Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-26 / 149. szám

Rgzlekedés - etfta A% előzés A KRESZ precízen rögzíti az előzés feltételeit, azokat a szabályokat, amelyeket a gépjárművezetőknek előzés alkalmával be kell tartaniuk. Az ezzel kapcsolatos vizsgá­latok azt mutatják, hogy a gépkocsivezetők legtöbb­je kitűnően ismeri, betű szerint képes elmondani a szabályokat, de szinte egy sem tartja be azokat. Különösen nem az előzés íratlan törvényeit, azokat az etikai szabályokat, amelyek az igazán kulturált közleke­dés jellemzői. Említsünk né­hány példát. Az irányjelző fontos in­formációt adó készülék. He­lyes használata igen sok baleset, veszélyes helyzet el­kerülését jelenti. A megfi­gyelések azt mutatják, hogy a gépkocsivezetők közül ke­vesen használják az irány­jelzőt helyesen. Általában csak akkor hozzák műkö­désbe, amikor már megkezd­ték az előzést. Ez puszta formalitás, a közlekedő partnerekkel szembeni durva udvariatlanság, nem pedig hasznos információ. A nem régen megvizsgált, mozgó járművek vezetőinek 95 szá­zaléka (ezek közül különösen az FA 00-04) úgy előzött, hogy nem vett tudomást a már őt előzni szándékozó járműről. Nagyon gyakori és baleset­veszélyes ez a szabálysér­tés. Elkövetőik közül néhányat kikérdezve, az udvariasan körültekintő, az előzékeny emberre jellemző vonások teljesen hiányoztak náluk. A „rejtett kamerákkal" le­folytatott megfigyelések azt mutatták, hogy a kulturált vezetők nem sajnálták a fé­kezést a hátulról jövő, gyor­sabb jármű előzési lehető­ségének biztosítására. ha előttük egy lassúbb jármű haladt. Besoroltak amögé, sőt irányjelzőjükke! ebbeli jószándékukat közölték az előzni szádékozóval. Komoly zavart okozhat az irány.ielző korai haszná­lata is. Szinte mindennapos jelen­seg, hogy az úttest szélén álló jármű vezetője a balol­dali irányjelzőjét működésbe hozva már jogot érez a for­galmi áramba bekapcsolódni. A lakott területen kívüli utakon a nagy sebességgel közlekedőkre rendkívül za­varó, ha az úttest szélén álló jármű vezetője — bár látja, hogv az indulásra nincs le­hetősége — működteti az irányjelzőjét. Ezzel Indokolatlanul se­bességcsökkentésre kény­szeríti az őt előzni szándé­kozót. Abban ugyanis természete­sen kialakul a „hátha nem vett észre és kiáll elém" nyomasztó érzése. Kultúrált vezető csak akkor hozza működésbe az irányjelzőt, s csak akkor indul, ha nem zavar senkit a közlekedés­ben. Jó az idő, de a gyorshajtás igy is veszélyes\„Mkedagonosz szem mártson!" Autósok, motorosok min­den évben neheze n várják a jó időt, a jó útviszonyo­kat, hogy munkájuk ellátá­sa könnyebb és zavartala­nabb legyen, vagy éppen szenvedélyüknek hódolhas­sanak. Sajnos a közlekedési bal­eseti statisztika minden naptárnál vagy meteoroló­giai jelentésnél hívebben jelzi a jó idők bekövetkezé­sét. A KRESZ 57. paragrafusa egyértelműen meghatározza a járművek kilometrikus se­bességét. mind lakott terü­leten, mind lakott területen kívül, sót ezen meghatáro­záson belül még külön is felhívja a figyelmet azokra a körülményekre és helyek­re, ahol és amikor fokozott gonddal és óvatossággal kell közlekedni. De nem elegen­dő csupán az előírt sebes­ségkorlátozásokat betartani. Mindig a látási és útviszo­nyoknak megfelelően kell járművünk sebességét meg­választani, ami mellett nem közömbös járművünk biz­tonsági berendezéseinek ki­fogástalan műszaki állapota sem! A rendőrségnek egyébként ma már hatékony eszközei vannak a gyorshajtás ellen­őrzésére. A radar sebesség­mérő berendezésről van szó, amely mind nagyobb szám­ban kerül alkalmazásra. Ez egy eszköz a közlekedésren­dészet kezében, amely csal­hatatlansága folytán sok kel­lemetlen percet és előre be nem ütemezett pénzügyi ki­adást okozhat. A