Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-23 / 69. szám

(Somoffj in® felvételei) Még néhány igazítás és a köteleket húzó motorok talpra segítik a fekvő óriást Heverő óriásként fekszik a tápéi Tiszatáj Tsz kertészeté­nek szomszédságában a hosz­szú fúrótorony vasváza. A szerelők az utolsó munkála­tokat végzik, a gépészek be­járatják a 12 hengeres moto­rokat, s — amennyiben a műszaki szemle kedvező lesz — hétvégén megkezdhetik a fúrást. Tápén kísérleti nagy­üzemet létesítenek, mely a termálvíz energiáját nyáron is hasznosítja. A kút vize óránként 3 millió 600 ezer kalóriát biztosít majd, mely­lyel 12 ezer négyzetméter primőr zöldségkombinátot, öt sertésfiaztatót, négy hiz­laldát, valamint az épülő szarvasmarha-tenyészetet és tejházat fűtik. A Szovjetunió a Budapesti Nemzetközi Vásáron Asváth István fögépész, valamint Szabó István, Miklós szakemberek bejáratják a motorokat Győri A májusban megnyíló Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron a Szovjetunió gazdag anyag­gal képviselteti magát. Ott lesznek a Lihacsov és a Moszkvics autógyár termé­kei, szerszámgépek, műsze­rek, fényképezőgépek, porce­lán tárgyak, műanv„­fajátékok stb. A szovjet kiállítási csar­nok látogatói megismerked­hetnek majd a Szovjetunió­ban folyó építkezés arányai­val és stílusával. Eredeti nagyságban, teljes bútorzattal költözik Buda­pestre egy háromszobás moszkvai lakás. 4 becsületes emberek egészen természetesnek ve­szik, hogy a tolvajt lefüleli a rendőrség. Megértik, hogy akinél a szép szó, a nevelő igyekezet csődöt mond, annál adminisztratív intéz­kedéseket kell alkalmazni. Az viszont felháborítja a józan közvéleményt, ha a nagystílű pazarlások esetében csak süket csend, vagy legfeljebb sugdo­lózás a következmény. Már széltében-hosszában beszélik, hogy Hódmezővásárhelyen a református temelő melle ter­veztek egy üzemet, s emiatt mintegy 280 sírt máshová kell áttelepíteni. Az üzemnek nagyon örül mindenki. Ez az intézkedés azonban — mint a Beruházási Bank Csong­rád megyei fiókjának vezetője elmondotta — előbecslések szerint közel kétmillió forintjába kerül a népgazdaságnak. Vajon nem lenne-e helyesebb békén hagyni a halottakat, az új üzemet a temetőtől távolabb telepíteni, az exhumálás tetemes költségeit pedig más építkezésekhez felhasználni? A társadalmi tulajdon védelme tehát az egész társadalom feladata, a rendőrség, az ügyészség munkája ezt csak kiegészítheti. Azt a szemlé­letmódot kell szívós és következetes nevelő munkával meg­változtatni, hogy az állam pénzére csak szavakban kell vigyázni, a valóságban lehet markolni, szórni, pazarolni felelőtlenül. Nem ártana, ha a pártszervezetek olykor egyetlen napirendi pontként csak a társadalmi tulajdon védelmének problémáit vitatnák meg a taggyűléseken és utána hasznosítanák a tapasztalatokat. Az e téren elért eredmények kétségtelenek, de távolról se megnyugtatók Az a célunk, hogy az emberek éppúgy megmozduljanak, felháborodjanak és nyomozni kezdjenek a társadalmi tu­lajdon ellen elkövetett bűncselekmények, felelőtlenkedé­sek esetében is, mint amikor saját zsebükből tűnik el az óra vagy a pénztárca. F. NAGY ISTVÁN S mienk védelmében T ízezrek vérévé vált már megyénkben is az az egészséges felfogás, hogy amit együtt teremtet­tünk, azt együttes erővel úgy kell óvnunk, mint a szemünk világát. Kommunisták és partonkívüliek tömegei igyekez­nek azon, hogy a valamikor „annyi bajt és lármát szülő" enyém fogalmat a miénk váltsa fcL az emberek tudatában, s ez a fáradozás nem eredménytelen. Folyton gyérül azok­nak a száma, akik csak az egyéni tulajdon szentségére es­küsznek, a társadalom vagyonát pedig húzhato-vonható prédának tekintik. Tapasztalatok egész garmadája vall amellett, hogy a kőműves, vagy a sert.ésgondozó már mind természetesebben szól rá a társára, ha az, enyves kézzel nyúl hozzá ahhoz az értékhez, amely a kollektíva erő­feszítésének gyümölcse. Leginkább olt válik ez magától­értetődő gyakorlattá, ahol jól működik a pártszervezet, ahol példamutató kommunisták, munkásőrök, társadalmi ellenőrök, öntudatos tanácstagok, önkéntes rendőrök stb. ügyelnek a fegyelemre, a rendre. A ruhagyárban, az épí­tőipari vállalatnál, a paprikafeldolgozóban és másutt is elmondják ezek az elvtársak, hogy ha mindenki jóindulatú ellenőre lenne kollégájának, kevesebbszer kellene kinyílnia a börtönajtónak. És itt jutunk el ahhoz a nézethez, amely a társadalmi tulajdon védelmét csupán munkahelyi lopásokká, rendőri üggyé egyszerűsíti. Pedig sokkal bonyolultabb a dolog. Jóllehet a rendőrségi beavatkozás többnyire sikerrel jár, egymagában mégsem elégséges. A nyomozások során né­hány millió forint társadalmi kár megtérül, de ez csak gyenge hányada annak az összegnek, amely a felelőtlen­ség, a laza ellenőrzés, a „nagyvonalúság", vagy a hanyag­ság következtében megy veszendőbe. Nem egy tsz-ben például ősszel kint felejtik a földeken a munkagépeket és tavaszig megeszi őket az idő. Máshol sok pénzbe került kész tervdokumentációt kell papírkosárba dobni, mert a beruházó közben mást gondolt, s jelentős módosításokat követel a terven. Ilyenkor általában elmarad a felelősség­revonás, mert mindenki az objektív meg a szubjektív okokkal hozakodik elő, a szükséges feltételeket hiányolja és igy tovább. Gyakori jelenség a magyarázkodás is. Néha ázik, rothad a garmadába hordott kukoricatermés, nagy örömére a varjaknak és a verebeknek, de az illetékesek minden elképzelhető okot felhoznak saját mentségükre. Pedig gyakran egyszerűen arról van szó, hogy nem gondos­kodtak idejében megfelelő tárolóhelyiségről. Olykor meg­esik, hogy ha valahol valamileyn gyanús ügy vizsgálására kerül sor, a felettes szervek — nehogy rájuk is árnyék vetődjék — inkább mentegetik a felelősöket, hivatkozva korábbi dicséretes munkájukra. Mire való ez a jófiúskodás és kinek használ? Elég általános jelenség a „kicsire nem nézünk" szem­lélet is, különösen ott, ahol több milliós értékkel gaz­dálkodnak. Talán mondani sem kell, hogy a „figyelemre sem méltó" apró tételek ilyen helyen gyakran 15—20 ezer forintokat is kitesznek. Tönkremegy bizonyos mennyiségű élelmiszer a gyárban? Hát istenem, ki tehet róla — mond­ják egyes érdekeltek. Azt nézik, az a fontos számukra, hogy belefér-e a kálóba vagy sem. Ha igen, részükről minden rendben van. A közvélemény persze mindezt látja, sót napról napra ítéletet mond a tűrhetetlen jelenség fö­lött, követeli a felelősségrevonást, de mindez cseppet sem zavarja a „nagyvonalú" gazdaságvezetőket. Felfokozott energiával igyekeznek kimagyarázkodni, tiltakoznak, hogy miért éppen bennük keresik a hibát, hiszen ők nem te­hetnek semmirőL ¥ gen, legtöbb helyen a szemléletmód tarthatatlan. * Egy-egy bűncselekmény leleplezése — bár fontos feladat — csak annak bizonyítása, hogy az adott vállalat­nál semmit sem tettek a megelőzés érdekében, senki a kisujját sem mozdította a lazaságok megszüntetéséért. Persze a népgazdaság érdekei gyakran olyan esetekben is büntetőeljárást követelnek, amelyek valamikor nem minő­sültek bűncselekménynek. Ha valahol egy meghatározott célra szolgáló összeget a felsőbb hatóság engedélye nél­kül más célra használnak fel, látszólag nem éri sérelem a társadalmi tulajdont. De csak látszólag, mert valójában — a következményeket tekintve — súlyos közösségi kár származhat belőle. Vagy említhetjük az ellenőrzésekncl itt-ott tapasztalható liberalizmust. Furfangos, ügyeskedő egyének ezt jól kihasználják önös céljaikra. Az építőipari vállalatoknál találkozhatunk azzal az abszurd jelenséggel, hogy egy ember papír szerint a vállalat valamelyik mun­kahelyén dolgozik, közben — munkaidő alatt — maszek­munkát végez, s így két helyen szedi fel a fizetést. Tény, hogy akadnak olyanok, mint a nemrég letartóztatott Ta­kács István, Gál József és Szenti Sándor, a Csongrád Me­gyei Állami Építőipari Vállalat vezető beosztású alkalma­zottai, akik az irányításuk alá tartozó kőművesek egy cso­portjával magánépítkezéseket végeztettek. Rendben van, most már felelni fognak tetteikért, az viszont felháborító, hogy hónapokig lavírozhattak a felületes ellenőrzés követ­keztében. Talpra áll a fekvő óriás A párt Kommunistának lenni ne­héz harcot jelent Harcot az embertelenség, a kizsákmá­nyolás, a szellemi és fizi­kai nyomorúság ellen, har­cot az alkotó emberek nagy­gvá emeléséért De nemcsak harcot hanem gyakran le­mondást, fokozott felelőssé­gi, másokért való sok-sok áimatlankodást is. Kommu­nista csak az lehet aki sze­reti a rendet a fegyelmet van türelme másokat tanít­gatni és elég ereje szembe­szállni minden gazsággal, értetlenséggel, kishitűséggel. Ha kell fegyvert markol a fr+radaloniért, de a szer­számforgatásban is példát ad környezetének, mert a szocializmus, a kommuniz­mus győzhetetlenségébe ve­tett hite megingathatatlan. És az elismerés? Jólesik nekik, mint bárkinek, aki becsüli önmagát, mégsem ez sarkallja őket szüntelen a jobbra. törekvésre, hanem saját meggyőződésük. A sok küzdés és fáradozás csak ritkán töri meg, a mú­ló évek inkább megacélozzák akaratukat. Naponta találkozunk, be­szélgetünk Szegeden is olyan kommunistákkal, aki­ket az elnyomatás nehéz év­tizedei, az ellenforradalom börtönei sem törtek meg soha,, szabadságunk hajna­la óta pedig mintha meg­fiatalodtak volna Többen közülük már túl vannak életük delén, mégis hallat­lan vitalitás jellemzi őket. Segítenek ahol csak tudnak, buzdítják, lelkesítik az if­jabb nemzedékhez tartozó elvtársakat A párt régi har­cosai ők, s most szabadsá­gunk 20. évfordulója alkal­mából tisztelettel köszönti őket az egész dolgozó társa­dalom. Március 22-tő! április 2­Ig, a párt-alapszervezetek ünnepi taggyűléseket tarta­nak. Ezeken a felszabadu­lásról megemlékezve mél­tatják azoknak az elvtár­saknák a munkásságát ls, akiic már húsz éve, vagy még ennél is régebben kap­régi harcosainak Vetik a fűszerpaprika A szegedi fűszernövény körzetben — amelynek köz­pontja a szegedi járás ho­mokvidéke. valamint Hód­mezővásárhely környéke és Békés megyében Orosháza határa — megkezdődött a magvetés. Az előkészített fémzárolt magot a tsz-ek már hetekkel ezelőtt kivit­ték s csak a munkákra al­kalmas időt várták. A fel­dolgozó vállalat termeltetési osztályához étkezett jelen­tések szerint egyre szaporo­dik azoknak a közös gazda­ságoknak a száma, amelyek meleg-, illetve langyos­ágyakban nevelik a palántá­kat. Ennek az agrotechnikai módszernek az az előnye, hogy már május elején hoz­záláthatnak a szabadföldi palántázáshoz Ezáltal tíz­tizenöt százalékos hozamnö­vekedésre számíthatnak. A gyorsan növekvő kül­kereskedelmi igényekre va­ló tekintettel tovább bővül a paprikás táj: hétezerszáz holdra kötöttek termelési szerződést. Ebből ötezerhét­száz hold jut Csongrád és ezernégyszáz hold Békés megyére. A legnagyobb „paprikás" közös gazdaság a röszkei Kossuth Tsz, amelynek tábláin félezer holdat foglalnak el az idén az ültetvények. A palántázás nem jelent különösebb gondot a szövet­kezetnek. Az idén száznál is több különböző típusú ül­tetőgépet üzemeltetnek s alig lesz olyan terület, ahol kézi erővel kell rakni a nö­vényeket. 1 ¥ iMVMl ZOLTÁN elvtársnak, a párt régi harcosánaá a nép szolgálatában kl fl j/ett/1 ú n k á1 á fe k t a frlszábadléás 20.évfordulóján mszmp központi ták meg a piros tagsági könyvecskéjüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának határo­zata értelmében a pártnak ezek a régi harcosai a nép szolgálatában kifejtett mun­kájukért, Lenin elvtárs arc­képével díszített emlékla­pot és igazolványt kapnak. Mind az emléklapot, mind a róla szóló igazolványt Ká­dár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára írta alá. A szegedi párttaggyűléseken összesen 1580-an kapnak ilyen emléklapot Több alap­szervezet könyvekkel és más ajándékokkal is kedveskedik a párt régi harcosainak, hogy ezzel is kifejezzék az elvtársi kollektíva megbe­csülését. Ugyanezeken a taggyűlé­seken 65 leszerelő szegedi munkásőr kapja meg az öt­éves szolgálatért emlékér­met. és a vele járó emlék­lapot Kedd 19«5. március 23. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom