Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

r es NEM L Amatőrfilm Az amatőrfilmezés elegáns szórakozás. Hobby, panzió, kellemes 'időtöltés. S még valami. Valami, ami ennél több és értékesebb. Mi ez a többlet? Mi miatt figyelünk mi, kívülállók, akik nem veszünk reszt ennek a munkának kellemes és izgató perceiben, az ama tőrfilmesek alkotasaira? Miért tartjuk számon műveiket? Méghozzá egyre nagyobb szamban? A multkorjaban az amatőrfilmesek bemutatót tartottak a Juhász Gyula művelődési otthon nagytermében. A terem fél hétre, a kezdés meghirdetett időpontjára zsúfolásig megtelt: mi, szegediek, tudjuk, milyen nagy ritkaság ez. Hirtelen nem is tudnék olyan műkedvelő művészeti agat említeni, amely ma Szegeden ilyen nagv érdeklődést, tudna ébreszteni. Ennek a feltűnő érdeklődésnek nyilván több oka van. Szerepet játszik benne például az is, hogy az amatőrfilmezés azon felül, hogy egzotikusan érdekes, egészen új valami is. Amatőrfilmek ugyan készültek már Szegeden a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején ia. De ki emlékszik rájuk? Az ifjúság érthetően nem, még a negyvenesek is alig. Persze nemcsak erről van szó, s elsősorban nem la erről. Az említett bemutatón közel Hz rövidfilmet láthalott a közönség. Szegediek, szentesiek és budapestiek alkotáséit. Első benyomásunk az volt, hogy ez a tíz film: ahány, annyiféle. Hogy nincsenek közös vonasaik. Hogy lehetetlen osztályozni, csoportosítani őket Később, a vetítést követő vitában ugyan született egyfajta megoldás; eszerint a látott filmek egy része hagyományos, másik része modernebb, újabb eszközökkel' készü't. Ez a megállapítás természetesen Igaz: csakugyan ilyen filmeket láttunk. A felosztás azonban mégsem jó. Ugyanis csak a felületet látja, nem a lényeget. Dehát mt Itt a lényeg? Nem módszerek, amelyekkel a rendezők dolgoztak, hanem nyilvánvalóan a filmek értéke, érdekessége. Mitől függ ez? Aligha az • eszközöktől. Hagyományos és újszerű módon egyaránt, lehet értékeket létrehozni. Hát akkor mitől függ? Attól, hogy a filmekben hogyan tükröződik a valóság sokszínű képe. Felületesen, * egyszerűsitve-e, vagy mélyen, a lényeget megragadva, illetve arra törekedve. Azt hisszük, az amatőrfilmesek túljutottak már azon. hogy műveiket a valóságnak hátat fordítva hozzák létre. A bemutatón ilyen filmet tulajdonképpen nem 1a láttunk. Azt viszont láttuk, hogy a valóság nem egyforma mélységgel jelenik meg a filmvásznon. A kifejezés néha semmitmondó, alig érződnek a műben a valósághoz kötő szálak. Máskor viszont ez éppen fordítva van. A szándék a lényegig hatol, sőt űj öszszefüggéseket igyekszik megmutatni. A két. szélső pont között persze az átmenetek sokasága helyezkedik el. Mindebből nemcsak az következik, hogy az amatőrfilmeket így lehet osztályozni, hanem az is, hogy értékelni is így kell őket. Mint ahogy tulajdonképpen igy értékel a közönség ls. A társadalom érdeklődése azóta nőtt meg az amatőrftlmek iránt, amiőta kiderült, hogy ezek a filmek képesek tükröt tartani a társa'da- ,. | lom elé, hogy képei rólunk szólnak, a mi világunkat I ábrázolják. Méghozzá nem valami kezdetleges egyszerűséggel, hanem bonyolultan és sokszínűen. A közönség felelősségteljes komolyságot vár az amatórfilmektól és leginkább azt értékeli bennük. A tavalyi országos amalőrfilm-fesztiválon például első dijat nyert Kern Mi lesz? című kisfilmje. A mű a szegedi bemutatón nem aratott sikert. Pedig kedves, szép munka, bizonyos szempontból bravúros és elegáns, több tekintetben friss és lendületes. Csakhogy a valóság felületén mozog; a közönség — teljes joggal — jelentéktelennek érezte. Hasonlóan nem váltott ki mélyebb visszhangot a Tíz és fél című film sem. A maga nemében ez is szellemes, ötletes mű. De ugyancsak érdektelen, mert szintén megelégszik a valóság felületének bemutatásával. Igazi sikert azok a kisfilmek arattak, amelyeknek valóság-ihletettsége erőteljes, intenzív. Bánhidv Három beszélgetései emelném ki ezek közül. Igáz. itt műfaja szerint riportfilmről van szó. olyan anyagról tehát, amelynek dokumentatív volta természetes. Mégis a film erőteljes kötődése a "valósághoz mélyebb egy akár kitűnő riportnál is; a film a lényeg megragadására, új összefüggések, vonatkozások feltárására törekszik. S ez a magasfokú művészi igényesség még akkor is imponáló, ha az eredmény nem minden tekintetben kifogástalan. Az amatőrfilmezés azért és akkor több mint hobby, azért és akkor képes társadalmi érdeklődést kelteni, ha a maga módján' valami fontosat., lényegeset mond el a valóságról. Csak igy képes értékessé és maradandóvá válni. ÖKRÖS LASZLÖ J A hegedű cfneogása abbamaradt.. A bum szemöldökű, széles vállú paraszt legény kiáltott: lovaglóülésben- terpeszkedett az apró, keményfából durván faragott széken. — Kolompár! —. mondta halkan, vésztjóslón —. ne cifrázd. ha nekem húzod!.., A pofádba vágok! A három cigány, két idősebb, g egy fiatalka legény beljebb húzódott az istálló szögletébe. Barna homlokukon verejték gyöngyözött. Az istállóban fülledt, párás meleg volt, én fűtötte őket Gémes Gábor Hegedű a csatornaparfon Szőke lassan felállt a székről, az istállóiampa sárgás fénykörébe lépett. Gyűrött. szennyes ingébőt kilátszott szőrös melle és karjának hatalmas izmai. Hátrafordult. Mögötte ott állt sunyin, rókaszerü arcán a az a pár pohár bor is, amit le- kárörömmel Tóth Sanyi, a hajtottak. Bánták már, hogy barátja. idejöttek, de nem mondták egymásnak sem, nem volt idejük. Szőke Jóska egyre csak húzatta velük. — Mi lesz?! — ért el hozzájuk a durva hang. — Ríkasd meg azt a szárazfát!... fricskázott volna le Darumadár...! — Én nem!... De ha akaA vonó végigtáncolt a hú- rod, kizavarom őket. rokon, a legény csontos, — Nem kell — szólt Szőnagy ökle keményen szőri- ke. — Majd én elintézem a — Gyújtsunk rá — szólalt meg szerényen ma este először a kontrás Kolompár. Megálltak. A fiú a zsebébe nyúlt, a papírcsomagból előkotorta a cigarettákat, s egyenként odaadta. Leguggolt, hogy kabátja védelme alatt gyufát gyújtson, de hirtelen felállt, s hallgatózott. — Pszt — .suttogta a topogó emberekhez —, valaki jön. Nem tévedett. Két alak egy szalmaszálat jelent, meg a domb. szélén, futó lépteik alatt recsegett a fagyos hó. — Itt vagytok? — szólt le az egyik, amelyről a fiú rögtön felismerte Szőke hang— Te — fordult feléje —, ki ez. a cigánypurdé? ... Te engedted, hogv pofázzon? Tóth elfintorította az arcát, s úgy tett, mintha" a kabátjáról ért oda hozzájuk. — Talán égett a nadrágotok? ... A cigányok nem szóltak, lassan, mintegy menekülve totta a vastagfalú poharat, mocskosokat. Ki innen! — ját. — De elszaladtatok — Kolompár egy lépéssel köze- kapott fel egy vas villát, lebb ment. Jól ismerte Szó- A két Kolompár ijedten két, ezt a robusztus, erő- magával húzta a fiút. Kiszakos, nyakas pnrasz.tfiút. hátráltak az istállóból. Kinn Híre volt a tanyákon. Be- jc(!es szél kaszabolta végig hátráltak a csatorna felé. szélték róla, nemcsak akkor a keményre fagyott földet, Tóth és Szőke megkerülte durva, ha iszik, de józanul is de a zügásban még hallót- őket; közben Szőke egyre összeakaszkodik mindenki- ták a gúnyos kacajt csak beszélt, vei. Kolompár félszemével _ Gyerünk haza — húzta _ vagy a bolha csípte az az öccsére nézett, aki kissé össze magán a kabátot Ko- ülepeteket? — kérdezte gúhátrább állva. kidülledt ]ompár. — Kár volt ide- nvosan. — Majd mi kiáztatfzemmei kontrázott. Intett jönni. juk! — kiáltotta és egyszervolna. elég már, gyerünk, Elindultak. A két idő- ^ két ököllel méllbe vágta de Szőke hangja megelőzte, aebb cigány meggörnyedve az nőtte görnyedő két Ko— Elég!... Büdösök, nem lépegetett előre, hónuk alatt lompárt. , tudtok ti játszani... Menje- a hegedűvel. A fiú mögöt- A fiú hallotta, hogv recstek a pokolba! tűk ment, két kezét a zse- cent a vékony, hártyaszerű Hatravetette a fejét, úgy bébe dugva, de arca még jág és megcsobbant a viz, öntötte nyitott szójába a mindig egett a dühtől, a de a következő pillanatban bort megaláztatástól. Nemcsak mar a bőrén érezte a jeges A cigányok álltalt, kezűk- Szőkére haragudott de ban- víz égetését. Keze górcsőben a hegedűvel, ' mentek totta apjának és nagybóty- sen •előremalkolt. s a fagyos volna, hogyne mennonek jának görnyedt alázata is. agvagba kapartak körmei, ök. de a fizetség...! Nem Azért, mert cigányok va- _ Fúrödjetek. kormosok! azért jöttek uj evet köszön- gyünk! — gondolta. — Azért? _ <4rt el hozzá Szőke részeg teni. hogv két pohár borral Nem vagvok mocskosabb röheje Legalább most kifizessék őket. Kolompár nála. rosszabb sem! Több megfagynak a tetvek... munkaegységet szereztem a Hallotta a hó recsegését, tsz-ben, mint 6! A szél apró jégkristályokat vágott az. arcukba. A fiú lassan lehiggadt, nem lángolt már. csak parázslott a dühe. Megkerülték á Váli-dombot és aztán leereszkedtek a csatorna partján. A hideg enyhült valamit, a fák felfogták a szelet. előrecsosszant, meghajolt. — Kérem ..Szőke úr.., — Még mindig itt vagytok?? ... A fene essen belétek! Mit parancsoltam az előbb?!... Kotródjatok! A két idősebb Kolompár sietve hátrált az ajtó felé, amikor a fiú hangja megállította őket. — Nem úgy van az. Jóska... Fizetség jár ezért! Garai Gábor Téli estén Boldog, kit téli estén gyermeke vár haza, boldog, kit nem aláz meg a részeg éjszaka; boldog, kl fény-viragok vad ábrát között szilárd ösvényt talál a gyanús kátyúk fölött; é.x boldog, kit az álmok lidéree elhagyott, s ki ábrándok hínárján jüst-könnyen andalog; s boldog, ktböl az érzés, akár a könny pereg, — boldog, kit jégbe-fagyva latnak az emberek; boldog, kl önfeledten egy mámorért lobog, s boldog, kit önfegyelme szilárdan Összefog; de boldogabb, ki hűvös bölcsessége hajóján mély közönybe evez be az irgalmatlan órán: ám a legboldogabb az, ki önmagát feledve, és milliókba oldva, befut a végtelenbe, hol a testvériség nagy láng-mályvái lobognak, s fejéről az örök fagy zúzmarája leolvad. 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1966. február 20. a futó lábak dobbantását. A fiú remegve kapaszkodott ki a vízből. Kékesfekete haja csapzottan lógott homlokába. ajka szederjesen kéklett, ruhájából ömlött a víz. Először apjához ugrott, nehezen zihálva húzta ki a vízből, aki mint egy rongycsómó zuhant a partra. Utána nagybátyja lábát ragadta meg, aki félig a parton feküdt. Nem kiáltott segítségért. tudta jól. senki sem hallhatja meg. Reszketve a hidegtől emelte fel az apját, belemarkolt a nedves kabátba és húzni kezdte a domb felé. Öntudatlanul, vacogó fogakkal, kétségbeesetten rángatta, vonta egyre feljebb ... A Cserepes tanyához — súgta maga elé —. a tanyához ... Ott segítenek. Apja elvesztette eszméletét. A fiú kínlódva lihegett, hajón jéggé fagyott a víz. A kazalig jutott el. nem bírta tovább. Kihúzkodta a szalmát, s apját ráfektette. Futva jutott vissza a csatornához ... Nagybátyja kezét átvetette a nyakán és húzni kezdte. A domb teteje előtt térdre bukott. Még egy kii csit — suttogta kétségbeesetten maga elé —. csak [ egv kicsit. Szinte öntudatlanul 'vánszorgott előre. Lámpát látott, Cserép nevető arcát, de szavai foszlányként jutottak füléhez: Részeg vagy ... Minek ittatok annyit... Könyörgött, megfagynak, de Cserép az ajtóra mutatott. Kovácsék tanyájában felsértette a kezét, emlékezett rá, hogyan röhögött Kovácsné veje: Dögölj meg, ha berúgtál... Csak az életösztön tartotta még talpon, amikor bezuhant Juhosékhoz. — Segítsenek, megfagynak! — kiáltotta... Juhos felállította, pálinkát erőszakolt vacogó fogai közé, összefüggéstelenül beszélt még valamit, látta a lámpa szivárványszínű sugarait és aztán belezuhant valami puha fekete mélységbe. Világon volt, amikor felébredt. Juhos, a brigádvezető állt felette. Barna arcán elmélyültek a ráncok, kajla, őszbecsavarodott bajsza fáradtan csüngött. A fiú dermedten nézett az öreg szemébe. Az egy darabig állta tekintetét, majd elfordult, s az asztalról Kolompár megfeketedett hegedűjét a dunnára tette. — A csatorna partján találtuk ... — mondta. Inas. bütykös kezével belemarkolt a szék karfájába, arcán egy rángás futott végig, s nagyon halkan, fáradtan enynyit mondott: — Fiú ... Egyedül maradtál. Kinn az erős északi szél hangja bömbölt, felkavarva a hó porát. PF.TROVACZ ISTVÁN VERSEI Napraforgó A kertek lábja le, a tóra ér. A puszta éjben dacol a csikorgó decemberi viharban pár meredt, verébkivájta, száraz napraforgó. Ám pirkadatra elfárad a szél. A pára-paplan lecsúszik a holdról. Pucér teste csillan a tó jegén. S a napraforgó mind utana fordul. Egy hivatalnok-költő határozata Az irodám vén, kopott házra néz. A házat egy cica, s egy néni lakta. Bútoraikat pókháló s penész díszítette, az enyéimet akta. Szeretett engem a néni, s talán sajnált is. Most haragszik rám. Elpatkolt' a cicuska. Asztmát kapott szegény a szobámból ktbüzlő iralszagtói. Gyerekkorom álma volt a papír! Suttyó srácnak ritkán tellett füzetre. Lapokra írtam féltelt rímeim. Nem volt gyújtásunk, anyám betüzelte. Most fiókomban évek óla sárgul, egy éppen csak megkezdett versfüzet. S a rímeket kiölik életemből a poros akták s a peres ügyek. Társaim! így állt bosszút a papír rajtam. Reményeim én már feladtam. Ti müveitekben éltek tovább, én, indok nélkül, e határozatban: Ha meghalok, s könyveim rostjait nyomtatványnak újra örllk a malmok, sírkövemre ezt véssék: ügyintéző, s ne azt, hogy: hivatalnok. Sí. Simon latvón:/ Etfíf bolond halálára Irpre meghalt. Eletében nem .okozott szomorúságot, csak úgy fakadt körülötte a kacaj, de most mindenki bánatosan dob egy-egy hantot a koporsójára. Menj, isten veled, te szegény ördög... Jó helyen leszel itt a dombon, ide sose szökik fel a víz. Még egyszer láttuk a halottasházban, utoljára. Ugyanaz a félszeg vigyor van » száján, ami megkülönböztette mindenki mástól, csak most már övök és hideg görcsbe merevedve, ö már igy fog nevetni mindig, jobbra öblösödő szájjal, harsogó sárga szemfogakkal. Most temetjük a falu bolondjót. ö volt az: Bolond Imre. Tán még a koporsójóra is ezt mázoltók. Különben a község halottja lett, saját halottja. Senkije és semmije nem volt neki, csak a község, ő meg a községé volt egészen. Jól kiegészítették egymást, hiszen nem is igazi falu az, amelyiknek nincs egy jeles saját bolondja, s nem lehet igazi bolond, akit család vagy rokon zablóz. Az Imre-féle bolondnak teljesen függetlennek, szuverénnek kell lenni, hogy lejátszhassa bolond életét; hogy belebeszélhessen a nagymisén az esperes úr prédikációjába: az őrs elöl a kocsmához köthesse a rendőr lova) és bejárhassa az egész falut az állatorvos nikkelezett szemmértékéért. A sok ember, aki összesereglett Ide a sírjóhoz, nem is tudja még, hogy jókedvének egy részét hantolja. És még többet. Mert Imre, a bolond, két tojásért, nagyfröccsért, fél marék dohányért megmondta bárhol, bárkinek, amit okos emberek nem mertek megmondani, Kihez fordul. nak ezután a falu normálisai, ha jogcs, vagy vélt sérelmükért elégtételt akarnak venni az agrónómuson, az ügyvezetőn, a tanácstitkáron? Kopognak a hantok a goromba koporsón. Imre meg csak mosolyog a papír szemfödél alatt, mintha tudná, hogy milyen nagy ember volt. Személyiség és fogalom. S mintha ez lett volna az utolsó hecce, hogy meghalt. Pedzettem mór, hogy Imre közéleti bolond volt. Elég nagy szamár ahhoz, hogy eszköz legyen minden hecc ben. de meglehetősen okos és pontos, sőt megbízható n végrehajtásban. S jm temetési búcsúbeszédet kellene mondani, s azt én mondhatnám. régtől barátja, pártfogója, s egyszersmind ugratója is, nem beszélhetnék róla másként: titkos vágyaink, gyöngeségeinn tükre volt minden emlékezetes cselekedete. Mert ugyan én nem mertem tőrt vetni az öreg Fodor éjjel-nappal csaholó kutyafalkájának. elértem, hogy Imre megétette' egy kiló élesztővel és mind felfújódott. S nálam nagyobb személyiségek ls hozzá fordultak, ha látványosan akarták érvényesíteni az igazukat. Gera, a tsz nagyhangú elnöke nem mert elmenni Gyovaihoz, hogy mért nem adta leltárba a kazalba dugott kocsit, de megvette egy éjszakára Imrét egy liter borért mog egy kiló szalonnáért, aki nemcsak hogy előszedte a kotyogó szekeret a szalma közül, de még össze 11, rakta, fenn