Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-27 / 252. szám

Néprajzi gyűjtők országos találkozója A Magyar Néprajzi Tár- rajzi és nyelvjárási gyűjtők saság, a Magyar Nyelvtudó- országos találkozóját. A tamányi Társaság, a Népraj- nácskozásokon, amelyeket a zi Múzeum, a Magyar Tu- József Attila Tudománydományos Akadémia Nyelv- egyetem aulájában rendeztudományi Intézete, a Csöng- nek meg, 26 előadás hangrád megyei múzeumok igaz- zik majd el és felszólal dr. gatósága és a Hazafias Nép- Ortutay Gyula akadémikus, a front Csongrád megyei el- Magyar Néprajzi Társaság tóksége közreműködésével elnöke is. A találkozón hir1964. október 29 és novem- detik ki az országos néprajber 1 között Szegeden ren- zi és nyelvjárási gyűjtőpádezi meg az önkéntes nép- lyázat eredményeit EGY GAZDAG EMBER Tanyai unalom? :.. — nevet. Nincs ideje unatkozni. __ , , Tanítás, könyvtároskodás és Mitől duzzad tanulás, búvárkodás a régéa turistazsák ? szeti vagy az ^vény- és kő. * zet tani könyvekben. Olykor Reggel esett, a keskeny dagógusdk számára példa, földút igen-igen marasztalja mutató tevékenységéről, a cipőt A kövesúttól pár száz méter a kutasi iskola Egymagában áll a tápéi mező közepén, magas nyárfák sorfala közt. A természet e Tokodi András újabban beugrani a szegedi egyetemparádés testőrsége hőtől és turiBtau tokát tervez. Aszta- re a kőzeteket és ásványoszéltől védi. s egyben a ta- ton egy papírlapon a terv: kat vizsgáló gyakorlatok alnyai gyermekek iskolájának Körmöcbánya, Selmecbánya, kalmával, felszaladni a múrangját is megadja. Rozsnyó. A helységnevek zeumba, gyűjteni vagy renAz udvaron semmi nesz. ut;ln különleges ásványi ne- dezgetni „kincseit" — leheCsak amikor a kerítésajtón vek Mit jelent ez'' tetten is belegyűrni egy-egy belépek, vicsorít rám két _ Koch Sándor egyeterrú napba, hétbe, láncos komondor. A tante- professzor írta le, hogy Háremből zömök, barna ember iyen kőzeteket, ásványokat lép ki, Tokodi András peda- találok meg ott — mondja. gogus. Nyomaban szünetre Aztán a másik üveges ezek- ^P rajzanak fiai. 39 tanyai ta- rénykéhez lépünk tele van zából is látni, de végkövetmiló. kőzettel ásványi gyűjte- keztetősként mégis leírom, —. Nyolc osztályom van, mennyei. Sorra szedi ki és hogy a nehezen értők ismegegymagam tanítom ™ a szakember tájékozottságá- értsék: harminchárom évi mondja. val sorolja tulajdonságaikat t-anyai pedagóguskodás To. — Ehhez valóságos poR- Akár itthon, akár külföldön kodi Andrást nem parlagiahisztor kell! — jegyzem meg. utazük. mindig a régészeti, sította el, elli — Hát... sok munkát je- meg az ásvány, és kőzet- megtermékenyítette lent, de én szeretem... gyűjtemény gyarapítása aa kedvét Harminchárom évvel ez- elsődleges, előtt tanítóként került ide. Közben földrajz-természetrajzból főiskolai diplomát szerzett Volt lehetősége máshová menni. Nem tudta itthagyni ezt az iskolát. Talán a táj és az egyszerű emberek szeretete kötötte; talán az, hogy itt találkozik, itt egyesül az édesapa emlékét őrző Tisza és erdélyi származású édesanyja lényét idéző Maros. Vagy a régészet?,,; Inkább mindez együtt Az árak és a fogyasztók A tőkés országokból úgy- szerek ára 3—3,5-szeresére csupán a burgonyára, húsra szólván csaknem mindennap növekedett. A svájciak ma és az állati zsiradékokra érkeznek jelentések az élei- háromszor annyit fizetnek vonatkozólag emelkedtek. A miszerek, az iparcikkek, a lakbérre, gázra, villanyra, többi élelmiszerárak nem szolgáltatások árának emel- mint a háború előtt, s ez változtak, sőt számos élelmikédeséről. Svájcban például olyan országban történik, szer ára csökkent is. drágább lett a vasúti és vá- ahol a helyzetet más európai rosi közlekedés, 40 százalék- országokhoz képest a leg- ElleüíélSS irányzat kai emelkedett a rádió- és jobbnak tartják. ,, , . televízió-előfizetés díja. fi, ,(7c70r0c *rC7Ínf Eppen élelmiszer, a Emelkedtek továbbá az ita- UMIISWK arSZIIlt ruha. a bútor, a gaz, a villok és élelmiszerek árai. A Anglia, vagy Franciaország lany ara. a lakbér az, amitől háború előtti időkhöz képest helyzetét vizsgálva kiderül, a dolgozó ember jolcte fugg. Svájcban az iparcikkek ára hogy ott a háború utáni A kapitalista vilagban a ha2—2,5-szeresére, az élelmi- években az áruk és szolgál- boru utáni időben az elsődtatások árszintje 5—10-sze- lcges fontosságú cikkek szünresére emelkedett. Ugyan- teJen áremelkedése figyelekkor a munkabérszint is heb5 meS- A Szovjetunióban emelkedett, de egyáltalán az arak területén homloknem az áremelkedés mérté- egyenest ellentétes képet flkében. Különösen nehéz te- gyelhetünk meg. Ami pedig hévként nyomják a szolgál- a lakbér, a gaz, a villany, a tatási díjak a dolgozók vál- különféle szolgáltatások dílát. Manapság a lakbér Euró- Jat ll]eti, azok a Szovjetpában mindenütt 30 százaié- uni°ban sokszorta alacsokát, sőt ennél nagyobb há- nyabbak, mint bármely kanyadát leszi ki a munkások Püalista országban. Nos, ha -és alkalmazottak bérének. mindezt figyelembe yeszS mi a helvzet a Szovjet- szük- s hozzátesszük azt is, unióban az iparcikkek és hogy a Szovjetunióban inélelmi.s/erck állami kiske- Syenes a gyógykezelés, a reskedelmi áraival? közoktatás. s igen kis mérAz élelmiszereken kívül a lékben kell hozzájárulni az közszükségleti cikkek ára a üdüléshez, akkor kidomborostatisztikyi hivatal adatai dlk előttünk a Kommunista szerint a legutóbbi évtized- Part gondoskodása a szovjet ben átlagban 17 százalékkal nep Jólétéről. És a tanulság E gazdag élet vázlatos rajellenkezőleg, alkotoBalogh Ödön A leglelkesebb leletmentő A szobában látom, hogy a régészet komoly szerelme. Tartós és elmélyült Valóságon házi múzeumot alkot az a gazdag gyűjtemény, amit évtizedek alatt összeszedege. tett — Hol és mikor „babonázta" meg a régészet? — Harmincegy évvel ezelőtt a tápéi határban ásott a ezegedj múzeum. Odalcíváncsiskodtam. Kérdezöskod. tem mindenről egy kedves, szépen és ízesen beszélő öregúrtól. Végül néhány cseréptöredéket kértem. Mikor tisztességgel bemutatkoztam, akkor lepődtem meg: Móra Ferenc az ajándékozó —mutatja gyűjteménye első darabját. Évek során százak sorakoztak mellé, valóságos múzeummá gazdagodott a gyűjtemény* Köziben szakkönyveket szerzett, tanulmányozta a régmúlt korok leletanyagát, rendszeresen bejárt a múzeumhoz, s amikor ideje engedte, részt vett az ásatásokon. Valósággal leletmentö apostola lett a Tápé környéki régészeti kincseknek. Ha valahol cserepet fordított ki az eke. sietett vele Szegedre. Az ő jelzése nyomán tárták fel Tápé határában Európa egyik legnagyobb bronzkori leletét ... Gyűjteményében háromra különösen büszke. Ezt a II—III. századi nyakdíszt neves szakemberek látták és azt mondták, egyedüli az országban. A másik a preszkíta sírlelet, szintén értékes. A harmadikat. egy bronzkori kígyófejkerámiat a Nemzeti Múzeum őrzi — mutatja a kigyófej mását egy szakkönyvben. Minderről kevesen tudnak. 'A környék lakói amolyan bogarasságot, vagy valamiféle pénzforrást vélnek mögötte. a szakemberek azonban tisztelettél szólnak a leletmentésben nyújtott értékéé hozzájárulásáról Most, a múzeumi hónap alkalmából* hadd írjon a sajtó is a PC-' Tapasztalatcserén — Jugoszláviában Szeptemberben, a mező- A megyei küldöttség látogazdasági kiállítás idején gatásf tett többek között a hattagú jugoszláv állatte- palicsi földművesszövetkenyésztési szakembercsoport zetben. ahol a hússertés-tejárt megyénkben, A látoga- nyésztést mutatták be nekik tás viszonzásaként szintén a vendéglátók. Míg Szabadegy hattagú küldöttség járt kán az Erőtakarmány-gyáSzabadkán, és a jugoszláv rat, a vagonkombinátot, a2 mérnökök és technikusok állattenyésztési és állategészszövetségének vendégeként ségügyi központot .is felkemegtekintették a mezőgazda- restek. sági üzemeket, kereskedelmi A külföldi út, illetve tavállalatokat. és tapasztala- pasztalatcsere alkalmával tokát gyűjtöttek az állatte- megszerzett állattenyésztési nyésztéssel és tenyészállat- tapasztalatokat most dolgoz, forgalommal kapcsolatban. zák fel. csökkent. Ugyanekkor többször leszállították a kerékpárok és az órák, a gyermekruhák és a fehérnemű, a rádiók és varrógépek, számos rövidáru stb. árát. A lakosság megtakarítása Október 1-től kezdve ismét lényegesen csökkentették egész sor iparcikk árát így például 18 százalékkal olcsóbbak lettek a vulkanizált gumitalpú cipők, 20—25 százalékkal egyes műszálból készült szövetek és késztermékek. Éppen azokról a szövetekről és köpenyekről van sző, amelyek a legnagyobb keresletnek örvendenek mind a női, mind a íérfivásárlók körében. Olcsóbb lett továbbá a mesterséges prém és készítményei, egyes gyógyszerfajták, a porszívók, a kötszövött készítmények, számos pamut-gyapjú és selyemszövet valamint a lenvászon-készítmények. A kiskereskedelmi árak idei Csökkentése révén a lakosság 200 millió rubel megtakarításhoz jut Az élelmiszerek kiskereskedelmi árai a Szovjetunióban alapjában szilárdak maradnak. Az 1952-tól 1962-ig terjedő évtizedben az állami kiskereskedelmi árak indexe Sz. Nylkolajev Ki lehet fogni a fagyon Itt az ősz; éjszakánkén! már-már fagy lopakodik a földek fölé. Ideje, hogy a tsz-ek fagy biztosítást kössenek terményeikre. Kétéves tapasztalat meggyőzte ermefe előnyeiről a termelőszövetkezetek zömét, számos gazdaság többszázezer forintos fagykártérítést kapott az Állami Biztosítótól. A biztosítás egyaránt kiterjed a felfagyás, kifagyás, kipálás eseteire. Az összes szántóföldi növények — kivéve a magvetéssel, vagy palántázással termelt zöldségféléket és rizst — téli és tavaszi fagykárait megtéríti az Állami Biztosító, ha emiatt a növényt ki kell szántani, vagy 60 százaléknál nagyobb ál lományritkulástiszenved. Ujabb kedvezmény* hogy a termelőszövetkezetek kívánságára ezután a tavaszi kalászos növényekkel vagy borsóval telepített pillangós takarmánynövényeknél is vállalja a fagykockázatot a biztosító. A termelőszövetkezetek legkésőbb november 30-ig köthetik meg a fagybiztosítást ázóná tesszük Á rendbontó vállalat A városkép szempontjából a házirend is. Ügylálszik* kifogásolható a Honvéd tér hogy a Fémfeldogozó- ts Fimellett lévő Bodog János ut- nommechanikai Vállalatra ca arculata, közvetlenül a ez nem vonatkozik. Az üzemFómfeldolgozó és Finomme- ben lévő hangos beszélővel chanikai Vállalat előtt. Ezt a ugyanis kora reggeltől a vállalat okozza, azzal, hogy munka befejeztéig „szórakozclolgozói össze-vissza rendet- tatják" a környék lakóit lenségben támasztják kerék- Hogyan? Félóránként bepárjukat, robogólkat a szem- mondják a pontos időt. Kinek ben lévő ház fiaiához. kell ez? ötpercenként valakit Egy fedett, szemre mutatós hívnak, szólítanak, hol az irofémvázas kerókpárszínt ug^an dára, hol a portára, a teleépített a vállalat maga előtt, ionhoz stb. S ezt közhírré teáz utcán. A járda melletti szik a (Partizán utcától a parksávból tehát elvettek egy Földvári utcáig, a Honvéd darabot. Hogy ez helyes-e a tértől a Zászló utcáig. A körbelvároban, azt akkor kellett nyék lakói szinte fejből tudvolna mérlegelni az I. kerü- nak már sorolni az üzem valeti tanácsnak, amikor az ut- lamennyi dolgozójának és cai kerékpárszín megépítésé- vezetőjének a nevét, és azt is re engedélyt adott. De ha már kapásból megmondanák, hogy így van, nem szabadna meg- naponta kit hányszor, hova és tűrni, hogy a szomszédos ház miért hívnak. Keresve sem előtt utcára szóló kirakodóvá- lehetne találni másik ilyen sárt csináljanak. vállalatot, amely így kitereS még egy észrevételük geti a „hangos-beszélőke'' van a környék lakóinak, aki- segítségével az „ügyeit". Vakét a szocialista együttélés jon szükség van erre? szabályai betartására kötelez L. F. Az utazás Elérkezett az utazás napja. Az autóbuszban egy kócosra fésült 22 év körüli fiú mellé került Először a tájat nézték, aztán amikor belefáradtak a hallgatásba, beszélgetni kezdtek. A fiú törte meg a csendet — Én már jártam eme. De mégegyszer megnézem ezt a vidéket Csodálatos* Tavaly Jugoszláviában voltam és Moszkvában. Maga merre járt? Feri bácsi lehajtotta a fejét. — Most megyek először külföldre. — Igazán? — csodálkozott a fiú —. Akkor majd mesélek. Jöjjön velem városnézéskor. Mutatok érdekes dolgokat Világot látni soha nincs késő. — Igaz — hegyta helyben, s szemügyre vette a fiút. Kezére pillantott. A pórusok közt még ott csillogott egy-egy beégett vasreszelék. Tizennégy éves volt amikor utoljára játékra gondolhatott. Azóta egy helyen dolgozik. A MAVAG-ban. Először lakatosinas volt, aztán az egyik legjobb gépész az üzemben. Reggel 7-töl este 5-ig meg sem állt. Sistergett keze alatt a munka. Este, amikor hazafelé baktatott édesanyjához, az öreg kolóniai lakásba, be-betért a sarki kocsmába. Felhajtott az ivócimborákkal két fél barackot, aztán újra kezébe vette öreg, szakadozott aktatáskáját. Indult tovább. Leplei billegővé váltak, s alig várta, hogy ágyba kerüljön. Anyja gyakran mondogatta! •— Nem jó ez így, fiam. — Hagyd el — ütötte el az intelmeket — Jól keresek, aztán kész. És másnap kezdődött minden elölről. így ment ez 1945-ig. Nem zavarta a háború sem, a gyár felmentette a katonáskodás alól. Dolgozott, s járt azon az úton, amelyik lakásuktól a műhelyig vezetett. 1945 június 16-a emlékezetes nap volt számára. A felszabadulás után először ment be a gyárba. Két volt munkatársa fogadta. Húsz év alatt alig váltottak tíz szót a köszönésen kívül. Most széles mosollyal üdvözölték. — Ülj le, Ferenc! Rájuk esodálkowytt, de azért felült háromlábú munkaszékére. — Beszélni akarunk veted. — Halljuk! — Te jol dolgoztál, biztos jó pártmunkás leszel. — Én? Hisz azt sem tudom, mi az, hogy párt — Megismered Sokat tehetsz az érdekünkben. — Nem való az nekem! Elég a reszelő. meg a fogó. Mit tehetnék? — Azt, amit az apád. Az igazságért harcolsz. Ö is ezt tette. Az eszméiért ölték meg. Ferenc szeme felvillant Megragadta munkatársa overólját. — Nem tüdőbajos volt? — Nem. Agyonverték. Húszban. Ezzel befejezték a beszélgetést Egész nap szótlanul dolgozott. Még az aktatáskáját is elfelejtette kinyitni, hogy megegye ebédjét Hazafelé nem ment be a sarki kocsmába, pedig várták a társai. Anyja csodálkozva, félve nézett rá, amikor az asztalra csapta az öreg táskát. Nagyot reccsent a szék, ahogy leült. Tenyerébe hajtotta a fejét, bámult maga elé. — Mi baj? — kérdezte félszegen az anya. Felpillantott. A máskor oly higgadt szemek most szikráztak. — Ezt te kérded? Inkább azt mondd meg, miben halt meg az apám? Az asszony mindent megértett. Megtámaszkodott az asztalban. Könny csillogott a szemeben. — Nem akartain, hogy megtudd. Nekem már csak te maradtál. Senki nem tudta a házban. A barátai pedig nem beszéltek róla, en ía hallgattam. Ferenc még egy ideig anyját bámulta, aztán elindult az. ajtó felé. — Hová mész? Ké«p van már... Meg. sem hallotta a hívó hangot, csak ment, le a lépcsőn, végig az. utcán. Gondolkozott. Visszaidézte azokat az utakat, amikor a gyárból jott haza. Olyankor mindig azon töprengett, de jó lenne valamit tenni. Valami nagyot. Hogy megismerjék a nevét. De mindig csak a gondolatig jutott el Talán ezért, mért hamar elérte a kiskocsmát a sarkon. S ott olyan dolgokról nem illik töprengeni. Hogy nem tudta meg előbb? Hogyan hallgathatták el eddig? Aztán eszébe jutott. Mint kisgyerek, apját csal: vasárnaponként látta. Valahol vidéken dolgozott. Hát persze. így lehetett. Mikor felpillantott, a gyárkapu csodálkozott ra. A portás furcsán méregette. — Nem tudja, merre lakik Faragó László? — Dehogynem, a Kolóniában. Ha bemegy a Delej utcai oldalon, a harmadik ház. Ott kérdezze meg, melyik a lakása. Kopogtatott. Faragó csodálkozva nézett rá. — Ma mindenki csodálkozik rajtam — gondolta, amikor belépett az ajtón. Egy kicsit büszke is volt rá, csodálkoznak rajta, s nem közömbösen nézik. — Eljöttem — mondta egyszerűen. —• Mondd, honnan tudtad? — Egy volt munkatársától, ö ajánlott téged is. De gyere beljebb. Mit ácsorgunk itt? — Késő van már, majd holnap. — Ahogy gondolod. Akkor reggel megbeszéljük a feladatokat. S attól a reggeltol kezdve nem volt megállás. Tanulás, munka, szervezés, agitálás. A nappalok összefonódtak az estével, az esték a hajnalba nyúltak. Cigarettafüstös pártnapok követték egymást. Viták. Meddők és termékenyek. Észre sem vette, hogy múlnak az évek. Keze kifinomodott. Néha szégyellte is, amikor volt munkatársaival beszélt. Azoknak még most is olajos reszelek ragad tenyerükhöz, s vasárnap sem tudják fehérre súrolni. Haja megőszült. Irigykedve nézte a fiatalokat, amint súlyos gépalkatrészeket emelgettek, a közben vidáman* felszabadultan nevettek. Egy taggyűlésen a vállalat párttitkára az utolsó napirendi pont után, — amikor már szedelőzködtek — megszólította: — Feri bácsi, várjon már egy kicsit! — Na, mi van? — Szeretnék mondani magának valamit. # — Halljam! * — El akarjuk küldeni magát egy külföldi útra. Ügy gondoltuk, nem árt egy kis pihenés, ismerkedés a világgal. — Bizony, jó lenne -— mondta visszafojtott szenvedéllyel az öreg. s úgy tett, mintha nem nagyon érdekelné a dolog De amikor hazaért, csillogott a szjme. Előkotort egy térképet, s végigböngészte az útvonalat. Ügy örült, mint egy gyerek. Prága, Drezda, Lipcse. Remek lesz! S már tervezgetett isr Itt ezt nézem meg. ott azt.» S amikor meglátta a Hradzsin szépségeit, s hallgatta a fiú lelkes előadását a drezdai képtár festményeiről, egy kicsit büszke volt Arra, hogy azon a bizonyos estén nem ment be a sarki kocsmába Kovács Attila ír. . tí •. - •'/iy^i^téj^^ f^txki^ ofcíohen .A