Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

Visszatértek Szegedre a boszorkányok? Napirenden: Nemrégiben egy újság­hír arról számolt be, hogy egy felsővárosi asszony ku­tuzslóval űzette ki huzabol a boszorkányokat. Amikor olvastam a hírt, megdörzsöltem a szememet. Jól látok-e- vagy csuk kép­zelődöm? 1964-ben élek, vagy 1756-ban, amikor a boros­jenői uradalom úriszékének sikerült boszorkányt fognia, aki aztán megfelelő kínzás után simán vallotta: „Vas­tag Szász Ilonának hinak, nngy-zérlndl vagyok és azért lógattam meg, hogy boszor­kánynak vallottak lenni, aminthogy az is vagyok". Az olvasott újsághír év­századok babonáira, emberi tudatlanságára rakódott port kavart fel. Ebben a gomoly­gó porfelhőben keressük az igazságot: mi a háttere a még ma fs felvillanó bo­szorkányhltnek? Maradjunk szülővárosunknál. Szeged­nél. Mit mesélnek a régi krónikák a szegedi boszor­kányokról? a táióng-ák tncgjélemduéée Szegeden az 1700-as évek elején fokozódott a nyugta­lanság. A lakosság — ma­gyarok. szerbek, horvátok, németek — között állandó fegyveres összetűzések vol­tak. Az adókat emelték. A katonai határőrség a lakos­ság állatait erőszakosan el­hajtotta. Így aztán a nincs­telenek, koldusok, csavargók száma állandóan szaporo­dott. 1713-ban és 1728-ban népi zavargások törtek ki. Az éhezők megelégelték a koplalást A város ural és a gazdag papok, uralmukat és gazdagságukat féltve, összefogtak és egy romboló vihar után azt hirdették, hogy a pusztítás a gonosz műve volt. Az ördöggel cimboráló tettest hamarosan meg ls találták egy vesze­kedés. kuruzsló bábaasszony személyében, akit Kökényné­nek hívtak. Boszorkánypör­be fogták. A vádlottak szá­ma később 18-ra emelke­dett. Ezek közül a legtöbbje a lázongó szegények közül került ki. 14 halálos ítéletet hoztak. 12 személyt elégettek, kettőt lefejeztek. A szegedi boszorkánypernek egész Eu­rópában nagy visszhangja volt. Azóta emlegetik a sze­gedi boszorkányokat. A vá­ros gazdag ural ezzel a pflr­rel elérték céljukat. A lá­zongókat megfélemlítették. Attól az Időtől kezdve a szegénység csendes gyűlölet­tel tűrte a hatalmasok ga­rázdálkodásait. V7fl. Ince pápa tullája Hasonló boszorkányperek voltak Európa más orszá­gaiban és Amerikában ls. Angliában annak idején, a posztóipar felvirágzása Ide­jén a földbirtokosok a pa­rasztok tízezreit kergették el földjeikről. Egy angol krónika tanúsága szerint: „A parasztok lakásalt és a munkások kunyhóit erőszak­kal lerombolták, vagy az enyészetnek adták át" Ezek a nincstelenek csavargással, útonállással tengették éle­tűket. Veszélyeztették a gaz­dagok érdekeit Az uralkodó osztály össze­fogott. a papsággal. VIII. In­ce pápa kiadott bullája tör­vényessé és világméretűvé tette a boszorkányok üldö­zését, A többi között ígv szólt: „Boszorkányság ütöt­te fel fejét a világban, amely az ördög segftségével bűnös varázslatot űz az emberek ártalmára s ez a boszorkány­ság az ördöggel kötött szö­vetségen alapul." „tudománytw" munlia. Az egyházi Iskolákban a boszorkányok praktikáit és az ellenük való védekezést „tudományosan" tanították. A pápa megbízásából Ja­cob Sprenger és Heinrich Institóris domonkosrendi szerzetesek „tudományos" művet írtak: a „Malleusma­lefkarum"-ot, a „Boszorká­nyok pörölyé-t. Ebben meghalaruzták a boszorkány fogalmat. Aki az ördöggel szóbeli vagy írás­beli szerződést köt, niegta­gudja az istent, megfogadja, hogy mindig csak gonoszat cselekszik és mindenkinek ártani igyekszik, az boszor­kánynak veendő. A szerző­dős megkötése jeléül az ör­dög egy jelet üt az illető testére. Szombatonként és május elsejének éjjelén összegyűl­nek. Ez rendszerint hegyen történik. A magyar boszor­kányok a Gellert hegyen, a németek a Blocksbergen, Söprűn, kecskén, disznón stb. repülnek a gyűlés he­lyére. Ott, a megjelent ör­döggel fajtalankodnak. Majd hajnali harangszóra hazare­pülnek. Otthon aztán friss erővel látnak hozzá a go­noszkodásnak: emberekre, állatokra betegséget vará­zsolnak, embereket állattá változtatnak, vihart támasz­tanak. a fejszét megfejik, szárazságot vagy esőt vará­zsolnak. Jégesővel, tűzvész­szel pusztítanak, és még sok egyéb gonoszságot művelnek. Hazánkban viszonylag eny­hébb volt a boszorkányüldö­zés, mint külföldön. 1565-től 1768-ig 554 pörről tudunk. Ebből is csak 194 esetben hoztak halálos ítéletet. Ter­mészetesen az is lehet, hogy a sok hazai háború elpusz­tította a peranyagot. liitt-e. tcön'yuee tóáímán a fanotkányo-kían? El kell oszlatni azt a tév­hitet, hogy Könyves Kálmán nem hitt a boszorkányokban. Ezt a hitet egyik törvényé­nek rossz fordítása okozta. A szóban forgó törvény így BZól: „De strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat." Magyarul: „Strigákról pedig, amelyek nincsenek, semmilyen kereset ne le­gyen." Striga helyett a for­dításban a boszorkány szót használták. Strigának mond­ták az olyan állattá válto­zott embert, aki ide-oda röp­penve gyermekvért szívott. Mivel ez pogány hiedelem volt, maga az egyház is el­utasította. Tehát hivatalosan tagadták, hogy striga létezik. Könyves Kálmán törvényé­neik egy másik bekezdése büntetést rendel el a bo­szorkányok ellen. Így meg­dőltnek vehetjük azt a hi­tet, hogy Könyves Kálmán nem hitt a boszorkányokban. Ma már jogosan vethetjük fel a kérdést, ml tette lehe­tővé, hogy a boszorkányság­ban való hit — amely nap­jainkban mosolyt csal a fel­világosult ember ajkaira — kialakuljon. vj!lenutdéd, tudatfanoif Először is tudatlanság. A betevő falatért harcoló em­bermllliók, a maguk mély tudatlanságában értetlenül álltak a szenvedések özöné­vel szemben. A középkori ember a világ jelenségeit — mivel tudásával megfejteni nem tudta — természetfölöt­ti erők működésének tulaj­donította. Ha egy hirtelen vihar minden vetést elvert, ha egy ember hirtelen meg­gazdagodott, ha egy egészsé­ges menyecskének nem szü­letett gyermeke, ha valaki azt álmodta, hogv repül, ha valaki váratlanul beteg lett stb.. stb., túlvilági erőnek, az ördögnek tulajdonították. Illetve olyan embernek, aki eladta magát az ördögnek, és ÍRy hatalmat kapott mindezek elkövetésére. Ezt néha maguk a gyanú­sítottak is alátámasztották. Ugyanis egyesek ismerték a gyógyfüveket és embereket, állatokat gyógyítottak. Volt közöttük kapzsi, bosszúálló, aki saját tekintélyének nö­velésére ijesztgető kiielenté­seket tett. Aztán már nem kellett más, csak egv hara­gos. aki a gvógvító kuruzs­lórn a boszorkányság vádját sütötte. Feltűnő, hogy a boszorká­nyok zöme szegény ember és főleg nő volt. Magyaror­szágon például a szazukra rugó boszorkánypörök Közi csak 13 köznemes, az elege­tett nok között csak egy nemesass/.ony szerepelt. Az egyház a boszorkányságot Inkább nöi bűnnek tekintet­te. Ezt bibliával, skolaszti­kus filozófiával is alátámasz­tották: az asszonynak keve­sebb a hite. több a rossz tu­lajdonsága, tehát hamarabb esik a boszorkányság bűné­be. Az uralkodó osztály vala­hányszor hatalma és vagyo­na veszélyben forgott, min­dig keresett egy törvényes formát, amelynek segítségé­vel az elnyomás ellen küzdő milliókat megfékezhette. Ilyen eszköz volt kezében a boszorkányság gondolata is. Százezrek elpusztításával milliókat hallgattatott el. tsáto-i em&etek Voltak azonban olyan fel­világosult és igazságszerető elmék, akik szóban és írás­ban harcoltak az emberi go­noszság ilyen elfajulásai el­len: Cornélius Agrippa von Nettesheim. akit Brüsszel­ben egyévi fogságra ítéltek, Coemélius Loos, aki börtön­be csukva, kénytelen volt állításait visszavonni. Johann Weyer kiállásáért menekülni volt kénytelen. És a 1öbbi­ek: az angol Reginald Scott. a francia Pierre Charron, a német Friedrich von Spee, Becker amszterdami protes­táns lelkész, Christian Tho­masius, Roger Bacon, Para­celsus, Nagy Albert, Hat­vani István professzor és mások. Ezek az emberek bá­tor kiállásukért a hatalmon levőktől üldöztetést, börtönt, máglyát szenvedtek. A tudományok előrehala­dásával a tudás világossága az ördögöt, a boszorkányo­kat elsöpörte és a mesék vi­lágába száműzte. Az újságba kerülő szegeeji asszony esete azt bizonyít­ja, hogy a sötét babona, tu­datlanság utolsó maradvá­nyai még ma is fellelhetők, s hogy napjainkban is var­nak olyanok, akik e káros hiedelmeket azért terjesztik, mert hasznot húznak belő­lük. Kovács Alajos ti Ady tér és környékének rendezése Az Ady téri egyetem ha­talmas épülete nem tud a városképben kellóképpen ér­vényesülni, mert egyfelől a Petőfi Sándor sugárút há­zai, másfelől pedig a sport­pálya „fogják közre". Ez persze a kisebbik, s érthető szépséghiba. A nagyobb az, hogy az egyetem környéke rendezetlen, elhanyagolt kör­nyezetben áll az épület. A szegedi városi tanács legutóbbi ülésén ezt s-úvá is tették. Dr. Nvíri Antal pro­fesszor. tanácstag kifogásol­ta. hogy az egyetem környé­kének rendezetlensége ma­gára hívja a külföldről ide­látogató professzorok figyel­mét is. S ha nem okvetlenül szükséges, akkor emialt mi­ért kell szégyenkezniük az egyelem gazdáinak. Kétségtelen — erről ma­gunk is meggyőzödtünk —, hogy a száz méternél alig hosszabb Táncsics Mihály utca gyalogjárdái fölött el­járt az idő. Az egyetem fő­bejárata erre az utcára nyí­lik. Az egyetem közvetlen környékét alkotó Batthyány és Zászló utca. valamint az ,xdy tél keleti oldalának gyalogjárdáit már ;aszfalttal borították. Közvetlenül a sportpályát körülvevő gya­logjárdái viszont továbbra is „macskakövek" burkolják. A sportpálya épülete is csinosí­tásra szorul — erről a pá­lya gazdáinak kellene gondoskodni. Arra a kérdésre, hogy mi­kor hozzák rendbe az erő­sen kifogásolt Táncsics Mi­hály utca burkolatát, László Ivun, az 1. kerületi tanács építési és közlekedési cso­portjának vezetője azt vals­szolta, hogy jövőre. Az utca képének előnyös megváltoz­tatása szerepel az I. kerületi tanács jövő esztendei út- és utcák felújításának tervé­ben. S ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy a sportpályát körülvevő gyalogjárda se le­gyen mostoha. Ezt is rendbe kellene hozni, meri szük­séges. L. F. » Uj osztályzat a bizonyítványokban Az iskolareform megvaló­sításának nagyjelentőségű do­kumentuma az általános is­kola és a gimnázium számára kiadott új Rendtartás, mely az iskolák működésének rend­jét, a nevelőtestületek és a tanulóifjúság kötelességeit szabályozza, s természetesen igen közelről érinti a szülő­ket is. Szükséges és fontos tehát, hogy a szülők is meg­ismerjék azokat az elveket és követelményeket, amelye­ket a Rendtartás előír a gyer­mekek számára. Nagy érdeklődésre tarthat számot a tanulók és a szülők körében az új Rendtartásnak a tanulók „magatartása'' el­bírálására vonatkozó intéz­kedése, továbbá az új osz­tályzat, a „szorgalom" beve­zetése. íkliv közösségi munka A tantárgyi osztályozással ellentétben a tanulók maga­tartása csvpan négy osztály­zattal értékelendő. A maga­tartás minősítésében, az eddi­ginél fontosabb szerepet kap a tanulóknak a közösség éle­tében kifejtett aktivitása. A Rendtartás a követelmények között minden fokozatnál el­ső helyen jelöli meg a közös­ségben végzett munkát. Ez a szemlélet megfelel a szocia­lista társadalom igényének, amely egyre nagyobb mér­tékben szárpol az emberek társadalmi tevékenységével. E jellemvonás kifejlesztését szolgálja a Rendtartásnak ez az utasítása. Természetesen továbbra is mérlegelendő a tanulónak a tanítási órán és azon kívül tanúsított viselke­dése. A „jó gyerek" fogalma azonban bizonyos változáso­kon esik át. Korszerűen fel­fogva nem az a tanuló kifo­gástalan magatartású, aki el­len fegyelmezetlenség, vagy csínytevések miatt nincsen panasz. Ez még nem elegen­dő a példás magatartáshoz, ha a közösségben passzív és nem vállalja a közösség által kitűzött feladatokat. A Rendtartásnak megfelelő szemlélet fontos feladatot ró a nevelőkre és a szülőkre egyaránt. Elsősorban azt, hogy az osztályfőnökök, de még inkább az ifjúsági szer­vezetek közösségei, gondos­kodjanak arról, hogy minden tanuló kapjon közösségi meg­bizatasokat. Az iskolai élet, a napközi otthon, de különösen az ifjúsági mozgalom bősége­sen nyújt erre lehetőséget. ü szülök példája Hogyan segíthetik a szülők gyermekeik ilyen irányú fej­lődését? Ellenőrzés - „eredmény" nélkül Találkozás este 8 órakor a szegedi városi és járási rend­őrkapitányság előtt. A meg­beszélt időben pontosan ér­keznek az ifjúságvédelmi osztály nyomozói, s a velük együtt működő pedagógusok­ból álló önkéntes rendőri csoport tagjai. Néhány gyors eligazító szó, s az egy nyo­mozóból és egy önkéntes rendőrből álló csoportok in­dulnak a szórakozóhelyek el­lenőrzésére. S erről az ellenőrzésről mindenki „eredmény nélkül" tért vissza. Semmilyen rend­ellenességet nem tapasztal­tak. — Az utóbbi években na­gyon sokat változtak a fiata­lok — mondja Salánki István, az önkéntes rendőrcsoport egyik tagja. — Megértik las­san a fiatalkorúak, hogy nem ellenük beszélünk, ami­kor tiltjuk őket az éjszakai mulatozástól, dorbézolástól. És — jegyzi meg moso­lyogva — mindnyájan örü­lünk, hogy „eredménytelen" volt "az útunk. Ez azt jelenti, hogy fiataljaink és nem utol­sósorban a vendéglők veze­tői általában megértették becsületes emberekre van szüksége az országnak. — Még mindig elterjedt az a szólás-mondás: ezek a mai fiatalok. Van ennek alapja? — Száz fiatal közül egy­kettőről el lehet mondani, hogy nem felel meg az er­kölcsi normatíváknak. De a többiek igen. Mivel csak ezt a néhány fiatalt látják késő éjszaka is a szórakozóhelye­ken, az utcán garázdálkodni, ezekről vonják le — igazság­talanul — a következtetést az egész ifjúságra. A ma 18 éves fiatalja sokkal éret­tebb, mint a tíz év előttiek. S ha rossz útra tér, az általá­ban nem a saját hibája, ha­nem a családi körülmény vagy a rossz baráti társaság okozza. A szülők szinte ver­sengenek, hogy lányuk az is­kolai rendezvényre a leg­csinosabb ruhába menjen, s amikor saját pénzéből kell megvásárolnia a legdivato­sabb holmikat, bizony nem mindig sikerül. — Érdekes volt megfigyel­ni azt a pityókás fiút. akivel az ellenőrzéskor beszélget­tem. Húszéves volt, de an­nak ellenére, hogy az ital bizonytalanná tette a lépé­seit, nagyon reálisan gondol­kodott. Mikor megkérdeztem, miért iszik? — Nem tudott válaszolni. <5 mondta, nem indok az, hogy a társaság csábította. Ö keresett társa­ságot, s szerencsétlenségérc „nagy ivókra" talált. Magá­ban látta a hibát, mert nem tudott ellenállni a kísértés­nek, hogy ő már nagyfiú. — Mi a feladat, hogy azt a kisebbséget is jó útra térít­sük. akik miatt az egész if­júságot elítélik. — Talán a legfontosabb, hogy ne tagadjuk le előttük, mi is voltunk fiatalok. A se­gíteni akarást éreztessük ve­lük, s ne azt, hogy mi min denhatóságunkkal megvál­toztatjuk őket. A törődés sokkal erősebb fegyver, mini a szigor. K. A. Traktorvezetői tanfolyamok a hadseregben Hatszáz fiatal vett részt traktorvezetői tanfolyamon ez évben a hadseregben. A traktorvezetői és mezőgaz­dasági gépkezelői hiány eny­hítése végett szerveztek a Magyar Néphadsereg alaku­latainál — a Földművelés­ügyi Minisztérium szakfel­ügyeletével — tanfolyamo­kat. A traktorvezető és gép­kezelő képesítésben részesí­tett fiatalok 80 százaléká­nak bevonulás előtt nem volt szakképzettsége. Tanfolyamot csak ott szer­veztek, ahol az anyagi fel­tételek minden vonatkozás­ban biztosítva voltak. A hallgatók gyakorlati munká­jukat a környező termelő­szövetkezetekben és állami gazdaságokban végezték. A Földmüvelésügyi Mi­nisztérium szakigazgatósága elismeréssel nyilatkozott a tanfolyamokról, ahol az ok­tatás színvonala elérte, sőt egyes helyőrségekben meg is haladta a területi szaktan­folyamok színvonalát. Mindenekelőtt — mint » családi nevelés minden terü­letén — szemelyes példájuk­kal. Ha maguk is tevékenyen közreműködnek — akár mint vezetők, akár mint egyszerű résztvevők — a társadalo­mért, annak valamely közös­ségéért végzett munkában, tgy a gyermek már a család­ban megtanulja, hogy a kö­zösségi életben való részvétel a mi társadalmunkban az ember mindennapi életénels velejárója, amit önként vál­lal és szívesen végez. Másrészt a szülő akkor ja* el helyesen, ha érdeklődik gyermeke közösségi megbíza­lasai iránt, buzdítja azok tel­jesítésére. beszámoltatja, ta­nácsokkal látja el. Az egymással szembenálló „kettős nevelés" ebben a vo­natkozásban is mélyen rom­boló. Ha a szülő nem értéke­li a gyermeknek az iskolai közösségben kapott apFobb „felelősi" stb. megbízatásait, vagy a felnőttek társadalmi munkájáról lebecsúlóen nyi­latkozik. és maga sem vesz részt ebben, sőt nyíltan han­goztatja gyermeke előtt tá­volmaradását az ilyen felké­résektől. megbízatásoktól, nemcsak erősen gátolja gyer­mekében az egyes közösségi vonások kifejlődését, hanem a közösséggel való szemben­állást fejleszthet ki. Tanu'mányi állag A szorgalom osztályzat ré­gebben már szerepelt a tanu­lók minősítésében. Most, akárcsak a magatartás, a szorgalom is négy osztályzat­tal értékelendő. Sem a maga­tartás. sem a szorgalom nem számit a tanulmányi átlagba, de a középfokú intézmenybe, kollégiumba való felvételnél, jutalom odaítélésénél stb. fi­gyelembe kell venni. A szorgalom osztályzattal a lanulashoz való viszonyt, az e téren felmutatott törekvést minősítik. A tanulókat ösztö­nözni kell arra, hogy képes­ségeiknek megfelelő maxi­mális teljesítményt fejtsenek ki. Csak ilyen erőfeszítés fej­leszti a meglevő képessége­ket. A következetes szorga­lom általában jó eredmé­nyekkel jár. Előfordul azon­ban, hogy egyes tanulók vi­szonylag kevés szorgalommal érnek el jó eredményeket és megfordítva: a kitartó szor­galom sem jár minden tanu­lónál kiemelkedő eredmé­nyekkel. Ez utóbbi esetben azonban a szorgalom pozitív jellemvonásaként értékelen­dő, míg az előbbi tanulónál a jó eredmények ellenére a szorgalom nem tekinthető ki­elégítőnek. A magatartás és a szorga­lom osztályzatnak a fenti el­vek szerinti felfogása tehát azt kívánja szolgálni, hogy a tanulók személyiségében a szocialista ember irányában támasztott igényeknek meg­felelő jellemvonások fejlöd­jenek ki. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a nevelők n kívül az elveket a gyakori t­ban a szülők és — nem utol­sósorban — a tanulók is ma­gukévá tegyék és törekedje­nek azok megvalósítására. Fábián Miklós megyei tanulmányi fel. ügyelő 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd, 1964. december 3a \

Next

/
Oldalképek
Tartalom