Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

A szabadság és a munka első napjai Földfoglalás a millenniumi jusson Mihály Józsefet népes családjáról és a földosztásban vállalt munkájáról ismerik Sövényházán, ötvenkét esztendős, nyolc élő gyermek apja. Szövetkezeti gazda. Nemrég fejezte be tanyája csinosítását. A major kolompja Hogy honnan Indult? Sövényháza és környékéről, a Palavicininek negyvenezer holdjáról. Cseléd volt, s állandó ellenlábasa mindenkinek, aki nem tisztességes úton. két keze munkájával jutott nagyobb vagyonhoz. Ö már a múltban is öklét rázta dr. Kevey József adóügyi jegyzőre, amikor az a fagyban elgémberedett legelőjén a kószáló libákra lőtt. Meg is fenyítették érte. Lehordták mindenféle „piszkos kommunistának". Abban az időben megkérdezte az egyik gazdatiszttől: eszik-e, vagy isszák a „kommenistát", mert bizony ő nem tudja, mit jelent, miért mondják neki. A kommunista szó Egy napon behívót kapott. Az orosz frontra kellett volna mennie, de ő nem ment. Az ágyúk már Makó alatt dörögtek. Kifényesített csendőrszuronyok kutattak utána, de mégsem találták. Nagy volt az erdő. És amikor a szovjet csapatok átlépték a Tiszát, ott volt velük. Ott szívta tudatába a földbirtokosok, * mások munkáján henyélők gyűlölését, s ott tudta meg, hogy tgazságérzetének olykori háborgása miatt rásütött „kommenista" szó tulajdonképpen dicsőséget, emberi rangot jelent Az az őszi szél, amely a Tisza partján értelmébe sodorta és kibontakoztatta az emberi élet tulajdonképpeni értelmét, néhány hét alatt a sövényháziak legjobbjai közé emelte. Ö volt az első Sövényházán, aki összeköttetést keresett a kommunista párttal. Igács Istvánnal — most Csanyteleken él — azért szervezték a pártot, hogy a Palavlclni őrgrófok ebbe az országba többé ne jöhessenek vissza. Szembe kerültek Sövényháza módosabb gazdáival, akik hallani sem akartak a földreformról. Ez a két csoport egymással farkasszemet nézett akkor ls, amikor Mihály József, Gémes Sándor és Rácz Lajos a föld igazságos elosztását követelte a községházán. Kósa Lajos és Kecskeméti János kisgazdák görbebotot emeltek Mihály Józsefékra, mire Mihály odavágta Kósa szemébe: — Többé akkor sem dolgozunk egy köcsög aludttejért! Márciusban fölbe verték a parcsllakarókat szántotta^ vetettek. Tavaszszal új Lói folytatták a munkát, s/ínikorra hivatalosan is megf,i-ősí tették a földreformod már zöldellt az új gazdrvfc tavaszi árpája és zab.i,a. És márciusban a MilleAz évszázados majorok kö- ,neumi emlékműnél több száz zös konyháiban kín volt az/ ember jelenlétében földbe élet. A két korszak változó- verték a földreform sában égők, a cselédsorsjóól kiszabadult emberek reménysége szikrát szórt, égig csapott. A maguk gazdái akartak lenni. A szovjet -csapatok előrenyomulásával Sövényházán ezért is hozták létre a földosztó bizottságokat. összesen 33 ezer hold sorsa forgott kockán. Azon az őszön az egyszerű emberek valójában Árpád-korabeli módra özönlötték el a földet. Ölelték, csókolták, mint a rég várt vendéget. Nem csoda, igen megszenvedtek érte. Még azon az őszön országosán is első parcellakaróját. Mérték a földet lábbal, öllel, lánccal, jöttek a földrendezők és két év múlva a birtokleveleket is átadták az új tulajdonosoknak. Palavicini rjrgróf földjein a legnehezebb napokban is sarjadt az új élet, mert ott is kezdődött. Ma már családi házak, iskolák, termelőszövetkezetek, orvosok, agronómusok és a fejlődő gazdálkodás jelzik: a Mihály Józsefek akkoriban nem fáradoztak hiába. Dupsi Károly Kél szegedi gySie(es\K REGGEL MINDIG VISSZATÉR az orosz nyelvi versenyben Befejeződtek a napokban a középiskolai orosz nyelvi verseny megyei fordulói. A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet, az MSZBT és a KISZ országos szervei által meghirdetett felszabadulási versenyben eldőlt kik a legjobb társalgók a megyében. A különböző kategóriákban az alábbi versenyzők kerültek ki győztesként: Gimnáziumi orosz tagozat: Cs. Nagy Éva, Hódmezővásárhely, Bethlen G. gimnázium. Normál tagozat: Gajdács Ágnes, Szeged, Radnóti Miklós gimnázium. Technikumi tagozat: Babák Mihály, Szeged, Építőipari Technikum. A versenyzők nagy felkészültségről és lelkes buzgalomról tettek tanúbizonyságot a versenyek folyamán. A verseny országos döntőjét április 6-án rendezik meg a központi szervek Budapesten. amelyen a megyei győztesek vesznek részt. Új magyar szinmü bemutatója GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA • GYORSPOSTA Ellátás mosószerekből Miért van az, ha egy tisztítószer beválik, a háziaszszonyok megkedveltélt, akkor eltűnik az üzletekből. Nemrégiben a sajtóban s a falragaszokon nagy reklámok hirdették az Ultramosópaszta jótulajdonságait. Mire kipróbáltuk és újra vettünk volna, már nem kaptunk. Legalábbis a szegedi üzletekben nem — írja levelében egy szegedi háziasszony. • Levélírónk jogos panaszával — miután meggyőződtünk róla, hogy valóban nincs a szegedi üzletekben Ultra-mosópaszta — felkerestük a Dél-magyarországi Vegyinagykereskedelmi Vállalatot. Itt Fülöp Lajos áruforgalmi előadótól a következő tájékoztatást kaptuk. — Az Ultra-mosópaszta nagyon keresett cikk. Az ipar nem győzi nagy menynyiségű gyártását. Az Ultramosópasztát a fővárosban működő Egyesült Vegyiművek gyártja. A többi szintetikus mosószer a Rákospalotai Növényolajgyárban készül, s ezek nem hiánycikkek. A kereskedelem nem hibás a hiányban, mert rendelt eleget erre az évre is. A mi nagykereskedelmi vállalatunkhoz három megye tartozik, és e terület részére az első negyedévre 90 tonna Ultra-mosópasztát ígért az ipar. Ebből Szegedre az első negyedévben 50 ezer félkilós mosópasztát ütemeztek. Sajnos az ipar eddig csak a felét szállította. Ezért az üzletekből hetekre eltűnt a közkedvelt mosószer. Remélhető, hogy ebben a hónapban, ami az első negyedév vége is, javulni fog az ellátás. Ferenc menetrend-előadó közölte, hogy az említett buszmegálló a menetrendben is szerepel, tehát az autóbuszvezetőnek feltétlenül meg kell állnia a megállóhelyen. Még akkor is köteles megállni az autóbusszal, ha az telve van utasokkal és a lent várakozókat már nem tudja felvenni. Ekkor a járművezetőnek meg kell mondania, mikor jön a következő autóbusz. Nem fordulhat elő, hogy viszonylag hosszú időn át sem a helyi, sem a távolsági autóbusz ne vegye fel az ott várakozó utasokat. Intézkedünk, hogy a jövőben ilyen eset ne forduljon .elő! A bemutató — amelyről e sorokban szó esik — pénteken este a békéscsabai Jókai Színház produkciója volt. Szerzőjének személye azonban Szegedhez is fűzi az eseményt. Ha nem is szegedi, de kicsit mégis idetartozik, hiszen Cserhalmi Imre, a Népszabadság Csongrád megyei tudósítójaként harmadik éve é| e városban, amelynek színháza most készül egy másik új darabjának áprilisi bemutatójára. A békéscsabai közönség szeretettel és tetszéssel fogadta a darabot. Joggal. „A reggel mindig visszatér" jelképes cím többet takar, mint a mindig megújuló remény megőrzésének szükségét. Az igaz. a felismert helyes e* jó, a hivatás cs emberszeretet melletti rendíthetetlen kitartást példázza Cserhalmi Imre hácomfelvonásos színművének cselekménye. Zádor gimnáziumi igazgatót a minisztériumból igazságtalan vádak alapján helyezték egy vidéki kisváros iskolájának élére. Ott újabb intrikákkal találja szembe magát, a gyakorlati pedagógusélet vélt és valóban meglevő sérelmeivel, gondjaival, amelyekkel meg kell birkóznia. Belülről emészti az igazságtalanság, a személyes gondok (felesége nem kap tanári állást), de közben szinte maga sem veszi észre, mint kapja el a munka, a tanítás, a nevelés láza, s a kisvárosban új önmagára lel. Csupaszív emberek, eg.v kedélyes pártmunkás-aktivista, egy öreg pedagógus és mások is segítik ebben szándékosan, meg akaratlanul. Időközben igazsága is kiderül, visszamehet a minisztériumba, de a pillanatnyi örömöt a tépelődés váltja fel; visszamenjen-e. Az író más bonyodalmakkal is hitelesebbé teszi a tépelődés alapját, amit végül is nyitott kérdésként hagy a nézők előtt. E rövid cselekményvázUt alig mond el valamit a darab legnagyobb ertékeb&l: friss gondolatú, kérdésfeltevő maisá gá bál. Társadalmunk írvai életének számos hallatlanul aktuális és eló problémája jelentkezik a darabban rendkívül széles skálán: a vidékiségtnl. a hivatasvállalás< n át az ifjúkori szerelem és a szülői felelősség megannyi kó dteéig. Ezek mindég) ikére, ha nem is ad feleletet (nem is adhat) a szerző, mégis egvórtelmű felvetésük előmozdítja a felelet megfogalmazásá-t a nézőkben. A mondanivalót segíti, hogv nemcsak s cselekmény. de az alakok többsége is élettel telített, szellemesen egvenített típua A történés pergösege, gördiilókenysége. az idejében exponált konfliktus magas hőfokon tartja é* szórakoztatóvá teszi a darabot. A szerző jó szinpaclismerettel és dramaturgiai érzékkel alkotta meg müvét, ügyes (.néha talán túlságosan is i-utinoa, bevált) eszközökkel építette fel. Nem ás túlságosan mélyre, de a puszta felszínességet is kerülni igyekszik. Végeredményében: sikeres, pondolatkeltö és napjainkhoz szervesen illeszkedő, valóban mai új darabot kaptunk. A békéscsabai művészek — Miszlay István tempós és jól poentíruz.ott rendezésében — eredményesen járultak az írói szándékhoz. Elmélyülten szép munka volt Szoboszlat Sándoré sz igazgató szerepében, mellette F. Nagy Imre partmunkását, Körösztös István intrikus igazgatóhelyettesét, Halász László diákfiguráját említhetjük a legtaiálóbbként, de sikerrel járult az egvüttea munkához Dénes Piroska, Szentirmai Éva, Jablonk/U Mária, Déry Mária, Bíró József, Gyurcsek Sándor és Dánffy Sándor is. L. Z. Meg kell állnia a busznak! Kérdezem az illetékesektől, hogy miért van a kiskundorozsmai vasútállomásnál elhelyezve a feltételes megállóhelyet jelző tábla, amely a helyi és a távolsági autóbuszokra egyaránt vonatkozik. Itt ugyanis eddig még egyetlen egy esetben sem sikerült felszállni az autóbuszra az utasoknak. Legutóbb például négy autóbuszt vártunk meg — beteg asszonyok —, de egyik sem vett fel bennünket. K. I. Dorozsmai út 56. * Levélírónk panaszát továbbítottuk a 10-es Autóközlekedési Vállalat személyforgalmi osztályára. Nógrádi SZEGEDRŐL Béke és barátság vonat Ogycsszába Hazánk felszabadulásénak 20. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége a nyár folyamán „Béke és barátság vonatot" indít Ogyeszszábs A HŰS VAROS, amely a második világháború alatt 69 napig állta a hitleri fasiszták ostromát., ma a Fekete-tenger egyik gyöngyBemula Mihály: Szökevények — Ha kötözködik. lődd le, én a két fickót intézem — súgta Andrási. Azt is hallottam, hogy kinyitotta pisztolytáskáját. Lukács meg pisszegett, hogy menjünk vissza, le is maradt egy kissé. Húsz lépés távolság választott el a hídőrség parancsnokától. Kihúztam magam, oldalt léptem egyet és rászóltam társaimra: — Ne maradjanak le! Aztán men'em tovább, szembe a pnr ncsnokkal Néhány méter után helykén mekérdeztem tőle: — öregem, merre vannak a híradók? A parancsnok félreállt és tisztelgett. — A híd mellett balra. Jobbra ne menjenek, olt német állások vannak. Pár lépés után nagyot sóhajtottam. Gyomrom reszketni kezdett. A bőröm alatt keringő vér a félelmet felhozta a mellembe. A szívem zakatolt. Még az állkapcsom is remegett. Vissz.ar.cztcm Lukácsra, alig vánszorgott. Rezsó karjába kapaszkodott, arca fehérlett. A híd lábánál letértünk az útról. Süppedős talajban gázoltunk. Nem mentünk el balra, ncm akartunk katonákkal találkozni, de az úton sem mehettünk. Pedig a talaj egyre roszszabb lett. Szántásra kerültünk, ragacscs puhaságba... S akkor Lukács már nem bírta tovább. Leült a földre. Fejét a térdére ejtette. — Nem megyek tovább! Körülálltuk. — Még egy-két kilométer Bandikám! — Nem bírok menni. Felemeltük. — Kapaszkodj a vállunkba! Tíz percnyi gyaloglás után egy nádasba jutottunk. Először csak térdig, majd derékig ért benne a víz. Csak lépésről lépésre haladtunk a buckák között. Olykor belegabalyodtunk az összetaposott nádba. Ilyenkor húztuk egymást. Egyszer Lukács mellig süppedt a pocsolyába. Fájdalmas hangon mondta: — Lőjetek agyon! — Ne marháskodj! — mordult rá Andrási és felvette a vállára. Ügy gázolt a nádban, mint egy teherhordó ló. Kis szigetre értünk, amely legalább egy méterrel volt magasabb a víz szintjénél. Alig bírtunk rá felkapaszkodni. A közepén nagy koronájú fa állott. Leültünk köré. Hátunkkal megtámasztottuk. A csizmánkból kiöntögettük a vizet, kicsavartuk nadrágunkat. Dideregtünk. Ruhánk a lestünkhöz tapadt. Egymáshoz bújtunk. Megpróbáltunk aludni. Lukács pillanatok múlva szuszogott. Andrási káromkodott. — Pofájába lőnék Hitlernek, HorIhynak, meg minden hülyének. Nem feleltünk rá. Én is elálmosodtam, de a vizes nadrág miatt nem tudtam elaludni. Már Andrásinak is lebillent a feje, amikor a hátunk mögött lőni kezdtek. Lukács aludt mozdulatlanul. csak akkor ijedt fel, amikor egy eltévedt aknavető lövedéke a fánk tetejét kaszálta le. Mondta ls rögtön, hogy menjünk tovább. — Maradj! — szólt rá Andrási. — Nem, nem maradok! Nem akarok meghalni. — Akkor eredj a fenébe! Lukács a hátizsákjáért hajolt, s akkor láttuk, hogy alig bírja felemelni. — Várj csak, mi van ebben a zsákban? Lukács habozott. — Sokminden. — Micsoda? — Örák. Andrási megtapogatta a zsákok — Sz, azt az istenit'. Meg vagy te bolondulva? Legalább 30 kiló ócskavas. Add ide! — Ne bántsd! — Add ide, a betyár istenit! Kikapta Lukács kezéből a zsákot és bedobta a vízbe. — Sanyi! — szólt rá Rézsó. — Mit csináltál?! — Látod. Lukács sóhajtott és indult a zsákja után. — Várj, majd én kihozom. Rézsó fáradhatatlan ember volt. Két-három ugrással bent volt a hínárban. Kihozta Lukács hátizsákját. Bandi hálásan nézte, szemei csillogtak. — Ülj le Bandi! Még ogy negyedórára. Aztán megyünk tovább. Lukács nem akart leülni. Lehajtott fejjel, szomorúan nézett maga elé. — Gyerünk — mordult fel Rézsó (Folytatása következik.) szeme. Ukrajna egyik ipari központja, a tudomány fellegvára, fontos nemzetközi kikötő- és üdülőváros. Most ismét várja a magyar turistákat, várja megyénk és Szeged dolgozóit, a testvérváros) barátokat, akik kíváncsian tekintenek az egyhetes utazás elé. A Csongrád megyei turisták nem a tenger felől közelítik meg a várost, hiszen különvonattal utaznak. Mégis egy-kettőre eljutnak majd a Tengermelléki Sétányra, amely teljes virágzó pompájában fogadja a vendégeket A „Patyomkin páncélos" című történelmi filmdokumentumból sokak által ismert Patyomkin-lépcső lefényképezését és „megmászását" bizonyára egyetlen turista sem hagyja ki programjából. KEVESEN TUDJAK, hogy Richelieu herceg, akinek emlékművet emeltek az ogyesszaiak, a hires francia bíboros dédunokája volt és 1803—1815-ig Ogyessza polgármestere. Ezalatt az idő alatt sokat tett a város rendezése és fejlesztése érdekében. Ogyessza nevét nem lehet kitörölni az orosz és ukrán kultúra történetéből. Az 1823—24-es években itt élt Puskin, itt fejezte be verses regényének az Anyeginnek első fejezetét, és itt írta meg a Cigányok című poémáját, valamint számos egyéb müveit. Olyan irodalmi nagyságok éltek itt, mint Adam Mickiewicz, a nagy lengyel költő 1825-ben, Ny. V. Gogol 1848—50-ben. A. M. Gorkij, a cári időkben Ogyesszában rakodómunkásként dolgozott. A város későbbi utódai nem feledkeztek meg nagy fiaikról, akik az irodalomnak szentelték életüket: emlékműveiket ott találhatjuk a platanfakkal szegélyezett sétányokon. NAGY ZENEI HAGYOMÁNYAI vannak e varosnak. A konzervatórium a szovjet zenekultúra sok híres képviselőjét nevelte. Ilyenek: Szvjatoszláv Rihter, Emil Gilelsz, Dávid Ojsztrah és sokan mások. Az ogveszszaiak kedvence volt Csajkovszkij, nagy orosz zeneszerző, aki személyesen vitte színre az ogyesszai operában „Picquc Dame" című operáját. Ebben az operaházban olyan hírességeknek tapsolhattak a zene rajongói, mint Mazini, Caruso, Delfino Menotti, Fjodor Saljapin. A Csongrád megyei és szegedi turisták abban a szerencsés helyzetben lesznek, hogy e nagymúltú operaházat személyesen is megtekinthetik és gyönyörködhetnek az ogyesszai művészek nagyszerű előadásában. A MUZEUMOK mérhetetlen kincse és szépsége, a lakásépítkezések monumentalitása, a parkok árnyas lombjai, a napfényes tengerparti strandok sós levegője, a hétéves tervek teljesítésére hatalmas lendülettel folyó ipari munka, a kikötő vidám matrózainak fülbemászó dallamai, a város gyönyörű és rendezett utcái, mind-mind árasztjak magukból a tipikusan og.vesszai légkört. Mindezekkel párosul az emberek kedvessége, vendégszeretete és ez' az, ami eg.v turista számára feledhetetlen élményt nyújt. Rövid néhány mondatban bizony nehéz, sőt lehetetlenség elmondani mindazt, amilyen sok szép élmény és mily emlékezetes út áll az Ogyesszába utazó turisták előtt. B. J. Vasárnap, 1965. március 14. OÉL-MAGrARQRHAG 5