Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
Apám a nyakába emelt, óvatosan lépkedett lefelé a csúszós rámpán. Szerencsésen a völgybe értünk, azután megálltunk és visszanéztünk a jeges magaslatra. — Látod, nincs leszórva fahamuval. Szerencsétlenül járhatnak a késönjöv, vők. Délután megnéztük a méheket. Csöndesen zümmögtek a kaptárban. Hideg február vége volt. — Elfogyott a készletük — mondta apám. Boltba mentünk cukorért, aztán szirupot főztünk a dobkályhán. Csetlettem-botlottam a fazekak körül, tányérokat, kis pléhedényeket rakosgattam és azt hittem, nagyon fontos, amit csinálok. (Azóta is azt hiszem magamban, hogy fontos amit csinálok.) Óvatosan elhelyeztük a kaptár fenekén a szirupot, késő estére végeztük el a munkát. Apám megdicsért, s azt mondta, ha ilyen szorgalmas leszek felnőtt koromban is, sokra viszem majd az életben. Büszke voltam, mert nemigen osztogatta az elismeréseket. A karácsonyi bizonyítványomat dicsérte meg a hátam mögött. Én már aludtam, amikor megjött, s az asztalon maradt az értesítőm. Először írtak bele osztályzatot: dicséretes, dicséretes, kitűnőt. Ez volt az első iskolai érdemjegy a családban, mivel bátyám meg néném még hatéves koruk előtt elhaltak. Sokáig nézegette az első gyerek értesítőjét, forgatta, vizsgálgatta, i azután az ágy szélére ült és figyelte : álmom. Betakargatott, megcsókolta fakó, színtelen arcom. Mindezt anyám ; mesélte el, arra buzdítván, hogy csak iparkodjak, mert ilyesmivel nagy örö! met szerzek apámnak. Másnapra olyan hideg lett, hogy a harisnyán keresztül éreztem a fagyot. Lábszáraim vöröscékla színűre fáztak. Egyszerre indultunk apámmal, azután • a villamos végállomásánál elváltunk. I Én kocogtam tovább az úton, ő meg Első emlék Estére véglegesen ide költöztünk. Kitalicskáztuk ingóságainkat. A méhes mögé tettük a gyalupadot, zöld ládájába pakolta a finomabb vésőket, gyalukat. Buja. kövér fű borított mindent, leültünk a kisebb gyerekekkel a méhes elébe és figyeltük a sok-sok fecskét. Ügyesen repültek a.szálló rovarok után. Apám a méhesnek támaszkodva nézegette a puszta semmit, anyám Odébb ült a füvön. Hanyatíeküdtem és az ég sötétkék kupoláját figyeltem. Ha összehúztam a szemem, közelebb jött a kupola, és amikor kinyitottam újra, följebb emelkedett, a helyére. — Gyümölcsfákat ültetünk majd — ácsorgott körülöttünk apám. Nem értettem, a többiek még anynyira sem, csak én voltam még iskolás. Másodikos. — Lesz ám cseresznye, barack, szilva ... akkor jön majd a jó világ — bíztatott bennünket. Fölvillanó szemmel érdeklődtem, hogy az elültetett fa mikor hoz gyümölcsöt. A válasz elszomorított. — Na aztán jönnek ide szomszédok is. Gyerekek is — vígasztalt apám. Válasz nélkül maradt a mondata. De ő tovább beszélt, hangosan gondolkodva. — Egyszer még építünk ide egy igazi házat. Szépet, igazibbat, mint ahonnan eljöttünk. Anyám annyira sírt, hogy ijedtünkben melléje kuporodtunk a fűbe és mi is sírtunk. Apám távolabb ment, mintha keresne valamit.... Igaza volt, a szomszédok lassan, lassan szállingóztak. Jöttek a mérnökök is, kijelölték az utcákat meg a 250 négyszögöles parcellákat, s mire én elértem az ötödik osztályt, kiformálódott az új Somogyi-telep. A mi gyümölcsösünk is fölcsöpörödött, termőre fordultak a fák. Csak a ház nem épült, a másik ház. és kerítés sem került a porta elé. Éppen másfél évtized morzsolódott el, mire egy Oncsa-házafc cseréptető alá húztunk és kerítéssel szegtük a portát legalább az utca felől. Vasárnap volt, január eleje. Hajnalban érkeztünk Dorozsmára. A tehervonatot világos reggelig tartották az állomáson, a kijárási tilalom miatt. Harmadik emlék A vidám Május elsején a gyerekek birtokukba vették az újszegedi vidám parkot, melyet a város lakossága társadalmi munkával épített. Mintegy száz szegedi üzem és vállalat több ezer dolgozójának áldozatkészsége van ebben a szépen rendbehozott parkban, ahol máris több mint harminc különféle játékszer és szórakoztató eszköz áll a közönség, főleg az ifjúság rendelkezésére. Aki látja itt a boldogságtól kipirult gyermekarcokat, nem sajnálja az itt eltöltött társadalmi munkaórákat, sőt a vidám park további építése folyamán is kész szerszámot fogni és segíteni. Ma még szegény keretek között -működik* Szeged új létesítménye, de hónapról hónapra, évről évre mind nagyobb szabásúvá fejlődik majd. Sötét címek és a világosság szegedi őrei "Telt ház* a hajóhintán Az mindenkinek természetes, hogy villany ég este az utcában, s ha a lakásban nincs áram, a DÁV szakemberei gyorsan kijavítják. Ha 2—3 napig vibrál valahol egy fénycső, panaszos leveleket küldenek az áramszolgáltató vállalathoz, sürgetik a hibák kijavítását. Tizenhat ember foglalkozik a közvilágítás karbantartásával. Ezeknek a munkásoknak a feladatuk az is, hogy az új fogyasztók villanyóráit bekapcsolják a hálózatba, s új csatlakozásokat készítsenek. „Felgyújtott1' körzet — Hetente egyszer végzünk általános javítást valamennyi szegedi utcában — mondja Csórja Ferenc művezető. — Ilyenkor egyteszünk helyébe. Gyakran foglalatot is kell cserélni. — Megrongálódik? — Kiverik a villanykörtékkel együtt — panaszkodik Oltványi Géza. — Például a Szilvániánál minden heti ellenőrzésnél ki kell cserélni a foglalatot. — Géza már kifakadt: többet nem cserél, úgyis eredménytelen a munka — mondja a művezető. Elsietett kérés — Mi okozza azt, hogy több helyen a városban már hónapok óta nem égnek a fénycsövek? — Nekünk is sok gondot okoznak az ilyen panaszoslevelek. Például az Arv-'lis 4. útján a Tanárképző Főiskola előtt már január l-e óta nem ég három lámpa. De ez nem a DÁV hanyagegy kerületet megszállunk. ságán múlik. November 29»Felgyújtjuk« a körzetet, s megkezdjük az ellenőrzést. — Hogyan végzik a munkájukat? — Egy-egy utcát végigjárunk, megnézzük, ég-e valamennyi lámpa. Ha sötét a körte, létrás kocsi segítségével kivesszük a régit, újat én kaptunk egy kérvényt, melyet az I. kerületi tanács is jóváhagyott. Amíg a Tanárképző Főiskola tatarozása tart, a balesetveszély elhárítása miatt kapcsoljuk ki a házhoz csatlakozó világító testeket. Január elsején ki is kapcsoltuk a szakaszt, Május 31-én lép életbe a MA VAUT nyári menetrendje de a közelmúltig semmif nem csináltak az épületen^ viszont már ötödik hónapja botorkálnak a sötétben az emberek. — Mi okozza a legtöbb gondot a szerelőknek? — A csapat végzi a "Sötét címek* kijavítását is. — Azoknak a háztiknak a címe, ahol elromlott a villanyvilágítás — magyarázza mosolyogva Zombori László csoportvezető. — Gyakran hívnak olyan helyekre is bennünket, ahol csak az automata csapódott le. egy gombnyomás és újra ég a villany. Van eset, amikor az olvadó biztosíték mondja fel a szolgálatot, de ennek a kijavítása már nem a DÁV, hanem a lakók feladata. Mi nem is csinálhatjuk meg, de a 10 forint kiszállási díjat fel kell számolnunk a lakónak. Szervezés dolga — S honnan tudja előre egy laikus, hogy miért nem ég a villany, aki csak azt látja, hogy sötét van a szobában? A művezető széttárja a kezét. — Először villanyszerelőt kell kihívni. — S ha mégis a DAV hatáskörébe tartozik a hiba? — Akkor kiszállunk és megjavítjuk. A MÁVAUT és a MÁV május 31-én 0 órakor vezeti be új, nyári menetrendjét. A kocsikiutalások elintézési módjában ebben az évben csak ősszel történik változás. Éppen ezért a MÁVAUT nyári menetrendjében — a téliekhez viszonyítva — csak járatgyorsítási változásokat és időrendi módosításokat vezet be. Üj vonalakat Szegedről a MÁVAUT nem indít. A lakosság régi kívánsága volt, hogy a cserkeszőlői gyógyvízhez, gyógyfürdőhöz autóbusz közlekedést biztosítson a MÁVAUT. Ebben az évben a 10-es számú AKÖV nyújt segítséget a kérés elintézéséhez. Szombaton és munkaszüneti napokon Tiajnali 5 órakor indít buszjáratot Csongrádra, ahonnan közvetlen csatlakozással biztosítja a cserkeszőlői utazást. Az utazóközönség kényelmének érdekében történt az az intézkedés, mely szerint munkanapokon 17 órakor indul a járat Budapestről Szegedre és 20 óra 30 perckor érkezik a városba. Munkaszüneti napokon több mint másfél órával később — 10 óra 50 perckor — indul Budapestről és másfél órával később — 22 óra 30 perckor — érkezik Szegedre a MÁVAUT járata. Mindkét módosítás az utazóközönség kívánsága szerint készült, melyekkel egyidejűleg némi menetidő csökkentést végeztek, amit a járatok menetsebességének gyorsításával érlek el. Ugyancsak május 31-én lép életbe a szegedi helyi autóbuszjáratok nyári menetrendje. A MA VAUT a menetrendváltozásról hirdetményeket helyez el a falragaszokon és kifüggeszti azt a helyi és távolsági autóbusz-megállókban. Az új menetrendet lapunk május 29-i, pénteki számában közöljük. . Talán meg lehetne oldani azt is, hógy ne a szerencse döntse el, jó céghez fordul-e a lakó, ha kialszik lakásában a villany. A szerelők becsületesen dolgoznak, lelkiismeretesen végzik munkájukat. De ez a megoldatlan kérdés - már nem rájuk, hanem a szervezőkre tartozik. Nem ártana megnézni: lehetséges volna-e, ha már kiszállnak a szerelők, ne csak a 10 forintot vigyék el, hanem fényt is hagyjanak a lakásokban. K. A. A KRESZ-isko'a vidám tanulói Egy kis gyakorlat a hullámúidon Borús alkonyat Verseny a bi -iklipá'yán várta a villamost. Egyszercsak utánam szólt: — Gyere vissza! Átmentem az országúton, a Gyevitemető kapujával szembe a gedói végállomás szürke bódéjához. — Villamoson megyünk. Megfogtam nagy kesztyűs tenyerét és most már nem tudom melyőnk volt boldogabb kettőnk közül, mellette álltam a peronon, hiába küldött be az ajtó mögé. Olyan magas volt apám, hogy kalapja fölért egészen a villamos peron lámpájáig. Lesegített a kitérőben, és olyan büszke voltam aznap az iskolában ... apámra, vagy a villamosra, nem tudom. A határúton tolta a hosszúszárvú asztalostalicskát megrakottan bútorral, szerszámmal. A kocsiút szélén ment, ahol nem vájtak mély, poros nyomot a tanyai szekerek. Errefelé még nem jártam akkoriban, nem is tudtam, hogy milyen világ lehet a határúton túl, ahol Szeged végződik és a tápai, gyevi tanyavilág kezdődik. Apám mögött mentem és tápai szatyorban evőeszközöket, tányérokat vittem. Sűrűn megálltunk. Ilyenkor kiakasztotta a nyaklót és szótlanul nézelődött. Ügy láttam, észre sem vesz, talán azt sem tudta, hogy követem. Pihenőn körülötte tibláboltam, hátha szól. De hiába, ügyet sem vetett rám. Végre megérkeztünk. Nagy síkság közepén állt a méhes, kaptárokkal vont falát most vályog helyettesítette. Innen messzire látszott a Körtöltés, kijebb meg a Tisza tövébe húzódva néhány tanya olyan furcsa volt a fűzfák között, mintha kis játékszer lenne. — Itt vagyunk — szólt apám halkan. — Hát hol van a ház? — Ez az! — mutatott a méhesre. Itt megtudtam, többet nem mehetünk vissza a rendes házba, mert azt a házigazda eladta. — Na fiam, hát ez a mi házunk — ismételgette apám. 12 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1964. május 76.