Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

ÜJ VERSEK ujvTHttiiitiiiititiiitit tttiiiiiiititttíiuiiiiiiiif iitiiiiitiiiiiiiiiiiiMi(ifiiMfn«ttf<iiin«nrfTiiriTMf itrfivtiifiittiuiíi ni»iiiiiMint " Tömörkény István vallomáséinak közzétételét a kö­zeledő oaatswtóriujn teszi'különösen Indokolttá. Szeged népe r»agy írójásak e<z a kis írása nem található meg művel­nék agyetlen Madáiában sem, annak elllenére, hogy érde­kes s-ftfeikat tartalmaz gyermekkora és kora ifjúsága ol­Gál Sándor G. Szabó László ez a vallomása Gyalui Farkas erdélyi tró és könyvtára* körkérdésére beküldött válasz. Gyalui mtotogyift író. művész, tudós vallomásét gyűjtötte öaeze ohrasmáwpsálenól és 1902-ben bocsátotta közre Legkedve­sebb oiifasmányieim címen. A nyilatkozók kőzött ott talál­juk Jókai Mái'. Vámbéri Ármin, Hermann Ottó, Mikszáth Kálmán, Bariba Miklós, Jászai Mari. Benedek Elek és Gár­donyi Géza nevét. Az összeállító könyvének célját a kö­vetkezükben jelölte meg: „Az irodalomtörténetnek és mfl­velódéstörlénetnék kívántam adatokat szolgáltatni a mai magyar szellemi élet néhány vezérének, s kiváló munká­sának olvasmányairól. Hiszem, hogy egyúttal sikerült a közagyelmet általuk reáirányítamam a könyvekre, s kivált néhány olyan könyvre, mely éppen azért, mert nevezetes hatást tett kiváló szellemekre, méltó arra, hogy a magyar közönség újból és újból olvassa." Érdemes fel figyel m Tömörkénynek arra a megjegy­zésére, amelyben kijelenti, hogy az olvasmányok kevesebb hatással voltak rá, „mint a nép között való élés". Büszkén emlékszik vissza arra a tényre, hogy több éven át kül­földi katonai szolgálatban volt az egyik „legmagyarabb", a 40-os szegedi ezred legénységével. Tömörkény István írásának végén eredeti aláírásának A másolata található. Batári Gyula Eteósorban. igv gondolom, ben: ez volt a „kőnyvtfr­hogy Irodalmi működésemre tsrri".) „„ —a-.-.j, w„„„Kh ha A leseröaebb hatással ter­ez olvasmányok kevesebb ha- RadáfcovK* és taesal voltak, mint a nép kö- jpkaj voltak. Jókait, csaknem zött való élés. Az apám ven- egészében bírtuk, legtöbbször déglös és birtokos volt, gye- *adÜ " r8az 8 Epppr rekkorém óta minden sza- muov^ / Fekete gy&nánto­badságidőmet a tanyán töltőt- kat forgattam, de, engedelmet tem. továbbá mint katona kérek, abban az Időben még­több éven át külföldi szolgá- is " Kalóz-király tet­latban, közös életben voltam egyik legmagyarabb, a 46-oe azóta sem volt a kezemben, szegedi ezred legénységével. Meg a Barthelemy, meg a Olvasmányaim, amennyire LM Ladrones; csakugyan így visszaemlékezni tudok, apró Tört szárnyakkal Töri szárnyakkal verdesett már az este a naptól égő bokorban mikor megfogtam gyermeki kezed és arcodhoz hajoltam. Féltél. Tartózkodás és vágy sóhajai keltek a szádon, kezem, mint gyáva gyík botlodozott végig dombos ruhádon. IUatok, hangok áradtak felénk a tarajos szélben s hogy feloldódott a némaság lúrágokrSl és fákról beszéltem. Csukott szárnyakkal hulltak le a szavak, szállani restek eeak kigyúlt arcod csodája árasztotta felém: szeretlek. S eleredt az eső és ömlött, mint az özönvíz a bibliai tájra, folyékony gyémántját csurgatta az ég levetett ruhádra. Kétezerben Cjtighir: évre várható." « .,A1 ember bolygókóz) repülése kb. s snna volt. wr-rek koromhan nevnnazok Azután Jött Dickens a gyének koromban ugyanazok Mikiósáv«l. Daudet goltak, amik egykorú tárnál- s jacklwd. Theuriet a Búzá­mé: Robinson, Jelky András, vtrágék házával, azután fran­a szép MMuzina. a szent Ge- regények Ponson, Du­novéva., a fordított Rübezahl, Tatár Péter ponyvairodalma, idősebb testvéreim Iskolai ol­vwsó-köoyvel — ezejt hatását nem érzem. mos. Féval. Azután Tu>ain Mark, Bret Harte, tt még egy A-val kez­dődő amerikai humorista, a nevét elfeledtem, könyvét 1872-ben adta ki az Athenae­Fenlmoore^ Cooper dolgai, ^ (Aldnich T. B. — A Szark.) Maradandó hatásul 1S—16 éves koromban Tiirgenyev Egy vadász iratai munkáját emMthetem; e könyvet a sze­gény néppel foglalkozó Iro­dalom legszebb gyémántjá­nak tartom ma ls. továbbá a Cserkésző, mely­nek szerzője nevét elfeled­tem, Inkább mondhatom, hogy maradandóbb hatást tettek. Ugyanezen Időben voltak többszörösen elolvasott ol­vasmányaim a Vakefieldi lel­kész, továbbá az András a szolgalegény, Boldogfalva, a boldogan elhunyt Vasárnapi Könyvtár rendkívül becses és derék kiadványai, amelyeket, ha rajtam állana, ma is in­gyen osztatnék szét az if­júság között Megjegyzem, hogy mert az édesapám vendéglős lévén, az akkori (hetvenes) években neves összes heti és napila­pokat otvaetam, ha édesapám beteg voít s ágyban feküdt én olvastam fel neki a lapo­kat, ez időben igen erősen rajongtam Verne Gyula mun­káiért Imitt-amott támadt pénzeimet a könyveire köl­töttem (bér előzőleg már azokat olvastam a Vas. Üj­ságban), mert az otthoni könyvtár is leginkább föld­rajzi munkákat tartalmazott Aztán jött Vaj Gereben, ez összes műveivel. Radáko­vics után pedig Jókai csak­nem teljesen. A família kü­lönböző tagjainál más más összetételű könyvtárak lévén, kól csór,könyvtárra nem szo­rultam, de a sok olvasás közben el is hanyagoltam a tanulást, úgy hogy a helyes útra egy rossz bizonyítvány hazahozatalakor apámnak az a fenyegetése térített, hogy még egy rossz bizonyítvány esetén tűzbe hajítja a „könyvtáramat". (Valami har­minc-negyven könyvet tarto­gattam egy éy)el i szekrémy­Nlncs még közöttünk — sohse-látott kedves arcát nem tükrözik tavaink s üresen jár a szél, YflQTt nem kócólhatja haját. Nincs még közöttünk — nem szólhat róla a fáma mégis: torlódó napjainkat színig betölti hiánya. Nincs még közöttünk — a szél egy lány hajába kócot a tő fölé egy fiú hajlik rezgő arcélük összeolvad s nézem, míg a gyepre ledőlnek: tán épp e szép fellobbanás nyomán toppan közénk akarva vagy kéretlenül a Legelső, ki majd a bolygókig repül. Petrovács István TÓTH SÁNDOR RAJZA Ötórai vers Húsz másodperccel öt óra előtt a gépasztal redőnyét kulcsra zárja kikapcsolja a házi telefont elkészíti a jelenléti ivet reggelre eggyel előbbre lapoz a naptárban is emlékeztetőül a lap sarkát szamárfülnek behajtja táskájából fésűt kotor elő megigazítja csattjait az ablak tükrében szájívére csöppnyi rúzst rak mielőtt az ablakszárnyat becsukná egy pillanatra ott feledkezik az esti fényben s míg körülzsibongja az utcazaj fásult szerveiben újjászületik az irodaház rideg falain kívüli világ így áü a magánélet s a közügy hídján minden nop pont öt órakor gondolataiba belehasit a csengő vállára ölti kabátját a lépcsőket párosával veszt a portásnak biccentéssel köszön s húsz másodperccel öt után kilép ez októberi hunyó ragyogásba ^ ^ JÉ, J&Ázötf G&tAe - AMÍG A hűség a földnél kezdő­dik. A két-három holdaknál. Aztán ott is folytatódik. A nagy tábláknál. Köt. fogva tart a hajdani mezsgyék va­rázsa, a közös táblák ígére­te. Eső nem árt neki, aszály nem fog rajta, el sem ver­heti a jég — maradandó, akár az ember. SZÁLY Nagy a vá­ros határa. Majdhogy be­járhatatlan. A tanyák, az em­berek. akikről leginkább szó lesz, kiszorul­tak a szélire. Hepe-hupás köveeút vezet errefelé, két oldalán lomb­juk hullató kőrisfák-kal. Messze esik a város. A jó szárnyú madár is elfárad, míg ideér. Itt a világ vége — tréfálkozunk néha. A szövetkezet központjánál megszakad a kövesút, éts azon­túl már csak a dúlőutak kallincsál­nak nyáridőben végtelen sok porral, őszutón pedig végtelen sok sárral. Nincsen se villany, se vasút. És eső sincs már hónapok óta. Leperzselt a nyár mindent. A le­gelő kiszikkadt. Elárvult az itteni világ. Keves szó talál gazdára, az is erről a pusztító szárazságról. Az emberek menésben lehajtják fejü­ket, bele-belrúgnak a porba, de eső — nem jön. Megaszalódott a répa, a kukorica összezsugorodott, akár a reménységük. Mert a földművelő öröme csak annyira nőhet, mint az évi termés. — Elnök úr, mi leli a Vincét? — kérdi tőlem a falábú Bugyi Vince felesége. — Az este is hazajön, leül a kanapé sarkára és hallgat. Ül megkövülten, bámulja a szoba föld­jét. — Jó, jó, majd beszélek a fejével — ígérem, s Indulok a határba. Más esztendőkben ilyentájt öröm a határt szemlélni. Most keserűség. A föld keményebb a kőnél. Csak a lánctalpasok bírnak a kiszáradt ta­lajjal. A kisebb gépek néhány ujj­nyi porréteget kapargatnak össze a tárcsákkal, amibe mégis elszórható a jövő évi kenyér magja. Az emberek árnyékba húzódnak. Kiporciózzák maguknak a harapni­valót, szalonnát, zsírt, lekvárt. Bu­gyi Vince messzire szakadva a töb­bitől, ott gubbaszt egy csutkakúp tövében. Két nagy eres keze le­csüng tétlenül a combjára. Az imént még törte a kukoricát A dél pihenőt szab a megfáradt de­réknak. Ül és bámul. Előtte hatalmas ku­koricaföld, fele már letörve. Satnya, fonnyadt csövek vigyorognak rá a csomókból. A tök .se fúvódott na­gyobbra egy maréknál. — Jó munkát — telepedek mellé. — Jóót? — r.yújtja el gűn/o­6AN. Zörög .-> szár. Ha valami szel­lóeske cm téved, hangossá válffc a környék. — Vékony lesz a zsírozó — Vékony. Ep lábát hosszabbra fekteti, ba­kancsa sarka belebillen a repedés­be. Előkotor egy csövet. Markába ve­szi, morzsol róla két-három szemet Beszél hozzá: — Miért büntetsz bennünket? Szolgálunk néked, őszidőben mély­re akasztjuk az ekét, tavasszal ki­irtjuk a gyomot... Pillantása a szükséglábra esiik, oruann a földre szelídül. Forgatja a fonnyadt csőosutkát Homlokán a harázdaárkok telefutnak gyöngyök­kel. Ügyet se vet rájuk. Karját len­díti, eldobja a csövet. — Eredj, te hűtlen. Nem fizettél. Annyit adtál, nesze bolond, a vető­magra futja. Nem mondhatom a gyerekeknek, ha enni kérnek: ki­sebbet kanyarítsatok a kenyérből, szűkös lett a közös esztendő. Ránk tapad a csend, a szomorú­ság. Ertjük egymást. Szúk marékkal mérte jóságát az esztendő. Kicsire parancsolta a jövedelmet.. Rogyado­zik bennünk a reménység. A kam­ra se telik meg, átlátni majd a gó­rón. Eső meg nem jön. Milyen lesz a jövő évi kenyér? Megint nézi a kukoricát. — Idefigyelj. Vince! Az egész élet abból ál!: kezdeni, hinni valamiben, és újra kezdeni. — Hinni, elnök? Hinni? — sza­kadt föl gúnyosan belőle. — Egyszer rád mosolyog a főid. Másszor meg soványka a termés. Jég veri el, vagy aszály apasztja szegényre. Elaléltak a fák, tikkadtan pihen­nek a táblák. A föld repedezett kockákból áll. Parányira sült a ku­korica. összea.szalódott a répa. — Ne csügg-rij. — Ne csüggedj? — téllemti utá­nam a fejét — Hát a hiába mun­ka? Mi lesz velünk, elnök? A tanyai boltnál kocsik állnak. Szakadt gúnyájú emberek. A kuko­rica törés eszi róluk a ruhát Az öreg Varga, a juhász megszó­lal. — A főid elűzi, elzavarja magá­tól azt aki nem szereti. De mánkat minek sújt? Nem esik erz eső. November közepén meg­jött Éjszakai Ahogy reggel kitekintek, mindenütt egyszínű az nű szürke. Esik, esik sza­porán. Gumicsiz­mákból, eső­köpenyekből áll Ilyenkor a világ. Az emberek beszorulnak a ta­nyákba. Este televíziót néznek a központban, amelyhez agregátor fejleszt áramot Átlépek Bugyi Vincéhez. Ügyes­kedik. Valahonnan gyékényt ke­rített, papucsokat, szakajtókosara­kat fon. — Számolja csak elnök, mennyit ls kerestem én. — Kínlódva kacag. — Számolj! — Az aszály..: Vince, az aszály... Mióta a hó elment nem esett itt az eső. — Aszály. Élnünk is fo&M, nők! Indulnak a gyerekek az Iskolá­ból. Veri, pacskolja őket az eső. Iparkodnak fedél alá. — Édesapám — szalad be a na­gyobbik gyerek —, még mindig esik. — Esik — így Vince. Szeme se 6 DŰL-MAGYARORSZÁG Vesárnap. 1»66. április IX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom