Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

Majd nem gondolkozó gépek Egy ország élete — sOrűn lyuggatott.kártyákon Kevesen gondolták, ami- A KSH-nál használatos kor A népszámlálás idején lyukkártyás rendszer — bár a kérdőív rovatait kitöltőt- 1049-ben néhány géppel még ték, hogy a sok-sok felelet- négy és fél esztendeig tarbői ugyanannyi kis lyukasz- tott az adatok feldolgozása, tás lesz a Központi Statlsz- 1960-ban pedig, amikor soktlknl Hivatal számítástech- kai több szempontból rennlkal főosztályának lyukkár- dezték nz anyagot, ilyen féltyáin. Ha valamit meg akar- elektronikus automatákon nak állapítani — mondják két és fél esztendő alatt ela*t. hogy hány vasesztergá- készültek — még mindig nalyos van az országban — a kártyákat berakják a gépekbe, s azok „megmondják" a kért adatot ^ Adatgyűjtés, rendezés, számítás gyon lassú. Ha valamire kíváncsiak — értelemszerűen — a Képeknek végig kell válogatni az összes kartont. Ezért térnek át mindinkább az ilyen bonyolult müveleteknél a teljes elektronlkára. amelyben nem lyukkártyák rögzítik, hanem a gép emlékező része tárolja az adatokat A rendszer alapja — természetesen a munkát elvégző gépeken kivül — a kis lyukkártya. Az egyik gépteremben fürge ujjakkal sajátos Írógépszerű alkalmatosságokon kopognak a lyukasztók. Minden adatot „beütnek", mind- _ rövidesen kap a KSH egyik egy pici kis lyukacska Min^k—a tínu«i lesz a kártyán. Persze, en- *** Mlnszk 2 Upusu nek pontosan a helyén kell szerű szovjet elektronikát — lennie. Ezért a kártyákat már bámulatos sebességgel azonnal beteszik az ellenőr- dolgoznak. Nem ritka az zokbe, ezekbe újra beütik az , . ., - ... olyan, amelyiknek műveleti Százezer művelet másodpercenként Ezek az elektronikus gépek is kornagy számológépet szabadítottak fel a most tervezett népszámlálásra, s a tervek szerint egy esztendőn belül kinyomtatják az összes statisztikai kötetet. Mert ezek a gépek természetesen teljesen kész táblázatokat készítenek, íróegységük a programozott terv szerint foglalja rendszerbe a kórt statisztikát Csaknem „gondolkodik", persze csak addig a határig, amíg „megtanították" rá, amire programot kapott Másolja az emberi logikát, bámulatos gyorsasággal számol, ír, de mindig csak a programtáblán előírt határokon belül, Ha hibát követ el, megáll, jelzi, hogy valami baj van, s a kezelők „segítenek neki", kiküszöbölik a hibát. Ma már több gép — lyukkártyás is, lyukkártya — elektronika kombináció is, ós teljesen elektronikus gép is — dolgozik Magyarországon. Mi csak egy munkafolyamatot, a statisztika készítését kísértük végig. De ma már a népgazdaság egyre összes adatot. Ez már nem • ..... . _ . ..... lyukaszt hanem „tapogat", sebessége másodpercenként több aséhan használjak az eléri a százezret ls. Ha egy ilyen (elektronikus emlékező berendezéssel, táHa minden lyukasztást pontosan a helyén talál, a kártya jó. Ezután dobozokba rakják, s megkezdődhet az adatgyűjtés, a rendezés, a számítás. A rendezők a beprogramoelektronikua gépeket, s a közeli tervek még több berendezés beszerzését irányozzák rolóval felszerelt) automati- elö> Alkalmazásuk rendkívül kától „kérdezzük meg", hogy meggyorsítja az elemző, száhány vasesztergályos van zott igényeknek megfelelően , , , , csoportokba válogatják a Magyarorszagon, száz másod kártyákat. Nézzük a példát: hány esztergályos van Maperc — tehát alig másfél perc — alatt (I) „végignézi" gyarországon? A „foglalko- tízmiln6 magyar foglalkozás" rovatot vizsgáló ren- , . , , . dező sorra kidobja azokat a zás-adatát és már meg is kártyákat, ahol a lyukasztás adja az eredményt! esztergályost jelez. Ezt a to- Svédországban például húsz vábbi gépek számlálják meg, s állapítanak meg minden adatot, amire az érdeklődők kíváncsiak. A táblázó gépek — a lyukkártyák vezérletével — már írják is a kész statisztikai táblázatokat, program szerint Ha kell, százalékot, átlagot számolnak, ezt ls beütik a táblázatokba. • -Tt? ^ Igen — vagy nem A Központi Statisztikai Hivatal gépei még lyukkártyák vezérletével működnek, de berendezésük, számlálócs táblázó egységük már elektronikus felépítésű, így átmenetet képeznek a lyukkártyáról az elektronikához. Az alapelv mindkét rendszernél ugyanaz: nagyon népszerűen, az automatika minden lépésben két dolog, az „igen" és a „nem" között tud választani. Eldönti, talalt-e lyukat a keresett helyen vagy nem. Ha talált, „megjegyzi" az l-es számot, az 1 vasesztergályost. Azután minden további ilyen kártyánál hozzáad egyet az eddig összeszámoltakhoz. A bonyolult százalék-számítási és egyéb műveleteket is így, lépésenként végzi el, természetesen igen nagy gyorsasággal. mító munkát, hatalmas segítséget ad a gazdasági vezetőknek; belátható Időn belül elvégzik majd a vállalatok vezetéséhez szükséges számítási-adminisztrációs munka nagy részét is. Faludi András A PUSZTAPÖRKÖLT Kérem az étlapot! Naponta hányszor hangzik el ez a felszólítás a Vendéglőkben és éttermekben. Csak a hangsúly változik. Van, amikor rideg, parancsoló, pöffeszkedő, nagyképű. A vendégek többsége azonban nem ilyen: emberi hangon kérik az étlapot. így kértük mi is, hogy különleges, csak az ünnepi hetek alatt srereplő italféleségeket válasszunk ki. Végigkóstolni is sok lett volna csak a Hági Étterem különlegességeit. Koncz Árpád fizetőpincérrel ügy ültünk asztalhoz, mint nagyon éhes külföldiek. Kéozeletben ott sürgött-forgott körülöttünk két-három pincér, továbbá a kenyeres, a süteményes és az italos. Nagy rendelést vártak, különleges felszolgálással, Bzervlrozással. A várakozóknak leesett az álluk, amikor az étlapból feltekintve kurtán kértük: Rózsa Sándor receptje — Egy pusztapörköltet. — Egy Rózaa Sándor betyárpecsenyét. — Igenis, kérem — vág jó arcot a „nagy" rendeléshez a mosolygós pincérfiú, míg a másik az orra alatt mormog: — Hogy mik vannak!.. i A pusztapörkölt tulajdonképpen paprikáskrumpli, meghajigálva persze fülefarkával, disznóhússal úgy, ahogy odahaza is ké3*íti az asszony, vagy jó anyánk. Persze a betyárpeosenye sem kutya. Tudta a vén zsivány, hogy mitől telik a has, amikor a valamikori pincérnek lediktálta a receptet: „Apró szüzér'em, kockára vágott burgonya, pirított kolbász. A többi a szakács dolga. Ezt add, ecsém. a hazainak ls, meg a külföldinek is, ha ermeg a többiek „Mi nagyon szeretünk..." A Plllich Kálmán utcai kis ház mélyen ül a, virágoskert mögött. Amikor becsengettem, fiatalos léptekkel jött a kiskapuhoz Rezsek Margit. Éppen mondani akartam, mi járatban vagyok, amikor betessékelt. Nem kérdezett semmit, nem tünt fel, hogy ismeretlen az arcom, csak bent, a barátságos szobában kérdezte meg, mit akarok. Szívesen foglalkozik az emberekkel, gondoltam, s mikor megkérdeztem tőle, miért engedett be ismeretlenül, csak annyit mondott: — Olyan sokan járnak hozzám ügyes-bajos dolgaikkal, kérésekkel. Gondoltam egy új lakó a mi körzetünkben. S mikor magáról kérdeztem, akadozott a hangja. Furcsa volt neki. Először „nyilatkozott". Tíz éve tanácstag. 1954ben jelölő volt, de végül őt választották meg. — Felálltak az asszonyok, s azt mondták: miért nem a Margit lesz a tanácstagunk, őt ismerjük. Ismernek is, 1948 óta vagyok az újszegedi nőtanócs — akkor még MNDSZ — vezetője. Amikor belemelegedett a beszédbe, úgy mesélte el az első tanácstagi ténykedését, mintha ma történt vdlna. — Egy nőnek az édesanyja Pesten élt. Ott is kapta a rokkantsági nyugdíját, de amikor Szegedre került, megvonták tőle. Sokáig tartott míg kitalpaltam, de sikerült. S higgye el, hogy a köszönet, amit a néni mondott, többet jelentett, mint bármilyen sok pénz. Az emberek szeretete a legfőbb kincs, az ér a legtöbljet. S azóta is mindig ezt tartja a legnagyobb értéknek. Már harmadszor választották A termelőszövetkezeti alapszabály tiltja a lovat u háztáji gazdaságban, mert a ló igásállat, fuvarozásra, földművelésre való: afféle termelőeszköz. Márpedig a termelőeszközöknek a közösben a helyük. Eddig egyesek úgy igyekeztek kibújni a törvény szabályai alól, hogy átíratták a lovaikat a siófoki szállodaportás sógor nevére, mások pedig a még járni is most tanuló kisunokát, vagy éppen a keresztfiút "ajándékozták* meg egy-két 6zép pejkóval. Natr-.ármosl: csak annak a gazdának a lovát lehet bevinni a közös istállóba, aki maga is tsz-tag. S amíg erre a szállodaportás, a kisunoka, vagy a keresztfiú nem vállalkozik ad- Lómúzeum dlg a "lovaik* is kinn maradhatnak. S mivel egyelőre még nincsen "saját* istállójuk, így a rokonnál tartják. 0 ad neki enni, s ha mér vakarja ls a Csinost, meg ls kell azt jártatni. Aj ilyen lójártatásokat, közérthetőbben fuvarozást, a közös munka elkerülgetését sehol sem nézik jó szemmel a többi szövetkezeti gazdák. így vélekednek: nem lehet kivétel, ha mi beadtuk a miénket, adja be más is. A dóci Alsóréten lakó Ambruzs Lajos bácsit azonban még a tsz elnöke se igen bosszantja, hogy miért vannak még mindig "kívül* a loval. Pedig ő a környék tudtával még a Járlatokat sem ruházta másra, csak éppen megígérte, hogy sohasem fog dolgozni, se magának se másnak a lovaival, csak maradhassanak. Ígéretét már évek óta tartja. Pedig figyelik, s ha meglátnák az erdőn, vagy a városban, le is csapnának rá rögvest. A tsz-elnök szerint még rosszindulattal sem lehet Ambruzs Lajosra ráfogni. hogy spekulál, s talán arra gondol, hogy ha már "nem lesz tsz* milyen jók lesznek a lovacskák. Fia. lánya szorgalmas, dolgos tagja a közösségnek. 0 pedig, mivelhogy már idős ember, leginkább a múzeumi tárgyakká lényegült lovak gondozásával foglalkozik, Pedig ez nem olcsó szenvedély. A lovak nemcsak, hogy sokat esznek, de még adót is kell fizetni utánuk. S közben a tétlenségben már úgy meghíztak, hogy majd szétrúgják az istállót. Kérdeztem a tsz elnökétől, mit gondol. mikor únja meg az öreg Ambruzs Lajos a "lómúzeum* fenntartását? — Azt gondolom — mondta —, ha meghal. És ha tényleg mindig az istállóban tartja a lovakat, mi sem törődünk vele. Egy munkában megöregedett parasztember, ha nincs más szenvedélye, ennyit már igazán megérdemel. meg, de még egyetlen ellenszavazatot sem kapott. Az idősebbeit Margitnak, a fiatalabbak Margit néninek hívják. Lakása nyitva áll mindenki előtt Erejéhez mérten elintézi a legkülönbözőbb kéréseket. Nincs víz, villany? Rossz a járda? Nem működik a közvilágítás a körzetében? Ez mind az ő feladata elintézni. 535 választójának ügyes-bajos dolgait egyengeti. — Sokszor még a családi békét is nekem kell helyreállítani egy-egy famíliában — mosolyodik el. Előtte minden ember egyenlő. Egyszer, közvetlenül az első tanács tagválasztás után róla is szólt a csasztuska. — Rezsek Margit tanácstag lett, mert szereti a parasztot... — idézi a rigmust. — Akkor csodálkoztam, s csak annyit válaszoltam: ők is olyanok, mint mi vagyunk, városiak. Még akkor is, ha más a munkájuk, s a tenyerüket feltöri a kapa nyele. Meg is volt az eredménye az emberek 62eretetének. Mikor eltört a lába s kórházba került, nem győzte fogadni a látogatókat. De a klinikai ágyon sem pihent. Onnan irányítottá tovább a nőtanács munkáját, aminek jelenleg is vezetője, mondván: „nem állhat meg egy kis lábtörés miatt a munka." Egyik legkedvesebb feladatának tartja a törődést a fiatalokkal. Tagja az I. kerületi ifjúságvédelmi állandó bizottságnak is. Olyan sok szeretettel beszélt a gyerekekről, mintha valamennyien a sajátjai lennének. Tíz éve tanácstag. Napi 6 óráját áldozza fel az emberekért. De cserébe megkapja a legfőbb kincset, az emberi szeretetet. Mindenkitől, aki ismeri. Éppen úgy, mint azoktól az árva gyerekektől, akiket gyakran meglátogat az átmeneti gyermekotthonban. Mikor bement a szobájukba, azzal üdvözölték: Szeretsz minket, Margit néni? Mert mi nagyon szeretünk ... K. A. re vetődik 1964-ben" —tette hozzá Rózsa Sándor, s csettintett hozzá a nyelvével. — S mit igyunk rá. Sándor bá'yám? — kérdeztük Koncz Árpáddal. — öcsém, én csak a Homoki borokat becsültem vllágéletemben. Van abban nóta, nevetés, öröm, vigaszság, sőt még búbánat is. Cteaík azokból igyatok! A vén betyárnak mindenben igaza volt. Mit fognak most a halászok hálói a Tiszán, hiszen alig van már benne hal? — kérdeztük a Kossuth Halászati Tsz csárdavezetőjétől, Beke Mihálytól. — Azért akad még harcsa, ponty, kecsege mindennapra annyi, hogy csak győzzék megenni a vendégek. — Mit ajánl nekünk mégis, külföldieknek? Amíg végignézi az étlapot, s mi is böngészünk benne, a szemnek szép halas edénygarnitúrát elénk varázsolja a felszolgáló. Mi nem sírunk... — Ajánlom elsőnek a halészlét, aztán a roston sült kecsegét egészben — mondja a csárda vezetője. — Az imént mentek el éppen a textilművek német vendégei — újságolja. — Ha könnyezve is, csak megették a halészlét. — Mi nem sírunk a halászlé mellé, csak jó erős legyen. Különben is nem a tiszai halnak van varázsa Szegeden, hanem az itt termelt paprikának. Ha a szakács érti a mesterségét, hogy hányféle paprika kell a jó halászlébe, akkor idekapnak a vendégek. — Ebben nincs hiba. Jobb napokon négy mázsa halat főzünk meg vendégeinknek. Innen csak egy ugrásra van a kisteleki földművesszövetkezet blrkacsárdája a Roosevelt téren, a szabad ég alatt. A halászok konkurrenclájn? Ugyan. Akinek birkapörkölt kell, az biem eszik halat. Hogy a csárdák osztályba sorolása különböző? Persze, ez is valami. A harmadosztályú hirkacsárdában több bort lehet inni ugyananhyi pénzért, mint a halászcsárdában. S van, akinek ez is „szemjiont". öreg juhászember, a 72 esztendős Kovács Feri bácsi mér az ebédre főz két nagy bográcsban. Egyben-egyben 40 kilós hús fő egyszerre. A húsvétkor született bárányok most sétálnak a bográcsba. Átlagos súlyuk 20 kiló. — A szabadtéri játékok alatt főzött századik bogrács paprikásra most ittunk éppen — mondja Feri bácsi. Egy bográcsban tehát két birka húsa fő egyszerre. Ezek szerint kétezer birkát fő2ött meg Feri bácsi. — Annyit én. Most már csak a juhász van hátra a pulijával — mondja nevetve. Hárman se bírnak vele A Tisza Étteremben nem kérhet a vendég olyat, ami ne szerepelne az étlapon. Az Úgynevezett fix étlapon több mint 20 ételféleség szerepe' mindennap. A specialitás it; a kétszemélyes Tisza-tál Párizsi és bécsi szeletből, rántott halból, bélszínszeletből, többféle vagdalthúskészítményből, s természetesen többféle köretből áll. Hogy hárman sem bírnak vele? Ez is a specialitáshoz tartozik. Keresztúri József üzletvezető-helyettes nyomatékul sült fagylaltot ajánl. — Jöi íet! — mondjuk kurtán. A piskótaalapra kent fagylaltréteget megtetejezik krémes készítménnyel, majd az egészet leöntik tejszínhabbal, n tetejében pedig meggyújtják a rumot, majd lángba borulni látszik az egész tálca. Ha ez a recept sajtit valahol, akkor a cukí-Mz nem a teljes titkot áfulta el. A kiegészítésért hozzá kell menni tapasztalatcserére, kedves Vendég. 1,0(11 Ferenc Már 120 tonnás mérlegek kellenek a vasúton (Tudósítónktól) — Munkánkkal szeretnénk elősegíteni az áruforgalom minél zavartalanabb lebonyolítását — mondta Gasztány Ferenc főintéző, a szegedi MAV igazgatóság karbantartó műhelyének hídmérleg csoportjának vezetője. A Szolnoki Járműjavító Műhely hídmérleg csoportjával karöltve most már három brigád járja a MAV szegedi igazgatóságának területét és ellenőrzi hat hónaponként a hídmérlegeket. A MAV kocsipark fokozatos korszerűsítése és az OPW-kocslk gyors forgalma tette szükségessé a 30 tonna mérőképességű mérlegek folyamatos kicserélését 50— 80 tonnásokra. Az üj beruházások már ezeknél lg nagyobb teljesltőképességűek. Bácsalmáson 80, Kunszentmiklós—Tass állomáson 100 tonnás mérleget szereltek fel ebben az évben. És most dolgoznak Gyulán egy 00 és Kunszentmárton, Baja állomásokon egyegy 100 tonnás mérleg beszerelésén. A jövő évi tervek között szerepel Békéscsabán 120, Kiskőrösön 80 tonnás mérőképességű mérlegek felállítása. A fejlődésre jellemző, hogy a martfűi cipőgyár Iparvágányára la 50 tonnás mérleget szerelt be ez a közelmúltban alakult hídmérleg csoport. Dr. Bánfalvy Gyula Ötmillió szovjet diplomás A szovjet sajtó most közölte a hírt: a Szovjetunió diplomásainak — főiBkolát és egyetemet végzett szakembereinek — száma elérte az ötmilliót. Arányaiban Is impozáns fejlődés van e szám mögött. A Szovjetunióban 750 főiskolán és egyetemen folyik felsőfokú képzés; a hatalmas ország főiskolai hallgatóinak szárba az elmúlt tíz évben megkétszereződött. Csak a múlt tanévben mintegy 340 ezer szovjet fiatal szerzett diplomát... Többször idézett adat tájékoztat arról, hogy a szovjet egyetemi hallgatók száma négyszeresen meghaladja a nyugat-európai országok egyetemistáinak számát. S az összehasonlítás kedvéért érdemeB megjegyezni, hogy az Egyesült Államokban tízezer lakosra 119, a Szovjetunióban 144 főiskolai hallgató jut. A szovjet diplomáBok egyharmada nő; ugyanakkor az USA-ban csak 0,6 százalékuk. Angliában 4, Japánban 0,7 százalékuk. Számítsuk mindehhez hozzá, hogy a Szovjetunióban a felsőoktatás is teljesen ingyenes, s a szakminisztériumoknak öeszcsen 15 milliárd rubeles közoktatásügyi költségvetésük van. Az említett számok némi adalékot szolgáltatnak annak illusztrálására, miért a világ legdemokratikusabb iskolarendszere a Szovjetunióé. Politikusok, tudósok, filozófusok és pedagógusok — beleértve u nyugatiakat is ~ úgy vélekednek hogy a két rendszer világméretű versengését végül is az dönti el: hol, melyik oldalon lesz a több "kiművelt emberfő* a szakképzett, magas felsőfokú képesítéssel rendelkező szakember. Minden jel arra mutat: a szocialista országokban, a Szovjetunióban! 8 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1964. augusztus 80,