Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

i" CgOÓR ISTVÁN: Qfukas kétfifféres.,, Kori az alumínium-csöveket fekteti a paprikasoron végig. Könnyű a cső, könnyen fordul a vállán es űgy fekszik végig a barázdán, hogy a hátán fcaawkodik a fény. A lányok hosszan kígyózó sorban hajlongnak és ügyes mozdulatokkal dugdossák a paprika palántákat Feri siet a csővel és úgy fordul, hogy a vége Piros ruháját érintse. Eszneveszi a lány, de nem néz fel. A fin kinyitja a száját, mint aki szokni akar. de elharapja és fordul vissza a csatorna-parthoz. ahóT a többi öntözőcső fekszik. Egyenkint sorolnak kl a lányok az útra. Mikor Piros is kiér, a ládábói válogatja a palántákat és a másak ormára lordul Míg a derekát egyengeti, elnéz a fasoron túlra, ahol három szkréper hordja a földet. A harmadik gép akkor fordul ki a mély anyagárókból 'Ós a kitűzött piros-fehér rudak mellett dübörög a kemény sziken. Billegeti a ládát, nyilik a szája és lassú terítéssel szóródik belőle a föld. Ahol terített, ott már sárga, de ahol még nem járt a gép. sószínű, szappamszfnü és icemóny, mint a szikla. (Piros lehajol ós indul a barázdában végig . Látta, hogy intett a fiú a gépből, a lány csak mosolygott, de nem ért el addig, hanem Ferinél akadt meg. aki a Mannesjrcann-csöveket kapcsolta assze patentkapesolóvaL Mellette hancúroznak a lányok Nem nagyon hallja, hogv mit beszélnek, azt sem, hogy nevetgélnek. Piros mellé lép. látszik mögötte a nyoma, amit a tonnacipő hagyott utána. Ujjait a nyers föld ragasztotta teli. nem látszanak a körmök, nem látszik a bór sem. csak a szikkad, sár. A hátrakötött haja a szemébe omlik, amitől Feri nem tud odanézni. A hajának mondja, amit pedig a szemének szánt: — Két hét múlva elmegy.:. Piros úgy tesz, mint aki nem haflja. Látja a fiút hogy ott babrál mellette a patent kapcsolóval. Kétszer is lekattintotta, a fület, mig Jó lett. — Mezőtúrra ... A lány kezébe satnya palánta akad, félredobja és erősebbet választ. Odaeselt a fonnyadt zöldlevél a fiú lába elé. Felvesz: és úgy forgatja ujjai között, mint egy virágszálat. — A kétfilléres* hordja.L Felegyenesedik Piros. A többiek néhány . lépéssel elöróbb vannak. Utáriuk igyekszik es .közben mosolyog. Néró Perire, hanem rrteteítibb. ahol a .«vájcísapka billegőjón virít a lyukas kétíilléles. .. szórófejek a hosszan lefektetett csövekből ágaznak ki és a föld felett alig egv arasznyira forognak körbe és prüszkölik magukból a vizel. Rá az ültetett palántákra, az ormókra és a barázdákba ... Feri olyannak látja az eggyéfolyt vízsugárt, mintha sűrű köd hullana. A lefele igyekvő Nap végignyújtóztatja sugarait, rászórja a műesö szikrádra ós alatta úgy bújik el lekushadt fejjel, hogy a ruhája sem lesz vizes ... A lányok a fasorban vetkőznek, öltöznek. Biciklit pumpálnak és akik közelebb laknak, gyalog vágnak neki az útnak Piros ls köztük van és fésüli a haját. Mozgásán látja Feri) hogy nem siet. Kényelmesen meríti hajúba a fésűt, kezével lapogatja, igazgatja és a felhúzott blúz mögött apró rengéssel feszül a melle. Utolsónak indul a lány, de nem messzire, mert szemlien vele piros motorkerékpár jött és mellette lefékezett. Hátra ült Piros és a nekiiramodott motor füstöt csapott hátra. Űgy látja Feri. hogy a füst lehasalt a kőre, de lehet, hogy keménynek találta, mert megrázta magát és az útszéli bokrokon keresztül elsuttyant. a pihenő szkréperak felé. A motoros fején a sapka félre van csapva és a billegőn virít a lyukas kétfilléres ... ieiklivel az öregisten nem éri utol. B

de nem is igyekszik Feri. Inkább valami szépre akar gondolni Ar_____ ra. hogy nem kell kannával hordani a vizet, nem kell vedrezni sem, nem kell spórolni sem vele, van elég. Milyen szépen spriccelik a szórófejek az esőt. Forognak körbe-körbe és. hogv ne legyen unalmas, menetközben rángatják a /•állukat. Hangot is adnak, úgy hallja, mintha azt mondanák: —(Petty, petty... Kicsit 'erőlködnek, de Ilyenkor mindig messzibbre lövelik ki a sugárt és mire földet ér, olyan apróra hull széjjel, hogy még sem lehetne számolni. Sarkára guggol Feri. Arrébb még két ember van az úton. Az egyik valamit majszol. a másik fújja a füstöt a cigarettából és úgy teszi hátra a ltezét. hogy a hasát nekiveti az esteli fényeknek. Arra mérit el a motor és vele a fehérblúzos Piros. Arra, ahoj a nap olyan, mint egy csipkésszélű tányér. Közepébe lehet nézni, kicsit v^Jcít ugyan, de így is látja, hogy a motöró.s felkanyarodik a gátra és irányt vesé a hullámtér füzesei felé... Paprikát esznek, füstölt szalonnával. Kicsit .tiiiríj, de jobb, mint a semmi. Pirosnak nem ízlik a szalonna. Kenyérre mézet. csurgat, de azt is olyan immel-ámmai rágja. Fcrj nem akar arra nézni. Azcutiú. figyeli, azon túl a cögózott földeiket, amiben növésnek indult a mérgeszöld csalamádé. Holnap annak is inni adnak, a csöveket már oda is készítettéig Neki is fűízű a paprika, de rágja, ropogtatja és az izzadó fejéről a térdére teszi a svájcisapkát. Beletúr a hajába és arra gondol, hogy előbb-utóbb akad egy lyukas kétfilléres. Majd megajándékozza valaki. Vigyáz is rá, mint a szeme világára. Később arra neszelt, hogy Piros fut a fasoron végig. Lobog utána a szoknya, port ver a tornacipő talpa és a kökénybokrok mellett lehuppan a földre. Öklöndözött és úgy mondták a lányok, hogy haj került a torkára. omoly lány Piros. Ritkán nevet és K

sokat néz a semmibe. Feri még ném kérdezte meg, hogy mit lát ott Sok minden van, de mindenki másképp nézi. Van, aki csak a felhőt látja, a borulást. Van, aki a felhőn át kikönyöklő sugarakat. Ki így, ki úgy. A ládát sem bírja mindenki egyformán, ha telerakják uborkával. Az egyiknek nehéz, a másiknak könnyű és úgy szalad vele, hogy nem lehet utolérni. Piros viszi a ládát. Feri nyúl érte és egymásra helyezi a stráfkocsin. Ügy fordul mindig, hogy lássa meg a lány a sapkáján a kétfillérest. A negyedik ládánál veszi észre: — Kaptad? Kicsit szorul a hangja, mint a felhő, amiből esőt várnak, de még sem esik. Meglehet, hogy csak vihar lesz, ami az útról úgy elviszi a port, hogy nem marad más, csak a beékelődött kövek. Feri dünnyög: MUfiíjj tán/ríipréjV réyS SZÖNYI ISTVÁN ZEBEGÉNYI TEMETÉS — Ühüm. Szeretn Szferetné, ha Pirost jelölnék ki segítségnek, mert az állomáson a nyitott vagonba kell rakni. Az utolsó ládáknál a brigádvezetó szól: — Maris, meg Irén mennek veled ... Leszáll a kocsiról és míg a lányok szatyorért mennek. Piros mellé húzódik. Nem néz a szemébe, pedig most nem csüng oda a haja. A göröngyöket figyeli, amit a bakancsa morzsol szét. Nem dőlne össze a világ, ha megfogná a blúz ujját, akkor sem, ha megsimítaná a haját. De nem teszi, inkább zsebregyűri a kezét és úgy szól, hogy ne hallja más, csak Píros: — Nem kaptam senkitől... Az enyém ... Mosolyog Piros. A meiegség a nyakától indult el és végigszaladt az arcán. A hajatövébe is befészkelte magát cs izzadságc-sen péket csalt ktyonnan£ x utolsó fordulónál gyorsabban A

pakolnak,.piert,$. Nap a hqssgsij,. gerincű íátállók mögött érészkedett lefelé és a vagonnak el kell menni még ma este. Nem kellett noszogatni senkit* úgy is siettek. Piros is kocog a ládával. Nyújtja fel Ferinek, a fiú is kap utána és hirtelenjében leesik a sapka a fejéről. Piros felemeli. Kezében tartja és nézi a sapkát és nézi Ferit. Mire a fiú ocsúdik, már lent van a billegőről a kétfilléres és új van a helyén, amit a kötője kis zsebéből vett ki a lány. Nyújtja a sapkát és szalad a másik ládáért. A brigádvezető kihegyezte a ceruzát és a lemért súlyt felírjh egy pepita-noteszba. Hangosan szól Ferinek: — Ki menjen rakodni? Nevet Feri. Szólni is akar. de a kövesúton motorkerékpár porzik és a hektométerkőnél lefordul az útról az akácfák árnyékába. Piros is az útra néz. Ügy látja Feri, hogy a lány arca nem mutat semmit, A brigádvezetőé sem, aki várja a szót és ceruzájával kopogtatja a notesz fedelét: — Kit akarsz? Csendesen szól Feri: — Marist, meg Irént... A kocsi elindult az állomás felé, ahol várta a vagon. sak félszemmel néz arra. Ügy szeC

delőzködnek, mint máskor. Biciklit pumpálnak, fésülködnek, vizes kötővel megtörlik az arcukat. Nyion-szatyort a karjukra fűzik és indulnak haza. Piros gyalog Indult. A motoros mellett megáll, mert az intett neki. A fiú mutogat a motor hátuljára és onnan a toronyra, ami a poros akácfák fölött úgy emelkedik ki, mint égy zöldrozsdás szigony. Akaratos lány Piros. A vállán ránt és úgy tesz a kezével, mintha fügét mutatna. Hirtelen fordul és leng utána a szoknya. Lehet, hogy kacagott is. De „azt már nem hallotta Feri, mert a kocsi zörgése elnyelt mindent. A motor túrázását is. csak a füst maradt utána és a növő távolság, amit kinyújtott kézzel sem lehet összcfogni . _ eri is kacag. A sapkát félrevágja p a fején, de úgy, hogy érezze a lyukas kétfillérest. A kocsi a Mannesmann-csövek mellett zörög el. Látja a motort is, amit sátorponyvával takartak be és alul zsíros szíjjal núzták össze, hogy a szél sem karisztoljon benne. Arra gondolt, hogy ügyes dolog vele a locsolás. Nem kell árkolni sem és jobban megáztatja a földet, mint az olyan eső, amelyik leveri a paprika leveleit. Igaz. hogy kinövi, de úgy jó az, ha nem esik.semmiben „Eljön az, akit- a törvény 11 in ii // bebörtönöz... Hó-i Jtng.eted.-i üzenet f-óide^ Jtiülátii Alig egy hét alatt tette meg a közel' tizenötezer kilométeres utat a kaliforniai Los Angelesből Budapestig — persze légi postán — az a levélj amelyben egy jó régen, még a harmincas évek végefelé kivándorolt jó barátom. Taussig Lajos küldött haza néhány rendkívül érdekes és irodalomtörténeti szempontból kétségtelenül értékes József Attila-dokumentumot. Jó negyed századon át vajmi keveset tudtam róla. de tavaly nyáron váratlanul hazalátogatott. nem is egyedül, magával hozta már odákinl $zülpt?tt ós apja • nyelvén alig tudó fiát. Az óhazában égy igen kellemes hónapot töltött. felkutatta • hajdani barátait, ismerőseit, köztük engem is. Smiéketéd 7)m-ui A margitszigeti Nagyszálló teraszán elevenítgettük régi. közös barátok emlékét. Főleg szegediekét, hiszen mindkettőnknek Szeged a szűkebb pátriánk. Sokat beszéltünk a már nagyon régen elhunyt édesapjáról, Tardos-Taussig Árminról, az egykori vasúti főmérnökről, aki annyira jelentős és máig emlékezetes szerepet töltött be hobszú. tevékeny és termékeny évtizedeken át Szeged kulturális és politikai életében, mint alkotóművész és irodalombarát és mint. a munkásmozgalom bátor harcosa. Baráti körben „Dos«-nak becézték. Így hívta Móra Ferenc és Juhász Gyula is, akikhez meleg barátság fűzte. és akik igen gyakran voltak vendégei nevezetes „üvegtuszkulánumában*. Kedves hely volt ez az üvegkalitka. Zrinyi utcai házának udvarán állott, az első emelet magasságában. Lakásával keskenv függőhíd kötötte össze. Ez volt a műhelye, a szalonja. Amikor meghalt. 1936-ban, hagyatékában öt vaskos emlékkönyvét talált Lajos fia és Elly lánya, aki akkor már neves fotókémikus, dr. Gáspár Béla felesége volt. iZatno-zq-dtád az emtékkö-nyvek&en Taussig Lajos húgával és sógorával édeaanjuk halála után Amerika földjére emigrált az egyre fenvegetőbb fasiszta terror elől. Először Hollywoodban telepedtek le, majd a Csendes-óceán messzi partián, Los Angelesben. Ezt az öt emlékkönyvet is magukkal vitték és azóta, ha elfogja őket a honvágy. va*v édesapjuk emlékét akarják felidézni, ezekben a kötetekben lapozgatnak. A szegedi egyetem irodalomtörténeti intézetének Taussig Lajos már három évvel ezelőtt, elküldte Juhász Gyula néhány rendkívül fontos vallomásának fénymásolatát. Az öt vaskos kötet úgy látl«zik még. rcageteg feltáratlan érdekességet rejteget. Ezek közül válogatta most ki Taussig Lajos a fiatal József Attila emlékét megörökítő kéziratokat és küldte el retQ pülő postán a róluk készített fénymásolatokat. Az első a házigazda: TardosTaussig Ármin feljegyzése a tizenkilenc éves József Attiláról. Dátum nincs rajta, de nyilván 1924-ből való. Így szól: „József Attila 1. éves bölcsészettan hallgató. 19 é'ies fiú, kinek egy kötet verse jelent meg. Apátlan, anyátlan árva. Budapesten született. Makón járt sokáig iskolába, ott dr. Espersit és Kesztner Zoltán villamos telep ig. támogatták eddig. Juhász Gyula ... (itt egy olvashatatlan szó következik) ... kiváló, tehetséges és jellemes ember... (ismét egy olvashatatlan szó)... író. haladó gondolkozású, vallásgya'ázás miatt a Schadl-féle kurzus tanács 8 hónapi börtönre ítélte Vámbéry Rusztem védi — egy gyönyörű versért a mai reakció. Mélyen áhítatos érzésű, vers." jÁzdef J&ttiQa. emíékdáiai A költő életrajzából tudjuk. hogy ez az ítélet 1924 júliusában hangzott el és a kérdéses vers, a Lázadó Krisztus, először 1923 októberében jelent meg a Kékmadár-ban. Taussig Lajos levelében, amelynek mellékleteként küldte ezt a fénymásolatot is, így ír róla: „Átböngésztem Éderanám emlékkönyvét... mellékelem Aouka rövid és nehezen olvasható jegyzetének kópiáját. . . ezt szegény József Attilával kifejlődött barátsága megindulása előtt iegvezte föl (valószínűleg, hogy el ne felejtse kiről van szó.. .1Néhány hét vagv hónap múlva már szorosabb kapcsolat szövődött Dos és József Attila között, legalábbis erről tanúskodik az emlékkönyv két sűrűn teleírt oldala, raita József Attila kézírásával a l ázadó Krisztus telies egészében. Maga a verskézirat azért érdekes, mert némi eltérés van szövegében a korábbi publikációk szövegétől, ami azt valószínűsíti., hogy a: leírás alkatmával még csiszolt rajta valamit a költő. Sokkal jelentősebb azonban az az öt prózai sor, amit a verse elé írt nyilván ajánlásképpen Tardos-Taussig Árminnak: „A művész kitárt ajtaja szeretet épít a város közepén. mert mélységes virágaival tudja, hogy eljön az, akit a törvény bebörtönöz, mert fölszaklíott mellén mutatja a mennyboltozat lángoló sebeit: aki új transparenseket csókol a reménytelen homlokokba, a Lázadó Krisztus .. .« A vers alján az ismert aláírással: „Sok szeretettel, Szeged. 1924, dec. 10. $zerda. ebédnap.« Az aláírás alatt külön jegyzet: „Megjelent: 1923. okt. Kékmadár. 1924. júl. 11. Népszava. Az elítélésemet követő napon.SAdugott dO-lO-k A kétoldalas fénymásolathoz is közöl néhány fontos adatot Taussig Lajos levele. Megírja. hogy a Lázadó Krisztus kéziratát csak nehezen találta meg az emlékkönyvben, amelyhez édesapja pontos tartalomjegyzéket ls készített. Eszerint a Lázadó Krisztus a 93. és 94. oldalon van. Ezek az oldalak azonban hiányoztak a kötetből. „Csak hosszas keresés után. a kötet 252. és 253. oldalai között találtam meg — írja levelében — és még ott is fordítva bekötve, valószínűleg azért, hogy «z avatatlanok ne találhassanak rá egykönnyen. Ez a magyarázata annak is. hogy a lapok tetején a 93. és 94. lapszám is felfordítva olvasható. Apuka, úgy látszik, ebben az időben nem találhatta vészmentesnek a beírottakat.. .« A vers alatti dátum mellé írt „ebédnap- szóra is van magvarázat. A fiatal diákköltő egyetemi hallgató korában minden szerdán ebédvendége volt Tardos-Taussig Árminnak. Egyre mélyülő barátságukról tanúskodnak az emlékkönyv öt esztendővel későbbi József Attila-sorai is a Los Angelesből érkezett levpl harmadik fénymásolat mellékletén: „Kedves Ármin Bátyám, Pestről leszaladton* ban szerettem volna menlátogatni, dehát nem sikerült, Igy is szivéluesen üdvözlöm a viszontlátásig. Szeged, 1929. febr. 3Alatta Tardos-Taussig Ármin két igen elhalványult sora. amelvből az betűzhető ki, hogy József Attila 1932. december 23-án. egy akkor rendezett kiállítás alkalmából meglátogatta öreg barátját. A nagy messzeséeből érkezett híradás — azt hiszem — még vonzóbbá és élőbbé teszi a fiatal forradalmár-költő arcát, valamint Tardos-Taussig Árminét is. Magyar László bQOsM4ÍÜM&&&*