Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

Stress a vállalati életben í~;enye Ha arra a kérdésre kell válaszolni, hogy tulajdonképpen mi a stress, röviden azt mondhatjuk, a szervezet reakciója különféle külső ingerekre. Leginkább használatos jelentése: feszültség. Hogy mi okozza azt a feszültséget, amely ma az emberek jó részénél, de különösen a vezető beosztásban levő dolgozóknál szemmel látható jelenség? Elegendő arra gondolnunk, hogy az utóbbi évtizedekben a fejlődés rendkívüli mértékben meggyorsult, mindenekelőtt a technikai előrehaladás következtében. Nagymértékben megnőttek a beszerezhető információk, « ezért az élet jelenségeire jobban és gyorsabban is kell reagálni. Már ebből is kitűnik, hogy e korszakos változásnak feltétlenül hatása van az életritmusra, s ez pedig megköveteli az emberi szervezet asszimilációját. S miután ez csak folyamatosan történik, különféle reakciókat vált ki a szervezetből. Ha az elmondottakat a vállalati, üzemi életre vetítjük, tulajdonképpen hasonló jelenségeket tapasztalunk. Különösen azok a dolgozók, akik több évtizede töltenek be kvalifikált munkakört, bizonyíthatják, hogy a vállalati élet ritmusa mennyire megváltozott. A változás mindenekelőtt a társadalmi igények fokozottabb kielégítése miatt jelentkezett, azaz lépést kell tartani a műszaki fejlődéssel, korszerű gyártmányokat kell előállítani nagy tömegben és olyan színvonalon, hogy a termelékenység és a gazdaságosság szempontjai is érvényesüljenek. Ebből is látható, hogy különösen a vezetők munkájában mennyire differenciált tevékenységet kell megvalósítani. A inai vezetőre a szimultán gondolkodásmód jellemző. Ez annyit jelent, hogy egyidejűleg több jelenséget kell megfigyelés alatt tartania és intézkedéseket, döntéseket hoznia. Ennek reakciója a fokozottabb fizikai igénybevétel következtében a türelmetlenség és idegesség. Ez a legszembetűnőbb jelensége a stressnek, mert tulajdonképpen számos más, kevésbé feltűnő vagy látványos hatásával is számolni kell. Nem csoda tehát, ha nyugaton a stressel járó jelenségeket „menedzserbetegségnek" nevezik. Ez az angol szó vezetőt, irányítót jelent. Rendkívül fontos, hogy a vállalati munka irányítói — miközben maguk «s ki vannak téve a stress hatásának — számoljanak vele, és lehetőség szerint feloldják a dolgozók közt keletkezett feszültségeket. Természetes, hogy a dolgozókat már a munkahelyre való utazás közben foglalkoztatják az üzemi élet várható eseményei. A vezetők munkájában gyakori a tűizsúfoltság és az ebből származó időzavar. A fizikai dolgozók körében szintén elképzelhető a feszültség, különösen akkor, ha a munkakörülményeik nem kielégítőek. Ismeretes, hogy az üzemen belüli légkör — amit „üzemi klímának" is nevezünk — milyen nagy hatással van a dolgozókra. Ez nemcsak a külsőségekre, a szín- és fényeffektusokra, a tisztaságra vonatkozik, hanem az emberi kapcsolatokra is. Számos példa és tapasztalat van arra, hogy egyes partik teljesítménye között azonos műszaki adottságok mellett is jelentós különbségek fordulnak elő. Ez legtöbbször a művezető személyétől, a termelő kollektívában kialakult kapcsolatoktól, a hangulattól függ. Eddig tulajdonképpen csak a stresst kiváltó okokról és ennek reakciójáról esett szó. De mit kell tenni ezért, hogy ez a modern betegség csak kisebb mértékben jelentkezzék? A „kisebb" szó sajnos azt jelenti, hogy teljesen kikapcsolni a stress-jelenséget nem lehet. Azonban a minimális mértékre nemcsak lehet, de le is kell szorítani. Bár a stress csökkentésében fontos szerepe van az üzemi klímának, úgy tűnik, kellemetlen hatásainak kivédése elsősorban individuális feladat A védekezés elsősorban egyéni, egyedi feladat: a fizikai é6 szellemi adottságok és a munkakörülmények figyelembevételével kell eldönteni a védekezés módját. Ha ettől a megállapítástól eltekintünk, és csak az általánosságokra vagyunk tekintettel, akkor ká kell emelni az alkalmazkodás képességének nagy fontosságát. Az a tapasztalat, hogy a stresshatásóknak kevésbé vannak kitéve azok az emberek, akikben nagyfokú alkalmazkodó képesség van. Ez természetesen nem a teljes véleménynélküliséget jelenti, mint ahogy azt az első hallásra gondolnánk, hanem sokkal inkább a körülményeket mérlegelő, fegyelmezett magatartást. Az olyan ember, aki tisztában van a vállalati szervezet felépítésével, az ebből eredő alá- és fölérendeltségi viszonyokkal, tudja, hogy a szervezet munkájában nagyfokú fegyelemre van szükség. Az utasítások akkor érhetnek célt, ha azokat megfelelő mérlegeléssel, de határozottan teljesítik. Miután a modern gazdálkodásban, a vállalati életben nagy mennyiségű információ, utasítás áramlik, a fegyelmezettségre sokkal nagyobb szükség van. A stress elleni küzdelem egyik igen fontos tényezője a kikapcsolódás: a napi munka után megfelelő szellemi és fizikai elfoglaltság szükséges, hogy az erős igénybevétel után megnyugodjék a szervezet kipihenje magát.. Ezért rendkívül fontos, hogy a fokozott feszültség alatt álló dolgozók kellemesen és egyúttal célszerűen is használják fel szabad idejüket. Akadnak emberek, akik kevésbé vagy egyáltalán nem képesek kikapcsolódni. Nálunk az állandó feszültség hatása rendkívül kellemetlen következményekkel járhat. Az igénybevétel fokozódása szükségessé teszi a megfelelő szabad idő biztosítását. Ha áttekintjük az ipar fejlődését a századfordulótól és ezen belül a munkaidő alakulását, szembetűnd, hogy egyre több szabad időt biztosítottak a dolgozóknak. Ma már általános a nyolcórás munkaidő, sőt a nagyobb fizikai vagy szellemi igénybevételt igénylő tevékenységnél még ezt is lerövidítik. A társadalmi fejlődés különbözőségétől függetlenül, világszerte törekszenek a munkaidő csökkentésére. Nemcsak a munkaidő jelzi a kikapcsolódás szükségességét, hanem a fizetéses szabadság is, ami néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt általános. Ez is fontos a stress szempontjából, mert a jól eltöltött szabadságnak jelentős szerepe van a szellemi és fizikai fáradtság megszüntetésében. A szabadság alatt a kikapcsolódásnak ma már olyan formáit is megtaláljuk, mint az intézményes vagy kedvezményes üdültetés és a kempingezés. Az egyén rendkívül fontos szerepét hangsúlyozni kell a stressel járó jelenségek leküzdésében, mivel lényegében mindenkinek magának kell megtalálnia, megéreznie azt, hogy miként teremtheti meg az ideális ellensúlyt. A kérdés bonyolultsága mellett is feltétlenül biztos: a jó kedély, a kiegyensúlyozottság, a bizakodó hangulat azt jelzi, hogy a stress ellen jól védekezünk. A vállalati vezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a dolgozók körülményei ebből a szempontbői is a legjobbak legyenek. Marosi János Tsuyoshi Tsutsumi, az 1963. évi budapesti nemzetközi zenei verseny egyik első helyezettje koncertezett péntek este Szegeden nagy sikerrel. A világhírű, fiatal japán cselLómúvész játékára a teljes oldottság, könnyedség és közvetlenség jellemző. Nem a legmélyebb gondolatokat kereső filozofáló típus, de minden taktusban, minden rezdülesben muzsikál, légkört teremt. Műsora is ezt a természetesen áradó, lényegében romantikus hozzáállást reprezentálta. Valentini: E-dúr, Beethoven: A-dúr és Schubert: A-moll szonátájának csellószólama nagyszerű technikai megoldásban, rendkívül árnyaltan és szuggesztíven szólalt meg Tsutsumi hangszerén. Sajnáltuk, hogy Comensoli Mária — közismerten kiváló kisérő — mint kamarapartner nem lehetett egyenrangú a japán csellistával: játéka ezekben a művekben is kíséret jellegű maradt. A műsor Popper Tarantellájával zárult, majd három ráadást kért a lelkes közönség. Vántag István Se papír, se kő Ezrek jó gazdája. azIKV valamikor — mint arra az idősebb emberek még emlékezhetnek — elhatározta, iiogy kicsinosítja a Kárász utca 16-os házat, benne a reprezentatív Szivárvány üzletet. Elhatározását tervezés. utána pedig csákánycsapások követték. Hullott minden, ami régi, és szállt a por, amint ilyenkor ez szokás. Es nem telt bele két esztendő sem, mikor az idén — váratlanul — készen lett az áruház, kivéve a portál külső nyers falát amely ma is a múltat idézi. Miért? Tőlem százan, én pedig Sárkány Jánostól, az. IKV építésvezetőjétől kérdeztem meg. Készséges feleletéből kivehetően azért, mert hiányzik a betervezett néhány négyzetméternyi trappnak nevezett, csiszolt vulkánikus eredetű kő. Ennek az a tulajdonsága, hogy csak ritkán — kiutalásra — kapható es nem szép. Bejárták már utána Tolnát—Baranyát, de minden hiába. Tolnán nem ismerik. Baranyában pedig azt kérdezték: van-e hozzá „papír?" — Nincs — volt a felelet. — Akkor kő sincs — jelentette ki a pécsi bánya. — Ezek után meddig kell még várni rá? — Remélhetőleg csak egy évig — volt a válasz, mert várható, hogy jövőre megváltozik e téren a helyzet. — És ha nem? — Erre is fel vagyunk készülve — mondta Sárkány János. — Leverjük a már kész szomszéd üzletek faláról is a portál keretet, hogy egyforma legyen valamennyi — kapható anyagból. Eszerint, mint látjuk, van itt mindenre áthidaló megoldás, kár, hogy mint hozzátették, ez nagy munkát, új tervezést és több költséget kíván. De biztosan megéri !... O. J. Félsziget a Tiszában Az alaposan leapadt Tiszában apró szigetek és félszigetek jelentek meg. Az újszeged i oldalon egy kis földnyelv képződött s ezt — mint felvételünkön látható — szívesen keresik fel a horgászok. m • Wm^^m » / i^Í - ú/ ..„yiurt'Hr * V • * •* ' Ít Z i'i V •••vaiSMte*:. A szellemi t orumon Fúrósegédmunkásnak férfi munkaerőit felveszünk. Cím: EM Szegedi Tervező Vállalat. Klauzál tér 2. S. 18470 Őszi •féli uöi ruha DIVATBEMUTATÓ 1965. november 9-én 18 órakor a Hungári Étteremben Jegyigénylés a KlOSZ-ban Horváth M. u. 3. K. 2435 Nem a hátuk mögött beszélgettünk. Ilyesmi nem szokás. Velük ... A szellemi fórum — az egyetemek, a főiskola — vezető képviselőivel folyt a beszélgetés. Sok mindenről. Ebből idézek most. Ha a szegedi szellemi élet mozgását állítjuk középpontba, akkor az eleven, egészséges vitalitás szimptómáit lehetetlen nem észrevenni. Persze akadnak, akik a közömbösségre panaszkodnak, és nem is ok nélkül, mind a kettő jelen van, s ebben a jelenlétben a vezérszerep az alkotó munkáé. Az értelmiség zöme megtalálja helyét, szerepét a szocializmusban: elfogadott és támogatott életforma számára a mai, s egyet értenek a holnappal is. A felsőfokú oktatási intézmények szinte minden tanszékvezetője elfogadja, hogy e társadalom támogatásában részérói a legfontosabb: katedráján alkotó, tudományágát pozitíven formáló, gyarapító vezető legyen. 0 ezzel a tevékenységével nyújt legtöbbet, és legmaradandóbbat, ha ezt valóban jól csinálja. Hiszen, mint tanszékvezető a szocialista állam megbízottja, annak érdekében jár el, S ha e megbízatásában a megbízó állam (társadalmi rend) érdekeit juttatja érvényre, oktató, nevelő, tudományos-kutató, irányító munkájában, akkor eleget tett a lényeges követelményeknek, amit elvár tőle az állam. Természetesen vannak, akikből több telik és többet is tesznek. Ezeknek a munkája pluszként jelentkezik a dékánátusok, rektorátusok vezetésében, országgyűlésben, tanácsokban, tömegszervezetek területi szerveiben. A kommunisták pedig a párt, az állam választott szerveiben rendszeresen dolgoznak, s az állami szervekben nagyon sok pártonkívülivel karöltve végzik felelősségteljes, közéleti munkájukat. Ez a közéleti tevékenység nagyra becsülendő, s kívánatos, hogy sokkal többen működjenek a közélet fórumain. Morálisan, megbecsülésben is nagyobb figyelmet érdemelnek az ilyen típusú emberek. Miért? Azért, mert a legfontosabb és elsőrangú "teendőik jó elvégzése mellett segítik a közéletet. Ezt a tanszékek színvonalas vezetésével együtt végzik, nem a tanszékvezetés helyett. Ebben gyakori a félreértés. Jelentkeznek olyan kívánságok, hogy a tanszékvezető professzornak az a dolga, hogy i.Ieadja" a tananyagot, új jelenségek tudományos felfedezések birtokába jusson — és ezzel voltaképpen eleget is tett. Ez munkájának alapja, de önmagában nem egésze annak a kritériumnak, hogy a tanszékvezető ott a katedrán a nep államának a szemelyes megbízottja, és munkájával, magatartáséval, világnézeti felfogásával, kutatási témáinak megválasztásával (a beosztott tanerők kutatási témáinak megválasztásával) a szocializmus érdekeit reprezentálja. Csak úgy képez tevékenységével alkotó egészet, ha e tényezők összességének az érvényesítésére törekszik. Az őszinte törekvés bizonyítékaiért nem szükséges külön ..kutatást'' folytatni, tanszékvezetőink többségének ez a pozitív törekvése. eredményekkel jelezve — elvitathatatlan! ' Ez nem új vonás, nem a nép állama találta ki. Minden társadalmi rend elvárta a szellemi elittől is, hogy érvényesítse a társadalom szellemi, eszmei, gazdasági, politikai érdekeit. A nép állama sem lesz mást, s ez teljesen összhangban áll a kutató tudós, pedagógus érdekeivel, hiszen szellemi tevékenységével saját népét, hazáját szolgálja szinkronban az egyetemes haladással. A teljesebbet adó tevékenységre ösztönöz az is, hogy felsőfokú oktatási intézményeink a kommunista szakemberképzés magas szellemi, tudományos fórumai. Ez esetben a tudományos felkészültség, a szakmai kvalifikáció színvonala mellett egyenrangú társadalmi igény a világnézeti, eszmei megalapozás. Itt is örökérvényű tétel jelentkezik, amelyről egyetlen társadalom sem mondhat le: a szellemi pályák emberei nemcsak szakmai felkészültségükkel segítik azt a társadalmat, amelyben élnek és dolgoznak, hanem világnézeti, politikai, karakterisztikus magatartásukkal is. S ez nálunk egyértelmű, a szocialista meggyőződést jelenti. Szomorú látvány — szerencsére ritka —, hogy felsőfokú képzést kapott fiatal kikerülvén az életbe, nem találja meg az eszmei, politikai közösséget azokkal, akikért tanul, s akiknek érdekében kívánja gyümölcsöztetni tudását. Az ilyen látvány semmivel sem riasztóbb, mint amikor tudásnélküli papírral áll a cselekvés porondjára. Áll, mert nem tud szakszerűen dolgozni. Inkább mementónak szántam az általam ismert két esetet, amelyeknek egyébként éppen az ellenkezője az általános: szakmai, politikai műveltségben jól megalapozott értelmiségiek indulnak el az alma mater falai közül. De mennyivel előnyösebbé tehetnék pályakezdésüket, ha korlátozottabb volna az a felfogás a tanintézetekben, hogy a szaktanszékek „adják" a szakmát, s az ideológiai tanszékek — a párt- és KISZ-szervezetek — a világnézeti, politikai megalapozottságot? Ez hamis kép. Az egyetem, főiskola egésze nevel egész embert. A szaktanszék nem nevelhet más világnézetre, mint az ideológiai tanszék, hiszen világnézeti vákuum nincsen. Igaz viszont, óa 4 Dti'MAGYARORSZAG Vasárnap. 1965. november l