Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Hírek a közéletből AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TÁVIRATA A MAROKKÓI KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ Automata­kikötő „Kedves Elvtársak! Egyetlen rakodómunkás sem lesz az Onvega tó part­reakció az [ ján épüló új kikötőben. Az rakodómunkálatokat erőfeszítéseire a A Magyar Szocialista Mun- elmúlt napokban a párt több j összes káspárt Központi Bizottsága vezetőjének, köztük Ali Jata I % • szakemberek által valamennyi magyar kommu- elvtársnak elhurcolásával, a jeT szaKemDereK aJTal nista nevében forró üdvözle- válaszolt. Pártunk és dolgozó konstruált automatikus be­tét küldi önöknek, pártjuk népünk mélységesen elítéli a minden tagjának a Marokkói marokkói reakciónak ezt a Kommunista Párt megalaku- tettét és ugyanakkor testvéri évfordulója jsl- szolidaritásáról biztosítja pártjukat és annak börtön­ben sínylődő hű fiait lásának 20. kai mából. A Marokkói Kommunista Párt megalakulása óta kö­vetkezetesen harcol Ezen a napon, amikor a matt rendszer és mlrftoá- r*akció támadásai közepette nyainak felszámolásáért, a nemzeti függetlenségért, a demokratikus szabadságjo­gok kiszélesítéséért, az or­ünneplik pártjuk megalakí­tásának 20. évfordulóját, fo­gadják elvtársak testvéri együttérzésünk és igazságos »ág társadalmi haladásáért, bal?uk győzelmébe vetett hir tunk a békéért és szocializmusért A Marokkói Kommunista Pártnak a nép, a haza ér­dekében kifejtett háborúel­lenes, bátor és áldozatos jókívánságaink ki­fejezését Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága RÓNAI SÁNDOR FOGADTA A HAZÁNKBAN TARTÓZKODÓ SZOVJET EGYETEMI TANÁROKAT, Rónai Sándor, az MSZMP esenko Tudományegyetem Politikai Bizottságának tag- tanszékvezető professzorait: ja, a Magyar—Szovjet Baráti L. K. Muskálot M. N. Rot­Társaság elnöke csütörtökön mísztrovot és N. F. Pancsen­a barátság házában fogadta kót. A szívélyes légkörben a Művelődésügyi Míniszté- lefolyt látogatáson jelen volt rium vendégeiként hazánk- Kristóf István, az MSZBT ban tartózkodó kijevi Sev- főtitkára. DOBI ISTVÁN ÜDVÖZLÖ TÁVIRATA BEN BELLÁHOZ Dobi István, az Elnöki Ta- Népi Köztársaság elnökét az Rács elnöke táviratban üd- algériai nemzeti felszabadító vözölte Ahmed Ben Bellát, háború kezdetének 9. évfor­ss Algériai Demokratikus és dulója alkalmából. (MTI) rendezés fogja végezni. A Kola-félszigeten kiter­melt apatitot és nefelitet Medvezsegorszk várostól 12 kilométernyire a vasúti ko­csikból rakják és vízi útvo­nalon szállítják Ukrajnába és Oroszország középső ke­rületeibe. Az évente több millió ton­na vegyi nyersanyag rakodá­sára alkalmas automataki­kötő 1967-ben kezdi meg működését. Az új kikötőt a gyors6zál­litó-szalagok eredeti rendsze­rével szerelik fel. A 44 va­gonból álló vasúti szerelvény kirakása mindössze 45 percet vesz igénybe. A hajóraktá­rak apatittal és nefelittel va­ló megtöltése az eddigi 1—1 és fél nap helyett mindössze 2—3 óráig fog tartani. A kikötőben az összes mű­veletek irányítását 12 televí­ziós-berendezéssel felszerelt vezérlőasztalról fogják vé­gezni. Megfelelő létszámmal M' ár megszoktuk, hogy di Paprikafeldolgozó Válla- hol milyen szakképzettségi! amikor asztalunkra új látnád, a ruhagyárban, a mű- szakmunkást, segédmunkást naptár kerül, lapjaira