Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

A rönktől iiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii -a gyufáig Az ősember félt a villámtól, dc szüksége volt a tűzre. Kovakővel szikrát csiholni, lángot szítani a mindennapok fáradsága közé tartozott. És ma? Percenként gyújtogatjuk a gázt. Egyetlen kézmozdulat, és már ég ls a gyufa. Melegétől egyetlen szippantásra parázslik a cigaretta. Általa lobban lángra a papír, gyújtja meg a fát, hogy felízzon a szén a kandallóban, s ontsa a meleget. Gyufa ... Egy hosszú törzsön kicsiny fekete, vagy színes fej. Hogyan is születik? Szülőotthona a gyufagyár, szülői pedig a gépek, létrejöttének elősegítői a gyárban dolgozó emberek. Alapanyaga — a fa, — igy mondja el történetéi: Hatalmas halmokba raknak a vagonokból. Vastag törzseimből ínég bármi készülhet. Várok. Ezt a műveletet úgy hívják, hogy szálhámozás. Körbe fejtenek, mint a pamutot a gombolyagról, gyufa-vastagságnyira. A kapanyélnek nincs árnyéka Beszélgetés szövetkezeti asszonyokkal Három munkacsapat-vezető, Szekszárdi Imréné, Fazekas | Istvánné és Horváth Ferenc| né több mint 90 asszonyt I képvisel a szegedi Móra Fe: renc Tsz Táncsics üzemegyi ségében. Beszélgetünk. SzekI szárdiné ós Fazekasné. negyei dik. Horváthné pedig kilenj cedik éve tsz-tag. Csapatve! zető mivoltuk is bizonyítja, ! hogy jól dolgoznak és megi bíznak bennük a társaik, j Csakhogy ők sem tartoznak ! már a fiatalasszonyok közé: Szekszárdinénák két katona| fia, Fazekasnénak egy 18 és egy 20 éves, Horváthnénak pedig egy asszonylánya van. A tez-nek ebben az üzemegységében mindössze öt-hat I 30 év körüli asszony dolgozik. Ennél fiatalabb csak egv. Az asszonyok nagy része túl van a negyvenen, másik része az ötvenen, sőt a hatvanon is. Nem könnyű a sorsúk. Talpon — két műszakon át — Több mint két műszakon át vagyunk talpon. Mégis van olyan nap. hogy nyolc, tized munkaegységet tudunk csak keresni. A napokban Domaszéken nagyon öreg szőlőt nyitottunk ki. A fel munkaegységért is nagyon meg kellett dolgozni egész nap — mondja Szekszárdiné, s hozzáteszi: — Igaz, mire kivittek bennünket Domaszékre. délelőtt 10 óra volt. Jobb, körülte| kintőbb munkaszervezésre ! volna szükség, hogy ne ap| rózódjék el feleslegesen az j idő és az igyekezet. — Ha viszont kiver benI nünket az eső — veszi át a | szót Fazekasné —, akkor aznapi munkánkért alig jár valami. Az üzemi dolgozókat | ilyen meglepetés nem éri. A maga nagylánya is ezért ment inkább dolgozni üzembe? — kérdezem. — Nem is jutott eszébe, I hogy a tsz-be jöjjön utánam lologzni. A kisebbik lány se igen gondolkodik ezen, noha még középiskolás. A háztájiban azért szívesen segítenek. Mi tagadás: a kapanyélnek nincsen árnyéka ... j Ezzel megmondtam mindent. — A munka sem mindig | folyamatos — szól közbe i Szekszárdiné. — Ha elvetjük i a burgonyát és elpalántá! zunk, nézhetjük az eget — Hát csak most nyikorog ; még a szervezés a munka I elején. Lesz itt mit csinálni mindig, nem kell félni — kapcsolódik a beszélgetésbe Farkas Lajos brigádvezető. • — Maga aztán tényleg nem látszik ki a munkából, Lajos bácsi! — mondják szinte egyszerre az asszonyok. — Tavaly a jelenlegi területen három hrigádvezető volt a növénytermesztésben. most meg csak egymaga van 90 asszonnyal és vagy 60 férfival. S amellett még technikumban is tanul. Jóformán egymagára hagyták ennyi emberrel, munkával. Nem becsülik a tanulást ? A brigádvezető szabadkozni sem tud. Ügy látszik, az asszonyoknak igazuk van. S vajon Szekszárdinénák is, aki annak idején, négy évvel ezelőtt együtt iratkozott be a technikumba Farkas Lajossal? Két osztályt sikeresen elvégzett, s utána kimaradt. Miért? — Láttam, hogy sem a tanulást, sem a munkát nem becsülik itt meg eléggé. Azért igyekezzem, hogy még többen kritizáljanak? — mondja nyersen, kicsit dacosan. Nem a nyíltsága, hanem szavainak a súlya hökkent meg, tudván, hogy Szel-5zárdiné párttag is ós a tsz nőbizottságának vezetőségi tagja. Csak a munkában észlelt szervezetlenség hozta ki a sodrából ennyire? — Volt már — folytatja Szekszárdiné —, hogy kinyitottuk a szánkat, ahol kellett. Akit megbíráltunk, volt közte vezető is, az másnap, sőt harmadnap sem köszönt, s még aztán is orrolt a bíráló szóért. Hát akkor miért erőltessük, ha nem megy? Horváthné eddig nemigen szólt. Most tőle kérdezem, hogy hány asszony van a tsz vezetőségében. — Szekeres Istvánné és Szigligeti Istvánné. Szekeresné tanácstag is, Szigligetiné pedig csapatvezető és pártvezetőségi tag. Bizonyára beszámolnak, tájékoztatják a többieket, ha megtárgyalják a gazdasag dolgait. Nemde? Járjon közénk a párttitkár is — Nemigen mondf-».ak nekünk semmit. Se nem politizálnak, se nem tájékoztatnak. Viszont szövetkezeti gazdák vagyunk, s többet szeretnénk hallani. Járjon közénk a párttitkár is beszélgetni, mert volna miről. Ugye meglepődik, hogy enynyi bajunk van? — kérdezi. Magukra, asszonyókra tavaly is büszke volt a tsz — terelem a beszélgetést másfelé. Áprilistól novemberig helytálltak a legnehezebb munkában. Most is ilyen lelkesen dolgoznak csapataikban? — Aki rendszeresen kijár dolgozni — mondják egyszerre hárman is —, arról csak jót mondhatunk. Ezek az asszonyok együttéreznek a többiekkel. Persze olyanok is akadnak, akik válogatnak a munkában, és azt nézik, mi fizet nagyobb munkaegységgel. Lám, nem vagyunk egyformák ... — Hanem a legdolgosabb asszonyok köztünk — mond. ja Horváthné — a legidősebbek, mint Hajdú Józscíné, Savanyi Jánosné, Dobó Lajosné, s a hozzájuk hasonlók, vagy ötvenen. A munka persze halad, ha vannak is problémáink. Lehet viszont velünk szót érteni, csak olykor kérdezzenek is meg bennünket a bizalmunkból választott emberek. L. F. „Füstölt^ fehér egerek A nyugatnémet dohánygyárosok szövetsége Hamburgban kétmillió márkás költséggel kutató intézetet létesít, amelyben állatkísérleteket folytatnak a dohányzás ártalmairól. Tízezer fehéregeret szándékoznak arra kényszeríteni, hogy tömör dohányfüstben lélegezzenek. A nyugatnémet kutatók két év, vagyis egy fehéregér átlagos élettartama alatt, új információkat gyűjtenek a dohányzás kihatásairól az egészségre. Egyébként hasonló kísérletek indultak Angliában is. A nyugatnémet és a brit tudósok ki akarják cserélni tapasztalatailcat és hasonló csereviszonyt létesítenek osztrák, svéd és holland tudósokkal is. Remélik, hogy Franciaország és Svájc is csatlakozik a „füstölők klubjához". (MTI) Milyen lesz a cipődivat" ? A szegedi gyáregység műhelyében már elkészültek az új modellek O

lme. Itt vagyok, apróra vágva, ezer meg ezer. milliónyi gyufaclarabban. A fa mefi mun kálóból ventillátor segítségével kerülök a szálszáritóba. Nevezh clnénk próba-„gyú,itogatásnak" is. Voltam már a mártogatógépben, ahol megformálták a fejemet. Most már kész, használható gyufa vagyok. (Somogyi Károlyné felvételei) Végleges „lakásomba" költözöm. Automata gén rak a gyufásdobozokba. így kerülök a csomagolóba, hogy onnan elszállítsanak az üzletekbe. Szíve szakadna annak a nőnek, akit egyszer beengednének a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységében működő modellkészitö-műhely ajtaján. A hatást, amit az 1985-re tervezett szebbnélszebb és divatosnál-divatosabb tűsarkú körömcipók és parafasarkú papucscipők keltenének bennük, csak ahhoz volna hasonlítható, amikor egy gyerek a játékbolt -kincsei" között válogat. Idegennek azonban tilo6 a bejárás, a közönség a Budapesti Nemzetközi Vásáron találkozhat első ízben ezekkel a cipőkkel. & Hatvankétféle cipő Addig még több mint egy hónap. A hét végén viszont már útrakel az úgynevezett alapkollekció, az a 62 fajta modellcipő, ami már elkészült. Ezek közül válogatják ki egyrészt a vásár cipőbemutatójának darabjait. másrészt a bel- és külkereskedelem szakembereinek részvételével a jövő év gyártmányait. A műhelyben most még szorgos munka folyik, olyan nagy képzettségű, tapasztalt dolgozók, mint például Lacsán Mihályné, az országgyűlési képviselő, készítik el Juhos Marton tervező modelljeit. Nézzük meg először a tűsarkú cipőket, mélyeket szaknyelven pumsnak mondanak. Nyolc különböző és mégis egyforma sorakozik egymás mellett. Különböző, mert mind más és más színű, nem egyezik sem a felsőbőr lyukasztásának mintája, sem a díszítése. Mégis hasonlóak, ugyanis a szabásmintájuk azonos. A tervező ügyességét dicséri a szellemes megoldás: a fej hossz, a vonal vezetés egységesítése úgy szolgálhatja majd a gazdaságos termelést, hogy nem vezet egyhangúságra, sőt a választékot növeli. Valamennyit műanyagdísz — ez is újdonság — teszi még mutatósabbá. Szandál helyett Ezek a modellek nyújtott orrú kaptafákon. 4 centiméter magas sarokkal készültek. Rajtuk kívül a már divatjamúlt szandálok helyett hátul vagy oldalt nyitott pumseipöket, az idősebb korosztály számára pedig gömbölyű orrú kaptafákon 3 centiméter magas sarkú cipőket csináltak. Utóbbiakat már az év vége felé gyártják is. A másik divatos cipőféle most a papucscipő, illetve pantonett. Egy- és kétpántos változatban, a már bevált formák szerint tervezték őket a legkülönbözőbb színekben. Újdonság lesz, hogy a széles bőrpántokat matrica segítségével festett ábrákká] díszitik. A kísérlet minden valószínűség szerint beválik, mert a próbadarabok minősége mindeddig megfelel a követelményeknek. Mindegyik panlonettcipö sarkát paraíávai borítják. & Az export alapja Tavaly 30 pár itteni tervezésű cipő kellette magát a budapesti vásár könnyűipari pavilonjának üvegvitrinjében. Idén valószínűleg nem lesz ennyi, mivel a szegedi modellmühely nem önállóan tervez, hanem csak a központ külön megbízása alapján. Az átszervezés után a Minőségi Cipőgyár üzemeiben ugyanis négy tervezőkollektívát hoztak létre, s ezek egyike lett a Juhosféle szegedi. A közeljövőben útnak indított 62 pár cipő közül azokból, melyek elnyerik a TANINPEX Külkereskedelmi Vállalat tetszését, még 6—6 párat készítenek a külföldet járó üzletkötök úti poggyászába. Hogy a hazai üzletek kirakatába möyen cipők kerülnek majd jövőre, azt természetesen a bélkereskedelem dönti el. F. K. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasunwp, április 26.