Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

6 díl'magyarország Vasárnap, IMS. szeptember t. VÉGH ANTAL | Áfítciedi kűiuj vekről Cmlék Vadkárát mi reíuioí ltófl af^ .i" lta ' 9 mül4k<» 9 togy- hetek valamit, a Lujz plstián^ intror L ' apá™?k az Utolsó tolya az enyém lehel. ÖvaFF 7 -AMATEK LÍ"UDVA52» K,BLACÍL 16 ME«P,,ÉK- A"«N tosan odaléptem, aztán azt eV ffioíbíSt "tett™ SÍU'M " Ui® 8ítjk8PCKÖt klhÜZtamzavartan rohangásztak, ésTzf ánélíEhT ul Mllyei1 ió' hogy nincs Mrv" wiín bolnaPr* utálni fogod ezután őket te rosan " AatáH még al íí r .. , . 1,1 Vallka? egy picit lazítottam ls rajta. Szeretném megfojtani va- _ , .. lamennyit Vali káért. Pedig , 8nk, érthetetlen do ébben ő ls hibás, mert mm- l0* ,ortéht akkór nálunk dig hagyta, hogy megsimo- Vallka aavscsr gassák az arcát, meg a hosz- e9V"®r s*ú copfos haját is. Válika maradt ei as erdő széles kertje kiszaladt a szobájukból, de alatt. Apámnak még elveHárom ujjammal megfogtam a pisztoly legkihtebb többet 0116 meghúztam óvatosan. Jött. Kiemeltem a táskából, de majd hogy lemindegyik. Temetésre ls a attól kezdve én még jobban szett az összes ruhája. De PW?H * Mre- olyan nehaa - y0Jt p)8Eto]y A t|SÉtek zöltak elmerülve. Még egyszer el is sétáltam a hátuk mögött, mintha mi sem törtéht volna, Elesteledett nemsoká* megharagudtam rá. Miért megy mindig közéjük? A« • . apja, anyja, testvérei hilnd- nagyapámé* ment el vasármind más vidéken vannak, nap. A bátyjáról azt mondják, ta- — Hová lett a szép ruhája Ián megholt. Akkor, umlkor édesapám? fl Ideköltözött mihozzánk Bn . mhnrtfll ra. Lesétáltam a kertbe. Eseegyszer kerdeztem Valikát, Me* M9R 9e' SWT1 mondta t HU-e, hogy a bátyád meg- rá. hogy bakfütlv. Elhall- a pisztolyt szorongathalt? Latiam, hogy nem gatla aht£JSXi. túrosán^ t t hedett. tek a napok. Teméntelen te— Miért, vacogsz — mohd- bérautó ment az utcán. Egy Mint pgy riagy vörös tányér tam. — Beteg vagy? reggel meg a németek egy clmállott 9Z alján. En pes 1 ? h9gy halom papírt égettek di« <*«yre fentem báérzem. mintha majd fl«él* udvaron Aztün me- tor léptekkel. Nem tudtam pattanna a fejem, Nagyon 61 99 uöv«'<m Aztán meg £ táj — mondta halkan, szo- Sokszor óraszámra a térkép keI1 tonnem, dc vamorüan. fölé hajoltak. Plszlolytáská- lflml tontoa Ölnek képzeltem akkor este la Juk 014 «*Ung8tt az oldalú- lü ma*am- aki vigyázhat tam. Megizzadt rajta. A nap lemenőben a ' kezem volt. csak lement a "tópartra" Nem kon, egy kis sarkán kikandl- mindenre. Egyszer csak a ' neszt he, szürkületben picike hallottam. Vallka! «— Add vissza! — susogta halkan. — Add visszaI messze az erdösaélre, ahol kált kék acélja, mindig szcn-etelt Sétúlrth Ha- Vflllka nem tArtotu mar visszajött onnan. De engem sosem engedett tbagá- Rmi« f«art' ®*éhtúl még val. gyakrabban Jött, ment a — Mind Ilyén furcsák a tisztek között, akik egyre városi lányok, anyám? — többen Mér az elők racztcrn egy ese. ^^ szobában is aludt néhány - bozontos emberek jöttek elfl anyám fenyegetve. — Mit szalmazsákon. Rakosgatta Mft mögül. Félig eiVil, félig tudhatsz te még ilyesmit, holmijukat, csak hogy köz- katonalnihéban. Vallka resítSS^&SiLMteo-oeá-v tüki lehessen. Nagyon-na- ketve bújt az egyikhez. Igen, Vallka még tlzennegy cyon hartgudUm B,ha. _ Akkor meg éh sikoltottam egyet, mert szakálla*, éves volt és éppen akkora, •»-- -— ----mint én mezítláb — ha ő taroztam, hogy vakmerő le- nekem A bátyám — mondta • Nekik hoztam. cipót húaott. azek. Megszöktek a tisztektől. Itt i t Valllltc1«r Jo'Ámtó Éppwi ahnfiy klérak 9 ftv bújnak el az erdőben meg a Artem csa* toírtyit mondott, l>"«öra, ott a sok német tó partján a nádasban, ht^gy valamikor együtt vol- tiszt az asztal körül. Nézik a Akkor láttam, hogy az tak katonák az olasz fron* térképet — vonalaznak úgy, egyiken aa apám kabátja ton. Lelombozták a házukat, mint tegnap TestUk az asz- van. ÍLn^aídVS vÜ? nem tal fölé borul, hátukon a _ Én ls hoztam valamit lesz ennek az éktelen ctr- pisztolytáska. mondtam, kúsznak. Én meg arra gon* hu a Lujzé kikapcsoló- Aztán odaadtam a Lujz dőltem gyákrabban barcsak dott pisztolyát az egyiknek. Cso*MonZm ^"ÍSÜS?"va- «» vették, hogy dálkoztak. Ilkának ls titokban. ott voltam. Akkor határoz- És Vallka ott előttük meg— Maradna így mihden tam el magamban. Most te- csókolta az arcomat. Örökre. Csak a németek mennének el. Meg Lujz, a segédtiszt. Mert abba belehalhat az ember, ha látja, hogy Vallka vele is milyen kedvesen beszél. Akárhányszor átkoztam őket, hogy felvernek mindent, a virágágyakon keresztül játnak be a szobába — Vallka mindig pártjukat fogta. Egy este sokáig ittak. Megették az utolsó két libánkat is. Ordítoztak, duhajkodtak. Hajnalban korán mentek el. Anyám ilyenkor gyakran küldött be a felső szobába. hogy csináljak rendet. Hordjam ki a tört poharakat, meg minden szemetet, amit otthagytak. Most is ígv történt. Édesapám is bejött már az istállóbői, ahogy én kiértem. — Jól jenek már édesapám! Beteltek ezek az ágyba! Igen, igen nem ts hiszi!? No, Vahka dicsérheti most már őket. — Fogd be a szádat, taknyos! — kiáltott rám édesapám. No, még ilyet — gondoltam csendesen. Azt hittem, elmondjuk majd mindenkinek, hogy milyen rondák a ml tisztjeink. Aítán még mi sem beszélhetünk róla! Vallka este megintcsnk beszélt velük. Hagyta, hogy megsimogassák az arcét Elhatároztam, hogy meg kell mondanom mindent. Igen! Meg is mondom: — Valikat Te nem azt ígérted nekem a múltkor az akácfasorban. Azt mondtad: Csak engem szeretsz, soha senki mást. Soha nem fogja meg egy fiú sem n kezedet. Es ma Is ez a disznó Lujz az arcodat is megsimogatta. Valikat Ne engedd többet! Latod, mindenünket felaaA Utdvsa istlt M acaHpfiéhz&el Gyümölcsöt árul a hodzsa kéeőbb majd visszaadom ana piacon, de oly nagy min- nak, akitől kaptam, és te ia denfelé a kínálat, hogy egy visszakapod a pénzed. Nagy szemet nem képes eladni, szívességet teszel vele. Amint üldögél a kofák kö- Resteííkedlk a hodzsa, meg zött az öreg, odajön egy IS- bosszankodik ís. Amíg pokol merőse és arra kéri, hogy fenekére kívánja emberét, váltana apróra egy aranyat, megint a markába veszi az Nem volt pénze a hodzsa- aranyat, jó néhányszor megnak és mert szégyellte ma- forgatja, elgondolkozott ábgát a* árusok előtt, csak ráZattal meg-megméregeti és annyit mondott oda félváU- azt mondja végül: ról, hogy: _ jde hallgass hát igaz — Majd máskor! hltű barátom ha jó a szá— Ne tégy mar velem mitásom — márpedig, úgy Ilyet, efendi, igen nagy szük- latom, hogy Jó —, neked ségem volna az aprópénzre ke]j még vagy hat gurust — fogja könyörgóre a dol- ráfizetned, úgy talán elfogagot az ember. dom a pénzedet. Kénytelen-kelletlen a ke- Nagyot néz az ember, majd aébe veszi hát az aranyat a méregbe gurul elkapja ara. , . 4 . nyát a hodzsatól és szitko* hodzsa, nagy szakértelemmel ^bb ap forgatja, méricskéli, ^ hogy Rakovszky József A szegedi boszorkányok Aba Iván regénye A Móra Ferenc Könyvki- merik meg belőle. Ajánló- A könyv főhőse Miller Ja* adó tizennégy éven felüliek- 6unk második szempontja: a nos városi tanaesnok te kértek ajánlva, ifjúsági regény- szere6 szemléletmódjának he- sobbl főbfro, ez a humanista kéht jelentette riteg Aha /Win lyessége. Aba Iván nemcsak müvelteégfl, külföld, ogyetekönyvét. Valóban: a mű vilá- egyszerűen leírja az esemé- meket mpWart em^r. 8Ki *gos előadásmódja, éttekinthe- nyeket, hanem arra is gondól, jobb meggyö/.nflésé tő kompozíciója, színes, élénk hogy a bennük feszülő tAr- ~ WyatelA miatt a hoszhr* stílusa, tárgyának érdekessé- sadalmi ellentéteket megvtlé- k«nyP«Wk egyik^ jel»t« ge és nem jelentéktelen ta- gosítsa Hiba lenne, persze, alakjává válik. TermeSrötenulságai alkalmassá teszik a ha ezeket a boszortténypörö- gen tót vannak a könyvben regényt arra, hegy nepszerü ket egyszerűen és méehani- 9j^MJJJJI ^ ifjúsági olvasmánnyá váljék, kusan osztályérdekek re vé- Ppn « bölcs Rótea Danié fő! Az is biztos azonban, hogv zetné vissza Jól -tudjuk, a bo- tó «KbSv a felnőttek is élvezettel olvas- sze'rkányok üldözésében e ^ b.'baasszonyroi Aokenyhalják Legfőképpen talán mellett a tudatlanság nem le- uiJrt ! T azért, mert a könyv a nagy- becsütendő szerepét játszott. ™ R f közönség körében eléggé is- Aba Ivón regényének írása lob.bLyédldR , meretlen történelmi anyagot közben egy pillanatra sem m feledkezett meg erfői, ^^LL ^L^o az^-flu A könyv cselekményé messziről, nagy neWútéml f^^tó íma 7us egysze indul. Mielőtt a regény tu* tuizasteh amTWHitus egysiw• I lajdonképpent tárgyiról, a muJim m ll k nevét boszorkányperekről stó telié, ^^ZjTJk azonban, a szerző felvázolta az7akk0fl ^uit mlnín il ^ hon^nltt" SSstg BSlr^z kósséga között, s aztán, hogy dolgoz fel. A szegedi boszorkányokról ugyttn mindenki sokat hallott már, tudjuk, hogy 172D—29-ben több gvenletes boszorkányper tel- lajdonképpeni tárgyáról té Ismertté városunk Európa-szerte Azt hogy részleteiben milyjepok társadalmi, gazdaeágl vlsáö* voltak eaek a perek, továbbá, hogy milyen társadalmi feszültségek húzódtak meg a hátterükben azt bizony — tie tagadjuk — tpen kevesen tudják. Az első szempont tehát, amiért nyugodt lelkttsme'ret* tel ajánlhatjuk ezt a könyvet a felnőtt olvnsökrtak Is az. hogy Szeged történetének sok ismeretlen részletét is- nem Is beszélve affól. a fUa' ™ebe"n hogy érdekes is hiszen A Kftnyvbpri áMnteen, «r* ennek alapján válik majd ké* dekesen tárul fel szeged sőbb áZ olvasó előtt minden történetének egy darabja, összetevőjében világossá á Kéli é magyarázni, hogy egy boszorkányüldözés kelétkezé- ilyen mű joggal számíthat a héttere. szegediek érdeklődésére? A nagy „I" betű l-f a már ÚJ Isköla áll minket kerül az Iskolában, azon a héiyeh, ahol éh Kegyetlen v»H és szigorú, valamikor az első osztályba tele pofonokkal és térdepsljártam. A neve ls még aK- tetősekkel. A ml számunkra kor elemi Iskola volt, és még akkor érthetetlen -mi* nem általános. Sok Időrrtúlt végre vagyunk a földönéi azóta már, de ha Átlapoz- bibliai reeitáelök, a a saágatok egy-egy első osztályos molási hibáért, kapott hétrekönyvet. még most is eszem, verések keservessé tették az be jut nz a légi Iskola szürkés falával és örökké mérges tanítójával. Ügy kerültünk mi abba a csendes kis dunántúli faluba, hogy édesapámat áthelyezte a vasút. Egy augusztus végi délután érkeztünk oda, s nekem, mint játszani szerető kisgyereknek, már életünket. Nekem délután még a játéktól ifc elment a kedvem, ha a másnap délelőttre gondoltam. Reám ragadt mar előre a félelem, és mindenütt tanítóm szigorú tekintetét láttam magam előtt. Pedig úgy szerettem volna hallani tőle néhány jó szót, vagy kapni egy-egy biztató mosolyt. De a annyi idő sem jutott, hogy HHL igazában megismerkedjem az ö szívéből hiányzott új környezetem pajtásaival, mosoly... Az egyik délután édesanyám lgy múlott velünk az idő, megvette az Iskolatáskát a Az őszi fákra lassan lehűl* nagy palatáblával, s hosszan lott a dér, majd habfehér hó ieiógö spongyával, s az első burkolta be az elcsendeseszeptemberi napon pedig dett falut. S amikor elérmegfogta a Kezem, elvzze- kezett a tavasz s a Rábatett a nagy sárga iskolába, parton hajtani kezdett afühogy ott megkezdjem a be- rm az egyik márciusi déltővetés nagy tudományának mesterségét. Után azt hittem, hogy megtört a Jég és eljött a csoda... néVem: József a fc«em reszketni kezdett AZ őröHitöl, é« káprázott beié a áíemem. rtereséttievemen szöilfatt a tanító űrt A boldogság átfnte átszér guldott rajtam, és bizony még le 1« fogta a nyelvem. Ügy lefogta, hogy meg ae mozdult! Még egy suttogó hang sem tudott kicsúszni a számon. Csak néztem, csak néztem mosolyogva a következő szóra —, és körülöttem a nem várt boldogságtól megállt a világ,,. De nem tartott Sokáig ez az álom. A következő pete* ben már felcsattant a Dorosalai mester nyérs, kiábrándító hangja:. — eMlre vársz, te hülye!* A szót meg csattanás követte, és egy hatalmas nyakleves győzött meg arról, hogy a József ná* la nem szívből Jövő szó volt, hanem mindössze csak olvasást, vagy talán nyelvtant példa., > SHOK AA megvan-e a kellő súlya. — Nem válthatom fel —' mondja végül —, kevesebbet nyom a kelleténél. — Hodzsa, lelkem, Allahra kérlek, nem nélkülözhetem az aprót, inkább vond le, ami hiányzik belőle. Megint megforgatja az aranypénzt a hodzsa, aztán Ismételten visszaadja a gazdájának azzal, hogy nagyon kopott az arany, sok hiányzik belőle, 6 biz nem váltja azt fel. Megragadja az ember a kezét és azt mondja neki: — Adj, amennyit akarsz; %Jaeréhy, halk szavú aszazony Volt az anyám, mint amilyenek abban az időben a vasutasasszonyok voltak. A kövér Doroszlai mester — ahogy a faluban a kántortanítót nevezték — épp kint állt az iskola ajtója előtt. Végignézett rajtam, föl s le hordozta alakomon B tekintetét, azután morgott egyet a fogai között, melynek az értelme körülbelül az volt: "Na, hagyja hát itt, ha már egyszer elhozta*. Ezzel se szó. se beszéd, legyintett a kezével, melyre én az osztályba mentem, az édesanyám meg haza. Ha valaki visszasírta a játékos délelőttöket, mi ugyancsak visszasírtuk. Valami egészen furcsa légkör vett márciust vitt már azóta tóva a gyorsjáH I ratú Idő. Az Öreg Doroszlai A nagy »J* betűről tanul- l8 meghalt. 8 most, hogy feltünk akkor. Egy mesét moh- nőttsBebimel nézem a múldott el a tahttö úr, azután tat bgy érzem, hogy mind* felrajzolta a táblára a *J« tán Hem ls ö Volt a betűt, s mi mondogattunk hibás hanem a nyers és keközben olyan szavakat, ame- Aiet. azok a körülmélyek »J*-vel kezdődnek. Igy nyp , gondok, mell-ben került beszédtárgyává az is, akk01 it éuek. A megváltohogy vannak keresztnevek. 2ott id5vel a régiek helyérő ^ntgidtTL^Sffi ^ József és így tovább... már együtt játszik s együtt mosolyog első osztámtkor a Józsefet mohd- lyosalval, s nem rettegett ták, mindenki rám szabadság- és örömveszejtő nézett a szeme sarkából. tanoda aK elemi ha_ Rám, aki ott ültem a szélen, a második padban. Még a nem a Játékos kisgyerekkor (Z l Iii továbbfolytatója. A tahitök tahttö ur is felém bólintotta ^^ 0,yan BfW|}tet ^ a fejét. Közben a betűnek a nyomtatott Jelét ls megtanultuk, s így elkezdtük olvasását a gondoskodás látszik, akárcsak az édesahya szemén. Mások az emberek és mások a szivek. Ml már megtanultuk VARKONYI KATALIN: CSILLAGHULLÁS Parányi csillag, mélytüzű Ráunt az égi rendre, örökké ciak keringeni, Mint fény körül a lepke. aMerészet, újat akarok, A Hold, a kedves jóbardt iVfem haragszik még érte. Megnyergelem egy sugarát, Kirándulok az égbe.De ja), a szép kirándulás — Szabadabb, frissebb tdneot— Siralmas lelt a vége, Járja kl bírja, én unom A Földre pottyant, széttörött, Az égi eszterláncot. Két csillag lett belőle, Most már hiába keresem A messzi kéklő égen, i Azóta mindig ott ragyog Anyám szelíd szemében. . , tankönyvben ievó példasra- ™ ^ ^morú Rperee.bő. . Satott minket, és mint S hogv te ahogy a kis első osztályosok- toógotlS ott kéli hogy lavábbc.1 vasaaUunkkndozvn ^ SSPH emberi ^ZS •Es S? oSíX közben és • • • h.s ekkoi nivasas KozDen hoJ|y m(wt ,cnne i(,azán S7ép iskolába járni. Dehát mit tehetUnk, ha oly gyorsah elrohan velühk az élet?... odaért A tanító úr mellém.. Éppen befejeződött mondat. Körülnézett, és hirtelen reám vetődött a szeme. A pálcájával megbökte a fejem, és így szólt hozzám: — Na, folytasd tovább, József! .,. Mint amikor az ember a bérc tetejéről lenéB, a Völgy csodálatos szépségét látva, y Üld Rába-part. kis falusi " Iskola A múlt aranypora hull most reád és megszépít, megszínesít mindent. De ha elsó osztályos olvasókönyvet lapozgatok, azért még héha-néha összeszorítja eíte percre elkábul a gyönyö- 9 8aívam 9 Keserűség, ha a rűségtól ^igy ferrósodfott át a szívem ls, atólnt hallót- «o«döl«k ... tam a tanító Úr szájéból a BÁNFALVI JOBSfcf