Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

GYORSPOSTA * GYORSPOSTA GYORSPOSTA* GYORSPOSTA He kell, délután is lesz göz Azt kérdeznénk az illeté- több vendég panaszolta, kér­kesektől, miért nem kapunk te, hogy délután is legyen szombat délután nedves vagy gőzszolgáltatás. Ezen a pa­6?-áraz gőzt a szegedi für- naszon könnyen tudunk se­döben. Nem mindenki ér rá gíteni: Módunkban áll dél­arra. hogy délelőtt menjen után is megfelelő gőzmeny­fürödni. Aki délután jut nyiséget biztosítani, csak el, bizony hiába vágyik — Van az ügynek azon­gőzre. Ezt a választ kapja ban egy nehezebb oldala is. helyette: a délutáni fürdés Néhány évvel ezelőtt — szin­csak tisztálkodásra szolgál, tén a közönség kérésére — Ezért kérjük a fürdő válla- a délutáni fürdőjegyek árát lat igazgatóságát, tegye lehe- 4 forint 80 fillérről 2 forint­tővé számunkra, hogy dél- ra, illetve lepedővel együtt után is legyen gőz a für- 3 forintra leszállították. Ezért dóben. a délutáni olcsóbb jegyért Bodó Ilona természetesen nem lehet gőzt Szeged, Daru u. 7. adni. Amennyiben sokan ké­* rik a délutáni gőzszolgálta­Levélírónk panaszával Kel- tást, s hajlandók ezért a ler Edénétől, a Szegedi Für- délelőttre is megszabott 4 dók és Hőforrás Vállalat fő- forint 80 filléres fürdőjegy könyvelőjétől kaptunk vá- árat megfizetni, a fürdő laszti igazgatósága délutánra is — Az utóbbi hetekben szolgáltat gőzt. Kit terhel a költség? Hattyastelepen újabban tett — tehát nem az elő­igen gyakori az egy-két na- írás szerint használt — elekt­pcs áramszünet. Ha valaki romos készülékek okozzák a betelefonál a DAV-hoz, hogy hibát, esetleg kint a vil­jöjjenek ki és jRvítsák meg lanvoszlopon. az oszlopokon vagy a trafó­ban levő hibát. nem elég, hogy az illető fizeti az 1 fo­rint telefondíjat, még a „ki­szállási költségeket" — 16 —20 forintot — is megfizet­tetik vele. Mivel ez mór nem először fordult elő, ha­nem legalább 5—6 alkalom­mal, így inkább eltűrjük gyertyafény mellett az áram­szünetet, mintsem beszól­junk az illetékeseknek. Tu­domásunk szerint a külső hálózaton — tehát nem a házon belüli — hibák meg­javítása a DÁV feladata. Hattyastelepi lakók A hattyastelepi lakók pa­naszára Szabó Sándor, a DÁV üzemviteli osztályveze­tője válaszolt. Elmondta, hogy a lakóknak igazuk van, mivel a külső hibákért, a transzformátoron vagy az ©szlopokon előforduló bajo­kért nem lehet a lakókat hibáztatni. Jogtalan tőlük kérni a kiszállást költsége­ket. Előfordul azonban, hogy a házban rosszul működte­fl magyar ipar 20 éves fejlődése a BNV-n Május 21-től május 31-ig tartja nyitva kapuit az idei Budapesti Nemzetközi Vá­sár. Magyarországgal együtt az eddigi jelentkezések sze­rint 35 ország mutatja be termékeit. Előzetes értesülé­sek szerint mind az euró­pai, mind a tengerentúli or­szágok a legértékesebb pro­duktumaikat hozzák el, úgy­hogy az idei vásáron ismét lehetőség nyílik a nagyara­nyú tapasztalatcserére. Nagy erőkkel dolgoznak a kiállí­tási csarnokok, pavilonok felújításán, korszerűsítésén, már most több mint három­száz munkás szorgoskodik a vásárvárosban. Az idei vá­sáron egy érdekes kiállítást is megnyitnak. Tablók, fény­képek és egyéb dokumentu­mok segítségével bemutatják a magyar ipar húszéves fej­lődését. Hamarosan megkezdődik az idei tüzelő-hitelakció Sok és jó minőségű szén a TÜZÉP-telepen Ilyenkor, március közepe telepére. Útközben attól tar- Sándor telepvezető — csak felé már fogytán van a ta- tottunk, hogy — mint az június—júliusban volt meg. valyi tüzelő. S mivel még előző években — most már- Most azonban olyan készle­„foga van az időnek"', elke- ciusbap is kevés lesz ászén- tekkel rendelkezünk, hogy rülhetetlen néhány mázsa féleség. A telepen kelleme- szinte már ezekben a na­szén, vagy koksz beszerzése, sen csalódtunk: ameddig pókban és hetekben ki tud­mert — a jelek szerint — csak ellát a szem, valóságos juk elégíteni az idei szük­április derekáig az idén is szénhegyek tornyosulnak, ségletet is. fűteni kell. Azután sok em- szinte minden fajta szén A TÜZÉP ebben az esz­bert foglalkoztat a jövő téli kapható. tendőben is — előrelátható­tüzelőszükséglet beszerzése. — Ez a lehetőség az el- lag az elmúlt évihez hasonló Ilyen gondolatokkal érkéz- múlt esztendőben — tájé- mértékben — lehetővé teszi tünk a TÜZÉP szeged-rókusi koztat bennünket Maróti a hitelakció keretén belüli tüzelőbeszerzést. Háromféle — 396, 480 és 718 forintos — utalványra történik a tü­zelő kiszolgálása. A 396 fo­rintos utalványt a nyugdí­jasok igényelhetik, a 480 fo­rintosra szénféleséget lehet vásárolni, a 718 forintos utalványra pedig a fa- és koks/Jűtéses kálvhák tulaj­donosai szerezhetik be szük­ségletüket. Az utalványok kiosztását már a közeli na­pokban megkezdik. Az Attila utcai TÜZÉP­megrendelőiroda reggel 7-től dékúán 5 óráig áll a vásár­lók rendelkezésére. A vevő a kifizetett tüzelőt már más­nap házhoz szállítva meg­kapja Márciusban a szén­vásárlók még egy kedvez­ményben részesülnek: a vá­sárolt tételeket keverőszén, illetve lignit nélkül bocsát­ják rendelkezésükre. Most tehát a legjobb szénfélesé­gek állnak a még fűteni és a már beszerezni szándéko­zók rendelkezésére. Emlékezés a nőmozgalom két évtizedes harcaira Tegnap délután kedves, baráti összejövetelt tartottak a Roosevelt téri „nyugdíjas ház" klubjában. Több mint 50 asszony gyűlt össze, hogy megemlékezzen a szegedi nőmozgalom harcairól, s a Nőszövetség újjáalakulása óta az eltelt 20 esztendőről. Azok az asszonyok találkoz­tak ezen a délutánon, akik ott voltak a nőmozgalom újjászervezésekor 1944 no­vemberében az Antifasiszta Nőszövetség tagjai sorában, s 1945-ben az MNDSZ meg­alakulásánál. Az ünnepségen megjelent Ecsedi Gézáné az 1944-ben alakult Antifasiszta Nőszö­vetség első titkára s azok közül az asszonyok közül is néhányan — Mison Jánosné, Kiss Pálné, Havalecz István­né, Agócsi Jánosné, Párká­nyi Zoltánné — akik részt­vettek 1948-bun a nők buda­pesti világkongresszusán. Tornbácz Imre, a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottságának alelnöke meg­nyitó szavai után Farkas Istvánná a szegedi nőtanács titkára emlékeket idézett. Emlékeket, hiszen az ünnep­ség résztvevői valamennyien végigélték, végigharcolták a nehéz időket. A visszaemlé­kezés egy-egy részlete köny­nyet csalt az asszonyok sze­mébe. Ez után a szegedi zenemű­vészeti szakiskola tanulói, a Móra Ferenc Irodalmi Szín­pad tagjai és a Mérey utcai általános iskola tanulói kö­szöntötték szavalatokkal és zeneszámokkal a nőmozga­lom harcosait. Meglepetés volt két vállalkozó szellemű férfi zeneszáma, akik ma­gyar nótákkal szórakoztat­ták az asszonyokat. A magyar nóták mellet fogyasztották el a.z uzsonnái is, amely után kis csopor­tokba verődve, hosszan el­beszélgettek saját élménye­ikről. SLökémihtrk a költészet napfára Ülést tartott a KÖIIYV barátmozfíalom Akció­bizottsága A költészet napját az idén felszabadulásunk 20. évfor­dulója jegyében ünneplik meg. A könyvbarátmezga­lom megyei akcióbizottsága tegnap délután előkészítő megbeszélést tartott, amelyet Kirsehner Márton, a bizott­ság elnöke nyitott meg, majd Vásárhelyt Flórián, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztályának főelő­adója mondott beszámolót. Szegeden április R-án a Tisza Szálló nagytermében rendez a Szegedi József At­tila Tudományegyetem Jó­zsef Attila estet a költő születésének 60. évfordulója alkalmából. Sor kerül több író-olvasó találkozóra: a Zeneművészeti Szakiskola nagytermében Benjámin László, Nagy László. Buda Ferenc és Simái Mihály, a Somogyi Könyvtár Petőfi Sándotr sugárúti fiókjában Németh Ferenc, Papp Lajos és Lődi Ferenc, a KISZ Ifjúság Házában három egyetemista költő, Kelemen János. Rigó Béla és Veres Miklós találkozik olvasói­val. A könyvesboltokban 9­én délelőtt Benjámin László és Nagy László dedikál. A könyvtárakban sorra kerülő találkozók alkalmával meg­alakítják a helyi versbarát köröket Postaládák a kapu alatt az olvasó tátja A kapuk alatti postalá- intézkedése, a kapuk alatt öregeknek, betegeknek vi­dakról .további levelek ér- elhelyezett postaládák. „Mi- gyék fel a leveleket, újságo­keztek a Dél-Magyarország ért kell, hogy az emberek kat a fiatalabbak. Fenyő szerkesztőségébe. Az olvasók, ünnepnapokon is járják Mátyás, a Bolyai János ut­a város lakói egyre többen többször az emeleteket, azt cából szintén helyesnek ítéli mondanak nyilvánosan is figyelve, megérkeztek-e a véleményt, kapcsolódnak a lapok. Az intézkedéssel ta­vitába, amely lapunk febru- Ián a „kispolgári" kénye­ár 10-én megjelent „Posta- lemről akarja leszoktatni a ládák a kapu alatt" című posta az embereket?!" cikkére bontakozott ki. Barta János a postaládákat a kapu alatt, mert nem kell emeletet jár­ni a kézbesítőknek. Sümegi István. Ságvári Endre utca 4. szám alatti Varga Miklós „ „, , nyugdíjas, lakn8 levelében azt írja, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. hogy „Pm ért egyet a ^^ . Akai , Ü P1r!i7f" stómalatti lakos aki négy in,ézkedesevel. A posta meg utcaooi ÍODD teveipaptrt irt evtizede előfizetője a Dél- kapja a kézbesítésért tele. Szatirikus sorainak lé- Magyarországnak, egyebek díjat ezért nyege: nem helyes a posta között megállapítja: A „levélkézbesítés" nem­Bernula Mihályi Szökevények — No az istenit neki — jött hoz­zám Andrási meg Rézsó. — Most az­tán mi lesz? — Nem hagyhatjuk itt. Andrási dühös volt, vastag állkap­csa remegett. Ilyenkor képes volt ar­ra, hogy harapjon, mint a veszett ku­tya. — Az Istenit a marhájának, órát szerelt ki egy szétlőtt Fordból. Itt kellene hagyni! Rézsó a fejetetejére tolta sapkáját és megnyomkodta a homlokát — Nem! Megállapodtunk, hogy együtt megyünk. — De még benzint keü szerezni. — Szerzünk. — Honnan a fenéből? — Mattai kocsijából. Az ötlet nem volt jó. A százados kocsija már nem állt a garázsban. A lakására rendelte és belepakoltatta holmiját. Rézsó elkomorodott. Lehe­veredtünk a priccsre és néztük egy­mást Egy gyümölcsszárító picike he­lyiségében voltunk elszállásolva. Az ablakot betakartuk pokróccal. Aszta­lunkon kenyérdarabok, papírok he­vertek, egy ponyvaregény meg egy csomag kártya. Andrási felkelt és kolbászt hozott a szerkocsiból. Fel­vágta és evett. Én is asztalhoz ültem, Rézsónak nem volt kedve. A benzi­nen járt az esze meg a szökésen. Keskeny homlokán sűrű ráncok hú­zódtak. olykor a szájaszéle is