Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

Befejezés elélt a vetés Témában gazdag és változatos volt a járási tanács tegnapi vb ülése. Farkas István, a végrehajtó bizottság elnöke öt napirendi kérdés megbeszélését javasolta. Miután beszámolt a kiadott döntésekről és utasításokról, illetve a lejárt határozatok végrehajtásáról; elemezték a tanács építési- és közlekedési csoportjának munkáját, majd Madarász Antal, a mezőgazdasági osztály vezetője tájékoztatta a végrehajtó bizottságot az őszi munkákról. Október 31-ig járásunk mezőgazdasága 96.9 százalékra teljesítette kenyérgabonavetéstervét. Részletes, sokoldalú és lényegre törő beszámolót készített a járás cigánylakosságának helyzetével foglalkozó bizottság: Ács Zoltán művelődési osztályvezető, dr. Ozsvár József egészségügyi csoportvezető, Mari Péter építési- és közlekedési csoportvezető és Rényi Jozefa munkaügyi főelőadó. Megállapították, hogy a cigánylakosság életkörülményeiben bekövetkezett eredmények mellett igen sok még a tennivaló. Életfeltételeik gyökeres megváltoztatása évek feladata. Az állami segítség, a helyi lehetőségek és a társadalmi szervezetek felhasználásával tudják csak megjavítani, majd véglegesen megoldani. | Az új Nemzeti Színház tervezői Az Építőművészek Szövetsége és a Fővárosi Tanács pályázatot hirdetett az új Nemzeti Színház épületének tervezésére. A számtalan kitűnő pályamunka közül a két első díj egyikét négy tervező kapta, közöttük Preisich Gábor és lánya, Preisich Kati, Petrilla Istvánné. Az apa a BUVÁTI főépítész irodavezetője, leánya az Alumíniumtervező Iroda fiatal építésze. Az apa és lánva esetenként gyakran ülnek le a rajzasztal mellé, együtt dolgoznak új terveiken. Hogyan lesz a 70, a 90 és a 130 százalék? Hasznos kezdeményezés A háztáji ár uh közös szervezett értékesítése Csaknem egy év tapasztalata nyomán állítják: helyes, hasznos volt a kezdeményezés. A rúzsai Napsugár Tsz ugyanis az idén a felvásárló szerepét vállalta a tagság áruinak értékesítésében. Felvásárlótelepet rendeztek be, ahova valamennyi szövetkezeti gazda elhozta eladásra Bzánt gyümölcsét, valamint a baromfit és a tojást. Ugyanakkor a tsz szerződött a MÉK-kel az említett áruféleségekre. Előnye: A szövetkezeti gazdák nem veszítettek félnapokat. azzal, hogy a gyümölcsöt és baromfit az átvevőhelyre szállítsák, mint. a régebbi. egyéni szerződéskötés alkalmával. A gazdaság fogatait sem kellett e célra kölcsön kérniefc. De ennél sokkal meggyőzőbb „érvek" szólnak a háztáji áruk közös, szövetkezeti értékesítése mellett: a pénzjövedelem. Juhász Vince főkönyvelő gyors számítást végez és sorolja: — A nyáron .gyümölcsfelvásárló telepünk 1 millió 80 ezer forint értékű nyári gyümölcsöt vett, át a szövetkezeti tagoktól. A tsz ezért, az említett összegen túl. 106 ezer forint felárat kapott a MÉK-től. A 252 ezer forintnyi baromfi és tojás átadásáért pedig 21 ezer forint felárat kaptunk. Jó, jó — mondhatná bárki —, de mit nyer ezen a szövetkezeti gazda? A kényelmesebb! gyorsabb átadás mellett még többletpénzt. is. Hiszen a gazdasag pénzjövedelme a munkaegység érbékét növeli. A főkönyvelő Pár perc alatt kikalkulálta, hogy a felárként kapott 1 millió 100 ezer forint a munkaegység értékét mintegy 4 forinttal emelte. Szép összegre rúg ez a szorgalmas tagoknál. Vannak családok a Napsugár Tsz-ben, amelyek 500—600 munkaegységet dolgoztak; ezek 2000—2400 forinttal többet kapnak az elszámolásnál. Mindezt szinte ingyen kapják. Csupán azért, mert a tsz vezetősége törődik a tagok egyéni ügyeivel is. nem sajnálta a szervezéssel, átvevéssel és szállítá/sal járó fáradságot. Végül is mindenki Jól járt. mindenki nyert. A többletjövedelem a gazdaságot és a tagokat egyaránt gazdagította, tme á nem közös. háztáji ügvek így válnak közös üggyé. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi kencterfonó gyáregységében a megengedett béralap 6,14 forint. Ezt a keretet egy kicsit — 12 fillérrel — túllépték a közelmúltban. S mivel ez a túllépés a vállalat többi gyáregységét is terhelte — szinte becsületbeli kötelességszámba ment. hegy helyrehozzák. A közelmúltban több üzemrészben normaigazítást hajtottak végre. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat KISZ küldöttértekezletén az egyik felszólaló mondotta el: — Sokan vannak az üzemben — a szegedi kenderfonó dolgozója volt az illető —, akik 60—80 százalék körül termelnek. Akik elmaradnak a tervtől — Én fél órával előbb leállók mindennap, mert a műszak vége előtt negyedórával már elmehetek az üzemből. ' Vonattal járck, ezért van ez a kedvezmény — Bus. Margit kicsit megszeppen, könnyekkel küszködik, szólni is alig tud. Alig mondja az okát, hogy miért termel keveset. — Már tudom, elmesélték, mert hem voltam ott, hogy a legutóbbi termelési tanácskozáson is szóba kerültem: keveset termelek. Azt mondták, azért, mert sokat járok beszélgetni munkaidő alatt — Vár, eltűnődik: vajon valóban sokat beszélget? — Meg aztán sokszor rossz a gépem. Tegnap is állt háromnegyed órahosszát. Ez nekem 60—70 kilogramm termeléskiesést jelent. — A vastagabb fonalaknál elég szoros a norma. Különben a termelés mennyisége az általunk feldolgozott anyag minőségétől nagyon függ — Kürti Lászlóné is a gömbölyítő üzemrészben dolgozik. — Ehhez a munkához nagy gyakorlat kell. Betanított munkások vagyunk. A betanítás ideje egy-két hét. Ez alatt az idő alatt éppen csak a legszükségesebb munkafogásokat lehet megtanulni. S hogy az ember jól tudjon dolgozni, ahhoz ismernie kellene a gépet is alaposabban. — Néhány év gyakorlat elengedhetetlen — Rácz Pálné is, mint előzőleg kérdezett két munkatársa, csak másfél, két éve dolgozik itt az üzemben, ebben a munkakörben. Ez alatt az idő alatt nem is voltam állandó gépen. Amikor meg igen, akkor is két-három hetenként óta a béke védelmezője. így lépett fel már a győztes forradalom első óráiban kiadott lenini Békedekrétummal. Ereje azonban akkor még csak igazságában rejlett. Ma már azonban a Szovjetunió olyan erő. amellyel kénytelenek számolni az imperialisták és amelyben védelmezőjüket, támaszukat látják a világ összes népei. A szovjet munkásosztály, a szovjet nép az internacionalizmus szellemében nevelődött és kommunista építömunkáját is in. ternacionalista feladatnak tekinti. De eleget tesz a Szovjetunió internacionalista kötelezettségeinek azzal is. hogy minden lehető módon támogatja a szocializmust építő népieket, a szabadságukért küzdő és azokat védelmező népieket és szolidáris a tőkés országok kizsákmányolása ellen harcoló munkásosztályával. A

SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA, mint a legtapasztaltabb párt. minden kommunista. minden internacionalista tiszteletét és megbecsülését élvezi. Ez a párt vezette először győzelemre a népet a szocialista forradalomban. Ennek a pártnak a vezetésével épült fel először a világon a szocialista társadalom. Ez a párt egyesítette először a marxista—leninista elméletet a szocialista építés gyakorlatával. Ezért az elméletileg legképzettebb és legtapasztaltabb piárt. Ezen az sem változtat, hogy a sztálini személyi kultusz és a dogmatizmus néhány évre visszavetette az elmélet fejlődését. Nem változtat, mert maga a Szovjetunió Kommunista Pártja látta meg saját hibáit és számolt le velük az 1956. évi XX. kongresszuson. Ez a kongresszus elemezte az új világpolitikai helyzetet, a szocialista világrendszer létrejöttével, a nemzeti függetlenségi harcok fellendülésével, a tőkés országok munkásosztályai által vívott harc növekedésével kialakult új viszonyokat és választ adott a felvetődött új kérdésekre Megállapította. hogy az új erőviszonyok lehetővé teszik a háború elkerülését. Leszögezte, hogy a szocializmus békés versenyben' kíván győzni a kapitalizmus' feletl. Megállapította, hogy a nukleáris fegyverek korában csak a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése mentheti meg az emberiséget a jóvátehetetlen katasztrófától. Megállapította, hogy a társadalmi fejlődés és az új erőviszonyok lehetővé tehetik egyes országokban a szocialista forradalom vértelen győzelmét is. A

XXII. KONGRESSZUS a kommunizmus építésének program jávai, az egyetemes népi pártról és az egyetemes népi államról szóló tanításokkal gazdagította tovább az elmélet tárházát. A XX. kongresszus értékét, megállapításainak helyességét mutatja, hogy a kommunista és munkáspártok 1957es és 1960-as nyilatkozatai e tanításokon alapulnak. Az elmúlt nyolc év alatt a gyakorlat próbáján is mindenben igazolódott a XX. kongresszus, az 1957-es és 1960-as nyilatkozat megállapításainak helyessége. A

NAGY n'/rÚIKR ÓT A tart a világon a történelmi változások végeláthatatlan sorozata. A szocializmus azóta tizennégy országból álló, Európára, Ázsiára é® Amerikára is kiterjedő világrendszerré vált. A gyarmati Ázsia és Afrika helyén új. fiatal független államokból álló és a nemzetközi áletben növekvő, pozitív szerepet játszó Ázsia és Afrika nőtt fel. Mindezeket a változásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indította el. Népünk sorsa mindörökre összeforrott a Nagy Októberj Szocialista Forradalommal. Mi voltunk az elsők, akik 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásával követtük Oroszország népeinek példáját. Felszabadulásunkat a Szovjetuniónak köszönhetjük. A Szovjetunió állott mellettünk mindvégig internacionalista segítséggel, önzetlen támogatással. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusa nagy kincseket adott a rnj pártunk kezébe is. segített nekünk abban, hogy olyan politikát dolgozzunk ki, amelyet népünk megért, helyesel és támogat és amely a gyakorlatban hozza meg eredményeit. Mindezért eltéphetetlen ós örökre szóló a magyar—szovjet barátság, amely népeink, pártjaink és kormányaink barátsága. M

A A VILÁGON minden a két társadalmi rendszer, a kapitalizmus és a szocializmus harcát tükrözi. Ez ma a világ legfőbb kérdése. A kapitalista világnak ez a legfőbb gondja. olyan gond, amelynek a kapitalisták többnyire még ellentéteiket is alárendelik. Tény az: korunk a kapitalizmus pusztulásának és a szocializmus győzelmének kora. másikon. Igaz, egyformák ezek a gépek, — de azért szokni kell külön-külön valamennyit. Aki akar dolgozni, az az anyagtól elérheti a normát, feltéve, ha egy helyben hagyják nyugodtan termelni. A tervteljesitők Főként a régi dolgozók, akik 10 vagy 15—20 éve végzik ezt a munkát, teljesítik, vagy teljesítik túl a normát. Mind a három kérdezett elmondta, hogy ezeknek a régi dolgozóknak természetesen állandó a munkahelyük, mindig ugyanazon a gépen dolgoznak. — Én teljesítem a normát, inkább a fiatalok nem. — Szegfű Gézáné a legjobban dolgozók közé tartozik. — Szerintem két év elég ahhoz, hogy valaki gyakorlatot szerezzen. Aki ennyi idő alatt nem tudja megtanulni a munkakör valamennyi csínját-bínját, az később sem fogja. De hiába, nem vagyunk egyformák. Van aki ügyesebb, gyorsabban indítja a gépet, kötözi össze a szálat, van akinek nehezebben jár a keze ezekre a mozdulatokra. És figyelni kell, nagyon nagy figyelemre van szükség ennél a munkánál. — Van, amelyik anyagnak olyan szoros a normája, hogy bizony állandóan és nagy-nagy figyelemmel kell dolgoznom, csak úgy tudom elérni a megkívánt mennyiséget. — Péter Istvánné is a jól teljesítők közé tartozik. Hosszan nézi a gombolyítógépet, rajtafelejti kezét és tekintetét. — Kis gép ez, meg valamennyi egyforma is belőle, s mégis más-más: rengeteg apró hibája lehet, amit csak a gyakorlott szem vesz azonnal észre. Amikor idekerültem — négy évvel ezélőtt — egy évig én is nagyon sok helyen dolgoztam. Sikerült megszoknom az új gépet egy-két nap alatt. Ez valószínűleg kézügyesség. A művezető — Az exportszállításainknál állandóan alkalmazkodni kell a vevő igényeihez. A spárga gombolyításának formája marad, súlya azonban szinte megrendelések szerint változik — mondja Hegyes Jenő művezető. — Nagy kézügyesség kell ide, meg jó szemmérték. Akinek nincs meg ez az adottsága, sohasem tanul igazán a szakmába. Elmeséli, hogy gyakorlottabb asszonyok, akik már sok éve dolgoznak az üzemrészben, látják abból, hogy miként kezd a dologhoz az újonnan érkező, milyen munkás válik majd belőle idővel. Ügyetlen a keze némelyiknek éhhez a munkához. A fiatalok meg szeretnek sokat beszélgetni. Talán anyagi körülményeik nem szorítják annyira a munkára őket, ellógják az időt. Aki hamarabb elmegy, mert vonattal jár be, annak is be kellene pótolnia egyszerre az így- elvesztett negyed, vagy félórákat. — Lehet teljesíteni a kiszabott normákat, hiszen a többség eléri. Egy kis statisztika A statisztikai kimutatásokhoz fordulunk segítségért. 27-en dolgoznak a gömbölyítő üzemrészben. Ebből egy 80, négy 90, tizenegy 100 százalék alatt vagy éppen 100 százalékot teljesít, öten 110 százalék alatt, hatan pedig 110 százalék felett — van benne 120-on felüli is — teljesítik tervüket. A munkásnők fele tehát - két-három olyant találtunk, aki éppen a szinten dolgozik — nem éri el az alapként megkívánt teljesítményt. De ugyanez a helyzet a keresztcsévelőknél is. Nyolcvannégy a 100 százalék alatt teljesítők száma, harminckettő 80, tizenöt 90 és harminchét a 100 százalék alatt, vagy éppen 100 százalékot teljesítők — s negyvenhármán teljesítik túl — huszonnégy 110 alatt, tízenkettő 110 felett, hat 120 felett és egy 130 százalék felett — tervüket. Mi lehet az elmaradás oka? Erre próbáltunk feleletet kapni a gyengébben és a jól dolgozóktól is. Az átlagos teljesítmények összehasonlítása nagyon vegyes képet mutat. A norma megváltoztatását rengeteg munka, próbaelszámolás előzte meg. Hozzáértő emberek sok-sok fáradozása. S hogy nem lehet rossz, azt igazolja, hogy sokan teljesítik is. Valóban kézügyesség, akarat, gondosabb munka, gyakorlás dolga lehet, hogy valaki 90—95 százalékról feltornázza magát a százra, vagy valamivel fölé. Inkább a szélsőségekkel kellene foglalkozni. Szélsőség pedig a 60 —70 százalék, a 80 alatt, s a másik oldalon a 110 körül vagy afölött, s még inkább a 130. Különösen a keresztcsévélőben, de a gombolyítóban is sok a fiatal. Olyanok is akadnak, akik hat órát dolgoznak csupán, meg akik a környező vidékről járnak be vonattal, s olyanok, akiket autó hoz-visz mindennap a falujukból a gyárkapuig és vissza, ök a leggyengébben teljesítőit, valóban nincs semmi — vagy esetleg csupán néhány hetes gyakorlatuk. Sajnos többségük, amikorra megszokná az üzemet, a gépeket* megtanulná a munkát, meg is válik a gyártól. Hogyan lehet 120—130 százalékot elérni akkor, amikor a jól dolgozók is hangsúlyozzák, hogy egyes anyagféleségeknél szoros a norma és tóbb a rossz minőségű fonal is. Aki ennyire „elfut" a normájával, az valószínűleg munkaideje többségében jó anyaggal dolgozik. S félő, hogy az újak, a gyengébbek rovására történik mindez. Mert valóban könnyebb állandóan évek hosszú során át egy ugyanazon gép mellé odaállni, évtizedekig ugyanazt a munkát végezni, mint mindennap másutt, új gépnél, ismert s mégis új munkakörülmények között, új környezetben s új munkatársakkal körülvéve dolgozni. Méry Éva Húszezer pecsenyecsirke — terven felül A Szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet baktól kertészetében kísérletképpen néhány meleg* ízf űtéses üvegházat az idén csibeneveléssel is hasznosítanak. A kora őszi időszakban, amikor a blokkházak még üresén álltak és kihasználatlanok voltak, gyorsan fejlődő fajtájú csibékkel telepítették be. Természetesen nem sok időre, mindössze nyolc-tíz hétre veszik igénybe erre a célra az üvegházakat, s a kisebb súlyú csibékből már több ezret értékesítettek. A piacokon, a közös gazdaság pavolonjai'oan jó keletjük van a szép, egészséges baromfiaknak. Az üvegházból nemsokára kikerülnek az utolsó szárnyasok is, hogy karalábét, salátát és tavasszal étkezési paprikát termeljenek bennük. Általában kétszeri, sót háromszori váltással termesztik a különböző zöldségféléket a primőr-kombinátokban, amelyeknek egy részét most újszerű módon is jövedelmeztették. Péntek, 1964. november 6. DÉL-MAGYARORSZÁG 3