Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

4 ruha feszi a papái.,. Az Aida egyik előadá­sán egy ünneplőbe öltö­zött kisfiú már-már majdnem felsétálgatott a színpadra, amikor egy statiszta elfogta. — Mit keresel itt, kis­fiú? — Apukát — És hogy hívják a papát? — Azt nem tudom ... — És mit csinál itt apulcád? — Azt sem tudom. — Hát akkor mit tudsz róla? — Azt, hogy éppen olyan ruhában van, mint a báosi ... Foghúzás Két újvidéki ismerős találkozott a Klauzál té­ren. Megölelgették egy­mást, mert otthon már régen futottak így össze, azután jött a szokásos »hogy vagy?* — Megvolnék, de ez a nyamvadt fogfájás éppen itt jött rám. — És van valami gyógyszered? — Nem segített ennek már semmi patika. Ki kellett dobatni. — Itt húzattad? — Itt. No és, hogy húznak Szegeden? — Jól, mondhatnám kitűnően. Mégis úgy érez­tem, mintha a fogam húzták volna... — Jó vicc! — Már amikor az öt­veneset le kellett szur­kolni! — Szerintem nem sok. — Persze, hogy nem. Otthon nem sok. De itt, barátom! Foghúzás va­lutáért, az annyi, mintha az állkapcsomat húzták volna! Sz. S. I. Szegedi Ünnepi Hetek 1964 A HOSTESSEK JEGYZETFÜZETÉBŐL A számadó: TARCZI LASZLÖ már nyolc menyasszonyt „koptatott" el... Az Ecseri lakodalmasban ugyanis vőle­gényként már ennyi partne­re volt... A Kisbojtárban viszont az öreg számadót Kata apját alakítja. — Ebben a darabban már több szerepet táncoltam. Pásztort, cigányt, bábszínhá­zast, a finálé vőfélyét. ö is az alapító tagok közé tartozik, ötven óta tagja az együttesnek és rendkívül szeret táncolni. — Nyáron a magyarorszá­gi turnén kitáncoltuk ma­gunkat. Negyvenkét előadá­sunk volt — mondja. A vőfély: GYENGE SÁNDOR Már megvolt a Kisbojtár bemutatója. Felkerestük a fő­szereplőket, s szerepükről, munkájukról beszélgettünk. A főbb szerepekben kettős a szereposztás, így hát két Katával és két kisboj tárral beszélgettünk. Az egyik Kata: RIPKA ILONA elmeséli, hogy ez az alakítása alighanem az ötvenedik. Ugyanis 1956 óta táncolja Kata szerepét. Külföldön Lyonban is bemutatkozott vele. Asszony. Kisfia van. És mikor az egyik előadást kis­fia megnézte, rátámadt az anyjára: — Miért néztél szépen arra a rabló bácsira? Ezzel a bot­tal fogom megverni... A másik Kata: LACZKÓ MARIA — Ez az első Kata-alakítá­som. Nagyon tetszik. Három felvonáson keresztül részt venni a cselekményben ... Meg a nagy színpadot is meg kell szokni... Nem Kata az első főszere­pe. Az első szerelemben volt. A helsinki VIT-en aranyér­met nyertek vele... Illő, hogy a kis Katák után a Kisbojtárt keressük fel. Szerencsére a -szólósok* együtt vannak. Első pillanat­ra feltűnik az embernek, hogy a férfi táncosok többsége ba-. juszos. — Kényelmesebb, mintha minden este ragasztani kel­lene — mondják majdnem egyszerre. Az egyik Kisbojtár: GYÚRJ AN JÖZSEF aki mindik „kis" szerepeket kapott — melyeket nagysze­rűen oldott meg: Kisinas, Kisdobos, Kiskatona és Kis­bojtár. Mert hát ő is az első szereposztás óta táncolja a Kisbojtárt Az idegenforgalmi hivatal góak. Lenyűgözött bennün­hostessei szombatonként és ket nemcsak a kiváló éneke­vasárnaponként két nagy sek hangja, hanem a nagy­szállodánkban, a Hungáriá- létszámú statisztéria fegyel­ban és a Tiszában teljesítő- mezett, kitűnő színpadi moz­nek szolgálatot. Szovjet, né- gása is." met, angol és más nemzeti- Ursula Schikorra dr. ros­ségű turistáknak adnak tocki adjunktus szerint: rendszeresen tájékoztatást az „Szeged a virágok városa. ünnepi hetek programjáról, A játékok előadásai nemzet­kalauzolják őket a kiállítá- közi színvonalúak. Kitűnő­sokon, elkísérik a vendége- nek találta az Aida balett­kei a különböző szórakoztató számait és tömegjeleneteit. rendezvényekre. A külföldi- A szegedi Dóm tér szerinte ek még bevásárlásaikhoz is szebb, mint a salzburgi. Itt többször magukkal viszik a sokkal nagyobbak a távlatok, hostesseket. a lehetőségek." Sóvágó Mária és Brunner Az ünnepi hetek program­Sarolta így nagyon sok kül- járói nagy elismeréssel szólt földivel beszélgethetett már a londoni Koller professzor, az elmúlt hetekben. Jegyzet- aki találkozott szegedi egye­füzeteiket valóságos informá- temi tanárokkal is. Dicsérte ciós „tárháznak" lehet te- a játékok előadásait Hans kinteni, mert ezekből a leg- Müller, a Siemens művek különbözőbb nemzetiségű tu- egyik mérnöke, Korhecz Zol­risták véleményét ismerhet- tán szabadkai ügyvéd és a jük meg. hostessek sok más „ügyfele" A prágai Biehonek Nóvák is. Többen azonban szóvá dr. neve mellett például a tették, hogy gépkocsijaik következő bejegyzés olvas- karbantartását nem tudták ható: ellátni, mert csak napokkal „Nagyon dicsérték Szeged később vállalták volna el a tisztaságát és rendezettségét, szervizt Az üzletek kirakatait szebb- A jegyzetfüzetekben talán nek találták mint Budapes- még több bejegyzés is szé­fen. A Vidróczki zenéje repelne, ha jobban népszerű­ugyan szokatlan volt szá- sftenók az idegenforgalmi hi­mukra, de a játékok szin- vatal hostess szolgálatát helyét, a Dóm teret minden Egyenruha, megfelelő jel­fenntartás nélkül nagyon di- vény és feliratok híján sok • csérték. Ilyen környezetben külföldi nem tudja, hogy még nem láttak szabadtéri hostessek dolgoznak a szál­produkciót. A csehszlovák lodákban. Így pillanatnyilag orvos szerint páratlan ez a most még inkább a hostes­tér egész Európában." sek keresik ügyfeleiket és Josep Kalis dr. lengyel nem a külföldiek őket. Ta­pedagógus így nyilatkozott: Ián jövőre ezen is lehet majd „A magyar barátok között változtatni, egy kevés anyagi felejthetetlen élmény marad befektetéssel s egy kicsit számunkra a szegedi látoga- Jobb propagandával. tás. Az Aida díszletei ragyo- D. J. Ma: záróelőadás a szabadtérin A Szegedi Ünnepi Hetek gazdag eseménysorozata és a Szegedi Szabadtéri Játékok programja a mai ünnepi záróelőadással befejeződik. Az idei esztendő különösen szerencsés kimenetelű volt: egyetlen előadást sem kellett elhagyni az időjárás miatt. így összesen 15 előadást tar­tottak. Ebből 4—4 esett a Vidróczkira és az Aidára, 3 Bartók balettjének, A fából faragott királyfi-nak és Honegger oratóriumának, a Johanna a máglyán-nak a közös előadására, 2—2 pedig Erkel operájára, a Hunyadi Lászlóra és a Magyar Állami Népj Együttes műsorára, a Kisbojtárra. Eszerint a műsor kétharmada műfaj sze­rint opera volt, s a visszamaradó egyharmad is zenes produkció. Cigányok sirató tánca az első felvonásban Lakodalmas menet a Kisbojtárban. Balról a vőfély, Gyenge Sándor KOLLEKTÍV MŰVÉSZET Kerekasztal a népi együttes szólistáival — Szabadtérin az első fő­szerepem. — Mióta készülnek a sza­badtérire? — Három hete — mondja. A másik Kisbojtár: ZSÉLY MIHÁLY az isíkolai fellépések táncain szerette meg a hivatást Aztán Pesten az iparitanuló-együttesben szerepelt. A berlini VIT-en ismerkedett meg az Állami Népi Együttes táncosaival. Vágy támadt benne: jó len­ne az együttes táncosának lenni. S ötvenháromban fel­vették. A Kisbojtár-t elejétől kezdve táncolja és sok szóló­tánc fűződik nevéhez. Valamennyien nagyon sze­retik hivatásukat — hivatá­sos táncosok. — Hogy „fest" a munka­idő? — öt és fél óra, fél 9-től 2-ig. Balett-tréninggel kez­dünk, aztán a koreográfiától függően gyakorlás. — Mi a program a szabad­téri után? — Egy hónap szünet! A rablóvezér: ERDÉLYI TIBOR eddigi útjukról beszél. — Magyarországi turnén voltunk. Hajdúságban, Nyír­ségben, Baján, Orosházán. Este felléptünk, délelőtt pe­dig készültünk a Kisbojtár­ra. Erdélyi Tibor egyébként a Vadrózsa együttes művé­szeti asszisztense is. — Hogy került az Állami Népi Együttesbe? — A falumat elvitte az ár­víz. Pestre jöttünk. Az Ipar­művészeti Múzeumban vol­tam restaurátor, ötvenkettő­ben kerültem az együttesbe. A Kisbojtárban eddig a Fa­lábút táncoltam, most a ve­zért. Erdélyi Tibor egyébként a játékokon minden évben táncolt szólót. ka után egyre nagyobb ked­vet kaptam a hivatásos pá­lyára. Felvettek. Ez első ko­molyabb szerepem az együt­tesben. Már táncolt szólót a Nagy­rédei lakodalmasban. Beug­rás volt. — Nehéz itt átvenni egy szerepet. Más a tánc motivá­lása és a szólókra épül az egész kompozíció — szól közbe Tarczi László. Az egyik rabló: CSIZMADIA IMRE is bekapcsolódik a beszélge­tésbe. — Az együttes erejét mégis a tömegben kell ke­resni! A kollektíva művésze­tét nem a szólótáncosok ad­ják. Itt mindenkinek egyfor­mán szerepe van. Ha a meg­felelő szituációt a kar tagjai nem teremtik meg, a szólis­ta sem tud érvényesülni. Az együttes nagyságát én abban látom, hogy mindenki alkal­mazható szólistaként is. Amikor azt kérdezem tő­lük, miért választották ezt a pályát, mindenki azt mond­ja: — Nagyon szeretek táncol­ni. A tánc szépség, lendület, harmónia. Jó ebben gyönyör­ködni és az embere­ket gyönyörködtetni... Jakab Ágnes „csak" négy éve van az együttesnél. A Vasas mű­vészegyüttesből került a népi együtteshez. — Több éves amatőrmun­(Somogyl Károlyné felv.) Csizmapróba a Kisbojtárban 324 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1964. augusztus 80,

Next

/
Oldalképek
Tartalom