Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

kcs ernő Spanyol éjszaka (Puskacsőbe simul a hideg acélmag. reflexek tapadnak a ravaszon. Pihenj spanyol! Táncol a tenger, partra mossa sós izeit B a hordalék — paloták romjánál odalent Junkersek, Capronik csontváza leng. 'A puskacsövet betölti a hideg acélmag csizma koppan, sisak ragyog A csillogó éjszakának dőlve vigyázzák lelkedet a büszke, barokk-redőjű templomok. Závár csattan, törmelék porzik öreg várfalon. Harang kondul, éjfél van Álmos páter botorkál, — aludj spanyol! Rácsok szűrik a sötétet, rácsok feszülnek égen és földön. Géppisztollyal terelik a felpeckelt-szájú éjszakát — nehogy felüvöltsön. Ajánlás a eaudillónata Aki megjárt vallató-szobát és börtönt s hevert mint kiterített —, akit lőtt seb láza gyötört és szurony is kerített —, ne hidd, hogy földbe verheted, mint a cöveket. Kúszhat minden utcán a Guardia Civil árnya, bilincset, láncot verhetsz a fákra, B pereghet hamis szó, rekedt parancs a szádról; _ Aszturia virraszt és vörös vasakat kovácsol 'AVTALM KFTTAN Holnap is vagyok Egy kicsit a holnap is vagyok már félig ma, s egy kicsit a tegnap Üjjaim a jövő gombjain, de még bizonytalanul matatnak, felfognak furcsa jeleket a szivárványból és a csendből, emberszívekből, mosolyokból, « mindben a szépet ismerem föl letörlöm a sarat, a vért, úttalan utak vad porát, s félzúg a kürtsző: májusunk jön! és előttem az Ararát, « elindul bennem, s szétfolyik ereimben a halk öröm, karom lendül, ölelés benne, — és átnyúlok a Délkörön.,. M

intha összeválogatták volna őket, négy olyan férfiú ült a presszó asztalánál, akiknek vagy a fia, vagy a lánya iskolába jár, ennélfogva egészen természetes, hogy a mindnyájukat érdeklő témára hamar sor került: az én fiam így, az én lányom úgy. És persze: az iskola. Meg a mostani pedagógia Mennyivel másképpen tanítanak ma az iskolában, mint régen, a mi időnkben. Meg ezek a követelmények. — Barátom — mondta a kislányos papa —, az én kislányom karácsonykor mesét olvasott! Mesét! Az újságból! — Na és, azok a matematika példák! Fantasztikus! A Fülesben nem lehet olyan számrejtvényeket olvasni, mint amiket most az ötödikesek fejtenek meg. — Olyan példákat oldanak meg, amikből régen az érettségin megbuktunk. Így társalogtak. Ekkor az egyik apa feltette a kérdést: — Hát azt a viccet, a kalapos királyról ismeritek-e? A másik három apa nem ismerte. — Az úgy volt, hogy jön haza pityeregve a gyerek az iskolából. „Miért sírsz kisfiam?" — kérdi tőle az apja. Mert — feleli sírva a gyerek — történelemórán ... brühühühű ... nem tudtam megmondani ... brühühü.. „ hogy ki volt a kalapos király. Felháborodik ezen a papa. — Nem tudtad, hogy ki volt a kalapos király? Azt a buta fejedet! Hogy lehet azt nem tudni? így tanulod meg a leckédet? Mert folyton azon az átkozott focin iár az eszed. Mert sose figyelsz oda. amikor a tanár bácsi magyaráz, mert a haza története neked smafu, neked a foci a mindened ... — alaposan lehordta az okos apa a buta fiát. A öú kisírt szemrfiel ballagott az udvarra, aztán eltelt a délután, estefelé látja az apa, hogy megint csak pityereg a fia. — Hát veled mi van? Miért sírsz megint? — Mert... brühühühű ... még most se tudom... brühühü ..., hogy ki volt a kalapos király. Megint elfelejtettem... brühühühü... — Ej, te ilyen, te olyan — megint alaposan megmosta a fia fejét az apa. Mocsár Gábor A kalapos király Este vacsorahoz ül a család. A mama kiszedte a paprikáskrumplit, eszegetnek, a gyerek leteszi a kanalat. — Te. apu, csakugyan... miért nem mondod meg már nekem, hogy ki volt a kalapos király? Az apa ránézett a fiára, elvörösödik, s mérgesen rákiabál: — Na, most enni, enni, nem beszélni... A négy férfiú jót derült a viccen. Lehet is, hogyne: a végén kiderült, hogy az apa maga sem tudta, ki volt a kalapos király. A jóízű nevetés után csendes mélázás közben egy apa a négy közül csendesen megszólalt: — Hanem, barátaim, mi tudjuk-e vajon, vagyis ti, tudjátok-e vajon, hogy ki volt a kalapos király? Egyikük harsányan felnevetett: még ez csak a bolond kérdés, hát hogyne tudnánk! Te talán nem tudod? — Én igenis, tudom. Ha nem tudnám, nem kérdezném. De ti vajon tudjátok-e? Egy apa a négy közül felhúzta a szemöldökét, s töprengett: csakugyan, a fene egye meg, teljesen elfelejtette, pedig valamikor tanulta, hogy ki volt a kalapos király. A

negyedik apa magabiztosan nézett maga elé. Úgy tett, mintha tudná. pedig 6 sem tudta. A harsány-nevetős apa még mindig nevetett, szeretett nevetni. — Hát hogy a fenébe ne tudnánk... — Hát harmadik Endre volt... — Hogyan? — kérdezte, aki a leckét feladta — Harmadik Endre? Itt valami tévedés lesz, mert ha jól emlékszem ... — Az ám — csapott a homlokára a nevetős apa — látjátok, tényleg összekeveri az ember ezeket a királyokat. Nem csoda annyian voltak Persze, hogy nem harmadik Endre, hanem negyedik Béla... — ideges lett hirtelen, s nézte a plafont, mint diák korában, aztán felragyogott az arca. — Várjunk csak, a fenébe is, nem negyedik Béla volt mert negyedik Béla az volt, aki belefulladt a Csele patakba, amikor a tatárok jöttek ... De hát akkor, nézzétek már... még ez a különös ... meg kell veszni... hát ki volt csakugyan a kaLapos király? A vita most már — mondani sem kell — hallatlan hangzavarba torkollott Az apák egymás szavába vágva tettek bizonyságot arról, hogy valamikor megtanulták a történelmet és el tudnak igazodni a királyok között Először azon marakodtak, hogy mekkorát tévedett a nagyokos, hiszen nem negyedik Béla fulladt bele a Csele patakba, különben is a Csele patak a mohácsi vésznél volt, akkor negyedik Béla hol volt már, hiszen más a tatárjárás és más a mohácsi vész... De akkor meg... a teremfáját... melyik király fulladt bele a Csele patakba? — Várjatok csak, várjatok — és aki a vitát elindította. csendet csinált — Arra jól emlékszem, hogy valami „második" volt — Egy pillanat! — jelentette ki a harmadik papa — az a kérdés, hogy ki csinálta az aranybullát. Mert aki az aranybullát csinálta, az fulladt bele a Csele patakba, mert a főurak cserbenhagyták. — Nem igaz! Nem Igaz! — harsogott a negyedik papa. — Az aranybullát Szent István csinálta — Szent István? — Nézzétek — s a nevetős apa ujjával, mintegy megbélyegzőn mutatott a negyedik papára — eszerint a szerencsétlen szerint Szent István csinálta az aranybullát... Hogy a csudába kevered bele Szent Istvánt?... Kérd vissza az iskolapénzt, légy szíves... Hisz az aranybullát sokkal később tanultuk! A második papa az asztalt ütögette, csendet akart teremteni. — No, de elvtársaim, barátaim ... nem ez most a fő kérdés. Honnan indultunk ki? A kiindulópont az volt, hogy ki volt a kalapos király. Jött a pincér, hozta a megrendelt feketéket. Az. aki a viccet mesélte, jól ismerte a pincért, mert megkérdezte tőle: — Mondja Józsi bácsi, maga tudja-e. hogy Ki volt a kalapos király? — Ez, kérem szépen, valami vicc? Mert vannaX most ezek az abszolút viccek.. . — A csudát. Ez komoly Azon vitatkozunk, hogy ki volt a kalapos király... — Hát azt — tárta szét karjait a pincér — én honnan tudnám? De ha ez az elvtársaknak olyan fonto6, majd ideküldöm az üzletvezetőt, annak mindenről tájékozódva kell lennie. — Nem... nem, nemanynyira fontos — a vendégek elhárították a felajánlott segítséget. — Hát nem annyira fontos ez... — Vagy pedig — mondta Józsi bácsi, mert szeretett foglalkozni a vendégeivel — megkérdezem otthon a fiamtól, az most végez az egyetemen, történelem szakos, hátha az tudja. — Ohó, ez nem is rossz gondolat — derült fel «. viccet mondó apa arca — hiszen otthon én is megtudom, egyszerűen megnézem a fiam történelemkönyvében és kész. D

e ez mind a négy apának eszébe jutott. Amelyiknek nem volt otthon történelemkönyve, a lexikont vette elő. Aznap este négy családi otthonban négy apa elmélyülten lapozgatta a könyveket, hogy megtudja: ki csinálta az aranybullái, ki fulladt bele a Csele patakba, mikor volt a tatárjárás és főképpen: ki volt az az átokverte király, akit „kalapos" melléknévvel ismer a történelem. S a négy családi otthonban négy buzgón okosodó családapa vágott a könyv lapjára öklével: — Második József volt! Hogy a tűz égette volna meg kicsi korában! S amikor vacsorához ültek. négy apa a meghitt családi körben azt mondotta: — Ma hallottam egy jó viccet. Jön haza a gyerek pityeregve az iskolából. Kérdezi tőle - az apja ... A négy apa magabiztosan meséli a viccet a kalapo* királyról, ök már nem járhatnak úgy. mint a viccbeli apa Ök már tudják, ki volt n kalapos király. ta ágyára — Ne szomorkodj. Most beszéltem telefonon a kórházzal. Nincs komolyabb baja. Holnap vasárnap. Meg is látogathatod. A kórházban van, érted? Jó helyen Miska váratlanul kiabálni kezdett— De hát éppen ez a baj! A két öreg összenézett — Már miért lenne baj? - kérdezte csodálkozz a gondkefe — Ott meggyógyítják. — Meg — kiabált még mindig Miska. — De.:. eh. nem értik maguk ezt! — és ismét hasra fordult. A két őreg megint összenézett. Balázs Béla felhúzta vállalt, a gondnok ismét maga felé fordította a fiút és kivallatta. Miska elmondott mindent Lajcsiről és a lányról és szinte könyörgő hangon fejezte be: — Hát értik? Nem akarja elveszíteni. Mára megígérte, hogy ott lesz. Ha ma nem találkoznak, akkor soha az életben. A lány elutazik, nem idevalósi. A gondnok tűnődve vakargatta ősz üstökét. — Tudod-e fiú, hogy mit csinálunk? — kérdezte hirteMiska reménykedve felült az ágyon, a másikon meg az Breg Balázs könyökölt fel. — Te mész el Lajcsi helyett — bökött a fiú mellére — Megmagyarázod, mi történt. Aztán lekáderezed a lányt megtudod a címét. — Nem jó — legyintett Miska és visszaejtette tejét a párnára. — Nem tudok táncolni. — Annyi baj legyen, majd mi megtanítunk. Állj csak fel! — és felrángatta a fiút az ágyról. — Nézd a csárdást így kell — és máris bicegett sánta lábaival az öreg. — De Vilmos bácsi! Ott csárdást nem táncolnak, csak mindenféle új táncot — mosolyodott el Miska. — Akkor megállt a tudomány — komorodott el az öreg. — Én ezeket nem tudom. De várj csak! — Kinyitotta az ajtót és átkiáltott a másik szobába: - Ficsúr! Hé! Hallod? Gyere csak át! A hívásra nyegle, pattanásos arcú, hosszú hajú, hosszú orrú, hosszú nyakú, hosszú körmű suhanc jelent meg az ajtóban: — Kéretett valaki? — érdeklődött nyafka hangon. — Tudsz táncolni ealambocskám? — kérdezte kedves hangon az öreg. — Én ne tudnék — biggyesztette az ajkát Ficsúr és máris elkezdett rángatózni — Akkor tanítsd meg ezt a gyereket — mutatott Miskára a gondnok. — Jó — mondta Ficsúr és elindult kifelé. — Most! — csattant a hátán a gondnok hangja. Ficsúr tágranyitott szemmel fordult meg. Mikor látta hogy az öreg nem viccel és odalöki neki Miskát, kényeskedve felsóhajtott: — Már megint kitalált valami marhaságot az öreg Hát akkor kezdjük. A tánchelyiség tömve volt. Miska figyelmesen nézegette a lányokat. Vajon melyik lehet az? Emlékezetébe idézte, amit Laicsi a bányában mondott- ..Nagyon szép ,.", A legszebb .. Minden srác csak vele akart táncolni... Tolongtak körülötte... Fekete haj, fekete szemek, klassz alak..." Miskának először úgy tűnt, hogy itt minden lány ilyen. Az egyik éppen előtte táncolt és éppen tangót játszott a zenekar. Miska elhatározta magát. Erősen dobogott a szíve, mikor elindult a táncoló pár felé és érezte, hogy elpirul, amikor felkérte. Az első tánc az életében! Nagyon nekifohászkodott. Ügyetlenül karolta át a lány derekát, izzadt és remegett a keze. Az első lépéseket botladozva tette meg és kiszáradt torokkal mindjárt megkérdezte: — Ugye ... maga nem idevalósi? — Dehogy nem — csodálkozott rá a lány, — Itt is születtem. Miska nem erre volt felkészülve Összezavarta a lépéseket. — Mondja, hol tanulta ezeket az üj figurákat? — kérdezte mosolyogva a lány. Szerencsére lekérték. A következő tangóban megint megpróbálkozott. Ez a lány is szép volt, fekete, jó alakú, és sokan táncoltatták. Mikor megkérdezte tőle, hogy nem vár-e valakit véletlenül ma estére, a lány ridegen válaszolt: — Mit képzel, kérem! Én már majdnem menyasszonyjelölt vagyok. Harmadik kísérlete sikerült a legjobban. A lány vezette a táncban és így Miska egészen tűrhetően lépkedett. Kérdezősködött a lánytól, s mivel az nem válaszolt, csak mosolygott, azt hitte jó úton Jár. Már el kezdte mondani, hogy Lajcsival ml történt, mikor észrevette, hogy a lány egyáltalán nem figyel rá, hanem a zenekarból a dobossal szemez és állandóan ezt ismételgeti: — Na ne mondja! Tényleg? Na ne mondja! Ügy nézte a lány a zenészt, hogy talán észre sem vette, mikor Miskától lekérték. Üj partnerét is ezzel fogadta: — Na ne mondja! Tényleg? ... Miska kiment a söntésbe és megivott egy kisíröccsöt Úgy érezte, jobban kifáradt, mint műszak után a bányában. ..Nem csinálom tovább — határozta el magában. — Nincs itt az a lány." Ivott még egy pohárral és visszament a táncterembe. Csillogva égtek a lámpák, harsányan szólt a zene, kavarogtak a táncosok. Szokatlan illatokat érzett és szokatlan kívánságok bujkáltak benne. Táncolni akart anélkül, hogy érdeklődne, beszélne, kérdezősködne. Táncolni, fogni a lány derekát, érezni a közelségét, egyszerre lépni a zene ritmusára. Táncolni a maga szórakozására. Bámészkodott, keresett valakit, de most már magának. És akkor a falak mellett elhelyezett székeken, ahol a mamák ültek, észrevett egy fiatal, szomorú szemű lányt. Vékony, sápadt teremtés volt, szája festetlen. Egyedül üldögélt. Miskának megdobbant a szíve és elindult feléje. Táncoltak. Tangót. Szótlanul. Senki sem zavarta őket. Miska elfelejtkezett mindenről. Csak táncolt és nézte és fogta a lányt. Később már az sem zavarta, hogy tangón kívül mást nem tud táncolni, mert a lány ezt észrevette és tapintatosan beirányította a terem közepére, ahol elmerültek a táncolók tengerében A szünetben sem beszélgettek. S amikor újra megszólalt a zene, Miska a lányra nézett. A lány már táncra emelte a kezét, de Miska nem mozdult. Mereven nézte a lány pulóverjén a piros gombokat. „Ugyanolyan, mint a szállítógép állító gombja" — villant az agyába. Hirtelen elgyengült, verejték lepte el a homlokát és a testét. Ez a piros gomb mindent eszébe juttatott. Látta maga előtt a véres, sáros arcot, hallotta barátja fájdalmas kiáltását. Szívét elszorította az emlékezés. Hirtelen a lány arcát kezdte vizsgálgatni. Ügy tűnt neki, hogy a lány egy pillanat alatt megváltozott. Fekete lett a haja, a szeme, teltebb lett az arca. — Üljünk le. Valami fontosat akarok mondani. » Másnap délután Lajcsi fehérre festett kórházi ágyánál ketten ültek. Az öreg gondnok, aki egy üveg körtebefótte" hozott, sokszor elismételte: — Nem szabályos, tudod, Lajcsi. Az üzemi konyhárói kunyeráltam. Azt üzenik, hogy az üvegre vigyázz, mert az \ a lami göngyöleg vagy mi a fene, meg hogy gyógyulj meg. Aztán elbicegett. Miska elmondott mindent, ami a baleset után törtem Elfelejtkezett arról, hogy kórházban van. Mondta, mondta a délutánt, az estét, az éjszakát: — Hiába kerestem, nem találtam. Majdnem minden fe kete hajú, klassz alakú lányt felkértem — tódította, aztán hirtelen elhallgatott. Ügy tűnt neki, Lajcsi elncz a feje fölött, ki az ablakon, valahová a gyárkéményeken túl. messze Miskának elszorult a szíve. Szótlanul nézte Lajcsi fején a fehér kötést, melyen két oldalt enyhén átütött a vér és csendben vigasztalni kezdte: — Ne félj, Lajcsi. Megtalálom én azt a lányt, amíg te a kórházban leszel. Hátha nem utazott még el. Van valaki már nekem ott a táncteremben, aki majd segít. Igaz, nem olyan szép, nem fekete hajú, mint a te Lolód. De nagyon kedves, és én... szóval majd mi megkeressük neked. Lajcsi fájdalmasan elmosolyodott. Rekedtes hangon mondta: — Ne keresd.. „ ne keressétek tovább azt a lányt szólalt meg újból Lajcsi. — Elutazott, elment az már innen ... — Majd találsz helyette mást — mondta vigasztalóan Miska. — Talán még szebbet is. Van lány elég! Lajcsi elmosolyodott. Arra gondolt, hogy ez a gyer "«y nap alatt felnőtt. Hallgattak. Miska sokáig küszködöti magában, míg végre kimondf — Lajcsi. Én ma este is elmennék ... Én ma este is elmennék az össztáncra keresni azt a lányt. Lajcsi mosolyogva kérdezte: — Melyik lányt? — Hát azt, a tiedet — mondta Miska . — Menjél — szólt bátorítóan Lajcsi. - De a nyakkend det igazítsd meg. Miska a kórház rozsdás vaskerítésénél megállt és viszszanézett az emeleti ablaksorra. Az ablakok üvegszemel csillogva verték vissza a nyári vasárnap fényességél. szombat 1965. m*jn< i. b£l.ma<sy»*0*5zág ]]