Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

8 H8É?S, 1983. scguszttB ÍR Gamí Gábor; Ha a szerelem elhagyott Mert fut a szerelem ethagyott, ktpattogzik arcod rm vékony feher rétegben a védtelenség, mtnt omló falon a salétrom; mert- ha a szerelem elhagyott, csak loholsz az utcán szorongva, elbűvöl, s nyomltan megaláz minden parázna szoknya: es nyelved száraz köporban forog; ha elalszol, kifoszt az alom, ibrcv lábaid fércen rángatod; parazson jársz, parázson... í s tarkódig fel perzselődsz; tagjaid hamuként elomolnak, mozdulataidról az otthonosság arany páncélja leolvad. Vad fogaid élesen összeverődnek, tekinteted röpte kileng, ét mig kívül a forróság emészt, belülről ráz a didergés .., Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves, azt elviselheted még. de jaj, ha veszni hagyod a magad erette való szerelmét! Mert minden idegen lesz neked akkor, s kipattogzik arcodon vékony fehér rétegben a védtelenség, mint omló falon a salétrom. Futnál — menedékül a megkövült közöny nyirkos barlangjai várnak: takarodzhatsz melegedni magadba, mint bundájába az allat. Hát ezért rapy inkább btí, keserűn is, nem ereszted az elveszi tettet; körömmel ezért- behegedt seheid újra csak újra kikezded. 5 élsz felelősen, mint a sebesült harcos: ki. beregzi naponta, mit rendel a nap, mig izmot közt bolyong a szilánk, mely végül szívé be szalad. Dénes (faa: A H I D A faluból kis ösvény ve- továbbad. Elén vét. Vagv ki- cánál fogva, * húzza-von.ta a w»1 a nagyhati határba; adja a négy holdal. vagy h,d felé. Ott a híd alatt hosszan kígyózva, meghú- - • azzal lassan, elszántán Hajtja zódva kanyarog egy kis erdo megindul az. öregember fe- J , J . mellett. Az. ösvény hetapo- lé. aki csak áU. hangtalan, a bosszú, annál is jobban az. sódtól, mert évtizedek óla megbénult torokkal, valami ijedelem. Futásnak ered. azon közlekednek a gyalogo- tomp., t,asítú fájdulom va- bukdácsolva igyekszik terhésdk. átvágva egy-egy dúló- , , ' ' ^ ^ om,.k vei a híd felé. köz.t. A kis erilu mentén kisluini se szélesebb, öblimebb az. ős- sújlja fejbe. Mintha mindvény, sokan keresnek itt a ez valamikor réges-régen nvári nap tüze elöl hűvös UKyaní(0r egyszer már megJaj, csak most ne gyüjjön valaki. Ahogy a hídhoz ér, cstakAkácz László: Vasárnap menedéket aratáskor, leheárnyas fák tövében. Túl az. mintha elhűlne körülötte a apja hangját hallja háta möerdnn lapos terület nyúlik le világ, már nem is tudja hol gfll. Fellélegzik, reménvkedCítészen .< lalóha.Uuig. lus- van< mj történik vele. ve. lihegve hajol az. üreg tan, szinu; nyomasztó csőn- f megvadítja az apja tölé, aki vérbehűlt fővel, lenfsen szel terpeszkedve. A 1 ' Tólapos. Nevét onnan kap- szótlansága. Tenyere ökölbe- hunvt szemmel fekszik a fia tá. hogy valamikor réges-ré- szorul, s az ökle már üt Ls. karjában és halkan, szakaién tó mosta a lapos alját, ggyet, kettőt, ötöt. Többet dozva nyögi: tele sas. nád, káka és egyéb , ._ , ........ vízinövényekkel; Inkább láp. csak azért •"»• mert ap" ~ Most man óleg, fiam. vagy mocsár volt az, mint ia- 87 édesapja összerogvik. Hagyj itt, fektess le... Én jó. szép. tiszta tó. Uramisten, vége — fut át a Ls csak eddig cipeltem az. (111. ahol a víz. összes/.u- gyerek gerincén a hideg. apám... Csak idáig, a kis kült és csermelyt alkotott, .. , „„ „ . .. _ Ittt híd áll ma is; a hajdani Megragadja apjal a gnman- hídig. tó egész világával együtt nyomtalanul eltűnt, csak ez. a' kis híd emlékeztet a régi világra. A hídnak csak egyik korlátja van meg, az is korhadi. Be sok szép. kövér civisgazdát segített az. már át az alvégről a módosabb feliégre. Hány perpatvarnak, hány ádáz osztozkodásnak vplt már a tanúja ez a kis híd. Mert valamikor így mondták: -azért föld a föld, hogy legyen miért gyűlölnie, marnia testvért a testverEgy késő őszi. ükörnrálasnapfcnyes délelőtt nyúlánk, szikármagas fiatal parasztember igyekszik az ösvényen az erdő. a híd felé. Steme szilaj, keze öktílbeszorpl. arcát eltorzítja a diih. Néha csaknem szalad, majd lihegve lelassítja lépteit. Néhra hangosan lieszél magában: — Majd adok én neked, ven disznó. így éri el végre az erdőt, a hidat. Átlódul rajta és az Idős parasztember felé siet. aki egy önzővel és öszvérrel szántogat a közelben. Mikor észreveszi a csapzott hajú taozelgo fiatalembert, megállítja az állatokat és egy vasrudat kíszít a kezeügyébe. A fiatalabbik parasztember j mintegy húsz lépésre megáll [ elölte, szétterpesztve a lábát: — ttl vúnél: újra! Kiadja, vugy nem? Eleget hazudozott. már. Apa az ilyen? Az Istent magáha... Az öregember az apja. Tulajdon édes fia áll előtte ölni készen. Szölni sem bír, csak néz. maga elé némán, fulladozó döbbenettel. — Szóljon hál — sürgeti ajriaz. — Most beszéltem a felesegemmel. Nem varunk Szegedi könyvekről: Tömörkény Islrán: s Munkák és napok a Tisza partján Natncsak Szegednek, zébe. akit nyilvánvalóan kö- élet számos olyan jellegzetességét, amelynek megfigyelésére sem Kálmány L-ajosMeg kell mondanunk n«k, sem Kopács Jánosnak, ** /, l-.'t- DO/VO'aal l/öléhanem az országnak is egyik töttek az előző kötetek szer legtiszteltebb iróklasszikusa kesztési elvei. JP e két érdemes szegest korugyan egyáltalában volt nossnT ''ha'íópotóbaV""piirb^- torsnak figyelme nemterntőségük - már régen szállnunk -. hogy az. ö mun- Jedt ki. Elsősorban a sze«e• • _ . . . i : .1. .1 #v«v\ 4 / oá ím" At -i c Tömörkény István. Híre egyenletesen nő. a viták — _ anélkül, hogy Czibor Já ha ugyan e e^m • jelentőségük lezajlottak körülötte. Nincs kaja nem volt egészen kieléa haladó magyar társnőn- gítű. Mindenesetre dicsérhetlomnak. irodalmi életnek jük kitűnő válogatását, olyan szárnya, amely kétség- amely ellen alig lehetne kobevonná Tömörkény írói és m,,|y észrevételünk. Nehéz, emberi nagyságát, munkás ságának esztétikai és erköl di társadalomtörténet es gazdasági néprajz világából úgy örökít rrteg páratlan értékű mozzanatokat, hogy a szépirodalmat kereső olvasó i.i.'i, imicvviviuun. iiinv/. .. . . helyzete elsősorban abból ,s )g0,z HVnyorusoget talalja meg benne. A kötetnek éppen e néprajzi értékű és ér~ .... .—......... , ...... ,v/ aiivagmn. ii.uciy jiiugajj.. , , , nem siet. Meggyőződésünk foglalja Tömörkény kötetben dekessegu anyag egybegyujszerint azonban egyszer a<idig meg nem jelent elbe- iese adja meg kulonos joizet. mégis eljön az. idő. amikor szedéseinek javát is. Rövid, A ««*«»' tanyavilag. tanyai a világirodalomba is bevő- de tartalmas utószavaiban a orvosságok. vízen járok es kutatás számára is tudott új pusztai sámánok, szüret es disznooles es meg annyi mas Napjainkban Tömörkény- szempontokat, összefüggése . , nek valóságos reneszánsza- Uet fölvetni. Sajnosán kell népéleti ? jelenség jszabatos rol beszelhetünk. Eredeti azonban hiányolnunk a ma- " ~~ "' " ~ leírása elsőrangú forrása, tü körképe az. egykorú szegedi életnek, de a századforduló hány. jórészt helybeli kiadói 'váYöviibii minden' régebbi alf"ldi parasztságának is."" irodalmi műnél nclkülöz.he- A kötet feltárja, ité lelöleg kiemeli Tömörkény művei már régen elfogytak, gvarazú jegyzék, szögyűjteA két világháború között né- mt.nv elmaradását, ami hopróbálkozást nem számit va, a magyar könyvkiadás nem tettén pedagógiai követel találta érdemesnek, jó üzlet- mény. Tömörkénynél, ahol a kevéssé ismeri, helvesebben nek. hogy Tömörkény régen népélet jelenségeinek, eg.ves évtizedek óta halványuló elfogyott müvei újra napvi- tájszavak költői értékének, emberi vonásait is. Ilven erlágot lássanak. Biztos az. is, hogy az író szelíden megfogalmazott, kemény igazságai hetetlenül szükséges. A kel- jaiban hozzászól a kivándor kellemetlenek voltak maga- léténél több saitóhiba is láshoz, a sz.oldatesz.ka em nak az. akkori rendszernek n>n|ja a kötetek ériékét. is. Kétségtelen tény. hogy Czibor János mindeneset ebben az. időben az. egysze- rp elkészült Tömörkény nvaihoz. a tömegek alkoho ra emberek írójáról szinte szépírói pályájának beniuta- lizmusához, a Unvaí nép elfeledkezett a magyar világ, fásával. Ilogv a megjelent tarsadalmi és egészségügyi het kötet (A tengeri város, elhagyatottságához és annyi 19.ifi; A Szent Mihály a jég- más akkori súlyos, megolNépi demokráciánk jellemző erejének oly nagy kölcsi bátorsaga. amellyel a fontossága, szinte elenged- vezércikkeiben, kommentárbertelenségéhez, a szociális gondozás döbbenetes hiákürültekintő irodalompoliti- * - "„f^ ^ »u,. ...eskája tette lehetővé, hogy 19r,7< Uj 1>or ldeíen' d«'tonul hagyott magv Szegeti három nagy modern 1958; Hajnali sötétben, 1958; problémához. fia országos jelen tőségéhez, méltóan jelenjék meg napjaink nyilvánossága előtt. Megindult és máig tart Vajda I ászló kitűnő szerkotiz.lésélien Móra Ferenc műveiBarlanglakók, l»r>9: „öreg regiulák. 19f>9: A kraszniki csUa, 1960) milyen kiadói Színes elevenséggel, tudományos alapossággal és az egykorú társadalmi, szaktu»teli találat* volt, mi som bi- dományi és irodalmi összezonyítja jobban, hogv máris függések éreztetésével állit..„„,„ új adásukról lehetne gon- ja elénk S/.ege<i halhatatlan nek kiadása (Magvető). Ép- d,'*k'/<>'to hiszen legtöbbjük fiát Péter László utószava: pen ebben az. esztendőben az "tolf£ elfogyott. Tömörkény mikrokozmosza, Már Czibor János tervez- ortutay Gyula, és Juhász te. hogv Munkák es napok a Gvu|a elemzései mellett aligTissa pariján találó címmel hanem a legjobb, ami Töjelent meg .Juhász Gyula öszsz.es verseinek mintaszerű kiadása (Akadémiai Kiadó). ly Péter László és Uja Tom.irkenynek nem szeptro- möykényről. eddig íródott. ólw miml/nío Tikm/vr. (Idlllll j(*11 CfJtl TTIU D l\cí.SSÍLÍ-,« I ÍTAczönof -« CvótSit Mihály munkája. Tómör- , keny István válogntott mű- ^ megvalósítása veinek kiadasal a Szepiro- , „.. , ,. , , .. . . ,. . .I. azonban már Péter IJÍSZIOilahm l\onyvkuidi> határoz- . . . ,, , . . ... . . . . . ., nak jutott, aki a ra mindig ta el. A szerkesztés es valojellemző lelkiismeretességgel. aprólékos gonddal tárta Köszönet' illett a Szépirodalmi Könyvkiadót, hogy n magyar olvasótársadalom, elsősorban a célszörű szögény em borok szegedi ivadékai e remekbeszabott nyolc föl. hozta elő Tömörkénynek kötet kalauzolásával készülgatás Czibor Jánosnak jutott. Váratlan halála azonban megakadályozta felada- . , .. . ,, . . . .. fának végrehajtásában. Így sok "'van c.kket dolgozatat hetnek Tömörkény István amelyet a szakkutatas u ahg ismer. Ebből a könyvből került azután az. utolsó kötet sajtó alá rendezésének sora Péter László avatott ke- megismerjük a szegedi népközelgő centenáriumánalt méltó megünneplésére. BÁLINT SÁNDOR zetl nekik egv szobát, be is rendezték szépen, szekrénnyel, asztallal, emeletes ágyakkal. Itt laktak mind a tizenketten. Mór vagy három éve jártak így egvütt az országot. Ahol szükség volt rájuk, odamentek, \ talán megismeri. Gyurka mindig így volt a lányokkal. Dehát olyan egyformák! Aztán járkált föl-alá. A kislány alig öt percet késett. Gyurka sokkal többre számított. Az első randevúról mindig sokat késnek a lányok. Ahogy kezetfogtak kicsit hátramaradt és jól végignézett rajta. A A fák árnyékai hanyatt feküdtek a napon. Végül aztán egv kis, kéksaoknyás szőkénél kö- kislány egyszerű ruhát viselt és a száját -is ali£ kitárt karjaikkal úgy festettek, mintha alud- töttem ki. Csuda aranyos, ijedt szemei voltak festette ki egy kicsit. nának. Csend volt mindenütt. és nagyon jól lehetett vele tárcolni. Elindultak. Gyurka ilyenkor, hallgatni szoGyurka fordult egyet az agyon. Az ócska ru- — Ki vitted azt is? kott. Tudta, hogy ettől zavarba jönnek a nők gók felnyögtek alatta, a pokróc sarka a földet — Öt nem! Ott volt az anyja és nem lehe- és úgy sokkal könnyebb boldogulni yelük. Köikezdte söpörni. Aztán a feje alá dugta a kezét, lett. De azt megígérte, hogy ma biztosan eljön ben azon gondolkodott, hogy hogvyn csinálja és elmosolyodott. ötkor... — mondta Gyurka nevetve és megint most ezzel a kislánnyal. Sétálunk egy keveset, A szobában, ahol feküdt, már nem volt sen- nyújtózott egy nagyot. — öt majd egv egész aztán bemegyünk a parkba, ott leszünk mondki. A többiek vagy hazamentek, vagy sétáltak estére viszem ki! juk fél nyolcig, utána el a Koronába. Ott iszo» városban. Vasárnap délelőtt így szokták esi- — Na és ti? Hogv éreztetek magatokat? gátunk, meg táncolunk aztán mehetünk vissza nálni mindenütt. — A csuda tudja — mondta elgondolkozva a parkba. Ennyi idő alatt igazán tnegszelídülGvurkáék alig két hónapja jöttek a városba. Karcsi — olyan volt, mint máskor! Ittunk meg het. mégha kicsit vad volna is az elején! — Akkorra fejeződött be az. építkezés és akkor táncoltunk egy keveset. Volt ott valami kiszó- mondta magának és nézni kezdte a kislányt, kezdték el a gepeket szerelni. A vállalat szer- kitett pesti nő. arra hajtott szinte az. egész. Ko- A lány észrevette, hogy mennyire figyeli és rona. A Pető meg a Kassai majdnem össxeve- elpirult. rekedett miatta ... Ez egy kicsit új volt Gyurkának. Ügv tapász— Tényleg jó nő volt? talta. hogy a lányok ilyenkor még jobban kihúz— Olyan neked való! Elég szép is. aki nem zák magukat és valahogy furcsán rric*olyognak. vacakol sokat Veled az is kiment volna biz- Na mindegy! — mondta magának. aztán, ha végeztek a munkájukkal, indultak to- tosan ... A kislány zavartan meg is szólalt. vább. Gyurka visszafeküdt és kinyújtózva az eget — Nem álmos hogy olyan későn feküdt le? Együtt dolgoztak, együtt jártak szórakozni is, nézte megint. — Nem! — mondta csodálkozva a fiú. — KiOyurka tegnap mégsem tartott a többiekkel. Később, amikor mosakodott, a Korona járt a aludtam magam! És maga? Az(.k szokott helyükön, a Koronában voltak, fejében. látta maga előtt a hosszú, függönvös — Én sem! Pedig elég korán kellett kelnem. Gyurka meg a Kendergyár báljára ment el. Jó ablakokat, a sok kis asztalt, a sárga bőrpárnás Gyurka most úgy, ahogy máskor is szokta* későn jött haza, még nem is tudott mesélni székeket, a dobost, ahogy bohóckodva énekel, megkérdezte a kislánytól: senkinek. meg a tokás, apróbajszsos főpincért. A szőke — Akkor most véletlenül magányosan töltőtTizenegv óra körül ébredt, fel újra. Nagyot nőt is el tudta képzelni magának. Biztosan va- te az éjszakát? nyújtózott, és nr. ablakon keresztül nézni kezd- lami szúk. rövid ruha volt rajta, a szemealja \ kislány megint elpirult Szép szőke haja te az eget. Éppen ilyen szoknyája volt! — kifestve feketével, a hangja meg duruzsolva furcsán festett piros arca mellett.. " ; mondta magának és megint elmosolyodott. nvafqg. És miiéiig mással szemez, mint akivel ,-,,„, ,. „ ,.„ . . , . Délfelé jütU* nvg a tölzbiek. Kezel fogtak táncol... Gyurka "odalkozva nezte. Ügy tapasztalta vele. Karcsi, a legjobb tanúja meg. almtíF Aztán felöltözött, hogy elmenjen Karcsival «W,K-,'yC>r 3 .'"ny* ilyenkor rosszallóan megszokta. c*U.lt az. igy a szélére beszélgetni. ebedéin! valahova. ' ,uk ,u íe-!"ket; de a szemüket villogtatva - Na jó voii ? - kérdezté és cinkosán rámo- - Elviszem.estére a kicsit is a Petőfibe! - "fTiJletL .^'"Hvk meg hatba is vágta solvgott. mondta ebéd közben. - Nagyon jó hely az! ?vkor' ^,ost szokatlan volt ez a vmelkedes. - Nagyon! — mondta Gyurka és 6 iR visz- Már négy óra körül készülődni kezdett. Óira n vo" a7' rs,e is? — kerdezte magatói, de szanevetetl. - Rengeteg nő volt és alig voltak megmosakodott és a tükörben, míg « többiek TT.'1*®'0" emlékezett, miket is beszelt srácok tán húszan! "em néztek oda, megharmooikáztatta az izma- , ' . , — Na. és csináltál valamié? it Mentek tazvabh esendeser). — Persze' Először egy hosszú hajú feketével A sarokra, ahova a találkozót megbeszélték, — M'őrt kellett olyan korán félkelnie? — táncoltam, kivittem a folyosóra, nem is nagyon néhány percei hamarabb érkezett. Míg a kira- kérdezte később. ellenkezett. Kát. hogv olyan gyenge lábai vol- kat üvegében az utcát nézegette, a kislány járt — A piacra mentünk édesanyámmal! Mondta tak:.. A/Ián egv nagyszemű barnára hajtőt- az eszében. Próbálta felidézni az arcát, de nem ugyan, hogy maradjak otthon, de hagyjam, hogy tam rá. Azt is kivittem, de odakint, megmondta, nagyon sikerült, a hangiára sem emlékezett menjen egveöül? — felelte egy nagyot pislantbogy menyasszony, csak katona a vőlegénye, jobban. Egyedül abban bízott, hogy a hajarói va a kislány.