Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

Az a bizonyos plusz... Levél nyomán hentesüzletekben K. J. olvasónk szerkesztő­ségünkhöz küldött levelében szóvá tette, hogy a szegedi húsboltokban nem mindig megfelelő a kiszolgálás. Töb­bek között azt panaszolta, a hentesüzletekben "hiába kéri, hogy vágják össze a sertés­körmöt, mert otthon ezt nem tudja eldarabolni, a hente­sek egyszerűen kijelentik: ez nem kötelességük. Különö­sen sokszor tapasztalta ezt a Tábor utcai hentesüzletben, ahol viszonylag a leggyak­rabban lehet kocsonyának­valóhoz jutni. Arról is be­számolt. hogy a Marx téri húsárudában egy elárusítónő szolgálta ki, mégis anélkül, hogy külön kérni kellett vol­na, összedarabolta a sertés­körmöt. A levélíró -végezetül azt javasolta: jó lenne, ha a félkész ételekhez hasonlóan, az ilyen nehezen elkészíthe­tő húsrészeket, mint a ko­csonyahús, darabolt állapot­ban hozzák forgalomba. Levélírónk panasza nyo­mán felkerestünk több sze­gedi húsárudát. Első utunk a legnagyobb húsüzletbe, a Széchenyi téri központi bolt­ba vezetett. Végignéztünk több vásárlást, és megelé­gedve tapasztaltuk: az el­árusítók udvariasan, előzé­kenyen szolgálják ki a ve­vőket, abból a húsból ad­nak, amelyiket a vásárló ki­választ, szeletelik, darálják, vagy a sertésköröm eseté­ben darabolják, ha kérik. A Marx téren két húsbolt van, ttt is megfelelő válasz­tékot, s udvarias kiszolgá­lást találtunk. A Tábor ut­cában azonban már máskép fogadott bennünket. Ez az üzlet köztudottan igen nagy forgalmat bonyolít le, mert a városban itt árulják a bel­sőségeket, s csaknem min­dig kapható kocsonyának­való. Így az a szokatlan helyzet fordul elő, hogy míg a nagyobb, több létszámmal dolgozó hűsüzletekben na­ponta 1—2 mázsa sertéskör­möt adnak el, itt ez szinte egész napos állandó forgal­mat jelent, s az eladónak 8—10 mázsa körmöt kellene feldarabolnia. Mindenesetre, amikor kevesebben vannak az üzletben, itt is igyekez­nek a vásárló kérésének eleget tenni, feldarabolni a kocsonyánakvalót, de ez túl­haladja erejüket. A levélírónak tehát igaza volt, s javaslata is megszív­lelendő: áruljanak több „fél­kész" húst, így többek kö­zött a különösen munkaigé­nyes kocsonyahúst. Ez lehet, hogy pluszmunkát jelent a kereskedelem dolgozóinak, de rendkívül megkönnyítené a háziasszonyok munkáját, s ez nem megvetendő szem­pont. H. M. Naponta Bronzplakett-váromáHi/o&ok 20 kártérítés Az Állami Biztosító sze­gedi fiókjánál elkészültek már a tavalyi számvetéssel. Az épület- és háztartási biz­tosítás alapján csupán Sze­geden 3533 esetben térítet­tek meg különböző károkat. A személybiztosítással ren­delkező ügyfelek közül pedig 2582-en részesültek kártérí­tésben. Ha a két számot el­osztjuk az évi munkanapok számával, akkor a végered­mény: naponta húsz kárté­rítés. A világ népessége Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint a világ népessége 1965-ben újabb 65 millióval növeke­dett. Az adatok szerint a vi­lág mai 3.3 milliárdos né­pessége 1980-ra 4,3 milli­árdra nő. A tíz legnagyobb népességű ország jelenleg (a számok milliókat jelente­nek): Kínai Népköztársaság 690, India 470. Szovjetunió 229. Egyesült Államok 192, Indonézia 102, Pakisztán 101, Japán 98. Brazília 80, Né­met Szövetségi Köztársaság 76, Nagy-Britannia 54. Tbiliszi, a „meleg város" Tavaly 55 országból jártak külföldiek Tbilisziben, Grú­zia fővárosában. Az idén a nyár folyamán jóval több külföldi vendégre számíta­nak. A külföldi turisták szá­mára két 10 emeletes szál­loda épül. 2500 férőhellyel. A „Tbiliszi" elnevezést a város alapítójával, Vahtang Gorgasszal grúz cárral hoz­zák kapcsolatba. A cár egy­szer a környéken vadászva elejtett egy vadkacsát, s azt egy hőforrásban főve találta meg. A cár elragadtatásában felkiáltott: „Tbili", ami le­fordítva „meleget" jelent. Ez legenda. Tbiliszi azon­ban meleg város. Itt évente körülbelül 300 napsütéses nap van. Ráadásul a város­ban tucatnyi hőforrás talál­ható. A földalatti vasút épí­tése idején ezek a hőforrá­sok nagyon akadályozták a munkát. Az építők a termál­vizeket az alagúton keresz­tül eljuttatják a tbiliszi gyógyfürdőbe. Tbiliszi, a hagyományos grúz vendégszeretetéről is­mert „meleg város" örömmel várja vendégeit. Esküvői meghívók és nász­útról küldött képeslapok sor­jáznak a felajánlások, érté­kelések közt. Meglátszik a brigád naplóján, hogy 1962, az alakulás óta nagyot változott a tagok családi állapota is. Akkor mindössze két asz­szonynév sorakozott a név­sorban, most már fordított a helyzet, csak két „eladó" lá­nyuk maradt, közülük is az egyik gyűrűs menyasszony. Az Anna Frank-munkacsa­pat annak idején a szegedi nyomda első ifjúsági brigád­ja volt. Negyedik éve őrzői a szocialista címnek, bronzpla­kett-várományosok, hosszú ideje, átlagban tiz éve dolgoz­nak a szép. okos, igaz köny­vek műhelyében. Leánybúcsú Frisseség, fiatalos lendület jellemzi őket. És jókedv. A brigádvezető, Faragó Vincé­né elmondja, hogy alig vár­ják a „maradék" két eskü­vőt. — Olyankor kedélyes le­ánybúcsúkat szoktunk ren­dezni. Belépés persze csak hölgyeknek. Kevés ital, vi­dám beszélgetés, sok-sok sze­rencsekívánat — mindig így bocsátottuk útjára a soron következő hajadont. A brigád mindenben össze­tart. Együtt tanultak, együtt szabadultak, s mint könyv­kötő szakmunkások, együtt dolgoztak tovább. Egymás­hoz tartoznak a munkában mint fűző-, kenő- és számo­zónök, de összekapcsolódott életük a kapun kívül is, ahol továbbra is egymás tár­saságát kereső fiatalasszo­nyok maradnak. Ezt ők jó­nak és természetesnek érzik. A közösség évenként is­métlődő „szertartása" például a tavaszt köszöntő kerékpár­kirándulás. No, nem túl messze, csak Vásárhelyig gu­rulnak a kerekek, amikor beköszönt az igazi jó idő. Akik régebben udvarlóként tartottak velük, most már mint férjek kísérik őket er­re az útra, amely már csak Könyvkötő fiatalasszonyok között azért is nevezetes, mert rend­szerint ekkor kerül sor az első fürdésre, s ilyenkor adó­dik az első „leégés" is. Hát meg a sátortáborozás — mert olyan is volt! Már­télyon töltötték együtt sza­bad napjaikat, s szép élmé­nyekkel. felüdülve, kipihen­ten tértek haza. Útiköltség — vászonból Nemcsak kerékpáron, vo­naton is rendeztek már kö­zös kirándulást, mégpedig takarékosságuk eredménye­képpen. Lehetséges, hogy a nők az üzemben is kiválóan értenek a megtakarításhoz, „spóroláshoz". Az ő példájuk mindenesetre emellett bizo­nyít. Nagyon megbecsülik a könyvkötésben felhasznált vászon minden kis darabját, ügyelnek, hogy minél keve­sebb kerüljön a hulladékba, sót, adódó alkalommal ma­gát a hulladékot is felhasz­nálják. S nem restek újra meg újra megnézni a félre­tolt darabokat, hátha egyik éppen odaillik egy kisebb könyvre. így takarékoskodnak a könyvek varrására használt, sajnos elég szakadékony