Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

* Éljen a ssoeialismust építő magyar nép l Levelek és emberek Veszekednek — de miért? £ Fülemüle-per az öregeknek Jó tüzelőt Egy háztulajdonos és egy lakó, a Lumumba utcában — veszekednek. A lakó panaszt tett: „Férjem nem volt ott­hon, éppen lakásom ajtaját zártam, amikor mögém állt és- a kapuig követve a legal­jasabb jelzőkkel illetett, sőt életveszélyesen megfenyege­tett (kitaposom a beledet, ki­tekerem a nyakadat és ehhez hasonlókat). Ezek után nem is mertem egyedül hazamen­ni. Pár nap múlva hasonló esemény játszódott le, és ha hirtelen be nem csukom Ja­kásom ajtaját, tettleg is bán­talmazott volna..." Miért? Erről nem szól a levél, csak annyit említett még írója: „Azt hangoztatja, bárhová megyek panaszom­mal, eredménye úgysem lesz, mert ő mindenütt „beljebb tudja nyitni az ajtót". Sérel­memet az illetékes helyek mindeddig valóban nem or­vosolták. Megpróbáltam a lakast elcserélni, de amint megtudták a házigazda ne­vét, nem voltak hajlandók a cserére, hiszen már az előző lakót is az ő zaklatása üldöz­te el." Elég súlyos bejelentés. Minden esetre furcsa, hogy valaki minden ok nélkül kö­tözködik. Ilyet csak a kimon­dottan rosszindulatú embe­rek tesznek, főleg azok, akik nincsenek tudatában cseleke­detük veszélyességének. Ilyen lenne ez a házigazda? Szemébe szegeztem az el­lene szóló vádakat. — Ugyan kérem — vála­szolta mosolyogva —, tőlem nyugodtan élhet, ő veszek­szik velünk mindenért — Mi az a minden? — Például leesett egy bél, mert tetszik tudni, mi mar­habéllel foglalkozunk, és ak­kora patáliát csinált hogy csuda. Meg kifogásolja, hogy mossuk a belet, belénk köt és ilyenek. Ezek az érvek sem nem valami sokat mondóak, s bi­zony elég kellemetlen szagot áraszt a száradó marhabél, nem is csoda, hogy nem tét­szik a lakónak. No de ezért veszekedni? Mindkét fél mondta a magáét és meghall­gattam egy harmadik sze­mélyt: a másik lakót — Nem avatkozom én az ő dolgukba, de annyit mond­hatok, mindketten hibásak. Ha én meg tudom magam húzni otthonomban, és kerü­lök mindenféle szóváltást, ezt ők is megtehetik. Dehát nem vagyunk egyformák. Valóban, csak saját maguk tudják orvosolni maguk okozta sérelmüket. Azóta megtudtam, sikerült is: a la­kó elcserélte lakását. Talán békesség lesz a házban ... ? * Nem jó más dolgába bele­avatkozni. Már az is gyanús, ha a szomszéd feljelentést rechnikusnő keres bútoro­zaUan vaey félbútorozott albérleti szobát május l-re. Választ „Ter­vező vállalat 79250" jel­igére a hirdetőbe kérjük. S. 79950 Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat Szeged. Tábor u. ?„ minden szak­isban tervező mérnököket, geodétákat, szerkesztőket, rajzolókat, anyagbeszerzőt (elvételre. K. 245 tese a másik szomszéd ellen, nyugdíjasokra gondolok. Mi hogy például a József Attila nem tudunk a TüZÉP meg­sugárút végefelé elhanyagol- rendelő irodái előtt sorba va áll több mint két hold állni és sajnos olyan tüze­gyümölcsöskert. „Nem fér löt küldenek amüyet akar­össze a szocializmussal", köz- nak. De legalább jót akar­li a levélíró nagy öntudato­san. A napokban kimentem, hogy erről meggyőződjek. A villa körül inkább nagy a gondozottság, éppen karókat helyeztek el a szőlőlugasban, a tavaszi munkálatok nyo­mai látszottak. A gyümöl­csös nem túlzottan, de rend­ben van, különben is miért hanyagolná el a tulajdonos? Hogy ne teremjen neki9 Igaz, nem földművelés a mestersége, mások segítségét veszi igénybe, de nincs itt semmi égbekiáltó hiba. Mint hallottam, az élő kerítés vadhajtása átnyúlik a szom­széd kertjébe és ezen már pörlekedtek: itt van a kutya elásva. No, de ilyen fülemü­le-perbe ma már nem ildo­mos másokat is bevonni, van ennél fontosabb dolgunk is... * „Bátorkodom megkérni, soraim vétele után keressen fel, igen kényes probléma előtt állok. Az ügy eléggé bonyolult nem tudom fel­kötő alá hozni, mivel jóma­gam elég koros és beteg va­gyok. Előre köszönöm szí­vességét: özv. Rózsa József ­né, Mikszáth Kálmán utca 5., udvari épület jobbra." Szerény bútorzatú tiszta szoba, egy hajlott hátú öreg néni könyvolvasás közben fogad. Mikszáth-, Jókai-re­gények az asztalon, piciny petróleumlámpa az ágy fö­lött. Egyedül az szembetűnő, hogy a kályhacső körül kor­mos a fal. — Éppen ez az, amiért ké­rettem. — kezdi rögtön, mi­után észrevette tekintetem. — A tüzelés, helyesebben a tüzelő. Egyedülálló, öreg asszony vagyok, nincs sen­kim, magán főzőcskézek, ta­karítok és tüzelek. Egyálta­lán nem hagyom el maga­mat, erre nem is panaszko­dom, de a télen tüdőgyulla­dásban voltam, nem bírtam megbirkózni a görcsös, vi­zes fával és a lignittel. Mert mást nem kaptam. Rendes kályhát is ígértek, ez is el­maradt. Kis nyugdíjból élek, de beosztással kijövök belő­le, azonban valamit tenni kellene, hogy jobb tüzelőt kapjunk. Az ilyen öreg nának. Rózsa néni problémája nem egyedülálló. Rendben van, általában a tüzelöellá­tás még nem tökéletes, azonban az ilyen elaggott, beteges, magukat is már ne­hezen bíró, egyedülálló nyugdíjasokat különös gond­dal kellene kiszolgálni. Eny­nyi figyelmesség nem kerül a telepeknek, a szállítóknak túlságosan nagy megerőlte­tésébe. Még időben emelt szót Rózsa néni az öregek érde­kében — tegyenek jót velük, hogy a következő télen ne panasz, hanem a köszönet hangozzék ajkukróL Markovits Tibor Tízezer szegedi virág Dunaújvárosnak Gyümölcsözőnek ígérkező kapcsolat jött létre a í'zeged­mi hály teleki Új Elet Terme­lőszövetkezet és a dunaúj­váror-' tanács kereskedelmi osztálya között. A szövetke­zet kertészete a napokban nagyarányú megrendelést kapott, amelynek értelmében május elsejére tízezer szál tulipánt kértek a dunaújvá­rosiak. A korszerű iparváros szépítésére, parkosítására rö­videsen petúniákat, szalivá­kat, begóniákat és cserepes muskátlit is szállítanak. Minden valószínűség szerint, a kapcsolatok további bővü­lése is várható: a tervek szerint a szövetkezet Duna­újvárosban bérbe vesz egy utcai bódét elárusító helynek s megbíz valakit termeivé­nyeinek értékesítésével. Amennyiben ez sikerül, vi­rágokon kívül retket, papri­kát, paradicsomot és más zöldségféleket is szállítanak. Ezenkívül a pécsi, a kazinc­barcikai. diósgyőri és pécsi szénbányászati trösztnek is felajánlották kertészeti áru­cikkeiket NAGYGYŰLÉS — P É TE R J A N OS K ül-Ú G T­MINISZTER MOND BESZÉDET - MAJÁLIS ÚJSZEGEDEN — A VIDÁM PARK M E GNYITA S A Gszdag program lesz íoéíus elsejéd Nagy készülődés előzi meg Szegeden a munkásosztály nemzetközi ünnepét, május elsejét. Az üzemekben készül az ünnepi dekoráció, a leg­kisebbek, az úttörők is dí­szítik a lakóházakat és majd később a nagygyűlés színhe­lyét, a Széchenyi teret. Május elsején 6 órakor ze­nés ébresztővel köszönti a szegedi munkásőr-, a MÁV fúvós- és. több népi zenekar Péter János külügyminiszter lesz. A gyűlés után Újszegeden vidám majálison vesznek részt az ünneplő szegediek. A vendéglátói pavi és keres­kedelmi vállalatok gondos­kodnak majd ételről, italról. Délben, 12 órakor dr. Bi­czó György, a városi tanács végrehajtó bizottságának el­a város dolgozóit. A kora nöke nyitja meg Újszegedért, reggeli órákban gyülekeznek a víztorony mellett a tursa­az üzemekben, hivatalokban dalmi erővel épült viáám­a dolgozók, hogy közösen vo- porkot. Ezt követi majd az nuljanak a nagygyűlésre, me- úttörők tréfás vetélkedője. A lyet a Széchenyi- téren- ren- szegedi fiatalok a nagy,|m­deznek meg délelőtt 10 óra­kor. A nagygyűlés szónoka Egy küldi halál — Munkatársának névnapjára a dalt a brigád. — Hát ez meg mi a szösz? — figyelt fel a hangosbe­mondóra több ruhagyári dol­gozó is. — Ilyent még nem hallottunk! Volt, aki elment Berzse­nyi Lajoshoz, a csúcsvezető­ség titkárához, hogy nézné nvár meg mi fán terem ez az extranevű byigqd? Ha egyáltalában az. Nem volt nehéz utánanéz­ni a dolognak. A stúdió keze­lője még emlékezett rá, hogy a szabványraktariak küldték ilyen aláírással a névnapi köszöntőt. Az is kiderült rö­videsen, hogy nem egyébről, csak ügyetlen tréfáról volt szó. Persze, azért megkapta a fejmosást érte a stúdiós, hogy minek olvasott be ilyesmit a mikrofonba, meg a szabvány­raktár "illetékesei* is, hogy máskor tudják mihez tarta­ni magukat Ha pedig olyan nagy le­gények, született meg a ja­névnapi köszöntő titán a ruhagyár szabvány raktárában „Fejmosással" kezdődött Két siker az általános iskolák énekkarainak hangversenyén A KISZ Ságvári Endre kulturális szemléje keretében szombaton délután a Vasút­forgalmi Technikum nagyter­mében került sor az általá­nos iskolák énekkarainak hangversenyére. A mintegy kétórás műsorban a gedói, a j Keresünk azonnali belépés­re fogatolt Jármű­hajtókat, kocsikísérőket, ezenkívül fiatalkorú fiú­kat. Jelentkezni lehet a Csongrád megyei tanács „Anna" Gyógyvíz és Üdí­tőital és Szikvizlparl Vál­lalat központjában. Szeged, Gutenberg u. 23. sz. alatt. S. 79813 Vas esztergályosokat, valamint öntödei munkára segédmunkásokat vesz fel a MAV Gépjavító ü. v. Szeged-Tisza pu. üzem! étkezést és szabadjegyet biztosítunk. S4S Petőfi telepi l-es, a Gera Sándor, a Zrínyi Ilona, a móravárcsi, a Juhász Gyula, a rókusi, a Gutenberg ut­cai, a Rózsa Ferenc sugár­úti, a Ságvári és a Tanár­képző Főiskola I. sz. Gyakor­ló Altalános iskoláinak ének­karai szerepeltek Meszlényi Lászlóné, dr. Hofszang Jó­zsefné, Papp Tiborné. Nagy Lászlóné, dr. Nacsády Jó­zsefné. Fekete László, Stroch­ner Józsefné, Bitó Sándomé. Kóczián József, Kiss Jenőné, Kiss Mária. Erdős János, c-s Kalmár Ferencné vezényleté­vel. A szereplők közül kimagas­ló teljesítményével a Tanár­képző Főiskola I. Gyakorló Általános Iskolájának Erdős János és a rókusi általános iskola zenei tagozatának Strochner Józsefné vezényel­te éneklikra tűnt ki. Ezek az énekkarok már régen megérteik arra, hogy önálló, közös koncerten szerepelje­nek felkészültségük folytán, mert csak az jelentene ko­molyabb feladatot számukra. Különösen Kodály: A ma­gyarokhoz című kórusművét adták elő kimagaslóan. vaslat, tessék,i alakítsanak valóban brigádot. K A közelmúltban történt az előbb leüt eset. Még friss nagyon. Amikor Egyházi Jó­zsef, a szabványraktár ve­zetője szemben találja ma­gát az újságíróval, elfogja a méreg: — Minek erről írni? Azt hittük, hogy a »letolással* befejeződött az ügy, most meg már ki is akarnak pel­lengérezni bennünket? Nehéz azzal vitatkozni, aki haragszik. S ráadásul se oka, se joga haragudni. Hiszen senkinek sincs szándékában kipellengérezni őket. S nem is az a lényeges, hogy hibát követtek el, hanem az, mint szeretnék kijavítani. Hogyan is állunk csak az­zal a brigádalakitással? Mire Egyházi mérge elpá­rolog, s megérti, miről van szó, már körülöttünk áll a szabványraktár csaknem va­lamennyi munkása. Ponto­sabban: az ötbői négy van jelen. Hogy egy hol van kö­zülük, majd később kide­rül. Tehát? — Már idestova két éve szeretnénk brigádot alakíta­ni, de sosem sikerül. Viszik­hozzák tőlünk az embereket,, így azután nem boldogulunk — mondja Egyházi. Két év alatt nem adódott alkalom, nehéz elhinni! — Mióta az az eset volt, s megbeszéltük, hogy brigá­dot szervezünk, felénk se néztek — mondja Cseh Ist­ván. Ki a sült galambra, ki meg a kész brigádra vár! nep alkalmával májusfut ál­lítanak fél Újszegeden. A partfürdö a Tisza magas víz­állása miatt idén nem nyüik meg ezen a napon. Délután 3 órától a sjc*edi oldalon folytatódik "az ünne­pi program. Három urától á legkisebbek részére á szinpázban előadótokat' -te r­j latiak. Délután 4. wy.tel « ^^^^Hsaéch .. I Uren fcjuiLttot t Petlenger helyett egy kérdey dohogón ^ ^Undmüsor Minek a sültgalambra várni, szórakoztatja a s••.egetö^ást ' A műsorban íeUéfméfc*" a Vasútforgalini TeátíÉtuin ének-, tánczenekara, a -Szer gedi Nemzeti Színház művé­szei, a zeneoktatói munkakó­Sopánkodásés dicsekvés A siker egyedül tőlük függ Nincs is semmi gondjuk, ba­juk. Csak velünk szemben elégedetlen a vezetés. Ha ők is brigádban verse­nyeznének, bizonyára róluk is másképp vélekednének! Egyháziék állítólag mái­két éve tervbevették, hogy brigádban tömörülnek, de mind a mai napig megma­radtak ezen a fokon, s egy lépést sem haladtak előre. Azt hiszik, valaki más majd megcsinálja nekik? De ahogy azzal tisztában vannak, hogy más nem dolgozhat helyet­tük, tudhatnák már: a bri­gád megszületése is egyedül tőlük függ. K. F. zosség harmonikazenekara, a munkásőrzenekar és a Laka­tos Géza által vezetett* Dan­kó Pista zehekstf. ío1 Délután 4 árakor a Városi Nőtanács a Hazafias Nép­front helyiségében veterán nőtalálkozót rendez. Esté' 8 órakor a Tisza partján jfSzi­játékkal zárják fe a nap gaz­dag programú műsorát. Ezért a városi tanács vb mármost felhívja a t figyel­mét, hogy az esetleg^' bal­esetek elkerülésére a közúti hídon a forgalmat 19 óra 30 perctől körülbelül egy árára rendörhatöságilag lezáratja. u — Csinálnánk ml nagyon szívesen — beszél újra Egy­házi József —. csakhogy most is baj van a létszám­mal Csanádi Gézát eltették más munkakörbe, s mo6t hiányzik a munkaja. Itt na­gyon rá vagyunk egymásra utalva. Milyen szép brigádfelaján­lás lehetne, hogy míg társuk másutt helyettesit, ellátják feladatát ők, a többiek! — Ez a szíve a gyárnak: a szabászatról ide kerül min­den vuhaalkatrész, s nekünk pontosan kell továbbítanunk a varrodákba. Nemcsak ide, a szentesi és bácsalmási te­lepre is. Ha nálunk fennaka­dás van, akkor a szalagokban leáll a munka. Sosem árt az efféle szakmai sovonizmus: kedvet csinál, lendületet ad! — A raktár másik szak­mányában már brigádban dolgoznak — folytatja. — Nem az isten útjai Fantáziadús nép vagyunk mi. ötleteket gyártani, ígér­getni — hű, de tudunk. Ha valaki év elején olvassa a napilapokat, azokban csu­pa tüneményesen szép dol­gokat talál. Ez is lesz, meg az is lesz Az állami építő­ipartól kezdve a maszek szemüvegtokkészítőkig min­denki tetszetős terveket készít, s állítja, hogy an­nak minden pontja meg­valósul a szocializmus, a kommunizmus, a világbéke stb. javára. Hogy mi tor- • ténik azután? Hej. ha azt is megírnák mindig az új­ságok!' Éppen emiatt vannak az embereknek úgynevezett gomblyukfajdalmaik. Nem annyira az idegesíti okét. hogy például az Erzsébet hídra csakugyan ráhúz­zák-e novemberben az utolsó csavart, hanem in­kább az: hol a csodában le­hetnek a, hónapokkal ez­előtt beígért, használható­borotvapengék. Azt már hosszú, gigászi küzdelem­ben kivívtuk,, hogy T-dugó és más apró-cseprő dolog is kapható a boltokban, de a Fecske-harc — úgy látszik — még csalc most kezdődik. Mert ugyebár nem is olyan régen a Népszabad­ságban nyilatkoztak do­hánygyártó elvtársaink: a népszerű Fecske cigarettá­bői igyekszünk minden igényt kielégíteni. De mint­ha csak erre vált volna a Fecske, úgy elrepült a sze­gedi dohánypiacról, hogy már csak szánalmas mo­solyt kap, aki érdeklődik iránta. . ,(1, Az ember nem tudja el­gondolni, mi történhetett. Találgat: a kereskedelem elfelejtette postára adni a Fecske-rendelést? Kisiklott a vonat. amelyik éppen hozta volna? Vagy itt Sze­geden ültek rá valahcj? Nem, nem! A Népszabad­ságban újra rncgi^leirt. a . tegjíletékesebbek . nviláfko­zata, mely szerint a Eec>­• ke-gyár (o gepak; som. égtek lé, sót jóval több cigarettát ontanak magukból, rmr.t korábban. A helyzet azon­ban változatlan, a trafikc­rok tovább ingatják a fejü­ket, hogy nincs Fecske. De lám, milyen bonyolult dolog a3 igazság. Éppen . most üzente Locsoyics 4n­gyikam Algyőiről, hogy ptt annyi-.a. boltokban a Fecs­ke, hogy roskad alatta' a polc. Nem kell a kutyának se. Ezek után igazán lehe­tetlen dolog másra gondol­ni, mint arra, hogy nem is az isten útjai kifürkészhe­tetlenek, hanem az elosztó kereskedelemé. F. N. I. Vasárnap, 1964. április 26. OzL-MAGYARQRSZA6 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom