Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

Közgyűlést tartott a Szegedi Ügyvédi Kamara A Szegedi Ügyvédi Kama- lően. A beszámoló a kamara ra — amely felöleli Csongrád kezdeményezéseiről is számegye ügyvédságét — teg- mot adott, amelyek az ügynap délelőtt tartotta közgyű- védi. munka, s általában a lését a szegedi városi tanács szociálista igazságszolgáltanagytermében. A közgyűlé- tás egy-egy kérdésével függsen megjelent és felszólalt nek össze. A kamara elvi bidr. Szilbereky Jenő igazság- zottsága időszerű jogi probügyminiszter-helyettes, Sik- lámákkal foglalkozik. Ezt lós János, a megyei pártbi- azonban lendületessé kell zottság titkára. Ott voltak: tenni és föltétlenül az alkotóKatona Sándor, a népfront munkát viszi előbbre, haszoCsongrád megyei bizottságának titkára, dr. Gulácsi József, az Igazságügyminisztérium ügyvédi osztályának vezetője, dr. Gesztesi Ferenc ügyész, Csongrád megye Igazságügyi szervei pártbizottságának titkára, dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vbtilkára, valamint a megyei bíróság és ügyészség, a katonai bíróság és ügyészség, a Szegedi József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának a képviselői is. A Szegedi Ügyvédi Kamara elnökségének beszámolóját dr. Erdélyi Sándor, a kamara elnöke terjesztette a közgyűlés elé. A tartalmas beszámoló fölvázolta a megye és székhelye, Szeged ügyvédségének, az ügyvédi kamarának egy év alatt végzett munkáját. Szólt az eredményekről és nem hallgatta el a fogyatékosságokat sem. Az ügyvédség tevékenységével, speciális helyzetének megfelelően, a megyében is a szocialista építést segíti. Ez adja munkájuk felelősségét és őszinte megbecsülését. Az ügyvédségnek ezután még hatékonyabban kell közreműködnie a szocialista törvényesség megszilárdításában, valamint a jogpolitikai irányelvek alkalmazásában. Szocialista életünk fejlődik, a kérdések bonyolultabbak, összetettebbek. Az ügyvédségnek ezzel a fejlődéssel lépést kell tartania, mert hivatását csak így tudja betölteni. Az ügyvédi kamarának, az ügyvédségnek megfelelő kapcsolatai vannak a különféle társadalmi és tömegszervezetekkel. Az ügyvédek közül mind többen vállalnak és végeznek társadalmi munkát, működési területüknek megfelerosabbra fűzik kapcsolataikat a József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának bizottságával. A beszámolóhoz számosan szóltak hozzá, s tettek javaslatokat a munka további javítására. Az ügyvédek közül felszólalt dr. \3artha Lajos (Szeged), dr. Mécs László (Makó), dr. Szemző Miklós (Hódmezővásárhely), dr. H,ábermann Gusztáv (Szeged), dr' Stern Rudolf (Szentes), dr. Szűcs Sándor (Szeged), dr. Juhász István (Szeged), továbbá dr. Jáger László, a katonai bíróság elnöke. Dr. Pertics István a kamara ellenőrző bizottságának jelentését, dr. Penczi András, a kamara titkára, az elhangzottak alapján a kamara további munkaprogramját ismertette, amelyeket a közgyűlés elfogadott. A tanácskozás dr. Erdélyi Sándor zárszavával fejeződött be. Holnap újabb tanácstagbeszámolók Holnap, hétfőn Szegeden ismét tanácstag-beszámolókat tartanak. Délután 6 órakor a Madách utcai általános iskolában dr. Nagymihály Sándor városi, Szabó B. Antal és Snopper Tibor kerületi tanácstagok találkoznak választóikkal. Ugyancsak délután 6 órakor tartanak tanácstag-beszámolókat a következő helyeken: a Tanárképző Főiskolán Novotni János várcsi, Csúcs Mihály és Pálvölgyi Ferenc kerületi tanácstagok, a Kolozsvári téri Gagarin iskolában Börcsök Lajos városi, Szűcs Jánosné és Rajcsányi András kerületi tanácstagok. Délután 7 órakor a béketelepi pártházban Egyeki Zsigmond városi, Posta Bála és Tornán Mihályné kerületi tanácstagok tartanak beszámolót. ff Lefutott" a narancs Befejeződött hazánkban a déligyümölcs főidény. Az egyik legkedveltebb déligyümölcsnek, a narancsnak a szezonja is -lefutott*. Narancs már csak a negyedik negyedévben kerül az üzletekbe. Narancsból és mandarinból a tavalyinál nyolcvan vagonnal többet, összesen 807 vagonnyit árusítanak ki az üzletek. A járási szervek közbelépésére leváltották Miért nem virágzott a dóci Virágzó Tsz? A termelőszövetkezetek megszilárdítása érdekében igen sokat tett eddig államunk. Elég csak a különböző rendeletekre, határozatokra hivatkoznunk. Ennek alapján nyílt lehetőség arra is, hogy állami támogatással Sallai Tsz-ben tevékenykedett, mint elnök, kevés sikerrel. Amikor ott befejezte pályafutását, a megye egyik leggyengébb közös gazdaságába helyezték: Dócra. Szántó Sándornak, az akták szerint, 1967-ig havonta 1440 szakemberek kerüljenek egy- forint jövedelemkiegészítést, egy közös gazdaságba, ahol munkájukkal segítsék a közösség boldogulását, a jövedelmezőbb gazdálkodás kialakítását. Ilyen kihelyezett szövetkezeti vezetőként dolgozott Szántó Sándor is, igen dicstelenül. Néhány évvel ezelőtt a nagymágocsi vagyis állami támogatást fizet népgazdaságunk. Illetve fizetne, ha még elnök lenne. Mert időközben — enyhén szólva — eltanácsolták. Mit is csinált ez az ember csaknem két évig a szövetkezetben? 99 Itt akarnak élni.., 99 na a helyzet, ha Szántó Sándor nem néz annyiszor a pohár fenekére. — A múltban is megéltünk itt, most is itt akarunk. De nem olyan vezetés mellett. Ha beszélni akartam az elnökkel, valamit elintézni, ban nincs pénz, kilenc hó $zeh>cfaeij> Jtncc A Tanárképző Főiskola zene-tanszéke pénteken este tartotta ez évi harmadik tanári hangversenyét, melynek keretében Szendrey Imre zongoraművész lépett a közönség elé. Műsorának első felében Liszt: B-A-C-H Fantázia és fuga, illetve négy Chopin-mű szerepelt: Fisz-dúr Impromptu, g-moll Ballada, cisz-moll Mazurka és cisz-moll Scherzo. Az egyes darabok tudatosan kidolgozott előadásai közül a cisz-moll Scherzo tolmácsolását éreztük legmeggyőzőbbnek. Az est további részében Debussy Pour le piano-ját és Bartók Op. 14-es Szvitjét hallottuk. Szendrey technikailag kicsiszolt, precíz, biztos játékával — amit az utolsó számként előadott Liszt: Rigoletto-parafrázisának fölényes, virtuóz interpretálásával még jobban bizonyított — megérdemelt sikert aratott. A tetszésnyilvánítást két ráadással köszönte meg D. J. Nemrégiben jártam Dócon. voltak. Régen is és legutóbb A „Virágzó" szövetkezet is. De másként alakult volegyik istállója előtt emberek beszélgettek. Lehettek ötenhatan. Zsebredugott kézzel álltak, eregették a füstöt, s kényelmesen adták egymásnak a szót. Olyan óra múlva, visszaútban, ismét láttam őket. Még mindig ott álltak, ugyanúgy beszélgettek, nem zavarta őket semmi 'az égvilágon. S mindez történt egy szép, munkára alkalmas tavaszi napon, reggel 8—9 óra tájban. Később beszélgettem több szövetkezetivel. Az elkeseredettség, a szomorúság csendült ki szavaikból. A legtöbbjük itt élte le életét, szolgáltak, cselédeskedtek az uradalomban, s léteztek, ahogy a gróf úr parancsolta. Most már nem parancsol senki, eltűntek a régi viszonyok (bár az urasági major áll még), mégsem boldogulnak, haladnak úgy, ahogy lehetne, ahogyan kívánatos. A közös gazdaság 1960-ban alakult, s azóta évenként változott az elnök, változott az agronómus. Csak a jövedelem nem változott, nehezen parancsolódott ki a megélhetés, a gyerekek taníttatása, a ruházkodás. Tavaly egy dolgozó családra például csak 4983 forint kereset jutott Pedig