Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

I Bá PAPP LAJOS 1 FÖLDES GYÖRGY HAJNALHÍVÁS A Dél-Vietnam erdőiben harcoló hősi nép tiszteletére. Joó Fte zenesrerzó megzenésítésében mint női karra Irt kórusmű a Tómórkény Gimnázium énekkarának tolmácsolásában élsó bemulatasban elhangzott a Juhász Gyula Művelődési Otthonban rendezett vietnami szolidaritási gyűlés és ünnepség műsorában. I A fákra az esti árnyak komor csapata száll De tűz fénylik a tisztáson. Arany-tollú madár. Vigyázó tűz ég ember-szemű láng hogy alvók álmát ne zavarja vész. Az éjben ott köröz ma is a névtelen halál 9 A föld alól • mintha fájdalmas zene szól bogarak moccannak ki a fényre. Zónögve-zúgva körül röpködik újra meg újra a tűz lángjait s beléhullanak élve. 9 Ma felhók 'J' jótékony bajtársi felhők gomolyognak az ős-bozót felett. Ma nem kell félni a [bombatámadástól. Ma beszélgetni leülnek a tűzhöz és halkan énekelgetnek az erdő katonái. Békéről beszélgetnek az emberek. 1 Gyermeket nót aggot megöltek hányat! Hány álmot tépett szét egy [bombatalálat! 8. A felhőkön túl fenn a halál hideg madarai szállnak. ' De eljön ' eljön a csend gyönyörűn a béke ha eljön távoli vágyak erdein át kinyilanak itt is a becsukódott szomorú-szürke bambuszházak megtelnek fénnyel az üres szobák s derűs zsongás lobogó dal fut a fák közt fel az égre. | Szabadság ' szabadság nevető hajnala jöjj * tekints ránk végre! 7 Jöjj hát drága hajnalunk • az éj árnyát te űzzed el s• teremthessen két karunk egy jobb életet már. Városok nőjenek a romokon újra! 0 ha majd virágba borul a rettegés kopár fáinak égbe meredő tíz. és százezer görcsös ujja! A fákra az esti árnyak komor csapata száll. De tűz fénylik a tisztáson. Arany-tollú madár. Vigyázó tűz ég ember-szemű láng hogy alvók álmát ne zavarja vész. A hajnal nincs messze. Szél fut suhog a szél. Hajnal jön már. J Szenvedélymenfes férj STEFÁNIÁT EDIT VIGASZ Teljes részletességgel ismerem egy kedves, harmincéves, mosoiygós arcú, szőke fiatalasszony és egy morgásra mindig kész, kedvesnek nem mondható harmincnyolc éves busahajú férj legbelsőbb problémá't. Ismereteimet közvetlenül az említett fiatalasszonytól, Körmöcziné Farkas Zsókától szereztem, éppen ezért hitelesnek nyilváníthatom. Ha még elmondom, hogy a derék Körmöczi házaspár egy négyéves kislányt és egy másfél esztendős kisfiút vallhat magáénak, a kis család lényegesebb Ismérveit máris az olvasó tudtára adtam. — Az én férjem mentes minden szenvedélytől — magyarázta élénk taglejtéssel Körmöcziné. — Nem iszik, mert sokba kerül; nem kártyázik, mert a kártyán lehet veszíteni; nem kuglizik, mert ha kevés fát talál, a partnereknek fizetendő sörmennyiség alaposan 'génybe veszi a pénztárcáját. Annyit már tehát tudtam az eddigiekből is, hogy Körmöczi olyan takarékos és szenvedélymentes férj, amilyenről egy jóravaló feleség legfeljebb csak álmodhat — És nőkre sem költ — informált büszke dicsclevéssel az asszony, amikor férjének kiváló tulajdonságait ecsetelte Mi a csudát panaszkodik ez a Körmöcziné? — elmélkedtem, amikor ilyen tökéletes férjjel áldotta meg az ég. — E kiváló férji tulajdonságok arra engednek következtetni — jegyeztem meg —, hogy Körmöczi rendkívül derék ember, amit éppen a feleségének kell a legjobban megbecsülnie. Körmöcziné Farkas Zsóka közbevágott: ne legyek türelmetlen, eddig csupán férje pozitív vonásait sorolta fel, mert szeretné elkerülni, hogy elfogultnak lássam férjével szemben. Egyébként: a fiatalasszony előadó egy kereskedelmi vállalatnál, tehát dolgozó nő, a férje pedig főosztályvezető egy másik nagyvállalatnál, tehát dolgozó férfi. — A férjem időnként kijelenti — Informál t a továbbiakban Körmöcziné —, hogy ő komoly agymunkát végez és szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ennélfogva a két gyerek ellátása, a napközibe, illetve a bölcsődébe való elvitele és hazahozatala kizárólag az én hatáskörömbe tartozik. A férjem a tökéletes ki kapcsod ódás érdekében a nyári víkendjeft, szombat déTtöl vasárnap estig, a Balatonon tölti, ősszel pedig — igaz, csak minden második héten — felrándul a Mátrába, hogy hétfőn reggel frissen és pihenten kezdje meg hivatali munkáját. — Illenék pedig megosztani a gyermeknevelés és háztartás gondjait — szóltam közbe. — Még csak a hét végéről beszőttem eddig — folytatta a fiatalasszony. — A férjem a hét többi napján is főosztályvezetői pozíciójához méltatlannak tartja* hogy a család bármiféle gondjával törődjek, és esténként is gyakran élvezi a kikapcsolódás örömeit: későn jár haza 8 nem törődik azzal, hogy friss vacsorával várom és azt vele együtt szeretné a család elfogyasztani. Miután minderről értesültem. Körmöcziné az asszonyok előttem mindmáig érthetetlen belenyugvásával közölte, hogy életének a férje által diktált rendjén már nem tudja magát izgatni, viszont anyagi körülményei kibírhatatlanok. A férje ugyanis megköveteli, hogy minden fillérről, amit elkölt, szabályos könyvelést vezessen, a saját előadói fizetésével és a nagyon szűkre szabott háztartási pénzzel, amit a férjétől kap, az utolsó fillérig számoljon el és ha netán megmarad néhány forint, a következő hónapban annyival kevesebbet ad haza a férje. Körmöczi minden tételt efienőrtz és rendszerint kifogásokkal éL Megszabj* hány forintot költhet a gyerekek csokoládéjára, sőt még felesége Bambi-fogyasztását is korlátozza. „Minek kell neked kéthetenként fodrászhoz járni" — kérdezte a legutóbbi kontrolinál, amit® Körmöczinétt mint már annyiszor, most is dührohamot kapott A férj persze nem köteles anyagi ügyeiről számot adni és így helyreáll aa egyensúly a férj-feleség elszámolás viszonyában. Az ember azt hinné hogy ilyen puritán gazdálkodás eredményeként Körmöczi nagy összegű takarékbetéttel rendelkezik. Erről azonban szó sincs! Amit megtakarít a családon, azt az utolsó fillérig magára költi. — Hétszáz forintos Import-szövetből szabat magának ruhát, drága cigarettákat szív, a feketét, napjában többször is, csak konyakkal issza, de meg kell hagyni, nem mrulat, nem kártyázik, nem kuglizik és semmiféle szenvedélye nincs — ismételte a fiatalasszony egy kicsit elítélően, de egy kicsit dicsekedve is. Amikor Körmöcziné megint hozzákezdett férje pozitív vonásainak felsorolásához, ismét közbeszóltam: — Csak éppen förtelmesen smucig * családjához, de túlságosan gavallér önmagához — mondtam a fiatalasszonynak és megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen miért keresett fel. A kedves, mosolygós areű. szőke hajú fiatalasszony így válaszolt: — Tudja, JŐlesfk néha egy asszonynak, ha kiöntheti a szívét. Még akkor is jólesik, hogyha olyan igazán ritka, szenvedélymentes férje van. mint amilyen az enyém és akiért a barátnőim irigyelnek . .1 Kedvesen és barátságosan búcsúztam a kedves és barátságos fiatal asszonykától, és