Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

I Az oktatási reform vitája a parlamentben (Folytatás az 1. oldalról.1 gi emberek munkáját, amellyel egész népünket szolgálják. Mutassák meg a szocialista építés szépségét, gondoskodjanak arról, hogy az iskolákban tanuló ifjúságunk közelről ismerje meg alkotásainkat és szeresse meg korunk hőseit, a szocializmus ügyéárt fáradhatatlanul küzdő embereket, népünk igaz hű fiait Sugározzák belőlük az a meggyőződés, hogy a hazát igazán szeretni a társadalmi haladás, a szocializmus építésének elősegítésével lehet. — Közoktatásunkból sze- el kell kerülni a végleteket, rencsére kezd eltűnni a fe- a torzítás veszélyét. lületes jelszavak használata, az erőszakolt politizálás. Nevelőink döntő többsége tudatosan arra törekedik, hogy életünket a maga teljes gazdaságában és sokoldalúságában mutassa be. Ezt tiszta szívből üdvözöljük, mert o szocialista nevelés a valóság megismertetése, életre nevelés. Ez a gondolat azonban nem nyert még mindenütt polgárjogot. Szakma és világnézet — Bár évről évre javul az Iskolai oktatás tudományos világnézeti nevelő hatása, és tudjuk, hogy a most folyó reformmunka eredménye valójában csak néhány év múlva fog teljes egészében kibontakozni, a tapasztalatok alapján nem lehetünk teljesen elégedettek az iskolák és főleg a felsőoktatási intézetek nevelő munkájával. — Nem ritka, hogy a felsőfokú tanintézményekben az eszmei, politikai nevelőmunkát a marxizmus—leninizmus tanszékekre, a párt-, az ifjúsági szervezetek feladatára szűkítik le. Ez azonban nemcsak a marxizmus—leninizmus tanszékek, nemcsak a társadalmi szervezetek feladata, ezt csak az egész oktatás, az egész pedagógiai folyamat, az egész intézmény élete együtt biztosíthatja, és tegyük hozzá, hogy rendkívül fontos szerepet játszik az oktató tanár személyisége, politikai és szakmai felkészültsége, és nem utolsósorban emberi magatartása. — A marxizmus—leninizmus oktatása felsőfokú tanintézményeinkben nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól. A kétségtelen fejlődés ellenére a világnézeti oktatás még ma túlzottan szaktárgyi jelleget ölt. Az efajta gyakorlatban eltűnik a marxizmus lényege, életközelsége. A hallgatók felvértezése az életre tudományos világnézettel nem lehet csak egy tanszék feladata. — A marxizmus—leninizmus oktatása, nem fejlődhet szaktárggyá, mert akkor kialakulna az a helyzet, hogy a hallgatók egy héten át például két órában tanulnak világnézetet. Az egyes szaktárgyak oktatását ét kell hassa a tudományos világnézet és ezt az oldhatja meg legjobban, aki a területén, amelyen tanít, elsőrendű szakember. — Az a véleményünk, hogy a marxizmus—leninizmus oktatásának fogyatékosságában az e területtel foglalkozó párt- és állami irányítás gyengeségei is tükröződnek. Jobban kell segítenünk az oktatók képzését, de az oktatóknak is többet kell fogalkozniok továbbtanulásukkal, és szorosabb, szervezettebb kapcsolatot kell kialakítani a tanszékek, a marxizmus—leninizmust művelő párt- és állami tudományos intézetek között. — A nevelőmunkáról szólva nem volna helyes elhallgatni azokat a gondokat, amelyeket a nevelőmunkával kapcsolatban az alsó- és középfokú oktatási intézmények pedagógusai gyakran szóvátcsznek. El kell ismerni, nehezíti a tanítók, a tanárok nevelömunkáját a túlterhelés, egyes oktatási intézményeink zsúfoltsága, a felszerelés fogyatékossága is. Megemlítem, hogy fiatal pedagógiai tudományunk sem képes még a legfontosabb szocialista nevelési tapasztalatok összegyűjtésére és általánosítására. A gyakorlat egyre jobban követeli, s a nevelők igénylik is a pedagógiai tudomány segítségét, a nevelőmunka tudományosabb megalapozását. Olyan feladatok ezek, amelyeket a pedagógiai tudomány helyett senki sem végezhet el — hangsúlyozta a szónok. — Abban a forradalmi átalakulásban, amely hazánkban végbement és végbemegy, népünk éleiének új vonásai születtek, új erkölcse, új fegyelme, új felelősségérzete, üj r.emze.i öntudata alakult ki. Ezeket mint új nemzeti értékeinket kell kezelnünk, ápolnunk és fejlesztenünk. Ez iskoláink kötelessége is. A szónok megemlítette, hogy a szocializmus építése során ifjúságunknak már nincsenek emlékei a kapitalista múltból, de amibe születtek, az sem a megvalósult szocializmus. A nevelésben 1— A mi iskoláinkban tudományos világnézetre és szocialista erkölcsre neveljük társadalmunk fiatal nemzedékét, de hatnak rá más nézetek is. Például a kispolgári életszemlélet, a burzsoá erkölcs maradványai, tudománytalan nézetek és szokások, köztük a vallásos szemlélet is. E kettős hatást — amikor az új már nagy vonzást gyakorol, de megvan még a régi és bár ennek hatása csökken, de itt van még és különböző csatornákon keresztül hat is — általánosan fogalmazva kettős nevelésnek nevezzük. És mert nem akarjuk, hogy gyermekeink belső konfliktusban éljék le iskolaéveiket, mert nem akarjuk, hogy munkásemberré fejlődve belső világukban törés legyen, ezért kötelességünk még hatékonyabbá tenni iskoláinkban a tudományos világnézetű nevelést. Losoncai Pál földművelésügyi miniszteri Legfőbb tartalékunk: a hozzáértés, a szaktudás Céltudatosan neveljük ifjúságunkat — A mi ifjúságunk alapjában véve reálisan gondolkodik, magabiztos, nyíltszívű. Az iskolában döntően szocialista hatások érik, gondolkodásmódját főleg a szocializmus élménye alakítja. Magatartásukban egyre jobban érvényesülnek a szoci* alista erkölcs elvei és normái, a fiatalok mentesek a konzervauv gondolkodásmódtól, mindinkább elszakadnak a vallásos szemlélettől is. Ha összehasonlítjuk az előző nemzedékkel, azt is állíthatjuk, hogy a mai fiatalok tudásban, felkészültségben is fejlettebbek. Az iskolából kikerülő fiatalok eredményesen kapcsolódnak be az építő, alkotó munkába. Az iskolákban szerzett ismeretek jó alapok, lehetővé teszik, hogy rövid gyakorlat utón teljes értékű dolgozóvá váljanak. Cseterki Lajos a nevelés hibáiról szólva utalt rá, hogy van olyan középiskolánk és néhány egyetemünk, ahol a nevelés nem elég céltudatos, nincs kellő igényesség, elmosódik a kötelességteljesítésre való nevelés és a tanulási fegyelem, és ez különféle egészségtelen tulajdonságokat enged felszínre törni az ifjúság egy részében. 1— A nevelés csak abban az intézményben lehet hatékony, ahol a kapitalista ideológiát, a kispolgári életszemlélet1 maradványait, ezek hatását az ifjúságra nem becsüli le és különböző megnyilvánulásai elvi. megalkuvás nélküli ellenállásba ütköznek. Szembe kell fordulnunk velük azért, hogy tőlünk idegen nézetek, tudománytalan szemlélet, elavult szokások ne mérgezhessék a levegőt. Felszólalásában a földművelésügyi miniszter a szaktudásnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött fontos szerepével és a mezőgazdasági szakképzés helyzetével, feladataival foglalkozott. Bevezetőben utalt a mezőgazdaságnak az utóbbi három-négy évben elért jelentős fejlődésére, melynek során kialakultak és nagy többségükben megszilárdultak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek. — A