gyorshaj­tás szabálysértése 3000 fo­rintig terjedő pénzbírságot vonhat maga után még ak­kor is, ha nem történt bal­eset. Érdemes ezen elgon­dolkodni még mielőtt fize­tésre kerül a sor, vagy ne­tán úgy járunk, mint a ké­pen látható gépkocsi és an­nak vezetője, aki gyorshaj­tás következményeként el­vesztette uralmát a kocsija fölött és súlyos sérülésekkel került a kórházba ... Cs. K A jobbkéz- szabály értelmezése A közlekedési baleseteket előidéző okok között előkelő helyet foglal el az áthala­dási elsőbbség biztosítására vonatkozó sza­bályok megszegése. Pedig a gépjárművezetői vizsgákon csaknem mindenki helyesen felel a kér­désre. hogy ilyenkor elsőbbség illeti meg a jobb kéz felől érkező járművet. A gya­korlatban azonban ennek a nemzetközi­leg is irányadó közlekedési szabálynak be­tartása, más esetben pedig értelmezése kö­rül számos probléma adódik. A jobbkéz­szabály betartását károsan befolyásolja egyrészt a szabály régi, ma már hatályon kívül helyezett azon előírása, amely sze­rint egyenrangú útkereszteződésben csak megközelítőleg egyszerre érkezés esetén kell a jobbról jövő jármű elsőbbségét biz­tosítani. (Egyébként annak a járműnek volt elsőbbsége, amely előbb ért az útke­reszteződéshez.) A hatályos KRESZ 55. paragrafusa értelmében egyenrangú útke­reszteződésben annak a járműnek van át­haladási elsőbbsége, amely jobb kéz felől érkezik, — abban az esetben is, ha a bal kéz felől érkező jármű előbb ért az útke­reszteződéshez —, függetlenül attól, hogy a jobb kéz felől érkező jármű milyen irányban kíván tovább haladni. E rendel­kezés alól csak két kivétel van. A megkü­lönböztetett gépjárműnek és a villamos­nak akkor is elsőbbsége van, ha bal kéz felől érkezik. A felvetett értelmezési kérdésben a Leg­felsőbb Bíróság a közelmúltban foglalt ál­lást egy konkrét ügy kapcsán. A baleseti tényállás szerint a bal kéz felől érkező te­hergépkocsi lakóházakkal beépített egyen­rangú útkereszteződéshez közeledett. A kereszteződés előtt mintegy 8 méterrel jobbra nézett. Erről a helyről nem látta be teljesen a jobb kéz felőli úttest forgal­mát, és így látómezőjében még nem ész­lelhette a távolabbról, mintegy 40 kilo­méteres sebességgel közeledő motorkerék­párost. A megelőző lassulás után fokozta sebességét, és mintegy 10—15 km/ó sebes­séggel kívánt áthaladni az útkeresztező­désen. A kereszteződés középpontjához ért, midőn az érkező motorkerékpárossal összeütközött. A kérdés megoldása a módosított KRESZ 55. paragrafusa második bekezdé­sében foglalt rendelkezésében keresendő. E szerint az áthaladási elsőbbség adására kötelezett jármű az elsőbbséggel rendelke­ző járművet haladásában nem zavarhat­ja, sebességcsökkentésre, vagy forgalmi sáv változtatására nem kényszerítheti. Ez a rendelkezés az áthaladási elsőbbséget nem köti feltételhez. Ezért nem vonható le olyan következtetés sem. hogy a jobb­ról érkező járművet nem illeti meg az át­haladási elsőbbség akkor, ha az szabály­talan sebességgel, vagy egyébként sza­bálytalan módon közeledik a keresztező­déshez. DR. KOY TIBOR közi. ügyész 1q\O KRESZ-toíó Pályázatunk harmadik for­dulójára 192 olvasónk kül­dött megfejtést. Ezek kö­zül 12 találatot 40-an, 11 ta­lálatot 54-en, 10 találatot 27-en értek el. A 12 találatot elértek kö­zött 6 könyvjutalmat sors'ol­tunk ki. Á sorsolás kedve­zett: Lantos Zsuzsannának (Szeged, Szivárvány u. 3/b); Vtdék) Jánosnak (Szentes, Sáfrán M. u. 2.); Berta Já­nosnak (AIRVŐ. Vásárhelyi u. 50): Erdész Mihálynak [Makó-Rákos, Makói u. 14.); Gemez Andrásnak (Szeged, Fürj u. 13.) és Megyaszai Imrének (Sztkáftcs, Tanya 123.). A jutalomkönyveket postán küldjük ki a nyerte­seknek. A helyes megfejtés a kö­vetkező volt: 2, 1, 2, 2, 1, 1. 2, 2, 1, 2, 1, 1. Azok számára, akik most kívánnak bekapcsolódni a KRESZ-totó sorozatba. kö­zöljük, hogy a kérdésekre igen-nel, vagy nem-mel kell válaszolni, amelyet a KRESZ-totóban az l-es, il­letve 2-es számok jelente­nek. A KRESZ-totóban x nem szerepel. A válaszokat a kérdések sorrendjében kell beküldeni szerkesztősé­günknek. A név és lakcím feltüntetése mellett a cím­zés alatt oda kell írni: KRESZ-totó. Beküldési határidő: július 20. A legjobb megfejtők kö­zött könyvjutalmakat sorso­lunk ki. 1. Kell-e lrányjelzést adnia a gépjárműveze­tőnek forgalmi sáv változtatása esetén? 2. Kell-e Irány)elzést adnia a gépjárműveze­tőnek űtkanyarulatnál? 3. Villamosra vonatkoznak-e a közúti jelző­táblák utasításai, tilalmai? 4. Utal-e a kijelölt gyalogátkelőhely a sebes­ség csökkentésére? 5. Szabályosan kőzlekedik-e a motorkerékpá­ros, ha lakott területen 60 km/ó. sebesség­gel közlekedik? 6 Van-e lehetőség egyirányú forgalmi utcá­ban a bal oldalon parkírozni? 7. Szabályosan közlekedtk-e a segédmotoros, ha kijelölt kerékpárúton közlekedik? 8. Lakott, de nem kellően világított területen kell-e a gépjárművezetőnek tompított fény­szórőt használnia besötétedés után? 9. Előnye van-e a villamosnak egyenrangú utak kereszteződésében, ha bal kéz felöl ér­kezik? / 10. Előnye van-e az útkereszteződésben áthala­dó gyalogosnak egy kanyarodó villamossal szemben? 11. Kettes járműosztályozónál az egyenes irányban továbbhaladni szándékozó jármű beállhat-e oármelyik sávba, ha a kötelező haladási Irány nincs előírva? 12. Szabályt sért-e a motorkerékpáros, ha vas­úti átjáróban lovaskocsit előz meg? — Én pedig magát felje­lentem. — Ezért a semmiségért, hiszen mindig így szoktuk csinálni! Valóban, mindig így csi­nálják. Még mindig így. Most, amikor ezt a detek­tívregénynek beillő bravúros nyomozás történetét írom, arcok és hangok keverednek bennem. Sipító öreg szülék, dohogó vén emberek szavai. Magam előtt látom a kis Fehér Jóska arcát, amint titkolni i gy eleszi k fájdalmát. Akkor már harmadik napja sántított. A gyerekek nevet­ve csúfolták a szünetekben. Ült csak a helyén. Piszkos ronggyal bekötött lábát szé­gyellösen húzta maga alá. Riadtan vallotta be, hogy vasvillába lépett és kovászos hagymával kötötték be ott­hon. Két napig szédült, mo6t már jobbam van. A követke­ző órára már nem mentem be. Elvittem az orvoshoz. Az utolsó percben érkez­tünk Az injekció megmen­tette. Délután már a földes, zsú­folt, szűk konyhában ültem náluk. A sarokban szól a rádió, a villanykályhán fő a vacsora. Ügy látszik, a tár­gyi bizonyítékok teljes ali­bit igazolnak. A bűbájos Julis néni — Hány osztályt jártak? A férfi négy osztályt, az asszony hatot vall be. Az öreg dajkát nem kérdezem. Az ajtón a háaszentelés fe­hér krétarajza, a belső szo­bából pedig hatalmas szent­kép néz rám. A beszélgetés nehezen indul. Ellenségesen. A mamát faggatom először. — Bizonyára tud mondani néhány babonát? — Nem emlékszem én már, Julis néni az tudott. Olyan bűbájos asszony volt. Meg. halt néhány éve. Bizony mi mind féltünk tőle. Egy hétig haldoklott. A pap nem tu­dott bemenni hozzá. Amikor maglátta, visszahőkölt Lesze­gett fejjel hagyta el a há­zat. Azt mondta, hogy maga az ördög. Az is volt. Éjsza­kánként a lányát hívta. Olykor eszelősen sírt, ordí­tott: Add ide a kezed lá­nyom, csak a kezed add ide!! Nem mertek bemenni hozzá. A szomszédok egy kötőt adtak be neki kéz he. lyett, hogy azt szorítsa, azt verje meg ördögi erejével. Amíg élt hozzájárt az egész falu. *— Maga is? — Hát én is. Egyszer meglestem éjjel. Táncolt a ganérakáson, fehér lepelben. A derekára gatyamadzaggal fejő volt kötve, abból a ga­tyamadzagból fejte a tejet. Sohasem merészkedtem töb­bé a kerítéshez. Bizony így igaz, hiszen egy tehene volt aztán mégis húsz liter tejet vitt a piacra. — A gyereket látta már az orvos? — Nemigen. Amíg kicsi volt én imádkoztam rá. Meggyógyult. — Milyen betegségben volt? — Meg volt verve szem­mel. — Honnan tudta? — Hát, hogy nagyon sírt, meg. hogy kimutatta a pró­ba. Kilenc evőkanál vízbe kilenc szénparazsat hány­tam. Megmosdattam benne, azután az ajtósarokra öntöz­tem. Ha több volt, meg volt verve. Három miatyánkot imádkoztam rá és igy vé­geztem: „Néked a gonosz szem ne ártsonr A beszélgetés megszakad. Ügy tűnik, nem is folytatja tovább. Az édesanya azon­ban mintegy mentegetőzve közbeszól. — Mindig beteges gyerek volt ez az én fiam. Tudja, volt ebben a gyerekben kis­korában macskaszőr is. Juli néni mondta. Igaz-e, dajkám? ^7, öregasszony rábólint A icrfi csöndesen szól közbe mintha szégyellné: — De aztán meggyógyult. A mestergerenda alatt kel­lett a teknőben, langyos víz­ben huzigálnunk a kicsit. Bizony dőlt belőle a macskaszőr. Azt mondják, azért, mert a feleségem, amikor még állapotos volt, belerúgott a macskába. — És elhitték? — O mondta. Gyógyította ő már az apámat is. Tudja, az ekecsúszó levágta a ne­vetlen ujját. Nem akart vele orvoshoz menni, hát az öreg asszonytól kért orvos­ságot. Azt mondta neki, kenje a sebet tojássárgájá­val. Teljesen begyulladt a keze. Végül mégis elment aic orvoshoz. Az meg le akarta vágni az ujját. Nagyon ma­kacs ember volt az apám. Nem engedte. El is vitte a betegség. Azt mondták, vér­mérgezés. „Akad, aki még ma is csinálja" Folytatná, de csapódik a kapu. Ismerősük érkezik. Nem szeretném, ha másról beszélgetnénk tovább. Rá­török a fiatalasszonyra egye­nesen a kérdéssel. — Maga hisz a babonák­ban? — Sohasem hittem azok­ban, Sem én, sem az uram. Pedig a kislányom mikor szájpenészt kapott, azt aján­lották, hogy kilenc parányi rongybabát csináljak, azzal kerítsem körül a száját és a babákat a keresztúton, ahol a csürhe jön fel, dob­ja el. •— Megcsinálta? — Elvittem a gyereket az orvoshoz. Az gyógyította meg! Sokan még mindig a régit csinálják, de én mon­dom, csak szükségből. — Mire emlékszik még? — Ott volt az utcánkban Mari néni. Az meg kuruzsló volt. Amikor hajnalban a rétre hajtottam a libákat, ott vergődött a lepedővel. Huzigálta a lepedőt a fü­vön. Gyűjtötte a harmatot. Azzal házalt azután. Eladta a harmatot, azzal gyógyítot­ták a betegeket. — Mondana még •valamit? — Ez már nagyon furcsán hangzik, de még mindig akad aki csinálja. Nagyszom­baton az ember lába közé vette a söprűt és körbesza­ladta a házat meztelenül. És kiáltozta: kígyók, békák szaladjatok, megkondultak a harangok. Mi tesz a gyerekbőt? Elhallgat. Mindannyian tű­nődünk ki-ki a magáén. Új­ra a szülőkhöz fordulok. — Minek - szánják a gyere­ket? — Ipari tanulónak, gon­doltuk. Nagy érzéke van a motorokhoz. Állandóan a motorkerékpár körül ólálko­dik. Persze motor is van. Nyilván. Ez már mit sem változtat a problémán. — Köszönjük, amit a gyerekért tett. Köszönésfélét morgok és azon tűnődöm, vájom most kit jelentsek fel?! Még nem érek a kapuhoz, ami­kor az öregasszony gyanak­vó arccal utánam szól: — Ha meg nem sértem, miért jegyezte fel ezeket a babonaságokat? Csak nem lesz belőle bajunk, mert ab. ból már volt elég! A szülői felelősséget jöt­tem számon kérni és az em­beri tudatlanság, hiszékeny­ség még ma is gyakorolt sorvasiztó törvényeivel ta­lálkoztam. Az értelem azon­ban teljes világosságot áhít. Polner Zoltán CIPÉSZ- és PAPUCSIPARI szakmára VIII. ált. isko­lát végzett fiúkat ipari tanulónak felveszünk. Apr. 4. Cipész- és Papucsipari Ktsz Szeged, Cserzy M. u. 30/b. k. 5129 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1965. június 26. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom