Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. június 9. húsz Jenő: • Az új dicsérete Az Épftffk Szakszervezetének 60. évfordulójára l Pár tégla csalt, pár sejt a sok közül, pár dobbanás az érfalon belül, pár kapocs, mely a pilléreken át vállára veszi álmaink sorát: ha összeforr és megköt egy napon acélosabb lesz, mint a vasbeton! / 'I " ...Igy nö a fal. a ház, az épület, hol nincs megállás, visszakozz, szünet, az "Örökmozgó Lét* e szót, hogy "állj!* nem ismeri... nincs iimesz és határ... a fejlődésben — minden — harc, tusa, a e küzdelem: az -Élet ritmusa!* III. Küzdj hál. s feszüljön harcra a karod! Ne hátrálj, ha az újat akarod. / a jobbat és a szebbel, hol a kör — spirálja új magaslatokra tör, 6 rakétaszárnyon zúgja be a Tett —. s az Ész — a zengő messzeségeket. íts ív. Változik minden, fejlődik, mozog: a mikrokozmosz és a csillagok, a fény. az árny, a nap, az éjszaka, az élőlények, f*» korszakok sora .,. s az ellentétek örök harcaképp: a régiből ar. ü} — körünkbe lép. o( to^r A mag kikelt: a szunnyadó anyag lam, megmozdult a szurkos föld alatt, s bár visszahúzná százszor a sötét, s nyomja a rög — ő kidugta fejét, mert fényre vágyik minden, ami él, mi újat adj-j esebb holnapot ígér! -»« VI. ...Bírálj! — ha ügyünk veszélyben forog, épit az is: ki — hordja a romot, s nem dugva kábán homokba fejét ügyel: ha társa tört üvegbe lép. ki — gondol rá, hogy jó-e az alap, és kiásta a korhadt csonkokat, nsj: VII Pár tégla csak. pár sejt, a sok közül, pár dobbanás , az érfalon belül, pár kapocs, mely a pilléreken át vállára vette álmaink sorát: ha összeforr és megköt egy napon miénk a földön minden hatalom! dugít (dan: A HUMORISTA GYEREKE A humorista impozáns láttam ki az egészet, hogy férfiú, aki mendent észre- legyed témád, vesz. Tollhegyre vette mára — Igeeen...? Nahát... leghirhedtebb csibészeket, Ügyes gyerek vagy Lica! spekulánsokat és más szélto- Okos kisfiú vagy! Gyere, lókat. Semmi sem kerüli el hadd pusziljon meg apuci! • figyelmét, senkinek sem kegyelmez. Rettenetes egy férfiú. Éljen sokáig! Most éppen dolgozik. MelAzélel" vidám dolog Fenákel Judit novellás kötete BÉCS ERNŐ: Fordította: Zalányi Sándor Ax irodalomszerető irodalomtörténeti eredendő- mutat. S azzal, hogy ezt a közönség előtt Fenákel Judit séget. szubjektivizmust az író igeneve már jól ismert Az 1960- írásművészetének sajátos nelyo dtT°J!?lrálja' I?* ban Két utca lakója címmel , . , .. , . ujabb szubjektivizmussal temegjelent első kötetében biz- karakter,t ad ** az indirekt- tézi. A groteszkség a valóság tos tollú, egyéni hangú író- szabrizal°: neba grotf szk.- és valóság felfogása között ként mutatkozott be, akire ®egre hajlogroteszkseget elo- * g méltán figyelt fel a kritika terbf, a,ilíto ábrázolásmód, van de semmi sem letesit és a közönség is amellyel a szokvanymegol- koztuk ertelmes kapcsolatot, dásokat tudatosan elkerüli, éppen ezért kizárják egyEgy író pályáján különösen szinte fricskázva az ilyen .. n,.mn _ _ ,, , , ... , . - i-i. mast. Dürrenmatt Nagy Rofontos helyet foglal el a má- megoldást kereső kepzelet- ... sodik kötet A.kritika és a »a nem is mindenütt mulusza vagy Augiasz rsUl. , ..... . egysegesen, s talan nem is loja a legkielezettebb gro® u mindig a legsikerültebb mó- teszkségével is a valóságra, vár, mint az első kötettől, don, én mindenesetre ilyen a történelmi, társadalmi elFenákel Judit második köny- stiláris, ábrázolási alapállást , vével nem cáfolt rá a kriti- frzek a kötet legtöbb növel- lentmondasra épüL Ott ha.. . . ,, . lajában. (A könyveld es a sonloan valosag es felfogas kus szempontjaira: Az élet ^ emberj Agitátorok, A ellentmondásáról van szó, vidám dolog - kiszélesedett kalyiba Nem olyan, mint a de ^ valóságos írói éleslátást — ez persze többi, öreg harcos, Onéletnem azonos az évek múlásá- ** élet vi~ val felhalmozódó emberi ta- m ° °° pusztulással a tematikai 0u érsem sikertelennek tesri a gretrézk^eT lehetőségek gondosabb és ezt az ábrázolásmódot, ahol gosulttó teszl a P^rozkseget, nem utolsósorban változató- a téma belső építőelemei sabb művi megmunkálását, a ne™ hordozói a groteszkségténelmi ellentmondás illusztrációjaként. S ez adja a lényeget, amely objektíve joa szatírát. Határozott társadalmi-emberi kérdések "rtés "O/L tortó^írói e«yám'ábrázol as^ódd^í^..... Uí vagy az aprazoias, írói r,„m «•„_ delkezik Fenákel Judit. Ezkoncentróltabb művészi ki- 82ubjektív monumentumként ^T^üősá^'útabbfa* útebb fejtését mutatja. A két kótet dommal. A könyvm „ . ^etóís^ntlítto fe^mfe alapján — bármennyire is többi ember vagy a Nem vészete számára. A mostani könnyen adódik az általánosí- olyan minf Q (dbbi ^ ön. kötete — egyes egyenetlentó kritikai értékítélet — meg- életrai, 5ep ellenere is — tovább i^a Tii/iit írói 1 08 bl2onyos vonat- fokozza azt az érdeklődést és lepő, hogy Fenákel Judit írol kozásban a Kóc Kata objek. igényt amellyeI a kritika ^ Igéztem a tűz parazsát, karaktere mennyire kialakult, tíye hordoznak groteszk a közönség újabb írásait és i gázlók, folyók hideg sodrat, • _»í s ...^_..„: Irffnlít.íení l.gi..i ..g : Hagy udvara van az ősznek... Nagy udvara van az ősznek, — benne szelek kergetőznek. Ablakunkra esőt fonnak, messze fújják el a holdat A suhogó szél már szólít, elereszti bősz csikóit. Nekirágnak a mezőknek, szétszaggatják a kendőket. Szarvasbikák kürtje csendes, riadt üno megy a hegynek. Nagy udvara van a holdnak, a hajnalok deret hoznak. Nagy udvara van a télnek, kósza fagyok mind betérnek; üveg-mellükön át látom foguk nyomát sánta fákon. Fagyott kígyók már az erek: minden erdő. jégesap-sereg. Csókák tolla száll a tájon, a szerelmünk galamb-álom. Tíz esztendő országában őszök országútját jártam. Árnyékoknak mondtam [neved — • T szeretnélek.'.. Szerettelek ... művészi erényei, kvalitásai meket, valóságos fénytörést milyen határozott kontúrok- mutatnak g „ írói ábrázolás kai rajzolódnak ki. ilyenformája exponálása a írói karakterére vonatko- lényeg kiemelését szolgálja zóan mindenekelőtt azt le- s az élqiény erejével hat Az hetne elmondani, hogy vér- Agitátorok-ban, vagy az beli városi és - a szó ne- Q _ mesebb és nem provinciális , " értelmében vett — szegedi szokványos megoldást siíró. Ez a megállapítás jólle- kerül elkerülni —, de het természetesnek tűnik, de egyoldalúan, csak az egyik ott nyer igazán jelentőséget, szubjektív ha meggondoljuk, hogy írói f K ' világának mennyire termé- torzítást Végrehajtva a vaszetes eleme a város atmosz- lósagos elemeken. (Csak férája, a gyár, a városi az -agitátorok* városi köznapi élet. S ez nemcsak tematikai kelléktári probléma, hanem nyelvi, stiláris determinációt is jelent. lekvését abszolutizálva.) Azt hiszem. Fenákel Ju- Mindenképpen problemaditra a legkevésbé gyakorol- tikus Az élet vidám dolog tak hatást a magyar próza- címadó novella is. Az a tény, írás anekdotizáló, komótos hogy valaki a maga sorozaelbeszélő hagyományai. Az tosan mostoha, köznapi emalaposabb elemzés sokkal beri mércével mérve vidáminkább kimutatna nála Nagy nak semmiképpen nem neLajos, vagy Gelléri Andor vezhető életét „vidámnak" Endre nevével kapcsolatos lássa, eleve szubjektivizmust köteteit várja. • dél aranyát mostam, TÓTH MIKLÓS ' — mikor állok udvarodban? nézőpontját, vagy az „öreg harcos" anakronisztikus cseSimai Mihály: LEGÉNYBŐL ONOSÁC Egyik szemében páva jár Másik szemében sasmadár — Szeretem, szeretem mégis Bejár száz völgyet, száz [hegyet. Minden lépésre mást szeret — Szeretem, szeretem mégis Legénybolondság, mint [a szesz Holnapra hidd el, vége lesz — Elviszi-hordja a szél is Egyik szemével másokat, Másikkai engem hívogat — Szeretem, szeretem mégis lette egy széken ill Lica nevű tízéves fia. Cukor egy gyerek. Apuka ir, radíroz ..., ír..., látszik, hogy nincs ihlete. S ha a humoristának nincs ihlete, olyan, mint a ketrecbe zárt oroszlán. S most még Lica is macerálja. — Apuci... — Igen. — Csinálj nekem repülőt. — Hagyj békén! — Apuci, este megint nálad alhatom, mint tegnapelőtt? — Most nem érek rá. — Apuci! Tegnapelőtt éjjel oluan érdekes voltál... Almodban egy szőke néniről beszéltél és azt mondtad, hogy szereted. — Mi az...? Ülj csak ide gyorsan, apuci térdére! Mondd ... Elmondtad anyukátutk is? — Persze. De azt mondta, hogy ez a szőke már régi ügy. Az éjszaka egy barna néniről beszéltél, akivel mindig: szoktál találkozni. — Mit beszélsz. Lica? Várj, apuci mindjárt csinál neked repülőgépet. És még mit mondott anyuci? — Azt mondta, hogy délben eljön hozzánk Spiridon bácsi a fejszével. — Igazán? Kit akar agyoncsapni? — Téged! — Szent isten! Hány óra? Majdnem tizenkettő. Nahát, én megyek. Dolgom van a városban — Apuci, meg sem puszilsz? ' — Nincs időm. — Hii megpuszilsz, megmentelek Spiridon bácsitól. Hogyan? Somfai László: HAZATÉRÉS véle álmodott éjszakákon melengethette tervüket: hogy leszerelés után megesküsznek, s elmennek Pestre valami gyárba, a tizenkét holdat meggyőzik az itthoniak; más — Kihez ment, mégis? — A Juhász Antihoz. — Ahhoz a szarjancsihoz? nagyra vitte vele! Keserűen felnevetett, de utána De életre vágytak, szebbre, könnyebbre, összevacogott a foga. Hát neki meglett a város, a mas élet, az ipar. De Krisztinka nélkül, itjegenben. — Nevess csak! Különb ember nálad. Bolond! A Juhász? Nyavalyás Vacsora után kiment a pajta mfl- nagyon erős, és a sógoruk bent van Tempósan lépdelt vissza végig a senki gé. A csillagok végtelenül hidegen a járási tanács mezőgazdasági osz- nagy udvaron, miközben szemügyre — Tanult azóta. Könyvelő a Földnéztek le rá. sem örömet, sem rész!- tályán. vétet nem olvasott le róluk. Zsebre tett kézzel állt, és sokáig bámulta őket. A Göncöl, a Fiastyúk, a Lant meg a többi ugyanúgy ahogy hét éve, amikor vette számba ókét erről a helyről. vett minden változást. No nem so- szövben. — Szóval tintanyaló. — Ezerhatszázat kap... Éjjel sokat forgolódott A lába nőtt meg odakint, vagy az ágy — Hát a földet minek adtákoda?! kat t^áj, áüt itt minden hét éven Akkor most nem függne tőlük! átj -j^gy maguk az emberek sem — Mondani konnyu. De lettel valtoztak, legfeljebb az élet körüfenylett,. volna csak itthon! lőttük utoljára Hát erre jött meg. Igaz, a kutya pár órája hogv megjött várat- ment össze, de be kellett húznia a helyről, se hítta, valahogy úgy robbant ki Ianul akivel sem tudatta'előre, s térdét. Almában valamilyen farkasDe akkor itt balra két hold kuko- rájuk a hír a klagenfurti javító- voltaképpen még anyjának arra a kutyákkal viaskodott, amikel Jurieás volt. rajta túl a krumpli, emitt üzerribe, ahol harman ip melóztak többször megismételt kérdésére sem hász Anti uszított rá. Pedig a Kriszmár elvetették az őszi árpát öt hol- magyar gyererekek — mind a har- adott vdiaszt hogy itthon marad-e, tiaka lelkendezve integetett neki, don, a dombhajlatnál szántották a man a pápai újoncszázadban vetet- vagy látogatóba jött. mert hi- hogy menjen által érte a mély ármák helyét Mind a tizenkét holdat ték le 56 októbere végén az angyal- szen mar _ mondják — azt is le- kon, de a kutyák... belátta innen, S mi van ma? A bőrt, amikor tisztek-altisztek mind het Egy nagy kézikofferrel érkezett, Reggeli nélkül indult a falunak, kelő hold fényénél szinte belevág a kereketoldottak a zűrzavarban... kJ sem nyitotta eddig, de azzal szá- Alig győzött kitérni a sok sápítva ,. ak„ i,..... - o fhávtniín xárfár ciava m a töhtií kommu- . —. .. .—. _____ —cso<j átkozó-kérdő /.gctó elől Elmondja hát. mindent elmond, csak most hagyják békén. Juhászék viskója —» szemébe, hogy a fél hold háztájin Kádár szava meg a többi kommu- mot vetett bogy vissza nem megy. túl egy tagban áll a többi. A közös, nistáé, hogy lehet hazajönni, és hogy Krisztinka kinyílnak a börtönajtók, amnesztia Egyre követélőbben türelmetlen ban. Kiköpött a lába elé. Hát ezért van ' kedett elő benne a neve. Újra maga egyszobás — a falu végén düle* jött haza? Hát érdemes volt? Az Az éhség, a munkanélküliség za* elé tudja képzelni, olyannak, mint dezett. Oda aligha mentek lakni a anyja még osak: O, hogy féltette- varia haza? Fenét. Jól keresett, szé- hét év elótt fiatalok. Hát Krisztinkáék felé leplek! Meg: Nagy ember vált belőled, pen élt, vasárnap még mozira is Az öregek fekvéshez készülődtek, delt. A lány nagyapja állott a kaAndrás fiam! Milyen úrias a ru- tellett meg egy korsó sörre. Kitaní- az egyik húga még a konyhában púban, a malacokat terelte kifelé. had .. De az apja meg a húgai! tották, szerelő, úgy szereti a moto- tett-vett. Nem sokáig állhatta. • —' 1— - ^itot Hogy nekik is el kell kerékpároz- rokat, mintha nem is húszéves ko- — Mondd má. mi lett a Krisztinájuk naponta a városba a gyárba, rában látta volna őket először kö- kával? A Balogh Krisztinkával. oda-vissza huszonnégy kilométer, zelről. Vagy talán az anyja-apja, Húga kezében megállt a söprű, s mert hogy a tsz-ben sok a száj, éa kicsiny hozzá a föld. Meg hogy a Lukács-dinasztia így, a Somody-dinasztia úgy. sógor-komaság, s a többinek coki a húsos fazéktól. ' Vacsora alatt csaknem legv^e^bbj^ Jiarnünc össze is kapott apjával, a hatvanesztendős. nagyon elnyűtt paraszttal, akiből csak úgy ömlött a panasz a kivételezés, az alacsony egység ellrá, meg hogy bolond ez a Lukács-família mind. a dombra építestvérei emléke? Hogy alig írtak ránézett neki? Igaz. 6 sem. Évente, ha egy _ Hát nem tudod? lapot, az is sok. Akkor mi hát? — Honnan tudnám? — ReszkeAsszony volt elég, szép, húsos, tett szájában a cigaretta szőke lányok meg éhes asszonyok, meggyújtotta. — Azt tudtam, leveleztek. Hát negyven között, a "meleg karú Gretl, megírhatta... akinek őszülő urát, a szakit, meg miVel bátyja tovább hallgatott, is sajnálta. Fehérnépben nem volt hozzátette. hát hiány. Persze Krisztinka nem volt ott. A sápadt kisleány, akit tizennyolc esztették a disznófialtatót, neki a vad tendős korában hagyott itt. Ugyan északi szélnek — meg is fagyott mire? Az első két évben háromkétszáz malac! —, meghogy az atya- szar is válaszolt neki, de aztán egy— Óvodás gyereke van. Mi?! Óvodás gyereke?! — Kitől, te?! — Kitől? Hát az urától!... Ez sok volt egyszerre Ezért szarmu-rrüen Tuúristenre se hallgatnak mennek a szerre elmaradtak a levelei. S az- kadt hát meg a levelezés! Persze, T nem t ' szXm be- buta f^ük után ja. könnyű nekik, óta semmi. Szüleitől nem kérdezte, nagylány volt, ó meg faképnél hagyi álmodban, csak én ta-1 a parton belül vannak, e a kerítés mi lett a lánnyal. így hat csak a ta. Mj ma* tett volna? dod szelni álmodban, A vénember eltátotta a száját. — Nézzétek mán, emmeg a Südi András! Mifene szél hozott ide? Azttudtam, azúta tán Amerikában szívod a szivart a Trumannal. te! — A Truman az letűnt, Gábor bácsi... «Hát hazagyüttem ... A fiaahogy tal ok ? — Az Anti má elment. Az onokám valahol a házban. Nédd-e. emmeg a dédonokám! Pufók arcú kisfiú sündörgött az öregember körül. — Ez-e? — Ez. A Krisztinkáé. Nézi. Takaros kölyök. De vadoc. Beszalad a házba. — Annya, gyütt valaki!.., Utána'épdeV A küszöbön beszól. — Adjonisten!