arra gondoltam, hogy mi lenne vele, ha szeretett férjének még valamiféle szenvedélye is volna. DÉNES GÉZA Bün és bűnhődés Nagyon jólesett neki a vacsora. Hatvankét tavaszt ért már meg de ilyen jóízűen tán még sose csúszott le a torkán a kapros tökfőzelék csirkepörkölttel. Az utolsó falat után kiegyenesítette a derekát, megtörölte széles bajuszát, s a feleségére nézett: — Nagyon finom volt, kedves. — Körülnézett Hiányzik neki minden vacsorakor a fia. Ugyan hol lehet ez ilyenkor mindig. Szigorúra fogta: — Már megint nincs itthon Pista? Hogy nem kapott választ, eltolta magától a tányért, s nagyokat szikrázva felállt: — Mondd meg neki, ha hazajön, hogy reggel el ne menjen addig munkába, míg haza nem jövök. Majd én beszélek a fejével. Mikor indulni akart, az asszony lágyan trtánaBzólt: — Terka ángyikám nem hazudik, ö mondta, hogy nagy oka van annak, hogy a Pista esténként elvándlizák. Vállán az ócska, agyonfoldozott szűrrel lépett volna ki az ajtón, de itt visszafordult: — Micsoda nagy oka? — Hát... azt mondja Terka ángyikám, Jiogy a P5sta... az elnök Piroska lánya után paslat Fejen ütötte a szó. Nem bánatában. Tán még Inkább örült is ennek a hírnek. Nem mutatta azonban, méregből szólt vissza: — Hát most már azért is maradjon idehaza, hogy beiéi gaz iisam a boldogságot. Kilépett az ajtón. A kapunál átvágott a túlsó oldalra, végig az egyenes nyárfák között, szedegette lábát a falu széle felé. az Oj Életbe. Megszokta már ezt az utat Nyolc éve éjjeliőr a közösben. Nem kis idő. Ilyenkor nyár végén még megjárja, hanem télen legnagyobb ellensége az éjjeliőrnek a hideg meg a 6ötétség. Igaz, nincsenek máma már tolvajok, nem jár veszéllyel az őrség. Ha alcad is egy-kettő, mind kifinomodott már, mert autót lopnak máma, nem mákot, dinnyét, kukoricát. Csuda egv gyerek — gondolkodott a nyárfák alatt lépdelve. A Piroska is szép, sudár lányka, most jár6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1966. március 2TJa a harmadficat « mezőgazdaság szakiskolán. Pista ive imilyen-amolyain kocsis a közösben. Tizenkilenc éves, a Piroska 17, csudára összepasszolnak. Mire kiért a központi épülethez, a nap már magáirahúzta éjjeli takaróját Leváltotta Kazanyici Mátyást'a nappalos őrt. Bogár, a kis fekete puli hozzádörgölődött Okos kutya. Tudja, hogy váltáskor előkerül a papírba csomagolt ételmaradék. De hogy ennyi rágni való cslrkecsont lapuljon a papírosban... Szinte minden rágásnál meg-megcsörren a nyakában a kis csengő. — Na, volt-e valami máma? — fogott kezet Dékány Bálint, a leváltandó Kazanyici Mátyással. — Volt bdza. A Kályvás dűlőből meg a Fardkáről behordták a kukoricát. Hátul a két betongóré meg a lécgóré tömve. Álcár a karom, akkora csövek; A Tólaposról a hibrid már ide nem fér, hát azt majd a hodály meg a fiaztató padlására hordjuk. Ami oda se fér, azt a tagok padlására, kapnak érette valamely munkaegységet Hanyatt fekve, a régi puha szűrőn különös fénnyel sziporkáznék az eperfa ágai között a csillagok; Mintha azok Ls örülnének. Hát bizony, ez a valami. Azért dolgozik, izzad az ember, hogy ősszel aztán legyen mit törni, szüretelni, aratni. így érdemes élni. bezzeg tavalyelőtt, a nagy aszály idején, amíg még nem öntözték a határt, milyen bolondságok kavarogtak itt a fejében. Akkor is így feküdt hanyatt ezen a szűrön, 6 ahogy nézte a nagy eperfa lelógó ágai között a csillagokat, arra gondolt, hogy tán még egy atombomba se ártana, ami véget vetne a szenvedésnek. De véget vetne az aszálynak is. Mert nem ér 18 forint, munkaegység-értékkel az élet egy fabatkát se. Vagy pedig az ENSZ-nek kellene közbelépni. Ki kéne neki adni egy világrendeletet, hogy minden országban tilos a gyerekszülés. Akkor száz év múlva nem lenne ember a földön. Nem lenne, aki vetne, aki aratna. Aki reménykedne, hogy 30, 40 forint legyen egy munlcaegy&ég értéke. Toronyig érő dudva színá el a föld nedvét. A tehenek csordában járnák a határt, hordónyira nőtt megfejetlen tőgyekkel. Kutya, macska mind kidöglene ember nélkül. Melyik állat lenne akkor az ember? A ló? A disznó? Vagy a liba, csirke, kacsa? Egy se tudna még ilyen rendet se csinálni a földön. A Kályvás dűlőben, a Farcikán meg a Tólaposon nem teremne egy falás kukorica se. Az pedig termett az idén, alig győzik tárolni. Csak tavaly jöttek itt, a nagy eperfa alatt ezek a bolondos gondolatok. Mármeg jönnek. Nyílik a kiskapu. Elöl az elnök, mögötte a két brigádvezető. Felugrik a szűrről, felgyújtja az udvari villanyt. — Van-e valami újság? — kérdi az elnök, köré ben nyújtja a kezét — Semmi — feleli Dékány Bálint. — Hát csak vigyázni, vigyázni — mondja az elnök, mert sok a termény, aminek nagy szeme van. Űjra nyújtja az elnök a kezét, búcsúzásra, de az öreg csak szorongatja a nagy érdes kezet, aztán kimondja: — A Pista fiamról kell szóira. Mert ugye, nem zörög a levél, ha a szél nem fújja, nem mondom, rendes lány az elnök elvtárs Piroska lánya, csakhát mégiscsak nem egyenes dolog ugye, hogy az a gyerek sose jön haza időben vacsorálni, ha nem jön, küldjék, nem elég a délután meg a vasárnap? Tudni kell elnök elvtárs, mi a mérték lányos háznáL S hát alig mondja ki, érd ám, hogy az 6 markát is jó erősen megszorítják: — Bálint bátyám, tudom, mit akar mondani. A Pista fia tényleg odajár a Piroskámhoz, de hát mink nem fogjuk, el se zavarjuk. Figyelem őket napok óta. Tudja, mit ígért tegnan a maga fia a lányomnak? Akár hiszi, akár nem, egy gyönggyel kivert aranygyűrűt ígért neki, éppen holnapra. Hát szóljon hozzá... Node bízzuk mink oda, majd kialakítják ők maguknak. Alaposan megszorították egymás kezét majd Dékány Bálint éjjeliőr elégedetten bezárta a távozók után a kiskaput Amint aztán ballagott vissza a szürihez, az forgott a fejében, hogy ugyan mért ígért a Pista annak a lánynak gyönggyel kivert aranygyűrűt és miből fogja azt megvenni, mikor előleget nem vesz fel sose, amit tavaly keresett zárszámadáskor, abból ruha lett motor lett, meg a többiből a házépítési kölcsönt törlesztették. Visszafeküdt a szűrre. Akkor látta wcafc, hogy milyen nagyot fordult az ég. A nagygöncöl az eperfa másik oldalara farolt, a fiastyúk belemászott a harmatfényű holdvilágba. A kutya melléheveredett, ráhajtotta nagy, okos fejét a szúr sarkára. Bizony késő lehet, már, ha a kutya is így elszunnyad. Alszik a falu. Innen-onnan kutyavonítás hallatszik a holdvilágra, néha egynémely álmatlan kakas sikolt a néma csöndbe. Egyébként mindenki alszik. Csak ő, az éjjeliőr van fent egyedül. Már nyolc esztendeje, hogy vigyázza a közöst. De lám, hogy Öregszik az ember, már neki is ragadozik a szeme. Hiába, az éjjeli alvást nem pótolja a nappali. Alszik a falu, olyan mélyen, hogy már horkol is. Egy nagy horkolás az egész falu. Csakúgy hasogatja a fülét, úgy horkol az a háromezer ember a házakban. De bármennyire is majd t