Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

I _ • • • UJ VERSEK G. SZABÓ LÁSZLÓ PAPP LAJOS Az elveszett bomba Ha atombombát hordanék magammal, lehat, időnként én la elveszteném. Ilyesmi megtörténhetik s kemény es ti(l szigorú a közvélemény, amikor ítélt. Hisz lám, ultrahanggal, dózismérővel és búvárharanggal kutatja a had, amely elvesztette. E tény is jelzi: véletlenül tette a pilóta, ki búsul most, szegény. Ha atombombát hordanék magammal, lehet, időnként én is elveszteném. S a pilóta, ha lezuhan, szegény, kereszt sem volna sírja tetején, mert sír sem lenne, viráglepte hanttal és koporsó sem. Az Ilyen kalanddal együtt jár, hogy ki meghal, nagyon meghal s mi meg maradna belőle, egy nagyhal zabálja föl a tenger fenekén. Ha atombombát hordanék magammal, lehet, időnként én is elveszteném, ha tán nem is a tenger fenekén, csak itt, a város utcáin, terén, amerre élek s gyalogláb keringek, nem repülök és tetteim S7elidek, földhöz-szokottak. Kezemben e lanttal éneklek olykor szelíd-szép szavakkal szerelemről. Meg ilyenekről néha. Mint járhat az a repülő, ki léha. Ott fenn. Hol minden pontos és sereny. r. TOTH PAL Ha atombombát hordanék magammal, lehet, időnként én ls elveszteném. Egy pilóta is csak emberi lény s ha fejét veszti: alig van remény, hogy mas ép maradt. Kutatnak nagy garral, gép-műszerekkel hosszabbított karral kotorásznak a végtelen iszapban s kiszednek sok-sok málló és szokatlan mocskot. A bomba eltűnt. Ez a tény. Ha atombombát hordanék magammal, lehet, időnként én is elveszteném s kapkodnék fűhöz-fához. Küldenem a keresőket, mint ők ott, erény és ember-féltő nemes abarattai. De még a mélyben lakó nagy halakkal, polipokkal is szóba ereszkednék: nem látták s netán, mohón meg nem ették? S ezért érdekel minden esemény. He atombombát hordanék magammal, lehel időnként én is elveszteném. Ezért érdekel minden esemény s várom nagyon, hogy kudarc esetén mit mond, mihez kezd ott az a sok ranggal és szaktudástól határozott hanggal parancsnokoló tiszt a tengerparton, amelyet mintha járvány volna, kordon fdg körül... Hátha foüobban a fény. Jusson eszedbe Kés feszül a meztelen húsra keményen — szinte hallom a bór reccsenését. a dzsungel mélye ez, a földön konok fű sikolt — perzseli a vér, mely szétfut s halkan csörgedez ... Állati gyönyör, az ölni tudás torz vigyorba ful — nem emberarc már — hiéna, sakál, vérszomjas ragadozó, s akit ölnek, testvére talán, ellenség mégis — gyűlölt partizán. Fent nagy hasas bógölyként. helikopter rezgeti szárnyát csápjai kattogó gépfegyverek. i u s rajta a jel: US ARMY — napalm villan, s bambuszkunyhók fölött lassan égö testek orrfacsaró szaga száll át. Forró reggelid csendben szürcsölöd, bosszant a kenyér barna héja — hisz a rózsaszínt szereted — s a meleg is bágyaszt — a kinti levegő..; óh. nem kívánom, hogy te is elszántan fuss a halálnak s hazádat óvó vak veszélybe — de friss süteményt harapva olykor jusson eszedbe a késsel hasított emberi bőr borzalmas reccsenése. CSOHANY KALMAN A VÁNDOR Fekete-tengeri emlék Fürdőző lányaid testét izeliien ringattad elém morajló végtelenség áradó-apadó remény: vendéget marasztó tenger — csillantsd fel még a nyarat telítve szerelemmel közönyös felszín alatt,'.'. Sós szeled szította vágyam hullámaidra hagyom — vidd s mosd a homokba lá­,'gyan távoli partjaidon. BFDF ANNA Veled akarok élni Veled akarok élni. Pedig veled is. félek. Zörög a jég alattunk. Törnek a repedések. És hó és csönd, fagyott éj... Jöjj, kell valaki másik! Veled akarok élni, tovább, mint rianásig. Kin nem könyörül isten, maga fog holdig érni... Ne mondd., hogy veszve [minden. Veled akarok élni. Amint tudomására hozták a súlyos mu­lasztást, Mancsa András hivatalfőnök haladéktalanul hoz­zálátott a felelősség megállapításához és kiderítette, hogy ket beosztottja. Péter és Pál részéről hatás­köri felelőtlenség történt és hogy mind­ketten hajszálnyira ugyanazt a hibát kö­vették el. Kirívóan tisztessé­ges ember lévén, akit haztömbsaerte csak úgy emlegettek, mint az „Igazság Man­csát", habozás nétt kül úgy döntött, hogy az elkövetett mulasz­tás arányában, tehát egyenlő mértékkel mérve bünteti meg Pétert és Pált. Sze­mélyes utasítására a karbantartó műhely soron kívül elkészí­tette az egyenlő mér­téket. és amint be­hozták a szobájába, a hivatalfőnök maga elé rendelte két. meg­szeppent munkatár­sát. Már mérni akarta őket egyenlő mér­tékkel, amikor meg­csörrent a telefon. — Itt Pattantyús beszél a központból, örömmel tudatlak, hogy kiverekedtem a újból megszólalt a telefon. A vonal túl­só végén egy másik központból Talabér jelentkezett. Szigorú titoktartás mellett közölte, hogy ót. ECVENLÖ MÉRTÉKKEL beruházási keret bő­vítését. — Hálás köszönet — sóhajtott fel Man­csa, mert nagy kő esett le a szívéről. Miközben azonban helyére tette a kagy­lót, eszébe jutott, hogy Péter kartársat meleg szavak kísére­tében éppen Pattan­tyús ajánlotta be a vállalathoz. Ez bi­zony elég kellemet­len. de hát első az igazság! Mielőtt azonban használhatta volna az egyenlő mértéket. mármint Mancsa Andrást kitüntetésre terjesztették fel, ami némi készpénzzel is jár. — Kimondhatatla­nul boldog vagyok! — rebegte a hivatal­főnök meghatottan, és csak egy icipicit rezzent össze, mert felrémlett előtte, hogy ezt a Talabért gyermekkori barát­ság fűzi Péter apjá­hoz, össze is jár a két család, micsoda pech, hogy most kell büntetnie ezt a két mihasznát. Becsületére legyen mondva, rendíthetet­len lélekkel lépett közelebb Péterhez és Pálhoz, kezében az egyenlő mértékkel. Győzzön az igazság. Elhatározta, hogyha ismét csengene a te­lefon. fel sem veszi a kagylót. A telefon néma maradt, de valahon­nan, nagyon-nagyon magasról, felzengett egy csodálatos zen­gésű basszus. — Bizony, mondom néked. Mancsa And­rás, ha kedvemre cselekszel, tárva lesznek előtted a mennyek kapui 1 Mint villám ciká­zott át a hivatalfő­nök agyán, hogy hi­szen Péter egyik nagybácsija hittérítő volt a Tűzföldön, mártíromságot ls szenvedett.., — Legyen meg a te akaratod! — sut­togta megtörten, és az egyenlő mértéket bevágta íróasztala legalsó fiókjába. Kürti András Csipak VARGA IMRE csalatkozása — Néha ügy megformázza sz embert s rwn ve, hogy kitalálni se lehetne különbül. Itt van mindjárt CsipaJc József szomszéd, őt olyan csipak-ember számba veszem, mióta csak ismerem. Hogy az milyen is? Kurta szóval elmondani bajos lenne. Vagy az is lehet, hogy nem a név hoz­za magával ezt a csipakságot? Hanem az. emberi természet? Meglehet. Különben nincs vele semmi. Soha még bűnvádi