ny­loncérnával is. Szép kis sum­mát adnak vissza az üzem­nek és persze nekik is meg­éri. Nem volt gond a „Deb­recenbe kéne menni..." — a kapott jutalomösszegből el­utazhattak várost nézni és persze nyomdát látogatni is a „kálvinista Rómába". Az eredményen felbuzdulva az idén is hasonló utat tervez­nek, Pécsre. Szoros szálak Most már — hála a re­konstrukciónak — megfelelő, tágas terem a könyvkötészet munkahelye. Csitt-csatt — a kis számozógépek gyors csattogása keveredik a tűző­gépek egyenletes kattogásá­val. A zajos számozómasi­nákkal elég sok a baj, vi­szont kevés a szerelő, s an­nak a kevésnek is sok mun­kája van, különösen mosta­nában, a nagy átalakulás idején. Czégé Lászlóné volt az első, aki, mikor elromlott az apró gép, megunta a vá­rást, szétszedte és megjavi­totta. Azóta a többiek is ezt teszik, az ö útmutatása alap­ján, ha kell, műszak után is nekilátnak a szerelésnek. Az egy 6zóra megállított brigádtagok: Czégé Lászlóné, Tápai Gyuláné, Imre Péter­né meggyőződéssel mondják: igen, jó így együtt, jól érez­zük magunkat társaink közt a brigádban, erősek a barát­ság szálai. — Ezt mutasd meg — lép oda Bene Gyula osztályveze­tő egy díszesen bekeretezett képpel. A fotográfia akkop készült az Anna Frank-bri­gádról, amikor a szegedi szo­cialista brigádok versenyében harmadik helyet értek el. Az osztályvezető is dicsér: — A vállalat tavalyi Jő eredményéből sokat köszön­hetünk a brigádmozgalomnak — mondja —, köztük az An­na Frank-brigádnak is. A kiváló dolgozó oklevéllel kitüntetett brigádvezető idei terveikről beszél. Fontos pon. tokát sorol: a százszázalé­kos teljesítés, a minőség vi­gyázása., a kiemelt könyvek patronálása. az ipari tanulők segítése, betanítása. Aztán a munkaidő jobb kihaszná­lására fordul a sző. a tíz­perces mozgalomra, a tár­sadalmi munkára, s arra. hogy még jobb közösségi szellemet akarnak teremteni. Simái Mihály Aa Üj Élet Tsz brigádértekezlete a tanácsteremben TÉLI ESTÉK az új müveiödesi házban Az előcsarnokban gy iilokezö közönség Rendszeres autóbuszjárat köti Mi­hályteleket Szegedhez, az út sem hosszú, a szórakozni vágyó község­beliek könnyen eljuthatnak színházba, moziba, vagy más szegedi szórakozó­helyre. Ezért kíváncsian látogattunk el egy szerdai napon a Móricz Zsig­mond művelődési házba, találunk-e olvasókat a könyvtárban. érdekel­nek-e valakit a szakkörök, szórakoz­tató és ismeretterjesztő előadások, melyekről bőségesen gondoskodnak a művelődési ház vezetői. S a szürke hétköznapon találkoztunk sok mihály­teleki emberrel, öreggel és fiatallal, sőt tanulókkal is, mert a könyvtár háromezer példánya között szép számmal találni ifjúsági műveket. Kasza Júlia igazgatónő a község asszonyainak szórakoztatásáról is gondoskodik: az „asszonyok klubja" hasznos és praktikus ismere­1UTA ÉS tekkel gazdagítja tagjait, konyhaművé­szetről, újfajta kézimunkákról, ház­tartási problémákról hallhatnak itt előadást. Sajátjuknak érzik a mihálytelekiek az új otthont, s napról napra többen látogatják. A könyvtárnak január 15-e óta 145 új tagja van, TIT isme­retterjesztő előadásait, filmvetítéseket, vidám műsoros esteket zsúfolt néző­tér, hálás közönség fogadja. FÉNYKÉPEZTE: SOMOGYI KÁROLYNÉ A könyvtárnak mind ig sok a látogatója Előadás szünetéb en, a dohányzóban Hétköznap délután a klubszobában Va&arnap, 1966. február 13.. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom