Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-24 / 223. szám

Kedd, 1963. szeptember 24. QÍL.MAGYARO*SZ*G •— • m 3 H Szovjetunió kormányának nyilatkozata Lapunk vasárnapi számában közölt ük annak a nyilatkozatnak első részét, amelyet a Szovjetunió kormánya adott ki a Kínai Népköztársaság kormánya szóvivőjének szeptember elsején a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés ellen tett nyilatkozatával kapcsolatban. Az alábbiakban közöljük a szovjet kormánynyilatkozat második részét. Az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetőinek meglehetősen gyakran kell mentegetőzniük a világ közvéleményének az ellen a jogos vádja ellen, hogy politikájukkal élezik a nemzetközi feszültséget, termonukleáris háború felé taszítják a világot. A kínai vezetők szeptember 1-í nyilatkozatukban igyekeznék bebizonyítani, hogy ők, állítólag, sohasem léptek fel a béke és a békés együttélés politikája ellen. A kínai vezetőség e kijelentéseit üdvözölhetnénk, ha ezek a gyakorlatban fordulatot jelentenének A KKP vezetőinek a háború és a béke kérdésében vallott nézeteiben és nemzetközi politikájában. A valóságban azonban azt látjuk, hogy még csak nem is gondolnak ilyen fordulatra. Valójában mi^ akarnak bebizonyítani? Azt, hogy a szovjet dokumentumokban állítólag felhasználják Mao Ce-tungnak öszszességéből kiragadott és helytelenül magyarázott azon kijelentését, hogy a jövendő háborúban nem mindenki hal majd meg, hanem csak az emberiség fele. Nos, mi készek vagyunk megvizsgálni ezt a kérdést, hogy ki torzítja él ós ki magyarázza helytelenül a két idézetet Ezzel majd a későbbiekben foglalkozunk. Talán a nyilatkozat szerzői nem látják, hogy ilyen módon csak leleplezik önmagukat és nemhogy megcáfolnák, hanem csak ismét megerősítik a kommunista világmozgalom és a haladó közvélemény súlyos aggodalmait a kínai magatartás miatt. Mit fejtegetnék a kínai vezetők? Lényegében azt, hogy az emberiségnek mekkora része pusztul majd el egy új világháború esetén. Száz százaléka-e vagy csak a fele. A nyilatkozat így hangzik: •Mao Ce-tung elvtárs 1957-ben elhangzott és fentebb idézett szavait azokhoz az emberekhez intézte, akik azt állítják, hogy amennyiben az imperializmus kirobbantaná a nukleáris háborút, elpusztulna az emberiség-. »Mi — hangzik tovább a nyilatkozat — nem értünk egyet pesszimista és teljesen kétségbeesett nézeteikkel. Mi azt mondjuk, hogy ha az imperializmus kirobbantja a nukleáris háborút, az a legrosszabb esetben is a Föld fele lakosságának pusztulását vonja maga titán- Befejezésül pedig: -Mi hiszünk az emberiség ragyogó jövőjében-. Valóban szörnyűek etaek a vélemények. Miféle -gyönyörű jövóről- lehet beszélni az emberiség fele kipusztulásának perspektívája mellett! De nem kevésbé veszélyes a másik dolog sem: a kínai vezetőknek, amikor egy háború esetleges következményeire vonatkozóan adnak prognózisokat, ezzel nemcsak az a céljuk, hogy lelki szemeikkel behatoljanak a jövőbe, hanem az is, hogy megindokoljanak egy meghatározott politikát. Ezt nem cáfolják maguk a nyilatkozat szerzői sem. Amikor összegezik annak a vatának az eredményét, hogy hány ember pusztul majd el a termonukleáris háború tüzében, a következőket írják: -A kérdés lényege, hogy végül is milyen politikát kell folytatni az amerikai imperializmus nukleáris zsarolásával és nukleáris fenyegetésével szemben: ellenállást kell-e kifejteni, vagy kapitulálni kell-e?Magától értetődik, hogy a szovjet vezetők közül soha senki nem vetette fel és nem vethette fel a kapituláció kérdését. A Szovjetunió nem azért teremtett hatalmas nukleáris erőt és nem azért tökéletesíti azt. Még kétség sem támadhat abban az irányban, hogy amennyiben az imperialista agresszorok megtámadnák a szocialista tábort, megsemmisítő csapasi kapnak. A kérdés másként merül fel: kell-e komolyan és minden erővel küzdeni a békéért, követni kell-e a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét. mint a külpolitika fő irányvonalát, vagy a -veszettek- járszalagján kell-e haladni, versenyezni kell-e az imperialistákkal a nemzetközi feszültBég szításában? És íme a kérdés megoldásánál a kínai vezetők azt latolgatják, hogy az emberiség fele, vagy száz százaléka semmisül-e meg az új háború tüzében. Ha pedig -csak- a fele, ebből az következik, hogy meg lehet kockáztatni a háborút, mert a másik felére -gyönyörű jövő- vár? Hogy a kérdés így merül fel, bizonyítja Mao Ce-'tung kijelentése, még abban a preparált formában is, ahogyan azt a kínai kormány szeptember 1-i nyilatkozata idézi. (-... Legrosszabb esetben elpusztul az emberiség fele, de a másik fele megmarad, az imperializmus pedig eltűnik a Föld színéről, s az egész világ szocialistává válik.-) Ebben az értelemben nem kevésbé sokatmondó a Vörös Zászló egy kitétele — amelyet a szeptember 1-1 nyilatkozat igyekszik kimagyarázni —, hogy háború esetén a győztes népek -rendkívül gyors ütemben az elpusztult imperializmus romjain ezerszer magasabbfokú civilizációt építenek-. Mi kommunisták, teljesen tűrhetetlennek tartjuk a vitát, olyan alapon, amikor ezt javasolják nekünk,. hogy a politikát attól kejl függővé tenni, mennyien pusztulnak el a termonukleáris háborúban. Ha a kommunisták, a békeharcosok, a békeszerető erők megengedik, hogy hullani kezdjenek az atombombák, a kormányoknak és a politikai pártoknak már nem lesz befolyása arra, hogy hány ember pusztul el és hány marad életben. Ezt akkor már a haditechnika, a háború fejlődésének logikája, valamint a nukleáris fegyverek közvetlen vagy közvetett hatósugarába került országok és népek száma dönti el. A kínai vezetők, akik megkísérlik, hogy elferdítsék az SZKP-nak az atomháború és annak következményei kérdésében elfoglalt álláspontját, bizonyos kijelentéseket tulajdonítanak az SZKP vezetőségének és N. Sz. Hruscsov elvtársnak — amelyek állítólag a testvérpártok bukaresti tanácskozásán hangzottak el — arról, hogy napjainkban, amikor atomfegyverek vannak, a népfelkelés nem hadsereget, hanem csupán ágyútölteléket jelenti S miután kitalálták ezt a sületlenséget, nyomban le is vonták a hajmeresztő következtetést: -A szovjet vezetők szemében földünk egész hárommilliárdé* lakossága csupán haszontalan lim-lom.De akad-e olyan ember, aki ismerve a szovjet külpolitika nagyfokú humanitását, harcunkat a népek boldogulásáért, bedől ennek a koholmánynak? N. Sz. Hruscsov valójában a következőket jelentette ki: -Ne sértődjenek meg a kínai elvtársak, akik természetesen nagy harci tapasztalatokkal rendelkeznek, de elsősorban a partizánháború tapasztalataival, mi viszont sokkal komolyabb, mondhatni, klasszikus háborút vívtunk a hitleri Németországgal. Az imperialista stratégák, a hadosztályokat ma már csupán ágyútölteléknek tekintik, azt számolgatják, hogy kinek hány hidrogénbombája, harci repülőgépe van. S míg korábban feltétlenül szuronnyal kellett ártalmatlanná tenni az ellenséget, most bombákat fognak dobni.- Erről volt szó tehát Bukarestben. Milyen népfelkelést véltek felfedezni ebben a kinai vezetők? , A kínai vezetők arra szólítanak, hogy a szocialista országok, a kommunisták legyenek fatalisták és fogadják el azt, hogy az új háborúnak menthetetlenül fel kell áldozni az emberiségeiét. S ha csak a felét! Világos, hogy a sűrűn lakott és a hadműveletek központjába kerülő országok veszteségei mindennél nagyobbak lesznek, • népeik esetleg teljesen elpusztulnak. A kínai vezetők egyébként erről nem egyszer teljes leplezetlenséggel beszéltek. Amikor például az egyik csehszlovák újságíró Tao Csu-val, a Kínai KP Központi Bizottsága tagjával folytatott beszélgetésen felemlítette, hogy Csehszlovákiában, ahol 13 millió ember él, egy nukleáris háború esetén megsemmisülhet az egész nemzet, ezt a választ kapta: -Egy világégés esetén a szocialista táborha tartozó kis országoknak alá kell vetniöik saját érdekeiket az egész tábor közös érdekeinek.A KNK egy másik felelős vezetője szovjet képviselőkkel folytatott beszélgetésében azt állította, hogy Togliatti elvtársnak, az Olasz KP főtitkárának nincs igaza, amikor népe sorsa miatt aggódva azt mondja, hogy nukleáris háború esetén egész Olaszország elpusztul. -Hiszen más népek megmaradnak — jelentette ki ez a vezető —, s az imperializmus megsemmisül.. .Így áll a dolog a vita lényegét illetően. Most pedig nézzük az idézetek kérdését A kínai nyilatkozat szerzői módosított formában idézik annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet Mao Ce-tung tett az 1957-ben megtartott moszkvai tanácskozáson. s ez a módosított szöveg lényegesen különbözik az eredetitől. Az igazság kedvéért idézzük a tanácskozás jegyzőkönyvéből Mao Ce-tung-nak a tanácskozás résztvevői jelenlétében ténylegesen elmondott szavait. Ebből a nyilatkozatból különösen leplezetlenül kitűnnek a kínai vezetők hibás nézetei. -Fel lehet-e tételezni — mondotta Mao Ce-tung, — mennyi emberéletet követelhet áldozatul egy leendő háború? Valószínűleg a Föld 2700 millió lakosának egyharmadát, vagyis csupán 900 millió embert. Ügy vélem, ez még kevés, ha valóban atombombákat fognak ledobni. Ez természetesen igen rettenetes. De még az sem olyan rossz, ha a fele esne áldozatul. Miért? Azért, mert nem mi akartuk ezt, hanem ók, ők .kényszerítik ránk a háborút. Ha harcolni fogunk, akkor bevetésre ke- , rül az atom- és a hidrogénfegyver. Én magam úgy gondolom, hogy az egész világot olyan szenvedések érik, hogy elpusztul majd az emberiség fele, esetleg még a felénél is több. Vitatkoztam erről a kérdésről Nehruval. ö ebben a vonatkozásban pesszimistább, mint én. Azt mondtam neki, hogy ha az emberiség fele megsemmisül, akkor is még megmarad a másik fele, viszont az imperializmus teljesen megsemmisül és az egész világon csak szocializmus lesz: fél évszázad, vagy egy teljes évszázad alatt pedig a lakosság ismét megszaporodik, még többel, mint a felével.Ennek a nyilatkozatnak a lényegét a szeptember elsejei kínai nyilatkozat teljes mértékben megerősítette, de a nyilatkozatban idézett szövegváltozat olyan szavakat és mondatokat tartalmaz, amelyek elárulják a világos igyekezetet arra, hogy elkendőzzék Mao-Ce-tung kijelentéseinek tgazi értelmét. Így például a szeptember elsejei nyilatkozat különösért kiemeli ezeket a szavakat: -Nálunk Kínában építés folyik, ml békét akarunk. Ámde, ha az imperialisták semmivel sem törődve háborút kényszerítenek ránk, akkor fogunkat összeszorítva el kell halasztanunk az építést és a háború után kell rá visszatérnünk.Csakhogy az 1957-ben megtartott moszkvai tanácskozáson egyáltalán nem ezek a szavak hangzottak el. Mao Ce-tung akkor ezt mondta: -Kínában még igazában nem bontakozott ki az építés. Abban az esetben, ha az imperialisták háborút kényszerítenek ránk, készek leszünk arra, hogy félbeszakítsuk az építkezést; ám rajta, jöjjön előbb az erőpróba, majd azután visszatérünk az építéshez.Mindenki láthatja, hogy ennek a kijelentésnek egészen más az értelme. Lényegében véve ez irányvétel egy háborús konfliktusra, a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek háborús megoldására. A Kínai Népköztársaság vezetői már 1958-ban, amikor Pekingben szemlátomást még csak kialakulóban volt az a nézet, amely szerint a hidegháború állítólag előnyös a forradalom érdekei szempontjából, az alábbi gondolatokat fejtették ki: a Nyugat úgy véli, hogy a hidegháború neki előnyös. Ám valójában a hidegháború -kedvezőbb a mi országainknak-. Később a kínai vezetők ezt a meggyőződésüket egész -elméletté- fejlesztették. -A nemzetközi politika kérdéseiről folytatott beszélgetésekben — mondja a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt Központi Bizottságának 3. plénumán hozott határozat — a kínai vezetők azt mondták elvtársainknak, hogy a hidegháború jó dolog, hogy a feszültség állapota jó állapot a forradalmi harc kibontakoztatása szempontjából.Ezeket a gondolatokat a Kínai Népköztársaság sajtója is széltében-hosszában hirdeti. Ma már nem forog fenn semminemű kétség afelől, hogy a kínai vezetőknek a kommunista világmozgalom általános vonala ellen irányuló támadását 1959-ben többek között a nemzetközi feszültség akkor kibontakozó enyhülése, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hidegháború bizonyos gyengülése váltotta ki, különösen Hruscsov elvtársnak az Egyesült Államokban tett látogatása után. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a kínai vezetők éppen ebben az időszakban bonyolódtak fegyveres összetűzésbe az indiai—kínai határon, ami nemcsak ebben a térségben élezte ki a helyzetet, hanem végeredményben azt célozta, hogy egészében meghiúsítsa a nemzetközi feszültség kibontakozóban levő csökkenését. A kinai—Indiai konfliktus kezdetén, 1959-ben a szovjet vezetők nyíltan kijelentették a Kínai Népköztársaság kormányának, hogy egy ilyen konfliktus hátrányos következményekkel járhat nemcsak a kínai—indiai kapcsolatok, hanem az egész nemzetközi helyzetre. Ma már mindenki látja, hogy a kínai— indiai konfliktusnak a Himalájában igen káros következményei voltak a béke ügyére Mint várható is volt, maga Kína sem nyert semmit. Tekintélye a világ népei, mindenekelőtt pedig Ázsia és Afrika népei előtt egyáltalán nem erősödött. A kínai vezetők nem vették figyelembe més szocialista országok és testvérpártok elvtársi tanácsait. Sőt. ebben azt vélték látni, hogy nem akarják támogatni őket a nemzetközi küzdőtéren. Ezeket az elvtársi tanácsokat magukra nézve nagy sértésnek tekintették. A Kínai Népköztársaság vezetőinek cselekedetei, amelyek aláássák a semlegességi politikát, lényegében lehetőséget adnak az imperialista hatalmaknak arra, hogy fokozzák befolyásukat a felszabadult országokban, elsősorban pedig Indiában. Ez a magatartás egy semleges országgal szemben annál kevésbé érthető, minthogy a Kínai Népköztársaság kormánya mindenképpen kacérkodik nyíltan reakciós rendszerekkel Ázsiában és Afrikában, köztük olyan országokkal, amelyek imperialista háborús tömbökhöz tartoznak. A kinai vezetők gyakran szovjetellenes célokra akarják kihasználni az Indiának nyújtott szovjet segítséget. Nem mondják meg azonban népüknek az igazságot, azt, hogy a felszabadult országok népeinek nyújtott szovjet segítséget az a törekvés diktálja, hogy ezek az országok megszilárdíthassák gazdasági és politikai pozíciójukat az imperializmus ellen, a függetlenségükért vívott harcban. A kinai vezetők most vádaskodnak és azt mondják, hogy India Kína ellen támad, s szovjet fegyvereket használ. Ez azonban /elsősorban nem felel meg lényegében az igazságnak. Másodsorban ezt a gondolatmenetet követve az indiai kormánynak sokkal több oka lenne kijelenteni, hogy kínai csapatok támadnak India ellen és szovjet fegyverekeit használnak, mivel mihdenki jól tudja, hogy a Szovjetunió milyen óriási katonai segítséget nyújt Kínának. Mi segítettük a szocialista Kínát és a békeszerető Indiát, mégpedig a legjobb szándékoktól indíttatva. Ezek a baráti érzések, a beke megszilárdításának érdekei, az imperialistaellenes erők egységének érdekei vezéreltek bennünket akkor, amikor kijelentettük, hogy < mélységes sajnálatot kelt bennünk a kínai—indiai határiconfliktus. Mi ma is úgy véljük, hogy ennek a viszálynak békés úton, tárgyalások útján való rendezése megfelelne a kínai és az indiai nép érdékeinek, a világbéke érdekeinek. Az utóbbi években a kínai fél a szomszédos államok határain olyan tetteket követ el, amelyek alapján azt kell gondolnunk, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya egyre jobban eltér a lenini megállapításoktól ebben a kérdésben. A nép figyelmét szándékosan a határkérdésekre összpontosítják, s a Kínai Népköztársaság vezetői mesterségesen szítanak fel nacionalista szenvedélyeket, más népekkel szembeni ellenséges hangulatot. Kínai katonai és polgári személyek 1960 óta rendszeresen megsértik a szovjet határt. Csupán 1962-ben több mint ötezer olyan esetet jegyeztek fel, hogy kínai részről megsértették a szovjet határokat. Kísérletek is történnek a szovjet terület meghatározott részednek önhatalmú kisajátítására. Egy kínai állampolgárnál, aki átlépte a határt, Hejlungcsiang tartomány népi kormányának utasítását találták, amelyben ez állt: -Az Amur és az Usszuri vitás szigetein a szovjet határőrök gyakran azzal az igénnyel lépnek fel, hogy halászaink hagyják el ezeket a szigeteket. Javasoljuk a halfogás folytatását a vitatott szigetéken, s a szovjet határőröknek megmondani, hogy az említett szigetek Kínához tartoznak, s így a határt nem ml sértjük meg, hanem ők-. Majd a továbbiakban: :. Semmiesetre sem hívjuk vissza halászainkat ezekről a szigetekről. Feltételezzük, hogy tekintettel az államaink között fennálló baráti kapcsolatokra, a szovjet fél nem tesz erőszakos intézkedéseket, hogy balászainkat kiszorítsa e szigetekről-. A szovjet kormány mér több felben javasolta a Kínai Népköztársaság kormányának, hogy tanácskozzanak a határvonal bizonyos részeinek pontos meghatározásáról, mindennemű félreértés lehetőségének kizárása végett. A kinai fél azonban mindig kitér az ilyen megbeszélések elől, s ugyanakkor továbbra * megsérts a határt. Ez a magatartás feltétlen felkelti a figyelmet, anhál ls inkább, mert a kínai propaganda határozott célzásokat tesz a szovjet—kínai határvonal egyes részeinek a múltból származó állítólagos igazságtalanságára. Rendkívül veszélyes útra lép aronban az, aki napjainkban mesterségesen vet fel bármilyen területi kérdést, különösen szocialista országok között. Ha az államok ma elkezdenének egymással szemben területi igényeket támasztani, ásatag adatokra, elődök sírjaira hivatkozva, kardoskodnának a történelmileg kialakult határvonalak felülvizsgálása mellett, akkor ez semmi jóra sem vezetne, összeveszítené egymással a népeket a béke ellensegeinek örömére. A szocialista országoknak, amelyeket kölcsönös kapcsolataikban a proletár nemzetköziség elvei vezérelnek, más népek számára példát kell mutatniuk a területi kérdések baráti megoldásában. A Szovjetuniónak egyetlen szomszédos állammal sincs semmilyen határkonfliktusa. Erre mi büszkék vagyunk, mert az ilyen helyzet megfelel nemcsak a Szovjetunió érdekeinek, hanem az összes szocialista ország érdekeinek és a világbéke érdekeinek ls. A kinai vezetőknek a szocialista országok lenini külpolitikai irányvonala ellen viselt harcában alkalmazott méltatlan fogások szembetűnően megmutatkoznak a Karib-tenger térségében tavaly lejátszódott válsággal kapcsolatos eszmefuttatásaikban. Szeptember 1-én kelt nyilatkozatukban nagy teret szentelnek ennek a kérdésnek. Találhatók a nyilatkozatban olyan állítások, hogy a válság oka -a szovjet vezetők elhamarkodott cselekedetei- voltak és hogy szovjet rakéták elhelyezése Kubában ~kalandorkodás- volt. Ide tartozik azután az az alaptalan állításuk is, hogy a rakéták kivonása Kubából -behódolást- jelentett. Mindez megtalálható a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatában, de ezeknek az állításoknak egyike sem igaz. Ha valaki a kínai vezetőket hallgatja, akkor úgy tűnik, hogy 1962 októberében nem az amerikai imperializmus agresszivitása sodorta a világot termonukleáris katasztrófa szélére, hogy az amerikai imperializmusnak mindehhez semmi köze sem volt, esze ágában sem volt fenyegetni Kubát. » Ez azonban szembetűnő hazugság, amelyre Pekingnek most azért van szüksége, hogy utólagosan megrágalmazza a szovjet kormánynak azokat a cselekedeteit, amelyekkel a válságos pillanatban megvédte a kubai forradalmat az Egyesült Államok katonai intervenciójának veszélyével szemben. Ahhoz, hogy ez a veszély fennállt, hogy szinte napról napra sűrűsödtek a felhők (Folytatás a 4. oldalon.)