Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-04 / 208. szám

Nehéz, de nem lehetetlen Törleszteti adósságából a téglaipar Az építkezők közül kevesen tudják, hogyan, milyen erőfeszítések árán készül az építőipar „piros kincse", a tégla. Az anyaghiány, a téglagyártás lemaradása viszont menten észrevéteti magát. Ilyenkor hangos szóval érdeklődnek az érdekeltek; mi ennek az oka? Hiány és «többlet" Az ÉM Csongrád—Bácsi Megyei Téglaipari Vállalat évek óta létszámhiánnyal küzd. Ez a harca épp oly nehéz, ha nem is annyira reménytelen, mint amit az időjárással kell vívnia. És sajnos mostanáig a felülkerekedés, a siker várat magára. A féléves termelési terv teljesítésében súlyos volt a vállalat lemaradása. Így állt elő az a paradox helyzet, hogy az abszolút értelemben vett létszámhiány relatíve létszámtöbbletnek értékelhető, ha a termelt mennyiséget a dolgozók számával egybevetjük. Az adósság nagy. Az 55 millió 690 ezer darab nyersvagy félkészáruból 5 millióval, a 42 millió 965 ezer darab készáruból 4 millió 300 ezerrel termelt kevesebbet a vállalat. Az első negyedévben a tervezett 440 fővel szemben 458 volt a foglalkoztatottak száma. A második negyedévben szükséges 928 helyett viszont csak 853-ra tudták felduzzasztani a létszámot. A nagyobb létszámra azért volt szükség, mert a második és harmadik évnegyed a nyersanyaggyártás idénye. Ilyenkor vesznek fel új dolgozókat az állandó törzsgárda mellé. Éppen ezért: ez az időszak okozza a legtöbb problémát a téglaipari üzemek vezetőinek. N. O. T. A lemaradás „ludasát" nem kell keresni, megvan. Mint az elmúlt időszakokban már annyiszor — egyszer érdemes lenne elgondolkozni rajta, nem túl sokszor-e — megint a „Nagy Objektív Tényezőhöz", az időjáráshoz vezetnek a szálak. Való igaz, hogy a téglaipar nagymértékben függvénye ennek a félelmetes N. O. T.-nek. Az is való viszont, hogy téglából semmi sem elég, meg kell hát oldani valahogy az éves terv teljesítését. A vállalat főmérnöke, Szemán János szerint az idei terv amúgy is feszített, a feladatokat normális körülmények között sem lett volna könnyű teljesíteni. Ehhez járul most, hogy „fizetni" kell az első féléves adósságot is. A jelenlegi képlet elég bonyolult. A létszámban meglevő abszolút hiányhoz egy relatív hiány is társul: hiányoznak azok a munkáskezek, akik a máMi lesz az ország kamrájában? ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET A ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS ELLÁTAS PROBLÉMAIRÓL Pénteken, a Szövetkezetek tárolással ebből a fontos Országos Szövetsége székhá- cikkből zavartalan téli ellázában, a MESZÖV-ök elnö- tást biztosít. Vöröshagymákeinek, s a megyei felvá- ból — részben szárított, részsárlási központok igazgatói- ben nyers áruból — ugyannak részvételével országos csak fedezni tudják majd a értekezleten vitatták meg belföldi igényeket. A téli a zöldség-gyümölcs felvásár- időszak egy másik „nagy" lássál kapcsolatos problémá- cikkéből, almából minőségikat és tennivalókat, vala- leg gyengébb lesz a felhozamint a földművesszövetkeze- tal, mint az előző évben, s tek és a földművesszövetke- valószínűleg mennyiségileg zeti szervek első félévi gaz- is kevesebb jut belőle a piadálkodásának legfontosabb cokra. Az elmúlt évi rekérdéseit. A zöldség-gyü- kordfogyasztás megismétlőmölcs felvásárlással kapcso- désére semmiképpen se szálatos vita előadója Panák míthatunk. László, a SZÖVOSZ elnök- A téli tárolási tervet cikhelyettese volt. kénként is, összességében ís A2 1965. évi zöldség-gyü- kel\ A következő mölcs felvásárlási tervet idos2ak le8fant.°fbb munka" az elmúlt év őszén, s az ez Ja>,bogy bef9'ul'ts,Vk az .or; év tavaszán megkötött ter- szág "kam,rajaba, , mindazt, melési szerződések kielégítő a ^len a lakosság elmódon megalapozták. Bur- lakhoz szükségünk van. gonyából még a tervezettnél ií csaknem 10 százalékkal nagyobb mennyiség termelésére és értékesítésére szerződtek a közös gazdaságok. Zöldségfélékből a megkötött szerződések mennyiségileg némileg elmaradtak ugyan a tervezett szinttől, de ez az elmaradás összességében alig néhány tized százalékos. A megkötött szerződések, akár csak közepes átlagtermés esetén is megfelelően biztosították volna mind a lakosság, mind pedig az ipar és az export igényeinek zavartalan kielégítését. Az ismert nehézségek, az árvizek, a hűvös, csapadékos időjárás, alaposan beleszóltak e tervek mennyiségi teljesítésébe: mind a belföldi ellátás, mind pedig az export alatta maradt a tervezett szintnek. Augusztus 30-ig, az elmúlt év azonos időszakához képest, 8200 vagonnal kevesebb árut sikerült felvásárolni, illetve értékesíteni. A további kilátásokról szólva az elnökhelyettes rámutatott, hogy a burgonyatermés általában jó közepesnek, egyes megyékben pedig kifejezetten jónak ígérkezik. A felvásárlási tervet a kereskedelem előreláthatóan teljesíteni tudja, s gondos sodik féléves terv teljesítésen túl a lemaradás törlesztésére kellenének. Eredményes intézkedések A vállalat vezetői és dolgozói mégsem adják föl a reményt. A harmadik negyedév első két hónapja biztató jeleket is hozott: félkészáruból 1 millió 755 ezer, készáruból 438 ezer darabbal gyártottak többet. A negyedév végére készáruból 1 millión felüli, félkészáruból közel 3 milliós túlteljesítést ígér a téglaipar hajrája. Így talán sikerül fokozatosan „letudni" a hátralékokat is, és teljesíteni az 1965-ös tervet. Csak az időjárás lenne egy kicsit „normálisabb" a rendesnél. Természetes, hogy az elismerésre méltó eredmények mögött komoly erőfeszítések, hatásos intézkedések húzódnak meg. A nyersárugyártásnál meghonosodtak az úgyhevezett váltott létszámú nyújtott műszakok. A kemencék mind a hét napot teljes egészében „végigdolgozzák". Túlórákat csak szükség esetén alkalmaznak, viszont anyagilag ösztönzik a darabbéreseket is magasabb eredmény elérésére. Fellendült a versenymozgalom: a brigádversengés első négy helyezettje jelentős jutalmat kap. A műszaki intézkedések során már megvalósult és ezután létesítendő termelő berendezések is hasznosan szolgálják a nagy célt; a tervben előírt meny2 - nyiséget adni népgazdaságunknak a „piros kincsbőr. S. M. Tudomány és gyakorlat A tudomány példátlan sebességű fejlődésének korát éljük. Szakemberek kiszámították, hogy ha az emberiség történetének valamennyi tudósát képzeletben 100 százaléknak vesszük, akkor kortársainkként élt, illetve él a Földön e tudóssereg több mint 90 százaléka! Bármily találóan jellemzi is ez a szám a tudomány jelenlegi állapotát, semmit sem tükröz abból a változásból, amely korunkban a tudomány és a gyakorlat — a laboratórium és az ipari üzem — kapcsolatát jellemzi. Pedig itt kétségkívül minőségi változásról beszélhetünk! Mintegy fél évszázada, de különösképp: a második világháború óta eltelt két évtizedben, a tudomány világszerte a termelőerők fejlődésének egyik elsőrendű elemévé lépett elő. Noha a tudomány mindig a termelés, a gyakorlat megtermékenyítője. fejlődésének lényeges tényezője volt, a változás azt jelenti, hogy a termelés fejlődése a tudományos ismeretek és eredmények függvényévé vált! Ebből egyebek között az is következik. hogy korunkban mind mérsékeltebb a véletlen szerepe a tudományos felfedezésekben, s a „kipattant szikrák" helyett elsősorban az ipar, a mezőgazdaság konkrét szükségleteit elégítik ki a tudósok. (Természetesen ez mitsem von le a személyes képességek. alkotói gondolatok, ötletek jelentőségéből, mindössze azt jelenti, hogy a tudományos fejlődé® fő irányait tekintve, tudatos, tervszerű keretek között születnek ezek az ötletek, tehát a kutatás laboratóriumi módszereit: a szervezettséget, a céltudatosságot stb. kiterjesztették magának a tágan l értelmezett tudományos munkának szervezési alapelvévé is!) Azt mondottuk: minőségi változás, fordulat zajlott le a tudomány és a gyakorlat kapcsolatában. A fényképezés feltalálása után még több mint egy teljes évszázad telt el, amíg a találmányból mindennapos ipari termék lett. a telefonnál már csak fél évszázadra volt ehhez szükség, a rádiónál 35, a radarnál 14, a tranzisztornál pedig mindössze 5 évre! ¥ ogikusan kapcsolódik most már az a következtetés is, hogy a tudomány, a technika e példátlan fejlődése alakítja — túlzás nélkül: óráról órára — a termelés világszínvonalát, amelynek elérésére és túlszárnyalására olyan nagy erőfeszítésekkel törekszünk mi is. Ennek tükrében pedig rendkívüli jelentőségűek ezek a kérdések: milyen erőkkel vehetünk részt a nemzetközi tudományos versenyfutásban, illetve milyen hatékonyan hasznosítjuk ezeket az erőforrásokat? Szerény lehetőségeinkhez mérten kétségkívül sokat áldozunk a tudományra: 1963. évi adatok szerint, a nemzeti jövedelem 1,4 százalékát (2,4 milliárd forintot) költöttünk alap-, alkalmazott- és fejlesztési kutatásokra, az ehhez szükséges beruházásokkal együtt. A műszaki fejlesztés költségeivel összesen a nemzeti jövedelem 2,4 százalékát költöttük tudományos célokra. Jellemzi tudományos kiadásaink mértékét az is, hogy 1963 végén 3,7 milliárd forint értékű állóeszköz volt kutatóintézeteinkben. A KSH adatai szerint, az állami szektorban foglalkoztatott dolgozók közül átlag minden századik — vagy egészében, vagy munkaideje egy részében — tudományos kutatómunkát véA méreg nem játék! A vegyvédelmi vizsgálatok tapasztalataiból Csaknem valamennyi ter- reműködésével azt ellenőriz- meg, vagy a kezelőnek ne melőszövetkezet, állami gaz- ték, hogy miként hajtották lett volna vizsgabizonyítvádaság, ipari üzem, egészség- végre az 1964-ben a hely- nya. Bár miniszteri rendelet ügyi intézmény használ zet megjavítására hozott in- tiltja, hogy ebben a beoszmunkájához különböző ve- tézkedéseket. tásban nőt foglalkoztassagyi anyagot. Ezeknek az nak. a Dél-alföldi Mezőgazanyagoknak tetemes része JaVU'dS 3 tSZ-eKDGII dasági Kísérleti Intézet maméreg. melyekkel bánni . „ , kói egységében nőt bíztak nem játék! Alapos szaktu- összesen 92 vegyszer- es vele_ dás pontos könyvelés meg- meregraktárt ellenőriztek az felelő balesetelhárítás' kell utóvizsgálatkor, közöttük 66 A felhasználásra nem keahhoz hogy ne kárt csak termelőszövetkezetit. A ta- fűlt vegyszerek megsemmihasznöt hozzanak ' pasztalat szerint ugyan van sítése a Pankotai Állami . „„„„ ,' némi javulás e tekintetben, Gazdaság kivételével meg, ,fV „ ^ de nem éri el a kívánt mér- felelően történik, a védőbeI téket. A raktárhelyiségek rendezéseket mindenütt bizegyszer megvizsgálta az része péidául még most tosították. Egyedül Makón SZMT munkásvédelmi bisem felel meg a minimális nem tudnak a dolgozók foA járandóság: teli zsákok (Dr. Somogyiné felvétele) Teli zsákokkal érkezik a kübekházi Sarló Kalapács Tsz teherautója a szövetkezeti gazdák kapujához. A munkaegység fejében kapott kenyérgabonát hordja szét a községben. A gazdasszony, Tóth Jánosné, örömmel írja alá az átvételi elismervényt A kenyérnek való a házi magtarba kerüL „ . ... • . , ÖVI" itivi "JCÖ <X ItUUUlJdilS ,"V"1U" a "yan Ifonnak^a méraező £ követelményeknek. A deszki lyóví^en tisztálkodni, gyan DannaK a mergezo. az Táncsics Tsz raklárhelyisé- . . kirrflhainlSf Mori a" gének a fala h«an be" "Z ÍB3r"an ázik, az ásotthalmi Petőfi Az ipari vállalatok vizsraktára az iskola padlásfel- gálata közben különösebb járójánál található. Mind hiányosságok nem kerültek megannyi felelőtlenség! napvilágra. A vegyszerek, Másutt ugyan jó a rak- mérgek raktározása és fel_ , , , ... használása gondoc és céltutar, csak éppen nem zárják datos A m*gfe!ef6 személyi le megfelelően, mint a rösz- és raktározási feltételeket is kei Kossuth Tsz-ben. Sok megteremtették az üzemekhelyen nem jól vezetik az bonúgynevezett méregkönyve- Míg 32 első eUfnőrzés al~ ket, nem biztosítanak a vegy- kalmával csaknem valaszerekkel dolgozók számára mennyi kereskedelmi egyvédőruhát, védőeszközt, fo- ségnél súlyos hiányokat ta^St'kS^idlí pasztoltak most "lényeges szakban a legnagyobb fejlő- Javu,a7t állapított meg a dést a raktárkezelők okta- vizsgálat. Minden elárusítótásával, vizsgáztatásával kap- helyen elkülönítették a vegyafb?-~ szereket az egyéb áruktól, esetelhárítasi oktatas fejlő- vezetik a méregkönyveket, T! 61 a koyfGl: megfelelően bánnak az anyamenyeket Ál alaban ott jó gokkal Ká hocy sem a vegyvedelm, munka, ahol áliami kereskedelemben, sem az ílletekes kozigazgatasi földművesszövetkezeteknél szerv is nagy gondot fordít nem járnak a raktéri dolgc>. a munkasvedelemre. zók rendszeresen orvosi fiz állami gazdaságok ™gáiatr*. h Az egeszségugyi intezmelianyaguK nyéknél tartott ellenőrzések . ,„ , .... is fejlődést tártak fel. MegAz állami gazdasagoknal állapították viszont, hogv az 4074044 utóvizsgálatok azt x számú Belgyógyászati kiimutattak hogy a novényve- nikan még mindig megoldatdo szerek raktarozasa meg lan a vegyifülkék szeli őztea korábbinál is rosszabb. tése, s emiatt kísérlet közKorabban nem fordult elo, ben sülyos mérgezés is előhogy vegyszeres raktár ke- fordult zelésével nőt bíztak volna ' p. R J 1 1É8 '^V wmmm m^mmMNYé^ -Ifi gez, illetve abban közreműködik. Érdekes képet rajzolnak a KSH 1963-ra vonatkozó vizsgálatának adatai arról is: hogyan összpontosítjuk tudományos apparátusunkat a népgazdaság legfontosabb gyakorlati szükségleteire? Eszerint, a tudomány összes dolgozóit 100-nak véve, a természettudományok körében 18 százalék, az orvostudományban 15, az agrártudományban 12, a műszaki tudományokban 45 és a társadalomtudományokban 10 százalék dolgozik. Hasonló arányokat tükröz az 1963-ban összesen munkában levő 12 004 kutatási téma megoszlása is, mert a legtöbb — 5535 témával — a műszaki tudósok foglalkoztak, s 1760 témát vizsgáltak az agrártudomány körében. Mindemellett, a számok la, a közismert vállalati tapasztalatok is arra mutatnak: aligha lehetünk elégedettek a tudomány és a gyakorlat korunkban oly nélkülözhetetlen kapcsolatával. A gondok természetesen szélesebbek a szűken értelmezett tudomány határainál, hiszen az a tény például, hogy gépiparunkban jelenleg mintegy 400 ezer féle terméket állítanak elő, nyilvánvalóan kizárja valamennyi gyártmány tudományos fejlesztését, kutatását. Erre még nálunk sokszorta gazdagabb ország erőforrásaiból sem futná. Roppant fontossá vált tehát a szűrés —, annak eldöntése: mit érdemes és szükséges kutatnunk? A számok azonban sok ** olyan problémára is fényt derítenek, amelyek már a tudomány „házatájának" negatívumait bizonyítják. Nem gazdálkodunk elég körültekintően tudósaink kétségkívül nemzeti kincsnek tekinthető „kapacitásával", s idejével. Kevés az alacsonyabban kvalifikált segédszemélyzet és ezért sok felesleges, nem tudományos munkát is tudósok végeznek — ami „pazarló megtakarítás"! Az intézeti kutatók közléseit összegező KSH munkaidő-felmérés szerint: a tudományos kutatásra fordított idő, az összes munkaidőhöz viszonyítva, az intésetek 10 százalékában mindössze 40 százalék, vagy kevesebb, 20 százalékában 41— 60 százalék között mozog a az intézetek 34 százalékában is csupán 61—80 százalék. Lényegében tehát a kutatók zöme munkaidejének csak egy részét tölti értékes kutatómunkával. Kétségkívül ezzel is összefügg, — azon túl, hogy az erők szétforgácsolódnak a kelleténél több kutatási téma között —, a költséges kutatások hoszszadalmassága, elhúzódása. A mintegy 12 ezer vizsgált témából 30 százalék fejeződött be azonos évben, 1963ban, és az eredményesen végződött kutatások közül átlag csak minden negyediket alkamaztak két éven belül, a többit ennél hosszabb idő 'után. Ha ehhez még hozzá számítjuk az ipari, mezőgazdasági megvalósítás ugyancsak nem jelentéktelen idejét, kitűnik, hogy a tudományos „versenyfutás" egyik alapvető tényezőjével: az idővel, — ami ebben az esetben szükségszerűen pénzt jelent, hiszen az elsőbbség anyagi előny a világpiacon! —, nem gazdálkodunk eléggé hatékonyan. A tudomány és a gyakorlat ezerszálú, s kapcsolatának egész sor egyéb lazaságáról is beszélhetnénk, kezdve a vállalati kutatás-fejlesztés még mindig kissé másod| lagos szerepétől, a kiemelke| dően értékes szakemberek anyagi ösztönzésének gondjaiig —, ám az elmondottakat csupán jelzésként említettük annak bizonyítására, hogy az űrhajó és az atomenergia korában minden — a tudományra fordított forintnak — a kutatás kockázatait. a bizonyos ha Várig szükségszerű tévutakat, kudarcokat leszámítva — jobban kellene kamatoznia a népgazdaság gyakorlati igényeinek kielégítésében! TÁBORI ANDRAS Szombat. 1965. szeptember 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 K