Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

Hasznosítjuk a külföldön szerzett Kérdés, válasz, megoldás tapasztalatokat Tegnap délelőtt a Kender­fonó- és Szövőipari Vállalat igazgató tanácsa kibővített ülést tartott, melyen Beck Tamás igazgató-főmérnök számolt be a vállalattól eb­ben az évben külföldön járt szakemberek tapasztalatairól. Elöljáróban Beck Tamás beszélt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által elkészített tanulmányról, melyben a kenderipar fejlő­désének perspektíváját dol­gozták ki 1980-ig. Ez a tanulmány összhangban van a vállalat harmadik ötéves, és távlati fejlesz­tési tervében lefektetett irányvonallal. Eszerint a kenderipar fej­lesztésére — amint az előze­tes felülvizsgálások bizo­nyítják — szükség van. A tanulmány javasolja, hogy 40 ezer holdon termeljenek kendert az országban, mely 28 ezer tonna kenderrostot és 90 ezer tonna pozdorját biztosítana a textil- és bú­toriparnak feldolgozásra. A szegedi kenderfonóban megkezdődött rekonstruk­ció már ennek a fejlesztésnek egyik láncszeme. Az iparág további korszerűsítésének, bővítésének azonban csak akkor van jövője, ha az ér­dekelt szakemberek állan­dóan szem előtt tartják a külföldi piacingadozást, fi­gyelemmel kísérik más or­szágokban bevezetett új tech­nológiát, ismerik a korszerű berendezéseket annak érde­kében, hogy megfelelő termelési és mi­nőségi szintet tudjanak el­érni a hazai vállalatok. A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalattól ebben az évben tíz külföldi út kereté­ben — piackutatás, tapasz­talatcsere, gazdasági kapcso­latok lebonyolítása, az NSZK-ban megrendezett ki­készítő tanfolyam — a vál­lalat szakemberei Dániában, Norvégiában, Belgiumban, Hollandiában, Franciaország­ban, Olaszországban, Angliá­ban, az NSZK-ban és az NDK-ban, Svájcban, Auszt­riában, Írországban, Skóciá­ban, Bulgáriában, Lengyel­országban és Csehszlovákiá­ban jártak. Ezekben az or­szágokban szakemberekkel beszélgettek, üzemeket látogattak meg, felmérték a piaci lehelő­ségeket, s nem utolsósorban — azüz­lito elnök koszonö távirata Dobi Istvánhoz és Kádár Jánoshoz Joszip Broz Tito a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, a kor­mány elnökének Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaikért. (MTI) Kívülről áj ~ belülről kellemetlen Amikor tavaly elkezdték építeni a Roosevelt téri la­kóházat, olyan idealizált hí­rek terjedtek el róla, hogy boldog volt, aki lakást re­mélhetett benne. Hogy az öröm korai volt, arról már a nyáron sokat lehetett hallani. És ahogy múltak a meleg na­pok, úgy tornyosultak a sú­lyos panaszok, a be nem tartott ígéretek, amelyek egyrészt a ház struktúrájára, másrészt a nemtörődömségre vonatkoztak. Részletezni a látottakat nem szükséges, és nem is lehet, ahhoz nagyobb apparátusnak napokig tartó munkájára lenne szükség. A részben nyugdíjas lakók köré­ből elhangzott panaszokra a napokban megszemléltük azokat a többször szóvátett hiányosságokat, amelyek megkeserítik a lakók életét Meghívás szerint az L emelet 12-es lakásába csen­gettünk be, ahol a lakás bérlője, Kiss Károly duny­hában fagyoskodva fogadott bennünket. Nem szívesen takarózik ki vendéglátónk és minket is év odabent a meghűléstől. — Amit.itt lát — mondja — azokat a hármas, a né­gyes, a kilences, a tizenegyes, a tizenkettes és ki tudja még hány más lakásban is láthatja. A panasz szerint valóban nincs lényeges eltérés az észlelt hibák között. így elegendő, ha ezeket soroljuk fel. Egyenként azonban in­kább azoknak kell megtekin­teni és számbavenni, akik­nek már régen kötelességük lett volna megszüntetni a panaszokat. — A fürdőszobát nem lehet felfűteni, mert nincs mivel. Azt mondták, hogy majd felfűti a falon keresztül épí­tett földszinti lakás kémé­nye. A lakásban pedig a mostani enyhe időjárás mel­lett sincs 16 foknál nagyobb meleg, ami kevés. E tekintet­ben a múltkor előre egy preparált hőmérővel akar­tak rámcáfolni. ígértek hő­sugárzót a fürdőszobába, de azt éppen úgy nem szerel­ték még be, mint a szimpla ablakokra járó rolókat És tessék megnézni a konyhai mosogatót, abból kanállal kell kimerni a vizet, mert nincs és nem is volt lefolyó csöve. — Mindezek tetejébe ntóbb már nem mossák, ha­nem olajozzák a folyosót, amitől teljesen elpusztulnak a szőnyegeink és elpiszkoló­dik a padozat. Az éléskamra ablaka kiesett még mielőtt feltették volna, s máig is így van. Magam támasztot­tam fel egy darab fával. Súlyos hiba, hogy a központi fűtés 6 óra helyett 8 órakor kezdődik és csak délután 4 óráig ad langyot. Ebbe bele lehet betegedni. De ha si­kerül átvészelni a telet, ak­kor a tavasszal — ha kell — szökve megyünk el innen, ahová pedig emberek százai kívánkoztak. Amit láttunk és hallot­tunk az IKV figyelmébe ajánljuk azzal, hogy a több­nyire idős lakók több kí­méletet és megértést érde­melnének. Ormos János let szempontjából fontos — személyes kapcsolatokat ala­kítottak ki. A • vállalatnak már üzleti kapcsolatai van­nak az NSZK-beli Artos és a Spinnbau céggel, az olasz Gardella és a Linificció i Canapafició cégekkel, vala­mint bolgár vállalatokkal. Egy-egy tanulmányútról is sokat lehetne beszélni, hát még ilyen sokról. így csak összefoglalóan a kint járt szakemberek szinte együttes véleményéről, tapasztalatai­ról néhány szót: A piackutatás így kiala­kult módja — bár nagy elő­relépést jelent az előző évek gyakorlatához — mégsem teljesen kielégítő, mivel csupán Európára korlátozódik. pedig jelentős átvevőpiacra elsősorban Közel-Keleten és Afrikában lehet számítani. A nyugati államokban rendkí­vül nagyok a minőségi kö­vetelmények — ezt vala­mennyi külföldön járt szak­embere hangsúlyozza —, de a jelenleg kimintázott gyárt­mányaival a vállalat ki tudja elégí­teni az igények jelentős részét. A tapasztalatok alapján hozzákezdenek új gyártmá­nyok kísérletezéséhez — szin­tetikus, vékony kenderpony­vák, háztartási textíliák és széles ponyvaszövés —, s ezekkel kell folytatni a piac­kutatást. Hogy külföldön megfeleljenek a vállalat áru­cikkei, szükség van a szövés nél­küli textíliák előállítására. Ennek kikísérletezésére kül­dött kenderkócmintát a vál­lalat a fent említett két NSZK-céghez, feldolgozásra. Igyekezni kell az újszerű ki­készítési eljárások bevezeté­sére. A szakembereknek a termelékenység növelése ér­dekében a fonodái szál sza­kadás csökkentésére, s a jobb gépállapotok biztosításával precízebb előkészítéssel a terhelés növelésére kell törekedniük. A külföldi utak a már em­lített példán kívül egyéb gazdasági kapcsolatokat is eredményeztek, s így a sok feladat közül néhány nem várat már sokáig magára. A jövő évben érkezik a válla­lathoz a gardella-cég fono­centrifugája, mely egy év alatt 1500 tonna kenderkóc feldolgozására képes. A bul­gáriai tapasztalatcsere részt­vevői javaslata alapján a bolgár szabad kapacitás fel­használásával már ebben a negyedévben 70 ezer négy­zetméter, jövőre pedig 600 ezer négyzetméter ponyva kikészítését adta át az ipar bérmunkában úgy, hogy a készárut Magyarország ex­portálja majd. A külföldön járt szakem­berek sok rendkívül hasznos tapasztalatot szereztek, me­lyekből csak néhányat emlí­tettünk meg. S hogy ezek az utak hasznosak, azt az is bi­zonyítja, hogy máris munká­hoz láttak, melynek eredmé­nyei rövidesen megmutat­koznak. 4 kérdés feltevése ál­talában mindig köny­nyebb, mint annak megválaszolása. Tovább bon­colgatva ezt a gondolatot, a kérdések megválaszolása is általában könnyebb, mint a kérdések kapcsán felmerült problémák megoldása. A mindennapi élet ezt a gondolatmenetet lépten-nyo­mon igazolja. A gyakorlat által felvetett kérdések je­lentkeznek és választ köve­telnek az újságokban, a rá­dióban és a televízióban, s megoldásra várnak a gya­korlatban. Többnyire ismét­lődő kérdések és ismétlődő válaszok. Miért ismétlődő kérdések? Mert csak megvá­laszolták, de nem oldották meg a gyakorlatban ezeket a kérdéseket, s ezek a meg­oldatlan kérdések kedvezőt­lenül hatnak a szocializmus építésének ütemére, az em­berek eszmei-politikai fejlő­désére. A számtalan „ki?" és „miért?", már ritkábban a „hogyan?", érinti az ipart és a mezőgazdaságot, a ke­reskedelmet. és a közleke­dést, a felnőtteket és a fia­talokat és foglalkoztatja mindazokat, akik komolyan veszik a kérdéseket, a hét­köznapi élet problémáit és nemcsak választ keresnek, hanem — s ez a legdöntőbb — részt vállalnak ezeknek a problémáknak a megoldá­sában. A szocializmus építését ma már minden józan, becsüle­tes ember igenli. Az igenlés azonban még nem minden. Nagyon sokan vannak, akik a szocializmust csak jogaik tekintetében igenlik, de kö­telességeik vonatkozásában már tagadják. A szocializ­mus és a munka egymástól elválaszthatatlan foga'mak, ugyancsak elválaszthatatlan egymástól a szocializmus és az életszínvonal fogalma. Azonban, mint ahogvan az ok nélkül nem létezik kö­vetkezmény, úgy munka nélkül sem várható az élet­színvonal olvan mérvű emel­kedése. amit az emberek igényelnek. Legyenek gyárak és üze­mek, kórházak és iskolák, magas bérek és jólét, tele­vízió és autó? Igen, igen és igen! Egyértelmű az igen. Felesleges lenne a szocializ­musnak mindazokat az elő­nyeit felsorolnom, melyeket mindenki ismer, annál is inkább, mert a tartozik ol­dalt kellemesebb számon­tartani, mint a kövtel ol­dalt. Sokan úgy gondolják, hogy a szocializmus egy nagy méhkaptár, ahova a dolgos méhek úgyis behord­ják a mézet, s elég ha a pergetésnél ott van az em­ber. Nem a behordás a lé­nyeg, hanem a méz. Sajnos, ez a szemlélet még elég sok területen megmutatkozik. Ebből számtalan kérdés és válasz adódik, azonban a megoldás sok esetben várat magára. Pedig a megoldat­lan kérdések újabb kérdé­seket szülnek és a megol­datlan problémák csak sza­porodnak. A párt és a kormány erő­feszítéseit a népjólét emelé­se érdekében nem elég jól­Ezüstvasárnap a konfekció volt a sláger Több millió forint értékű árut adtak el Szegeden Az ezüstvasárnappal megkezdődött, illet­ve folytatódott Szegeden is az ünnepeket megelőző vásárlás. Az üzletek bőséges áru­készlettel váriák a közönséget. A vásárlók népes csoportjai nem is késlekedtek, s az ezüstvasárnapi forgalom most is kedvezően alakult. A Tisza Állami Araházban a nyitássá! egyidejűleg megjelent az első vásárló, akit. követett a többi. Egész napon át élénk volt » forgalom. Nagy volt az érdeklődés a téli­kabátok és a divatos öltönyök iránt. Igen sokan vásároltak kötöttárut és divatcikke­det. A sláger ebben az áruházban a kon­fekció mellett a 237 forintba kerülő ju­goszláv nylon ing volt. Sok vásárló ke­reste fel a műszaki osztályt is. Ezüstvasár­nap és az ezt megelőző szombaton 18 tele­víziót adtak el. A televízió után a pálmát az újfajta, 1600 forintba kerülő „Himfi'' elnevezésű mosógép vitte el. A Tisza Ál­lami Áruházban ezüstvasárnap és az előző szombaton együttesen több mint 800 ezer Forintos forgalmat értek eL Az áruház dolgozói máris megkezdték a felkérzülést az aranyvasárnapra. A héten még további 10 millió forint értékű árukészlettel „erő­sítenek". A Ruházati Bolt Vállalat üzletei is nyit­va tartottak ezen a vasárnapon. Az üzletek közül az Alföldi Áruház kel ektívája szol­gálta ki a legtöbb vevőt. Itt ugyanis a megszokott napi forgalomnak mintegy két­•zeresét árulták. Ebben az áruházban, de 3 vállalat valamennyi üzletében az el ru­sítók általában odaadóan végezték munká­jukat. A két nap alatt mintegy 3 millió forint értékű árut adtak eL esően tudomásul venni, ha­nem az ezzel kapcsolatos utasításokat, határozatokat maradéktalanul végre kell hajtani. Az igenlést a tet­teknek kell követnie, mert enélkül nem lehetséges olyan mértékű előrehaladás, melyet a becsületes dolgozó emberek többsége remél és nemcsak remél, hanem dol­gozik, küzd is érte. jjgy gondolom, hogy az 11 újra és újra felmerü­lő, sok esetben azo­nos problémákat csak hatá­rozott intézkedésekkel lehet megoldani. A felelősség kér­dését egyénekre kell lebon­tani. A felelőtlen emberek tetteiért ne a közösség káro­sodjék. Bármilyen példát is hoznék arra, hogy bizonyos területeken ez és ez történt, a népgazdaság így és így károsodott, az illetékeseknél a kérdésekre, a miértekre történő válaszok egész tár­házát találnám, amikor azonban a megoldásra kerül a sor, akkor újból és újból kezdődik minden élőiről. Pe­dig megoldhatatlan kérdé­sek nincsenek, csak rossz tervezés, felelőtlenség, nem­törődömség és az ebből adó­dó rossz megoldás vagy megoldatlanság. Űj iskola épül (az iskola szót „lakás", „üzem" stb. szavakkal lehet helyettesí­teni). Szükség van rá? Igen! Pénz van rá? Igen! S az eredmény? Használhatatlan berendezési tárgyak, alap­vető hygiéniai hiányosságok, nincs járda stb. Hozzuk helyre a hibákat? Természe­tesen! Üjabb pénzkiutalá­sok, újabb munka. Nyolc­szor kitörik egy több száz forintot érő ablak, akkor nyolcszor beüvegezzük. Miért? — mert van rá pénz! Miből? Abból, hogy az emberek többsége becsü­letesen dolgozik, értéket ter­mel, s legfeljebb ebből ke­vesebb jut a következő épít­kezésekre. Lényeg az, hogy megkaptam a bérem. Mindent ngeg lehet ma­gyarázni, csak legfeljebb ezeket a magyarázatokat nem fogadják el. Egy-egy építkezésnél azt, hogy nincs járda, meg lehet magya­rázni azzal, hogy nincs ko­hósalak. El lehet fogadni? Nem! Mert a gyerekek nem járhatnak nyakig sárba és kár lenne a szép parkettes tantermekért is. A felelőtlenséget, legyen az akár tervezés, akár kivi­telezés, sokan azzal magya­rázzák, hogy kevés a fize­tés. De miből legyen több, ha éppen azok szórják ki az ablakon, akik többet igé­nyelnének. Nem akarok a munka és a bér fogalmával politikai gazdaságtani igé­nyességgel foglalkozni. Pusz­tán annyit, hogy a munka és a bér egymást feltételező fogalmak. Munka nélkül, ér­tékek termelése nélkül, le­gyenek ezek az értékek akár anyagiak, akár szellemiek, nincs bér. Ez elvileg igaz, s a gyakorlatban csak azért látszik tévesnek, mert sokan munka nélkül, értékek ter­melése nélkül is megkapják a bért. Miből? — abból, hogy mások, a többség nem­csak bért kap, hanem ter­mel is, anyagi és szellemi értékeket állít elő, nem is akárhogyan, hanem igénye­sen. E nnek a munkaérték­nek bizonyos hánya­da, sajnos, sok eset­ben egyenlő aránya azok­nak jut, akik sok esetben csak „szemlélődnek" a mun­katerületükön, vagy úgy dol­goznak, hogy abban nem sok köszönet van. Fizetésü­ket azonban megkapják, s ebből azt a téves következ­tetést vonják le, hogy még akkor is nélkülözhetetlenek, ha nem dolgoznak becsüle­tesen. Ezeket az embereket rá kellene döbbenteni arra. hogy a „mindenkitől képes­ségei szerint" követelményt a szocializmusban a „min­denkinek munkája arányá­ban" törvény egészíti ki, s a szocializmus nem a nap­lopók eldorádója, hanem a becsületes, dolgos emberek életformája. Nem vagyunk olyan gaz­dagok, hogy megengedhes­sük magunknak azt a fény­űzést, hogy olyan „munká­ért" is bért fizessünk, amely nem hoz létre értékekel. csak kérdéseket és válaszo­kat, bosszúságot és károkai A felelőtlenek, a sok eset­ben nem is túlzottan bur­kolt kártevők, a szocializ­mus építésének csak kerék­kötői, még akkor is, ha hi­báikat, az okozott károkat a „munka lázas ütemével"' próbálják magyarázgatni. A nyílt és burkolt kárte­vések mindenkit érintenek. következéskéDpen minden­kinek fel kell lépni ellenük. Az összetört telefonauto­matákat, a megrongált vasúti kocsikat, a tönkretett parkokat vagy a rosszul ter­vezett és kivitelezett épüle­tek költségeit mi fizetjük —. a „kártevők", a lazsálok", a „mézlesők" a mi nyakunkon élősködnek, az egész nép nyakán élősködnek. Éppen ezért az egész társadalom­nak fel kell lépni ellenük és senki nem lehet közöm­bös ezekkel az esetekké! szemben. Amennyiben a ne­velés meggvőző módszere: nem vezetnek célhoz, akko­adminisztratív módszereke' kell alkalmazni. A jól dolgozó emberekel. akiket eddig sem pusztán az anyagiak motiváltak a be­csületes munkára, még job­ban érdekeltté kell tenni a szocializmus építésében, er­kölcsi és anyagi vonatkozás­ban egyaránt. Azoktól pe­dig, akik csak a mások ál­tal kitaposott úton járnak és munka helyett csak ma gyarázatokat ke esnek, ne válaszokat kérjünk, hanem tisztességes munkát. A szocializmus igenlése a munka, mert csak ennek eredményeként épülhetnek gyárak, üzemek, lakóházak és iskolák, ennek eredmé­nyeként lehet csak termelé­kenyebb a mezőgazdaság, egyszóval az életszínvonal emelkedésének a munka az alapvető feltétele. Munka nélkül a szocia­lizmus igenlése csak frázis. A kérdésekre adandó leg­szebb válaszok, ha nem jár­nak együtt a megoldással semmitmondóak, értéktel" nek. H ibák természetesen előfordulhatnak. Van egy olyan közmonda® ls, hogy „csak az nem kő­Vet el hibákat, aki nem do gozik". Nem erről van szu. Ezeket a hibákat elkövetőik, rendszerint „magyarázat" nélkül szokták kijavítani, jószándékkal. és becsülete­sen, még akkor is, ha eset­leg mások észre sem veszi!: ezeket a hibákat. Az elmarasztalás azokat illeti, akik nem dolgoznak becsülettel, de követelnek, akik a szocializmustól csak jogaik kielégítését várják, de a kötelességeikről elfe­ledkeznek, vagy úgy gondol­ják, hogy a munkával, a kötelességekkel nem érde­mes foglalkozni, mert van­nak és lesznek olyan embe­rek, akik helyettük is el­végzik a szocializmus épí­tésével kapcsolatos feladato­kat. Ezeket az embereket kell rádöbbenteni arra, hogy »rélunk csak munká­val lehet boldogulni. Lehet kérdezni is, sőt kell is. A válaszokat azonban csak úgy fogadhatjuk el, ha azok elválaszthatatlanul együtt­járnak a megoldással — a kötelességtudó, becsületes munkával. riesz béla Kedd. 1964. december 18, Qíl,MaqyaRORSZAG $

Next

/
Oldalképek
Tartalom