férjét A férjed Ismeri Pulatovot Pulatov pedig Berdüjevet Figyelj csak, drágám!.:. Fél óra sem telt bele. egy kissé molett nő emelte fel a kagylót a Klszlovodszki utcai házban! — Zsarmatatíon? - kérdezte a telefonhang. — Te vagy Gazellácskám? Egészen elfelejtetted legjobb barátnődet. Almahont? Már 2 órája nem beszélgettünk, kis huncut! Talán megbetegedtél? .: í Áá .: 1 a bizományiban voltál? Semmi sem sikerült? ü. No jó, ne keseredj el: Bodom barátnőm férje hamarosan külföldi kiküldetésbe utazik és mindent, amit csak akarsz, hoz majd neked. Csupán támogatni kellene őt."!: Zsanpatahon határozott és energikus nő lévén,- azonnal felfogta a kombináció alapgondolatát, s rögvest elkezdte a megvalósításhoz vezető út egyengetését A telefon teljes erővel mfiködni kezdett. — Humorhon? Lelkecském! Megvannak még azok a topáz fülbevalók, amiket tőlem kaptál? — :..Szóval.:, jegyezd meg a nevét - Azlarov!..1 Humorbon ugyancsak nem vesztegette idejét: telefonált Gulfhonnak, Csinníhonnak és Turszinának, s azok:., maguk részéről.. A város telefonhálózata hamarosan túlterheléssel dolgozott. — Azlarov, Azlarov, Azlarov! — hallatszott a kagylókból. — Nemhiába, oroszlánok módjára küzdöttünk a nők egyenjogúságáért! — kiáltott fel Azlarov teaházi barátainak körében. A Bodomhon által vezetett vezérkar számítása szerint a város mind a 12 kapujánál megbízható őrség állt: a választásnál abszolút többséget biztosítottak Azlarov számára. De becsapott a villám. Az ülésen, ahol a jövendő igazgató személyét kellett eldönteni. AzlaTovra szavaztak tízen, ellene — tizenketten. . í. Bodomhon a díványon feküdt. Barátnői köréje gyűltek. s gyógyszerrel kínálták — Validollal, Valoriánnal, Korvalollal, Valokardtnnal, Brómmal és Dehtyerev-féle tablettával. Bodomhon — biztos, ami biztos — sorba mind beszedte. — Miként számíthattuk ed magunkat? — kérdezték — Huszidinov és Muhamedov miért nem adta ránk szavazatait? Nyomoztak, nyomoztak, s kiderült, hogy Huszidinovné és Muhamedovné telefonjai ezen a héten nem szuperáltak. — Ejnye, bizonyára támoJ gatták volna Azlarovot — állapították meg. — Ezek az átkozott telefonok! .. Csak nem azért semmL sült meg Azlarov vágyálmai hogy 2 kapu .:: az ördögbe ls! .. I 2 telefon nélkül maradt? ... óh, Allah! Nem működtek, nem csörögtek Időben? Aligha ::. nehezen hihető! Inkább valószínű az, hogy Azlarovot azért utasították el, mert mindössze hat osztályt végzett, s azt ls 30 évvel korábban. De hiszen tízen őrá szavaztak! Fordította: Szénás! Márta A két világháború közti ellenforradalmi korszak szociografueai. költői és írói megrendítő és riasztó képet rajzolnak a felszabadulás előtti könyvkiadásról, az igazi értékek és alkotások nyomorúságos helyzetéről, sorsáról, a szellem számkivetettségéról, a nép kulturális elmaradottságáról. Földet Ferenc A munkástag és gzegényparasztság kulturális helyzete Magyarországon című művében (1941) megállapítja, hogy a szépirodalmi könyvek átlagosan 2500—3000 példányban jelennek nteg. „A 2500—3000 példányszám megdöbbentő!" — írja — „Még a polgárság is csak nevetségesen csekély mertékben vásárol Irodalmat". A ponyvaregényeket ugyanakkor két hetenként, vagy havonta 25—30 000. a füzetes ponyvákat pedig hetenként 10—20 000 példányban dobják piacra. Kosztolányi Dezső 1925-ben a Magyar könyv pusztulása címmel írt nyílt levelet, melyben beszámol a vidéki vasútállomások könyvespolcainak szorongató látványáról, mert ott csak ..a kereslet és kínálat elve folytán" odakerült gyenge művek „kevélykednek". Babits Mihály 1933ban a dilettánsok fölülkerekedéséről és elhatalmasodásáról panaszkodik, akik az Igazi írók „érvényesülésének lehetőségeit." csökkentik „egy oly korban, mely a szellem embereihez úgyis mostoha". Móricz Zsigmond amikor a negyvenes évek elején a falvakat járja, szomorúan nézi a ponyvaregényeket faló parasztlegényeket. A magyar könyvkiadás nincs felkészülve a nép ellátására — állapítja meg keserűen. „Üj írókat kell teremteni, új hangot, új morált, új tanítást és új szórakozási módot!" — kiált fel. E tragikus hangvételű, fájdalmas vallomások, megdöbbentő és keserű megfigyelések a polgári társadalom olvasó-réiegeinek jellemző differenciálódására Is rávilágítanak. A nép tekintélyes része egyáltalán nem olvas, de akik érdeklődnek az Irodalom iránt, azoknak is a nagy része tulajdonképpen nem színvonalas és igényes müvekhez nyúl és jut (ponyva, bestseller. selejtes lektűr, pornográf fércművek stb.). A polgári társadalomban kialakul az igazi irodalom mellett a selejtes, szórakoztató „irodalom" is, s ez az utóbbi hatalmas áradat módjára zúdul m olvasókra. Ez a szakadás, differenciálódás lényeges jellemző ismérve a polgári társadalom irodalmi termelésének és szellemi éetének. Napjainkban is így van ez. Például a Német Szövetségi Köztársaságban évente kereken 100 millió filléres füzetet jelentetnek meg. Ezt egészítik ki a milliós példányszámban megjelenő lapokban, heti- és képes újságokban megjelenő hasonló színvonalú „irodalmi termékek". Mindez oly nagyméretű olvasóközönség szükségleteinek kielégítésére szolgál, melynek nagyságához mérten eltörpül az igazi, értékes irodalmat olvasó rétegek száma. Természetesen nagy üzletről van itt szó. A gazdasági érdekek. de a politikai megfontolások is fenntartják, sót mélyítik az igazi irodalom, és ahogyan ök nevezik: a „triviális irodalom" közti szakadékot. Évekkel ezelőtt egy íróküldöttség érkezett a Német Demokratikus Köztársaságból a Magyar Írók Szövetségébe, ök mutattak néhány Ilyen filléres füzetet. Az egyik Budapest ostromáról szólt, s hőssé magasztosított egy fasiszta SS-tisztet. Maguk a nyugati szerzők is, akik igényesen foglalkoznak az Irodalom kérdéseivel, fájlalják, hogy az Irodalomtudomány rusm vizsgálja kellőképpen ennek az „irodalomnak" a problémáit, hatását Általában arról szoktunk megemlékezni, hogy a múltból nagy szellemi elmaradottságot örökölt a felszabadult és saját társadalmát megteremtő nép. Rámutatunk arra. hogy a nép tekintélyes része nem vált és nem válhatott olvasóvá. Kultúrpolitikánknak egyik legfontosabb célkitűzése éppen az volt, hogy olvasóvá nevelje egész népünket. Nagy eredményeket értünk el, melyek lelkesedéssel tölthetnek el bennünket, hiszen szocialista könyvkiadásunk eredményei a világstatisztikákban előkelő helyet foglalnak el. Aránylag kevesebbet elemezzük azt, hogy terveink és céljaink megvalósításában milyen problémákat, s mekkora fékező erőt jelentett és még jelent ma is az a káros eszmei, erkölcsi, esztétikai hagyaték, melyet a műit polgári, szórakoztató irodalma ültetett el az olvasók különböző rétegeiben. A szocialista kultúrpolitika a kezdet óta törekedett arra, hogy megszüntesse az igazi irodalom és a szórakoztató irodalom közti szakadékot, és értékes művek segítségével neveljen és toborozzon igényes olvasóközönséget. Adminisztratív eszközökkel megakadályozta a selejtes művek megjelenését és terjesztését.. Különbözö formában törekedett arra könyvkiadásunk, hogy meg tudja hódítani azokat a rétegeket Is, amelyek a polgári szórakoztató irodalom szellemi és ízlésbeli világában nőttek fel. Elég, ha hivatkozunk az Olcsó Könyvtárra, erre a nagyarányú vállalkozásra. amely különleges szempontok szerint válogatott klasszikus és mai művekkel igyekezett az igazi irodalom olvasótáborát kiszélesíteni, a ponyvát, polgári bestsellert stb. kiszorítani. További lépést jelentett az ötvenes évek második felében az, hogy tudomásul véve egvas reális igényeket, kiadásra kerültek bizonyos, eddig mellőzött szórakoztató műfajok színvonalas alkotásai. (Példátd a detektívregény klasszikus művei.) Könyvkiadásunk lehetőséget nyújtott olyan hazai írói törekvések kibontakozására, melyek haladó szellemben és kulturáltan vállalták szórakoztató történelmi és mai tárgyú művek megteremtését Megjelentek tehát és nagy népszerűségre tettek szert olyan könyvek, melyek elsősorban lektűrök, könnyebb, fokozott érdekességre törő, hangsúlyozottan cselekményes olvasmányok voltak. Kialakult irodalmunkban több műfaj, mely egy ideig nem talált művelőre, jóllehet az olvasók igényelték ezt (Szocialista kalandregény, kém- és bűnügyi regény.) E műfajok egyik legtehetségesebb alkotója Berkest András, könyveivel nagy népszerűséget és megbecsülést szerzett széles olvasórétegekben. Az elmúlt évek Irodaiménak másik fontos és érdekes jelensége, hogy egyes új, szinvonalat müvek valósággal „bestsellerekké" is váltak, tehát kialakult számos esetben a mai, korszerű irodalmi érték és az olvasói siker, népszerűség szoros és szerves kapcsolata. (Fejes Endre Rozsdatemető, Garai Gábor, Juhász Ferenc, Váci Mihály versei. Sánta Ferenc Húsz óra, Darvas József Részeg esó stb. című regényei.) Ez a jelenség önmagában véve is jelzi, hogy értékes Irodalmi alkotások át tudják hidalni az igazi irodalom és a szórakoztató irodalom közti örökölt szakadékot. Megjegyezzük, hogy fontos lenne annak az elemzése, hogy milyen eszmei, esztétikai, szociológiai vonások, sajátosságok segítették ezt elő. Egyes műfajok, például történelmi regény, riportregény stb. eleve nagyobb közönségérdeklődésre számíthatnak. Könyvkiadásunk eredményes erőfeszítéseket tett ezeknek a műfajoknak fellendítésére. Mindezeket az eredményeket és törekvéseket mérlegelve, mégis meg kell állapitanunk, hogy még nagy feladatok várnak ránk. A legújabb statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy széles rétegek nem olvasnak rendszeresen, s az olvasó rétegek sem tekinthetők teljes egészükben az igazi irodalom híveinek. Nagy gondot okoznak még napjainkban is a polgári szórakoztató irodalom káros hagyományai, s gátolják annak a fontos célkitűzésnek maradéktalan érvényesítését, hogy az olvasói igények fokozottabb figyelemben részesüljenek. Könyvkiadásunk a jelenlegi helyzetben csak kritikailag dolgozhatja fel az olvasók kívánságait, tekintetbe kell vennie, hogy ezen a területen is harcol az új és a régi. Mivel elevenek és erőteljesek a különböző polgári és kispolgári igények, ezért sokan féltik a szocialista könyvkiadás céljait és eredményeit az olvasói igények fokozottabb érvényesítéséről. Akadnak, akik úgy vélekednek, hogy ezáltal a „szakadékot" fenntartjuk, mert szocialista mezben újra feltámasztjuk a ponyvát, a lektűrt, a krimit, s kialakul tehát ismét az igazi szocialista irodalom és a szélesebb tömegeknek szóló szocialista szórakoztató irodalom. Ezek az aggodalmak vezetnek olvan kérdésfeltevéshez, hogy például „író-e Berked?" Az igazi probléma azonban nem ez. Berkest író, a maga műfajában kiváló. A kérdés inkább az, hogy irodalmunk alkalmas-e arra, hogy meghódítson az eddiginél lényegesen nagyobb rétegeket, rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy eredményesebben küzdjük le a káros, nem irodalmi olvasói igényeket, s kiszorítsuk teljesen az igénytelen, értéktelen irodalmi termékeket. Elég differenciált-e az olvasói érdeklődés, műveltségi színvonal szempontjából? Figyelembe veszi-e a helyes olvasói igények, az emberi vágyak teljességét? Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy a polgári szórakoztató irodalom is bizonyos lelki igényeket elégít ki, ezekre tudatosan épít. Ezek egy részét (például szadiszt.ikus hajlamok, társadalmi, nemzeti, faji gyűlölködés, a borzalom élménye iránti sóvárgás, az illúziókba ringatózás mámora, a brutális erőszak kultusza, a nyers szexualitás vonzása stb.) határozottan és félreérthetetlenül elvetjük, s küzdünk megjelenési formái ellen. Más részüket azonban, mint reális emberi pszichológiai igényeket, figyelembe kell vennünk, s törekednünk korszerű és haladó, művészi színvonalú kielégítésére, nemesítésére. Gondolunk például a romantika, a mese, az egzotikum, az izgalom iránti vágyra, a hősi tettek, a hősök szeretetére, a gazdag, sokrétű érzelmek, álmok kedvelésére, stb. Ezeket az elemi vágyakat a polgári szórakoztató irodalom úgy elégíti ki, hogy következetesen érvényesíti osztálycéljait. A realitásból kinövő, forradalmi álmodozás helyett a valóságot elkendőző hazug álmokat ad, melyek narkotizálják az olvasót. Nagy, nemes haladó eszméket szolgáló hősöket felváltja a gondolattalan, a nyers, brutális, az erőszakos tettek „hősei"-vel. A megismerés, a valóság hiteles elemzése helyett az illuzionista látást bontakoztatja ki. Az érzelmek gazdag és mély, humánus ábrázolását felcseréli az ösztönök — köztük a társadalom és emberellenes ösztönök kultuszával. A polgári társadalom hagyományainak. s a jelenkori polgári irodalomnak erezhető olyan hatasa is napjainkban, wrwiy gátolja a széles rétegeknek szóló művek tömegesebb megteremtését. Az irodalmi érték és a siker összekapcsolódását sokan szkeptikusan szemlélik. Ami sikeres, kissé gyanús, azaz olyan megvilágításba helyezi az írót, mintha engedett volna a színvonalból. Ez a koncepció is régi keletű. Például Schönberg és a modern zenei iskola — ahogyan Szabolcsi Bence A művész és közönsége című könyvében olvassuk — „a hallgatóság nélküli zene" megteremtésére törekedett. Ez a célkitűzés abban leli magyarázatát, hogy a korabeli polgári társadalom tekintélyes része elfordult az igazi zenétől. Ez az iskola bírálta Bartókot, amikor műveivel sikereket ért el, s társadalmi célkitűzéseket kívánt szolgálni. Az olvasói sikert óhajtják az írók, művészek, de kétségkívül a múlt társadalmában kialakult viszonyok tükröződnek a ténylegesen elért sikerek gyanakvó értékelésében. A másik gátló nézet esztétikai jellegű. Az eleven történet, a közvetlen elbeszélő hang, a cselekményesség, a fordulatosság, az* izgalmas meseszövés sokak szemében elváltak az irodalmi értéktől Valósággal olyan nézet alakult ki, mintha az igazi irodalomnak az unalmasság nélkülözhetetlen ki-itériuma lenne. Az említett, esztétikai jellegzetességeket, melyek fontos elemei a nagy olvasóközönségre számító műveknek, szintén a polgári szórakoztató irodalom degradálta. A haladó irodalom a múltban harcot vívott a polgári szórakoztató irodalommal is, elkülönítette magát tőle, megvetette eszközeit, s gyakran tudatosan lemondott ennek érdekében lényeges esztétikai elemekről i.s. Itt. emlékeztetünk Nagy Lajos kísérleteire a hós és cselekmény nélküli regény megteremtésére a húszas évek végén és a harmincas évek elején. Forradalmi szellemű nagy írónknak ezek a törekvései nemcsak modern irodalmi irányzatokkal függték össze, hanem a korabeli polgári szórakoztató irodalommal vívott elszánt és következetes harcával is. E hagyományok, melyek a maguk idejében jelentős művek megszületéséhez vezettek, népi demokráciánk első időszakában irodalompolitikánkat is befolyásolták. Ismeretes tény, hogy például Karinthy Frigyes müveit egy Ideig csak gyéren és kis mértékben adták ki, a szerelem, s általában az egyéni érzelmi élet sokrétű ábrázolása irodalmunkb-n háttérbe szorult. E jelenségeket előidéző okok közt látnunk kell azt a koncepciót is, amely leszűkítette az irodalom feladatait, csak társadalmi elhivatottságát, közösségi nevelő szerepét hangsúlyozta. Az Irodalomnak színvonalasan szórakoztatni is kell, s ki kell elégítenie az olvasók igényét a mese, a kaland, a humor iránt is. Ez vonatkozik a szocialista irodalomra is, amennyibein széles olvasórétegeket akar meghódítani. Törekednie kell közvetlen elbeszélő tónusra és hangvételre, mert ennek nagy a szerepe az író és olvasó kapcsolatának létrehozásában. Irodalmunk hatókörét csak úgy bővíthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a tényleges olvasók és a leendő olvasók érdeklődése, ízlése, pszichológiája, igénye koi-ántsem homogén, hanem felett;bb sokrétű és változatos. Haladó és visszahúzó, szocialista és polgári, kispolgári eszmei, erkölcsi, ízlés tendenciák csapnak öissze és vívják harcukat a ma olvasójának lelkében. A konzervatív hagyományok ereje a szórakoztató jellegű műfajok területén ls oly nagy, hogy például nálunk az operettel egyelőre nem tudta felvenni ere menyesen a versenyt a korszeri hazai musical comedy. Irodalmunk a jó és értékes müvek egész sorát teremtette meg, köztük sok olyan alkotást, mely alkalmas arra, hogy 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasában. Í988. mátas *