Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

C

ONGKÁD MEGYÉBEN különösen fontos kultúrpolitikai tényező az oktatásügy, öt városunkban, 62 feűaségünkben 346 általános iskola, 31 középiskola és 6 felsőfokú oktatási intézmény működik. Az iskolák nappali, esti és levelező tagozatán összesen 83 931 fő — megyénk minden ötödik lakosa — tanú! A mögöttünk levó két évtizedben országszerte milliók szerezték meg a középfokú és felsőfokú végzettséget, vagy az ezzel egyenértékű általános műveltséget es szakmai ismereteket. Megyénkben közel ötezer pedagógus, ha szamot vet nehéz és fáradságos munkájának eredményével, jó érzéssel állapítja meg: életéből munkában elfolyt két évtizede egy kulturált, nagy célokat szolgáló nép értelmében tükröződik; érdemes tanítani, tudást vetni, mert abból nagy, okos tettek sarjadnak. Érdemes volt az oktatásügy reformja mellé állni. Helyesnek bizonyult az iskola és az élet, a tanulás és. a munka szervesebb kapcsolatának kiépítése. Általános iskoláinkban az elmúlt öt évben 121 tanműhelyt létesítettünk — még ha. ezek közül jó néhány szükségmegoldás is —, ennek az iskolatípusnak az alsó tagozatán tanulók száz százaléka, a felső tagozatosok 82,5 százaléka vesz részt gyakorlati foglalkozásokon. Gyarapodott általános iskoláink szerszám-felszereltsége. javult a tantárgyak szakszerű oktatásának aránya, s a szellemileg ép. iskolaköteles gyermekek mind beiratkoznak az első osztályba. A munkára nevelés a középfokú iskolákban is -reális célkitűzés volt. és maraci a jövőben is, bár gimnáziumaink többségében a megfelelő feltételek hiányában az 5+1-as oktatási forma nem szolgálta kielégítően a munkára nevelést, s a szakmai előképzés esetében sem hozta meg a kívánt és szükséges eredményeket. Jobb képzési formának bizonyult a szakközépiskola, itt színié mind a 72 osztályban kedvezőbbek a szakmai oktatas feltételei, mert ezek ipari és mezőgazdasági bázisüzemekre épültek. A szakmunkásképzés legfontosabb formája természetesen a szakmunkásiskola. 7000 fiatal képzi magát ipari és mezőgazdasági szakmunkássá. Az igények azonban lényegesen nagyobbak. Itt található a legtöbb megoldásra váró társadalmi, iskolapolitikai tennivaló. A közoktatási reform másik alapelve: korszerű természettudományos műveltség nyújtása és megszerzése. Általános iskoláink új tanterve életbe lépett, új tankönyvek kerültek forgalomba. A reform jegyeben elkészült a középiskolai tanterv, es ennek alapján elkezdődött a tankönyvek irása. Persze ezeket célszerűen feldolgozni, korszerű pedagógiával és korszerű eszközökkel lehet. Az eszközök bőrülése • összefügg gazdasági lehetőségeinkkel; idegen nyelvi laboratóriumok, szemléltető anyagok, fizikai-kémiai laboratóriumok, televíziók és más audiovizuális eszközök beállítása nagyarányú anyagi befektetést igényel. A korszerűség a pedagógusokkal szemben is új követelményt támaszt, például: a programozott oktatásban rejlő lehetőségek felismerését és alkalmazását. Sajnos, tanáraink, tanítóink egv része megtartja a régi tananyagot és ehhez adja az újat, megkúérh a kettőt oktatni, ami túlterhelést eredményez általános és középiskoláinkban. Megpróbálják áthidalni ezt az ellentmondást óraszám-emeléssel stb. Tapasztalható a korszerű tananyag régi, avult módszerű oktatása. Az iskolás gverekek túlterhelése már nem annyira tantervi, hanem pedagógiai, didaktikai probléma. A közoktatás harmadik alapelvére, az iskolai nevelőmunka világnézeti vonatkozásaira figyelemmel volt pedagógusaink többsége. Az 1961. III. törvény ezt a feladatot így foglalta össze: ,,A szocialista világnézel és erkölcs alapján neveljenek iskoláink igazi hazafiakat, jellemes és törvénytisztelő állampolgárokat, akik forrón szeretik hazájukat, népüket, odaadással szolgálják a szocializmust, a béliét, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát". Pedagógusaink éviik, 'érzik e követelmény fontosságát. Segítségükre szolgál ebben — a tantervek, tankönyvek mellett — a Művelődésügyi Minisztérium nevelési terve, amely a szocialista embernevelés követelményszintjét megfogalmazta. A nevelési terv nemcsak a gyerekekkel szemben támasztható erkölcsi. neveltségi szintet határozza meg. követelményeket állít a nevelőve) szemben is. P

EDAGÓGIÁNK. NEVELÉSÜNK eredményességét nőve.né ba nagyobb figyelmet, kapna néhány objektív társadalmi tényező alaposabb kibontása: például a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti korszak gazdasági és társadalmi problémái. ellentmondásai a nevelőmunkára s hatnak: a lét és tudat sajátos összefüggésében a tudat viszonylagos elmaradása fékezően hat: a nevelés célja és gvakorlata helyenként eltér egymástól, túl szépre festik a szocializmus valóságát, s neír veszik figyelembe az átmeneti kor konfliktusait. ellentmondásait. Akarva-akaratlanul illúziót kelteneK a gyerekben a mai valóság gyakran hamis tükröződésével. Kedvezőtlen komponens a nedngógus túlterheltség, amely sokirányú össze tevőből ál! A nevelésben fontos szelepet vállaltak ós vállalnak ifjúsági szervezeteink. Most már a reform végrehajtását. ..jfiúságj törvény"-nek tekintik. De csak kitartó munKözoktatásunk továbbfejlesztéséről Irta: Siklós János kával lehet kiküszöbölni azt a hibás gyakorlatot — elsősorban a felsőoktatásban és a középfokú képzésben —, mely szerint az oktató oktat és a társadalmi szervek „nevelnek". Ez a kettéosztottság hamis, mert az oktató is nevel, nemcsak oktat, A jó oktató — egyben jó nevelő is; e kétoldalú tevékenységének összevetése mutatja a pedagógus valódi kvalitásat A szülői munkaközösségek — az utóbbi 2 —3 é\ben — eredményesebben munkálkodnak az iskola és a szülők kapcsolatának egészséges, célszerű formálásán. Az elmúlt öt évben iskolafejlesztésre sokat költöttünk: 99 általános iskolai, 76 középiskolai tantermet. 18 tanműhelyt, 6 általános iskolai diákotthont létesítettünk. Felépült 50 szolgálati lakás pedagógusok részére. Bőrűitek a felsőoktatási intézmények, persze a kubatúranövelés itt még elégtelen. Eredményeink vitathatatlanok, s mégis jogos kifogások illették a reform végrehajtását. De találkozunk a reformot lebecsülő, eredményeit kétségbe vonó hamis felfogással is. A meglevő ellentmondásokat igyekszünk feloldani a következő években, ugyanakkor a valótlan állításokat elutasítjuk. Milyen jelenségekről van szó? A tanyai iskolák felszámolása hosszabb időt vesz igénybe, mint gondoltuk. Ezért más módon nyúlunk a tanyai iskolarendszerhez.. A középfokú végzettséget általánossá tesszük, de a túlságosan rövidre szabott terminust eltoljuk, s más módokat is alkalmazunk. Az 5+1-es gimnáziumi oktatást — feltételek híján — megszüntetjük, de a munkára neveiós elvét megőrizzük. Célunk a nemzet műveltebbé tétele, de ezt a gyakorlatban íróasztalok, szellemi pályák biztosításával kevertük össze, holott