Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

Tízemeletes lakóház hat hónap alatt így működitek a házgyárak 1965 Az utóbbi időben egyre több szó esik a házgyárak­ról. Az első üzem éppen épül Budapesten, a Szentendrei úton, s nemrégiben jelentet­ték a lapok, hogy azóta újabb öt berendezést vásá­roltunk a Szovjetuniótól. Mi is tulajdonképpen a házgyár? Hogyan működik, mi az előnye? Elkészültük után mit várnak az építő­ipartól? - ez iránt érdeklőd­tünk az építésügyi szakem­berektől. Alapozástól a kulcsátadásig Bevezetésüket az élet igé­nyelte. A hagyományos mó­don, téglával és habarccsal építkezni lassú és nem gaz­daságos. Az egész világon súlyos gond a lakáshelyzet, s a szakemberek már azt is régen tudják, hogy csak az eddiginél gyorsabb építéssel lehet segíteni rajta. Az első jelentősebb újdonság az úgy­nevezett blokkos építési mód bevezetése volt. Ezzel tulaj­donképpen a téglát nagyob­bították meg — természete­sen más anyagból is készült —, s néhány centiméteres építőelemek helyett féleme­letnyi, vagy emeletnyi magas és 120 centiméter széles „építőkövekből" kezdték összerakni a lakóházakat. Az igények növekedése azonban még gyorsabb építkezést kö­vetelt, s így született meg az egyik legfejletebb építési mód: a szobafal nagyságú és emelet magasságú falpanel alkalmazása. Ezek az elemek tehát pontosan akkorák, mint a lakóhelyiség egy-egy olda­la és födémje, csak össze kell állítani belőlük a szoba négy falát és mennyezetét. Az új módszer hamar be­vált, külföldön - Franciaor­szágban, a Szovjetunióban és sok más országban — , száz számra működnek a pa­nelgyártó üzemek, és hama­rosan munkához látnak ná­lunk is. A házgyár kifejezés tu­lajdonképpen nem is pontos: helyesebb házépítő kombiná­tokról beszélni, hiszen ezek az üzemek három fő részből — gyártó, szállító és szere­lő üzemből állnak, s való­ban komplex ipari módszer­rel készítik a házakat az ala­pozástól az utolsó simításig. llúsz nap helyett 8 óra A kombinát első, legfonto­sabb része maga á gyár, amely paneleket készít. Futószalagszerűen, folyama­tos gyártósoron állítják elő például a homlokzati fala­kat. A szalagon haladó víz­szintes formában először vé­kony vasbeton réteget rak­nak] majd 12 centiméter vas­tag .salakgyapot „paplant", ez a hőszigetelő réteg. Az­tán egy vastagabb vasbeton réteg következik, majd a te­tejére cementhabarcs. Ebbe a habarcsba színes mészkő zúzalékot szórnak, ez lesz a ház szép színes homlokzata. Az elkészített falelem innen gőzölgő kamrába megy. Az üzemben ugyanis a beton nem a szokásos módon, nor­mális hőmérsékleten szilár­dul meg, ez túlságosan so­káig tartana. Az érlelő kam­rákat fokozatosan 80 fokig hevítik, s így — az egyéb körülmények között 28 na­pig érlelendő panel — nyolc óra alatt 20 napos érettség­nek megfelelően szilárdul. A vízszintes formák Innen billenőpadra, majd tovább — már függesztve — darupa­lyára kerülnek. Itt elvégzik . rajtuk az utolsó művelete­ket: a" esetleges hibákat ki­javítják, a felületeket le­tisztítják, becsavarozzák az előre kihagyott helyekre az ajlókat-ablakokat, a bádogo­sok felszerelik az ablakkö­nyöklőket, tehát a szoba kül­ső fala teljesen készen ke­rül a tároló térre. Időközben válaszfalak és a födémek is elkészültek már egy másik technológiai soron, az úgynevezett cso­portzsalukban. s szintén el­szállításra készek. Magát az építkezést, az elemek összeszerelését is a kombinát szakemberei vég­zik. Az alapokat még hagyo­mányos módon készítik el vasbetonból, a pincétől azon­ban már minden új módszer szerint történik. A pincefa­lak, a lépcsők, a falak és fö­démek elhelyezését torony­daruk végzik, utána néhány hegesztés a csomóponti kö­téseknél, s áll a szoba. Kí­vül a homlokzaton még mű­anyaggal töltik ki a két pa­nel közötti hézagot, s vízzá­ró cementvakolattal bekenik. (A belső falak éleinél még erre sincs szükség.) Az elő­regyártott falakra már a panel üzemben hornyokat készítettek a villanyvezeték­nek, a központi fűtés csövei pedig a falon kívül futnak. Nem kell falbaágyazni a víz, a csatorna és a gáz vezeté­keit sem: a lakások elren­dezése olyan, hogy a kony­ha, a fürdőszoba és a WC — tehát a közművesített helyi­ségek — egymás mellé ke­rülnek. így a falakon kí­vüllevő szerelőaknában fut­hatnak a csövek, nem ront­ják a szobák belső képét. a? összeszerelés után követ­keznek a különféle szakipa­ri munkák, a tapétázás, a mázolás, a parkettázás — ez ma még az építkezés legto­vább tartozó része — s ev­vel a ház elkészült, azonnal beköltözhető. Györ, Miskolc, Szeged, Debrecen A házépítő kombinátok na­gyon termelékenyek. Az el­ső, a Szentendrei úti évente 1800 lakást készít el, az öt utána következő — amelye­ket a következő ötéves tervben állítanak munkába valószínűleg Győrben, Mis­kolcon, Szegeden, Debrecen­ben és a főővárosban — már 4200-at. Egy 10 emele­tes ház szerkezetei tehát 28 munkanap alatt készülnek el, a felépítés pedig a kulcs­átadásig összesen hat hóna­pot vesz igénybe. Most azonban még sok tennivalója van az építő­ipari szakembereknek. Egy­részt — és ez a legfontosabb — meg kell tanulni azt a magasfokú szervezettséget, amit az ilyen, szinte gyári precizitású termelés igényel. Aztán az új szakmákat is meg kell tanítani: az elhe­lyezőkét. a szerelőkét, s meg kell szokni a gyorsgépi ter­melést. Az új szakemberek első csoportja nemrég jött haza a Szovjetunióból, ahol az új műveleteket tanulták, egy másik munkáscsoport tavasszal indul útnak. Ha­marosan hasznosíthatják a tanultakat: az első magyar­országi házgyár 1965 máso­dik felében megkezdi a pró­baüzemet. Kisdobosok és úttörők a Parlamentben A KISZ budapesti bizott­sága és az Úttörőszövetség budapesti elnöksége az idén is megrendezte az immár hagyományos úttörő kará­csonyfa-ünnepséget. A kétna­pos ünnepség első napján, pénteken délelőtt mintegy 1,500 kisdobos gyűlt össze — pedagógusok és szülők veze­tésével — a Parlament kupo­lacsarnokában elhelyezett óriásfenyő alatt. Csongrád megyéből húsz úttörő vett részt az ünnepségen. Megte­kintette a műsort Gosztonyi János, az MSZMP KB tudo­mányos és közoktatási osztá­lyának vezetője is. Délután a „meglettebb" korosztály másfélezer kép­viselője gyűlt össze az úttörő karneválon. Ez alkalommal jelen volt Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT elnöke, Kárpáti Sándor a KISZ KB titkára és Szabó Ferenc or­szágos úttörőtitkár. Szombaton délután az elő­ző naphoz hasonlóan, más­félezer úttörő gyűlt össze a Parlament kupolacsarnoká­ban. Ezen az ünnepségen részt vett Somogyi Imre, a KISZ budapesti bizottságá­nak első titkára és Király Andrásné. a budapesti KISZ bizottság titkára is. A kétnapos ünnepség este az úttörővezetők báljával ért véget. (MTI) J övő évi népgazdasági tervünk fő mutatóit a kormány közzétette, lapunk karácsonyi számában mi is közöltük. Ez azért is jó, mert az éves terv isme­retében lehet kezdeni az új esztendőt. Üzemek, intézmé­nyek, termelőegységek idő­ben tudják, hogy mit vár tó­lük az ország a következő esztendőben. A most záruló év tervtel­jesítésének fő számai igen kedvezőek. Az ipari termelés országosan és Csongrád me­gyében is az előző évi üte­met meghaladó mértékben emelkedett. Előreláthatóan — szól a kormány jelentése — jelentősen túlteljesíti terme­lési tervét az élelmiszeripar és a vegyipar: néhány aga­raiban az egyes, a népgaz­daság szempontjából fontos termékek termelésében azon­ban lemaradás is mutatko­zik. Elmarasztalóan nyilat­kozik a kormány állásfogla­lása az iparban a minőségi mutatókat illetően, mert ezek nem javultak a kívánt mértékben. Rámutat a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány. hogy nem nőtt meg­felelően a munka szervezetű sége, a termelési tervet ipa­runk a tervezettnél nagyobb létszámmal és bérrel, vala­mint. több túlóra igénybevé­telével teljesítette túl. A mezőgazdaságban vi­szont a vetésszerkezet a ter­vezettnek megfelelően ala­kult. A kenyérgabona terme­lés fedezi az ország szük­ségletét, viszont az előirány­zatnál kevesebb takarmány termett. Az elmúlt évinél kedvezőbben alakult az ál­latállomány is. 5 százalékkal nagyobb a tej, 11 százalék­kal a tojás, 3 százalékkal a vágóbaromfi és mintegv 15 százalékkal a bor termelése. i gen jelentős az is, hogy ez év során a beruházások összege 10 százalékkal haladta meg az 1963. évit és előrelátható­lag kis mértékben túltelje­sül az 1964. évi beruházási terv is. örvendetes, hogy ez év végéig hazánkban át­adásira kerül mintegy 18 000 állami kivitelezésű lakás és további 1000—1500 lakás építését a jövő év első hó­napjaiban fejezik be. Becslés szerint — közli a kormány Tájékoztatási Hivatala — magánerőből több mint 30 ezer lakás épült, ennek tá­mogatására 1964-ben az ál­lam több mint 1,4 milliárd forint kölcsönt folyósított. Idén nagyot fejlődött kul­turális. egészségügyi és szo­ciális ellátottságunk is. Ugyanakkor a lakosság jö­vedelmeinek jelentős, ezen belül a bérből és fizetésből élők egy főre jutó reáljöve­delmének mintegy 3 száza­lékos növekedését irányozta elő a terv. Az előzetes ada­tok szerint a jövedelmek en­nél valamivel nagyobb mér­tékben növekedtek. Az idei év eredményeire támaszkodva az 1965. évi nalain díjmentesen, ameny­n.vit a közös vasúti kocsi­park rendelkezésére bocsá­tott. Ezért nem igyekszik senki sem az OPW-s kocsik­tól üresen megszabadulni.) A nemzetköziga2dg] együttműködés egyik fontos idei tapasztalata: ahol nem sikerül KGST-szintű megál­lapodásokat létrehozni, ott az érdekelt felek szűkebb körben törekednek hasznos és alkotó együttműködésre, így például az esztendő má­sodik felében varsói szék­hellvel hat szocialista ország — Bulgária. Csehszlovákia. Lengyelország, NDK. Szov­je'unió és Magyarország — Golyóscsapágy-gyártási Együttműködési Szervezetet alakított a termelés, a mű­szaki fejlesztés közös terve­zésére és irányítására az el­osztás nemzetközi összehan­golására. Magyar kezdemé­nyezésre ehhez hasonló nem­zetközi szervezet jött létre a kohászatban is. Ez év július 15-én Magyarország, Cseh­szlovákia és Lengyelország aláirta az Intermetall­egyezményt, amelyhez ké­sőbb a Szovjetunió, a Né­met" Demokratikus Köztársa­ság és Bulgária is csatlako­zott. Az Intermetall Iroda 1965. január 1-én kezdi meg működését Budapesten, első igazgatója Osztatni Mihály, magyar kohómérnök. A gyártás-szakosításban több fontos kétoldalú meg­állapodás is történt 1961-ben. Hazai szempontból közülük is a legjelentősebb a szovjet —magyar együttműködés az autóbuszok, a tehergépkocsik és a vegyipari gépek gyár­tásában. A kormányszintű i áreyalások eredményeként lehetőség nyílik arra, hogy a hazai autóbuszgyártás a tavalyi 2349 darabról 1970-re 7500—8000 darabra növeked­jék. A kétoldalú együttmű­ködés tehát az igen gazdasá­gos sorozatnagyság kialakí­tására nyújt lehetőséget. (A legnagyobb európai gyár, a Mercedes évente 3500 buszt készít). Még nagyobb soro­etnagysággal számolhatunk a tehergépkocsik, illetve au­tóbuszok közös alkatrész fő­egységeinek gyártásában. A tervezett megállapodás rint nemcsak a hazai elő­állítású 7500—8000 autóbusz­hoz, hanem a sokezer darab szovjet gyártmányú gépjár­műhöz is mi készítjük majd például a hátsóhidat, a Szovjetunió viszont a mellső­tengelyt. mechanikus sebes­ségváltót, keréktárcsákat, stb.. E fő darabokból a szovjet—magyar együttmű­ködés révén a korszerű nyu­gati üzemeknél öt-tízszerte nagyobb sorozatok alakul­hatnak ki. Ha az esztendő m krónikáját még kiegészít­jük azokkal a régebbi, de jól bevált formák­kal, amelyek 1004-ben is meghozták a maguk gyümöl­csét. nyilvánvaló a fejlődés. A Barátság nemzetközi kő­olajvezeték kőolajimportunk­nak immár kétharmad ré­szét szállítja igen gazdaságo­san. (Az első egymillió tonna kőolaj továbbítása után megtérült a vezeték magyar­országi szakaszának teljes beruházási költsége). A táv­vezeték 1965. januárjától 265 megawatt vitlamosenergia­import teljesítményt nyújt hazánknak. (Ez több, mint legkorszerűbb tiszapalko­nyai erőművek teljesítmé­nye.) Sok gondunk megoldó­dott az óesztendőben, köztük olyanok is, amelyekre vajmi kevés remény mutatkozott még néhány éve. A közös bank, az OPW, az Interme­tall, a varsói golyóscsapágy iroda —, hogy csak az idei új intézményeket említsük, — segíti majd közös céljaink megvalósulását 1965-ben. Szó sincs persze arról, mintha már teljesen kimerí­tettük volna a nemzetközi munkamegosztásba rejlő nag> lehetőségeket: Ellenke­zőleg. minden vállalatnál és üzemben jelentkezik a nemzetközileg is átgondolt műszakilag megalapozott sza­kosítás igénye. Az idei ta­pasztalatok bátorítást jelente­nek, hogy sokrétűen, válto­zatos módszerekkel, öntevé­kenyen és helyi kezdeménye­zésekkel is gyorsítsuk a jövő évben, a nagy eredményeket I ígérő fejlődést. KOVÁCS JÓZSEF feladatok megjelölésében az ipar 4,5 százalékos termelési fejlesztést kapott feladatul, míg a mezőgazdaság 1,5—2 százalékkal növeli termelé­sét. Ezen belül a növényter­mesztés növelése gyorsabb, mintegy 3—4 százalékos. A kenyérgabona vetésterülete azonos az ideivel. (Persze ezek az országos számok megyénkben iparáganként, üzemenként megfelelően mó­dosulnak.) E-, két fö területen az u 1965. évi népgazda­sági terv teljes»tesében néhány új vonás is jelenme­zik. Az egyik, hogy a terv sikeres végrehajtásanak alap­vető feltétele a munkafegye­lem javítása, a munka ter­melékenységének növelése, a szigorúan tervszerű létszám­os bérgazdálkodás. Többről •an tehát 6zó, mint egysze­•űen folytatni a termelést 1965-ben úgy, mint az el­nűlt évben. A munkaí'egye­em javítása egyik központi .cérdésévé vált népgazdasági tervünk teljesítésének. S 1965-ban ezen a területen gyökeres változásnak kell be­következnie. önmagukban vé­ve nem lesznek elégségesek azok a szankciók, amelyeket a kormány, illetve a szaktár­cák léptetnek életbe a lógó, munkakerülő, kis munkáért nagy pénzt szerző emberek­kel szemben; lényegesen kell változnia a „közfelfogásnak" is minden üzemben, hiva­talban és termelőszövetkezet­ben ahhoz, hogy a munka­fegyelem valóban olyan le­gyen mindenütt, amilyenre szükség van az 1965. évi népgazdasági tervek végre­hajtásához. Hasonló értelemben jelent­kezik a jövő évi tervben a munka termelékenységének a növelése is. Köztudomású, hogy 1964-ben, sőt azt meg­előzően sem sikerült elérni a munka termelékenységé­ben a kétharmados előirány­zatot. A tervek teljesítésénél nem a tei-melékenység, ha­nem a termelői létszám nö­velése, illetve a túlóráztatás jelentett lényegesebb ténye­zőt. Holott a termelékenység növelésének kellett volna domináló tényezőként érvé­nyesülnie. Itt sem megálla­pításokra van szükség csu­pán, hanem a konkrét in­tézkedésekre: adott gépsoron, műhelyben, üzemrészben, gyáregységben, iparágban stb. Azért emelkedik indoko­latlanul is a túlóra, mert a munka termelékenységét né­hány iparágunkban a mű­szaki gárda nem vette elég komolyan. Ezzel függ össze az a szi­gorú és tervszerű létszám­és bérgazdálkodás, amelyre a kormány inti az iparágak, üzemek vezetőit. A munka­erőhiány megszüntetése, il­letve csökkentése csak úgy érhető el, hogy ha a kitű­zött tervfeladatok megvaló­sításának nagyobb hányada a termelékenység növelésére esik. A megszigorított lét­szám- és bérgazdálkodás egyébként kizárja az indoko­latlan létszámemelést, sőt az indokolatlan túlóráztatást is. Ebből a szempontból 6em azonos helyzetről van szó 1965-ben. Lényegesen na­gyobb fegyelemmel, műszaki és technikai szervezettséggel kell kezdeni a következő évi tervet, ha eleget akarunk tenni annak a kötelezettség­nek, amelyet a terv megva­lósítása egy iparágra, üzem­re, műhelyre ró. Erőteljes hangsúlyt kap a mennyiségi szemlélet meg­változtatására irányuló tö­rekvés: mennyiség helyett a minőségre tesszük a hang­súlyt! S minden szempont­ból a minőségre. Nemcsak az exportra kerülő áruknál, hanem a belföldi fogyasz­tást szolgáló ioar- és köz­szükségleti cikkeknél is. Ugyan is csak azt a terméket lehet belső és külső piacon értékesíteni amelv minőségi szo-nnontból megfelel a vá­sárlóközönség igénvének, il­letve a külföldi cégek kí­vánságának. Ha ez nem tör­ténik mog. akkor voltakép­pen eladhatatlan árut ter­melünk. Arra pedig népgaz­daságunknak nincs szüksé­ge. hogy raktárra termeljen. A minőségi követelmények mellett az export mennyiségi termelése természetesen nem kerülhet háttérbe. Az export tervek teljesítése — megfe­lelő piac birtokában — rend­kívül fontos népgazdasági érdek. Ezért exportáló üze­meink és kereskedelmünk az export terveket mennyiségi és minőségi relációban egy­aránt teljesítse, hiszen el kell érnünk már azt is, hogy többet vigyünk ki, mint amennyit behozunk, hogy legyen megfelelő tartalékunk különböző import cikkekből is. S ezt érthető módon ex­portunkkal függ össze. A Minisztertanács fel­kéri a társadalmi szerveket: „ismertes­sék a dolgozókkal a terv célkitűzéseit, hassanak oda, hogy a szocialista munkaver­seny előmozdítsa a terv megvalósítását." Ez a felhí­vás minden társadalmi szerv­nek szól és a következő he­tekben a párt, szakszervezet, ifjúsági szövetség és a Haza­fias Népfront egyik legfon­tosabb teendője lesz, hogy a következő évi tervünk fő célkitűzéseit megismertessük munkásosztályunkkal, pa­rasztságunkkal és értelmisé­günkkel. Hogy népünk össze­fogott ereje, alkotókészsége, tudása második ötéves ter­vünk utolsó évének teljesí­tésére koncentrálódjék. Ez szükséges ahhoz, hogy meglévő életszinvonalunkat stabilizáljuk, s e tervév si­keres megvalósításával meg­alapozhassuk életkörülmé­nyeink további javulását. f/7 fl ft-dai?tf Ré«en Libakertnek nevez­ik LLtl rrinn fok Debrecennek ezt a ré­szét. A libaúsztatók, a zöldségeskertek helyén ma már eddig 1561 lakás épült. Még 552 lakást készítenek ezen a helyen az ÉM Hajdú megyei Állami Építőipari Válla­'at dolgozói. Mind nagyb<okk"kból, gázfűtéssel. Az új la­kótelep több mint nyolcezer embernek biztosit korszerű, modern lakást. Méltán kaptaa lakótelep az Ü,j Élet park ne vet Kedd, 1964. december 29. OtL-MAGYARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom