Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

V VÁROSUNK ÜNNEPÉRE ttcinrich BíSlI: Akkor Ogyesszában... „Fél kell őt köszöntenünk" — szólalt meg Erich, és tér­dével noszogatott minket. Én pedig addig kiáltottam: „Ti­zedes úr!" amíg észre nem vette, hogy hozzá szólok. Ek­kor Erich ismét a térdével irányított bennünket, feláll­tunk, és együtt kiáltottuk: „Egészségére, tizedes úr!" A többi katona hangosan neve­tett, de a tizedes felemelte poharát, és átkiabált hoz­' Akkor Ogyesszában na- tatlan, alacsony házak kő- kenyérszeleten, mások fok­gyon hideg volt. Minden zött csak néhány elkorhadt hagymás kolbászt ettek, és reggel nagy, zörgő teherautó- karó keríti el az éjszakát, most mi is rájöttünk, hogy L?®? kon haladtunk végig a macs- és azon túl pusztaság látszik, éhesek vagyunk, s amikor az fos urak"' kaköves utakon a repülőtér- pusztaság, mint otthon. asszony odahozta a bort, A ' ° . . ,, re, fagyoskodva vártuk a N |a8san halad. ^gkérfeztük. mibe kerül az Kurtnalf° Kur ^Tment fe nagy, szürke madarakat me- tunk--mert még túl korán rnonata nogy a intett nekünk ls, miután né­lyek a starthelyre gördültek. volt A sötétben szembetalál- ^EL,0* a hu* hány szót váltóit a tizedes­A* első ket napon azonban, koztunk katonákkal, akik a Mint sel. Az úgy vélekedett, hogy éppen mikor beszállásra ke- kaszárnya felé igyekeztek. f™"dta,i a egeszen mi elvesztettük az eszünket, szültünk, parancs érkezett, Mások kaszá irá á. i^Lt™^^ m'T Ha nincs P-zünk, adjunk el hogy az időjárás nem alkal- ^ öttek & elha^.uk adag kolbászt rendeltünk, valamit. Megkérdezte, hon­mas a repulesre, suru a kod nünket Szoron&fTvolt ben_ Sgylk-masik kal*>"a csoko - n£m iöttünk. ^ merre ter. a Fekete-tenger felett vagy nünk rangjelzésektől, fe f*"3 ,Vagy ege" tunk. Elmondtuk: a kaszár­melyen járnak a felhők, s ]egszfvesiebben visszatértünk ^ f^L Ugy' nyába" várjuk, hogy a Krím­mi ismét beszálltunk a nagy, volna^ de ^dtuk azt is ha o0gy- ' ,nem tudtuk. merre be röpítsenek minket. Erre zörgő teherautókba, es a ismét ^^ leszünk ' ka. 18 Aneí™', , . ,„ . komoly képet vágott és nem macskakoves utakon vissza- szarnyaban, ^ elkeseredés 68 szólt, szd* sem. Ezután tértünk a kaszarnyaba. mar benünket zsíros, bor nagyon sava- megkérdeztem, hogv itt mit A kaszárnya túl nagy volt, Olykor balról vagy jobb- Ywbé^n^lZtouk"™? ^toe piacra dotab 5 így piszkos és tetves, s a földön röl egyregy ház következett Lvők TeSünk MÍr nemv^t IdifminH'T^ • *lJeh?t guggolva, vagy a koszos asz- melyből sötétsárga fény pis- agyunk. Mar nem volt adni mindent, köpenyt es talon végighasalva húszon- iogott kifelé, hangokat is • 1 l TI KA1"** egyeztünk vagy énekeltünk, hallottunk, világos és idegen, s az alkalmat vártuk, hogy félelmetes és rikácsoló han­túl legyünk a falon. A ka- gokat. Majd a sötétségben szárnya tele volt várakozó elérkeztünk egy egészen katonákkal, egy sem mehe- fénylő ablakhoz, ahonnan tett be a városba. Az első lárma hallatszott, s katonák két napon hiába kísérletez- hangja, ahogyan dalolták: tünk a kilógassál, elcsíptek "Mexikóban süt a nap.. benünket és büntetésből ne- Belöktük az ajtót, és be­künk kellett cipelni a forró léptünk: odabent meleg volt kávésvödröket és a kenye- és füst Katonák ültek itt, ret. kirakni. nyolcan vagy tízen, néme­A harmadik napon csak iyik mellé asszony is került, arra vártunk, hogy egészen ittak és daloltak: az egyik besötétedjék, aztán egysze- hangosan felnevetett, mikor rúen elindultunk a főkapun mi beléptünk. Fiatalok vol­keresztül, s mikor az őrszem tunk és alacsonyak, a leg­megállított bennünket, any- alacsonyabbak az egész zász­nyit mondtunk: "Szelcsini lóaljban: egyenruhánk va­vezénylés*, fe átengedett donatúj, karunkat és lábszá- (Horváth Mihály rajza) mindnyájunkat. runkat szúrta a műrost, alsó- mit mesélnünk egymásnak, sapkát, vagy alsónadrágot, Hárman voltunk, Kurt. nadrágunktól és ingünktől tizennégy napig feküdtünk órát, töltőtollat Erich és én, nagyon lassan viszketett a csupasz bőrünk, egymás mellett a vagonban, A köpenyünket nem akar­haladtunk. Még csak négy még pulóverünk is teljesen fe mindent elmondtunk már. tuk eladni, egyrészt mert ti­óra volt de már egészen új volt és szúrós. Kurt bőrgyárban dolgozott los volt, másrészt akkor sötét Nem akartunk mást Kurt, a legkisebb, ment Erich egy parasztgazdaság- nagy hideg volt Ogyesszá­csak kikerülni a hatalmas, előre és asztalt keresett; ő b?1 Íott> en pedig az iskolá- ban. Kiürítettük zsebeinket: fekete, mocskos falak közül, tanuló volt egy bőrgyárban, bel. Kurtnak volt egy' töltőtolla, fe most amikor kinn vol- mindig csak arról mesélt, A katonak, akik a nőkkel--'Viekéfil tórám. Erichtiek pedig tunk, szívesen lettünk volna hogyan készítik ki a bőrö- csokoloztak most felcsatol- egy bőr pénztárcája, ajne­ismét belül. Mindössze nyolc ket noha ez gyártási titok tak a derékszíjukat,, es elta- iyet sorshúzáson ríyert a ka­hete voltunk katonák, szo- volt, s még azt is elmondot- voztak az asszonyokkal szárnyában. A tizedes átvet­rongással telve, de azt is tud- ta, hogy mennyi volt a ha- együtt; három no volt ve- te a három tárgyat és meg­tuk: ha ismét bent lennénk, ^on rajta, bár ez egészen luk< kedvesen kerek arcúak, kérdezte a kocsmárosnétól, feltétlenül csak kifelé kíván- szigorú üzleti titok. csevegtek es csacsogtak, mennyit ad értük. Az min­koznánk, s az egész ügy le- Egy kövér, fekete asszony m?st elmentek a hat katona- dent gondosan átvizsgált, hetetlen lenne. Különben is jött ki a pult mögül, jólelkű val, gondolom, hatan voltak, közölte, hogy rosszak, és 250 csak négy óra van, aludni se ábrázattal, megkérdezte, de ot biztosan^ Csak a beru- márkát ajánlott fel, 180-at tudnánk a tetvektől és a né "út akarunk inni. Először tovaD°> csupán az óráért. tázóktól, s amiatt sem, mert megkérdeztük, mibe kerül a ,, a A tizedes azt mondta, hogy féltünk és reménykedtünk bor, mert mi már hallottunk SÍ" kevés a 250. de azt is mond­egyszerre. másnap reggel arról hogy Ogyesszában hosszú szőke tiredeT nS* ta' ha mi ho,naP elrepülünk kedvező lehet az idő a re- minden nagyon drága. S'fSt Stmét tóí ^nm felé akkor mar nnnd­^lesre mi eilindulunk a - Öt marka egy palack - „evetett bennünket. Azt hi- egy lesz az egesz, togadjuk Krím folé, ahol a halai var mondta az asszony, s három szem túl csendesen és mere- , reánk. Nem akartunk meg- palack bort rendeltünk. So- ven ültünk az asztalnál ke- kocsmárosné nekem ad­halni, nem kívánkoztunk a kat vesztettünk huszonegyen, zünk a térdünkön mint az a? egesz penzt 05 en Krím fölé sem. fe megosztottuk, amink még oktatásnál a kaszárnyában. Tu^VÍ ^ szí\mara Nem tudom, mit is aka- maradt: mindegyikünknek Majd a tizedes szólt valamit ket adag disznósültet runk. Lassan baktatunk • be- tíz márkája volt. Némelyik a kocsmárosnénak, és ő fehér „„"jíül, » felé a sötét, göröngyös kül- katona evett. Sült húst ettek, pálinkát hozott' nekünk, friss voUés városi utcákon; a kivilágí- amely még gőzölgött a fehér aránylag nagy poharakban. — Mondd el, ki vagy, és hogyan ke­rülsz ide? — fordult a gyerek felé. — Makón járok iskolába. Most szünet van. és nyárára elszerződtem kukorica­csősznek. Holnap állok helybe, de előbb meg akartam mutatni a tanár úrnak ver­sei met — nézett Juhász Gyulára. — Reg­gel korán indultam, fe levetettem a ci­pőmet, hogy ne kopjon — mutatott a hóna alatt szorongatott csomagra. — Ebéd előtt érkezett — folytatta Ju­hász Gyula. — Elolvastam a verseket, s mindjárt láttam, hogy nagyon tehetséges, és lesz belőle valaki. — Miért nem vitted nagyobb laphoz a verseket? — kérdezte a szerkesztő. — Mert öt óra előtt senkit sem találok bent a szerkesztőségben, a gyerek pedig vissza akar gyalogolni Makóra, azért siet­tem ide hozzád. A szerkesztő benyúlt a zsebébe és pénzt nyújtott a fiú felé. tei — Nesze útiköltség, ne menj gyalog újabb harminc kilométert. — Köszönöm szépen, nem fogadom el. örülök, hogy le tetszik közölni a verseket. — Csak fogadd el, nem ajándékba adom. Megvettem a kéziratot, ez a ho­norárium. — Pénzt tetszik adni a verseimért? — csodálkozott. — Már az első verseidért is pénzt kapsz, biztosan nagyon gazdag ember leszel. — Tessék megmondani, mikor jelenik meg? — Holnap. Holnap? — csodálkozott némi csaló­dottsággal. — Nem lehetne ma? Jót nevettek a gyerek türelmetlenségén. — Nagyon várod, hogy nyomtatásba lássad? — Szeretném hazavinni Makóra. — Hagyd itt a címed, majd postán kül­dök néhány példányt. — Inkább bejövök holnap magam érte. — Annyi pénzem nincs, hogy mindig fedezzem az útiköltséged — nevetett a szerkesztő. — Nem is jövök vonaton, gyalog sincs messze — lelkesedett a fiatal gyerek. — Aludj itt, fe holnap visszautazol. A gyerek csodálkozva nézett rájuk. Ju­hász Gyula lépett hozzá. — Nálam alhatsz, és holnap vissza­utazol. A gyereken látni lehetett, hogy ennyi egyszerre rászakadt boldogsággal nem tud mihez fogni. Leült a földre, fe gyorsan felvette a- csomagból előhúzott cipőjét. — Szerkesztő úr, kérem — jött elő a szedő —nincs aláírás? — Hát persze — kiáltott fél a szer­kesztő —, még a neved sem tudom. Gyere, írd csak alá a neved. A gyerek nagyot ugrott, és kis ceruzát húzott elő a zsebéből. A szedőszekrény szélén odaírta a nevét a versek alá: József Attila, — Fettből szedje — adta ki az utasi­tast a szerkesztő. — Aztán, ha híres em­ber leszel, el ne feledd, hogy egy szegedi színházi hetilap közölte le az első ver­sedet. Már nem hallotta a szerkesztő megjegy­zését, mert ott állt a szedő mellett, ós nézte, hogyan rakja egymás mellé az ólom­betűket, amelyek néhány óra múlva az ő nevét viszik rá a fehér papirosra, hogv ez a név soha többé feledésbe ne me­rüljön. így indult el a nagy magyar költő, a húszas évek nyarán egy szegedi pincé­> n előállított színházi hetilap hasábjairól. Úr György majdnem majdnem teljesen átitatta a zsír, és azután még egy pohár pá­linkát ittunk Ekkor a kocs­márosné közölte, hogy nincs több disznóhús, csak kol­bász. Mindegyikünk evett még egy adag kolbászt, s hozzá habzó fekete sört it­tunk', majd még egy pohár pálinkát, és süteményt is rendeltünk, lapos, száraz sü­teményt őrölt dióval. Azután még többször ittunk pálin­kát. de nem részegedtünk le: melegünk volt, és jól érez­tük magunkat. Hat órára elfogyott a pén­zünk, még be sem rúgtunk. Visszamentünk a kaszárnyá­ba, mivel nem volt több el­kótyavetyélni valónk. A sö­tét. göröngyös utcákon nem volt világítás, s mikor oda­értünk az őrséghez, az őr­szem szólt, hogy menjünk be az őrszobára. Az őrszoba me­leg volt, száraz és koszos, bűzlött a dohányfüsttől. Az altiszt leszidott bennünket, s közölte, hogy majd meglátjuk a következményeket. Éjjel mégis nyugodtan aludtunk, és másnap reggel ismét a macskaköves utakon szállí­tottak ki bennünket a nagy, zörgő teherautók a repülő­térre. Ogyesszában hideg volt, az idő pompás, tiszta, és véglegesen beszálltunk a repülőgépekbe. És mikor fel­szálltunk. hirtelen rájöttünk, hogx soha többé nem térünk vissza, soha többé... (Flórián László fordítása) SIMÁI MlHÁlAb A gyerekek álmukat nézik... A gyerekek álmukat nézik a jégben kifaragják lendület-éles korcsolyákkal arcukat piros krétaként rányomják a táblakemény északi szélre és kiabálva futnak madárnyom-hímzésű hóban két fehér párhuzamos élén a domb Jelé. A meredekről aztán boldogan leszédülnek a szánkók, Sorsod vas felnőtt-sors már mégis ott kuporogsz hátul a zúduló ródlikon a kavargó hólabda-kozmosz ' mágnes vonzásába szorítva Száz fehér párhuzamos élén visznek ezek a remény-szemű gyerekek visznek és álmodat is kifaragják lendület-éles korcsolyákkal Tőlük tanulsz jövendőt játszani tőlük akik a jelen hevitett-acél otthonaiból szikraként kipattantak képlékeny életük fokozatosan szilárdul acélosodik formálódik ujjongva zengve fájva hihetetlen napokra hasonlít s óriási kulcsként beleillik a végtelenbe. SIMONYI IMRE: Esti vers egy régi házban Ha itt tölthetnék véled egy napul hajnaltól esteiig, vagy déltől; míg mélyül az alkonyat, s estétől reggelig (akik mögül a világ elfogyott s tűnő emlékeit — két ember — mint vasúti búcsúzók kendövei lengetik) csak bámulnánk: torz ákombákomot a jajra mint vetít a láng — s kinyitnám mind az ablakot, hogy el a rétekig lássunk. — S te szólnál: fáradt vándorok hűs patak vizeit merítik igy — mely lázadón csobog — mint én a verseid fanyar sodrából ahogy kortyolok — izük úgy részegít, mint korhelyt, ha nyakalja óborok reszeges ízeit. S én szólnék; — lánykám, veled egy napot szeretnék tölteni itt. kitárni sarkig minden ablakot, hogy el a rétekig lássak — kutatván a régi nyomok után. hol csinyjeit gyermekkoromnak, hajdan megrabolt fészkek tán őrizik. S még mondanám: — lánykám itthon vagyok, az öröm szétfeszít! Ö, nézd csak, a nyárfákon túl, amott, az éj leselkedik baljósan, mint szemed, ha fellobog. — de most szemed szelíd — s még kérdeném: mint langyos záporok mért hullanak könnyeid? Végül szólnék: — az óramutatót megállítom ma itt! Küllőnként töröm szét — ha akarod — az idö kerekít! hogy időtlenül éljük e napot hajnaltól esteiig — s még akkor is, amikor majd a hold harmadszor megtelik .. . SZEPESI ATTILA: Osz Az elhajított dinnyehéj az úton, arannyal hívogató szőlőfürtök, s fák üstökét tépdeső viharok már őszt Ígérnek, s hinni kell nekik: mert legbelül is moccan valami benned a korót tördelő magányból, lombot vetkőztető szomorúságból, s nem tévedsz, hidd el: ez az arany-ősz. Ez már az ősz, mely bíbor koszorúval övezi homlokod, s egy villanás reményt hagy benned s az érett magokban, míg csorduló kancsójából itat... ősongó évszakban meztelenül állsz, csak süvítő szelek sovány kutyája s csontváztalan árnyad követ az úton. Ha énekelsz, hát nekik énekelj! Vasárnap, 1964, április 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom