Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

Nők a közéletben! Ónként átlépni a halál küszöbén? A nők a gyárakban, iro­dákban, kutotószobakban és a földeken jó, becsült mun­kát végeznek. Életünk min­den területének előrehaladá­sában jelentós, nem nélkü­lözhető tényező szellemi és fizikai munkálkodásuk. S az édesanyák a munka mel­lett háziasszonyok is, gyer­mekeket nevelnek és szere­tettel gondoskodnak a csa­ládról. A nőr megbecsülése, egyenjogúságuknak fokozot­tabb tartalmú elismerése abban is megnyilvánul, hogy a férfiakkal egy sorban vál­lalnak szerepet a közélet­ben, s kapnak erre megbí­zatást. A nők ott vannak pezsgő politikai, társadalmi életünk különféle tisztsé­geiben, részt vesznek az ál­lami életben és a közösség javáért fáradoznak. A nők. az édesanyák — és ez olyíin természetesen nyilvánvaló — a békés al­kotó munka, az élet tánto­ríthatatlan hívei. Ezért sza­vukat hallatják a békemoz­galomban és cselekvő része­sei mindannak, ami a béke oltalmazását, fenntartását szolgálja. Horváth Irén pedagógus Űjszentivánon tanít és a község párt titkára óvodában a gyermekekkel törődik Hallal Gynl&né és a szegedi II. kerületi tanács tagjakent vesz részt a köz­ügyek intézésében (Somogyi Károlynó (elv.) Katona Jutka gyógyszerész­technikus a népfront sze­gedi bizottságának tagja — Halló! Mentők? Kérem, nagyon kérem, jöjjenek azon­nal! ... Meghal a felesé­gem ... Jaj, talán már nem is él... — csuklik el a te­lefonáló férfi hangja. Az ügyeletes mentős ijedten szól a telefonba: — De a címet nem mond­ta. Hová menjünk? És ini történt a feleségével? — öngyilkos lett! — vála­szol előbb a hívó, aztán re­megő hangon bediktálja a cí­met. Búcsúlevél az asztalon Szirénázva száguld a men­tőautó végig a városon. A járművezetők megértőn nyit­nak utat. Egy külterületi kis utcában megáll a fehér autó. Szalad az orvos, nyílik az ajtó. A tiszta szobában a mentőorvost már ismerős, de a hozzátartozóknak rendkí­vül tragikus látvány fogadja. Halálsápadt asszony fekszik az ágyon, körülötte három kisgyermek sír. Felbontott levél az asztalon. S a férj, az előbbi telefonáló is in­kább holt, mint eleven. Sze­me a sírástól vörös, de lehe­lete erősen borgőzös. Az éj­jeliszekrényen több üres gyógyszeresdoboz hever. Az orvosi táskából gyorsan elő­kerül az injekcióstű. Míg az orvos befecskendezi az ellen­injekciót. halkan kérdez: — Mikor vették észre? Mennyi gyógyszert vett be? — Hajnalban jöttem haza — mondja szégyenkezve, le­hajtott fejjel a férj. — Teg­nap fizetés volt. és> ittunk egy kicsit a cimborákkel. Amikor hazajöttem, először a sok gyógyszeresdobozt lát­tam meg, aztán a búcsúleve­let. Azt írta szegény, többet nem fogok vele veszekedni, nem fogom verni, és arra kért, hogy a gyerekekre na­gyon vigyázzak. Próbáltam ébreszteni, ráztam, nem fe­lelt. A?t hittem, már meg is halt. Ekkor szaladtam men­tőt hívni. Felébred az életösztön Miután az elsősegélynyúj­tás megtörtént, hordágyon viszik az asszonyt a mentő­kocsiba, újra felbúg a szi­réna — irány az ügyeletes ítéletet hirdet dr. Nagy Attiláné tanácsvczető bíró, az Országos Nőtanács tagja l-es számú Belgyógyászati Klinika ... Pillanatok alatt előkerül az ügyeletes orvos. Meghallgat­ja a mentöorvost, vizsgál, aztán intézkedik. Néhány óra múlva a beteg jobban lesz. magához tér a csendes, tiszta klinikai szobában. Az első mondatai: — Hol vannak a gyerme­keim? Évikém, Pisti, Gyuszi? Mi történt velem? Az orvos csendesen, ta­pintatosan felel, nyugtatja az asszonyt, s elmondja azt is: már túl van a veszélyen, hamarosan láthatja a gyer­mekeit. Az asszony hangja sírásba fullad. — Hogy tehettem ilyet? Mi lett volna a gyerekekkel? A kedves szavakra aztán ismét megnyugszik, s ké­sőbb elalszik, de most már igazi, egészséges álomba me­rül. — Nem sokan, de azért még ma is akadnak élet­untak. öngyilkosjelöltek, akik úgy érzik, nem bírják már tovább az élet terheit, s a könnyebbnek látszó megol­dást, a halált választanák. Az öngyilkosság gondolatát általában nem szociális okok, hanem egyéb problé­mák váltják ki — magya­rázza a klinika orvosa. Hormonok vihara — Legtöbb öngyilkosjelölt a nőik köréből kerül ki. S talán a leggyakoribb az ön­gyilkossági sfcándék a 16—18 éves korban — lapozza fel az orvosi naplót az orvos. — Szerelmj csalódás, iskolai problémák ezek az indító­okok. De orvosilag mással is magyarázhatók. Ugyanis 16 —18 éves korban, a pubertás korában érnek felnőtté a gyermekek, s ilyenkor a szer­vezetben valósággal dúl a hormonok vihara. Ez meg­viseli az idegeket is. Egyik gyermeknél könnyebb ez a folyamat, a másiknál nehe­zebb. A szülői tapintat ilyen­kor kell a legjobban. Kéllő figyelemmel a gyengébb idegzetű gyermek is átsegít­hető a serdülőkor problé­máin. Üjabb beteget hoznak a klinikára. Az orvos elsiet, hogy segítsen. Aztán ismét visszatér, hogy a beszélge­tést folytassuk. — A szerelmi csalódáso­kon, az iskolai problémákon túl a legggyakoribb indító­ok az öngyilkosságra a félté­kenység és a családi prol> lémák. Sok asszonyt hoztak már be azért életveszélyes állapotban, mert a férj rend. rzeresen italozott, nem adott haza pénzt, s ha az asszony szólt, durvasággal felelt. Sze­rencsére az utóbbi időben kimentek már divatból az úgvnevezett maró folyadé­kok. Nem isznak már lúgot, sem savat. Így aztán köny­nyebben segíthetünk. A sta­tisztika szerint a legtöbben gyógyszert vesznek be, pél­dául nagy mennyiségű alta­tót, arra számítva, hogy így majd szépen elalszanak, s ezzel minden probléma meg­szűnik. Az első rosszullét al­kalmával azonban felébred bennük az életösztön, s a si­került gyógykezelés 4tán az öngyilkosjelölt megfogadja, soha többé nem tesz ilyet. Csak meg akartam ijeszteni Az orvosi tapasztalatok szerint többször előfordult már az is, hogy a szerelmes csak azért, hogy a vele "per­lekedő* vőlegényt megijesz­sze, nagy mennyiségű altatót vett be. Ilyenkor aztán ma­ga a beteg ijed meg a leg­jobban, ha rosszul lesz és önként hívja az orvost. Per­sze szégyelli, hogy öngyilkos akart lenni, s azt mondja: jól ki akarta magát pihenni, s ezért több altatót vett be a megszokottnál. Elvétve ugyan, de előfor­dul az is, hogy magukra ma­radt idős, vagy gyógyíthatat­lan betegségben szenvedő emberek akarnak öngyilko­sok lenni. Szerencsére a gyógyszerek többsége lassan szívódik fel a szervezetbe, s így biztos sikert' hoz az or­vosi beavatkozás. Az öngyil­kosokkal nemcsak mint egy­szerű betegekkel kell foglal­kozniuk az orvosoknak. Lé­lektanilag is gondozni kell őket. át kell segíteni a ne­hézségeken. Az orvosok kap­csolatot tartanak a rendőrség szociális osztályával is, s ha azt tapasztalják, hogy valaki megmentése után sem akar lemondani öngyilkossági szándékéról, Igen nagy ta­pintattal közbelépnek. Seg't a rendőrség, sőt a társadal­mi szervezetek is. Dohánylevet ivott Ismét életveszélyes álla­potban levő béteghez hívják a mentőket. Ezúttal férfi akart öngyilkos lenni. Több cigarettát áztatott le vízben, s a nikotinos oldatot itta meg. — A beteg túl van az élet­veszélyen — közlik a klini­kán néhány óra múlva az aggódó feleséggel. Kiderül az öngyilkos tettének indító oka is. Nagyobb leltárhiánya volt, s félt a felelősségre vonás­tól. Az asszony még most, a veszélyen túl is kétségbe­esetten sír. nem tudja meg­érteni a felelőtlen férjet, aki itt akar,ta hagyni a két gye­rekkel. Azért mire a férjé­vel beszélhet, már erőt vesz magán. Vigasztalja, nyugtat, ja, hogy majd túl lesznek az ügyön. Aztán az orvossal együtt azt is elmondja a be­tegnek, az életbe visszaho­zott embernek: a megérde­melt büntetés letöltése után nem zárja el a társadalom előtte a becsületes, dolgos életbe visszavezető utat. Jó lenne, ha nehéz prob­lémák előtt álló emberek előbb igénybe vennék a tár­sadalom. a munkatársak se­gítségét. Nálunk nincsenek egyedül az emberek gond­jaikkal sém. Ezért nem em­berhez méltó cselekedet ön­ként átlépni a halál küszö­bét. Ennél a hal ál megvetést és végső elhatározást jelentő tettnél sokkal több élni, küz­deni, s így a társadalom se­gítségével túljutni a gondo­kon. Horuczi Mária Bogár Júlia a Móra Tsz íagja és napi munkája vé­geztével önkéntes rendőri szolgálatot teljesít Munkában az újszegedi szövőgyár Kállai Éva brigádja. Ötször érdemelték ki a szocialista címet Több baromfit ígér a Móra A szegedi Móra Ferenc Tsz-ben most folyik a ter­vezés erre a gazdasági évre. A "Vezérkar* Szili Antal el­nökkel az élen számol, kal­kulál, számbaveszi a lehető­ségeket és adottságokat. Kö­zösen alakítják ki a volt Táncsics és a Dózsa Tsz-ből létrejött nagy gazdaság pro­filját. A város hús- és tojásel­látásában eddig is jelentős szerepe volt a közösség ba­romfitenyésztésének, s a jö­vőben, ha megépül az új 20 ezer férőhelyes tojató telep, még inkább. Az idén 700 mázsa bafomfit ad a tsz a népgazdaságnak, s ebből annyit kap a város, ameny­nyit a piac felvesz. és gyümölcsöt Ferenc Tsz Sajnos hízott sertésből 240 mázsával kevesebb kerül ki innen az idén. mint tavaly. A Táncsics üzemegységben ugyanis tavaly megfontolat­lanul eladták a süldőket, s a kocaállományt is 88-ról 53 darabra csökkentették. Ezt a kiesést más áruféleség­gel pótolni kell, A kertészetet szinte telje­sen a város ellátására állít­ják be. Negyvenezer fej me­legágy! salátát szállítanak majd piacra. Kikeltek már a korai zöldségfélék palán­tái is. Az idén először a fű­szerpaprika-palántát üveg alatt nevelik fel. 100 holdra elegendőt. Két holdra ugyan­csak előnevelt korai paradi­csompalántát ültetnek^ ki. 4 QÉL'MáGYAROflSiAii Vasárnap, 1964. március &

Next

/
Oldalképek
Tartalom