Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

0 Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1964. évi népgazdasági terv teljesítéséről (Folytatás az 1. oldalról) kevesebbet vásároltak fel, mint 1963-ban. Egyes mezőgazdasági termékek minőségének megóvását, a gyors szállítást nehezítette a megfelelő technikai eszközök hiánya, esetenként szervezési fogyatékosságok. A mezőgazdaság árutermelésének növekedéséhez hozzájárult, hogy tovább javult a termelőszövetkezetek gazdálkodása és szervezettebb volt az állami gazdaságok munkája. Közlekedés % TÖBB SZALLlTANIVALÓ 0 KORSZERŰSÍTETT VONÓPARK • 86 EZER SZEMÉLYGÉPKOCSI 1964-ben a közlekedési vállalatok áruszállítása 10 százalékkal nőtt. Ezen belül vasúton 8 százalékkal, tehergépkocsin 18 százalékkal több árut szállítottak, mint 1 963-ban. A megnövekedett szállítások lebonyolításához hozzájárult a járművek állományának növekedése és a jármüvek jobb kihasználása. A vasút 3326 vagont és 61 korszerű Diesel- és villamosmozdonyt, a TEFU mintegy 1300 új teherautót kapott. Mindemellett a szállítási igényeket esetenként csak késedelmesen elégítették ki. Vasúton 4 százalékkal, a távolsági autóbusz-járatokon 10 százalékkal, a repülőgépeken 19 százalékkal többen utaztak, mint 1963-ban. A % árosi személyszállításban az autóbuszok utasforgalma nagyobb mértékben nőtt, mint a villamosoké. Tovább bővült a személygépkocsik és a motorkerékpárok állománya. 1964. év végén a személygépkocsi-állomány 86 000 darab, a motorkerékpár-állomány 370 000 darab volt. Külkereskedelem 0 TÖBB VOLT A BEHOZATAL 0 NŐTT AZ AUTÓBUSZEXPORT 0 JÓ CIKKÜNK A GYÓGYSZER A behozatal 14 százalékkal, a kivitel 12 százalékkal haladta meg 1984-ben az 1963. évi szintet. A külke-» reskedelmi forgalom nagyobb hányada — mintegy 70 százaléka — 1964-ben is a szocialista országokkal bonyolódott le. Az import 58 százalékát kitevő nyersanyagokból és télkésztermékekből 19 százalékkal többet hoztunk be, mint 1963-ban. A gépbehozatal 11 százalékkal nótt. A gépkivitel 1964-ben mintegy 9 százalékkal volt több, mint 1963-ban. Jelentősen növekedett a közlekedési eszközök — elsősorban az autóbuszok —, a szerszámgépek exportja. Egyes gépfajták, pl. a mezőgazdasági gépek, a könnyű- és élelmiszeripari berendezések exportja kisebb volt az 1963. évinél. Az ipari fogyasztási cikkek közül a gyógyszerek és ruházati cikkek exportja volt számottevő. BerÉázésok ipari vállalatok termelése 6 százalékkal növekedett és ezzel eredeti tervüket 92 százalékra teljesítették. Az építőipar tervének teljesítését nehezítette a munkaerőhiány. Ezért a Minisztertanács az építőipar termelési előirányzatát évközben mérsékelte. A csökkentett tervet 96 százalékra teljesítették. Április óta 3—4 százalékkal kevesebben dolgoztak az állami építőiparban, mint 1963 azonos hónapjaiban. Az építőipari vállalatok munkájának összehangolásában és a? építési munkák szervezésében hiányosságok voltak. 1964_.ben megkezdte termelését többek között a hidasi brikettgyár 150 000 tonna évi kapacitású új üzemrésze. a Dunamenti Hőerőmű 1. sz. és az Oroszlányi Hőerőmű 4. sz. 50—50 mw teljesítményű gépegysége, a Győri Oxigéngyár, a Fémlemezipari Művek sátoraljaújhelyi gyáregysége, a Kéziszerszámgyár kecskeméti gyáregysége, a Kazincbarcikai Könnyűbetongyár, az Orosházi Üveggyár több üzemrésze, a Nyíregyházi új Konzervgyár. Átadták a MÁVAUT budapesti új gépkocsitelepét, a pécsi és a nyíregyházi 300 ágyas tbckórházakat. Üj szálloda épült Salgótarjánban, Siófokon, valamint Budapesten. Átadták a forgalomnak a budapesti Erzsébet-hidat. 1964-ben az állami építőipari vállalatok — lényegében a tervnek megfelelően — mintegy 20 400 lakástt adtak át. Ezenkívül magánerőből — többségében jelentős állami támogatással — mintegy 30 000 lakást építettek. Bővült a kereskedelmi bolthálózat. Budapesten átadták rendeltetésének az újjáépített Divatcsarnokot, a József Attila-telep ABC áruházát és több száz kereskedelmi egységet korszerűsítettek az ország különböző vidékein. Továbbra sem volt kielégítő a beruházások gazdasági-műszaki előkészítése. Az 1964. évi üzembehelyezésre előirányzott néhány fontos beruházás befejezése nem történt meg, így pl.: a Budapesti Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet, a Hatvani Cukorgyár, a Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat beruházása, az Özdi Állami Áruház, a Budapesti Astoria Szálloda, a Dunaújvárosi Kórház. A lakosság jövedelmei és vásárlásai 0 RÉALBÉRNÖVEKEDÉS: 2,5—3 SZAZALÉK 0 7,6 SZÁZALÉKKAL TÖBBET VÁSÁROLTUNK 0 3.9 MILLIÁRDDAL NAGYOBB BETÉTÁLLOMÁNY Előzetes számítások szerint a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1964-ben 2,5—3,0 százalékkal, egy főre jutó reáljövedelme — a tervezettnél nagyobb mértékben — 5—6 százalékkal haladta meg az 1963. évi szintet. A parasztság egy főre jutó reáljövedelme és fogyasztása kb. 4— 5 százalékkal emelkedett. 1964-ben a kiskereskedelmi eladás a tervezettnél nagyobb volt és 7,6 százalékkal haladta meg az 1963. évit. Az összes eladás mintegy felét kitevő élelmiszerforgalom 8 százalékkal emelkedett. Az élelmiszerellátás általában kielégítő volt. Az átlagosnál jóval nagyobb mértékben nőtt 1964-ben a déligyümölcsök, a kávé, a csokoládé, a tojás, a baromfi eladása. Zsírból 2 százalékkal, cukorból 4 százalékkal, tej és tejtermékből kb. 10 százalékkal, nyershúsból kb. 1,5 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom. Egyes húsféjgségekből a szükségletet azonban nem tudták kielégíteni. A ruházati cikkek vásárlása 1964-ben 4 százalékkal haladta meg az 1963. évi forgalmat. Cipőkből 15 százalékkal, konfekcionált cikkekből 7 százalékkal több fogyott, mint 1963-ban. Méterárukból valamivel többet, kötöttárukból ugyanannyit adtak el, mint 1963-ban. A vegyes iparcikkek eladása a korábbi évekhez hasonlóan — az átlagosnál gyorsabban nőtt. A vásárlás televíziókból kb. 30 százalékkal, hűtőszekrényből 65 százalékkal, mosógépből 7 százalékkal, porszívóból 40 százalékkal volt nagyobb, mint 1963-ban. Több motorkerékpárt, kevesebb személygépkocsit adtak el, mint 1963-ban. A bútorforgalom 5—6 százalékkal emelkedett. Néhány tartós fogyasztási cikk forgalmának nagyobb mértékű növekedését esetenként az áruhiány, a nem megfelelő választék, minőség akadályozta. 1964-ben a lakosság kb. 10 százalékkal többet költött különféle szolgáltatásokra. Ezen belül jelentősen nőtt a közlekedésre, a kulturális célokra és a különféle javításokra fordított összeg. A javítószolgálat fejlődése azonban nem tartott lépést az igényekkel. Az év folyamán a lakosság takarékbetéteit 3,9 milliárd forinttal növelte. Népesség, népmozgaleüi, egészségügy és kulturális ellátottság 0 TÚLLÉPTÜK A TERVET 0 AZ ÉPÍTŐIPAR ADÓSSÁGA • NAGY LÉTESÍTMÉNYEINK Beruházásokra — előzetes sz.ám ások szerint — 1964ben 7 százalékkal többet fordítottak, mint 1963-ban és valamivel többet, mint amennyit a terv eredetileg előirányzott. A tervezettnél lényegesen gyorsabban nőttek az importgép beruházások. Az év folyamán a beruházási összeg 42 százalékút az iparban. 21 százalékai a mezőgazdaságban használták fel. 1964-ben az állami építő0 10 MIELIO 135 EZER LAKOS ® 3,3 MILLIÓ DlAK 0 KÉTSZER ANNYI KÜLFÖLDI LÁTOGATÓ 1964. év folyamán 31 000 fővel növekedett az ország lakossága és az év végén 10135 000 volt. 1964-ben az élveszületések aránya (1000 lakosra számítva 13) ugyanolyan volt, mint az előző két évben. A halálozás (1000 lakosra számítva 10) és a természetes szaporodás (1000 lakosra számítva 3) aránya is azonos volt az előző évivel. Tovább csökkent 1964-ben a csecsemőhalandóság: az ezer élveszülöttre jutó egy éven aluli meghaltak száma 40 volt, 6 százalékkal kevesebb, mint 1963-ban. 1964-ben 900 új orvos kapott diplomát, az év végén 10 000 lakosra 18,3 orvos jutott. A kórházi ágyak száma az év folyamán 800-zal gyarapodott és számuk az év végén elérte a 76 000-et. Az egészségügyi ellátás a számottevő javulás mellett sem tartott lépést az igényekkel. 1964 végén több. mint 1 100 OW ember kapott nyugdíjat, illetve járadékot. A Több mint szakember részükre folyósított összeg 1964-ben 600 millió forinttal több volt, mint 1963-ban. Az 1964—65. tanévben kb. 2,3 millióan tanulnak. A tanév elején a középiskolákba 417 000-en iratkoztak be, 32 000-rel többen, mint az előző tanévben. Az idei tanévben 92 000-en folytatnak felsőfokú tanulmányokat, 11 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A szakmunkás-tanulóképzésben részesülő fiatalok száma 164 000. A kiadott művek példányszáma 1964-ben mintegy 71 millió volt, ezen belül a könyvek több, mint 44 millió példányban jelentek meg. A televízió előfizetők száma az év folyamán 471 000-ről 675 000-re emelkedett. Az i idegenforgalom — nagyrészt az utazásokat megkönnyítő államközi megállapodások hatásaként — jelentősen nőtt. 1964-ben magyar állampolgárok 1 487 000 alkalommal utaztak külföldre, s ez több mint két és félszerese az 1963. évinek. Magyarországra külföldi állampolgárok pedig 1 302 000 esetben jöttek. ami kétszerese az 1963. évinek. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL A

z utóbbi időben egyre többen hiányolják megyei és szegedi „nehéiz emberek" az üzemi pártszervezetekben, szerkesztőségünkben és egyéb helyeken, hogy nem foglalkozunk eleget a közvélemény előtt a Nehéz emberek című filmben szereplő és ahhoz hasonló problémákkal. Ez különösen azóta jelentkezik igényként, amióta a tv is bemutatta ezt a filmet. Miért találkozunk léptennyomon ezzel az igénnyel egyszerre több helyen is? Nem csupán az említett film hatására — persze ez is lökést adott e kívánságnak —, de sokkal inkább azért, mert a filmben szereplő témák és személyek nem egyediek. Megtalálhatók üzemben, vállalatnál, tudományos és kutató, oktató intézménynél. Azért, mert mindenütt élnek' „nehéz emberek", akik többnek érzik magukat, mint egyszerűen szakembernek. Többet is akarnak nyújtani, mint egy jól képzett szakember. Ezeknek személyes adottságuk, tudás és gondolkodásbeli pluszuk, hogy a simán vett szakmunka nem elégíti ki őket. Valami többletet akarnak nyújtani a társadalomnak, s ebben esetenként az ösztönző pénz is szerepet játszik, de legalább olyan mértékben az akarat és a tudás, amely nem hagyja őket nyugton. Ezért nagyon értékes embereknek tartja őket társadalmunk. Nem tudnak szimplán, csak úgy élni, hogy becsületesen ledolgozzák a nyolc órát, azután hazamennek azzal a jóérzéssel, ma megtettek már mindent. A tv-nézők között voltak, akiket örömmel töltött el a film, mert nemcsak „lent", hanem „fent" is pellengérre állították a közömbös vezetőket, a klikkbe tömörült egyéni érdekek védelmezőit, akik minden áron bizonygatják, hogy az új rossz, és a legképtelenebb állításokra is hajlandók, hogy megakadályozzák az újat csupán azért, mert az nem tőlük származik. M

ások megdöbbentek, s art kérdezték: „hát lehetséges ilyesmi?" Mit felelhetünk: amit a film kockái dokumentáltak — lehetséges. Naivitás volna azt képzelni, hogy ez a fenköltnek egyáltalán nem nevezhető magatartás, életfelfogás ne jelentkezhetne bármelyik üzemben, intézményben, tehát ne jelentkezhetne embereknél, akik sok jót, hasznosat cselekszenek és bizony olyasmiket is, mint a filmben elmarasztaltak. Persze azzal nincsen elintézve semmi, hegy istenem, hát emberek vagyunk". Emberek vagyunk — de a jövő emberei azok az újítók, azok a szívós, az igazságukért mindenre képes emberekf akik nem állnak haptákba szaktekintélyek előtt, amikor tudják, hogy azok a konkrét esetekben tévednek. Nem is megszállottak ők, csak nem annyira kényelemszeretök és nem annyira „óvatosak", hogy igazságukért folyó küzdelmükben esetleg ne vállalnák az elbocsátást, kitiltást a gyárból, — ami olyan ritka már, mint a fehér holló —, vagy a sulytyomban elhangzott jelzőket, hogy „ennek egy kerékkel több van", esetleg közpályán a teljesen rossz értelemben használt kifejezést, a „lebukást". Ha ezt nem vállalnák, — s az első akadálynál félreállnának —, akkor nem is lennének igazi újítók, olyan küzdők, akik mindenképpen gyarapítani akarják a közösséget. De ők akarják art a pluszt a közösség javára gyümölcsöztetni, ami bennük van. Nem vagyunk egyformák, s aki neim ilyen állhatatos és bátor, az talán holnapra sem válik rendíthetetlen állhatatossá és bátorrá. Még e film hatására sem. Az igazságszolgáltatás napi példái viszont. előbb-utóbb hatnak a kevésbé harcias újítókra ú.iat és jobbat akarókra, a ne héz embereknek" pedig vébbi bátorítást adnak. Az ilyenféle igazságszolgáltatás nem kedvez a bürokrata szemléletnek, a „ne csináljunk különösebbet, csak amit mondanak, mert abból nem lesz baj" — gondolkodást hordozóknak, s az óvatoskodó, egyéni érdekeiket jól megmércsigélőknek sem. Nehéz ez a küzdelem? Vitathatatlanul nehéz. Nehéz, mert nagyon bonyolult minden új elismertetése... s általánosítása az újnak talán még nehezebb. Rendkívül sok körülmény játszik közre. amelyek kisebb-nagyobb tényezők kapcsán lépnek elő egy-egy új konstrukció, sőt új gondolat előállításával, előterjesztésével. A bonyolultság magában véve is nagy türelemre és körültekintésre int. Senkisem kívánhatja. hogy egy-egy elképzelésről, vagy gondolatról egyszeriben mindenki kijelentse — ez feltétlenül jó. Éppen ezért, bárhol merülnek fel új, a közösség számára hasznos elképzelések, javaslatok, az azokhoz értő emberek ne viselkedjenek passzívan, hanem szaktudásukat, hozzáértésüket adják az ügyhöz, és ha meggyőződtek arról, hogy jó az újítás, javaslat, vagy gondolat, álljanak is az ügy mellé teljes szívvel és az újító mellé is. S

zámításba vehetjük, hogy meg kell küzdeni a maradisággal. Olyan szívós valami ez, amelynek a falát áttörni sokkal nehezebb, mint a rosszakaratét. Hiszen bevált régi módszerek, beállított üzemek és gépek, jól a fejekbe préselődött gondolatok megkövesedett alapokká válhatnak és válnak is, következésképpen gátolják az új befogadását, megértését. Sokszor önmagunk ellen kell küzdenünk, hogy képesek legyünk maradiságunkat, előítéletünket és szubjektivitásunkat félretenni, vagy legalább is valamennyire leküzdeni és objektív szemlélettel közeledni egy-egy új jelenséghez, kézzelfogható újításhoz, vagy nekünk szokatlan új gondolathoz. Azt nagyon jól megtanultuk a marxista klasszikusoktól, hogy a szocializmus társadalmának vezetői — legyenek azok bármilyen beosztásban — keressék, kutassák és karolják fel az újat, a közhasznút és előremutatót, ne engedjék art elsikkadni. De a tanultak sokkal nehezebben mennek át a gyakorlatba, mint ahogyan azt a korábbi években elképzeltük. Ezért minden fokon a vezető beosztásban dolgozó emberektől nemcsak meg kell kívánni az új iránti fogékonyságot, hanem olyan légkört kell teremteni, hogy ne lehessen a használható újat elsülylyeszteni. Ne lehessen a maga igazáért harcoló emberrel az élet kálváriáját megjáratni, s morálisan vagy egyéb módon lehetetlenné, szerencsétlenné tenni. Meg kell küzdeni az egyéni hiúsággal is. Hányszor tapasztaljuk, hogy egyszerű hiúsági kérdéseken buknak meg okos, jó elgondolások. Különösen ott, ahol klikk-érdekeket is érint egyegy újítás, új gondolat Ha ez, az alig tapintható kükkecskéken kívülállótól jött, akkor eleve fenntartással kezelik, mert sérti ott valakiknek az egyéni hiúságát, hiszen nem neki jutott eszébe ez a gondolat, vagy javaslat. Ilyenkor különböző látszatkifogásokkal elintézik: „nem jó". Vagy „most nem időszem". Esetleg: „másként kellene, majd meglátjuk". Nincs elutasítás — de van elhallgatás, ami jelen esetben annyi, mint az elutasítást Persze elsősorban nem a közvélemény előtti problémázgatás hoz javulást, nyit még szabadabb pályát a „nehéz emberek" számára. Természetesen erre is nagy szükség van. De sokkal inkább minden üzem, hivatal, intézmény és társadalmi szerv vezetőinek a fogékonysága, az újnak kijáró tiszteletadás és annak támogatása, védelme, általánossá tétele segít. Elsősorban páríszerveteink, a kommunisták segítsék . az újat mindenütt. Pártvezetőségeink üzemekben. hivatalokban, intézményekben érzékenyen figyeljék és támogassák azokat az embereket, akik adottságuknál fogva és tudásbeli pluszuk folytán többet akarnak adni, mint a becsületes mindennapi munka: ők amit tudnak, mind a közösségnek akarják odaadni. Ebben kell őket támogatni. _ S elhárítani fejük fölül á kicsinyes irigységet, a közönséges forintos bakafántoskodást, amelyből legtöbbször a tehetségtelenség és ezzel összefüggj nagyképűség júdása árulkodik ki. Mert mindenki adhat újat, alkothal nagyszerűt, hiszen ettől a lehetőségtől hazánkban senki sincs elzárva. Csakhogy ez nehezebb, keservesebb, tudást, energiát és időt igényel — míg a forintos irígykedés. amely intrikus megjegyzésekben csapódik ki, nem kíván különösebb személyi erőfeszítést. Ez utóbbi nyilván könnyebb. Valóban ú.iat adni a társadalom javára nehezebb, de ennek szépsége és személyes élménye okoz megfizethetetlen örömet. S. J. A keskeny nyomtávú vasútvonal mellett Szegedtől Krtcbiáig kicserélik a légvezetékei. Képünkön László Sándor, Vecsernyés Sándor és Gál Mihály, a vasút távközlési szerelői lathatók, amint az Asotthalmon átvezető vezetéket cserélik Vasárnap, 1965. január 17. DÉL-MAGYARORSZÁG 3