meglevő lehetőségek jobb hasznosításának legfőbb tartaléka a hozzáértés, a szaktudás — jelentette ki. — Sajnos ezt a tény társadalmi közvéleményünk még nem eléggé ismerte fel, sőt nem ismerték még fel egyes mezőgazdasági üzemek dolgozói és vezetői sem. Kétségtelen eredmény, hogy az utóbbi öt évben mintegy 40 százalékkal növekedett az egyetemet és főiskolát végzett szakemberek száma, szakember-ellátottságunk azonban még egyáltalán nem kielégítő. Ezt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekben a több mint 42 000 egyetemi és technikumi végzettséget igénylő munkakörnek az elmúlt év végén is mindössze 22 százalékát töltötték be megfelelő képzettségű szakemberek. Nem pókkal jobb az arány a szakmunkásellátás terén sem. A miniszter a továbbiakban hangsúlyozta: a mezőgazdaság munkaerő-helyzete — a keresők létszámának állandó csökkenése és jelenlegi kedvezőtlen korösszetétele — szükségessé teszi, hogy a kisebb számú munkaerő elsősorban a technikához, a gépekhez értő, szakképzett fiatalokból álljon. Ahhoz viszont, hogy a fiatalok nagyobb számban válasszák a mezőgazdasági pályákat, meg kell velük szerettetni a mezőgazdaságot, mint szakmát. Losonczi Pál ezután kiemelte: a mezőgazdaság szakember-ellátását nagymértékben segítette, hogy az iskolatörvény fő célkitűzései a mezőgazdasági szakemberképzés terén is érvényesültek. Emellett megkönnyítette az agrármérnökképzés növelését az is, hogy általában fokozódott a szakemberek megbecsülése. Ezután a miniszter a mezőgazdaság középszintű szakember-ellátásáról beszélt. — Egyetértek Ilku elvtárssal abban, hogy ezek az iskolák nem tudják közvetlenül megfelelő képzettségű és gyakorlatú technikussal ellátni a mezőgazdaságot. Ennek az a legfőbb oka, hogy a középfokú technikum négyéves képzési ideje kevés a megnövekedett közismereti és szakmai tananyag elsajátítására. — A technikusi képesítéshez kötött munkakörök többsége ma már magasabb végzettséget és jelentős üzemi előgyakorlatot igényel, s az ilyen munkakörök száma a jövőben gyarapodni fog. Ezek kielégítésére a felsőfokú mezőgazdasági technikumi oktatás és a jövőben kialakítandó, mezőgazdasági szakközépiskolai végzettségen alapuló technikusképzés nyújt megfelelő lehetőséget. — A sürgős szaktechnikusszükséglet kielégítése érdekében az oktatás megindulásával egyidejűleg kezdték meg a felsőfokú technikumok hálózatának létrehozását is. • Bár ez helyenként átmeneti zsúfoltságot és nehézséget okozott, az intézetek mégis elismerésre méltó eredményeket értek el, s eddig több mint 3000 szaktechnikust adtak a mezőgazdaságnak. Ebben az iskolát pusban a közeljövőben már a létszám kisebb mérvű csökkentése mellett a képzési színvonal javítása a fő cél. — A mezőgazdasági szakmunkásképzés oktatási rendszerünknek új területe. A jövőben nagyobb gondot, anyagi és szellemi ráfordítást igényel, hogy mielőbb olyan iskolahálózat alakuljon ki, amely számszerűen és színvonalban is jci tudja elégíteni az üzemek növekvő szakmunkásigényét. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban a miniszter utalt a szakmunkás-képesítéssel rendelkezők bérezése, illetve termelőszövetkezeti jövedelemrészesedése körüli vitákra. Ezeket a problémákat — mondotta — az országos jellegű határozatok és intézkedések megfelelő alkalmazásával elsősorban maguk az üzemek oldhatják meg. Befejezésül a miniszter hangsúlyozta: a mezőgazdaság jelenlegi helyzetében most már megállapítható, hogy a termelés fejlesztése, korszerűsítése hány és milyen képzettségű szakembert, szakmunkást igényel, az oktatási reformtörvény továbbfejlesztése pedig jó keretet ad ennek a szükségletnek megfelelő kielégítéséhez. A munka és alkotás légköre nagyszerű — Az utóbbi hónapokban egész népünk, benne az ifjúság politikai aktivitásának növekedését tapasztaljuk. Az ifjúság is meg akarja érteni és részt akar venni a maga módján társadalmi, gazdasági és kulturális feladataink megoldásában, az építés közben jelentkező nehézségek leküzdésében. — Pártunk jelenlegi politikájának eredményeként nagyszerű, szabad légkört alakítottunk ki hazánkban. Ezt akartuk! Ebben a légkörben az ifjúság js szenvedélyesen vitatkozik társadalmi, ideológiai és erkölcsi kérdésekről, bátran elmondja gondolatait. 'Azonban mert nem ismeri kielégítően, nem látja eléggé az adott történelmi helyzet összefüggéseit, fejlődésünk bonyolultságát, gyakran helytelenül az egyes eseteket általánosítja, nemegyszer felnagyítja. Ilyen körülmények között növekszik iskoláink, különösen felsőoktatási intézményeink nevelőmunkájával kapcsolatos követelmény. — A tanuló ifjúság azt a tanítót, azt a tanárt becsüli, aki örül hazánk gyarapodásának, lelkesedik népünk felemelkedésén és a lelkesedés lángját fel tudja gyújtani azok körében, ahol dolgozik, az ifjú szívekben. Az ifjúság lelkesedik a hősökért, a forradalmi tettekért — mondotta Cseterki Lajos, majd befejezésül felhívta a figyelmet, hogy a harmadik ötéves tervben el kell érnünk, hogy a kormány és a tanácsok hatékonyabban, gazdaságosabban használják fel az iskolafejlesztésre szánt anyagi eszközöket. Az alapműveltséget adó általános iskola fejlesztésének biztosítása mellett célszerű lesz elsősorban a szakmunkásképzés és a szakközépiskolák fejlesztésére, a felsőfokú intézmények oktatási feltételeinek, mindenekelőtt felszerelésének jaHalmágyi Ivánné Csongrád megyei képviselő: Ku Itú rforradal munk szilárd alapja vitására koncentrálni erőforrásainkat. Mosatnában sokan járnak külföldön és a kapitalista országokban látottak alapján sokféle összehasonlítás folyik. Igaz, a technika Cseterki Lajos nagy taps- csak hozzáértéssel, kedvvel iskolázási tervüket teljesíteni féjlődésében és ennek követ- sal fogadott beszéde után lehet végezni. Ezt szolgálja nem tudták. A középiskolai keztében egyes cikkek ter- folytatódott vita során fel- oktatási rendszerünk három munkára nevelés nem egyemelésében és választékában szólalt Halmágyi Ivánné alapelve: 1. Tegyük szoro- nesvonalúan fejlődött. A „ Csongrád megyei képviselő sabbá iskoláink kapcsolatát gimnáziumi 5 + l-es oktatás meg nem ertuk utol a fejlett is ^ élettel) 2. Adjon az iskola szervezésében túlhajtás mukapitalista országokat, de az Halmágyi Ivánné Csongrád korszerű alapműveltséget, 3. tatkozott. Jelentős számú a történelmi út, amit meg- megyei országgyűlési képvi- Fokozzuk a szocialista neve- osztály dolgozott így anélkül, tettünk, büszkévé tehet. Eb- selő, makói általános iskolai lés hatékonyságát. Csongrád hogy a feltételek biztosítva hen lénvee^ szerene van nk igazgató felszólalásában isko- megye és székhelye, Szeged lettek volna. Ahol a tanulólényeges szeiepe van ok iarendszerünk fejlődésével iflcn kedvező kulturális kat foglalkoztatni nem tudtatásunknak is. Ebben az or- az oktatási reform meavaló- adottságokkal, objektív és jók, ahol lézengéssel, ácsországban, melyben nem is sításával és ezzel összefüg- szubjektív feltélelekkel ren- gással töltik az időt, a munolyan régen még analfabé- gően