eljárás ellene nem indult. Hogy viszont 6 jniatba más már került ítélet­mondó asztal elé, az más. özvegyember. Olyan csupnizom, olyan kangörcs, ahogy felénk mondjak, nem kellett sok posztó katonamundérjához. Nem közember « bo­rosgyáni Egyetértés téeszbem, de nem is fófejes. Középütt van. Már kikopott • brigadérosságból, de amolyan vezetőféle mégis. És örökös küldött a mnstansag­ben divatba jött küldöttközgyűléseken. Mindig képvisel legalább tízig való tag­ságot, jóllehet a kutya se választotta em­lékezet szerint küldöttnek. De most ez a divat, hát az. Csipak József egy szem lányával, Te­rivel. meg annak dolgos férjével. Kis­varga Károllyal él családi tanyájában, a kövesút melleit, amin naponta többször is végigvágtáznak az országos buszjárat gé­pei. A tanyában villany van, mosógép, centrifuga, rádió, sőt az idén televízió Is sikeredett már. A tévét vásárlásától fogva ketten nézik rendszeresen. Csipak meg katonatársa. Rigó Matyi, aki hivata­losan szintén özvegyember, bár a szom­szédasszony egy eszlpndeje már tejbe­vajba füröszti Ami különös becsülést ér­demel a mai világban, még inkább, ha félszázados már az ember. Ketten nézik • tévét, mivel Teri lány és Kisserga vő nem teheti he lábát a felső szobába. Ugyanis halálos ellenségei lettek édes szü lejüknek. Egy ilyen érzelmi hadművelet nem pil­lanatok alatt bomlik ki. Tégláról téglára emelkedik erős, időtálló várrá. Náluk is aprósággal kezdődött. Csipak né halála után a gyászév és Kis varga Károly ka­tonai szolgálata egy Időpontban ért véget, s Csipak belement a lakodalomba azzal a kikötéssel, ha a fiatalok nála marad­nak. Vannak úgyis elegen Kisvargáék, nála viszont va.n hely. Hogyne, ott volt a kisház. Vagyis az a szoba, ami a konyha es a kamra között van. De ott még ké­mény se volt, Kisvarga Karinak kel­lett magának felrakni, ha tüzelni akarnak. Ez volt az első kaserű pirula, amit le kel­lett nyelniük. Az csak természetes, hogy Terinek kellett főzni, mosni, hálából, hogy Csipak lakást adott. Hogy ez mennyi du­ruzsolóira ád lehetőséget, aki próbálta, ismeri. Amiért az égzengés kitörj az a dinnye mi^tt következett be. Még az elmúlt télen telebeszélte Csi­pak az Egyetértés vezetőinek fejét, hogy emlékezzenek csak, a Fesetö-földön mi­lyen finom dinnye termett, amikor még Fesető gazdálkodott a tájon. Mi lenne, tette fél a javaslatot, ha némi segédlet­tel tíz-tizenöt holdon dinnyét termelne ő ott az Egyetértésnek. Megkapta a földet, hozzá öt-hat embert. Előkészítették, el­ültették, megkapálták, bakterkodtak, per­sze mindezt úgy. hogy Csipak dinnyeve­zér egy kapavágást nem tett.' csak beosz­totta a munkát, szervezett. tárgyalt, jött­ment, rendelkezett, A többiek pedig, Ri­gó. Pankafal, RemecJd. Csuha. Nyeste, meg valami messziről jött, szótlan ember megcsináltak mindent. A bolt azonban gyengén ütött be, az emberek elébb ma­guk szökdöstek mellőle, utóbb más mun­kára irányították őket, tény, hogy Csipak maga maradt a dinnyeföldön. Gondolhat­ni, milyen méregzsák volt emiatt Egyik napon úgy hozta a sors, hogy veje, Kis­varga Károly hordta a dinnyéit szekeré­re!. Két nagyobbacska diákgyerek rakta a dinnyét, s hiába kunyeráltak Csipektól, nem adott nekik egy szeletet sem. Erre mikor a szekér már elindult, Csipak per dig bement a kunyhóbá, visszatértek, hó­nuk alá kaptak két szép vörösbélű gö­rögöt. Csakhát Csipak észrevette. Utánujt trappolt, hozzájuk vágta görbe botját. Erre persze az egyik diák fejéhez repí­tette a dinnyét, a vő pedig végigvert os­torával az apóson, mondván: — Vén fu­kar! Ügy kell kendnek. Bezzeg minden délben megeszi őkelme a magáét... Csipak orvoshoz ment. aztán a rendőr­ségre. végén Kisvarga felfüggesztett bün­tetéssel úszta meg a dolgot.. Es azóta nincs televíziónézés! Sőt ez evés is két helyen történik. Igaz, egy labasból, egy fazékból, de nem egy asztalról. Még mit nem! Mondom, a dinnye kevés érőt hozott az Egyetértésnek, annak a a hat embernek meg különösképpen. Valami küldöttgyű­lésen alaposan meg is barackolták őket, sót korrigáltak is egységbeíráson, mi­vel hanyagságot, hozzá nem értést ál­lapítottak meg. Amiből pensze az lett, hogy azok az egnberek, név szerint Ri­gó, Pankotai, Remecki, Csuba, Nyeste, meg egy messziről jött, szótlan en|ber nem álltak le beszélgetni Csipakkal, kö­szönni ls foghegyről kezdtek. Pensze, Csipak is menekedni akart \ •alarm jobb helyre, s mit ád az ég: szeptemberben, egyik hétfő délelőtt látja ám, hogy az ő truppja szénát boglyázik nagyban. No­sza. nyargalt az irodára, elcsipte éppen Szabados Mihály elnököt, aki az elnökök sanyarú sora szerint nyakig volt egy ügy­letben, ráhagyta, persze, hogy rá: mén­jén a boglyazáshee. Ahogy odaért, mind a hat ember fce­tenesen dolgozott. Rá se néztek. Csapak pedig megállt, ahogy szokott, 6 megkezd­te. — Aggyisten emberek. Hát megjöttem. Átveszem, hé, a korpendöt Szóval úgy csináljátok, hogy ,.. Ketten-hárman megálltak, rábámultak. Remecki, a kuglibajnok őszinte véle­ményt mondott. — Ide nem kell parancsnok. Fogjon inkább villát kend! — Mi az, Remecki? Kérdett valaki? — Ha papo parancsolni akarsz, me­memenj a dinnyeföldre. Ott papa paran­csolj — habogta ingerülten Pankotai Gá­bor, aki egyszer leesett a padlásról, s az­óta mindig így beszél, ha ideges. — De emerre meg amarra — fakadt ki Csipak, s ugyancsak emlegette már az állítólagos ágbelieket, amikor váratlanul előpenderült behemót cimboaéja, örökös és kedvelt tévé-néző szomszédja, Rigó Matyi, s a földbe vágja villáját. — Hallod-e Józsi, itt ne ugrálj. Itt vagy dolgozol, vagy mégy vissza a francos dinnyeföldedre. Itt most én vagyok a fe­lelős, és nem érünk rá ... Mit folytassam? Szót követett szó, az Egyetértés megalakulásától még egyszer vissza nem beszélő Rigó váratlanul orosz­lánmód elordította magát derékon kapta Csípakot, s ahogy a furkóval döngetik, dupózzák a földet, vagy ötször-hatszor beleverte. Volt szörnyülködés, persze, csak Csipak részéről. Vágtatott az irodára, be Szaba rios Mihály elnökhöz, akinél épper kínt voltak n járástól, és gyurták-gyöZköd­ték: fogadja el egy száz férőhelyes istál­ló tervét, persze, olyanét, amilyet senki se látott még gyakorlati használhatósá­gában, és akkor berontott ez a Csipak vádolta Rigót, az egész gazember szénái1 boglyázó kompániát, nem is tűri, megyei a rendőrségre, mert az lehetetlen, hog' egy alapító tagot... Szabados Mihák szörnyen restellte, hogy a járási elvtársik előtt megint A rendőrséget emlegetik, ID, Ö DÍL-MAGYARORSZAG Vaeárnap, IBM. február 13­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom