Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Újjáválasztják a iwtanacsokat Országszerte március 8-ra újjáválasztják a nőtanácsokat. Ezzel kapcsolatban a Szeged városi nőtanács is megkezdte az előkészületeket. A napokban kibővített titkári értekezleteken beszélték meg a feladatokat, s kidolgozták a pontos ütemtervet a város 17 nőtanácsának újjáválasztására. Az ünnepélyes jelölőgyűlések területenként február első napjaiban kezdődnek. A városi nőtanacs jelölőgyűlése marad utoljára. Lapozgatás a bizalmi naptárában Hatmilliós postakár a óunaníüli vihar ara A postavezérigazgatóság szombat délutáni jelentése arról az örvendetes eseményről számol be, hogy a hét folyamán a Dunántúlon megrongálódott összeköttetésekből több mint százat helyreállítottak. A GYSEV, a MÁV, a posta a szükséges összeköttetésekkel már megfelelően le tudja bonyolítani a forgalmat. Szombaton mindenütt befejeződött a szükséges összeköttetések kiépítése, s most már a Dunántúl valamennyi községébe lehet telefonálni. A károkat már mindenütt felmérték. A vihar mintegy 2650 távbeszélőoszlopot rongált meg, vezetékek kilométereit szakította le. A postavezérigazgatóság tájékoztatása szerint a helyreállítás költsége meghaladja a hatmillió forintot. Ma már nehéz lenne felderíteni, hogyan kezdődött. Maga az érdekelt fél, Lele Mihály sem tudja, hiszen nyolc éve történt. Csak arra emlékszik, hogy elhangzott a javaslat: legyen a bizalmi Lele Mihály. Ezután pedig felemelkedtek a kezek és ő lett a szegcdi szalámigyár finomvágó üzemrészében a szakszervezeti bizalmi. Azóta már negyedszer szavaztak rá munkatársai. Most néhány napja újra elfogadta munkatársai megbízását © A feljegyzések oldalai Ki tudja évente hányszor lapozgatja a szakszervezeti bizalmi naptárát, amelynek 127. oldalán kilenc pont foglalja össze jogait, kötelességeit, amelyet ő nyolc éve gyakorol és teljesít. S hány bejegyzés került már e naptár „feljegyzések" feliratú oldalaira? Sok munkájába, idejébe tellett, míg valamennyi mellé odakerült e szó: elintézve. Ahol dolgozik, a ílnomvágóban, 18 társa tartozik szakszervezeti csoportjába. A munkapadok, a gépek mellett valamennyi látszólag ugyanolyan, mint ő, fehér kabátjuk, munkakötényük is azonos. Mégis különbözők az emberek, magatartásuk, modoruk, munkakészségük, A munkásasszonyok is főbb szőr kérnek tanacsot szakszervezeti bi zalmijuktól szakmai képzettségük és problémáik is mások. © Utánanézni a do'goknak Mit csinál még mint szakszervezeti bizalmi Lele Mihály? Ezt kérdezem én is, azzal a módosítással, hogy a szakszervezeti tagdíj beszedésen kívül milyen munkája akad még. — Nemcsak a finomvágóGazdaságosabb nonkával szólalják a lakosságot a fiüdniívesszsvelkezeiek Megyei tanácskozás Szegeden Tegnap délelőtt Szegeden, a KözalkAmazo'tak Szakszervezetének kultúr otthonában tanácskozásra g,ültek össze a megye földmüvesszövetkezeteinek vezetői. Regöczi Istvánnak, a MÉSZÖV elnökhelyettesének megnyitó szavai után Hegyesi Bcla, a MÉSZÖV elnökhelyettese, főkönyvelő tartott beszámolót az 1965-ös feladatokról, a soron lévő földművesszövetkezeti tervezésről és az eredményesebb munka feltételeiről. Beszámolójáriak első részében ismertette az elmúlt évek során elért eredményeket. Köztudomású, hogy ezen időszakban a Csongrád megyei MÉSZÖV a Heves megyei MESZÖV-vel versenyzett, s e vetélkedő következményeképpen igen szép eredmények születtek. 1961ben az országos versenyben a Csongrád megyei MÉSZÖV második helyezést, 1962-ben első helyezést ért el. 1963ban a negyedik-ötödik helyen volt, s az elmúlt évi munka eredményeként most is jó helyezésre számíthat. A fent említett eredmények is köteleznek a további sikeres munkálkodásra. Beszámolójában Hegyesi Béla a megye föld művesszövetkezetei előtt álló feladatokat két témakörbe csoportosította. Mégpedig a lakosság ellálása, amely egyre színvonalasabb és jobb munkát igényel, valamint a gazdaságossági szemlélet. Mint hangsúlyozta, ebben az évben sem csökkenhet az ellátás színvonala. Sőt, fejleszteni is lehet, de csak a tervben meghatározott mértékben. Igen fontos az, hogy az élet követelményének megfelelően tervezzenek a megyében munkálkodó földművesszövetkezetek, reális számítások alapján. Elengedhetetlen követelménynek jelölte meg az előadó a helyi ellátás továbbfejlesztését. Eddig nem sokat tettek ennek érdekében, s így igen sok lehetőség maradt kihasználatlanul. Nemcsak közvetlenül a mezőgazdasági termékekre kell itt gondolni, hanem minden olyan árualapra, terményre, ami a helyi ellátást megkönnyíti. Szólt a továbbiakban az árucikkek koncentráltabb? elhelyezéséről. valamint n felvásárlószervek termelést irányító. meghatározó tevékenységéről is. Felhívta a figyelmet néhány cikktéleségre. am")vnek termeltetése, felvásárlása népgazdasági érdek. Néhány példát említett, amelyeknek nem szabad ezentúl előfordulniok. Így például Szatymazon játékkiállítást rendezett a földművesszövetkezet. A rendezés költségei 3554 forintba kerültek, ugyanakkor a bevétel nem érte cl a 7000 forintot. Súlyosbftotta a helyzetet az, hogy ebből az alkalomból hatvanezer forintnyi játékárut rendeltek le a faluba. Nem megengedhető, hogy ebben az évben, a jelenlegi tervkészítés időszakában ne vegyék figyelembe a megye földművesszövetkezeteinek vezetői azokat a minőségi mutatókat, amelyekkel eredményesebbé, jövedelmezőbbé tehetik munkájukat. Ilyen minőségi mutatónak jelölte meg az árualapokkal, az árukészletekkel való körültekintőbb gazdálkodást is. Ugyanis, ha a szövetkezetek szakemberei a kereskedelem forgalmát és az árukészlet viszonyát megvizsgálják, akkor rögtön láthatják a hibákat. A készletek összetétele és minősége a döntő. Éppen ezért legfontosabb feladat a kereskedelmi apparátusban a készletek ellenőrzése, figyelése, meghatározása a lakosság szükségletének alapján. S még esetleg átcsoportosításokra is sor kerülhet, bizonyos árukészletek egyik helyről másik helyre való szállítására. A továbbiakban felhívta a figyelmet az állóeszközök megfelelő kihasználására. Elmarasztalóan szólt arról, hogy a kooáncsi kisvendéglőben például egy 830 literes hűtőszekrényt tartanak, ami nincs megfelelően kihasználva. Korábbi években gyakran előfordult ésszerűtlen hálózatfejlesztés is. Meghamisították a gazdasági számításokat, hogy bizonyos egységeket létrehozzanak, pedig már akkor tudták, hogy ráfizetéses lesz. Éppen ezért ilyennek nem szabad ezentúl előfordulni és az „előző évben belépett" egységeknél is kezdjék meg az eredményesség vizsgálatát. Ugyanakkor a soron levő beruházásokat olcsóbban kell kivitelezni. a fölösleges dolgok kiiktatásával. Egy országos adatot is említett az előadó, amely szerint a beruházásoknál 184 milliárd forint helyett 205 milliárd forintot használtak fel új létesítmények készítésénél, de nem azért, mert több új beruházási egységet hoztak létre, hanem azért, mert különböző okokból, hibákból ennyivel többe kerültek a létesítmények. Elengedhetetlen a munka termelékenységének növelése is. Konkrét példaként megemlítette a főkönyvelő, hogy Csanyteleken a szezon végén néhány ember, akik a MÉKnél dolgoztak, munka nélkül maradt. Ilyen esetekben gyors intézkedésekre, átcsoportosításokra van szükség. Minden esetben vizsgálják meg a földművesszövetkezetek vezetői, amikor egy-egy beruházásra, módosításra vagy határozat megalkotására törekszenek, hasznos-e ez a népgazdaságnak? Ne forduljanak elő olyan alapvető elemi hibák, mint például Fábiánsebestyénben, ahol megállapították a magasabb áramfogyasztási költséget. Kiderült, azért, mert nappal is, hétköznap és vasárnap egyaránt az üzletek előtt égtek a villanykörték. Vagv mint Ullésen, ahová az AKÖV billenős kocsikkal szállította a szenet, de a földművesszövetkezet illetékesei minden ellenőrzés nélkül igazolták azt. hogy a teherautóról a szenet rakodók lapátolták le. Szünet után az utasításokat, valamint a tervek, intézkedési tervek, mérlegek készítésének módszereit határozták meg a jelenlevők. A tanácskozás sok segítséget adott a megyében levő földművesszövetkezeteknek az ez évi tevékenységükhöz, jobb, eredményesebb munkájukhoz. L. I. ban akad dolgom, mert vannak embereim más üzemrészekben is — válaszolja, hogy megértsem, miért vannak olyan szakszervezeti tagok, akik más részlegben dolgoznak. Elmondja: Molnár Imre hentes, Judik József raktáros, Oravecz József csontozó, régebben a finomvágóban volt. Amikor áthelyezték őket, azt kérték, maradhassanak az ő szakszervezeti csoportjában. A minap éppen Molnár Imre ügyében szaladgált ebédidő alatt. Azt kérdezte tőle ugyanis, hogyha ő az év vége előtt igénybe veszi az 50 százalékos szakszervezeti utazási kedvezményt, elutazik az ország távolabbi részébe és csak január elején tér vissza, ezzel nem meríti-e ki az 1905. évi utazási kedvezményét. A kedvezményes utazásról ő is csak annyit tudott, amennyi a bizalmi naptárában is megtalálható, hogy a szakszervezeti tag évente egyszer közvetlen hozzátartozóival (feleség, gyermek) együtt 50 százalékos MÁV utazási kedvezményt vehet igénybe. Ezért kellett utánanézni a dolognak, hogy pontos, szabatos választ tudjon adni. © Előbb-utóbb szót értek Lele Mihály és a többi bizalmi munkája gyakran túlnyúlik az üzemrészen, ahol dolgozik, de nemcsak ilyen formában. Képviselnie kell az üzem vezetői előtt megbízóit, munkatársait. Rendezni kell a védőruha, a bakancsproblémákat. Sajnos ez elég sűrűn beszéd tárgya a szakszervezeti csoportban, mert a munka és védőruhák minősége gyenge és hamar, tönkremennek. — Ezek tisztázása nem könnyű dolog -- mondja a bizalmi —, de talán ennél is nehezebb a segélyek intézése. — Mindjárt hozzáfűzi, nemcsak azért, mert meg kell találni a legrászorultabbakat, ezek ugyanis anélkül is jelentkeznek, hanem azt megmagyarázni, hogy miért nem kaphatnak, ha nem jogosultak vagy nincs miből. — És sikerül? — Ha rögtön nem is, azért előbb-utóbb szót értek az érdekeltekkel, mert minden ember lehiggad, s akkor rájön, hogy igazságos a döntés, a vélemény. Nemcsak a munkások, a vállalat vezetői is adnak véleményére. Kérik javaslatát a jutalmazásoknál, a kiváló dolgozó kitüntetés előkészítésénél, a bérrendezéseknél, normakiigazításoknál. S ez emeli is a bizalmi tekintélyét. Végül visszatértem eredeti kérdésemhez, a szakszervezeti tagdíj beszedéséhez. Vajon mindenki pontosan fizet csoportjában? — Évekkel ezelőtt még volt néha probléma, mert egyesek elmaradtak, de ma már ilyen gondom nincs. Szégyen is lenne, hiszen a mi kollektívánk most nyerte el harmadszor a szocialista brigád címet. Nagy Pál A pénznek nincs szaga? R

égi szólAsmonüás, hogy a pénznek nincs szaga, de ez keletkezésekor sem volt igaz és ma sem az. Képletesen sem állja meg a helyét, mert hiszen a vánkosban tartott pénz fölveszi a szoba állott levegőjét, a nyirkos sublótba rakosgatott pénz meg penészszagot kap... Igaz, ez a fajta gyűjtögetés már nem divat; most már kamatra gyümölcsözik minden félretett forint a takarékpénztárakban, s ez jó is, kifizetődő is. Együtt jár a modern ember életfelfogásával. Nem is így érdekes a pénz szaga, hanem a származás oldaláról érdemes vizsgálni, mert ebben az értelemben a lelkiismeretet megnyugtató vagy háborgató illatról van szó, s ettől a pénz nem volt sohasem mentes. A tőkés jövedelme és a munkás „jövedelme" — eleve magában hordozta a különböző illatokat — az előzőn a munkás verítékének, az utóbbin a munkás keserűségének a sója szárad. Hiába vélte a tőkés, hogy a pénznek nincs szaga — a megzsarolt munkás ezt sohasem hitte el. Így volt ez nálunk is. Szerencsére azonban a jövedelemben különbségek — pénzbeli különbségek — kibékíthetetlen ellentéte mindörökre a múlté, mert megszűnt a kizsákmányolt és kizsákmányoló: a tőkés és munkás, földbirtokos és béres társadalmi viszonya. Helyébe a munka társadalma lépett, amelyben mindenki képességei szerint és végzett munkája után élvezi jövedelmét. Elvesztette gazdasági és társadalmi talaját a pénz szagáról szóló bölcsesség. A végzett munka alapján élnek az emberek — és nem is roszszul —, hiszen évről évre valamivel gyarapodik minden egyes család. Különösen ott, ahol több a kereső foglalkozású, a munkára érett családtagok egymás után lépnek be apjuk, anyjuk mellé, hogy javítsák, szépítsék a család életét, és egyúttal hasznosítsák magukat a társadalom javára is. H

AZÁNK LAKOSSÁGÁNAK túlnyomó többsége úgy fogja fel az életet, hogy természetesnek és tisztességesnek tartja végzett munkája alapján történő részesedését a társadalom javaiból. A végzett munkán van a hangsúly, az elvégzett munkán, mert hát ez a becsülethez tartozik. Az egyéni gyarapodásban az adja a legnagyobb örömet, hogy a „megdolgoztam érte" érzést valóban a lelkiismeretesen elvégzett munka adja, az, hogy minden egyes ruhadarab, bútor, szőnyeg, amely a családok lakásába kerül, a tisztességes munka eredménye és bizonyítéka. A levágott sertés, a tavasszal vígan futó Pannónia-motor, a Moszkvics-autó a munka dicséretét jelzi hazánkban;... mint ahogyan az óvodába és iskolába induló gyerek új télikabátja, meleg ruhája a szülői munka jegyei. Méltán büszke minden dolgozó arra, hogy személye, kétkezi, szellemi munkája a köz és a saját boldogulásának materiális és erkölcsi alapot ad: nem más. a saját becsületes munkája! Ez az általános közfelfogás — amely a munka társadalmának természetes, egészséges légköre. S ebben a miliőben a pénznek valóban nincs szaga, becsület tapad hozzá, amely nálunk minden egyes tisztességesen dolgozó ember sajátja. De van más is és kár erről szemérmessígből hallgatni. Még akkor is, hogyha elenyészően kevés emberről van szó. Azok a nagy lehetőségek. amelvek a munka frontján jelentkeznek és helyenként azok a munkaerőben hiányok, amelyek szintén jelentkeznek, szinte csábítólag hatnak arra, hogy egy-egy ember képességét és erejét meghaladóan vállaljon olyan munkákat, amelyeket elvégezni alaposan és tisztességesen nem tud. De mivel elvállalta ezeket a munkákat, anyagilag, szerződésileg biztosított mértékben honorálják is — ezért elvégzi, de sajnos csak úgy, ahogyan idejéből erre futja, ahogyan tehetsége megengedi. Ilyen esetben már a szerződésben és megállapodásban biztosított pénznek van valamilyen szaga..., amely a lelkiismeretet háborgatja. Legalábbis azoknál, akik adnak is valamit a lelkiismeretükre. A

ZOK A MUNKASOK adnak erre, akik egy műszakot becsületesen végigdolgoznak, szabad idejüket pihenésre, szórakozásra és társadalmi munkára használják fel, erőt gyűjtenek a következő napra, mert munkájuk figyelmet, erőt és tehetséget kíván. Viszont azok, akik munka végeztével úgy állnak be a második műszakba, hogy ledolgozzák ott Is a nyolc órát és ezután „holtfáradtan" térnek haza, hogy egészen rövid pihenés után reggel ismét kezdjék a munkát a2 üzemben, a fő munkahelyen ..., nem teljes értékű munkaerőként állnak másnap munkapadjukhoz. Mint ahogyan a túlóráztatás sem helyeselhető — csak kivételes esetben — abból a meggondolásból, hogy a dolgozó embernek pihenésre, szórakozásra is szüksége van ahhoz, hogy másnap ismét teljes értékű munkát tudjon nyújtani, ugyanilyen mértékben áll ez a kettős műszakot végzőkre. Ennek következtében az egyik műszakban — s ez nem a privát műszak, hanem a valóságos munkahely — nem tudja azt a munkát nyújtani, amit elvárnak tőle azért a pénzért, amit ott megkeres, illetve megkap. Hasonló példaként lehet említeni azokat, akik fő állásuk mellett még néhány másodállást is elvállalnak. Furcsán hat, de hallunk olyan emberekről, akiknek három-négy-öt másodállásuk is van, amely természetesen mind fizetett másodállás. Ezek az emberek valóságos munkakörükben képtelenek azt nyújtani, amit várnak tőlük. Lehet az a legkülönbözőbb irányú 'szellemi tevékenység — nem lehet ennyiféle megbízatást becsületesen ellátni. Előfordult, hogy egy ember elszámolta a helyettesítést, a kiszállást, az ellenőrzést..., s amikor mind összeadták ezeket a tevékenységeket, kiderült, hogy a nap 23 óráját „munkában töltötte...'' De ki hiszi ezt el és ki veszi komolyan? Legfeljebb azok, akik a benyújtott számlákat kifizették. 1

71 ZEK A PÉLDÁK nem általánosak, de találkozunk velük, mert léteznek, s csak olyan helyen, ahol nem tűnik fel senkinek, hogy egy ember talán mégsem végezhetné el öt ember munkáját. S az sem tűnik fel. hogy ezeknél az embereknél amikor társadalmi megbízatás említésére kerül sor, kategorikus az elzárkózás, hogy „kérem, én annyira elfoglalt vagyok". Az ilyen módon szerzett pénznek van szaga és ott, ahol ezt nem érzik, a közvélemény tehet a legtöbbet, hogy ezt megérezzék, mert minél sürgősebben teszi ezt, annál jobb — a közösség érdekében. k. k. Vasárnap, 1965. január 10. DÉL-MAGYARORSZÁG 3