szaki fejlesztés, a technoló- keresőnek, nagyobb követelményeket gia tökéletesítése mellett a , írunk önmagunk és vállala- nagyobb feladatokat hozó új \T '"cs szükség behatóbb taink részére. Ez természetes esztendő előtt sohasem azt 11 közgazdasági elemzes­velejárója szocialista fejlő- nézik, mennyivel növeljék a rei magyarázatra an­désünknek, hiszen az üze- munkáslétszámot, hanem azt, na1? bizonyítására, hogy a mi termelés, a technológia hogy létszámemelés nélkül szocializmus visszavonhatat­tökéletesítése, a műszaki oldják meg a nagyobb fel- lan győzelmének egyik gyü­fejlődés elengedhetetlen kö- adatokat. Sőt, egyik-másik mölcse a munkanélküliség vetelménye iparunk előreha- helyen kevesebb létszám- felszámolása. Mi, akik ab­ladásának. Helytelen lenne, mai vágnak neki az újnak, ban a közérzetben rtittünk ha most az új feladatokra a nagyobb feladatoknak. A íel a negyvenes évek dere­való készülődés közben ,a nagy terv, a népgazdasági káig, hogy az- élet egyre könnyebb megoldást keres- terv szabta . követelményt rosszabb, nehezebb, különö­nénk, számítva a várható év- teljesíteni kötelesség. De ez sen nagyra értékeljük ezt a közi nehézségekre, rátartás- a kötelesség nemcsak azt je- jelenséget, s örömmel kö­sal terveznénk. lenti, hogy százalékosan tel- szöntjük új gyáraink, az Sajnos, még mindig van- jesítsük a ránk váró felada- újabb munkalehetőségek te­nak óvatoskodók, akik azt tokát, hanem azt is, hogy a remtéséről szóló híreket, vallják, hogy jobb lépésben, szocialista gondolkodás fe- Az új gyárak, új munka­biztonságosan, nyugodtan tel- lülkerekedésével mérlegel- helyek vajon milyen forrás-i jesíteni a tervet, mint koc- jük lehetőségeinket, s jelez- ból meríthetik munkásszük­kára tenni a nyugalmat a zük felsőbb szerveinknek, ha ségletüket? A faluból már feszített célkitűzésekkel. Az a kértnél többet tudunk tel- nem árad a munkavállalók ilyeneket nem izgatják az is- jesíteni. Hogy ezt a többet hada. sőt az idén már olya­mert, meglevő, de ki nem lehetőségeink kihasználása- n°k is visszamentek, akik né­használt '-üzemi tartalékok, val gazdaságosabban, terme- hány éve költöztek a város­Ha pedig a felsőbb szervek lékenyebben valósíthatjuk ba. A felnövő városi nemze­magasabbra állítják a válla- meg, az is kötelességünk. S dék, az utánpótlás, valóban lati mércét, s többet kérnek ha valahol kevesebb mun- csak az utánpótlást bizto­az új esztendőben, alkudó- káslétszámmal oldhatjuk meg sítja, s nem a létszámbőví­zásba csapnak. feladatainkat, nem tartha- tést. Marad a termelékeny­A maradiak ma is legszí- tunk felesleges munkaerőt a növekedése révén öreg vesebben azt nézik, mit tel- vállalat keretében. ,A felesle- gyárainkban, régi munkahe­jesítettek az elmúlt évben, ges létszámmal ugyanis meg- lyeinken szabaddá váló szak­mire képesek a meglevő gé- teremtjük a gyáron belüli munkások serege. Ez a sza­pek s ezt veszik alapul. Szá- munkanélküliség alapját, a baddá válás azonban igen mukra ez nem kiindulási fegyelmezetlen az alacso- k^é^. A legtöbb eseten nyabb termelekenysegu mun- nem 18 érzekelheto, mert ka ágyát. időközben szinte észrevétle­_ . ... , , , nül vándorolnak át új he­Vajon nem túlzott követel- lyekre az emberek. Sőt az mény-e kisebb — * Ot bont9 egy javít - Szükség van az útbontásra, csak legyen, aki rendbe hozza Van-e olyan aszfaltjárda, csen semmi értelme. Mert Vállalat kötelékében az ed­van-e olyan úttest Szegeden, hiába rendeli meg a mun- diainél naavobh iavítórésrle­melyet mióta megépítették, kát a Köztisztasági Vállalat f" Ja%orés , még sohasem bontották fel? útépítő részlegétől, ennek a eet hlvnak eletee. hogy az el Amolyan szónoki kérdés. ez. részlegnek e célra létrehozott is bírja látni feladatát. Mert hiszen ntindenki tudja ra a egyetlen brigádja képtelen addig egyenlőtlen marad a feleletet: nincs. Bizony alig időben elvégezni a ráháruló kÜ2delem, amíg öten-hiTtan van, mióta se szén se sza- rengeteg munkát. Amit meg- bontanak. B csupán egy ja­ma azoknak a vállalatoknak, csinál, se mindig a legjobb vitt melyeknek ahhoz, hogy épít- minőségű, mivel nagyon keli hessenek, előszót- rombolniuk sietnie. Tévedésnek « a probléma már most is elég nagy, de évról évre még csak tovább erősödik. Jövőre kezd például mind a DAV, mind a posta olyan mérvű munkála­tokba, melyek miatt több ki­lométer hosszúságban kell járdát, úttestet bontani a vá­rosban. Ráadásul, a legújab­ban készült utak kivételével. F, K. pont, hanem követelmény, újból megvalósításra váró feladatok. Ezek az emberek elvesztették érzéküket a fej­lődés, a változások iránt. Hányszor tapasztaljuk, hogy igazgatók, főmérnökök, akik egy-egy városi szintű tanács­kozáson határozottan kiáll­nak a haladó módszerek kell ezt megvalósítani, ak­kor haboznak, húzódoznak bevezetésüktől. Hónapokig úgy maraó Légkalapáccsal kezdi a munkát a Via- Csatornamű­vek, ha csatornát, ha vízve­zetéket csinál. Csak a Bel­városban naponta átlagosan tíz esetben bont utat. A gáz­művek átlaga napi egy-kettő. A DAV, a villanyáram-szol­gáltató már ritkábban fog- leginkább igen vékony a pá laikozik ilyesmivel, de akár- lyák alapozása, amúgyis ne­esak a posta telefonkábel- hezen állják a megnöveke­szereJő csoportja, ha egyszer dett forgalmat. Ha pedig elkezdi, kilométer hosszúságú nem elég gyors a javítás, vezetékeket fektet a föld alá. sokkal hamarabb tönkre­Hogy bontanak, nem is kertnek, eiyan nagy baj, mivel a vá­Egyenlőtlen küzdelem A jelenleg érvényben levő tanácsi rendelet szerint a felbontott úttestet 60 nap hónapokig alatt kell ismét ellátni a maradnak, megfelelő burkolattal. Ez az ros fejlődése csak úgy biz­tosítható, ha ezeket a mun­kákat rendre elvégzik. A baj ott kezdődik, mikor a göd­rök, árkok még aszfaltozatlan Hogy csak egyetlen példát idő elég ho£szu De a ^ említsünk: a Lenin korút és a Károlyi utca sarkán volt ^t szerint megsem bírjak egy csőrepedés, amit annak betartani. Négy-öt hónap is rendje s módja szerint kija- eltelik, mire újra kiaszfaltoz­vítottak. s a földet vissza- ?Ak a íe]bontott utakat: Va­hánytak helyere. Ekkor ko­rülbelül két négyzetméternyi lam» a gyakorlatban is erve- , területen sérült meg az asz- nyesíthető megoldás kellene falt. Amikor viszont két hó- tehátt nap elteltével hozzáláttak ki- ....... . foldozásához. már háromszor A tar)ác" illetekesri már akkora területet kellett rend- foglalkoznak az említett ren­delet. kiegészítésével, mely előírná, hogy a felbontó a létszámmal utóbbi hónapokban vállalaf­teljesíteni a nagyobb tervet? taink már egyre inkább ér­Sok éves tapasztalataink ^ f vándorlás terhet mert , anélkül mennek el emberek alaptan mondhatjuk: nem. üj munkahelyekre, hogy üze­Reális a célkitűzés, hogy a műkben feleslegessé válná­megnövekedett feladatokat nak. ne a létszám-szaporítással, _ zegeden ma már hanem elsősorban a termeié- M ugyancsak szűkiben mellett, ,ba saját üzemükbe kenység növelésével valósít- vagyunk a munkaerő­sük meg. Természetesen ez /ajon mit kell tennünk? . , Mindenekelőtt meg kell ho­nem jelenti azt, hogy az nosítanunk a tudományos lét­üzemekben ma nem szapo- számgazdálkodást, a munka a többség azonban bát- rodhat vagy szaporodik a elvégzéséhez szükséges opti­/\ ran tervez, nemcsak a munkáslétszám. Elég csak el- J1^18. munkáslétszám kiala­f m már meglevőre, az el- . ^ ú1sáaok hirdetése- k%SaVaL ?lyan létszámnál értre, hanem a munkás- olvasm az ujságok hirdetcse- dolgozzanak üzemeink, amely erőben levő. alkotó kezdetné- ^ amelyek joreszt arról er- melleit a legkifizetődőbb a nyezökészségre is. A Szege- tesítenek bennünket, hogy gyártás, s a munkás is a leg­megfelelőbb tempóban dol­gozhat. Vizsgáljuk szüntele­nül, hol, mikor, milyen mér­vű munkaerő-átcsoportosítás­sal javíthatjuk a munkát. Ha valahol gépesítés, automati­zálás nyomán felszabadul munkaerő, azt olyan mun­kahelyen foglalkoztassuk, ahol arra valóban szükség van. Sok helyen azt sem vizs­gálják, hogy az egyes mun­kásokat valóban képességük­nek legmegfelelőbb munka­helyen • foglalkoztatják-e. Az alkalmazottak számarányá­nak alakulásáról rendsze­rint megfeledkeznek. Ha hoznak is néha ésszerűsítő, racionalizáló intézkedést, s csökkentik a létszámot, alig fél év múltán azt tapasztal­ják, hogy az alkalmazotti létszám túlszárnyalta a régit, a fél évvel ezelőttit. Vala­hogy így jártunk a vállalati összevonásokkal is. Az ügy­intézés egyszerűsítése, ész­szerűsítése jelszavával, a lét­szám csökkentésének gondola­NÉGY HÓNAPPAL diplomaosztás után maradni. Amikor pedig érezte — s ezt olyan jó érezni —, hogy bíznak ben­ne, hogy felettesei nem fél­tik tőle tudományukat, s be­osztottai is szívesen segíte­nek néki, nem túlzás: szár­nyakat kapott. Mindenki meg volt véle elégedve, hiszen jól látja el munkáját, csupán ő elége­detlen önmagával. Még töb­bet szeretne tenni! Az üzem exportra dolgozik, szükség volna a berendezések mo­dernizálására, a műszaki fej­lesztésre is. Ezért aztán so­kat foglalkozik a rekonst­rukcióval kapcsolatos elmé­leti feladatokkal, s a faipari tudományos egyesületben is tevékenykedik. De legna­gyobb erénye mégis, hogy Az új arc mindig szokat- mint gyakornok ismerkedik ,tudja: üzemi gyakorlat nél­be hozni. Kit terhel a felelősség? Ki a hibás? Az a cég. amely a bontást végzi? Jogi­lag igen, mert a helyreállí­tásért ő a felelős. Csupán felelősségre vonásának nin­munka. elvégzése után köz­vetlenül köteles átadni a te­rületet javításra. De ez az elképzelés csak úgy valósul­hat meg, ha a Köztisztasági lan, az új ember mindig a munkával, s egyelőre nem várakozást kelt a többiek- osztják felelős munkakörbe, ben. Már hogyne keltene, Tanuljon még. Olyasmit is kül nem ér semmit a dip­loma. Szokták mondani, hogy a amikor a munkatársak, akik- tanuljon meg, amit nem ok- mai fiatalok túlságosan »gő­nek rövidesen beosztottja tatnak az egyetemen, meg felettese lesz, nemigen tudják még, kivel van dol- ként, mint ahogy elképzel­guk. S persze fordítva is így ték, ahogy maga is gondolta. zösek-". Ez a fiatal mérnök Tanult is. De egészen más- eleven cáfolata a vádnak. Pedig nem hiányoznak be­lőle azok a tulajdonságok, igaz ez. Mert nem könnyű Július 9-én lépett munkába, melyeknek meg kell lenni az újonnan érkezőnek sem, és alig egy hét múlva úgy az ilven korú emberben: a aki számára az emberek és jött ki a sor, hogy az üzem lendület, a tettvágy, a buz­a környezet, ha nem is tel- vezetői két teljés napra át­jesen idegen, de jórészt is- adták neki az irányítást, galom. „Gőz­vesszük. Bár ez? Ahogy mindenkiben meretlen. mert Pestre kellett utazniuk, lenne jó adag belőle! Fejlődik a szovjet papíripar A Szovjetunió észak-euró- ez lesz a második új, hatal­pai részén fekvő Sziktivkar- mas papíripari központ. A ban megkezdték egy fafel- bratszki fafeldolgozó kombi­dolgozó vállalatkomplexum nát 1965-ben kezdi meg mun­épitését, A tervek szerint a káját, a sziktivkari komp­kombinát évi 2.5 millió köb- lexum építését 1966-ban kell méter faanyagot fog feldől- befejezni. Szovjetunióban pa­épitenek. illetve Aztán meg, amikor a főmű­vezető hirtelen megbetege­Negyedik hónapja dolgo­zik Török Imre új munka­Igaz. Török Imrének, a fá­ST^'TSSSÍ dett efák napról a másikra helyén. A kollektíva befő­1 6 J at kellett vennie a munka- gadta, s ő idomult a közös­ját, háromszáz ember irá- séghez. azért, mert 1961 óta az üzem "vitásat. j valahogy ismerős volt már az. ismeretlen is. Nemcsak Jelenleg a gozm. _ A szibériai Angara folyón ,-".,',7 " . épülő és évi félmillió tonna körülbelül 40 cellulóz­cellulóz termelésére alkal- Pirüzemet mas bratszki kombinát után rekonstruálnak. Arca már nem arc, amiben nem tudni, mi társadalmi ösztöndíjával ta- Hát ilyesmire valóban nem rejlik. Ismerik és szeretik, nult, s tavaly egy hónapig készíthet fel az egyetem. De meg nundig sokat var­itt volt gyakorlaton hanem il-ven helyzeteket csak az élet nak tole. Azt, hogy tovább mert most, amikor' a friss képes produkálni. ** „w, erdőmérnöki diplomával a menjen a megkezdett uton, Török Imre kitűnően meg. ho«-v munkája egyre gazda­zsebében először lépte át a állta a helyét. Erdőmérnök ^abb gyárkaput, úgy fogadták, létére az első perctől fogva mé? hogy megkönnyítették vele nagyon érdekelte a fafeldol­az ő és a maguk számára is gozó szakma. Szívesen jött, a feloldódást. s azzal a szándékkal jött ha­Űgy volt, hogy M évig za Szegedre, hogy itt is akar érettebb legyen. Hogy sokszor lehessenek büszkék rá. S Török Imre bátran néz a várakozás elé. •»«•*» Edit tával létrehozott összevo­nások után máris több az al­kalmazotti létszám. mint korábban. I tt az ideje az éssze­rűbb létszámgazdál­kodásnak. Már most, az uj esztendő tervfeladatai­nak kimunkálásánál, olyan intézkedéseket kell kidolgoz­ni, amellyel a minimális lét­számot teremhetjük meg. Az eddiginél többet kell foglal­koznunk a műszaki fejlesz­téssel, kisgépes!téssel, a bel­ső anyagmozgatás gépesítésé­vel. az adminisztráció ész­szerűsítésével, hogy minél kevesebb létszámmal oldhas­suk meg feladatainkat. S csak annyi dolgozót foglal­koztassunk, amennyire szük­ség van. Ez nemcsak a gyár, hanem a népgazdaság érde­ke is. Következésképp ki­hatással van a dolgozók élet­színvonalának alakulására is. NAGY PÁL rtmUk, IMS. saetnta* k OtL*MAGYARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom