Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

Deszki traktorosok November elejét mutatja a naptár. Hűvös, esős. boromgfe az idő. Az ég alján nyargaló nap néha még viszszanéz, de ereje már megfakult Az emberek fázósan, összehúzódva járnak, s akik a határban dolgoznak, már meleg védőruhát öltöttek. Deszken november szaporább munkára serkenti a szövetkezetieket. Akad még bc'akarítanivaló mindkét tsz-ben —, a Kossuthban is és a Táncsicsban is — noha e munkák végénél tartanak. A táblák legtöbbjét most már traktorosok járják. Traktorosok fuvarozzák a Kossuth Tsz cukorrépáját. Nagy a forgalom az átvevőhelyen. S amíg eddig jutnak, a felázott földön olykor két Zetort kötnek egymás elé, hogy a répával félig rakott pótkocsit a keményebb dűlőútra vonszolják. E munka talán már az emberi teljesítőképesség határát súrolja, de még egy szusszanásnyi megállás sincs. Megesik, hogy egyik-másik vontató a felázott föld feneketlen sarába kaparja magát. Nyújtott műszakban Bagi Sándor főagronómushelyettes két traktorost említ: Csányi Istvánt és Landler Szilvesztert, akik nyújtott műszakban társaikkal együtt kora reggeltől késő estig róják a mezőt, hogy a megtermelt érték minél hamarabb fedél alá kerüljön. Most már Deszk határában is egyre sürgetőbb a betakarítás, hiszen az időjárás néhény évvel ezelőtt okozott jócskán meglepetést. Volt úgy, hogy november közepén beállt a tél és a hó április derekáig kitartott. Éppen a napokban figyelemre méltó közlemény jelent meg a sajtóban és a rádióban: Algériában és Ausztriában havazott. Jugoszláviában pedig a kiadós esőzések felkavarták a Száva folyót. De árad a Tisza és a Maros is. Érthető tehát; itt az Alföld délkeleti csücskében nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a betakarítással, a szántással és a vetéssel az első hó lehullásáig elkészülhessenek. Ki a legjobb? Arra a kérdésre, hogy az őszi idényben ki a legjobb traktoros. Bagi elvtárs, nem tudott választ adni. A traktorosok teljesítményeiből bizony nehéz lenne a legjobbak, a jók és a gyengébbek listáját összeállítani, mert a deszki traktorosok akaraterejükkel győztesen birkóznak a mostohára fordult körülményekkel. A jó traktorosok között pedig könynyű olyan neveket találni, mint a Frányó Józsefé és a Takács Józsefé, akik lánctalpas SZ—100-as gépóriással a 2600 normálholdas évi tervvel szemben október második dekádjáig 3700 normálhold teljesítményt mutattak fel. Viszont Dénes Andrásra mindössze egy hónapja bíztak egy ugyancsak Sz—100-as traktort. Máris ezer normálholdnyi munkát teljesített. Említhetnénk Kajti István nevét is, aki Sz—80-as traktorral 400 hold terven felüli munkával járult hozzá a traktorosbecsület öregbítéséhez. Vetés után újabb erőpróba A deszki gépállomáson már csak néhány, főként nagyobb teljesítményű gépet tartanak. A könnyű és a középnehéz univerzális traktorok nagy részét átadták a szövetkezeteknek. Bagi Sándor ék rendszeresen figyelemmel kísérik ezeknek agépeknek a munkáját és ahol szükséges, segítenek a szervezésben. Így ennek a jó szándéknak is tulajdonítható, hogy a körzet közös gazdaságaiban — figyelembe véve az októberi időjárást. lényegében 16 napon át nem mehettek rá a felázott földre — mégis jó ütemben haladtak a betakarítással és a vetéssel. Tiszaszigeten már befejezték a kenyérgabona vetését, Üjszentivánon és Deszken is készen vannak már bizonyára azóta, hogy ott jártam. Olyan nagy erőbevetéssel is, mint amilyennel a deszki Kossuth Tszben találkoztunk — itt a gépálomástól két vetőgép is vetett — nem kétséges, csakhamar felzárkóznak a tiszaszigetiek mellé. ösz van, november elejét mutatja a naptár. A szobákban már kályhák ontják a meleget. A határban pedig a munka heve csillogó ízzadtságcseppeket ragyogtat a betakarításban és a vetésben dolgozók homlokán. Hűvös, sáros, nagy próbatételre módot adó ősz ez az idei Deszken is. De az emberek legyűrik az időjárás okozta mostohaságot. A kenyérgabona vetése mellett a következő hetekben az őszi mélyszántással is elkészülnek. Dupsi Károly Közéletünk hírei KADAR JÁNOS FOGADTA A FINN KOMMUNISTA PART KÜLDÖTTSÉGÉT A nagy tartalék Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta a Finn Kommunista Párt hazánkban tartózkodó küldöttségét, amelyet Hertta Kuusinen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja vezet. A meleg, baráti hangulatban lefolyt beszélgetésen jelen volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, és Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. DOBI ISTVÁN ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA CHILE KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÉHEZ Dobi István, az Elnöki Ta- ardo Frei Montalvónak, Chinács elnöke táviratban fejez- le köztársasági elnökévé törte ki jókívánságait dr. Edu- tént beiktatása alkalmából. KADAR JANOS PROTESTÁNS PÜSPÖKÖKET FOGADOTT Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke hétfőn fogadta dr. Bartha Tibor és Szamosközi István református, dr. Vető Lajos és dr. Káldy Zoltán evangélikus püspököket A szívélyes légkörben folytatott beszélgetés során a protestáns püspökök átadták a kormány elnökének a 2. keresztyén békevilággyűlésnek a kormányokhoz, a parlamentekhez és a világ mértékadó személyiségeihez intézett felhívását, amely síkraszáll a békés egymás mellett élés, a teljes, ellenőrzött leszerelés, minden nép függetlenségének megteremtése és az éhség felszámolása mellett. (MTI) ÍM ásodik ötéves tervünk i * eddig eltelt időszakában a termelékenység nem emelkedett a tervezett mértékben. Az első esztendőt kivéve nem sikerült a termelésnövekedés kétharmadát a munkatermelékenység emelésével biztosítani. íme a számok: 1961-ben a termelésnövekedés 68,7, 1962-ben 63,3. 1963-ban 48,5, 1964 első fél évében 50,2 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből. A foglalkoztatottak száma viszont a tervezettnél gyorsabb ütemben nőtt annak ellenére, hogy a meglevő dolgozókat sem látták el kellőképpen munkával. A túlórák részaránya, az összes ledolgozott órákhoz képest szintén emelkedést mutat. Mindez azt jelzi, hogy a vállalatok többségénél nem értették meg a mai helyzet követelményét, s változatlanul a régi eszközökkel, extenzív módon növelik a termelést. A termelékenység és a munkakultúra emelésének kétségtelenül nagy tartaléka a szervezés, amely viszonylag gyorsan és kis anyagi befektetéssel nagy hatásfokú javulást eredményezhet Az oly sokat emlegetett világszínvonaltól is alighanem a szervezettség dolgában lehetünk a legtávolabb. Pedig az „üzemen belüli magasfokú szervezettség" a szocialista gazdaságnak is sajátja, fontos követelménye. Ennek ellenére sokszor találkozunk a szervezőmunka lebecsülésével. Egyesek valamiféle kampányt, divatot, mások szükséges rosszat látnak a szervezésben. Többnyire leszűkítik a fogalmat, átszervezést, üzem-, ügyvitelszervezést stb. értenek ezen. A hazai közgazdasági irodalomban igyekeznek a szervezés általánosabb megfogalmazására. Dr. Vilcsek Jenő professzor szerint a szervezés olyan tevékenység, amely valamely célkitűzés érdekében összefogja mindazt, ami a megvalósítás javát szolgálja, ezeket egymás mellé, alá-, vagy fölé rendeli, összehangolja, a cél megvalósításának szolgálatába állítja. És amikor a cél érdekében szükséges eszközöket, módszereket meghatározzák, akkor a gazdaságosság, elvét a legmesszebb menően szem előtt tartják. Számtalan körülmény, tényező mérlegelése, összehanfolyó küzdelem Időszerű kérdéseit. Az utóbbi időben — állapítja meg a Pravda — a testvérpártok képviselőinek találkozói, több szocialista ország párt- és kormányküldöttségeinek látogatásai arról tanúskodnak, hogy nézeteik egységesek a jelenkor alapkérdéseiben. Korunkban a háború nem lehet a nemzetközi vitás kérdések megoldásának eszköze. Nem szabad megengedni a termonukleáris világháború kirobbantását, amelyben az emberek százmilliói pusztulnának el, jóvátehetetlen kár érné a társadalom termelő erőit és a forradalmi világfolyamatot. A világháború egyetlen alternatívája: a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása. A Szovjetunió, amely a békés együttélés lenini elvét tette külpolitikájának alapjává. tevékenyen törekszik minden tőkés országgal a kapcsolatok megjavítására és fejlesztéséire. A Pravda ezután felsorolja azokat a javaslatokat, amelyeket a szovjet kormány az általános és teljes leszerelésre, a hatékony európai biztonsági rendszer megteremtésére, az ENSZ megerősítésére, általában a nemzetközi feszültség enyhítésére tett. A népek harca pozitív eredménveket hozott. Erről tanúskodik hogy az államok túlnyomó többsége aláírta az atomcsendegyezményt Ez olyan kezdet, amelyet a nukleáris fegyverek betiltására, az általános leszerelésre irányuló intézkedéseknek kell követniük. A népek békéjéért és biztonságáért folyó küzdelemben az a legfontosabb tényező. hogy fokozódik a Szovjetunió és az egész szocialista közösség gazdasági és védelmi pontenciálja. Az SZKP és a szovjet kormány állást foglal a szocialista világrendszer megszilárdítása mellett, a teljes egyenjogúság és önkéntes együttműködés alapján, a szocialista országokkal való testvéri kapcsolatok fejlesztése mellett, a nemzetközi szocialista munkamegosztás előnyeinek valamennyi szocialista áttam érdekében történő felhasználása mellett, az imperialista reakció és a háború ellen folyó harcban az akciók egybehangolása mellett. A lap a továbbiakban rámutat, hogy a Szovjetunió támogatta és támogatja a tömegeknek a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért vívott harcát, nagyra értékeli az el nem kötelezettség politikáját, támogatja az afro-ázsiai s-mlidaritárt. azfezS7PS formdalmi erők együttműködését. A cikk megállapítja, hogv a világszocializmus szövetsége a nemzeti fels7abadító mozgalommal, a létfontosságú érdekek közösségén alapszik. A nemzetközi erőviszonyolt alapján a felszabadult népek számára reális lehetőség nyílt arra, hogy ne kapitalista, hanem szocialista úton haladjanak. Kétségtelen, hogy amíg létezik imperializmus, addig továbbra is megvan az agresszió és a háborús kalandok veszélyének talaja — hagsúlyozza a Pravda és utal ezzel kapcsolatban az amerikai „veszettek" üzelmeire, valamint a revansista , erők tevékenységére Nyugat-Németországban. A béke. a demokrácia és a szocializmus erői azonban felülmúlják a háború, a reakció és az imperializmus erőit. A Pravda szerkesztőségi cikkének negyedik, befejező része megerősíti a programnak azt a tételét, hogy az SZKP az egész szovjet nép pártja lett. A párt vezető szerepe állandóan fokozódik. A szovjet nép osztatlanul bízik pártjában, követi a pártot. A szovjet emberek a mindennapi életben saját tapasztalataikból győződnek meg arról hogv a párt. a Központ! Bizottság mindig hű a XX.. a XXI. és a XXII. kongresszuson kidolgozott lenini általános irányvonalhoz, az SZKP programjához. A Köznonti Bizottság októberi plénuma újult erővel mutatta meg a párt legyőzhetetlen eszmei és szervezeti szilárdságát sorainak összeforrottságát. Az SZKP mindent elkövet, hogy a kollektív vezetés elvét szigorúan betartsák — az alapszervezetcktől a Köznonti Bizottságig — állapítía meg a cikk. — A lenini elvekkel összecgvcztethetetlen a személyi kultusz, amely kisebbíti a párt és a néptömegek szerepét, gúzsba köti a dolgozók eszmei életének és alkotó tevékenységének fejlődését. A párt — amikor határozottan elítélte a XX. kongresszuson Sztálin személyi kultuszát — nagy munkát végzett a pártélet lenini normáinak helyreállításáért. Az SZKP programjában és szervezeti szabályzatában több olyan intézkedést tett, amelynek célja, hogy megakadályozza túl sok hatalom összpontosulását egyes vezetők kezében, elejét vegye annak, hogy egyes vezetők kicsússzanak a kollektíva ellenőrzése alól. A párt, a kommúnizmus építése érdekében végzett munkájának szervezett, tervszerű, tudományosan megalapozott jelleget biztosít. Határozottan fellép a szubjektivizmus és a dolgok szabadjára hagyása. a levegőben lógó tervezgetés, az adminisztrálgatás és a szájhősködés ellen, elítéli az elsietett, az élettől elszakadt következtetéseket és cselekedeteket, kiküszöböli a bürokratikus vezetési módszereket. Az SZKP — állapítja meg befejezésül a Pravda cikke — egész tevékenységében a népre, a nép józan eszére és tapasztalatára támaszkodik. bővíti és mélyíti kapcsolatait a tömegekkel, állandóan figyel a nép életének lüktetésére. A párt egész tevékenységét annak rendeli alá. hogy megvalósuljon az SZKP megingathatatlan lenini irányvonala. golása szükséges egy-egy gazdasági döntés végrehajtásánál. Hogy a szervezés tudománya ma már nálunk is mire képes, példa rá a Lenin Kohászati Művek durvahengerművének rekonstrukciója. Tervezők, építők, szerelők, gépgyárak, mondhatni esztendőkön át összehangoltan készültek a nagy feladat végrehajtására, ós így néhány hónap alatt sikerült új, korszerű üzemet teremteni a régi helyén. A külföldi irodalomból tudjuk, hogy ma már napok alatt készülnek hatalmas lakóházak, gyárépületek, hidalt, sth. A korszerű szervezés legfőbb törvénye: „ha gyorsan akarsz biztos eredményt, ne sajnáld az időt és a íaradtságot az előkészítő munkától". A vezetéstől elválaszthatatlan a szervezés. Valamikor a gyors és ha távozott cselekvést a váratlan helyzetekben a legfőbb vezetői erénynek tartották. Félreértés ne essék, a gyorsasag és a határozottság ma is fontos csak sajnos ilyenkor nem lehet minden körülményt pontosan mérlegelni. Ezért a vezető akkor dolgozik jól, ha olyan feltételek megteremtésén fáradozik — és ez is az átgondolt szervezőmunkához tartozik —, amelyben minimálisra zsugorodik a sürgős és rendkívüli ügyek száma, és a munka javarészét a vezetési koncepció, a távolra mutató fejlesztési és szervezési kérdések kidolgozása alkotja. Az egyik gyorsan fejlődő vállalatnál az igazgató és a főmérnök napi tíz-tizenkét órát foglalkozott a sürgős termelési ügyekkel — ahogy ők maguk ma utólag fogalmazzák —, „tűzoltómunkával". Ez a vezetési módszer szüntelenül újra termelte a kapkodást. A beosztott vezetők mindenre utasítást kértek, s maguk nem fejlődhettek. Később szervezeti, ügyrendi, személyzeti intézkedésekkel kényszerpályára terelték a termelési ügyek intézését. A főmérnök közvetlen irányítása alá tartozó termelési és műszaki vezetők száma 27-ről (!) 5 főre csókkent. Pontosan tisztázták az egyes munkakörök és szervek jogait, kötelességeit, az osztályok közötti koordináció kérdéseit. Megszűnt a feljegyzések gyártása, a belső levelezgetés. A termetes zavartalanul folyik, mert az egyes üzemek, osztályok ónálló felelősségteljes munkája nem tűri az elmaradást, a belső együttműködés, a kölcsönös elszámoltatás szinte automatikusan történik. Az új körülmények között fény derült rá, ki az alkalmas és rátermett vezető. Ami azelőtt objektív nehézségnek tűnt, ma tehetetlenségnek minősül. Az igazgató és a főmérnök senki fölött nem bábáskodik, mindössze heti három-négy órát foglalkozik csupán napi termelési kérdésekkel. ülönösen megnövekedett a szervezömunka szerepe a nagyvállalatok létrehozásával. Az összevonással tulajdonképpen csak az új szervezeti egységek feltétele jött létre. A termelőerők tényleges koncentrációját — az alkatrészgyártástól a TMK-ig, az anyaggazdálkodástól a gyártmányfejlesztésig — csupán az átgondolt szervezeti intézkedések sorozata hozza majd létre. A központosítással járó szervezeti munka nem vezethet sem a fejlesztési, sem a napi termelési feladatok elhanyagolására. Ellenkezőleg, az a cél, hogy az új szervezeti keretek már a mai tennivalók magasabb színvonalú megoldását is segítsék. Közismert, hogy a termelőüzemekben a napi 480 perces munkaidő 20—40 százaléka veszendőbe megy, főként szervezési hibából. Bár nem készültek munkanapfényképek a kiszolgáló- és segédüzemekben, a műszaklés adminisztratív osztályokon, mégis megállapítható, hogy az érdemi alkotómunka hatásfoka itt sem jöbb, mint a termelőüzemekben. A korszerű munkaszervezést, ezekre a területekre is ki kell terjeszteni. Nem kétséges, hogy a termelőműhelyek zavartalanabb, jobb munkája feltételezi a TMK, a szerszámüzem, az anyagbeszerzés. a belső szállítás, a technológiai, a gyártmányfejlesztési osztályok, az ügyvitel stb. jó szervezettségét; kölcsönös koordinációját. A munkaszervezés ilyen teljes szélességében és mélységében válhat igazán nagy tartalékává a termelékenység emelésének. A váratlan tényezők, a rendkívüli körülmények kellő előrelátással minimálisra csökkenthetők. Aki időt akar nyerni a termelésben, nem sajnálja a fáradtságot, az egyes akciókat előkészítő szervezéstől. Az eredményes szervezőmunka személyi és tárgyi feltételei többnyire megvannak, iparági intézetek. vállalati osztályok és csoportok alakultak e célból. A vezetők támaszkodjanak rájuk bátran és mutassanak példát saját munkájuk jó megszervezésével is. KOVACS JÖZSEF Újonnan szabályozták a művelődési otthonok szakmai irányításának rendszerét Tanácsadó központok a népművelés színvonalának emeléséért A Művelődésügyi Minisztérium újonnan szabályozta a művelődési otthonok irányításának rendszerét. A minisztériumi utasítás célja, hogy a közművelődési hálózat intézményeinek tevékenységét egységes alapelvek szerint fejlessze és számukra fokozott szakmai segítséget nyújtson. Országszerte több mint háromezer művelődési otthon működik. Azokban a megyékben, ahol központi művelődési ház van, ez látja el a többi hasonló intézmény — körök, klubok stb. — szakmai módszertani irányítását. Másutt ezt a feladatot a megyei tanácsok mellett életre hívott Népművelési Tanácsadó látja el. A tanácsadók a fontosabb nevelési, népművelési feladatokat a megyék legjobb szakembereiből alakult szakbizottságokkal és az ezekkel dolgozó főhivatású és tiszteletdíjas előadókkal valósítja meg. A Népművelési Tanácsadó feladata, hogy állandóan figyelemmel kísérje a művelődési otthonok munkáját és a tapasztalatok alapján javaslatokat készitsen a munka színvonalának, hatékonyságának növelésére, általánosítsa és terjessze a jó módszereket, tapasztalatcserék és mintaelőadások szervezésével is. Elemzi a megyére jellemző művelődési viszonyokat, s helyszíni, közvetlen segítséget nyújt a népművelés helyes arányainak kialakításához, a legfontosabb helyi feladatok megoldásához. A népművelési tanácsadók gondoskodnak a hatáskörükbe tartozó aktivisták továbbképzéséről és a népmüvelésben felhasználható eszközök — szakirodalom, film, szemléltető tár stb. — célszerű felhasználásáról és fejlesztéséről. A népművelési tanácsadók szorosan együttműködnek a társadalmi és tömegszervezetekkel, szakintézményekkel, s ezek segítségét messzemenően felhasználják. Kedd, 1964. november 3. OÍL-MAGYARORSZAG 3