Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

Tessék mondani! Az őszi megyei könyvhetek alkal­mából, mint álta­lában az író—ol­vasó találkozókon, sok izgalmas és jó néhány furcsa kérdés ls elhang­zik. Fekete Gyula, a népszerű író, aki nagy türelem­mel írja föl és válaszolja meg ezeket a kérdése­ket, egyik irodal­mi esten elmond­ta, hogy fiatal ol­vasói arról ls ér­deklődtek már: melyik csapatnak drukkol, mennyi papírt használ föl regényírói mun­kájához, van-e gyereke és se­gít-e neki a fo­galmazásban? A bátorítás ha­tására ez alka­lommal is zápo­roztak a kérdé­sek félolvasás után, és persze ez az est is meghoz­ta a maga külö­nös kérdését. Az író ..Az orvos ha­lála" című regé­nyéről,. amelyet mostanában fil­mesítenek, így ér­deklődött az egyik diákolvasó: — Tessék mon­dani, él-e az az orvos, aki az or­vos halálában meghalt? S. M. A falusi művelődés mecénása A falujáró újságíró mind­egyre tapasztalja: a körzeti földművesszövetkezetek je­lentős szerepet vállalnak a falusi közművelődési mun­kában. A babért többnyire a művelődési otthonok vagy más rendező szervezetek kapják; kevesen tudják, hogy számos előadás, író— olvasó találkozó, műkedvelő művészeti csoport „mecéná­sa" éppen a földművesszö­vetkezet. Ö szervezi és fi­nanszírozza a rendezvénye­ket öt év alatt közel 550 ezer forint könyvtártámoga* lást adtak a megyei földmű­vesszövetkezetek. Az elmúlt művelődési évadban 74 is­meretterjesztő előadást szer­veztek a szegedi járásban, őket djcséri k a legsikere­sebb író—olvasó találkozók. Idén fokozottabb kulturá­lis tevékenységre ösztönzi a körzeti földművesszövetke­zeteket a MÉSZÖV. Czukár György, a szövetkezetpoliti­kai osztály vezetője az új évad közművelődési felada­tait a közelmúltban beszélte meg a járási földművesszö­vetkezetek művelődési fele­lőseivel. Hangsúlyozta: össz­pontosítják figyelmüket a ta­nyavilágra! Ide jut el leg­nehezebben a művelődés tu­datformáló ereje. A könyv­terjesztés, az író—olvasó ta­lálkozók, a téli oktatás kü­lönböző formáinak szervezé­sében egyaránt biztosítanak elsőbbséget a jtanyalakók­nak. A szövetkezeti taggyű­léseken, a szaktársulások megbeszélésein rögtönözze­nek rövid, érdekes ismeret­terjesztő vagy politikai elő­adásokat, vetítsenek hozzá megfelelő témájú filmeket. Egy-egy iparcikk-bemutató alkalmával tartsanak téma­körhöz Illő ismeretterjesztő előadást. Hogyan lehet e sokirányú közművelődési programot teljesíteni? Legfontosabb fel­tétele: ne egymagukban vé­gezzék! A földművesszövet­kezetek teremtsenek együt­működést a községi nőbi­zottságokkal, a Vöröskereszt­tel, a népfrontbizottságok­kal, a KISZ-szervezetekkel. Katona Ferencné, a móra­halmi körzeti földművesszö­vetkezet dolgozója javasolta, hogy szervezzenek aktívákat a kultúrmunkában. A műve­lődési otthonok igazgatói ne csak a pénzfedezetet várják a szövetkezettől, hanem érezzék kötelességüknek az előadások megtartásáról elő­zetesen értesíteni őket. A földművesszövetkezeti tagok többsége tsz-tag. Ma­gától adódik tehát az együtt­működés szükségessége. Er­dei András, a Csongrád me­gyei tanács vb művelődés­ügyi osztályának munkatár­sa üdvözölte azt a törek­vést, hogy a két szövetke­zeti forma közösen szándé­kozik „feltörni a művelődési ugart" a tanyákon. Hiszen végső fokon mekik gyümöl­csözik mindaz a tudás és szakismeret, melyet megsze­reznek a különböző ismeret­terjesztő rendezvényeken. SZEGEDI MŰVÉSZEK DOROGI IMRE Nem egyedül találtuk Vidra utcai lakásán. Tanít­ványai jöttek el a Pedagó­giai Főiskolái-ól — ahol meghívott előadóként ma is tanít —, hogy felkérjék, tartson előadást nekik mű­vészi pályájáról. Az 1959-es gyűjteményes kiállítása al­kalmával Szelesi Zoltán ezt írta róla: „Az olykor borús egű vagy máskor szikrázó verőfényben úszó Tisza­táj helyi megörökítődnek né­pes sorából fiigyeimet keltő­en kimagaslik a hosszú év­tizedek óta itt dolgozó Do­rogi Imre, a Tisza—Maros­szög sajátos lelkületének maradék nélküli megértője és hivatott ecsetű tolmácso­lója." Küzdelmes életút a ma már ősz hajú mű­vész valamikor az első vi­lágháború végén jegyezte el magát végleg a várossal. Fél évtizednyi katonáskodás, háborús sebesülés után Münchenbe és Párizsba vá­gyott, hogy félbeszakadt ta­nulmányait folytassa, mikor édesanyja kérésére Szegedre jött rajztanárnak, hogy az évek során egyre csak nosz­talgikus vágyódássá mere­vülő külföldi út helyett szembenézzen az itthon szi­gorú nyomorűságával. Éve­kig festékre sem volt pén­ze! Életének ebből a ne­héz szakaszából csak a hú­szas évek közepétől kezdve lábalt ki lassan, mikor ked­venc mesterének, Révész Imrének kecskeméti mú­vésztelepét kezdte látogat­ni. Azóta munkában és si­kerben bővelkedő 40 év telt el a Tisza partján, melynek eredményeiről töb­bek között a Népművelési Minisztérium munkajutal­ma és Szeged város pálya­díja tanúskodik. Nincs ideálom Egy ágy, üvegszekrény, három szék, két állvány — és sok-sok festmény, rajz, vázlat található elszórtan műtermében. Az asztalon egy Tintorettóról szóló könyv, ö lenne a minta­kép? — Nincs és nem is volt soha ideálom. Ügy festek, ahogy kavarognak bennem az elképzelések, problémák. Dorogi Imre — Vinkler László festménye Saját ú tárnom haladok. Ép- vetkezik — ceruzával, ecset­pen ezért nem kerestem so- tel, kisebb, majd fokozato­ha a kategóriákat sem. Az san növekvő nagyságokban, írók örülnek, ha valakit Itt kísérletezem ki a szin­beskatulyázhatnak valami- konstrukciókat és birkózom lyen stílusirányzatba s annak meg a közben felmerülő új képviselőjeként kiálthatják meg új problémákkal Nos, velem rosszul jár- ^^ Imre> a 75 éves művész minden témát nagy­Sic itur terL minden izgatja. " * Ha valami új inspiráció éri, Hogyan jut el egy ilyen abbahagyja az addig félkész gondolat a befejezett műig? kompozícióit s ebbe fog be­Általában tehát milyen fázi- te, de ha visszatér valame­sokon keresztül alakul ki Wk előzőre, azt hamar be­egy kész festmény? fejezi. A nyáron például — Mint már említettem, Gyulán volt, s az ottani für­valamilyen gondolat, vagy döző emberek látása csalt csupán egy puszta látvány ki ceruzájából vázlatokat, indítja meg az emóciókat. Jelenleg viszont a József Ez utóbbi a könnyebb eset, Atti la-portrét szeretné be­mert az ember kész forma- fejezni ^ színekkel, kincseket talal, miga gondo- . . ., . , lati indítás után képelemek- mln!t az egyik tanulmányá­ból kell felépíteni a témát, ban sikerült... Ezután rengeteg vázlat kö- Nikolényi István Füles-évkönyv Szórakoztató és tanulságos — talán ez a két szó a leg­jellemzőbb a Füles most megjelent 1966-os évköny­vére. A 240 oldalas kötet a Füles olvasótábora számára jól ismert és kedvelt rova­tokat kibővítve tartalmazza, de azokon kívül is számos érdekességgel szolgál. A he­tilap jellegének megfelelően különféle rejtvények, tréfás feladványok, fejtörők alkot­ják az évkönyv gerincét, de bőven színezik lapjait raj­zos viccek, humoros versecs­kék is. A Gélléri András szer­kesztéseben megjelent kötet ötletességről tanúskodik és arról a helyes törekvésről, hogy könnyed szórakozta­tást nyújtson, ne tegye túl nagy próbára azokat, akik tollal, ceruzával felüdülés­képpen ülnek feladványai elé, de mégis minél több is­merettel gazdagítsa. Olyan ismeretekkel, amelyek a mai ember szamára feltétlenül szükségesek. Ezért is van­nak talán túlsúlyban a tech­nikai, műszaki vonatkozású feladványok, bár bőven he­lyet kaptak a humán — irodalmi, képzőművészeti stb. — témák is. A sokrétű anyagból leginkább kieme­lésre méltó az igen ügyes és olvasmányos rejtvényes ÁBC, valamint az „Akár hiszi, akár nem". Az előbbi egy-egy oldalon hasznos is­meretekét sorol fel bizonyos témakörökből — az alom­magtól a vitaminokig —, s tesz fel kérdéseket is. Az utóbbi kis történetkéket ír le, regényrészleteket és ri­portrészleteket. ugyancsak a megfelelő kérdésekkel. Ügyes és sokrétű a mifiden hónaphoz „Tanár úr kérem" címmel összeállított kérdés­csoport is. A keresztrejtvé­nyek kedvelői nyolc temati­kus összeállítást kapnak, s egy óriást rejtvényt, amely­nek megfejtői között húsz­ezer forintnyi összeget sor­solnak szét. Érdekes az ön­ismereti és némiképpen jel­lemnevelő rajzos játék (101 kiskacsa), s több olyan rejt­vény, amely a megfigyelő­készséget fejleszti. Gondol­tak a legkisebb olvasókra — bár nem nagy terjedelem­ben —, iskoiáiskorúaknak is nyújtanak át rejtvényeket. Kártyafeladványok és Ro­dolfo bűvésziskolája mellett számos egyéb apróság szerez kellemes időtöltést Keletre és Nyugatra tekintve Lapunk november <1 számában beszá­moltunk már olvasóinknak arról, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem kölcsö­nösen kapcsolatot teremfit a skóciai Glasgow orvosegyetemével, is. Ennek eredményeként a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként két hetet töl­tött Magyarországon és látogatást tett Szegeden is James Aitcliison glasgow-i orvosprofesszor. Látoratásáról hosszabb cikkben beszámolt a The Dental Maga­ziné című angol nyelvű lap magyar szá­mában, Cikkét az alábbiakban közöljük dr. Pósa Péter fordításában. Mikor visszatértem magyarországi előadó-körutamról, azt Indítványozták, hogy írjam le benyomásaimat azok­nak a fogászoknak, akik szeretnének kelet felé tovább­utazni a Nemzetközi -Fögorvos Szövetség bécsi gyűlése után. Magyarország páratlan a maga nemében. A magya­rok között nyaraló brit családok számára meglepő: pén­züket olyan kedvező árfolyamon válthatják be, amilyen csak külföldi útlevél bemutatása esetén lehetséges. Tegyük hozzá, hogy Magyarország szép tájain nagyon sok kitűnő terület van camping és lakókocsi számára, remek főzési lehetőségekkel és magas fokú egészségügyi körülmények­kel felszerelve. Nincs meg bennem 6em a diplomata tá­jékozottsága, sem a politikus elfogultsága, ezért meg­elégedhetem azoknak a tényeknek a közlésével, melyek nem kívánnak magyarázatot. Egyébként is, ha az ember két hetet tölt el egy országban, az nem jogosítja fel arra, hogy szakértőként beszéljen róla. Másfelöl azonban lo kell szögeznem, hogy mindenütt kedvességet kaptam és olyan teljes mozgási szabadságom volt. akárcsak a szélnek. Nem dicsérhetem azokat a zsúfolt épületeket, amelyekben a fogorvosi klinikák el vannak helyezve, de ez a lakások és épületek nagyméretű háborús pusztulá­sának és annak a következménye, hogy a lakóházak épí­tésének kellett elsőbbséget adni. Meg kell mondanom azonban, hogy el vagyok ragadtatva a kutatás és a kli­nikai munka minőségétől. • Az első érdekes dolog annak, aki Magyarországra repül, a kiszolgálás kiváló minősége a magyar repülőgé­> pek légikisasszonnyai részéről. Szkeptikus nyugati böl­cselkedők megjegyezték nekem: „ö, hiszen ez a magyar propaganda első fogása, hogy az utazás elején meggyőzze az önhöz hasonló együgyűeket". A hozzám hasonló gya­nútlan utazó számára kifejezetten kellemesebb, ha légi utazáskor hibátlanul felszolgált ételt ehet szép porcelán­ból, mintha húslével leöntött, többnyire langyos pépet kap szögletes plasztik készletből. Ha az ilyen felszolgálás a magyar propaganda számára készült, akkor azt sze­retném, ha más légi társaságok is követnék ezt a szokást. Ami az étkezés témáját illeti, szükséges beszélni a magyar éttermekben a zenéről. Legtöbbször cigányzene­kar van. Mihelyt meghallják, hogy a vendég angolul beszél, amerikai akcentus nélkül, angol zászlót helyeznek az asztalára és a mosolygós prímás skót vagy angol zenét kezd játszani. Az én esetemben Burns-dalokat adtak elő. Minden magyar ember célja, hogy saját lakása le­gyen. A kormányzat lázas tempóban épít új és tetsze­tős lakásokat, amelyek az ország déli részében forró vízzel is el vannak látva. Azt mostanában találták 800 láb mélységben a magyar Alföldön. Hihetetlen ellentét van az ősrégi ökrös szekerek — a parasztság egyes ré­tegei még mindig használják a magyar Alföldön — és a haladó eszmék között. Az állami gazdaságokban és a közelükben fekvő városokban láthattunk modern hazakat meleg vízzel és központi fűtéssel. Az utakon úgy tűnhet fel, hogy valamennyi magyar kocsivezető be van oltva azzal az eszmével, hogy az autóvezető legnagyobb bűne, ha bűnösnek találják „nem gentlemanhez méltó veze­tésiben. Minden kocsivezető figyelmes a többiekhez, ami emlékeztet a háborp előtti és közvetlenül a háború utáni brit autóvezetőkre. Inni és kocsit vezetni együtt — súlyos bűntettnek számít Magyarországon. Észrevettem, hogy a barackpálinka, a tokaji vagy más tüzes magyar borok leglelkesebb hívei is teljesen absztinensek, ha a nap későbbi részében a kocsi volánját szándékoznak tar­tani. Ezt kifejezetten azért csinálják, hogy az utak többi használóinak sikeres vezetését biztosítsák. Mindenki elbor­zadt annak hallatára, hogy Britanniában nagyon sok autóvezető iszik ebéd után. Nem érdeklődtem, hogy mi­lyen büntetést szabnak ki, ha egy magyar autóveZtetőt ittasnak találnak. Magatartásuk annyira a józan ésszel és a jó modorral van összekötve, hogy nem is kíséreltem meg utalni a büntetésekre. , a nagy magyar belföldi tengernél, a Balatonnal — egyike Európa legszebb vidékének — hotelek, motelek, vendéglők és campingek találhatók olyan főzési lehető­ségekkel és egészségügyi körülményekkel, amelyek fölötte állnak legtöbb más ország hasonló ellátottságának. Min­denfajta jövedelmű rétegnek van üdülési lehetősége. Nemcsak a bérek, az árak is alacsonyak Magyarországon. Nagyon sok nagyüzemnek saját háza van a Balaton partján, amelyet saját alkalmazottai használnak alacsony árakért a hosszú, lépcsőzetesem beosztott üdülési szezon­ban. Ilyen módon tölti el számos fogorvoskari oktató nyári vakációját az egyetem üdülőjében. Meglátogattam egy üdülőt, és mérhetetlenül kedvezőbbnek találtam, mint azt a módot, ahogy fiatal nős fogorvos oktatóink egy része végignyomorogja nálunk nyári vakációját A magyar gyerekek és fiatalok magatartása kedvezőbb volt, mint a mieinké, és. bármelyik nyugat-európai vagy amerikai országé. Csodálatra méltó megjegyezni, milyen hálás hangon emlékeznek meg ezek a fiatalok az okta­tásról, amelyben részesülnek. Eltérően attól a növekvő magatartástól nálunk, hogy az állami támogatás egyálta­lán nem fejlesztette ki a nevelési képességek megbecsü­lését. Szegeden diákszállóban laktam és összebarátkoz­tam néhány fogorvos hallgatóval, akik örültek annak, hogy angolul beszélgethetnek. A félév utolsó napján voltam ott, közvetlenül a fog­orvosi záróvizsgák előtt, és el voltam ragadtatva, látva az utolsó évfolyam hallgatóit, amint díszítették a tan­termet, és feliratokat festettek. Megköszönték az okta­tóknak a tanítást, amelyet kaptak egyetemi éveik alatt. Valamit még mondani kell a magyar étkezésre vonat­kozóan, amely különbözik a miénktől. ,Egy magamfajta gyomorbajos annál nagyobbra értékeli, mert nem okozta • szokásos panaszaim egyetlen szimptómáját sem. Jobbnak tartom a szegedi szalámit, mint bármely városból vagy országból származó hasonló ételt. Hálás vagyok, hogy hozzá tudok jutni Nagy-Britannia legtöbb nagyobb vá­rosban. Persze, az úgynevezett magyar gulyást gyakran szolgálják fel Magyarországon kívül, de ritkán hasonlít a legkisebb mértékbein is az eredeti fogáshoz. A hely nem engedi meg, hogy itt receptet adjak a magyar étkezéshez, de ha elegendő kérés érkezik két­ségbeesett és túlhajszolt háziasszonyoktól, X. professzor­tól és más ínyencektől, a kiadók talán megengedik Aitohison híres magyar gulyása receptjének közzétételét. A helyszűke nem engedi meg azt, hogy soro­kat szenteljünk a szép gesztenyefáknak, a szép épületek­nek és a nyári szabadtéri színpadnak a szegedi egyetemi negyedben. Vannak dolgok, amit az embernek magának kell látnia. Nem lehet másodkézből élvezni az utazást a magyar Alföldön, ahol a talaj színének annyi változata van, és minden szín másféle terményt jelent. Nehéz megközelítően is leírni a magas budai szik­lák szépségét, lenézve róluk a sok római kori fürdőre és túl a gyönyörű Dunán, a síkságon épült Pestre, a Par­lamenttel, a terekkel és szökőkutakkal. Valóban érde­mes meglátogatni. 4 Oft.-/HAGYARORSZAG Szombat. 1965. november 13i

Next

/
Oldalképek
Tartalom