vihetnék- többre is. Gazdagabban teremne a föld. De a vezetéssel bajok Nem járt a területre az elnök, esetleg arra, ahol borral kínálták. Oda jutottunk, hogy a tehenek elé egy kis siló, őszi árpaszalma kerül. De akik „nyakba voltak!', már minthogy vele ittak, nem bánták meg. Ugyanúgy megkapták a prémiumot az ivásért, mint a munkáért. Persze, akadnak olyanok is a termelőszövetkezetben, akik elismerik, hibás, csinálhatta volna jobban a dolgát. Fehér András kocsis a következőképpen vélekedik: — Sokszor támogatni kellett, le ne essék a kocsiról. Előfordult az is, riogy mire segíteni tudtam volna, már leesett a sárba. Ha inni kezdett, nem tudta abbahagyni. Így aztán nem sokra haladhatott a közös. A jószágállomány leromlott, a teheneket nem is fejik, mert éppen annyit termelnek, amennyi a borjúknak elég. A kiselejtezett kismalacokat még a szövetkezet tagjai sem vették meg, hiszen két darab tett ki 5—6 kilót. A kasszáhajnalban kellett bejönnöm, nehogy később részegen találjam. Mert akkor azzal fizetett: menjen ki! Nem akartam vitatkozni, mit tehettem? — sorolja Matuszka István szövetkezeti gazda. — Hányszor pufogtak itt a majorban (Hantházán) a gépállomás traktorai reggeltől, volt eset, hogy estig is. Senki se irányította munkába a gépeket. A számlákat meg később csak fizetni kellett. napja nem kaptak az emberek még mutatóba se. Mindenütt csak elkeseredés, bizonytalanság. Hát, idejutottak. Az elmúlt évet 923 ezer forint mérleghiánnyal zárták. És a tagok jogos követelésekkel állnak elő napról napra — ami nem szerepel a mérleghiányban —, mint például a földjáradék kifizetése. Akadnak panaszok, amelyeket évekre visszamenően nem intéztek el. Mit mutatnak a számok? Kivilágosodott, fölnyitották a vagonajtókat, s azután mindenki mehetett a dolga után. Óvatosan besettenkedtem a méhes sarkáig és figyeltem. Még aludtak. Az új ház gangosan állt a kis vityilló mellett, most már csak ajtó-ablak, meg padló hiányzott. Benéztem a letapasztott szobákba, semmi sem változott a nyár óta. Végül megkopogtattam az ajtót. Anyám beeresztett és két perc múlva valamennyi talpon volt a méhesben. Sírás, nevetés, ölelgetés, ahogyan a háborús zivatarból épen érkezőnek kijár. Apám veszteg maradt. Kezet fogtunk, megölelgettem a szerencsés viszontlátás örömére. Később föltisztálkodtam, reggeli után megkérdezte, milyen a helyzet Budapesten, hol jöttem át a fronton. Szépen sorjában elbeszéltem mindent, amíg borotválkozott, öltözködött. Üt ra készült. Indulás előtt megkérdezte, hogy elmennék-e vele Alsóközpontra a kisvonattal — Gyűlés-féle lesz. — Szívesen — örültem, hogy magával visz. Megérkeztünk és egy idős, deresbajuszú, vékony arcú, szemüveges bácsi várt néhány ember társaságában. — Ez G'uczi elvtárs — mondta apám. Bemutatkoztam én is. Talán kétszázan jöttek, vagy háromszázan, már nem emlékszem. A sarokba húzódtam, hátra az emberek közé. Guczi elvtárs bevezetőt mondott, azután a „városi szónok" lépett elő. Még soha nem hallottam apámat beszélni. Először halkan, azután erőteljesebben mondta, szép szabatos mondatokkal, ízesen, érdekes példákkal. Figyeltem, talán én figyeltem a legjobban. Két nappal előbb még romokon, dögökön, hullákon másztunk keresztül. Reszkető idegekkel cammogtunk Monorig, hogy egy tehervonatira kapaszkodjunk. Most meg itt, egy eldugott helyen, télikabátban, kucsmában parasztemberek állnak és hallgatják a szónokot, az új élet nyiladozásáról vallott eszmékkel ismerkednek. Nyugodtan, magabiztosan állnak itten, amíg Budán hullahegyek torlaszolják el az útkereszteződéseket, s az emberek vak rémülettel ülnek pincékben, búvóhelyeken, a halál elől menekülnek. A gyűlés után olyan mérhetetlen büszkeséggel lépdeltem apám mellett, hogy majd szét feszült rajtam a szvetter. Mindenfélére gondoltam, ismertem jól, de azt mégsem hittem el, hogy ez a csöndes, visszahúzódó, zárkózott ember ilyen szépen mondja... s én vagyok a fia... Azon a napon voltam először tudatosan büszke apámra. A napokban jártam nála. NehézEpiló«us kesén lépdelt, a meggyfához támasztotta mankóját, azután belefészkelődött a nyugágyba. Máskor ilyenkor még úton volt hazafelé az országúton. Most vörös, duzzadt lábafejét nyomogatta, hogy a papucsba férjen. — Legalább járni tudnék vele — bök embóliás lábára. — Majd, majd csak rendbe jön... Rám néz, de nem válaszol. Egyet gondolunk. Ö is tudja, amit én tudok. Terelem a beszélgetést közgazdaságra, irodalomra, efféle hétköznapi ügyekről társalgunk. — Nem jó a szivar íze — 6zakít félbe. Mit feleljek? Hallgatok. — A citromlé többet ér, mint a fröccs — folytatja. — Egészségesebb is. Szünet következik. — Van új építkezés a városban? — Van. Nem felel. Most számvetést csinál .... Meg tudja-e nézni még egyszer a várost, saját lábán járva. Szomorúsága nem üt át hallgatagságán, pedig nagy életszámadás folyik most szinte láthatatlanul. Csöndesen, befelé, ezt csak én értem. Panaszra nem fordul a hangja. Nem szereti az olyan panaszt, amelyen úgysem lehet segíteni. Fölnevelt önmagában valamilyen nagy eszményt, — talán régi könyvek nyomán támadt — spártai jellemet: megtartóztatni az örömöt és a bánatot, őrizni az idegeket a köznapi kicsinyességtől, közönségességtől... Nem kérni és soha sem megalázkodni... soha, senki előtt... ez az erény és ez a lelki nyugvás és az emberi méltóság. — Rossz itt egyedül. Érdemesebb volna elmenni innen — szólok a csendben. Kicsit tűnődik, azután alig észrevehető, finom rczignációval felel. — Fiam, engem ide köt minden. Életem egyik fele itt fogyott el. Ebben a környezetben. Nem tudnék megválni ettől és nincs is szándékom ban ... — Értem, de kényelmesebben lehetne élni. Elutasítóan int, újra másra terelem gondolatait. — Mondja, apám, ha újra kezdené, hogyan csinálná? — Ugyanígy! — felel gondolkodás nélkül. — Üjra ugyanígy. Mindent így •... — Nem érzi, hogy nagyon egyedül van? — kockáztattam meg ismét más módon a csalogatást. Válasz nélkül hagyja. Én sem folytatom. — Hanem te, nézzed már azt a Pankát, ott valami nincs rendben. — Miért? — Hallom, mindig rosszul van, a szívére panaszkodik. — Jó, majd megnézem. — Andris? Most nem beteg? — Szerencsére. — Elhozhattad volna. — Csak éppen kiszaladtam. Alkonyodik. A város felől sötét borulás jön. Enyhe szél cirmolja a barackvirágot. Kiabál a szomszéd az asszonynak: — Ne locsolj, eső lesz! Széjjelnézek a kertben, dudvás, gazos minden, összedobált gallyak kupacai, az őszön maradt így. Kibimbózott orgonabokrok, alatta széjjelszórt tüzelődarabok ... Üres vödrök az ajtó előtt, a kút az utca végén van. Anyám se bírja már. — Meghozom a vizet — fogom a vödröket. Valóban nehéz. Kiigazitom a vánkos gyürkéit, azután indulok. — Majd jövök. A kapuban megállok és visszanézek. Háttal fekszik, nem látja, hogy ott állok. A tengernyi fű helyén téglajárda van, a pusztaságba szép kis házak nőttek, és az utcán gyerekek játszanak, hancúroznak. Apjuk a nyakába kapja őket, ha csúszós a rampa. Sokáig bámészkodtam vissza a kerítés lécei között és próbáltam megfejteni, miért ilyen borús az alkonyat. Nézzük a számokat, a bizonylatokat. Tavaly 347 mázsa burgonyát vásároltak 49 ezer 305 forintért. Az árut csaknem 600 zsákban szállították le a szövetkezetnek. Ha visszaküldik a zsákokat, 10 ezer forinttal kevesebbe kerül ez az üzlet. De sajnos, legalább 