Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

Iskola épül Ságváritelepen Szegeden a Ságváritelepen épületet óvodának alakítják megkezdődött egy új, kor- át, rendezik be. ©zerü nyolctantei-mes általa- A telep lakóinak régi kí­nos iskola építése. A mun- vánsága teljesül az új ís­kálatokat típustervek alap- kola megépítésével. A hely­ján az ÉM Csongrád Megyei Építőipari Vállalat végzi, s az iskola olyan lesz, mint a már megépített gedói. A ságváritelepi új iskola fölépítésére 5 millió 200 ezer forintot fordítanak. Az új iskola a régi. két­tantermes iskola közelében zet jelenleg ugyanis az, hogy a kéttantcrmes iskola nem képes befogadni a fejlődő és cpülö városnegyed álta­lános iskolásait. A négy alsó osztály délelőtt és délután felváltva jár is­kolába. a felsősök azonban a helyhiány miatt kénytele­Kádár János elvtárs fogadta Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét épül és — a tervek szerint— nek a teleptől távol eső is­196'5-ben lesz készen teljesen, kólákban tanulni. Ezen az Ekkor a régi iskolában meg- áldatlan helyzeten is változ­szüntetik a tanítást és az tat az új iskola. Csütörtökön Kádár János káját tanulmányozta és szí­elvtárs, az MSZMP Köz- vélyes beszélgetést folyta­ponti Bizottságának első tit- tott vele. Ezt követően Ká­kára fogadta a hazánkban dár János ebédet adott a tartózkodó SZKP pártmun- küldöttség tiszteletére, kás-küldöttségét, mely V. P. A beszélgetésen és az ebé­Mzsavanadze, az SZKP Köz- den részt vettek V. P. Mzsa- tője, V. A. Krjucskov, az ponti Bizottsága elnöksége vanadze elvtárssal az élen a SZKP KB alosztályvezetője. jen, az SZKP KB gépipari osztályának helyettes vezető­je, V. I. Poszelennikova, a moszkvai területi ipari párt­bizottság könnyű- és élelmi­szeripari osztályának veze­Műszak! egyelem Győrben Győrben műszaki egyete­met építenek, ahol 4800 hall­gató tanulhat majd nappali tagozaton. Az új felsőokta­tási intézmény költségei meghaladják az egymilliárd forintot. Az építkezés ütemezésénél a diákotthonok és az egysze­rűbb szerkezetű tanulmányi póttagjának, a Grúz Komrnu- szovjet küldöttség tagjai: Magyar részről a beszélge- i épületek kapnak helyet nista Párt Központi Bizott­sága első titkárának vezeté­sével, a pártszervezeteknek a termeléssel kapcsolatos mun­Régi jt • es uj Az ősz meg a tél a hajó­javítás, hajógyártás szezon­ja. A tápéi hajójavítóban ezért sok most a munka. Ré­gi uszályokat javítanak és ajakat építenek. » Felső képünkön: Kormos János. Bárány Sándor és Kó­szó István egy köves uszály bordáit hegeszti. Az ötven­tonnás uszályt az útfenntar­tó vállalatnak javítják. Alsó képünkön: készül a negyedik 400 tonnás... Ha­tárideje december 30, de hu­«z»d*ka»g elkészülnek vele. (Somogyiné felvj N. A. Voronovszkij, az SZKP KB-nak orosz föderációval foglalkozó ipari pártszerve­zetek osztályának vezetője, P. B. Kacuba, az irkulszki te­rületi ipari pártbizottság el­ső titkára, A. P. Bocskarjov, az SZKP KB póttagja, a sza­ratovi területi mezőgazda­sági pártbizottság első titká­ra, V. Sz. Kucevol, a lvovi területi ipari pártbizottság első titkára, Sz. K. Grigor­tésen és az ebéden rósz' vett Nemes Dezső, Nyers Rezső, Németh' Károly, a Központi Bizottság titkárai. Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB párt- és tömegszer­vezetek osztályának vezető­je, Hollai Imre, a Központi Bizottság külügyi osztályá­nak vezetője. Jelen volt G. A. Gyenyi­szov magyarországi szovjet nagykövet. (MTI) első lépcsőben, mert csak így tudják biztosítani a megnyitást 1988-ra. Az egyetem működésének meg­kezdése után építik majd a laboratóriumokat, műhely­csarnokokat, az igényesebb központi épületeket. A hall­gatók 90 százalékát — több mint 4000-et — kollégiumok­ban helyezik el. Hz építőipari tájékoztatás lehetőségei Konferencia szegedi szakem­berek számára Az Építőipari Tudományos Egyesület, az ÉM Építőipari Főigazgatóság, az Építésügyi Dokumentációs Iroda és a helybeli építőipari vállala­tok tegnap, csütörtökön épí­tési műszaki tájékoztatási konferenciát rendeztek. Sze­geden. Bevezető előadást Szacsky János, a főigazgató­ság helyettes vezetője és ményt meg kell ismerni. Ezt az ellentmondást oldja fel a szervezett tájékoztató szol­gálat, mely minden szükséges doku­mentációt beszerez, feldol­goz és eljuttat a szakem­bereknek. A műszaki tájékoztatás je­lentőségét azonban sokan Tasi János, az MSZMP még nem ismerték fel kellő­Csongrád megyei bizottságá- képpé*, ezért szükséges pro. nak munkatársa mondott, pagálása is. Ezt a cclt szol­majd Németh Béla, a Doku- Sálja minden olyan konfe­mentációs Iroda igazgatója r&ncia. mint amilyet most és Szathmáry László, azépí- Szegeden tartottunk, tőipari főigazgatóság osztály- — A tájékoztató szolgá­vezetője tartott referátumot. *atra mind nagvobb szerep A hozzászólásokat követően, hárul itt. Szegeden is. Csak­illetve délután szakmai fil­meket vetítettek a résztve­vőknek. Megkértek Németh Bélát, az Építésügyi Dokumentá­ciós Iroda igazgatóját, tájé­koztassa lapunk olvasóit a konferencia jelentőségéről, az építőipari műszaki tájé-' koztatás feladatairól és táv­latairól. — A szakirodalom világ­szerte oly gazdag és sok­rétű, hogy a szákemberek egymagukban képtelenek át­tekinteni. Ugyanakkor ahhoz, hogy lépést tarthassanak a fejlődéssel, minden új ered­hogy a dolog kétirányú! még híradófilmcket is ké­szítene szegcdi építkezé­sekről, új műszaki megol­dások róL A jövő évben legalább két vándorkiállitást rendezünk a legújabb szerkezetek, gépek, anyagok bemutatására, és ezeket elhozzuk Szegedre is. Szívesen ellátnánk a mun­kásszállásokat és a megvei könyvtárat is építőipari szak­irodalommal. — Az Építésügyi Doku­mentációs Iroda 1965-ig építőinari információs köz­ponttá alakul, s ez nemcsak névbe! i válto­zást jelent. Nagymértékben megjavul majd a tájékozta­tás színvonala, a legkorszerűbb informá­ciós eszközök állnak addig a rendelkezésre, s olyan újfajta megoldások is születnek, mint például a Nemcsak adni kell, ige- tervezett állandó építőipari nyelni is a tájékoztatást kiállítás. Rendszeresen eljuttatjuk a — Ez a szegedi konferen­dokumentációs kiadványokat cia amellett, hogy felhívta a Szegedre, de építőipari mű- fig.yelmet a .műszaki tájé­szaki filmet még nem kiild- koztatás fontosságára, azelő­tünk. mert nem kértek. Pe- adások, a filmvetítés révén a dig ha időben bejelentik, a szakemberek számára újabb filmszolgálat ismereteket adott. A rozsdás fejű grtettünk azon a lelki tusán (mint orvos a betegen), amely az egyéni termelőben folyt, kimondva, kimondatlanul. Tudtunk segíteni, mert átéreztük, hogy milyen érzelmi harc folyik belül egy régi, megszokott világtól való elsza­kadás, és egy újabb — sokszor igaztalanul bántott — vi­lágba lépés küszöbén. Ha nem értettük volna, akkor nem a meggyőző baráti szó és észérvek dominálnak, hanem a parancs. De vajon kinek az eszét és lelkét lehet -harmoni­kus viszonyba hozni a külső élettel, az értelem és az érze­lem belső rendjének megteremtése nélkül? Paranccsal sok mindent elérhetünk, a lelkek békéjét aligha. De ho­gyan tudta volna befolyásolni a paraszti értelem- és érzés­világot az. aki nem ismeri — hogy a névtelen levél soraira hivatkozzam — a „bonyolultan működő szellemet és pszichét?- Azt hiszem, sehogyan. Pedig ebben a nagy ér­telmi és érzelmi csatában a társadalomszervezők, a funk­cionáriusok játszották az irányító, vezető szerepet, a leg­kisebb egységtől egészen az országos összegezésig. Ha semmilyen más bizonyítékot nem tudnánk felhoz­ni amellett, hogy a funkcionáriusok zöme nem a primitív érzelemvilág embere, ez az egy tény is önmagáért beszél. és kérges lelkű ember nem képes megérteni a másikat, mert nem tud beleilleszkedni a másik ember gondolat- és érzcsvilá­gába. Azt hiszem, a mi funkcionáriusaink nagy többségére ennek az ellenkezője a jellemző. Cselekedeteiknek, egész tevékenységüknek éppen a kifinomult szellem és érzelem adja meg a tartalmas alapját. Ami természetcsen párosul azzal a hittel, hogy az ember megváltoztatható, egyre ma­gasabb rendűvé nő. és ebben a marxista világnézet játsz-' sza a legfontosabb szerepet. E hit néllcül nem lenne értel­me semminek, az egész élet hiábavalóságnak tűnne. Ép­pen ez a funkcionárius éltető elemei, tehát a megformál­ható jövő. Az egész világot előbb-utóbb átfogó szocialista jövő adja az élet magasabb rendű értelmét és célját Aki­ben nem lobog ez a tűz. az képtelen éjjel-nappal dolgozni, hitének és meggyőződésének alárendelni apró örömöket, kis és nagy egyéni gondokat. Éppen úgy, mint a tudós, mű­vész — persze más vonatkozásban —, de éppen úgy lo­bog. izzik, szenved, kínlódik, azért: mert nz elérendő cél­ban rendíthetcllenül hisz. Enélkül nincs tudomány, nincs művészet, és nagyképűség nélkül mondom, nincsen szocia­lizmus sem. Í7 pr-zólfí»ttv szelleniben és érzelemben persze min­Aí ClóbftbJy denféle benyomás azonnal rezonál, így vagy úgy. Mint ahogyan a tudóst, a művészt, száz sikertelen kísérlet kudarca megviseli, éppen úgy megviseli a funkcionáriust is. De amint a tudós és a művész kiheveri a kudarcok csapását, ugyanúgy heveri ki a funkcionárius Egy agronómus letelepszik is, és újra kezdi; s ha szükséges: százszor újra kezdi. Erre csak azért képes, mert hisz abban, amit csinált, és kifino­mult szellemi és lelkivilággal rendelkezik. Nem is tűnik túlzásnak, hogy ez a tevékenység bonyo­lultabb, mint az elvont szellemi pályák munkája. Élő, érző emberek között, szellemük és lelkük formálása érdekében működik a társadalomszervező. Nem elég a gazdasági mu­tatók értése, azokból történő okos olvasása az éleinek. Ez nélkülözhetetlen — amit a szakértelem címén emlegetünk —, de az érző emberrel foglalkozni, hatni rá legalább annyira fontos — ha nem fontosabb —, mint a gazdasági mutatók ismerete. S ez utóbbit is nagyon jól kell értenie a társadalomszervezőnek. Ehhez pedig igen érzékeny szel­lemi és pszichikai élet kívántatik. Így talán érthető, hogy miért cipel a vállán tudatosan kettős terhét a társadalomszervező. Az objektív munka­folyamatok alapos ismeretét és az emberek bonyolult szellemi és lelki világának megértését. Az utóbbi feltételezi a kifinomult szellemi és lelki életet, a társadalom szer­vezőnél is, enélkül képtelenné válna a változó ember ; szellemi és lelki világában lejátszódó folyamatok érzékeié- j sére, (A társadalomszervező fogalomkörébe sorolom a párt i és a tömegszervezetek, az állami, gazdasági, kulturális és i tudományos életünk funkcionáriusait és a közéleti tiszt- 1 ségekbe választott embereket) Korántsem állítom, hogy már mindenik társadalom­szervező elérte a kifinomult szellemi pszichikai élet megér­tését, vagy annak személyes igényét. Mi nagyon messziről jöttünk és nagy utat tettünk meg eddig is. és erre büszkék vagyunk. Különösen pedig azért, mert többségünk már az igényeknek ezen az útján jár. A funkcionárius munkáját éppen ezért nem lehet „meg­fizetni-, értékét pénzben kifejezni. Mint ahogyan a tudós munkája, a művész alkotása, ugyanúgy a funkcionárius te­vékenysége sem, kívánságra, óhajtásra és csak az érte járó fizetésért jön létre. Mindkettőnél a belső tűz heve a hajtó­erő, az elhivatottság érzése az inspiráló tényező. Enélkül nincs társadalomszervező; sem tudós, sem maradandó mű­vészi alkotás. Jforántcpm akarok párhuzamot vonni a két életstílus 1 ^ között, más a rendeltetése az. egyiknek, és a másiknak. Csupán az intenzív szellemi és lelki életet élő emberek munkájának körébe akarom vonni a funkcionáriust is meri oda tartozik. Még akkor is, ha munkáját nem fém­jelzik egyéni felfedezések és találmányok, halhatatlanságba emelkedő művek. De alkotásuk a tömegek összefogott ere­iével együtt méais maradandó, amit. generációk emleget­nek. s történelmünk lapjain is feljegyeznek maid az utókor számára. Éppen úgv, mint ahogyan tudományos, alkotó kol­lektívák munkáját is megerősíti a bölcsen szelektáló idő. Balló Sándor szőlő- és gyümölcstermesztő agronó­mus csak tavasszal került az üllési Kossuth Tsz-be, s már azon gondolkozik, hogy véglegesen megtelepszik a homokon. Egyébkent Oros­házán laki!?, a családjától jó távol, s csak hét végén utazik haza. Nemcsak ez a távolság készteti letelepe­désre az agronómust. hanem annak szükségessége is, hogy jobb együtt élni annak a falunak a lakosságával, amely nap mint nap figye­lemmel kíséri az ő munká­ját is. A körülmé­nyeket figye­lembe véve nem egyszerű dolog manapság áttelepülni egyik városból a másikba, illetve ebben az esetben Békésből Csongrád megyébe. Segítségére sietett azonban Balló Sándornak is az állam: a nemrégiben megjelent 3004 6-os számú kormányha­tározat, mely lehetővé teszi a termelőszövetkezetekbe át­irányított szakemberek hely­ben való letelepedését. Az üllési Kossuth Tsz is él a lehetőséggel. A szóban forgó rendelet ugyanis kimondja, hogy az állam 80 ezer forint vissza nem térítendő támo­gatást nyújt a tsz-eknek, ha szakembereik részére típus­terv szerint két-háromszobás közművesített készenléti la­kást építtetnek. — Csak mar üllési lakosnak vallhatnám ma­gam —i- mondja Balló Sándor. — Remélem, ez hamarosan valósággá vá­lik, hiszen nemcsak a tsz vezetősége, hanem a községi tanács végrehajtó bizottsága is tárgyalt már arról: Ullés tsz-einek is élnie kell a le­hetőséggel. hogy a távol lakó szakemberek helyben lakás­hoz jussanak. Ez egyaránt érdeke a szakembereknek és a községnek. Nem jó távol élni a családtól, különösen nem az én esetemben. Ha haza akarok menni, akkor több mint 70 kilométert kell vonatozni, s utána ugyan­annyit vissza hétfőn reggel. Nagyok már a gyermekeim, s bizony egyre jobban szük­séges tanulmányaik irányí­tásában az én szerepem is. A kislány középiskolás, a kisfiú pedig általános isko­lába jár. Ók sem örülnek, hogy apjukat egy héten csak egyszer látják. — A csalá­dom is örült, amikor elűjsá­goltam nekik — folytatja —. hogy hama­rosan ismét együtt élünk, immár Üllésen. ahová köt a munkám, a hivatásom. A továbbiakban arról be­szélt az agronómus, hogy a tsz-nek mindössze 40 ezer forintjába kerül egy új, kor­szerű lakás, ha igénybe ve­szi az állam által nyújtott hosszú lejáratú hitelt. — Száz-százhúszezer fo­rintból ntár takaros kis há­zat lehet építeni Üllésen is. Remélem, a tavasz folyamán már meg is mutathatom az új ház alapjait, avagy a már felhúzott falakat. S ha minden jól megy, a nyár folyamán családommal együtt üllési lakos leszek. U F. Péntek, 1963, november 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom