Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

VASÁRNAPI ;ipj|HIIM||JIIIIIIUllllllllllllll>lll!>llll1llll»ll!lllll könyvszemle^ A mai francia regény Mészáros Vilma tanulmánya A könyv címe és tartalma nem fedi pontosan egymást. A mai francia regény több és más, mint amit ebből a könyvből megismerünk belőle. Mészáros Vilma tanulmánya nem átfogó összefoglalás, hanem egy bizonyos szempont szerint kiválasztott írók munkásságának elemzése; Roger Martin du Gard és A ragon regényei például nincsenek benne. S az is kérw dós, hogy akikről ír, mind mai íróknak számithatók-e. Tizenöt íróról van szó a könyvben, s közülük tíz már Szerb Antal irodalomtörténetében is szerepelt. De ha a cím nem is fejezi ki szabatosan a szerző szándékait, maga a mű világos és határozott koncepcióra épül. Mészáros Vilmát az a folyamat érdekli, hogyan bomlottak fel a századforduló után a francia regényírásban a realista epikának azok a normái, amelyeket annak idején Balzac és Tolsztoj művészete képviselt Hogyan keletkezett a francia regényírásban a dekadencia? Mik a jelei, s hogyan vezetett az útja máig? A Gondolat kiadásúban megjelent tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a választ Mészáros Vilma szerint a dekadencia azért dekadencia, mert eltávolodott, szembefordult a realizmus nagy hagyományaival, Balzackal és Tolsztojjal. Könyve utolsó fejezetében, amelyben az epika megmentéséről beszél, határozottan kifejti, hogy a megoldást csak a régi realizmus normáihoz való viiszszatérés jelentheti. Mit mondjunk erről? A dekadenciának ez a félfogása nem rokonszenves. Túlságosam nagy szerepet kapnak benne az irodalmi folyamatok, s alig jut hely a lényeg, a valósággal való szembesítés számára. A dekadencia fő problémája ugyanis nem abban van, hogy elfordult bizonyos irodalmi folyamatoktól, hogy megtagadott bizonyos irodalmi normákat A dekadenciának a valósággal van baja; ezért dekadencia, mert a valóságtól távolodott el, annak fordított hátat, azt tagadta meg. Ebből következőleg a kibontakozáshoz csak úgy juthat el, ha az a kapcsolat, amely a valósághoz fűzi, lényegesen megváltozik. Mondhatná valaki, hogy a hagyományokra való hivatkozás tulajdonképpen ugyanezt jelenti és ugyanezt akarja. Nem egészen. Mészáros Vilma szerint a regény válsága az epika két alappillérét semmisítette meg: a jellemet és a cselekményt A dekadenciában azonban nem ez a lényeg. Vannak olyan'cselekményes művek, Malraux regényei, Sartre drámái például, amelyek ilyen strukturális — kompozíciós szempontból igen közel állnak a realista hagyományokhoz; se a cselekményt, se a jellemet nem tagadják. Mégis dekadens művek. S nem kétséges: azért, mert a valósággal való szembesítés közben annak kell őket minősítenünk. Mészáros Vilma elemzésének az a legfőbb hibája, hogy bizonyos Irodalmi folyamatokat és jelenségeket túlértékel, s a valóság, a kor, a század valóságának jelentősége ebben a problematikában hozzájuk képest háttérbe szerűi A könyv eredményei ezért nem meggyőzőek. A mondanivaló azért vitatható, mert a szemlélet, amellyel Mészáros Vilma tárgyához közeledett, nem eléggé modern, nem eléggé korszerű. Ökrös László SÜHA ANDOR M

ondják hozzáértő, tudós férfiak, hogy az emberi agy mechanikus működését a kibemetikus gépek hovatovább helyettesíteni képesek. Sót, egy elektronikus számológép pillanatok alatt annyi számot ad össze, von ki stb.; amennyit neves fejszámoló művészek együttesen legföljebb egy év alatt tudnának. Azt is mondják: ezek a központilag vezérelt halálfinom precíziós gépek csodálatosan pontosak, érzékenyek. Gombnyomás és mint az őrült: készítik a statisztikát, mifenét Laikus lévén. eltátom a szám, amikor ilyesmit olvasok népszerű tudományos lapunkban és álmodozni kezdek. De jó volna, ha egy komoly tudós vagy akár egy nemzetközi tudóskollektíva feltalálná szép csöndben az emberi szívjóság kibernetikai gépét Az özvegyek; az árvák, a2 elhagyottak, a szerelmi búbánatosak odajárhatnának a jóság kibernetikai gépének jó kútjához gyógyírért Egyszerű lenne az egész. Mindenki megnyomná a gépen a maga kis gombját és sokáig sütkérezne, melegedne a neki hiányzó jóságsugárban. És e sugár tovább hatna az emberekben, még otthon Is melegítené őket. És veszélyes sugár lenne ez is, mint a radioaktivitás, ^megfertőzne" bennünket, és tovább adnánk mindenkinek. Először a kicsi családunknak, aztán a kollégáknak; aztán mindenkinek, akivel találkoznánk. Azután mindenki mindenkinek és akkor minden ember vidám lenne, örömmel járna hazaik. Botor álmom rögeszmévé vált. Elhatároztam, hogy addig is, míg valaki ezt a gépet felfedezi, és államunknak telik a megvásárlására, én ajándékozom meg az emberiséget jósággal. Az elhatározásómat szép csendben vertem nagydobra, egyébként fölöslegesen, hiszen B szememből már régen kikönyököl a jóság. Jött a kollégám: beteg a házmestere. gyomorperforáció, azonnal szanatóriumba kell szállítani. ^Vidd pajtás a kocsit, igaz az államé, de én most az emberi jóság nevében odaadom neked. Minden jót a házmesterednek és minden betegnek." Jött a másik kollégám, esküvője lesz a határszélén. „Vidd pajtás a kocsit. Az emberi boldogság egyik kelléke, hogy messzi utakon ne gyalog járj." Jöttek még vagy tízen kocslügyben és én boldog voltam, hogy segíthettem rajtuk, Boldogságot kívántam az új tévékhez, a randevúkhoz i i; Az állam — jóság tekintetében — messze elmaradt a szívemtől: megfizettette velem a sok száz kilométer árát De jraágom Jóságkibernetika •aJ&á tett, sem a kollégákat, sem az államot nem voltam képes szidni. Jósággal minden elsimítható — gondoltam — a gépet úgyis nemsokára felfedezik, addig ki kell tartanom. Közben Pista, hivatalunk Benjaminkája elkövetett valami kisebb badarságot egy lánnyal — Szegeden. A mama nem hagyta, a mama feljelentette, a tárgyalást ott tartották. Pista jött és elmondta, nincs egy huncut vasa sem, tehát nem tud a tárgyalásra utazni. Nekem sem volt, mo6t mi legyen? Megnyomtam a kisgömböt és eszembe jutott a táskalrógépem. Azonnal odaadtam Pistának: »,Vidd el fiam, a zaciba. A pénzből vegyél magadhoz kétszáz forintot, annyi elég az útiköltségre, majd megadod, ha lesz. A zálogcédulát és a többi pénzt hozd vissza". Pista örült, az írógépet hóna alá kapta; elvitte, aztán eltűnt cédulával, pénzzel együtt Harmadnap kaptam egy táviratot tőle! ;,Az írógépre kaptam 620 forintot, a zálogcédulát eladtam a Marx téren háromszázért, tehát jövök összesen 920 forinttal. Ne haragudj, meg kellett nősülnöm". Dehogy haragudtam, hisz tudtam, kis Idő még és meglesz a gép. Jóságom mágikus erővel hatott minden* kire. Mancika is betért a hivatalomba és előadta: a vőlegénye egy gazember; lemondta a randevút, pedig 6 megvette a két jegyet a „Van aki forrón szereti"-re. Meg sem nyomtam a kisgömböt a szivemen, csak mentem vele i vőlegénye helyett, bér az kissé zavart, hogy a lány csinos és a hivatalból ismerem. Mozi után a Szigeten sétáltunk. Éjféltájt arra gondoltam, nagyon rossz ember lehet az a vőlegény, aki ezt a lányt otthagyta. Hajnali háromra még nem találhatták fel a jóságkibernetikai gépet, mert a rendőr elég gúnyosan irta ki a házassági adataimat a személyazonosságimból. Mancika sírt és csábítónak nevezett K

issé letörve ballagtam haza. Leültem feleségem mellé az ágy szélére és fejtegettem neki, hogy közeli már az idő, a jóság, az emberi boldogság ideje, amikor az embernek embere lesz és nem farkasa, amikor.':! A kis csacsi! Míg én az emberiség megváltásának eszméit ecsetel gettem, ő ásított Felkelt feketét főzött, kikefélte a ruhámat, meleg fürdőt készített és megcsókolta az arcomat. Nem értette a jóság kibernetikai elméletét, szegényke, csak a maga kis ügyeivel foglalkozott. De azért nem tudtam haragudni rá. (7. SZABÓ LÁSZLÓ Hajnalban Fény hirdet új napot — derengő ablakok négyszögesltik át a formátlan sttbát. Fény hirdet új napot — kelletlen moccanok hív gond, lótás-futás, az atomkori láz: tettel nyergelni meg elzúgó perceket. Űj napra hiv a fény — karod lefejteném, dm indaként nyakam átfonja súlyosan s a jó közős meleg agyamig bizsereg. Fény hirdet új napot w s nem szabadulhatok: két melled, szid, öled keresztre szegezett. SERES JÓZSEF Őszi csendben Elmúlnak, ha), bizony elmúlnak az évek, elmúlnak ifjúi mámorok, bolond remegések. Mert 'évek folytán csak bölcsül az ember, tudja mi ülik, mi szabad, s tovább lépni nem mer. Vagy nem akarfl'.'. őszülő szélben úgy halkul a napok szívverése; rőten lobban a távoli ég, s mi lépünk félretéve bánatot, zajos örömöt, s csendesen lép velünk az őszi táj lelke, a csend és a békél BÁGYONI ATTILA ,'fWfll 1 di HMI f k ^ A Szngpdi Nemzeti Színházid ban március 2S-án új magvar ~ drámaírót avatnak: ekkor mutat= Iák be a volt azreedl diák. ma ~ Budapesten orvosként dolgozó s Hágyonl Attila A Botlár-ügv = r;mtl háromfelvonásos drámáid Ját. Eb hói az alkalomhói kttzfll= Jilk az Író egyik legújabb mun= káját, mely részlet a „Betegek= ról prózában- rímű készülő no5 vellagyüjteményből. — Felöltözhetek? A test vizsgálata kész, a léleké következik. Miközben harisnyáját csatolja, makacsul ismételgeti: — A szem a lélek tükre!; a szem a lélek tükre... ötvenszer kellett leírnom tizenhároméves koromban. Igen, az iskolában, büntetésből. Pedig ezt akkoriban senki sem tudhatta jobban nálam. Ahogy kislányosan megrázza fejét, azon gondolkozom, mikor lehetett tizenhárom éves ez a csinos fiatal nő. Csinos? Nem is tudom. A csinos nő kifelé az, tetszeni akar, kacér. Ám az én betegem . éppen nem ilyen. Bár feltűnően szép, mégis valamiért úgy érzem, céltalan, szükségtelen a szépsége. Valami hiányzik belőle vagy valami felesleges. Talár, csalt a szokásos szkepticizmusom. Egyébként semmi különös. Olyan közvetlen, mintha évek óta ismerne. — De tudja, akkor csak leírtam. Nem voltam még tisztában a lélekügyekkel. Később, amikor egyetemista lettem, tehát felnőtt, a lélekből tudat, az életből lét, a szemből pedig érzékszerv lett. Mondja, el lehet intézni a szemet azzal, hogy érzékszerv? F.zt maguk találták ki, orvosok. Undorító egyszerűsítés. Az emberi tudat lefokozása. Egyirányúsítottók a külső és belső világ közötti kapcsolatot. Mechanika. Nem találja szomorúnak? Nem gondolja, hogy cz is egy fajtája az elembertclenedésnek? Az orvasok miért antihumanisták? Éppen ideje lenne az orvosi etika mellett a betegek etikáját is törvénybe szabni. Már az elején pontosan tudni akarta, milyenek a szívhangjai, kitérnek-e légzéskor a rekeszek, nem tudok-e valamely testrészén kóros ref.exeket kiváltani? A helyzet most tehát ez: 24—25 év köriili nőbeteg. Tiszta, típusos színhangok, jól kitérő rekeszek, puha sejtes légzés. Májszél nem érhető el, a has áttapintható. Tiszta torokképletek. Ép fogazat. Élénkebb reflexek. Kihordott terhesség jélei nem láthatók, még nem szült. — Az anyák pedig csak potyogtatják kölykeiket ebbe az elembertelenedett világba..! Tehát a mechanizálódás, elidegenedés. Bár ami a gyerekek potyogatatását illeti, mi. magvarok, különösképpen nem dicsekedhetünk. — Látja, én nem elégszem meg a képletekkel. Belőlem nem lehet gépet csinálni. Én nem fogok zakatolni. Én védelmembe veszem a szemet. Lássa be, több mint érzékszerv. Elfogadja, hogy kétirányú közvetítő? Elfogadja vagy nem? De hát nem érti, hogy a kifelé való közvetítés sokkal fontosabb? Hogy az emberi szem többre hivatott, mint a fény érzékelésére? Elismeri, hogy a szem az agyból tükröz valamit? Elismeri vagy nem? Megint kérdez. Ezek a kérdések azonban most már nekem segítenek. Ismeri a tükrözés elméletét, de elveti. Engem akar megismerni és legyőzni. — Szóval nem ért velem egyet. De csak egyszer, egyetlenegyszer 'látta volna a szemét Soha nem lehet elfelejteni. Soha! Egy pillanatra elnézett a fejem mellett. Úgy láttam, valahová nagyon messzire, ahová nem tudom követni. Arcára titokzatos árnyék telepedett. Hadarni kezdett. — őszinte leszek magához. Ne téveszsze meg a látszat nem értek a medicinához. Néhány szó jelentését ismerem mindössze. Bizalommal jöttem, szükségem van a segítségére. Jó specialistának tartják, de azt el kell ismernie, hogy a szem kettős feladata közül a kifelé tükrözés fontosabb. Az árnyék eltűnt, felkapta a fejét, újra vad lett , .i — Tudja milyen volt a szeme? Szinte rám kiáltotta a kérdést. Csend. Fenyegetően figyelt, miközben nagyon lassan leült a hatalmas bőrfotelbe. Könynyű kis körömcipőjéből kidugta a lábát, s maga alá húzta, összekuporodott. Olyan volt mint egy ugrásra készülő macska. Gyűlölködve lökte ki magából a szavakat. — Rettenetes! Szúrt! Gúnyolt! Megalázott! Pusztított! A villám lecsapott. A felhőárnyékok elvonultak, játékos szivárvánnyá váltak az emlékezés szavai. — Naplót vezettem róla. Kilencéves voltam, de borzasztóan önálló hölgy, A felnőttek már kékre-zöldre váltak a rémülettől, én meg ki csapattam a biztosítékot, aztán futhatott mindenki amerre látott. Ilyen dolgokat műveltem akkoriban. — Szóval naplót vezettem a szeméről. Leírtam, mikor zöld, mikor szürke, mikor keskenyedik el. Még ártatlannak is láttam, olyankor kpk volt. Akkor még nem értettem meg mindent, de ha megnézi egyszer a naplómat, látni fogja, hogy mindenben igazam volt Emlékszem, egyszer azt jegyeztem fel. hogy „üveg". Olyan vojt a szeme, mintha üvegből lenne. Életveszélyben volt. menekülnie kellett A hírt mások jelenlétében kapta, én is megértettem és figyeltem. Annyira akartam, hogy rémületet lássak a szemében, hogy egészen közel léptem hozzá. És nem láttam rémületet. Merev, mozdulatlan üvegszemet láttam. Persze, tudtam, hogy nem az. Egy német tiszt., különösen egy SS, nem járkálhatott üvegszemmel. De ez már a végén volt. össze-vissza beszélek. Ja, igen. Egyszer felgyújtották a kocsiját. Egész nap zöld volt a szeme és kerek. Egészen kidülledt. Ha a parancsait nem kiabálva osztogatta, hanerg la^un, tagolva beszélt, a szeme szürke volt és egészen elkeskenyedett. Később tudtam meg, hogy ezek a parancsok halálos ítéletek voltak. Először azt gondoltam, játszik, de rájöttem, hogy ilyen. Belülről ilyen. Miért van az, hogy az- orvosok ezt nem értik? Aa orvosoknak többet kell tudniok a szemről, mint a közönséges halandóknak. Jobban tennék, ha a pulzus tapogatása helyett ezzel törődnének. Tehát tévedtem. Ha akkor kilencéves volt, ma harminc. És a legfontosabb: a szem a lélek tükre. A helyzet most tehát ez: 30 éves nőbeteg. Egyszerű vizsgálattal kóros szervi el7fehér Fehér Kálmán rajza 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1966. március 1%