meg­rándult — Egyél, Miklós — nógatta And­rási. — Nem vagyok éhes. — Nem a fenét, egyél! Teli hassal okosabb az" ember. — Andrási a kol­bászt Rézsó szájába dugta, de Rézsó elfordult. — Nem tudok enni — járt körü­löttünk lehajtott fejjel —, ha nem lesz benzinünk, nehéz lesz a szökés. — Mit csináljunk? — Nem tudom. Kedvetlenül feküdtünk le és Lu­kácsra gondoltunk, aki éjfélig „lógni fog". Álom nem jött a szemünkre. Olykor valamelyikünk megszólalt Éj­fél felé Rézsó felugrott. — Gyertek! — Hová? — Gyertek! Mentünk utána. Be a kertbe négy­kézláb, hogy a kocsiőr ne vegyen ész­re. A sötétség a házak közé szorult, tavaszi felhők takarták be a falut. Átmásztunk a kerítésen, lábunk alatt süppedt a puha kerti talaj. Csend volt, de pár pillanat múlva vö­rös világosság derengett fel a látóha­tár fölött. Megszólaltak az ágyúk. Re­pülőgépek búgása töltötte meg a le­vegőt, s egyszerre valami hörgő, re­kedt távoli kiáltás süvített bele az éjszakába, olyan, mint a szarvasbő­gés. Utána kisebb lövedékek fütyül­tek, ropogtak a géppuskák száraz sor­tüzei. A levegő tele volt száguldással, üvöltéssel, sziszegéssel. A falu előtt becsapott egy bomba, nyilván a Drá­va hídját kereste. Ha eltalálta, fuccs a szökésnek. A folyó megáradt, gázol­ni nem lehetett benne. Üszni meg egyáltalán nem, hiszen tele volt jég­táblával. Majd kerítünk valami csó­nakot. Rézsó azonban erősködött, hogy a bomba messze esett a hídtól. Benzint kell keresni. A szomszéd udvaron négy német teherkocsi állt egymásután, őr vigyá­zott rájuk. Miklós döntött. Azokról vesz le egy Marmon kannát. Húsz li­ter benzinnel kétszáz kilométert me­hetünk vissza. — Megőrültél, az őr meglát, egy­ből lepuffant. — Csakhogy nem fog meglátni. S ha meglát, te fogod lepuffantani. — Marhaság. — Nem marhaság. Állj oda a kert­kapuhoz, én meg átmegyek a házte­tőn. Rézsó Andrási hátára állt, maid be­lekapaszkodott a tetőbe. Négykézláb osont át a tető másik oldalára. A cse­rép néha megreccsent lába alatt, de a német nem nézett oda. Ült az első kocsi lökhárítóján, elmerengve ciga­rettázott. A lécek között pisztolyom csöve a mellének volt szegezve. Rézsó az ereszről az utolsó kocsiba ereszke­dett. Az oldaláról lecsatolt egy kan­nát és húszta föl, de véletlenül oda­verte a kocsi oldalához. Az őr hirte­len fölugrott és elindult hátra az utolsó kocsihoz. Megc< »iztam, de <>• tünt. Egy pillanat múl 11 a kocsi má­sik oldalán láttam meg. A fejét for­gatta, fülelt. Lőjjek, ne lőjjek. A fe­jét kerestem, de mivel elindult fe­lém, nem lőttem. Nyakamban vert a szívem. Idegfeszítő némaság. Reszket­tem, szemem előtt összefolyt minden. Ha Rézsó megmozdul, a német rög­tön észreveszi és én nem látok. Egy­szerre nappali világosság támadt a hátam mögött. Odanéztem. Rakéták lebegtek a légben, először fehérek, azután színesek. Vakított a fényük. Elfordultam, de fénykarikák táncol­tak a szemem előtt. Végképp nem tudtam, mit tegyek. Akkor pisszegést hallottam. Visszamenten Andrásihoz. Miklós már ott volt. — Mehetünk — mondta lihegve. A kannát nem tette le, a keze nagyon remegett. Pár lépést vitte és elvettük tőle. Amikor hazaértünk, lefeküdt a priccsre és nagyokat lélegzett. Fél óráig nem szólt egy szót sem. — Veszélyes munka volt. — Nyugatra menni is veszélyes — mondta egykedvűen. Többet a benzinről nem beszéltünk. Élfélkor megjött Lukács Bandi ha­lott-fehér arccal. Szeme beesett, hosz­szű szempillája szinte teljesen elta­karta. Homlokán nagy verítékcseppek gyöngyöztek, alig vánszorgott. — Az anyja istenit, de elbánt ve­lem — sziszegte fájdalmasan. Lehúz­tuk a bakancsát és felsegítettük a priccsre. Minden pokrócot alárak­tunk, kezét hidegvizes rongyba te­kertük. Rézsó fogcsikorgatva szólalt meg. — Lőjük agyon Mattait! — Ugyan, egye meg a fene. Reggel­re el kell pucolni. Lukács a fejével intett. — Meg sem tudok mozdulni. (Folytatjuk.) kézbesítés Vagy talán, jaro kötelessége a a címzetthez, hogy a kapuk regiben bevezetett rendszere alatt „kézbesíti" a leveleket szenntem jogilag nem he- csökkenteni akaria a ke/he­lyeselhető. A levelbontekra sítési dijat? Én bélyeggvűj­f el ragasztott postabelyeggel tö vagyok - igen sok bé­egy szállítási viszony jön lyesgyüjto van Szegeden -, leire a posta es a címzett között. A posta a térítés el­s gyakran kapok olyan le­veleket, amelyeket nem sza­ténében kötelezettséget vál- badna a kapu aJatt elhelve: • hogy a iveteket a cím- zett ládába tennU mert be_ zett lakására továbbítja. A posta intézkedése, a kapuk alatt elhelyezett postaládák löle esetleg illetéktelenek ki ls vehetik. Az pedig, hogy a postásnak, újságkézbesí­SUUsU! ÍS kl" emeleteket is járnia fogasolhatok. Mit tegyenek keI1, azért van_ mert nem lakhat mindenki a földszin­, .. , , ten. Jól nézne ki az a cse­resznyeszedő. aki kivágná a az öregek, betegek, rokkan tak? Tarthatatlan az is ba rakják. Ha olvasni akar­juk, akkor többször is kell járni az emeleteket. Febru­ár 28-án, délelőtt 10 óra­kor sétáltam le harmadik emeleti lakásomból a Dél­Magyarországért és a Nép­szabadságért. Mint megtud­tam, az újságkézbesítő már korábban eltávozott, én azonban üres szekrényt ta­láltam a kapunk alatt. Ez fát azért, hogy a „földszin­ten" szedhesse a gy ümölcsöt. A kéményseprőnek fel kell mennie a kéményhez, a vil­lanyszerelőnek a póznákra, a postásoknak az emeletek­re, mert ez a munkájuk. Tisztelem, becsülöm a postát, pontosságát, munká­ját. A kapuk alatti posta­ládák azonban nagyon sok volt a harmadik eset, hogy kellemetlenséggel, pontat­nem kaptam meg lapjaimat, lar|sageal járnak és járhat de közben liftköltségem is volt, mert többször liften mentem le és fel, hogy „les­nak, s ez a postának sem jó. .. Varga János, Mérei utcai sem" az újságomat. Vélemé- lakos több oldalas levelében nyem: csakis a régebbi, jól arról is ír, hogy a felszaba­bevált levél- és újságkézbe- dúlás után megváltozott az sités a jó. Sürgősen állítsák ólét, mindenkinek van mun­vissza! kája. Megállapítja, hogy a Kiss János közölte: „A kultúra előrehaladásával postás kézbesítést vállalt, a szinte minden család járat kőműves építést, a kalauz újságot, s azután nagy' a vasúti- és villamosszolgálta- levélforgalom. A posta in­tást — és így tovább. Kinek- tézkedésével egyetért. kinek tehát munkáját!" végeznie kell Pónyai Sándorné a Tö­mörkény utcából közölte: A negyedik emeleten la­Papdi Antalné nyugdíjas, kom, de szívesen megyek le ' ~Ji szám a lapokért, folyóiratokért, ka- mert lényegesen ki.sebb fá­Csongrádi sugárút 20 alatti lakos helyesli puk alatt elhelyezett posta- radság nekem felhozni, mint ládákat, mert könnyíti a a postásnak a nagy súllyal. postások, munkáját. és a nagy házakban újságkézbesítők Hiszem, hogy vannak em­Javasolta: a kis berek, akik szívesen felvi­la- szik a betegeknek, öregek­kók segítsék egymást, s az nek az újságot. Csütörtök, 1965. március 11. DÉL-MAGYARORSZÁG g

Next

/
Oldalképek
Tartalom