200 zsák hiányzik a raktárból. A kálisót poralakban szállították annak idején. Most olyan 90—100 mázsányi műtrágya található kiszóratlanul, halmokat alkotva a határban. A télen úgy összeállt, hogy most csákánnyal se nagyon lehet szétverni. Tíz hold almást tartanak nyilván. Most fordulnak a rekord. Ha például a silószállítást vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy 54 600 forintot fordítottak erre, s öszszesen készítettek 600 mázsa silót. (Pontos adatot erről senki sem tud mondani.y Nem mondom, mázsánként 100 forintot fizetni csak a szállításért, nagyon nagy luxus. Ugyanakkor azt 6em hallgathatjuk el, hogy a közös gazdaságnak két erőgépe volt tavaly. Igaz, az egyiket nyáron kapták, a másikat sokszor javíttatták, de mégis. Mire használták fel akkor a 17 000 forint értékű üzemanyagot? Persze, a gépállomási költségeket valamenynyire csökkenti a 107 hold fák termőre, ősszel megfe- háztá:ji terület művelésének ledkeztek a kártevők elleni a díja amit a sZövetkezetnek védekezésről, azaz hogy ve- a tagoktól kellett megkapnia, dekeztek, amikor a fák egy jjj^ve a tagokat kellett részét megrágták a nyulak, megterhelni vele A terület egyötöd része ment Ezek a hibák leginkább a tönkre Most teljesen levág- volt elnököt vádolják, ták tőben a fákat, vagy ki- Mint a legrosszabb termehajtanak, vagy nem. lőszövetkezetet ismerjük a Bámulatosan sok pénzt fi- dóci „Virágzó"-t, ahol legzettek a Kisteleki Gépállo- rosszabb az eredmény és legmásnak. A közös muvelesu rosszabb a vezetés. A termeszántóterület minden holdja- ]ési érték 713 forint egy hold ért — nem a legpontosabb földön. De a 713 forint előszámítások szerint — mint- állítására ráköltöttek 1673 egy 700 forintot. forintot, s így a gazdasági Érdemes a számokon el- eredmény ebben a közös gazgondolkodni. Ugyanis 283 daságban semmi. A dotáció holdon kenyérgabonát, 53 egv tagra 16 ezer forint. Űgy holdon őszi árpát, 30 holdon kell a jövőben dolgozni itt is, pedig takarmánykeveréket hogy eredményt érjenek el. termeltek, kalászost tehát Ezért került ide Szántó elvösszesen 366 holdon. A gép- társ is. Nem felelt meg a állomási számlók szerint 14 munkájának, s a járási szer—17 centiméteres dixtillere- vek közbelépésére leváltot. zést kapott 674 hold, ami az ták. őszi kenyérgabona vetőszán- LörinCz János szövetkezeti tósának felel meg. Vagyis gazda így summázza gondokétszeres vetőszántást kapott iataita 366 hold. Űgy látszik, ez _ Megért arTa, hogy leűjabb agrotechnikai eljárás, yaitsák. Nem. lehet és nem miképpen a szántás is. Hl- lehetett ilyen felelőtlen szeszen 1022 holdat mélyszan- mélyre számítani. Nem elétottak tavaly, ami azt jelen- pfthet ki bennünket egy poti. hogy az összes közös mű- hár, vagy egy liter bor. Mi velésű szántóterületet két és mást akarunk: becsületesen félszer szántották meg. Ez élni és dolgozni, eredményeaztán világszínvonal! S még he! elérni egy apróság. A szövetkezet- Szántó Sándornak tehát ben annyira szállítgattak, kitelt. Mindenképpen tanulhogy a vasárnapokat is bele- ségos eset az övé, érdemes értve, mindennap nyolc órát rajta elgondolkozni nemcsak dolgozott egy gépállomési az olvasónak, hanem az illaerőgép. Ez sem megvetendő tékeseknek is. A jó úton Most már a szövetkezet akkor boldogulnak. S ez a ügyei lassan rendbe jönnek legfontosabb," hogy a közöstalán, hiszen új agronómust ségi érdekek mellett — azok kapott a közösség. A korábbi elsődleges érvényesülése meleredményei azt igazolják, lett — az egyéni érdekek is ha a tagság támogatja őt, megvalósuljanak, és lelkiismeretesen dolgozik, Lukács Imre Vasárnap, 1964. május 24. ^ÉL-MAGYARORSZÁG 5