Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

Közéletünk hírei KADAR JÁNOS FOGADTA A TÁVOZÓ KINN NAGYKÖVETET Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke szerdán fogadta dr. Reino S. Palast, a Finn Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg távozik Magyarországról. SOMOGYI MIKLÓS VESZPRÉMBE LÁTOGATOTT _ Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. a SiZOT elnöke. Veszprém megye országgyűlési képviselője szerdán Veszprémbe látogatott. Délelőtt Ábrahám Ferencnek, a megyei pártbizottság titkárának társaságában Várpalotán felkereste a Földtani Kutató-Fúró Vállalat kirendeltségét, és tanulmányozta a geológusok és más szakemberek munkáját. Megtekintette az újonnan épült telep műszaki berendezéseit, javítóműhelyeit, majd a íiar tal szocialista bányászváros lakásépítkezéseit. Délután a város vezetőivel tanácskozott a helyi problémákról és a várpalotai Jó szerencsét művelődési házban képviselői beszámolót tartott. A KlNAI NAGYKÖVET VACSORÁJA Han Ke-Hua, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete szerdán este vacsorát adott a kínai tavasz ünnepe alkalmából. A vacsorán részt vett Péter János külügyminiszter, Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Pataki János, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtitkára, továbbá a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium több vezető munkatársa. Dorozsmai sárszámadás — Szegeden Szövetkezeti gazdák a Tisza Szállóban Egy taíu - egy szövetkezet Az egyesüli tsz vagyona: 5 millió A kiskundorozsmai általános iskolák igazgatója. Link Mihály meghatódottan mondta: ha láttad volna ezeket az embereket a nyáron a kukorica-, a cukorrépaföldeken, a tarlókon, fáradtan küzdve a termésért, most nem hinnéd el, hogy ugyanők vannak itt. A nehéz kristálycsillárok alatt kipirult arcú nagymamák, nagyapák, fiúk és unokák: három dorozsmai parasztgeneráció képviselői ültek szebbnél szebb ruhákban. Azért gyűltek össze a szabb gazdasága volt a József Attila Tsz. Mindössze 13 forintot ért egy munkaegység. csak 3200 forint évi jövedelem jutott egy-egy dolgozóra. Ma 21 ezer 336 forint az átlagos jövedelem. Jóllehet nagyon sok a 60—70 esztendősnél is öregebb tszgazda, gazdasszony — akik jutottak. 1962-ben: a búza átlagtermése holdanként 4,5, 1963-ban már 10, 1964-ben pedig 12 mázsa. Az őszi árpa hozama 1963-ban 33 mázsa volt holdanként, most 51. A közös jószágállomány megkétszereződött. Növénytermesztésből. 2 millió forintot terveztek, ehelyett 3 szegedi Tisza Szálló hangversenytermében — ahogy ök mondják, az aranyteremben —, hogy nyilvánosan ünnepeljék meg azt a sikert, amit 1964-ben a közös földeken elértek. Szitás Ágoston, a tsz elnöke beszélt a sikerekről. 1962-ben még a i szegedi járás egyik legroszcsak alkalomszerűen dolgoztak —, viszont az átlagba, mert ők is dolgoztak, beletartoznak. Az ünnepi zárszámadó közgyűlésen nemcsak 1964 eredményeiről, hanem három év sikereiről volt szó. Arról az időről, mely alatt a mélyről a jelenlegi csúcsig Devizamentes szakembercsere a Szovjetunióval A napokban egyezményt frtak alá Moszkvában a magyar—6zovjet, tudományos együttműködésről. Dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, az egyezmény megkötése végett a szovjet fővárosban járt magyar delegáció vezetője az alábbiakban méltatta az egyezmény jelentőségét: Az egyezmény kiterjed a két ország kétoldalú mezőgazdasági tudományos-műszaki együttműködésének valamennyi formájára. Ezek közül az egyik legfontosabb a kutatási tervek és a kutatási eredmények rendszeres cseréje. Ez lehetővé teszi bizonyos felesleges párhuzamosságok elkerülését Igen hasznosnak ígérkezik a mezőgazdaságra vonatkozó műszaki-tudományos dokumentációk és más tájékoztató anyagok kölcsönös, gyors cseréje. Az illetékes intézmények kutatási célokra mag- és más szaporítóanyag-mintákat is küldenek egymásnak, a fertőző állatbetegségek elleni védekezés érdekében pedig kicserélik a szérum- és vaccinagyártáshoz szükséges anyagokat és műszereket. A magyar és szovjet kutatók, szakemberek közül már eddig is igen sokan jártak hosszabb-rövidebb tanulmányúton a Szovjetunióban, illetve hazánkban. A mostani megállapodás azonban ezen a téren is további lépést jelent. Kimondja ugyanis, hogy a két ország — meghatározott keretben — kölcsönösen és devizamentes alapon fogadja egymás tudományos kutatóit és oktatóit. A szakembercserére már az idei részletes program is elkészült. Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes befejezésül elmondotta, hogy az egyezmény a kölcsönös cserelátogatásokat az egyetemistákra is kiterjeszti. A magyar agráregyetemi és főiskolai hallgatók egy-egy csoportja nyári üzemi gyakorlatát a Szovjetunió legjobb szovhozaiban és kolhozaiban végzi majd, s ennek megfelelően a magyar mezőgazdasági üzemek szovjet diákokat fogadnak. Az egyhónapos cseregyakorlaton az idén 20—20 fiatal vesz részt. (MTI) Felszabadulási munkaverseny Tizen hat,. Mt ÍWr . ,, / milliárd a szegedi MM igazgatosagon Q takarékban (Tudósítónktól.) Csak a kezdet volt nehéz. A MÁV szegedi igazgatóságának területén dolgozók ugyanis nehezen találták meg az utat, hogy szocialista címért küzdő brigádokat szervezzenek. Két évvel ezelőtt tört meg a jég. S ma már 15 szocialista brigád 121 tagja segíti az igazgatóság munkáját. A napokban került az igazgatóság hirdető táblájára a forgalmi és kereskedelmi szakszolgálat Gagarin brigádjának verseny felhívása, melyet felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából hirdettek meg. A január 18-tól április t-ig tartó felszabadulási versenyhez minden brigád csatlakozott. A felszabadulás tiszteletére es.v űi komplex-brigádot is alakítottak. A komplex-brigád tagjai a MÁV igazgatóság forgalmi osztályának éruirányitói és az autóközlekedési vállalat irányító szolgálatának munkatársai. A hattagú komplex-brigád felajánlása népgazdasági szempontból is nagyon fontos pontokat tartalmaz. Ilyen például a késetten kirakott kocsik számának 5 százalékkal való csökkentése a KISZ rakodóbrigádok szervezése. Sziládi Sándor Az elmúlt esztendőben 4,4 milliárd forinttal növekedett és 16,5 milliárd forintra emelkedett a lakosság betétállománya. Jelentősen fejlődött a legrégibb takarékossági forma, 270 000 új betétkönyvet vettek nyilvántartásba. A múlt évben összegyűjtött pénzek után 644 millió forint kamatot kapott a lakosság. Megválasztották a textilművek új üzemi bizottságát Tegnap délután tartották meg a Pamutnyomóipari Vállalat szegedi textilművek gyáregységében a szakszervezeti bizottság választását. A délelőtti órákban az üzembe érkezett Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, valamint Végh László, a Pamutnyomóipari Vállalat vezérigazgatója. A vendégek a délelőtti órákban megtekintették az üzemet, délután részt vettek a szakszervezeti bizottság megválasztásán. (Liebmann (elv.) millió 302 ezer forint értéket adtak a népgazdaságnak. Büszkék az állattenyésztők is. 1 millió 928 ezer forint termelési értéket vállaltak, s végül 2 millió 194 ezer forint értékben adtak élelmiszereket a fogyasztóknak. És ebben a szocialista munkaversenynek is része van. Többször szóltak dicsérettel Komáromi Gergelynéröl: 54 éves parasztasszony, munkacsapat-vezető, só a legfiatalabb csapatában. A legöregebb Péter Antalné 67 éves asszony. A növénytermesztők csapatversenyében ők lettek az legelsők. Egy nyugdíjas parasztgazda mondta: „Amikor megalakultunk, az összes vagyonunk egy öreg vak ló volt". A tehermentes tiszta vagyon most 5 millió 100 ezer forint. S ez 210 gazdára oszlik meg 20-tól a 80 évesekig. A nagy hangversenyterem varázsa nem okozott lámpalázat. Nagy Sándor, Komáromi Gergely, Domonkos Sándor, Bodor Mihály, Gyémánt Mihály meg a többi szövetkezeti gazdák és Domonkos Ferenc fogatosból lett párttitkár úgy beszéltek a vitában a közös élet szépségeiről, hogy amit mondtak, akár a parlamentben is elhangozhatott volna. Szabó István szövetkezeti gazda József Attiláról, a közösség névadójáról szólt. Simon Lajos, a szegedi járási pártbizottság titkára arra emlékeztetett: a József Attila Tsz — ami a személyi jövedelmeket illeti — jelenleg a legjobb a szegedi járásban. De a termelés színvonalának emelésében még nem a legelső. Legyen hát ebben is legpéldaadóbb. Ez a következő cél. A vitában sokszor hallottuk ezeket a kifejezéseket: „kis" József Attila Tsz, „nagy" József Attila Tsz, s a legnagyobb most lett. A másik kískundorozsmai gazdaközösség, az Üj Élet is csatlakozott hozzá: egy falu — egy szövetkezet lett. Ennyi udvariassággal, előzékenységgel, ami itt volt a Tisza Szálló hangversenytermében, ritkán találkozik az ember. A gazdák dicsérték a vezetőket, ők viszont állandóan elhárították: az érdem tulajdonképpen nem osztható meg. Végül is együtt művelték meg a közös földeket. A vitának végül csak a tüzes, ropogós tánc vetett véget. Cs. J. A munkabér nem jelenléti díj A z utóbbi időben mind sűrűbben hallani a szegedi ™ üzemekben, amikor becsületes munkások teszik szóvá: vannak, akik anélkül akarnak tálunkból cseresznyézni, hogy segítenének fát ültetni, permetezni, gyümölcsöt szedni. Enyhén szólva kurtán-furcsán éitelmezik a mindent az ember javára elvet, s a saját szájuk íze szerint magyarázzák táx-sadalmunk humanizmusát. Sőt, eszerint is igyekeznek kialakítani sajátos életformájukat. Vannak, akik ezzel a rosszízű megjegyzéssel hárítják el maguktól kollektíva segítségét és zárkóznak el attól, hogy ök maguk segítsenek másoknak: Elvégeztem a magam munkáját, letelt a nyolc óra, egyéb nem érdekel. Lehet, elvégezte a maga mukáját, — de nem társai megelégedésére. Az ilyen ember is kollektívában dolgozik, s lám, mégis szemellenzővel él a maga munkájában. Azt mondják, minél jobban előre haladunk a szocializmus építésében, annál nagyobb szerepet kap az anyagiak mellett az öntudat is, gyárainkban, munkahelyeinken, a mindennapi életben. E megállapítás ékes bizonyítékaként emlegetik a szocialista brigádok mozgalmát, az új szemléletű emberek egyre bővülő csoportját. Talán már nincs is Szegeden olyan üzem, ahol ne vert volna gyökeret a szocialista munkaverseny új fája. A dolgozók általában büszkék fejlődő közösségi tudatukra, mozgalmukra. Már arra is van példa, hogy egy-egy brigád, kis munkáskollektíva nem fogad el borítékban pénzt. A bérelszámoló csak listát készít, s a szocialista brigádtagok önkiszolgáló módon elveszik egyenként a maguknak járó összeget. Olyan munkahely is van, ahol megvalósították a közös büfét, trafikot, könyvárusítást. Ott van minden elhelyezve egy szekrényben. vagy asztalkán. Aki megkívánja, vehet belőle. S ha valaki ellenőrizni akarja itt, nagy volna a tiltakozás. Érthető, ha ezek az emberek viszont tiltakoznak, szót emelnek, ha valaki a munkahelyet büfének, klubnak, szórakozóvagy olvasóteremnek tartja, vagy az időbért, a munkadíjat jelenléti díjnak tekinti. S az is természetes dolog, hogy nemcsak a szocialista és e címért küzdő brigádok teszik szóvá: a munkahely nem kaszinó, a munkabérért dolgozzon mindenki becsülettel. Azt is elítélik, ha valaki a legelemibb követelmény teljesítéséért is külön jutalmat vár. Az olyanokat is akik a napi feladat teljesítése, vagy nemteljesítése közben — ha arra hívják fel a figyelmüket, hogy jó lenne ráverni a tervteljesítés érdekében — azt kérdezik: mit kapnak ezért? Egyesek pedig húzzák az időt, csakhogy később hajrázni, másszóval túlórázni kelljen. Tehát lényegében a munkaidő alatt csak jelen vannak, s az ezért kapott bér csak jelenléti díj. Arra is akad példa, hogy nem teljesítik a prémiumfeltételeket és mégis követelik kifizetését. Vagy olyan munkakörben hadakoznak a prémiumért, ahol az nem jár. Esetleg olyan feltételeket szabnak, amelyek távol esnek az adott üzem munkafeltételeitől, termelési célkitűzéseitől. A becsületes munkások felháborodással ítélik el azokat, akik, ha azt hallják, hogy sürgős a munka, azt kérdezik, mi lesz feldobva, ha megcsináljuk. Annak a szövőgyári művezetőnek sincs és nem is lesz egyhamar becsülete munkatársai előtt, aki néhány napja kijelentette: „lesz az üzemrészemben szocialista brigád, támogatom.,a munkástörekvcseket, ha lesz pénz". tt zerencsénkre azok vannak többen, akik jóval rneszszebb látnak — vissza és előre — s nemcsak az anyagiakikai hozzák összefüggésbe a szocialista mozgalomért végzett munkájukat, termelő tevékenységüket, hanem a becsülettel. A messzebb látásnak is mély emberi és társadalmi gyökerei vannak. De nem pontos a megfogalmazás, ha azt mondjuk, ezek vannak többen. Helyesebb, az hogy a kalmárszellemüek vannak kevesen. De ha kevesen is vannak, köztünk élnek, társadalmunknak ök is tagjai. Ezért törődnünk kell velük, s a magunk arculatára kell formálni őket. Ez a cselekedőt is az emberért, minden ember javára történik. Természetesen nemcsak olyan elítélendő jelenségeket tapasztalhatunk a mindennapi életben, amelyek abból fakadnak. hogy egyesekben kimondatlanul él a hiedelem: a szocializmus hosszúlejáratú eltartási szerződést kötött velük. Az sem ritka keletű dolog, hogy a műszak alatti klubélet azért alakul ki, mert nem szervezik meg jól a munkát, vagy a művezetők nem tudnak fegyelmet, rendet követelni. Nem teremtik meg az egyenletes, jó minőségű munka feltételeit. Hányszor és hányszor történik meg, hogy egyszer „vágtában" kell dolgozni, mértéktelenül túlórázni, másszor meg munka- vagy anyaghiány miatt csellengenek az emberek, tesznek, vesznek valamit, hogy ne mondják, álldogálással keresik meg a bérüket. Pedig sokszor nem is rajtuk múlik, hogy álldogálnak, hanem azokon, akik negyedévi, vagy más termelési tanácskozásokon olyan ékesszólóan tudnak beszélni a munkaidő kihasználás, vagy kihasználatlanság kérdéseiről. Szeged ipari fejlődését szemléltető humorral találkoztam a minap. Munkások beszéltek arról, hogy az iparfejlődés százaléka nagyobb lehetne, ha az irodai létszámgyarapodással mérnénk a teljesítményt. Állandóan arról beszélünk, csökkenteni kell a bürokráciát, egyszerűsíteni az adminisztrációt, hogy kevesebb alkalmazotti létszámmal láthassuk el feladatainkat. Erről beszélünk és közben hadakozunk az újabb létszámemelésért. Mert igen sok helyen kinek-kinek nem szabják meg tennivalóit, felelősségét, s így aztán a jobb kéz nem tudja, mit tesz a bal, s emberek sem tudják, ők maguk mit tegyenek. A vezetők csak azt látják, hogy nem végzik el a munkát, s ezért újabb létszámot kérnek, sőt követelnek. Ügyes indoklással kapnak is. Erről tanúskodnak a „fejlődés" számai. Ilyen körülmények, munkalehetőségek közben nem csoda, ha emelkedik a munkahelyeken elfogyasztott feketekávé grafikon mutatója, a kihasználatlan munkaórák, a terméketlen értekezletek, időtöltések mértéke. Így lesz aztán a munkabél- többé-kevésbé jelenléti díj. logos és időszerű is az igény, hogy nagyobb rendre, ** szilárdabb munkafegyelemre van szükség. S hogy az erre törekvő munkások, vezetők kapjanak nagyobb támogatást a párt- és szakszervezeti szervektől, a felettes hatóságtól. Feladatúinkat, minden ember javára végzett munkánkat csak akkor tudjuk eredménnyel elvégezni, ha a vezetés minden posztján magasabbra emeljük a rend es a fegyelem mércéiét, jobban számonkérjük, ellenőrizzük a végzett munkát. Apelláljunk a rendszerető, az újszellemű emberek igazságérzetére, vegyük igénybe támogatásukat, — azokét, akik a mindennapi életben munkájukkal és példamutatásukkal is sokat, tesznek az emberek neveléséért, a fegyelmezetlenséget nem türö szellem kialakításáért. NAGY PAL Csütörtök. 1965, február 18. DÉL-MAGtARORSZAG 3