Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

PAPP LAJOS: H A harang értünk szól Eminescu: Chanson Íme, ez itt a bár: ez a pár lenyaklott fej, szétcsúszó könyök, cincogó pohár. „Nevessen hát, mylord!..." Ez a kopár és feslett, lámpákkal kendőzött félhomály. Arcok opál — inkognitóban. „Felejtse el a bút!..." Mellek lila bimbói laticeü s drótváz-melltartókban. Müfogak müvirág-hahotája. Edith Piafot eltemették. Itt csak röhögni lehet, mylord! Itt csak verekedni lehet, itt hullára beszívni lehet. Szék alá, asztal alá, két ölnyire a föld alá. Itt csak lecsúszni lehet. Ez itt a drága. POLNER ZOLTÁN: Odüsszeusz utazása Hajnalra feltámadt a szél és életem sodorta. Készülődtem a sárkánytorkú pályaudvarokra kopott bőrönddel s egy késsel a szűk előszobából. A fák kardhalai felcsapódtak az égre. Nyár volt Köttettem magam éjszakák árbócához és hagytam hogy részeg szerelem hurcoljon végzetes kalandban. Valami ismeretlen dal zuhant arcom ba akkor l a szívem átégette az eget alkonyatkor. üvöltöttem. A ctillagok testem kihasogatták. Tombolt körülöttem mélység és szédítő magasság. Úsztak az évszakok színes kócsagjai a fényben. Messzejártam. Az ifjúság maró szeszein éltem I matrózaim a marcona napok végigkísértek. Vágyón nézem most a távolt s a fogyó messziséget hol melled fehér sziklái tündöklenek a csendben. Hazatérek hozzád egy este majd I megöregszem. SIMÁI MIHÁLY: Rapszódia A virágok rácsai közül szöktem a sugarak magas füvéből letéptem vállamról a holdselyem inget és visszadobtam mélyeibe a tengert csak a só fehér keserűsége maradt a [hátamon egy nyaláb száraz napszéna a júliusokból egy világosságba-foszló éjszaka és egyetlen elhagyhwtatlan virág Zokogjatok a múltért sóhajtozzatok én örülök hogy végre jött egy nap amely parancsot adott az emlékek fegyverletételére eleget jártam a esUlagsűrüben ahol a [homály levelezett nem bírtam földhözvágni magamat hát bőgtem mint egy gyerek aki retteg hogy nem tudja lerázni a fákról az eget De most elindulok a kételyek vicsorgását semmibevéve mert jött a jövő és parancsot adott az emlékek fegyverletételére hogy a holnap számára tiszta legyek akár a tudathasadás szikrázó meztelensége Így indulok közétek emberek ömlik a kedv meg a harag belőlem hozom a négy világtájt suhintó acél [arcélemet s ezt a szikrázó szivet hogy a harcok szívébe mint a többiek végülls beletörjem tgy indulok közétek emberek az Időbe-döfötten egy világért amely majd megmarad belőlem amely majd megmarad be ... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel! ezért hát sohse kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. JOHN DONNE 0 Most a csönd varázsából nem ér el hozzánk semmi. Mintha ide menekült volna a város krizantémos hidegsége. Pedig máskor az élet és az elmúlás sejtelmesen öszszecsengö harmóniája vesz körül itten, a halottak nyugalmas országában. Sírhantos sikátorok között elbotorkálok, dombos lakhelyek névjegyeit betűzöm és elképzelem magamban a lakót, vajon mit tudott meg az életről? Most úgy hívtak ide, Hont! József búcsúztatására. Állók a sokadalomban, kényelmetlen fekete feszességgel és a komor ünnepélyesség nyomasztó érzése rámragad. Halk zsolozsmák kapnak erőre az alkonyati szélben, azután tompított basszus emelkedik a légbe a búcsúzkodó sokadalom felett, emlékező, érdemeket méltató, végtisztességet adó. A munkatársak és a főnökség nevében szólnak. Ott áll a koporsó mellett a gyászoló család, szomorúak, megtörtek, de keményen tartják magukat, csak a feleség szórja könnyeit — 40 esztendő egy födél alatt —, búcsúzik véglegesen. A szertartás után elindulunk az úton, ismerős sorközöket hagyunk magunk mögött, de most ismeretlennek tűnik mindegyik. Méltóságteljes léptekkel halad mindenki, a duruzsoló moraj elenyészik a sárguló lombok között. .. Megérkezünk és az utolsó aktusnál körbe álljuk a kihantolt sírt. lehajtott fővel, a helyzethez ülő komolysággal. Azután dörömböl az agyag, zuhog vissza és kiemelkedik a fordított teknő. Utolsó részvétnyilvánítás a gyászoló családnak. Mindenki megy: szótlanul vagy csendes beszélgetéssel. Én maradok. m J Hz Esticsillag miatyánkot elmorzsoltak. Hiszen ezt sem tagadták meg. — Nézze, én nem vagyok marxista, én prony6 Zoltán mQforditáom nem ismerem ezt az elvet — szólt őszintén a főkönyvelő. Mihai Eminescu halálának — Köszönöm, hogy ennyire megbízik 75. évfordulójára kétnyelvű bennem és ezt elmondja. kiadásban jelentette meg a Csak később jöttem rá, hogy mennyire bukaresti Irodalmi Könyvkorrekt volt ebben is. Nem mázolta vö- kiadó a költőnek Az Estírösre a kokárdát, mert az sikk. Felfogá- csillag című költeményét. A sában megmaradt a maga kis egyéni verset Franyó Zoltán, a Teszamléletében, nem szégyellte elmondani, amikor mások esetleg három aktuális frázissal igyekeztek bizonyítani egyetértésüket. — Hát korai volt ez még a fába vésett névjegy előtt. mesváron élő költő éz műfordító ültette át magyarra. Franyó Zoltánt az irodalomkedvelő szegediek személyemondom sen is jól ismerik, hiszea két év előtti szegedi látogaA főkönyvelő már nem válaszolt sem- tásakor az újságíró klubban mit. Befejezte. De becsülettől, jellemből találkozott olvasóival. E kömindig dicséretesre vizsg'Yott. Az ilyen letben eddigi műfordításaiembereknek nem is a rangjuk ad mara- nak magas színvonalán, köldandó tisztességet, hanem életük bizto- tői ihletettséggel, az eredeti sítja azt számúkra, haláluk után is. mű szellemét és nyelvi erejét kifejezően tolmácsolva fordította magyarra a mű— Megegyezünk egymással. Honti? — mondtam én, fiatal suhanc, mint főnök. — Én azt teszem, amit ennek a rendszernek a törvénye előír. — Nekem ez elég. De ha egyszer lépre visz, másodszor nem lesz már alkalma. — Most megsértődhetnék. Maga a fiam lehetne. De efelől nyugodt lehet — s kilépett a szobámból. Így indultam a főkönyvelővel tizenhat esztendővel ezelőtt, OTI igazgatóként, ö mindent tudott a szakmában, én majdnem semmit. Vagy támaszkodhatom rá és bevezet a munkába, vagy pedig — a hatalom megszervezését biztosító munkásgyerek — elbukom ebben a bonyolult Játszmában. Honti József sohasem csalt meg. Hozzátehetem, a vele egyivásúak sem. Nem voltak marxisták és nem érezték akkor még, hogy mit is akar a munkáshatalom, mi lesz ennek a jövője, de becsületesen dolgoztak. Régen azt mondták, hogy ezek tipikus bearnterek. Én is elhittem, de csak addig, amíg nem ismertem meg őket kívül-be101. S állítom, hogy a munkásosztály boldogulásában ők is megtették a magukét, még akkor is, ha egyszer másszor keresztet vetettek, vagy nehéz helyzetben egy Este még papírra róttam ezt a őszi be- yet- A munka ™f1*6 ío}vta~ szélgetést és másnap reggel olvastam a eddiai ^>klra' szomorú nekrológot, hogy a lap búcsúzik László Istvántól, a munkásosztály vörös katonájától, aki oly hirtelen fejezte be, hogy valamennyiünket megdöbbentett. Én még nagyon gyerek voltam, amikor László István a Pick Márk cég Jenő fiával, meg a többiekkel viaskodott a gyárért, meg a munkásokért Nem voltam sokkal idősebb akkor sem. amikor a Magyar Húsipar vezérigazgatói székében ült és benyitottam a szobájába Budapesten. László István ugyanolyan volt akkor is, mint hentessegéd korában, modora, viselkedése, semmit sem változott. Egyszerű munkásemberként tette azt a nagy szolgálatot, amit ott reábíztak. Találkoztunk a íröccsös pohár mellett is. tása Franyó eddigi sokirányú átültető tevékenységének. Az immár 78 éves költő több mint 4 ezer verset fordított magyarra különböző nyelvekből, magyarról pedig nagyon sok verset fordított románra és németre. Az irodalomtudomány Franyót, mint Ady verseinek legihletettebb német fordítólát tartja számon, s igen nevezetesek Eminescu-fordításai is. Jelentős munkájának számít Az Esticsillag fordítása is. S hogy mennyire az, ahhoz aligha kell jobb bizonyí— Hát akkor búcsúzzunk — mondom a fábafaragott névjegynek, Honti József, ha szólni tudna, most szerényein fanyar humorával elhárítaná ezt a furcsa ajánlatot „Ugyan már, én csak egy olyan főkönyvelő vagyok, akitől nem illik fényesen elköszönni. Az én életem a számok szolgálatában folydogált el. Mindig egyformán kelt a nap, percegtek el a percek és mindig egyforma akkurátussággal zártam be tustinta szagú irodámat. Négy évtizednek minden munkanapján. Nem vagyok én arra méltó, hogy így búcsúzzanak tőlem négyszemközt." — Jó, jó ezt ne firtassuk! — Csak a kötelességemet tettem mindig, azt amire fölesküdtem, komolyan vettem, tiszteltem a törvényt Azután nincs tovább. — De maga nem tudott hazudni. Én ezt tiszteltem magában. Most ezért állok itt Ügy elpirulna erre, mint két esztendeje, amikor dicsérő szó illette a szaktanácstól. Pedig csakugyan nem tudort hazudni semmiben sem: családi életében éppen olyan volt mint munkájában — végtelenül puritán. A politikában sem kellett kancsszát járnia, mert félt önmagától, a lelkiismeretétől. Mi lesz vele, ha meggyőződése ellen tesz és emiatt olyan ellentmondás emészti majd belül, ami megöli a jelleimét? Maradt az, ami volt: megbízható, nagytudású, szolgálatkész ember, akinek a szavára mindenben — kicsi és nagy dolgokban egyaránt — építeni lehetett. — Ugyan, hagyja! — legyintene ingerülten. — De maga kérni sem tudott soha. Inkább hetekig nem aludt, — ha egyéni bajok emésztették, — de nem kért önmagának. Ügy viselte el kis és nagy emberi kínjait, hogy azt senki sem tudta. A végsőkig feszült minden, ő akkor olyan zavartan, küzködő. erőfeszítéssel nyögött ki egy félmondatot, mint a gyerek. Belevörösödött ebben i szégyenébe, egészen a fehér haja tövéig. találkoztunk nagyon nehéz helyzetben is, amikor a munkáshatalom veszélyben forgott. László István az elsők között lépett föl e hatalom mellett, pedig már túl volt „az ifjú koron". Egy hűséges kommunista mondott búcsút az életnek. Ö is túlkorán. Hiszem még most élte volna nyugdíjas éveit — amit nagyon megérdemelt. Nem sikerült neki. Agyonverhetetlen jókedvével és adomáivá "ggW LTSS mindig vidámságot termtett maga körül, S ^ T Vran^ n!unk£ minden tekintetben méltó ehhez az átültetéshez. Eminescu verse egy romantikusan Izzó, szenvedélyes mese az Esticsillag és egv földi királylány szerelméről. Nagyon gazdag kifejező erőben, érzelmekben, nyelvi megformálásban és gyönyörű költői képekben. Sajnos azonban, minden erénye ellenére sem tartozik Igaza van az angol John Domnenak ab- Eminescu legkiemelkedőbb ban, amit a halálról írt, noha csaknem alkotásai közé. A zaklatott háromszáz esztendeje írta. Nem véletlenül életű román költőnek, aki vette mottóul Hemingway Akiért a ha- volt színész. hivatalnok, rang szól című világhíressé vált regé- egyetemi hallgató Bécsben nyéhez. Mert minden halóllal az élők ée Berlinben, könyvtáros, lesznek kevesebbek, mert mindannyian sz(nházi súgó és újságíró, ez egyek vagyunk az emberiséggel. Magunkban hordozzuk a jelen formálásának erejét és a jövő alkotását, erényeinket és gyengeségeinket — s ha közülünk egy távozik, valóban mindig szegényebbek leszünk. Különösen, hogyha olyanok távoznak. akiket jól ismertünk és nagyon szerettünk, akiktől így vagy úgy tanultunk és kaptunk közvetlenül is... 'OX+rO a verse akkor született, amikor Eminescu hátat fordított kora társadalmának, n társadalmi problémáknak: Ez a befeléfordulás érződül Az Esticsillagon is. A szép kiállítású kötetei Erdős I. Pál modern felfogású, de Eminescu romantikájához mégis jól illő illusztrációi díszítik. Változnak a szépségideálok. A beszámolnom lapomnak egy női és reneszánsz teltidomú madonnái ma férfi szépségversenyről: zokogva . szednék a Preludint, a „Az év szépségversenyének két középkor aszkéta termetű szem- győztese áll előttünk. A női meforgató asszonyaira azt mondanák, zőny legjobbjának Brunek Margit hogy csúf csontváz, de még Mona bizonyult. 20 éves szépség. PipáLisa kezéért sem törnék magukat zik. és kedvenc itala a törköly, korunk férfiai, pedig a nevezett Széles vállait kiemeli a válltömós. hölgy korának szépségideálja volt. lábain kecses szögesbakancs. DiNa persze változik a férfiideál is. vatos kefefrizurát visel, az üzemi Hol vannak már a lovagkor pán- labdarúgó-válogatott jobbszélsője. [VÍZIÓ] Hajadon, ugyanis utolsó vőlegényét egy kisebb vitájuk következtében nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel jelenleg is ápolják. A férfi győztes Hajnal Alfonz Platina célos vitézei, akik az életüket akartak áldozni imádott hőigyeik mosolyáért, amikor ma egy pár nylon harisnyáéit akár nevetés is k iphatnak. A dolgot fejlődésében szemlélve: bájos, törékeny jelenség, a nemek, úgy látszik, megunták az szőke haja remek keretbe foglalja évezredes harcot, mindjobban kö- nyájas mosolygós arcát Chanel zelednek egymáshoz, és a békés kölnit használ, kedvenc virága a koegzisztencia elvét e területre is rezeda. ívelt nyaka merészen kiterjesztik. (A békés egymás mel- emelkedik ki elől raffolt, hátul lett élés általában a nemekre vo- dekoltált blúzából. Ojvonalú nadnatkozik, és nem minden házas- rágján három hói és faltni emeli párra). ki csodálatos alakját. Életmódja Hasonulni kezdtünk egymáshoz, is abszolút férfias. Nem iszik, nem A nők férfiasodnak. Levágatják a dohányzik, sportokkal nem rontja hajukat nadrágot öltenek, moto- alakját. Kedvenc szórakozása a roznak, rumot isznak és néhányan horgolás. így várja az igazit, akiúgy káromkodnak, mint egy haj- nek már összegyűjtötte a stafidani huszárőrmester. A férfiak, rungot honorálva a látható közeledést A 1 L .. , . , . , szintén lépést tesznek a női nem A két gyoztest hosszu ldei8 ünfelé, és távolodnak a régi férfi nepelte a közönség... Hasonló siideáltól. Megnövesztik a hajukat, kert arattak a további helyezettek n«ásTandtTSkrábr°cSik ík ej ^ ' lehajtott fővel' csomag Kossuth-jukat, mozdula- KU,Iog™k k> a teremből. Az utóbtaik, járásuk kecses, légies és sze- biak között találtuk Knidoszi Aphmérmes pironkodással fogadják, roditét, Brigitte Bárdot és Sophia ha udvarolnak nekik Lcrent. A férfi mezőnv .sereghajNem óhajtók elhamarkodottan ... _ , , . . " „ J pálcát törni e kezdeményezés fe- to1 a Belvoden Apollo, Charles lett. De félek, hogy 20 év múlva Boyer és Yves Montand voltak!" a következő kis tudósításban kell ösz Ferenc 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1965. Január íü.