Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

Kedden Párizsban meg­kezdte téli ülésszakát a Nyugat-európai Unió parla­mentje. Az ülésszak fó té­mája az MLF-terv, tehát a sokoldalú NATO nukleáris haderő felállításának kér­dése Csehszlovákiában decem. ber J-töl leszállították egyes élelmiszercikkek kiskereske­delmi árait. Az árleszállítás vonatkozik egyes importált és hazai hentesáru-féleségre, édesipari termékekre, a cse­megeborokra, a narancsra és néhány konzervféleségre. Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter megbeszé­lést folytatott Andreotti olasz hadügyminiszterrel. A tárgyalásokon szó volt a multilaterális NATO-haderő megteremtéséről és egyéb katonai kérdésekről. A Szovjetunió és Uru­guay kormánya megál­lapodott abban, hogy no­vember 30-tói a moszk­vai, illetve a montevldcói követséget nagykövetsé­gi szintre emelik. A Nemzetkőzi Diákszövet­ség VIII. kongresszusa ked­den plenáris illésen folytatta a végrehajtó bizottság be­számolójának megvitatását. A felszólalók között volt a Kínai Népköztársaság, Ro­mánia, az NDK. Dél-Viet­nam és több más ország diákságának képviselője. Megnyílt az ENSZ közgyűlése A hírügynökségi jelentések szerint hétfőn a 19. ENSZ­közgyűlés összeülésének elő­estéjén minden eddiginél élénkebb diplomáciai tevé­kenység folyt a New York-i ENSZ-pa lotában. A tárgyalá­sok előterében változatlanul a világszervezet úgynevezett pénzügyi válsága áll. A Hétfői munkaebéden Ruták amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter szá­mos, a feleket kölcsönösen érdeklő kérdést vitatott meg, ezek közül néhány kérdés­ben egyetéi*tés született. Nem vezettek azonban semmiféle eredményre azok a megbe­szélések, amelyeket a kül­ügyminiszterek az ENSZ pénzügyi válságával kapcso­latban folytattak. Ebben a kérdésben később újabb megeszélésre kerül sor. A világszervezet székhe­lyén sorozatos színfalak mö­götti tárgyalásra került sor a Biztonsági Tanács nem ál­landó tagjainak megválasz­tásával kapcsolatban is. A Dél-afrikai Köztársaság kor­mányának fajüldöző tevé­kenységét vizsgáló 11 tagú ENSZ-bizottság, az úgyneve­zett apartheid-bizottság hét­főn jóváhagyta a közgyűlés elé terjesztendő jelentését. A gyarmati kérdés megoldására alakított 24 tagú különleges ENSZ-bizottság szintén a közgyűlés elé terjesztendő beszámolójáról tárgyalt Lázas diplomáciai tevékenység U Thant tanácskozásai A megnyitó ülés A politikai kérdésekről nem lesz szavazás U Thant, az ENSZ főtitká­ra az ülésszak megnyitása előtti órákban tanácskozáso­kat folytatott a négy nagyha­talom ENSZ-képviselőivel. A megbeszélések tárgya a köz­gyűlés munkájával kapcso­latban felmerült javaslatok megvitatása volt. Az értekez­leten kompromisszumos meg­állapodás született s így ke­rülhetett sor fél órával az eredetileg tervezett idő után a megnyitóra. Az ENSZ-közgyűlés 19. ülésszakát a lelépő elnök, Carlos Sosa-Rodriguez vene­zuelai küldött nyitotta meg. Ezután U Thant, az ENSZ főtitkára emelkedett szólás­ra. Bejelentette, hogy a vi­lágszervezet vezető tisztvise­lőivel és a nagyhatalmak képviselőivel folytatott meg­beszélés eredményeképpen a rövidesen sorrakerülő általá­nos politikai vitában nem vetnek fel olyan kérdéseket, amelyekről a közgyűlés tag­jainak szavazással kellene dönteníök. U Thant bejelentését a közgyűlés vita nélkül vette tudomásuL Ezután a közgyűlés 19. ülésszakának elnökévé Alex Quaison-Sackey ghanai nagy­követet javasolta. A közgyű­lés szavazás nélkül, közfelki­áltással választotta elnökévé Quaison-Sackeyt,. aki hatal­mas tapsvihar közepette fog­lalta el helyét az emelvé­nyen. Széltfoglaló beszédében az afrikai kontinens egyre növekvő szerepéről beszélt. Kijelentette, megválasztása r.agy megtiszteltetés egész Afrika, s különösképpen ha­zája, Ghana számára. Emlé­keztetett rá, hogy olyan or­szágból származik, amely év­századokig szenvedett gyar­mati elnyomás alatt. A közgyűlés ezután a Biz­tonsági Tanács javaslatára egyhangúlag felvette az ENSZ tagjainak sorába Ma­lawi, Zambia és Málta nem­régen függetlenné vált orszá­gokat (MTI) művAlság Miközben Taylor, az VSA dél-vietnami nagykövete arra szeretné rávenni Washington illetékeseit, hogy a háborút terjesszék ki Észak-Vietnamra, az ENSZ körül műválságot teremtettek. Az JJSA azt követeli, hogy a szocialista országok, Franciaország és néhány mos állam is — dollárösszegeket fizessenek az ENSZ kon­gói katonai műveleteiért. Ha ezt nem teszik — vélik bizonyos USA-körök —, akkor nem illeti meg őket a szavazati jog. Ugyanezek a körök azonban igen jól tud­ják, hogy egy szavazás erről az ENSZ keretén belül — nem az ö javukat szolgálná. Ezért folyik a mes­terkedés, a műválság, a huzavona. A világ békés embereinek hatalmas tábora azonban nem mondvacsinált válságokat akar, hanem pozitív tet­teket. Meg kell ooldani a lényeget illető nagy kérdé­sekel, mégpedig mennél hamarább. Ezért fogadja a néptömegek, részéről általános helyeslés azt a szovjet véleményt, hogy az ENSZ munkájának elnapolására irányuló kísérlet nem konstruktív politikai célok szol­gálatában áll. Korm ány terror a diákok ellen A dél-vietnami kormány katonazubbonyba kényszeritette a letartóztatott fiatalokat Saigonban kedden bejelen­tették. hogy a vasárnapi ut­cai ülősztrájk résztvevői kö­zül letartóztatott 64 fiatalt átadták a katonai hatósá­goknak. Mint ismeretes, Tran Van Huong dél-vietnami mi­niszterelnök már korábban megfenyegette a fiatalokat, katonának Boroztatja be őket. ha továbbra is bírálni merészelik kormányának amerikabarát politikáját. Lángolnak a harcok kongóban A kormánycsapatok több várost elfoglaltak A szabadságharcosok jelentős sikerei Párizsi tömegek Csőmbe ellen A nyugati hírügynökségek kongói jelentései továbbra is bő részleteket közölnek a harcok fellángolásáról. Egy­lészt arról adnak hírt, hogy Csőmbe katonái — a fehér zsoldosok vezetésével — Kongó északkeleti részében keddre virradó éjszaka elfoglaltak Bunia és Mam­basa városokat. Csőmbe csapatai kedden Stanleyvllle-tŐl 400 kilomé­ternyire északra bevonultak Dingila helységbe, s útjukat innen délkeletre. Poko vá­ros tplé folytatták. Innen akanvik Ismét elérni Pau­lisba. Egy másik osztag Wat­sa város ellen vonul. Más helyen viszont a szabadságharcosok érlek el jelentősebb harci sike­reket. Heves harc tombol Stanley­ville térségében, ahol a fel­kelők támadásban vannak, elkeseredett harcot vívnak a város visszafoglalásáért. Stanleyville környékét övező őserdőben nagy létszámú felkelőalakulat tevékenyke­dik. Azokba a körzetekbe, ame­lyekbe a kormánycsapatok újabban bevonultak, a léopoldville-i belügymi­nisztérium senkinek sem ad beutazási engedélyt. Egy Párizsból keltezett AP-jelentés arról ad hírt, hogy Csőmbe kongói minisz­terelnök „méltó fogadtatásá­ra'' tüntető tömegek jelen­tek meg az utcákon. A felvonulók tiltakoztak Csőmbe Párizsba érkezése ellen ós elítélték a kongói véres agressziót. A francia rendőr­ség beavatkozott, harminc tüntetőt letartóztatott. A New York Times érte­sülése szerint washingtoni körökben a legjobbnak tar­tanák. ha afrikai csaptatok állomásoznának Kongóban. Máris megkezdődtek erről Washingtonban a tárgya­lások. Egye® washingtoni vezetők már a dél-vietnamihoz ha­sonló polgárháború veszélyét is jósolják. Temetés Dél-Vietnamban, ejtőernyősök beavatkozásával. Saigonban a kormányellenes tüntetések során megölt 15 éves buddhista temetésére több mint kétezren gyűltek össze. A karhatalom rohammal szétszórta a menetet és mintegy 20 személyt letar­tóztatott. Képünkön: A temetési menetben résztvevők feszülten figyelik a velük szem­benálló gépfegyveres ejtöernyős-oszt agot •• •« Maratoni tárgyalások várhatók a brüsszeli tanácskozáson Az Európai Közös Piac országainak miniszteri taná­csában, Brüsszelben, kedden a bonni kormány képviselői hivatalosan bejelentették, hogy az NSZK hajlandó hozzájárulni az egységes ga­bonaárak bevezetéséhez. A politikai ellenszolgúlta­tások»mt, az MLF remélt tá­mogatósáért cselében tett nyugatnémet kompromisszu­mos Javaslat azonban — mint az ADN rámutat — nem talált feltétel nélküli támogatásra a miniszteri ér­tekezleten. Bonn ugyanis 1967. július elsejétől lenne hajlandó tonnánként körül­belül 450 márkára csökken­teni a gabona árát; Francia­ország kívánsága szerint vi­szont Nyugat-Németország­nak a kenyérgabona árát tonnánként 425 máikára kel­lene leszállítani mégpedig 1966 július elsejei hatály­lyal. A hat ország miniszteri tanácsa ezért kedden dél­titán úgy határozott, hogy decemberben szinte megsza­kítás nélküli — maratoni — tárgyalésokon kei-esik majd a megoldást. Johnson a dél-vietnami háború tolytatása mellett UatácfiH lul MAGYAROK KÖZÖTT JugOssIá cin i útijegyzetek O Lehet, hogy nagyon siet. Vagy csak nagyon udvariatlan. Minden­esetre egy alapos leckéztetést meg­érdemelne. Várom a liftet a subotícai Palics szálló halljában. Megáll, kinyílik, ép­pen be akarok szállni, amikor egy kis keszeg öregúr félretol. Belép előttem, mögötte a londiner, viszi az aktatás­káját. A fiúban van érzék az udvarias­sághoz — hiszen tanult szakmája —, felém fordul: — Tessék beszállni, hárman is el­férünk. Majd a liftben megkérdezi tőlem, aki íégebben várakoztam, hányadik emeletre igyekszem. Mielőtt vála­szolhatnék. megszólal a kis keszeg, tökéletes magyar nyelven, s rárivall a fiúra: — Az teljesen mindegy. En­gem vigyen az ötödikre, utána me­het az úr. ahová akar. A második találkozásom az Ame­rikában élő volt magyarral, D úrral, a színházban, az öltöző melletti tár­salgóban történt, az egyik előadás szünetében. Magyar vendégművészek, a szolnoki Szigligeti Színház társu­j lata .szerepreit ott. Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza című darab­i jávai. Őket látogattam meg. Beszél­Az Egyesült Államok elnö­ke kedden %ill;ist foglaii a dél-vietnami háború folyta­tása mellett. Johnson elnök a Fehér Házban két és fél or'm át tárgyalt vezető diplomáciai es katonai tanácsadóival az egyre rosszabbodó dei-vleí­rt ami helyzetről. Nyugati hír ügynökségek jelentése sze rint ar. elnök utasította Tav­iért, az Egyesült AlUmo.; saigoni nagykövetéi, hogy sürgősen tanácskozzék a dél­vietnami kormánnyal azok­ról az intézkedésekről, ame­lyekre „szükség van a hely­zet megjavítása végett". Johnson a kiadott nyilp.1­kozatban hitet tett amellett, hogy továbbra is minden eszközzel „hasznos támoga­tást kell nyújtani a dél-viet­nami kormánynak az ellen­ség legyőzéséhez". I gettünk, amikor hirtelen kivágódott I az ajtó D. úr robbant be, szó nélkül keresztül ment a társalgón, s be akart lépni az öltöző folyosóra. Megint I majdnem fellökött. Felismertem, s gondolkodva, hogy most itt az alka­lom, eléje álltam, hogy megleckéz­tessem. — Hová igyekszik? — kérdem. — H. művésznőhöz. Gratulálni sze­retnék neiki. — Most nem ér rá Előadás után biztosan lesz errre módja, szívesked­jék megvárni. — Én rnpst szeretnek vele beszél­ni, nehogy elígérje masnak az esté­jét. De ha nem megy másként, ké­rem, adja át ön a meghívásomat. A Palics szállodában lakom. Várom őt a lakosztályomban előadás után. Egyébként D. vagyok. És maga kicso­da, fiatalember? Ez már sok. Kidobtam, de elha­tároztam, hogy adandó alkalommal én magam látogatom meg őt. Más­nap délutánra bejelentettem magam. Üzent, hogy készségesen fogad. így került sor D. úrral való talál­kozásunkra. Szállodai szobája első pillanatra egy hetivásárban felállított kézimunkaárus sátorához hasonlított. A falak teleaggatva árvalányhajas, giccses képekkel, sárközi, kalocsai hímzésekkel, magyar sztárok fotói­val, debreceni cifraszürrel, csikóbőrös kulaccsal. Az egyik sarokban táska­gramofon, miíkrólemezekről éppen a Kállai kettőst énekeli az állami népi együttes. Az asztalon kecskeméti ba­rackpálinka. Az első benyomás sok mindenről árulkodik. Beszélgetni kezdtünk, s elmondta élete történetét. Grófi család sarja, de erről is. vitézi címéről is még harminckettőben lemondott. Bács megyei, Hajdú megyei, nagybirtokon volt gazdász. — Legjobban Bács megyében sze­rettem — mondja —, mert az itteni cseléd a legjobb fajta. Pest megyé­ben csak egy évig éltem. Az a fajta hálátlan. Talán a sok gyári rokon rontotta el őket. Pedig én jó voltam hozzájutó Még a tehéntartárt is meg­engedtem ... A háború Hajdú me­gyében ért. Hirtelen kellett mene­külnünk, mert gyorsan jött az orosz­Két parádés kocsi holmit vittem ma­gammal mindössze. Nehéz volt a sor­sunk. hazánkból elűzve — folytatta. — képzelje, egy valóságos hercegnő például abból élt sokáig Párizsban, hogy titkos maneken volt. Nem tudtam, milyen a titkos mane­ken, de ő elmondta. Társaságbeli rang­jának megfelelően estélyekre járt. a hercegnő. Az egyik divatszalon min­den alkalomra új ruhacsodákkal látta el. Neki pedig nem volt más dolga, mint dicsekedni, melyik szalonból való a ruha. Ezért fizetést kapott. Már szinte kezdtem elérzékenyülni h volt főnemesi osztály sorsán, arra gondolva, ha így megy, a végén már talán arra vetemednek, hogy munkát vállaljanak valahol. De D. úr folytatta. És megnyugodtam. Dolgozni azért nem fognak. Mert íme, ő is „vállalkozá­sokba" kezdett, s ma már szép va­gyona van újból. Már „vállalkozásait" is abbahagyta. — Csak utazgat. Több­nyire Európában. Magyarország kö­rül. Hol Bécsben, hol Párizsban él. most néhány hónapig Suboticán. Lesi az újsághíreket, s ahol magyarok meg­jelennek odautazik ő is. Csak a népi együttessel van pechje. — Mint mond­ja, harmadszor késett le egy nappal az együttes nyugat-európai előadásai­ról. Suboticán a szolnoki színészeket ostromolta. Büszkén mondta, hogy nyolc jegyet váltott minden előadásra. (Hol él ez az ember? Valóban hitte, hogy minél több jegyet megvesz, an­nál jobban támogatja az ott játszó ma­gyar színészeket.) Könyveit mutogatta. Régi, évtize­dekkel ezelőtt kiadott áltudományos értekezések arról, hogy milyen nép a magyar. Bámulatra méltó naivitással beszél arról, hogy valahol Mongóliá­ban él egy máfélmiíliós néptörzs, aki­ket Julianus barát keresett, s akik ma­is magyarul beszélnek. Régi német nyelvű könyvet mutat, rajta egy szó: pusta. Ennyi a bizonyítéka, hogy lé­tezik ez a nép. Az indiai Bihar tarto­mányt említi, szerinte azok is magya­rok. Végül felszólított, én még fiatal vagyok, induljak el, keressem meg a rokonainkat... Nem bolond. Beteg. Betegsége az, hogy magyar. És ez most már kínos tünetekben jelentkezik nála. Mondtam, látogasson haza. Nem jön, amíg kom­munisták vannak hatalmon az ország­ban — mondta. Egy letűnt osztály utolsó, kihaló­félben lévő képviselői közül való. Osz­tályának útját járja, s ebben követke­zetes. ö bánja. * D. úr nem vajdasági. De megbocsát­ják nekem, a vajdasági magyarok, hogy egy róluk szóló riport utolsó da­rabjaként ilyen emberről írtam, ö is magyar. O is határainkon túl él. És mennyire másként. (Vége) Varga József 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1964. december ű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom