Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

SítíS, 1983. aaggggtua . fflt DÉL-MAGYARORSZÁG fafP EAJOSr OLDÓDÓ KÖRÖK 8ss&ardok, hadakozások tteeggyöngy-diesösége, gjáfoelniecskék srtamoi-koszorú/rá nem izgat. Egy harcos m, Hogr kimért helyem-magam már [ftHtaláljanv Világom porondra aárt. Figyel, s leint, vagy biztat. lettem gladiátor. Tapsokért ölni sohserrt öltem. Szeretnék csöndesebb dolgaim mellett megmaradni. Hites könyvírók föl sem jegyzik tán igazságomat. De lépteim rendje egyenes. Szeretek himri. jót akarni. Vak-hitek drótján nem táncoltam. Ez az. okne kór nem rontott kóc-szivek játékává. Nem fog le engem. Kemény mássalhangzók göröngyös kopogása őriz apámtól örökölt makacsságomban: kapott nevemben. fe Wgyjétek eí? mert meggondoltam, hogv ma a sorsunk más nem lehet, csak ez, ami van. hogy együtt éljünk. • Kiöregedtek a próféták. Nem lesz itt több nagy Gyújtogatás! Mtmt hasznos lámpák, mi a holnapra oktatva égünk. Köztünk vannak: kapcsolataink kusza rengetegében ltj heuréka-s fölfedezések s messzebbre vivő utak. f WMosz-ködökbe mert. meni Inén k? Hét miért fújjuk mi ?tt » földön semmi-kozmosszá biztos véges-magunkat? Mennyi fehér folt! ösztöneink mértékegysége, szenvedélyemk hatásfoka, érzéseink heve.— Van mtt [kutatnunk. Mert nekünk kell kudarcok közt is egy közös Üjat, az egybefogó, kollektív* Törvényt megmutatnunk. Nem prédikátorok s hadvezérek: okos tanítók volnánk mi [Itten BeKfefjetfb különbözők, de sohsem különbek akárki másnál HSévalló énekeinkkel új munkadalok regöseiként Ott uagyunk-lészimk minden formáló felbuzdulásnál. Ranp Rajosnwé bfvnafc. Arcképes ígazolvánvok, képek és versek tartoznak hozzám, lgv lettem-élek. Vtszsshangzó dalként lettem. Elek, mint serény mesterember, kwsek kezéből jó napokon kikerül egy-egy tisztább ének. Üt tettstmokra füte+w £wr>k. Bgvszer magamban, máskor meg asszonyommal, aki nem lát többnek. másnak, mént «*is vagyok. S mint gyermeknek a vásott csínyekért, esdem elnéző: megboesa.it értem a versírásnak. Fa-kardok, hadakozások üveggyöngy-dicsősége, •vcséeek hsB«5»a csatái mmd cily mulandók. messzeség'bcaott-idájg. Vallom, hogy a közhasznú [munka wJhef dranzfb vttegunfttoan tisztet és rangot. Budapest 4 SemmeWeísház Budán SZLOVÁK GYÖRGY KAJZA Változnak az idők — Halló, te ragy drágám? — Szervusz szívem, én txzgyök. Mi újság? De csak röviden, mert főosztályvezetői értekezletre sietek. — Már megint értekézlet? Folyton későn jársz haza, engem meg a sok házimunka egészen betemet. Állandóan mosni, vasalni, főzni, ki. győzi ezt? Most is valg.mi baj történt a süteménnyel. Kőkemény lett. Pedig a; szakácskönyvből csináltam. — Biztosan a fedeléből csináltad., azért lett kemény. — Csak ne humorizálj. — Jó, jó. ne morogj mér. Mit csináljak, ha ilyen a munkaköröm. De most mér szervusz, mert a miniszterhelyettes is ott lese, nem akarok elkésni. — Jó, csak eredj, majd valahogy elkinlódom egyedül. Lajos nehéz szívvel tette l« a hallgatót és nagyot sóhajtva visszament a konyhába. K. S. fea»w*Bék koranfceffi' reggelek -wöfenyeben éárrj. Vitatkozni csukódó-nyílé ablakokkal, tisztább szemekkel. K9SÓ vagyok. Hftrít mindenki, voltaim már boldog és bús is Egy kSwtte+ek! érzelmeiben valahol költő minden ember. B+he kell még fejsze, sújtani keil: lehet villám dalom. Less tüzeld, vagy hasznos bútor minden kidöntött fából. Lépteteí voltak magányosak. Kongattak, mint az éjfél. Mégsem félek. Rokon-eszmék fénve felém világol. pM sem képzelik, miesoda boldogság, ha az ember családjában mindenhez értő szakértők vannak. Én is e boldog emberek közé