az ifjúság pályaválasz- delkezik ezen alapelvek meg- ka nevclőhatásáról nem betizmus volt, ahol milliók elől J™1 foglalkozott. Kiemel- valósításához. Zfóaiával Vs-ZtíltetZ' . . . , , te, hogy társadalmunk siker- Iskoláinkban megertesre uagugiaial oss-eegyeztethezartak el a muvelodes lehe- rel folytatja a szocializmus talált a reformnak a munka- tetlcn az elfecsérelt időtöltés. tőségét, ma a középiskolák- építését, s iskolarendszerünk raneveléssel, a gyakorlati _ Az oktatásügy korszerúban, vagy az egyetemeken 3 kultúrforradalmunk szilárd képzéssel kapcsolatos része sítése azt is jelenti, "hogy továbbtanulók aránya maga- bázisa- is- A fiatalok megismerik, mcg kell találni az általános sabb mint Anoliriban- * „ - A fiatalok pályaválasztá- megszeretik a fizikai munkát, és szakmai képzés egyensú* U, rtnsudoan s e sát meghatározó sok tényező megtanulják becsülni a mun- jyát, egységét. Ennek útja a , f®1'6" megelőztük Svedorsza- között _ mondotta - fontos kával előállított értékeket, és termelés és oktatás összegűt és Franciaországot is. A helyet foglal el az iskola- az értékeket előállító embert, kapcsolása. A szakközépiskotanulás, a továbbtanulás fel- rendszer, az a nevelési esz- — Szegeden az általános Iák a tanulók és szülők előtt tételei méretei szociali ta m®ny, amilyen embereket iskolát végzettek 5G százaié- rövid idő alatt igen népsze' .. .. 3„ kialakítani akar, és az a ka jár középiskolába, a me- fűvé váltak. A szülök többsérendszerunk erejerol, fölé- mód, ahogyan ezt a célt el- gyében ez az arány 41 szá- ge olyan iskolába akarja adpyéről beszélnek. érni kívánja. Jó munkát zalék, az iparitanuló-iskolák r.i gyermekét, melynek elvégzése után elhelyezkedést nyerhet. Hasznos ez a népgazdaságnak is. Az egyes iskolatípusok profiljának kialakításánál figyelembe kell venni a lányok elhelyezkedésének problémáit. A megye középiskoláiban 1408 első osztályos tanulóból 801 lány, 707 gimnazistából 508. A népgazdaság nem . nélkülözheti a nők munkáját. A lánj'ok pályaválasztásánál viszont az érzelmeknek, tetszésnek, nem tetszésnek sokkai nagyobb szerepe van, mint a fiúknál, ahcl inkább az akarati tényezők szerepelnek. Ur. Peiri Gábor Csongrád megyei képviselő: Zsúfolt tantermek, kevés szabad Idő Az egyetemi felvételi rendszerről szólva megállapította, hogy e rendszer jobb, méltányosabb, emberségesebb, mint bármelyik korábbi. A képviselő vitába szállt azokkal a nézetekkel, amelyek hangoztatják: a felsőoktatásnál; elméletben és gyakorlatban egyaránt kész szakembereket kell produkálnia. Mindenkinek világosan kell látnia, hogy az adott körülmények között ez a kívánalom nem reális. A felsőoktatási intézmények oktatói és hallgatói egyaránt panaszkodnak — nem ok nélkül — a túlterhelésre. Kétségt:Ien, hogy a tanrendek zsúfoltak, a hallgatóknak kevés a szabad idejük, nem érnek rá elegendőt olvasni, könyvtárakba járni, gondolkbdni. Sok helyütt sajnos az egyetemi tanulás ahhoz közeledik, hogy átalakuljon magolássá, vizsgákra való alkalmi, rohamszerű előkészületté, ahelyett, hogy aktív, teremtő, vagy legalábbis újra teremtő szellemi tevékenységgé válnék. A felsőoktatás tartalmi reformjának elsősorban ezen kell gyökeresen segítenie, változtatnia. A művelődésügyi miniszter beszámolóját mind a maga, mir.d a megyei képviselőcsoport nevében elfogadta. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órai kezdettel folytatja munkáját.. Szombat. 1965. november 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 1