a kettő nem azonos elképzeléseket takar. Háttérbe került az ipari és mezőgazdasági szakmunkásképzés. Nem hangoltuk össze megfelelően az iskolaépítést a szakmunkás-szükséglettel. A reform végrehajtásában gyakran előtérbe kerültek a szervezeti tényezők, holott a tartalmi jegyek az elsődlegesek, ezek érvényesítésére szolgálnak a szervezeti keretek és nem fordítva. A tanácsi jogkörök korlátozottsága is kedvezőtlenül hatott, és az is. hogy tizenkét szaktárca direktirányítása érvényesül a középfokú oktatásban. A

KÖZOKTATÁS továbbfejlesztését elért eredményeinkre, az 1961-ben megjelölt három alapelv sokoldalú fejlesztésére, s a meglevő ellentmondások kiküszöbölésére építjük. Figyelembe véve. hogy itt többéves, egy évtizedes feladatról van szó. Első helyen említjük az általános iskolát, mert végső soron ennek az iskolatípusnak a színvonalától függ a népgazdaság szakember-szükségletének előkészítése és biztosítása. Helyzetünket meghatározza, hogy ennek a képzési formának kétharmada a tanyavilágban van. Minden eszközzel erősítjük az általános (tanyai) iskolákat. Már az 1966—67-es tanériől, a pályára lépő szaktanár első állomása a tanyai, kisközségi iskola legven. A szaktanárok által leadott órák aránya egyben rangsoroló irány: Szentes járásban 27,9 százalék. Szeged járásban 53 százalék. Hódmezővásárhely (tanyai területein) 56,5 százalék. Ezeket a körülményeket messzemenően, kellő szigorral vegyék figyelembe tanügyi .szerveink. Helyeseljük a kísérletet, hogy pályázat útján töltik be a megüresedett, létrehozott katedrákat. A szolgálati lakás építkezési akcióknál első helyen szerepeltessék a tanya! kisközségi iskolákban dolgozó szaktanárokat, s az anvagi eszközök felhasznál nsánáJ: tantermi felszerelések, oktatási eszközök biztosításánál is ez legyen a mérvadó. A társadalom anyagi támogatását is itt használjuk fel elsősorban; termelőszövetkezeteink hathatós anyagi (társadalmi munkák útján történő) támogatása itt kapjon nagyobb szerepet. Ahol a személyi feltételek kialakulnak, vezessék be az idegen nyelvek oktatását. Az egyetem pedagógiai intézete segítse hatékonyabban a tanyai (kisközségi) iskolák pedagógusainak továbbképzését. A körzetesítést tovább folytatjuk és tanya' kollégiumok építését, diákszállók létesítését, tanulószobákat, napközi otthonokat ezen a területen építünk elsősorban. Persze itt sem szabad illúziókat kelteni; hiszen szűkös anyagi viszonyainkkal számolva, a szövetkezetek nagyobb arányú segítésére építve is többéves munkáról van szó. Városi iskoláink zsúfoltsága elsősorban Szegeden és Hódmezővásárhelyen jelentkezik. Ezt vegyük figyelembe tantermi fejlesztési elképzeléseinknél, mert ezekben a városokban is a szakmunkásképzés bővítésénél az általános és középiskolák tantermeit vesszük igénybe elméleti képzés céljára. S ez csak növeli a zsúfoltságot. Az általános iskola elvégzése után a továbbtanulás egyik legfontosabb formája az ipari és a mezőgazdasági szakmunkástanuló-iskola. Erre a képzési formára sajnos nem fordítottunk jelentőségének megfelelő figyelmet, holott ez az iskolatípus marad a szakemberszükséglet kielégítésének elsőrendű bázisa. Persze ez összefügg azzal a korábbi elképzeléssel, hogy először érettségizni és azután szakmát tanulni, most megfordítva áll a tétel: szakmát tanuljon és azután érettségizzen, vagy a szakmatanulással egyidejűleg tegyen érettségit a gyerek. Ez azt jelenti, hogv az iparitanuló-iskola elvégése után 2—3 éves levelező, esti tagozaton, munka mellett érettségit tehet a továbbtanulni kívánó fiú és leány. M

EGEMLÍTEM a szülök és a pedagógusok együttes felelősségét a pályaválasztással összefüggésben. A gyermek jövőjéről nem lehet úgy gondoskodni, hogy „mindenáron szellemi pályára nevelem, de legalább íróasztalhoz juttatom". Az Íróasztalok számát nem növelni, csökkenteni kell, s a szellemi és ipari pályát nem lehet úgy szembeállítani, hogy aki nem jó az előzőre, az menjen szakmunkásnak! A fizikai munka (szakmunka) becsülete, anyagi jövedelmezősége nem marad el a szellemi pályák többségétől. E mesterséges kettéválasztásban, század eleji, feudális arisztokratizmus tükröződik, amely mosolyt vált ki Keleten és Nyugaton egyaránt Sajnos szülői, pedagógiai tévedések alapján keresnek gimnáziumi érettségizettek íróasztalokat Szegeden, Hódmezővásárhelyen, hogy elkerüljék a mezőgazdasági, ipari szakmát. Már az idei tanév végétől — s a következő években még inkább — mezőgazdasági és ipari szakmákba irányítjuk a végzős általános iskolások zömét. Milyen szakmákba? Ipar: élelmiszer, textil, kerámia, ruha, fa, bői-, vegyipar (olaj, gáz, gurut), vasipar, elektromos, gép, közlekedés, építőipar, kereskedelem; mezőgazdaság: állattenyésztés, öntözés, szőlő-, gyümölcskertészet, növényvédő, mezőgazdasági gépszak. Természetesen összhangban a munkaerő-szükséglettel. Ebből nem az következik, hogy a továbbtanulást ezután már nem szorgalmazzuk. De igen, csak megfelelő arányok tartásával. A középiskolai tanulók számát — a nappali tagozatokon — nem emeljük a következő években. A középiskolai arányokat a népgazdaság igényeinek megfelelően fokozatosan módosítjuk a szakközépiskolák javára. Kezi&zedo Utuuiok a lumorkeny tat van szakközepiskolaban A gimnáziumok tő feladata, hogy tanulói kat előkészítsék a továbbtanulásra. A létszám határait azonban az egyetemi, főiskolai felvételi igények és keretek befolyásolják. A tanulmányi szint javítása érdekében, ott, ahol a feltételek létrejönnek, szükséges növelni a tagozatos osztályok számát: fizika, kémia, biológia, matematika, nyelv, irodalom, s idegen nyelvekben: orosz, angol, francia. A modern pedagógiai módszerek és eszközök felhasználásának bővítése itt is elemi követelmény. Viszont leváLasztandók — fokozatosan — egyes gimnáziumokról a szakközépiskolai osztályok, ezek átkerülnek majd megfelelő szakközépiskolákhoz. A gimnáziumokban nincs szükség szakmai előképzésre, ehhez nincsenek meg az alkalmas körülmények. A munkára nevelés továbbra is fontos követelmény, összhangban a mezőgazdasági, ipari hasznossággal. A

SZAKKÖZÉPISKOLÁK számát éa tanulólétszámát a népgazdaság, megyénk igényei alapján — az ipari és mezőgazdasági szakmáknál jelzett > ágazatok szerint — növeljük. A szakközépiskola típusmodellje a mai technikum, formájukat tekintve azonban a technikumok is szakközépiskolává alakulnak. Tehát a szakközépiskolák: a gimnáziumok szakközépiskolai osztályaiból, egyes gimnáziumokból és technikumokból fejlődnek ki. Mit nyújt a szakközépiskola? Érettségit továbbtanuláshoz és egy szakmai csoportban, p! mezőgazdaság, élelmiszeripar, faipar, vasipar stb. elmélyült szakképzést, s bizonyos mérvű gyakorlati ismereteket. Ebből kitűnik, hegy a szakközépiskola arra képesít, hogy — érettségivel — a szakma valamely területén szakmunkásként dolgozzék a végzett hallgató. Néhány évi gyakorlat után — ha arra alkalmas és kedve van — technikusi vizsgát tehet. Vagyis a technikusi cím megszerzése a jövőben majd iskolarendszerünkön kívül lesz megoldva. Megyénkben három felsőfokú technikum — mezőgazdasági, élelmiszeripari éa va&útforgalmi — működik. Mindhárom megfelel ipari és mezőgazdasági üzemmérnök-képzést végző főiskolának. Megvan a kívánt üzemi, mezőgazdasági bázis, szakemberigény, jó az oktatógarnitúra, többéves képzési tapasztalattal rendelkeznek. Még egyszer szóvá teszem: Itt nem egyik hónapról a másikra, sőt nem is egyik évről a másikra szóló feladatok szerepelnek. Itt nincs helye kapkodásnak, öncélú szervezésnek, minden meggondolatlan lépés súlyos károkat okozhat Természetesen ez nem válthatja ki a semmittevés, az indokolatlan várakozás állapotát sem. A társadalmi támogatás mellett az államtól nagy anyagi befektetést igénylő feladat megoldásáról van szó. P

EDAGÓGUSAINK többsége eddig is őszintén támogatta az oktatásügy reformjának gyakorlati megvalósítását. A jövőben is ezt kérjük tőlük. De segíteni kell szakmai képzésüket, a pedagógia korszerű elemeinek, eszközeinek, módszereinek jobb alkalmazásában. A következő tanévtől a világnézeti továbbképzésben juttassuk érvényre szocialista építésünk égető elméleti, gyakorlati kérdéseit; gazdasági irányítási reformjára, államigazgatásunk egyszerűbbé tételére, a mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó elképzeléseinket, gondjainkat Érezzék magukhoz közel állónak, saját magukénak a szocialista építőmunka kis és nagy kérdéseit. Csak eleven, napjainkra és jövőnkre ható ideológiai kérdések adnak támpontot az iskolai munkában a világnézeti neveléshez. Indokolt felhívni a figyelmet az esti és levelező képzésre, mert erre a képzési formára még hosszú ideig szükség lesz. Bár a dolgozók felsőfokú esti és levelező oktatása lényegében befejezte azt a hivatását hogy a felszabadulás előtt felnőtt és a kapitalizmus körülményei között továbbtanulni nem tudó munkások: és parasztok számára felső- *és középfokú végzettséget nyújtson. A felnőttoktatás keretében egyre nagyobb számban a nappali tagozatokra fel nem vett s munka mellett továbbtanulni szándékozó fiatalok kerülnek. Ez magában hordja, hogy a felső- és középfokú, felnőtt tagozatokon tanulók műveltségük gyarapításáért tanuljanak, s ne a fizikai munka elhagyása céljából. Ezen az oktatási formán sem csökken a pedagógus felelőssége. Becsületes szándékkal törekedjenek tovább,ra is, hogy a diploma, a végzettséget igazoló okmány mögött valóságos tudás legyen. Hiszen a következő években a valóságos tudást bírálja el az élet és nem a papírt.; a kettő szinkronját, vagy ellentmondását T

ANÁCSAINK JOGKÖRE bővült az iskolairányításban. A megalakítandó megyei oktatási tanács (Szegeddel közösen) az oktatásügy továbbfejlesztésének elősegítésében nagy szerephez lut. Pártszervezeteink, tömegszervezeteink feladatai sokrétűek az oktatásügy továbbfejlesztésében. Csak úgy juthatunk eredményre, ha valamennyien megtesszük a magunkét, ami tőlünk, illetve feladatkörünktől telik. Ezekben foglalta össze a megyei pártbizottság az iskolaügy továbbfejlesztéséről szóló feladatokat. A megyei pártbizottság állásfoglalását kézhez kapják pártszervezeteink, államigazgatási szerveink. tömegszervezeteink és valamennyi tantestületünk. ••sárnap, 1966. március ^-DÉL-MAGYARORSZÁG t