tartozom. Elromlott a rádióm? Telefonálok a sógoromnak. aki könyvelő ugyan, de jártas az elektrotechnika rejtelmeiben: « — Halló Nicu, elromlott a rádióm. Nem égnek a lámpák. Nicu másnap eljön, a harmadnap \*i hetem a készülékei a szövetkezetbe. Nem mintha nem égnek a lámpák; most már ki sem alszanak. Vagy próbára megyek a AV | A N: Szakértők a családomban szemüveget, leveszi, megtö- Most is az üzletben vgrölgeti, ismét feligazgatja. gyünk. Odaszólok az eláruméreget. végül megszólal: sitóhak: — Nae, ... Te vagy Nae? — Legyen sra'ves egy szö— Én vagyok Nae! vetet mutatni! — Ha te vagy te, akkor — Milyen szint parancsol'.' a ruha nem a tiéd. A nad- — Szürkét kérünk! — lép rég szűk! Hogy tudtad ma- közbe nejem. gadra húzni? Cipöhűzóval? — Drappot! —» igazítja — Hát a többi? helyre húgom. olyan És ön? — kérdi tőlem az elárusító. Megpróbálom elsimítani a konfliktust: — Kaphatnék egy szürkésé rappot? — Te ne szólj bele! — robban ki felesegemből a szó. _ _ — Vállban szűk, szabóhoz.' Csak telefonálnom mint valami köpeny, kell Stelicának, az unoka- — S ha zakó lenne? testvéremnek, a család di- _ Zakónak el sem tudom vat itélómesterének: képzelni, annyi képzelóerőm — Stecila. holnap pró- már nincs, bálni megyek. A szakértők utolsó kate• öregem, rendelkezésed- góriája . amellyel az úristen Fogalmad sincs, hogy neked re állok. Kutya legyek ha családomat' megáldotta, a mi tetszik! utána Raf Valloné nem tu- közfogyasztási cikkek ágaza- — Szürkét, elárusító elvdakolja meg a címedet! tának technikai szakértő se- társ, szürke csíkost. Másnap a próbafülkében rege. Gyakran eredménye- — Drapp kockást — bevagyunk. Én hallgatok, a sza- sen tanácskozunk valamelyik szi hozza erélyesen hugoni. bó hallgat. Stelica beszél: rokonnal, baráttal. vala— Mester, innen kienged, hányszor is szóvetet, teleemitt bevesz, amott, rovi- víziókészüléket, bútort, modebbre vesz. fenn átszab, torkerékpárt, vagy akármit leim leszakít... vásárolunk. Családunkban — Igen de. .. kizárólag nejem és húgom — Semmiféle de! — zár- tartja kézben a szövetéigyeja le a vitát Stelica. ket. Nejem a csikós szövetek Néhány nap múlva új öl- híve. húgom pedig a kockás £esz' tönyömben megyek haza: szövetekre esküszik. Én meg — Hogy tudnád kockasba — Asszony, hogy tetszik? üllő és kalapács, vagyis esik öltöztetni? — botranykozik Ö hosszasan néz, felteszi és kocka között lapulok. meg nejem.— TJgyis olyan — Van szürke csíkosunk meg drapp-kockásunk is. — Ne veszekedjetek — próbálkozom inkább csíkos kasból. kövér, hogy alig mozog A kockás még jobban kövéríti. — Ha nem tetszik ilyen kövéren, akkor miért mentél hozzá? — vág vissza mérgesen sógorasszonya. — De tetszik! Ha meg tetszik, akkor drapp kockásat veszel neki! — Majd te veszel neM drapp kockásat, mert amióta ismerlek, még egy cérnaszálat sem hoztál neki. A mi pénzünkből csak csíkosat vehet. Igaz Buksikám? Na, miért hallgatsz Nae? Ha azt mondom „igaz", akkor megharagszik a húgom: ha azt mondom „nero igaz'' , megharagszik a másik felem. Inkább haragudjék meg az elárusító. — Elvtárs, majd benézünk holnap. A család addig megtanácskozza, hogy sovány vagyok-e vagy kövér vagyok e? — Épp a legjobb húsban tetszik lenni! — szól kedvesen az elárusító. — Na látod? — kiált fel diadalmasan húgom. Épp a legjobb! A mi családunkban mindenki a legjobb húsban van Vágjon le ebből a koczakót és kockás nadragot csináltatok. — Az egész öltönyöd koc©yurka mér éppen azt akarta mondani, hogy hozzam is ilyen kedves lesz majd'1 — de ahogy a lány arcara nézett, önkenvtelemil is elharapta á szót. Aztán nyelt, egy jó nagyot. — Ennyire szereti az édesanyját? — kérdezte végöl. Köeben kiértek: a parkba. A hosszú kavicsos úton kevesen sétáltak. Csak itt-ott hullámzott fehér csónakként egy-két gyerekkocsi. Amikor az út fordulójánál egy eldugott, padhoz értek. Gvurkának hirtelen megvillant a szeme. Eszébe jutott, hogy' ezen a padon ült. mindig áw»l a fekete nevel, akit először ismert meg a városban. Egy pillanatra az ajkába harapott Csak eldumálgatom itt az időt — mondta maganak —, és még sehol semmi! — Üljünk le egy kicsit! — mondta a lanynak aimden átmenet nélkül. A kislány meglepetve elhallgatott., aztán kis tétovázás utón leült. A térdeit összezárta szorosarL Gyurks <*znn tört* a fejét, mit kérdezzen, de most valahogy nehezen találta meg a szavakat. — Szokott itt ükiögétrri? — kérdezte aztam. A kislány a fejét rázta. — Nemi Most vagyok itt először! — és nagy szemeivel a fiúra nézett. Gyurka zavartan elfordította a fejét. — Hát akkor merne szokott sétálni a fiúkkal? —- Nem nagyon szoktam! — mondta kis szün«t után a lány, majd megint hozzá tette: — Mort vagyok itt először. Gyurka egy kicsit tavolabb húzódott a padon, aztán, mint aki valami képet vizagál, tetőtőltalpig végignézett a lányon. A kislány most megjóbban elpirult. Á fiú nézte még egy kscsrt és egyre furcsábban érezte magát. Aztán sétáltak megint. Bejárták az egész, lassan sötétedő parkot. Mikor a kacskaringós úton a kijárathoz közeledtek. Gyurka megint észrevette a padot. Most messzebbről látta es sokkal kisebbnek tü»t a szemében, de megíem tudta gyorsan elkapni róla a tekintetét. azért a Koronába el kell menni, hiszen megígértem a srácoknak! — gondolta és egy kicsit előre sietve kinyitotta a kislány előtt a kaput. Amikor az étterem kotyogó forgóajtaján beléptek. a teremből tömött füst lódult feléjük. Gvurka elindult, hogv helyet keressen A zeeokar mellett talait egy uras asztalt, oda ültek. Ö máskor mindig a fányok mellé ürít, hogy később könnyebben átfoghassa a derekukat, de most a lánnyal szemben helyezkedett el. A teremben nagyon sokan voltak. A zenekar éppen játszott és a dobos most is énekelt. Gyurka nézni kezdte. Micsoda ronda fogai vannak! gondolta. Aztán a függönyre tévedt a tekintete. A kislány fejénél egy nagy lyuk tátongott, olyannak tűnt, mintha éppen be akarná kapni. Az abrosz is csupa piszok volt. Máskor szerette elnézegetni a furcsa ábrakat. de most még látni is alig bírta őket. Gondolta, valamit beszélgetni is kellene, de hiába törte a fejét, nem jutott, eszébe semmi értelmes dolog. A kislány is furcsán kapkodta a tekintetét. A táskáját minden percben máshova tette. Aztán táncoltak egyet Tánc közben úgy érezték. mindenki őket figyeli. Mikor végre leültek, a kislány megkérdezte GyurkatóJ. — Maga mindig ide szokott járni? — Ide! — mondta a fiú nagysokára. Nyolc óra utan megjöttek Gyurka baratai. nem messze az ő asztaluktól foglaltak helyet. Amikor leültek. Karcsi odakiáltott hozzájuk. — Szevasz Gyurka! —- mondta — Ez az? — és a többiek nevettek hozzá. Gyurkanak eszébe jutott, hogy a múlt vasárnap ő kiáltott így át Karcsi asztalához és az a nö, akivel Karcsi volt, felállt, és körbeforogva megmutatta magát. Gyurka arrébbhúzódolt egy kicsit. Mozdulatától a szék nagyot reccsent. Aztán a kislány mondta, hogy menjenek. Míg a pincérré vártak, Gyurka egy pillanatra a kislányra. nézett. A lány szeme most riadtan és félénken csillogott. Ahogy mentek kifelé az egyik fiú félhangon odaszólt nekik. — Mi Gvurka. nősülni akarsz? Az utcán mór nem szóltak egymáshoz, a léptük is össze-vissza kopogott. Zavartan köszöntek el, a kislány kézfogás nélkül szaladt be a kapujukon. Gyurka haza akart menni, de a szobájuk kulcsa ott volt a többieknél, vissza kellett- mennie a Koronába. A fiúk nagy kiabálással fogadták és gyorsan helyet szorítottak neki Karcsi mellett. — Na. ez volt az a szőke? — kérdezte mosolyogva és megkínálta cigarettával. Gyurka némán bólintott. — Hat, egy kicsit masnak gondoltam? — mondta végül Karcsi. — Nem ilyenekkel szoktál te kezdeni! Gyurka most sem válaszolt. Egv ingerült mozdulattal el akarta hajtani a füstöt az orra elől. — Az ilyenek csak... — kezdte mondani Karcsi, de aztán csak legyintett egyet. — Mégis meddig jutottál el vele? Gyurka ingerülten elnyomta a cigarettáját. — Hagyj a fenébe! — mondta és csak bámult maga elé. Az egyik fiú intett a pincérnek, hogy Gyurka elé is tegyen valamit. Tíz óra után nyílt az ajtó és két nó lépett be rajta. Karcsi izgatottan oldalba lökte Gyurkát — Te. ez az a tegnap esti széke, akiről meséltem neked! Most odaméhetsz hozzá! Ezekhez már érdemes odamenni! Gyurka rájuk nézett, aztan rántott egyet a vállán. — Na menj! Közben a pincér többször fordult és a szőke nő is néhányszor átnézett hozzájuk. Gyurka közben a szóda imbolygó gyöngyit figyelte. Mikor a nö újra odafordult, Karcsi lökött rajta egyet. — Menj már! Nem látod, hogy integet? Gyurka gyorsan kiitta Karcsi poharát is. aztán felállt. Hadd örüljenek: — gondolta és odament a szőke nőhöz. A fiúk össze-összevihogva néztek utána. Míg táncoltak, alig szólt valamit. Csak a nő furcsa, erös kölnijét érezte. A táhc végén a nő megszorította a kezét, de Gyurka még csak rá se nézett. Amikor leült, a fiúk mindjárt kérdezgetni kezdték. — Na, megbeszéltél vele valamit? Miért nem mész el most vele? Gyurka már nehezen türtőztette magát. Hagyjatok a fenébe! — Dehát úgy besímult! Miért nem viszed el? Gyurka arcán meggvúrödtek a vonások és a keze lassan ökölbe szorult. — Hagyjatok! Aztán még többet ivott, egymásután öntötte le a keverteket. Közben mindig a szódavizet figvelte. . Éjfél felé, amikor már ordítozni kezdett, nagynehezen hazavitték a barátai. Az úton Karcsi segíteni akart neki, de ellökte magától. Még álmában is felordított néha. Az kiabálta: — Nem igaz? Nem igazi. — A világért sem! — állítja meg élettársam Vagy szürke csíkos, vagy agyő az öltönynek! — Vagy drapp kockás, vagy semmi! — hajtja magáét húgom. — Tudom én honnan fúj i a szél! Azért csináltasson ' magának szürke ruhát, mert még nincs csíkos kosztümöd... Abból pedig nem eszel! — Minek fenyegetőzői? Azért is megmutatom, hogy veszek egy szoknyáraválót, mégpedig drapp kockásat. Igazam van. Buksikám? — Igazan? — derül fel ihúgom. — Azt hiszem, nem árulnak szürke csíkos s'zokI nyára valót? — Árulunk, hogyne árulnánk! — mondja az elárusító jóindulatúan .. — Akkor kiállítjuk a blokkot. Lesz egy szoknyára re és egy öltönyrevaló! — Csak egy szolcnyáravaló! — határoz a nejem. — Két szoknyára valót! — szólt közbe húgom. — Persze drágám — jár kedvébe nejem —. Biz a legokosabb megoldás. Minek is veszekednenek semmiségek miatt? — Semmi értelme. . . Élvtárs megvan a blokk? I^en? Nae, itt a blokk és fizess... — Köszönöm Buksikám! — mosolyog nejem. — Köszönöm Nae. — csicsergi húgom ... Nae fizettél már? — Fizettem! — Ne büsúlj, ez a színárnyalat úgy sem megy neked. Kövér vagy! — Elhízott — teszi hozzá a húgom . . — Máskor majd neked is találunk valamilyen szövetet. Addig is menjünk és válasszunk neked egy nyakkendőt. — Hol? — mormogom. — Ott, a túloldalon! — Rendben van, csakhogy ott nöi kalapot árulnak ... Fordította: Zalanyi Sándor t